5. Folyók, patakok, tavak.
5. Folyók, patakok, tavak.
Marosi István, egrespataki pap, 1684-diki verses leírásában, a Berettyóról, Krasznáról, a Zilahpatakáról s a Szilágyról mondja, hogy «négy szép folyóvizek Szilágyból kifolynak». A Szilágy folyói, patakjai közül ezeket foglalta versébe: a Paliczka vize, Serdenke s Kóliczka Horváth s Keczel felől folynak a Krasznába, a Ludványnyal együtt a Máronpataka, Ráton felől lefoly a sáros Martócza. Zilahpatakába szakad a Miczepataka vagy régi nevén Egerespataka, vagy «legigazabban» 125Egrespataka. Ezek, többed magukkal, lemennek Ballára, Szécsből s Badacsonból ki Ököritóra, Ilosva völgyén is Sarmaságra, míg a Krasznával együtt Ecsed alá jutnak. A Szilágynak a feje: Szilágyfő-Keresztúr s Görcsön. Ebbe is sok apró patak szakad s valamennyien Monó felé a Szamosba folynak.
A Szamos (Samus) neve még a római időkre emlékeztet s kétségkívül onnan maradt fönn. Okleveleink sűrűn említik, főkép azért, mert sószállításra használták, ennek meg hatalmas forgalma egyébként is ép e vidék felé irányúlt. A Szamos nevével mindjárt találkozunk amaz 1231-diki határjáró levélben, mely a Szilágy erdejét is említi.*
Árpádkori Új Okmánytár. XI. 231–233. l.
A Gutkeled nemzetségéből származott Pál comes fiának, Lothard bánnak és fiának, Lászlónak III. Endre király 1292-ben kitüntetésül új adományokat ád a IV. László király s az ő idejében teljesített hű katonai szolgálatokért; a Szamos-folyón bármely hajón szállítanak sót az ő faluja, Aranyos felé, (villa Oronos, Mező-Aranyos), abból vám fejében 20 kősó az övék.* A Szamos-folyónak új medre képezi a határát keletről és nyugotról 1573-ban a Ráthóti Gyulaffi László Gyükeres nevü szántóföldjének, a mely a szolnokmegyei Sülelmed birtok határában van. Délről a határa egy országút.* Monó alatt haladt a Szamos; Szélszeg a Szamos jelenlegi folyásának jobb partján állt. Szamos-Udvarhelynél 1810-ben, Szélszegnél 1824-ben szabályozták.*
U. o. V. köt. 66. lap.
Gy. f. Kápt. lev. cent. N. 4. (Orsz. lt.)
Szvlt.
Hodor K. azt irja róla, hogy Tihónál, Őrmezőnél, Zsibónál (K.-Szolnok vm.) helyenkint rőfnyi harcsákat lehet benne találni, a gátak alatt pedig vidrákat. 1770-ben tisztították ki a Szamost a kereskedés könnyebbségeért.*
Hodor K. Doboka, 8–9. lap.
Kőváry is megemlékszik a Szamosról 1840-ben: «Befordúl Szilágy parányi részébe, inkább csak határvonalul», de itt már méltóságosan zugva, mintha a partjain kitört nagy 126eseményeket regélné, mi után annyi csatatér, annyiszor feldúlt városok, annyi elhamvasztott romok alatt hömpölyögve, Gardánfalvánál kifoly s a Tiszával egyesűl.*
Tudománytár, 1840. VIII. k. 22. l.
Szirmay így ír róla: «Szatmárnak második folyója Szamos, mely eredetére nézve nagyobb és kisebb. A nagyobb ered a radnai havasokból, Havas alföldének a részén, mely Bukovinával határoltatik s minekutána több hegyi forrást: Illmart, Lecset, Rebrát, Brebisorát, Naszódot, Laskadot és Szász-Besztercze környékén Sajót, csatolna magához, Belső-Szolnok vármegyébe ereszkedik, a hol a partján Kozárvára is helyheztetik s azon alól Mikeházánál a kisebb Szamossal összefoly. Ez pedig kibuzog a kalotai hegyből erdélyi Kolos vármegyébe, a hol Gyalunál Hév-Szamos és Hideg-Szamos patakokkal egyesíttetvén, Doboka s azon keresztül Külső-Szolnok vármegyében (mint feljebb) Mikeházánál nagyobb Szamossal egygyé lévén, Szolnokmegyét a kővári kerülettől elválasztja s ottan Őrmezővárnál az Almás-folyóval és megint Közép-Szolnokban s Dobokában napnyugotról napkeletre s ismét északra ereszkedvén, sok csavargásai után a hegyeknek, Csucsa alatt az egregyi forrással, Szélszeg falunál pedig a Szilágyi folyóval egyesül s onnan Szathmármegyéhez Erdő-Szádánál férkőzvén s Lápos vizével is ottan összesógorosodván, sokféle erőszakos tekervényével azt mintegy kétfelé szakasztja, míg annak végén, Olcsva-Apáthinál, a Tiszába vész. Az ő déli partján Szathmármegyében helyheztetnek: Balotafalu, Remetemező, Krassó, Nagy- és Kis-Kólcs, Apáthi, Ombód, Pálfalva, északi partján pedig Busák, Nagy- és Kis-Sikárló, Illoba helységek. Udvarin felül kibocsát magából egy eret, melyet a lakosok Sárnak neveznek és ez déli oldalával Batiz, Lázári és Fülesd falukat mossa, a hol Tur vizébe foly. Északi oldalával pedig Rosály mezővárost és Tisza-Bereg nevű falut érdekli. Tovább Szamos vize Ombod falun alól szigetet formál és a szathmáriakat a némethiektől (mely most egyesült szabad királyi város) elválasztja s ezen szigetben feküdött a hajdani szathmári vár is. Ezen szigetnek északi csúcsából megint kibocsát egy eret, mely a lakosok által Erjének neveztetik és Jánk s Fejér-Gyarmath mezővárosoknál, Nagy- és Kis-Szekeres faluknál a Tiszába folydogál. Azonban a Szamos Szathmáron alól megint összefolyván, bal oldalán Vetésnek, Óvárinak, Angyalosnak, Győrteleknek, Tunyognak és Csenger mezővárosnak, jobb oldalával pedig Darnónak, Szamos-Újlaknak, Danyádnak, Zsarollyánnak és Matólcz mezővárosnak határit nedvesíti, míg Nábradnál Szabolcs vármegye felé fordúlván s ottan Kér, Semjén, Panyola, Szamos-Szegh helységeket körülvándorolván, megint elhagyott Szathmármegyébe visszatér s ottan Ocsván alól Kraszna vizét vevén magához, már nem messze terjed, hanem minekutána 46 mértföldet folyásával bekerűlt, mintegy elfáradván, észak felé Ocsva-Apáthinál a Tiszába beszakad. Alkalmatos volt régenten, Báthory fejedelmek alatt, erdélyi kősóhozásra, mely kötelességét most is véghez vinné, ha a sok iszaptól és elsülyedt számtalan tőkéktől megtisztíttatnék. Azonkívül 123 malomnak kerekeit forgatni kényteleníttetik, melyeknek mindenike különös gáttal elgátoltatott. Annyi gátak, lehetetlen, hogy folyásba is őt ne gátolnák, azért mintegy haragra gerjedvén, sokszor már az érett vetéseket árjával élborítja és a siránkozó lakosokat élelmüktől megfosztja. De hasznot is teszen. Mert tavaszkor igen zsíros iszappal a földet kövéríti s legjobb ízű kecsegékkel és potykákkal a megkárosított lakosoknak szolgál. A vidék, melyet folyásával kerülget, Szamos-Köznek mondatik.» (Szirmay: Szathmár, I. r. 16–17. l.)
Szirmay így ír róla: «Szatmárnak második folyója Szamos, mely eredetére nézve nagyobb és kisebb. A nagyobb ered a radnai havasokból, Havas alföldének a részén, mely Bukovinával határoltatik s minekutána több hegyi forrást: Illmart, Lecset, Rebrát, Brebisorát, Naszódot, Laskadot és Szász-Besztercze környékén Sajót, csatolna magához, Belső-Szolnok vármegyébe ereszkedik, a hol a partján Kozárvára is helyheztetik s azon alól Mikeházánál a kisebb Szamossal összefoly. Ez pedig kibuzog a kalotai hegyből erdélyi Kolos vármegyébe, a hol Gyalunál Hév-Szamos és Hideg-Szamos patakokkal egyesíttetvén, Doboka s azon keresztül Külső-Szolnok vármegyében (mint feljebb) Mikeházánál nagyobb Szamossal egygyé lévén, Szolnokmegyét a kővári kerülettől elválasztja s ottan Őrmezővárnál az Almás-folyóval és megint Közép-Szolnokban s Dobokában napnyugotról napkeletre s ismét északra ereszkedvén, sok csavargásai után a hegyeknek, Csucsa alatt az egregyi forrással, Szélszeg falunál pedig a Szilágyi folyóval egyesül s onnan Szathmármegyéhez Erdő-Szádánál férkőzvén s Lápos vizével is ottan összesógorosodván, sokféle erőszakos tekervényével azt mintegy kétfelé szakasztja, míg annak végén, Olcsva-Apáthinál, a Tiszába vész. Az ő déli partján Szathmármegyében helyheztetnek: Balotafalu, Remetemező, Krassó, Nagy- és Kis-Kólcs, Apáthi, Ombód, Pálfalva, északi partján pedig Busák, Nagy- és Kis-Sikárló, Illoba helységek. Udvarin felül kibocsát magából egy eret, melyet a lakosok Sárnak neveznek és ez déli oldalával Batiz, Lázári és Fülesd falukat mossa, a hol Tur vizébe foly. Északi oldalával pedig Rosály mezővárost és Tisza-Bereg nevű falut érdekli. Tovább Szamos vize Ombod falun alól szigetet formál és a szathmáriakat a némethiektől (mely most egyesült szabad királyi város) elválasztja s ezen szigetben feküdött a hajdani szathmári vár is. Ezen szigetnek északi csúcsából megint kibocsát egy eret, mely a lakosok által Erjének neveztetik és Jánk s Fejér-Gyarmath mezővárosoknál, Nagy- és Kis-Szekeres faluknál a Tiszába folydogál. Azonban a Szamos Szathmáron alól megint összefolyván, bal oldalán Vetésnek, Óvárinak, Angyalosnak, Győrteleknek, Tunyognak és Csenger mezővárosnak, jobb oldalával pedig Darnónak, Szamos-Újlaknak, Danyádnak, Zsarollyánnak és Matólcz mezővárosnak határit nedvesíti, míg Nábradnál Szabolcs vármegye felé fordúlván s ottan Kér, Semjén, Panyola, Szamos-Szegh helységeket körülvándorolván, megint elhagyott Szathmármegyébe visszatér s ottan Ocsván alól Kraszna vizét vevén magához, már nem messze terjed, hanem minekutána 46 mértföldet folyásával bekerűlt, mintegy elfáradván, észak felé Ocsva-Apáthinál a Tiszába beszakad. Alkalmatos volt régenten, Báthory fejedelmek alatt, erdélyi kősóhozásra, mely kötelességét most is véghez vinné, ha a sok iszaptól és elsülyedt számtalan tőkéktől megtisztíttatnék. Azonkívül 123 malomnak kerekeit forgatni kényteleníttetik, melyeknek mindenike különös gáttal elgátoltatott. Annyi gátak, lehetetlen, hogy folyásba is őt ne gátolnák, azért mintegy haragra gerjedvén, sokszor már az érett vetéseket árjával élborítja és a siránkozó lakosokat élelmüktől megfosztja. De hasznot is teszen. Mert tavaszkor igen zsíros iszappal a földet kövéríti s legjobb ízű kecsegékkel és potykákkal a megkárosított lakosoknak szolgál. A vidék, melyet folyásával kerülget, Szamos-Köznek mondatik.» (Szirmay: Szathmár, I. r. 16–17. l.)
127Kraszna vármegyének nevet adó folyó a Kraszna. Nevének eredete szláv.*
Hunfalvi Pál: Magyarország Etnoyraphiája, 195. l.
A Kraszna folyót 1270-ben István király oklevelében a Kraszna várához tartozó Horváth nevű föld határjárásánál találjuk.* 1299 szeptember 24-dikén a Tomaj-nemzetségből való Sumus fia, Leustách és öcscse, Dénes birtokuk, Leupach, melyet Hegen fiainak: Lászlónak és Jánosnak adnak át, a Kraszna folyó mellett fekszik.*
Bydeskuthy Gy. ippi birtokos családi iratai.
Hazai Okt. VII. k. 282. l.
Az 1640 április 24., május 17. gyulafehérvári országgyűlés határozta el, hogy vizét Székelyhíd alá vezessék. Eszterházi Miklós nádor azonban 1640 decz. kelt levelében ellene mond ennek a végzésnek, mivel másfelé vezetvén le a vizet, Ecsed várát gyöngítenék.* Mária Terézia uralkodása alatt szabályozták s az ecsedi lápot is ezzel nagy részben lecsapolták. Károlyi gróf e munkálatokhoz harminczezer forinttal járúlt.*
Szilágyi Sándor: Erd. orsz. emlékek, X. k. 50., 53. l.
Horváth M. Magyarország tört. V. köt. 238. l.
Szirmay Antal* így ír a Krasznáról: «Eredetét veszi a Meszes hegynek tetején csörgedező több forrásból, melyek Pettény* falunál összefolyván, Kraszna mezővárosnak határát csapdossák, és azon vármegye is tőlök veszi nevezetét. Több pataktól megint nagyobbodván, Somlyó mezővárosnál észak felé fordítja folyását és Csehi falunak hegyén fekvő csudálatos tónak leszivárgó vizével megbővíttetvén, Közép-Szolnok vármegyébe megyen. Szolnokiaknál Gyöngy és Béltek patakokkal összebarátkozván, Kraszna azon vármegyét Bihartól elválasztja, hol sík mezőre kapván, mocsárosodni kezd és több ágakra oszolván, több szigeteket formál, melyeknek 128dél felé menő ágai alább összecsatoltatván, Érnek neveztetnek és Berettyó vizébe folynak, a középső ága középszolnokiakat szathmáriaktól elmesdélvén, Király-Darócznál szathmári részre hasad, a hol napnyugoti partján Szent-Miklós, Gencs, Mező-Terem, Vezend, Portelek, Iriny, Dengeleg és Endréd faluk helyeztetnek, az északra forduló ágai pedig Nagy-Majtényt és Gebét mossák, a hol új, de igen restül mendegélő folyóval, mely Balkánynak mondatik, megszaporíttatnak.»
Szirmay: Szathmár, I. rész, 18. lap.
Petenye.
«Ezen folyónak Szatmárban majd semmi partja nincsen, azért igen sármellékes, a halai sárízűek, szélein sok káka, nád és sás terem, a vidék, melyen mendegél, Kraszna-Köznek neveztetik. Bél Mátyás Kraszna vizének folyásáról följegyzette: hogy régentén Majthénynak baloldalán Bobárt régi vár, Károly és Kaplony mellett egyenesen a Tiszába folyt, hanem a Báthoriak az ecsedi vár felé, hogy megvehetetlenné tehessék, vették folyását, a melynek igazsága kitetszik most is Majthényon felül szemlélhető árkából. Mások pedig úgy vélekednek: hogy az Érmelléken által a Kőrösbe folyt és ott is szemlélni lehetne a régi árkát.»*
Szirmay: Szathmár, I. r. 19. lap.
A régi magyar folyónevek között kitünik a Berettyó = Berek-jó. Kazinczy Erdélyi Leveleiben írja róla, hogy Magyarországot a Szilágytól, Erdélynek pitvarától, Széplak bihari és Ipp krasznai helységek közt, a Berettyó vize választja el, mely itt egy Tusza nevű erdőben fakad.* A Berettyó folyót 1341-ben a váradi káptalannak egyik, I. Károly királyhoz küldött jelentése említi.* 1470 jun. 22-én, Komjáthzegi István s rokonai: Tamás, Bertalan, Péter az István testvérét, Györgyöt bizonyos krasznai Nagyfalu birtokban a Berekyó folyón levő vizimalom elidegenítésétől, Losoncz (Bán) István fiát Jánost pedig annak megvételétől tiltották el. 1729-ben tanuvallatás folyik az iránt, hogy a krasznavármegyei Sommály 129falunál a Berettyó járása ott volt-e régen, hol a tó van, melyet holt Berettyónak hivnak. A Berettyót Zovány, Ipp községben a köznép ma is Berek-jónak mondja.
I. levél, 105. l.
Orsz. lt. Dl. 3422.
Ennek a két folyónak – írja Kőváry 1840-ben – csaknem egy a természete. Szárazság idején szinte kiapadnak, főleg a Kraszna, mikor pedig esős idő jár, annyira megáradnak, hogy partjaik tereit egészen elöntik. A két túlság miatt őrlésre is alig használhatók s gyakorta a partiak is szárazmalomra szorúlnak.*
Tudománytár, 1840. VIII. k. 21. l.
A vármegyének nevet a Szilágy vize adott. Itt születik s itt hal meg a mi területünkön. Szélszeg közelében ömlik a Szamosba. A Szilágy patakát (aqua Scylag) egy 1246-diki oklevél Ugruc falúnál említi,* majd egy 1349-diki oklevél Diósad (Ód) birtok keleti részében a Baksavölgy mellett.* 1548-ban a Szilágypataka és Kemenpataka képezi a határt Mutos és Cseh birtokok között.* 1713-ban, midőn XII. Károly svéd király kiséretével Zilahon átutazott, a vármegye két szolgabirót küldött ki a Szilágy patakának meghalászására.*
Hazai Okmánytár I. 24. lap.
Jlt. (Egy mult századi másolat után).
1761 márcz. 15-én a leleszi conv. lt.-ban összeirt okl. lajstr. (Szgy.)
Szikszai Lajos felolv. Szilágy vm. mill. közgy. jegyzőkönyvében 13. l.
Az Ért, a Hómosó-Ért, már Anonymus említi. A szopori és újnémeti erdőkből ered Szekeres néven, az Ér nevet csak Ér-Kisfalu és Ér-Szentkirály határain veszi fel. Biharba foly át, lápokat alkotva. A legérdekesebb vizünk, melynek virágos partjait posványok emésztik s végül is szétoszlik. A Szekeres patakát megtaláljuk a váradi káptalannak egy 1361-diki oklevelében, mely szerint Szakáchy Gergely fia Jakab a váradi káptalan előtt tiltakozik Ujnémethy János fia Elek, Márton testvére János és más ujnémeti nemesek ellen, kik Szakácsi nevű helységnek a Nyáresmező nevű részig terjedő és a Forró pataknak a Szekerespatakba való torkolatánál levő földjeit elfoglalták.*
Eredetije Bölöni-lt. nagyváradi muzeumban.
130Hodor Károly Erdély hatszáz kisebb vizei között nem utolsóknak tartja az Egregyet s Almást. *
Hodor K. Doboka, 10. l.
1388-ban (márcz. 22.) Magyar-Keczel két egyenlő részre való felosztását tartalmazó oklevélben előfordúl Kóliczka folyó. * A Berekszó vizét 1231-ben megtaláljuk a Kékes s Fentős erdőségek határjárásánál. * «Seredunke folyót» említ István királynak már idéztem 1270-diki oklevele. Sereden patakjai: a Seredenke- és Gomba patak, a Meszesben ered mindkettő. Hagyomány fűződik az Érkávásnál folyó Rajkáthoz s érdekes népetymologia fejti meg neve eredetét. A tatárok rajként árasztották el e vidéket, a magyarok egészen a Rajgátig visszaszorították őket s oly sokat megöltek közülök, hogy testökből e patakon át gátat csináltak. Innen a név: Rajgát. A Lympaahpataka medrét 1341-ben a váradi káptalannak I. Károly királyhoz küldött egyik jelentése Nogfalu, Zuan és a Berukyo folyó mellett említi. * Limpa nevű patak van ma is Zovány környékén. Katzó-Patak nevű vizmosásos helyről tud egy 1345-diki oklevél a Katzó-Erdő nevű erdőben Diósad (Od) és Mocsolya faluk között. * 1359-ben a Meszes határjárásánál több apró patakot láttunk már előbb. 1411-ben Vajapatakát s Köszörűpatakát (Kesewrewpatakát) pedig Czigányvaja szolnoki birtok határjárásánál találjuk.
Dl. 30375.
Árpádkori Új Okmt. XI. k. 231–233. l.
Orsz. lt. Dl. 3422.
Jlt. (Egy mult századi másolat után.)
A Zilah-patakot * 1827-ben szabályozták. Úgy ez, mint a Szilágy vize sok kártól menti meg a vidéket. Talán azért, hogy kisebbek – véli Kőváry – s megtágúlt medrök igen sok apró áradást fog el. *
Szvlt.
Tudománytár, 1840. VIII. k. 22. l.
Említésre valók a Kékecz-, Cserna-, Mázsa- és Megyepataka, továbbá ezek a kisebb vizek:
Szilágy-Somlyónál a Bükk-, Bacsó-, Gangos-, Kőrösvölgyi patakok a hasonnevű határrészekben, meg a Szávar- és Valyó-patak. Ilosva vize a Lesenczepatak, Zoványnál a Halmosdi patak; 131a zoványi nagy hid mellett ömlik a Berettyóba. Perecsen község határát és a falut két részre osztja a Kraszna, jobb parton: Kóliczka, Aranyos és Cserény, balparton: Pólyás, Darvas és Kálló mellékpatakokkal. Lele határrészei közt szintén van Pólyás. Szilágy-Bagos patakjai: Jaáz-, Nyárasvölgy-, Kisberek-, Borsóvölgy-, Púpos- és Rátonvölgy-patakok. Lecsmér patakjai: a Szurdokban a Csorgó-patak, Éhmezőn a Herbart-patak, Dedácson a Bodor-patak és a Határ-patak. Utóbbi határvonalat képez Lecsmér és Porcz között s erről kapta nevét. Boján patakjai: Valea Boului = váljá bouluj (ökör pataka), Valea Crucii = váljá krucsij (Keresztes patak), Paraul Strivinoasii = pereul Sztrivinaszij. Bogdánháza patakjai: Valea Ragului = váljá ráguluj (Rág pataka), Valea Blidăresii = váljá blidareszíj (a hasonnevű határrészben), Valea Satului = váljá szátuluj (a falu pataka), Valea Tusii = váljá Tuszij (Tusza palaka). Monó vizei: Mesgye-, Tapló-, Csorgó-, Biága-, Nagy- és Kis-Csorna patakok. Korond-, Rakond- és Nánda-patakok Közép-Szolnok vármegyében erednek és a Kraszna vizébe folynak.* Uj-Német község erdejében ered a Nagyforrás s ugyanezen határon ömlik a Szekeresbe; itt van a Gánás-patak. Tasnád-Szarvad patakjai: Gövicses-, Mikó- és Heresztes-patak.
Szirmai: Szathmár, 1810. II. 154. l.
A szilágyvármegyei folyók és patakok vízmennyisége hajdan sokkal bővebb lehetett, hanem az erdőségek irtása következtében idővel mindinkább apadt. II. József idejében a vármegye a patakok partjait a varjútövistől és rekettyebokroktól tisztíttatja a halászat érdekében.*
Szikszai Lajos felolvasása, Szilágy vármegye milléniumi közgyűlésének jegyzőkönyvében, a 14. lapon.
A Szilágy vizeinek úgyszólván mindenikében «hal és rák serege uszkál», a mint Kőváry mondja, hozzátevén, hogy ezek a vizek sem adnak csekélyebb adót erdeinél. A Berettyóban és a Krasznában süllő, fehérhal és csuka, a Szamosban 132is a sárlakó csukán kívül sok kecsege, tok van s a mit Hodor is tud, Zsibóhoz lábnyi harcsa jön föl a Tiszából néha.*
Tudománytár, VIII. k. 26–27. l.
A Berettyóból – Tuszától Magyar-Valkóig – sebes pisztrángot halásznak.*
A Radnóti szerkesztette Erdély IX. (1900.) évf. 79. l.
Tavaink: Somlyó-Csehinél az Endrei-tó (a melyet Somlyócsehi-, Újlaki- vagy Nádas-tónak neveznek) s a Pokoltó. Az első a földrajzokban Zenderi-tó néven szerepel, holott az nem egyébtől kapta nevét, mint Endrefalva helységtől, mely egykor itt létezett s így Endrei-tó a helyes neve. A szájhagyomány szerint Endrefalva ott feküdt, a hol ma a Nádas-tó van; e falu állitólag földrengés következtében sülyedt alá. A nép hite szerint ma is hallani itt nagy ünnepek alkalmával az elsülyedt falu harangjainak zúgását, a mihez hasonló monda más vidéken is kering s azt lehet mondani, hogy tóba esett tornyokról, harangokról mindenütt szivesen regél a nép. Lelesznél, a Ticze kihalt medrében szintén van egy ily feneketlen tó, a melybe a kolostor tornyának egy harangja esett.
Szirmai Szirmay Antal, császári s királyi apostoli Felség udvari tanácsosa, több vármegyék törvényszékbeli birája s a költésben s versszerzésben koszorús Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete czímű 1809-ben megjelent munkájában (I. rész 18. l.) ezeket írja a somlyócsehii Pokoltóról:
«Csehi tót csudálatosnak neveztük. Mert felül meleg, alul igen hideg vizekkel bővelkedik, ilyen elmés vers példabeszédben lévén felőle:
Sic ubi cum calidis depugnant frigida; pugnant
Hic; spes pacis abest, pugua perennis erit.
Hic; spes pacis abest, pugua perennis erit.
Azaz:
Hogyha hideg harczol valamely más helybe meleggel;
Itt van az: – a viadal köztök örökre marad.
Itt van az: – a viadal köztök örökre marad.
Vagy:
Hideg a meleggel itten viaskodnak:
S remény sincs, hogy ezek összebarátkoznak.
S remény sincs, hogy ezek összebarátkoznak.
133Azonban igen mély és büdös s azért a lakosok áltat Pokoltónak neveztetik. Nem egyéb pedig, hanem a hegynek üregében több kűlönböző forrásoknak összefolyása, alól természetes hideg, felül büdösköves hévvizeknek szakadásából, melyet a szaga is mutat.»
A Pokol-tó fönn, a Magurán van, az Endrei-tó pedig a hegy tövében, a Kraszna balpartján, a Nagy-Lunkában. A nép mindkettőt feneketlennek hiszi. Ez utóbbi 23 kat. hold területű. Bél megjegyzése az Endrei-tóra vonatkozik, midőn azt irja, hogy a somlyói hegyek széleinél roppant mély tó van, mely bámulatos természeti tulajdonságokkal volt megáldva; gyógyfürdőül is használták. 1753-ban már nád borítja.* Halastó számos helyt volt a vármegyében, várak, kastélyok, kolostorok közelében rendszerint gondoskodtak ilyenről. Marosi István 1684-diki verses munkájában a Szilágy «négy jó halastóit» említi. Ezek: a somlyai, az erkedi, a «csíkkal híres» czigányi s az egrespataki. A somlyait néhai Báthori birta, az erkedit birja Hadadból Wesselényi, a czigányi ura Serédi, az egrespatakinak pedig Gyerőffi a birtokosa. Érdekes verssorok illetik ezt az utolsót: Prépostvári Bálint ásatta, mikor főkapitány vala Vég-Egerben. A török rabokkal hányatta ki, a kiket ide hajtott munkára messzünnen. A halastó nyomai ma is láthatók a gróf Teleki Ádám Tókertjében s a nép ma is tudja a helyről, hogy ott a halastót Prépostvári Bálint készíttette Eger várából ide hurczolt török foglyokkal. Perje tava a Tăul lui Jezěr = tóul luj Jezer; a nép hite szerint feneketlen. Kőváry említi «a Jázitót a Rezen».*
Bél M.: Comp. 120. lap.
Tudománytár, 1840. VIII. k. 23. l.
