56. SZENTMARGITA
56. SZENTMARGITA
1330-ban említik először terra Sanctae Margarethae néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben Sancta Margareta, 1405-ben Zenthmargytha, 1457-ben Zentmarghith, Azonfalva, 1495-ben oppidum Zentmargita, 1646-ban Szent Margita (uo.) formában fordul elő.
1330-ban már neve is elárulja, hogy Szent Margit tiszteletére szentelt temploma volt. 1457-ben feljegyzett neve, Szentmargit Asszonyfalva, szintén ezt erősíti meg.
1332-ből plébánosának neve is ismeretes, ebben az évben papja, Lőrinc a pápai tizedjegyzék szerint 6 dénárt fizet, 1333-ban 15 dénárt és 14 montan dénárt, 1334-ben 4 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.; Documente. XIV. C., III. 148, 168, 190.)
1373-ban a templom javításra szorul, és ennek érdekében XI. Gergely pápa búcsút engedélyez a templom javára Szent Péter és Pál ünnepére és Szent Margit napjára 20 esztendős érvénnyel. (Beke: i.m. 192., jegyz., Regestr. tom. XIX. fol. 134.)
1492-ben Gál András a Szent Margit-templom plébánosa, aki promócióját kéri. (Beke: i.h., Regestr. tr. 1183, p. 105.)
1622-ben nagy kőtemplomról írnak, de ekkor iskolája már elpusztult. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. nép-okt. tört. 513.) Templomáról 1643-ban is megemlékeznek. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 379.)
1805-ben a középkori templomot lebontják és helyére új templomot építenek. Erről a nyugati falon elhelyezett felirat emlékezik meg. (Ref. Névkönyv. 1886. XXVII.; Kádár: i.m. VI. 379.)
Középkori templomából fennmaradt harangjának felirata: „Dum trahor, audite! Voco vos ad aeternum gaudium 1596.“ A tatárbeütések idején elrejtették és csak 1762-ben helyezték vissza helyére. (Ref. Névkönyv. 1886. XXVII.)
A hagyomány a Margit szüzek zárdájáról is tud. Mások Szent Katalin-zárdáról tudnak. A hagyományt megerősíteni látszik – legalábbis a kolostorra vonatkozóan –, hogy az 1861-es pinceépítéskor kilenc cella másfél öles alapjait találták meg. (Ref. Névkönyv. 1886. XXVII.; Kádár: i.m. VI. 379.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz, a templommal együtt. A XVII. században lakossága megfogyatkozik és a templom is romlásnak indul.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.; Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1622-ből Zil, Holtörvény, Hajó-rév, Kerektó, Zelnébe, Porondra, Nagytó között, Nagyhídon alól, Halaván, Lunkába, Kisszőlő hegy, Vízmerőben, Tisztató mellett, Ege mart, Sebesrüch, Kis szőlő, Cirkes, Hidegkút, Lonka, Szil oldal, Nagytón, Szárhegy-rét, Egress-rét, Csíkos-tó; 1754-ből Felső forduló, Sóscsere oldal, Szabó pataka, Ágasbükk, Papok rétje. (Kádár: i.m. VI. 379.)
Református templom
