VIII. FEJEZET. A HONFOGLALÓK A SZILÁGYSÁGBAN.
140VIII. FEJEZET.
A HONFOGLALÓK A SZILÁGYSÁGBAN.
A HONFOGLALÓK A SZILÁGYSÁGBAN.
A Szilágy terűlete a honfoglalás idejében Mén-Marót uralma alá tartozott, ki a Maros és Szamos közti terűletet birta és Biharban székelt. Tuhutum és fia Horka foglalta el az Ér mellékét Zilahig, azután a Meszesnél egyesűltek Szabolcscsal és Tassal, kik a Tisza és Nyirség közti terűletet elfoglalván, Szatmár felől hatoltak a Meszesig. Tuhutum átkelve a meszesi kapun, Erdélybe is áttört.
A magyar hódítás történetét vidékünkön III. Béla király névtelen jegyzője így beszéli el:
A Nyírről. Tuhutum és fia Horka, a niri részeken lovagolva, nagy népséget hódítának, a Nir erdejétől Umusouerig* és így fölmenve, Zylokig jutának* senki kezét ellenök nem emelvén, mivel Menumorout vezér és emberei nem merének ellenök harczolni, hanem a Kris vizét kezdék őrizni. Akkor Tuhutum és fia Horka Zilokból megindúlva, a meszesi részekre menének Zobolsuhoz és Thosuhoz * és midőn egymást viszont látták, nagy örömmel örvendének és lakomát tartván, kiki dicsekszik vala győzedelmével. Reggelre kelve pedig Zobolsu, Thosu és Tuhutum tanácsot tartva, elvégezék, hogy Árpád vezér országának határa a meszesi kapunál legyen.* Akkor 141a föld lakosai parancsukra kőkapukat építének és az ország határszélén fából nagy rekeszt csinálának. Akkor ezen említett három férfiu hiv követek által minden tetteit megizené Árpád vezérnek és előkelőinek.
A silvis Nyr usque ad Umusouer.
Et sic ascendentes usque ad Zyloc peruenerunt.
Tunc Tuhutum et filius suus Horca de Ziloc egressi venerunt in partes Mezesinas ad Zobolsum et Thosum.
Ut meta regni ducis Arpad esset in porta Mezesina.
BÉLA KIRÁLY NÉVTELEN JEGYZŐJE A NYlRRŐL, ZILAHRÓL ÉS A MESZESI KAPURÓL.*
Béla király névtelen jegyzője a Nyirről, Zilahról és a Meszesi Kapuról. Szabó Károly, Fejérpataky László: Béla király névtelen jegyzőjének könyve után.
Mit midőn Arpád vezérnek és jobbágyainak hírűl vittek, igen nagy örömmel örvendének és pogány szokás szerént áldumást tőnek, és az örömhirt jelentőknek különféle ajándékokat adának. S Árpád vezér és 142előkelői ezen örömnek okáért egy egész héten át ünnepélyesen lakomáznak vala, és csaknem mindennap megittasodnak vala, ily nagy örömnek történte miatt. És ezt hallva, Árpád vezér és emberei megindulának Zeremsuről és tábort ütének a Souiou vize mellett a Tiszától Honrat* vizéig. Miként mentek Gelu ellen? Akkor Tuhutum azon föld jó voltát hallván, követeket külde Árpád vezérhez, hogy neki adjon szabadságot az erdőn túl menetelre Gelou vezér ellen harczolni. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tuhutum szándékát dicséré s szabadságot ada neki az erdőn túl menetelre, Gelou ellen harczolni. Midőn ezt Tuhutum a követtől meghallotta, vitézeivel felkészűle és otthagyván bajtársait, megindúla az erdőn túl kelet felé Gelou, a blachok vezére ellen. Gelou erdőntúli vezér pedig meghallván jövetelét, seregét összegyűjté, és sebes nyargalvást elébe lovagolni kezde, hogy őt a meszesi kapunál föltartsa. De Tuhutum egy nap az erdőn átkelvén, az Almás vizéhez érkezett. Akkor mindkét sereg összetalálkozott, csak a folyó feküdvén közöttük. S Gelou vezér azt akarja vala, hogy itt tartóztassa fel őket ijászaival. A bikori vezérről. Árpád vezér pedig nehány nap mulva nemeseinek tanácsát elfogadva, követeket külde Bihar várába Menomourut vezérhez, kérvén tőle, hogy ősapja Athila király igazából engedje át neki a földet a Zomus vizétől a nyíri határszélig és a mezesi kapuig és külde néki ajándékokat, miként előbb Szalán tituli vezérnek küldött vala. Ezen követségbe két igen serény vitéz vala küldve. Usubuu, a Zolouku atyja és Velek, kinek nemzetségéből Turda püspök származott. Mert ezek nagy nemes nemzetségűek valának, miként más scythiai földről kijöttek is, kik Almus vezér után nagy sok néppel jöttek volt.*
Hernád.
Szabó Károly, Fejérpataky László: Béla király névtelen jegyzőjének könyve. 28., 30., 24. l.
Tuhutum nevét őrzi a mai Tihó helységünk, hol a nép Tuhutum váráról beszél.*
Kazinczy Erdélyi Leveleiben (80. l.) Tuhutum helyett Tihót ir s megjegyzi, hogy a magyar hangot leirni nem tudók Tihó vezért Tuhutummá változtatták el.
143Tasnádon erős vár volt már a honfoglalás korában s Tas vezérről vette nevét.* Őrmező az egykor itt létezett ama gyepűkre emlékeztet, a melyekről Anonymus emlékezik. A lakosok határőri foglalkozását nevében őrzi. Lakosainak az volt a kötelességük, hogy e gyepűket őrizzék, a mint a vasmegyei Alsó- és Felső-Őr, a szepesmegyei Strázsa (régi magyarosan Őr), s mint a zemplénmegyei Őrmező elválaszthatatlan összeköttetésben állottak az egykoron ott létező gyepűkkel.* A Zilah mellett emelkedő Őrhegy is amaz időkre s emlékekre néz vissza.
Jakab Elek: Kolozsvár története, I. köt. 255. l.
Karácsonyi J. Honf. s Erd. 23. l.
