61. VIRÁGOSBEREK
61. VIRÁGOSBEREK
1325-ben mai nevén jelentkezik: Vylagusberk. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1333-ban Wyragusberek, 1356-ban Virágosberk, 1392-ben Válágusberek, 1437-ben Wyrágosberk (uo.) formában említik.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 63 montan dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 193.; Documente. XIV. C., III. 168.)
A XVI. században szép nagy kőtemploma van. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 548.)
1602–1603-ban a falu népe elpusztul, de a templom megmarad és 1754-ben is még áll. 1831-ben viszont fedél nélkül roskadozik, s a volt papilakban bérlő lakik. (Kádú: i.h.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. VII. 122.) 1890-ben összedúlt templomának romjait széthordják. (Kádár: i.m. VII. 112.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. Előbb anyaegyház, de 1629-ben már csak filia, és a XVIII. században is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.) 1763-ban a reformátusok száma annyira lecsökken, hogy csupán két férfi és öt nő van a faluban. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 548.)
A helynevek egykori lakóiról tanúskodnak: 1622-ből Mogyorókert, Torok, Tekerős, Fazakas, István irtványa, Horgas végen, Kő alatt; 1644-ből Kőalja, Szamos felé, Tőke rév, Gáspár berke, Mogyorós patak, Sármás; 1754-ből Felső berek, Horgas vége, Nemegyei Sós-patak, Éles Márton, Körtefája, Nagytó vége stb. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VII. 112.)
