46. RÉCEKERESZTÚR
46. RÉCEKERESZTÚR
1320-ban Keresztúr néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 75.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben de Sancta Cruce, 1349-ben Keresztur, 1478-ban Reche-Keresztur, 1588-ban Ráczkeresztur, 1681-ben Récze-Keresztur (Györffy: i.h.; C. Suciu: i.m.) formában szerepel.
Már 1320-ban jelentkező neve elárulja, hogy a Szentkereszt tiszteletére szentelt temploma volt. 1333-ból papja is ismeretes: Domokos, aki a pápai tizedjegyzék szerint 17 új banálist fizet. (Györffy: i.h.; Documente. XIV. C., III. 140.)
1693-ban még áll kőtemploma, a református egyház birtokában. 1706 körül teljesen elpusztul. Romjainak maradványaiból a XIX. század végén néhány darab kő a Gecző József kertjében még látható volt. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 545.) A görögkeletiek veszik meg.
A középkorban népes katolikus falu volt. A reformáció során az unitáriusok maradnak a templom birtokában. A XVI. század elején az unitáriusoknak virágzó anyaegyházuk van. Lakói 1638-tól újra reformátusok. A XVII. század közepétől, az akkori háborús pusztítások miatt, annyira legyengül, hogy 1681-től leányegyházként létezik, és Páncélcseh egyházához tartozik. 1700-ban már csak 7 házban laknak, s amint láttuk, a következő század elején teljesen elpusztul, és a református egyház többé nem támad fel.
A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1473-ból Kerekdomb, Réce pataka; 1474-ből Páncélcseh felől, Székfű, Sáros hely; 1478-ból Vágásréti. (Kádár: i.m. V. 546.)
Görögkeleti templom
