8. AZ EGYHÁZMEGYE FŐESPERESSÉGEINEK, ALESPERESSÉGEINEK ÉS EGYHÁZKÖZSÉGEINEK SZERVEZÉSE
8. AZ EGYHÁZMEGYE FŐESPERESSÉGEINEK, ALESPERESSÉGEINEK ÉS EGYHÁZKÖZSÉGEINEK SZERVEZÉSE
Amint már említettük, az erdélyi püspökség megalapítása után a XI–XII. században az egyházmegye egész területén kőtemplomok épülnek. Egészen természetes, hogy ezek keretei is, az egyházközségek és főesperességek párhuzamosan kialakulnak.
Tizenhárom főesperességet szerveznek:
I. Archidiaconatus Albensis - Fehérvári Főesperesség, több kerületre, alesperességre vagy dékánságra osztva: fehérvári, sebesi, springi, selyki és sepsi alesperesség.
II. Archidiaconatus de Doboka - Dobokai Főesperesség, két kerülettel: a dobokaival és a beszterceivel.
III. Archidiaconatus de Hunyad - Hunyadi Főesperesség.
IV. Archidiaconatus de Kézd - Kézdi Fôesperesség.
V. Archidiaconatus de Kolos - Kolozsi Fôesperesség.
VI. Archidiaconatus de Krasna - Krasznai Főesperesség.
VII. Archidiaconatus de Küküllő - Küküllői Főesperesség.
VIII. Archidiaconatus de Ózd - Ózdi Főesperesség, két kerülettel, az ózdival és a régenivel.
IX. Archidiaconatus de Zolnok - Szolnoki Főesperesség.
X. Archidiaconatus de Telegd - Telegdi Főesperesség, három alesperességgel: a csíkivel, az erdôhátival és a marosival.
XI. Archidiaconatus Thordensis - Tordai Főesperesség.
XII. Archidiaconatus de Ugocha - Ugocsai Főesperesség.
XIII. Archidiaconatus de Zathmar - Szatmári Főesperesség.
A Fehérvári Főesperességből a XIII. század elején kiválik a szebeni dékánság és prépostság, valamint a Barcaság területe, melyet az esztergomi érsekség alá rendelnek, sőt még püspökség felállítására is volt kísérlet 1212-ben, de a nagyszebenieknek a király által is támogatott kérését III. Ince pápa az erdélyi püspök tiltakozására elutasítja. (Documente, XI. C. 153.).
Ebben a keretben a XII. század folyamán megalakul az ismert középkori plébániák nagy többsége, és szervezésük mindegyik főesperességben befejeződik. Erre igen érdekes adatok szolgáltatnak bizonyítékot. A szervezés teljességének jele, hogy minden kerületben, főesperességben templomot kapott Szent István és Szent Imre. Ez a névadás e két szent szentté avatásával kezdődik, vagyis 1083-tól, és a következő század végéig ki is teljesedik, amikor 1192-ben sor kerül Szent László szentté avatására is. Szent István templomait ugyanis mindenütt (Székelyszentistván kivételével) egyszerűen csak Szentkirálynak nevezik, mert csak egy szent királyt ismertek, s nem kellett megkülönböztetni Szent László templomaitól, amelyek 1192 után Szent Lászlótól kapják nevüket, főképpen az ekkor keletkezett szász településeken (Szászszentlászló, Kisszentlászló, Nyárádszentlászló, Szentlászló, Tordaszentlászló, a Szent Lászlóról elnevezett Szebeni Prépostság).
Az egyházmegye közigazgatási beosztásának befejezésére jellemző, hogy Szent István és Szent Imre tervszerű elosztásban s több esetben egymáshoz közel eső településeken lesz települések névadója a templom után: Csíkszentkirály–Csíkszentimre, Marosszentkirály, Görgényszentimre, Enyedszentkirály–Marosszentimre, Sepsiszentkirály, Szentimre (oklevelekben), Székelyszentkirály–Szentimre (beolvadva Székelyudvarhelybe), Szentkirály (Hunyad) –Szent Imre (oklevelekben), Székelyszentistván–Nyárádszentimre.
A Fehérvári Főesperességből a XIII. században kivált Szebeni Prépostság és a Barcasági Dékánság területe a püspökség visszaállítása után újra visszakerül a püspökség joghatósága alá, az ott létesült katolikus plébániákkal.
Jelen munka a mai püspökség területéhez tartozó középkori templomokat méri fel, mellőzve az Érchegységtől nyugatra eső egykori Krasznai, Ugocsai és Szatmári Főesperességeket, amelyek később más irányba fejlődtek, kiszakadva végleg az Erdélyi Püspökség hatásköréből. Kiterjed viszont azokra a plébániákra, illetve templomokra, amelyek Kalotaszeg nyugati területén egykor a Nagyváradi Püspökséghez tartoztak, de most a Kolozsi Főesperességhez csatolva az Erdélyi Püspökség részét képezik.
A mai egyházmegye területén 1083 település 1180 középkori templomáról vannak adatok kőben vagy oklevelekben.
Ezekből 292 templom pusztult el utód nélkül, 71 a településsel együtt. Áll 888 templom, részben eredeti formáit is őrizve, részben újítva vagy egészen újjáépítve.
Ismeretes, hogy kezdetben királyi rendelet kötelezte, hogy minden 10 település templomot építsen. Hamarosan azonban sor került arra, hogy minden népesebb település saját
templomot építtet. De a legújabb korig is maradtak települések templom nélkül, amelyek valamelyik anyaegyházhoz tartoztak.
A települések száma tehát mindig több volt, mint a templomos helyek száma. Az ismertetés részben a templom nélküli településeket is tartalmazza, olyan esetekben, amikor a középkori katolikusokról szólnak az oklevelek.
