X. FEJEZET. ADÓÜGY. HADI TERHEK.
174X. FEJEZET.
ADÓÜGY. HADI TERHEK.
ADÓÜGY. HADI TERHEK.
A királyság első századaiban a király ép oly földbirtokos volt, mint bárki más; főleg nagy jövedelmeire támaszkodva fedezte magánkiadásait és az államigazgatásét.
A régi államban voltakép az egész földbirtok a királyé volt, ki annak egyes részeit átruházta a nemességre. A nemesség aztán bizonyos szolgálmányok fejében jobbágyoknak juttatott birtokából, kik azonban tulajdonjogot a kapott sessiókra nem szerezhettek. Ám a nemességnek csak egy része birt jobbágyokkal (domini et nobiles), míg az egytelkes nemesség maga művelhette, a mi kis birtoka volt. 1549-ben Közép-Szolnok vármegyében aránylag sok ilyen egytelkes nemes ember lakott, Kraszna vármegyében jóval kevesebb.
A földbirtok jövedelméhez járúltak a királyi haszonvételek. Ide tartoztak a só- és érczbányászat, a pénzverés, a határvám vagy harminczad, a belföldi vám, a birság s az uratlan vagy elkobzott vagyon s hasonló apró bevételek. Végül a városok német lakói, a szászok, kúnok, székelyek, oláhok, zsidók, kik magánföldesúri hatalom alá nem kerűltek; de személyes nemességet sem nyertek, a királynak bizonyos évi díjat fizettek, mint legfőbb védnöküknek, földesuroknak.
Szirmaynál azt olvassuk, hogy 1383-ban az Erdélyi Részekben a királyi dézmának ötvenedik részét a királynék szedték.*
Szirmay: Szatmár, 1809. I. 12. lap.
175A királyi haszonvételek közt a határvám, melyet tricesimának, harminczadnak, az erdélyi részekben vigesimának, huszadnak neveztek, egyik legfőbb jövedelméűl szolgált az államnak. Nevét onnan nyerte, hogy az áruczikkek értékének harminczadát, vagy huszadát kellett adóba fizetni. A mohácsi vész szerte felforgatta a harminczadügy szervezetét, Ferdinánd rendező keze azonban e dús jövedelmi forrást kellőképen kihasználni igyekezett. Rendező kezének hatása az északkeleti vármegyékig már nem érhetett, mert ez országrész, a távolságnál fogva, nem kapcsolódott szilárdul a királyhoz.
A só, melynek a Szilágyságon át húzódott kereskedelmi vonala, Ferdinánd király uralkodása végén már harminczad alá eső kereskedelmi czikk, mind nagyobb jelentőségű áruvá fejlődő. Az erdélyi és máramarosi só után száz darabért másfél forint vámot szedtek. Miksa trónörökös egyébként úgy vélekedett, hogy az erdélyi sóért, melyet tengelyen több felől, vizen a Szamoson hoznak le, könnyen lehetne száz darab kősó után Szatmárt vagy másutt háromszáz dénárt, a máramarosiért ugyanannyit venni.*
Acsády: Magyarország Pénzügyei 166. l.
Az állami jövedelmek központi kezelését a tárnok vagy más néven a főkamarás végezte s illetve a kamarával végeztette, ez volt a mostani fogalmak szerint való pénzügyminisztérium, a mohácsi vész előtt kincstartóság névvel, melynek alantas tisztviselőihez tartoztak a várispánok a tizedesekig, mert a várszerkezet katonai s közigazgatási volt egyszersmind.
A királyi kamarát 1528-ban I. Ferdinánd alkotta meg; de a királyi jövedelmek czélszerűbb kezelése végett, ép azért, mert az északkeleti vármegyéket Pozsonyból ellenőrizni sikerrel nem lehetett, a sárosi főkapitányok bizattak meg az északkeleti országrész jövedelmeinek kezelésével s a királyi vagy kamarai rendeleteket a harminczadosok vagy a dicatorok utján általok kapták e vármegyék.
176Közép-Szolnok területén a subsidium beszedése, igazgatása, továbbá Kraszna vára földjeivel a mai pénzügyigazgatóságok szervezetének megfelelő szepesi kamara hatásköréhez tartozott.
A szepesi kamara a pozsonyinak alárendelve működött, emennek szervezetével.
A várszerkezet felbomlásával a rendek önkéntes hozzájárulásától függtek az adók.
Az Árpádok első két századában volt-e országos közadó, nem bizonyos. A várszerkezet után a király jövedelme rendes s rendkivűlire oszlott. A rendeshez tartoztak a régi s előbb felsorolt jövedelmek, a rendkivűli jövedelmek az országgyűlés szavazatától függtek. A XIV. század óta a közadókhoz kellett folyamodni, mint a kamara haszna (lucrum camerae) s a rovás, s majd az előbbi is összeolvadt a rovással. Az adót nem fix összegben szavazták meg s az adókulcs a jobbágytelek (sessio), a ház (domus), a füst (fumus vel caminus)* s leggyakrabban a kapu (porta) fogalmához igazodott s 1 frt vagy annál is kevesebb adó volt szedhető azok után. Zsigmond 1411. 2. art. szerint egy egész kapu után, melyen a kocsi be- és kimehet – értve szénás és gabonásszekereket – 30 dénár, félkapu után (verőcze) 15 kr. adó rovatott.
Számos hitközség ma is füst után fizeti a terménybeli járandóságot papjának, kántorjának.
Az adókötelesek összeirását s az adóbehajtást a vármegyékben ezek kiküldötteivel a királyi rovó (dicator regius) teljesítette. Később a nemesek (XV. század) maguk szedték be az adót s azt a végbeli katonáik ellátására fordították.
1433-ban Zsigmond király banderiális hadi szervezete szerint Kraszna megye az Erdély felé rendelt táborba soroztatott és 100 lovasból álló dandárt tartozott kiállítani.*
Horváth Mihály: Magyarország története II. köt. 500. l. – Engel, I. 20. 134.
Közép-Szolnok vármegye adója 1475 körűl, az akkori 177összeirás szerint 2500 frtot tett ki; s e század végén a vármegyének 2600 adó alá eső házhelye volt.*
Csánki I. k. 545. és 546. l.
Közép-Szolnok legrégibb adóösszeirásait Thallóczy A kamara hasznában közli. E lajstromot 1427–28 körülinek tartottak. Csánki későbbi keletűnek (1745 körülinek) mondja.
Ime a lajstrom (helyesbítve):
fr.
|
dr.
| |
Reambulacio Valentini.
| ||
Zarwad wayvode
|
18
|
3
|
Ibidem Stephani
|
2
|
1
|
Ibidem Johannis Sandrini
|
3
|
5
|
Ibidem Johannis Zenas
|
5
|
2
|
Zakazy Valentini magni
|
7
|
–
|
Ibidem Thome
|
3
|
–
|
Ibidem Stephanus literatus habet denarios
|
3
|
–
|
Zenthmiglos wayvode
|
6
|
–
|
Orbo Bernaldj
|
3
|
–
|
Ibidem Barta magistrj
|
2
|
–
|
Czahol Bernaldj
|
2
|
–
|
Ibidem Bened. Bokczy
|
4
|
–
|
Ibidem Episcopus
|
1
|
–
|
Ibidem Dragfy
|
1
|
–
|
Czahol inferior Bernaldj
|
5
|
–
|
Ibidem Bened. Bokczy
|
1
|
–
|
Czahol magyar Bernaldj
|
5
|
–
|
Ibidem Bened. Bokczy
|
3
|
–
|
Ibidem Ladislaus Czaholy
|
3
|
–
|
Ibidem Episcopus
|
1
|
3
|
Ibidem Nicolaus Dragfy
|
1
|
–
|
Ibidem Bernaldy
|
2
|
–
|
Sewte Wayvode
|
1
|
–
|
Balashaza Andree Zadoray
|
6
|
–
|
Ibidem Ladislai hodosy
|
3
|
–
|
Tasnad Episcopus
|
54
|
3
|
Togh Episcopus
|
15
|
–
|
Ibidem relicta Stephani
|
1
|
–
|
Mendzenth dragfy
|
5
|
2
|
Ibidem Georgy Bekczy
|
2
|
–
|
Ibidem Andree Batory
|
1
|
–
|
Ibidem Michaelis Sandor
|
1
|
–
|
Ibidem Thome genczy
|
2
|
–
|
Ibidem Francisc. Chaky
|
1
|
–
|
Ibidem relicte petrj Bekezy
|
5
|
–
|
Hatvan Ambrosy eadem
|
10
|
1
|
Havas Benedictj Bekcz
|
2
|
1
|
Ibidem Paulus Zylagy
|
2
|
–
|
Ibidem relicte petrj Bekcz
|
1
|
–
|
Gyroth Georgy
|
18
|
–
|
Ibidem paulj mihalfalwj
|
4
|
1
|
Estoro (Esztró) Chaky
|
16
|
–
|
Zentkyral Bernaldj
|
27
|
6
|
Ibidem Benedictus
|
26
|
6
|
Ibidem Chaky
|
2
|
9
|
Akos Francisci Orczy
|
3
|
3
|
Ibidem Michael Akwsy
|
19
|
5
|
Ibidem Anthon. Akosy
|
4
|
–
|
Ibidem Ladislaus Akosy
|
1
|
–
|
Kisnagyfalw Chaky
|
2
|
2
|
Ibidem Episcopus
|
22
|
2
|
Myhalfalwa Georgy eadem
|
20
|
2
|
Wynémethy Alberti
|
4
|
4
|
Gencz Francisci Chaky
|
16
|
10
|
Gerch (Géres) Chaky
|
22
|
13
|
Chegen Episcopi
|
13
|
2
|
Ibidem Chaky
|
2
|
4
|
Darocz Chaky
|
71
|
21
|
Sescer (Zölcze ?) Chaky
|
8
|
16
|
Reambulatio Francisci Bodo.
Kenee Wayvode
|
2
|
–
|
Zylwas Georgy Beczky
|
7
|
2
|
Ibidem Benedictj
|
12
|
–
|
Zewdemeter wayuode
|
13
|
3
|
Ibidem Thomas Chyre
|
8
|
–
|
Ibidem Stephanus Chyre
|
10
|
–
|
Ibidem Christophorus
|
6
|
–
|
178Ibidem Stephanus
|
7
|
8
|
Keres Bernaldj
|
7
|
6
|
Ibidem Stephanus literatus
|
3
|
–
|
Ibidem Sigismundus
|
2
|
–
|
Ibidem Gregorius
|
4
|
1
|
Ibidem Thome Chyre
|
3
|
–
|
Bayon wayvode
|
12
|
–
|
Ibidem Martini
|
2
|
–
|
Zarwad Nicolai eadem
|
3
|
3
|
Kezy Johannes Zudoray
|
2
|
1
|
Ibidem Clementinus Kezy
|
1
|
–
|
Pelee Alberti
|
13
|
–
|
Pacal Thome Chyre
|
16
|
4
|
Ibidem Ladislai
|
4
|
–
|
Peer Stepbani Chyre
|
23
|
3
|
Ibidem Christophori
|
14
|
3
|
Ibidem Thome Chyre
|
24
|
6
|
Hethel (Ete) Stephani Chyre
|
17
|
–
|
Ibidem Thome
|
6
|
–
|
Ibidem Christophori
|
7
|
1
|
Kana (Kala) Gregory eadem
|
5
|
–
|
Tyvssed Bernaldj
|
7
|
2
|
Ibidem wayuode
|
7
|
–
|
Ibidem Johannis
|
6
|
–
|
Codoró (Szodoró) Johannis eadem
|
2
|
–
|
Ibidem Johannis Codoray
|
3
|
–
|
Ibidem Andreas
|
3
|
–
|
Zantho Georgy Bekczy
|
34
|
12
|
Ibidem Bened. Bekczy
|
50
|
11
|
Therebes Bernaldj
|
6
|
5
|
Keraly Bernaldj
|
14
|
3
|
Keresthwr Paulj eadem
|
1
|
2
|
Ibidem Mathie Magny
|
1
|
2
|
Chokmo penitus desolata est
|
–
|
–
|
Transitus.
Korond Johannis Jakczy
|
2
|
2
|
Ibidem Stephanus
|
3
|
3
|
Korond superior Alexj
|
5
|
2
|
Bagdan Stephani Jakczy
|
7
|
2
|
Ibidem Petrj Bekczy
|
2
|
7
|
Ibidem Dragfy
|
3
|
4
|
Nadasd plebani de Hadad
|
3
|
4
|
Ibidem plebanus de Kusal
|
2
|
3
|
Ibidem Stephan Jakczy
|
6
|
2
|
Hadad relicte Johannis
|
12
|
3
|
Ibidem plebanus eadem
|
1
|
–
|
Ibidem Stephanus
|
14
|
4
|
Ibidem Stephanus Chyre
|
9
|
5
|
Ibidem Petrus Bekczy
|
11
|
3
|
Benye Thome eadem
|
5
| |
Ibidem Johannis
|
3
|
–
|
Sandorhaza Nic. eadem
|
4
|
4
|
Zylagzegh Mathie
|
4
|
2
|
Lelee Benedicti Tholwal
|
3
|
–
|
Nyrmon Valentini Magni
|
6
|
–
|
Menye Johannis Fodor
|
10
|
–
|
Lelee Dionisy
|
13
|
–
|
Chehy Dragfy
|
75
|
–
|
Velchok relicte Stephani Jakczy
|
6
|
–
|
Ibidem Cristani
|
10
|
–
|
Mono Dragfy
|
20
|
3
|
Ibidem Cristani
|
20
|
2
|
Wylak relicte Johannis Jakczy
|
20
|
3
|
Ibidem Stephani Chyre
|
13
|
3
|
Ibidem Cristani
|
14
|
–
|
Silelmed Stephani Chaholy
|
10
|
–
|
Zilagzegh Ladislai Bydeskwthy
|
6
|
–
|
Sekeres Dragfy
|
4
|
3
|
Kysyeder dragfy
|
4
|
3
|
Nagyedir dragfy
|
10
|
3
|
Sumkwth Michaelis
|
9
|
–
|
Koltho Cristani
|
10
|
–
|
Kathalinfalwa Michaelis
|
8
|
–
|
Ibidem dragfy
|
10
| |
Zazar Thome Zolomy
|
32
|
–
|
Ibidem Dauid
|
30
|
–
|
Thothfalw dauid
|
15
|
–
|
Ibidem Thome
|
19
|
–
|
Bozonhta Zelemy
|
9
|
–
|
Buzytha Dragfy
|
14
|
–
|
Capws (Lápos) Michaclis
|
18
|
–
|
Ibidem dragfy
|
27
|
–
|
Therekfalwai Michaelis
|
4
|
3
|
Gawora Michaelis
|
2
|
2
|
Aranmezew Dragfy
|
1
|
3
|
Cokman Dragfy
|
3
|
3
|
Magasfalwa Michaelis
|
3
|
2
|
Feyrzegh Michaelis
|
5
|
1
|
179Fenthes Michaelis
|
3
|
2
|
Magasfalwa Michaelis
|
2
|
1
|
Hidegkwth penitus deserta
|
–
|
–
|
Kolczeer penitus deserta est
|
–
|
–
|
Aranyas dragfy penitus deserta
|
–
|
–
|
Kezel dragfy penitus deserta est
|
–
|
–
|
Kowaczfalwa dragfy
|
2
|
–
|
Recapal (Rév-Kápolnok) dragfy
|
2
|
2
|
Monostoroscapal dragfy
|
2
|
1
|
Zwrdogcapan (Szurdok-Kápolnok) dragfy
|
4
|
2
|
Gorbonafalwa dragfy
|
4
|
2
|
Kekes dragfy
|
2
|
1
|
Zakalusfalva dragfy
|
4
|
3
|
Karulya dragfy
|
3
|
3
|
Kelczen (Kölcse) dragfy
|
3
|
3
|
Kowaz dragfy
|
3
|
2
|
Remethe dragfy
|
5
|
3
|
Chernacapal (Csernefalva) penitus deserta
|
–
|
–
|
Bon (Buny) dragfy
|
5
|
2
|
Prezlop (a mai Kis-Buny Priszlop) dragfy
|
4
|
1
|
Kerwele (Körtvélyrév) dragfy
|
3
|
–
|
Vilma penitus deserta
|
–
|
–
|
Varalya dragfy
|
3
|
2
|
Felsewfentes dragfy
|
3
|
1
|
Huzufalw Michaelis
|
3
|
2
|
Lukaczfalwa dragfy
|
4
|
2
|
Varay dragfy
|
3
|
3
|
Lythka dragfy
|
2
|
1
|
Nyres dragfy
|
1
|
1
|
Kerthwelyes dragfy
|
1
|
2
|
Berencher dragfy
|
2
|
1
|
Lemen penitus deserta
|
–
|
–
|
Gerthianus penitus deserta
|
–
|
–
|
Berkes Michaelis
|
9
|
–
|
Ibidem dragfy
|
20
|
–
|
Thewlges dragfy
|
3
|
–
|
Nyres dragfy
|
6
|
2
|
Thohad dragfy
|
5
|
1
|
Bewshaza petrj Jakczy
|
11
|
4
|
Ardo Stephani Chaholy
|
20
|
3
|
Ibidem Johannes
|
24
|
2
|
Ibidem Cristani
|
2
|
–
|
Ibidem Stephanus Chyre
|
5
|
3
|
Ibidem Johannis Jakczy
|
2
|
1
|
Zeplak Sephani Jakczy
|
8
|
3
|
Ibidem petrj Jakczy
|
25
|
2
|
Ibidem Johannis
|
6
|
–
|
Ino dragfy
|
19
|
–
|
Solymus potenciany
|
13
|
2
|
Vdwarhel dragfy
|
12
|
–
|
Ibidem Petrus Jakczy
|
3
|
3
|
Ibidem Stephanus Jakczy
|
8
|
–
|
Deshaza petrj
|
3
|
–
|
Damlyen dragfy
|
10
|
4
|
Benedfalwa Stephani
|
2
|
2
|
Kelenczew Stephani Jakczy
|
2
|
2
|
Aranyasfalva Johannis
|
1
|
1
|
Turbotha (Turbucza) penitus deserta
|
3
|
–
|
Vona (Vicsa) petrj Jakczy
|
3
|
–
|
Kew Johannis Jakczy
|
4
|
–
|
Zelzegh
|
2
|
–
|
Alsowarcza dragfy
|
6
|
1
|
Bazafalwa dragfy
|
13
|
–
|
Egerbeth dragfy
|
6
|
–
|
Keczkesfalwa dragfy
|
4
|
6
|
Hermenyes (Örményes) dragfy
|
5
|
1
|
Mosóbanya dragfy
|
7
|
–
|
Berekzo dragfy
|
3
|
–
|
Bobola (Babocsa) dragfy
|
4
|
1
|
Redegfalwa dragfy
|
3
|
2
|
Somus dragfy
|
3
|
3
|
Bekacza (Bikácza) dragfy
|
2
|
1
|
Vadazfalwa dragfy
|
2
|
3
|
Also-ozywagh dragfy
|
3
|
2
|
Felsewarcza dragfy
|
6
|
3
|
Gerthelek dragfy
|
5
|
–
|
Felsewazywagh
|
5
|
2
|
Kezepwacza Stephani
|
3
|
–
|
Ajytos (Mutos) dragfy
|
3
|
–
|
Apaczy Johannis
|
3
|
3
|
Nadasd dragfy
|
5
|
–
|
Nagzwgh Johannis
|
3
|
3
|
Kwcho dragfy
|
6
|
2
|
Paptheleke dragfy
|
3
|
3
|
Maygrad dragfy
|
4
|
–
|
180Bréd dragfy
|
3
|
2
|
Karika dragfy
|
2
|
–
|
Ibidem Stephanus
|
2
|
–
|
Nyrsewd dragfy
|
4
|
2
|
Ibidem Stephanus
|
2
|
2
|
Sybo petrj Jakcz
|
2
|
–
|
Ibidem Stephanus
|
3
|
–
|
Aad Mathie Adj
|
6
|
–
|
Zeel (Szeér) Joannis Jakcz
|
7
|
4
|
Ibidem Stephanus
|
4
|
4
|
Ibidem Johannes
|
5
|
9
|
Debren potenciani
|
5
|
–
|
Ibidem dragfy
|
10
|
–
|
Ibidem Petrus Jakcz
|
3
|
–
|
Samson Alberti
|
5
|
3
|
Ibidem Anthonius literatus
|
5
|
2
|
Ibidem Sebastianus
|
2
|
3
|
Ibidem Sigismundus
|
3
|
2
|
Ibidem Stephanus
|
4
|
–
|
Ibidem Paulus
|
20
|
3
|
Mon Georgy
|
3
|
–
|
Ibidem Stephan. Jakczy
|
5
|
–
|
Erked Petrj Jakczy
|
3
|
2
|
Ibidem plebanus
|
3
|
4
|
Ibidem petenciana
|
4
|
–
|
Ibidem Johannis
|
3
|
–
|
Moczyola (Mocsolya) plebani de Kusal
|
9
|
3
|
Varsito Stephani Jakczy
|
1
|
1
|
Prodwfalwa Stephani
|
1
|
2
|
Naprad dragfy
|
9
|
4
|
Kysgorozlo dragfy
|
2
|
–
|
Naggorozlo dragfy
|
5
|
4
|
Kwsal Georgy Jakczy
|
12
|
9
|
Ibidem Johannis
|
12
|
–
|
Ibidem Banfy
|
3
|
–
|
Ibidem Jacobi
|
4
|
–
|
Cigan Episcopi
|
22
|
2
|
Varthelek Michaelis
|
2
|
1
|
Ibidem Georgy
|
4
|
–
|
Haraklyan Michaelis
|
7
|
2
|
Ibidem Georgy
|
8
|
3
|
Transitus.
Ekeritho Georgy
|
5
|
–
|
Ibidem dragfy
|
3
|
1
|
Zeecz petrj Fylpesy
|
13
|
3
|
Panyt Ladislai Chaholy
|
5
|
3
|
Ibidem Johannes
|
8
|
–
|
Gorozlofalwa Episcopi
|
3
|
–
|
Kew Johannis Jakcz
|
4
|
2
|
Egrespathak Episcopi
|
14
|
2
|
Ibidem hungary Episcopi
|
19
|
–
|
Gerczen Johan. Banfy
|
3
|
–
|
Ibidem Dragfy
|
22
|
–
|
Baxa Barla
|
2
|
–
|
Kereszthwr Stephani
|
7
|
–
|
Zylah Episcopi
|
169
|
5
|
Badacon Nicolai
|
5
|
–
|
Petreczen (Perecsen) Nicolai
|
47
|
–
|
Somlyo Nicolai
|
42
|
–
|
Calanus (Csalános) Georgy
|
3
|
2
|
Ibidem Dragfy
|
1
|
–
|
Mayad Johannis
|
2
|
9
|
Zanak wayuode
|
10
|
2
|
Dershyda wayuode
|
3
|
1
|
Dershyda Bathory
|
7
|
2
|
Kebesd (Kövesd) Alexj
|
12
|
7
|
Thyuadarfalwa Bathory
|
3
|
–
|
Hyddegh (Hidvég) Bathory
|
9
|
1
|
Remethe Alexj
|
2
|
–
|
Gerothkwtha Allexj
|
2
|
9
|
Babatheleke wayuoda
|
2
|
–
|
Zygethy Allexj
|
5
|
3
|
Zaldobagh Bathory
|
3
|
2
|
Ibidem Johannes
|
2
|
1
|
Sarmassagh Allexj
|
15
|
–
|
Zopor Dragfy
|
6
|
1
|
Ibidem Ladislai
|
1
|
–
|
Ibidem Stephani Chyre
|
3
|
3
|
Gertheleke Bathory
|
7
|
2
|
Chehy Bathory
|
7
|
2
|
Dersda Allexj
|
7
|
1
|
Zopor superior Ladislai
|
2
|
–
|
Ibidem Dragfy
|
6
|
l
|
Ibidem Bernaldj
|
3
|
–
|
Ibidem Stephani
|
2
|
1
|
Badacon Bathory
|
5
|
–
|
Hydwegh Georgy
|
5
|
–
|
Ibidem Benedicti
|
8
|
–
|
181Kraszna vármegye a Hunyadiak korában egyike volt a kisebb vármegyéknek. Adótelkeinek száma a XV. század végén 7–800 közt ingadozik.* Közép-Szolnok vármegyében 1494-ben a porták száma 2454 1/2, 1495-ben 2610, melyből az erdélyi püspöké 550, illetve 470, Kraszna vármegyében 704, illetve 800 a porták száma.
Dr. Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet. 579. l.
1485 junius 4-ikén Mátyás király rendeletet ad Kraszna vármegye hatóságának, hogy beszedje minden kaputól azt az egy arany segedelmet, melyet a váczi országgyűlés a törökök ellen megszavazott.*
Gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. V. k. 327. l
II. Ulászló 1494-ben Zilahnak s a hozzá tartozó Egrespatak s Czigányi lakosainak megerősíti azon kiváltságait, hogy ők, még pedig akár személy, akár kereskedelmi árúczikk után adót s vámot ne fizessenek; nem vehetnek tőlük adót s vámot sem királyi, sem magános vámtulajdonosok. II. Lajos király 1519-ben szintén megerősíti az előbbi kiváltságokat.
A mohácsi vész után hazánkban a porta maradt az áltandó adókulcs. Az egyenes adót illetőleg a régi subsidium (dica, contributio, rovás-adó) mellett a lucrum camerae csak elvben állt s a koronázási ajándék (donativum regium) is szerepel, voltakép mindez utóbbiak a gratuibus laborral rovásadót jelentenek. 1564-ben Közép-Szolnok 370 frt 83 dénárt fizetett donativumul.
Az adóösszeg részben deputálva volt s a pénz a kamarának számoltatott el, mint befizetett készpénz. Báthory Andrásnak katonatartás czéljából deputálva voltak Szatmár, Szabolcs, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék az egész rovás-adóval. Báthory e vármegyékből 1553-ban 12.984 frt 39 drt vett fel.
A városok adóügyi viszonyai eltértek a vármegyéitől. A városok egy fix összeget fizettek, melyet minden dicatori, királyi tisztviselői beavatkozás nélkül, maguk szedtek be 182s szolgáltattak át a kamarához; azonban adótételöket illetőleg a király határozott. A városi polgár kétféle ősrégi adónemet: census és taxa fizetett, míg később a főadó egészen a taxa lett. Ezeken kívül azonban az 1542: XXX. t.-cz. a sexagesimát is behozta, vagyis hadmentesség fejében a városi polgár jórészt összes vagyona után minden 60 frt értéktől egy forintot fizetett s ennél már a homo regius is közreműködik.
1527–30-ban Közép-Szolnok adójának előirányzata 1000, Krasznáé 500 frt. 1541-ben I. Ferdinándnak jelentkezik adózóul Kraszna vármegye. 1546-ban Közép-Szolnokkal is bővűl Ferdinánd adóterülete. 1564-ben Kraszna s Közép-Szolnok János Zsigmondnak adózott. 1542-ben Kraszna vármegyének 540 portája közül Bánffy Györgynek 50 portája van.* Ebben az évben Kraszna 33 lovas katonát tartott; összes adója egy tételbe foglalva 815 frt.
Acsády: Régi magyar birtokviszonyok. 44. l.
1543-ban 1254 kaput írtak össze Közép-Szolnok vármegyében és 1872 frt (?) 66 dénárt vetettek ki azokra.* 1543-ban Közép-Szolnok vármegye földesurai meg az ezek részéről megadóztatott jobbágyporták: Ákosi János 4, Báthori Imre 1, Berendi János 9, Bornemissza Boldizsár 12, a Borzási-család (György és János özvegyei) 7, a Bőnyei-család (Mátyás és János) 5, Budafalvi Gábor 2, Csaholyi Farkas 8, Csarnai Bálint 2, Csomafái János 4, Csögi Ferencz özvegye 5, Csure Ferencz 45, Deésházi László 1, Dengelegi Zsigmond 5, a Dobai-család (János és Lázár) 6, Dobszai János 6, Drágfi Gáspár 285, az erdélyi püspök 204, az erdődi plébános 9, Farnosi Mihály 14, Fábián Péter 1, Fodor Bálint 1, Fülpösi N. özvegye 2, Gavai András 1, Gáltövi Máté 3, Gencsi János 3, Görbet Lőrincz 1, Halmosi Gergely 4, Haraklányi Miklós 10, özv. Hatvani Ferenczné 5, Hodósi Miklós 6, Horváth László özvegye 1, Horvát György 7, Inotai Boldizsár 1, Ispán Ágoston 1, Isztári János 11, a Jakcsi-család (Mihály, István özvegye) 181105 (a melyekből 4-et fölmentettek az adózás alól), a Kaplyon-család (Imre; János és Tamás özvegyei) 11, Károlyi Péter 25, Kávási Gáspár 2, Kende András 1, Keszi Ferencz 2, a Kőrösi-család (Ferencz, János, Miklós) 38, Kusalyi Ferencz 4, a kusalyi plébános 2, Literatus Ferencz 8, Literatus Imre 1, Mezőgyáni László 3, a Mindszenti-család (Aba, Boldizsár, Seraphin) 20, Móré János 3, Nagy Albert özvegye 7, Nagy Ferencz 1, Nádasdi Boldizsár 1, Német Bertalan 2, Német János 8, Paczali László 4, Pap János 2 (Mihályfalván), Pap János 2 (Új-Németen), Path˙az György 1, Pázmány Péter 24, Pelei Ferencz 8, Pelei Péter 2, Peleszarvadi Imre 3, Peleszarvadi László özvegye 1, Perjemesi Máté özvegye 4, Pilisi Demeter 1, Ramocsa Imre 1, Sarmasági István 8, Sarmasági László 7, Sarmasági Mihály 9–10, Szakácsi László 1, Szentkirályi István 4, Szentkirályi László 5, Szécsi Bertalan özvegye 1, Székely Péter 3, Szénás András 2, Szénás István 1. Szénás János 2, Szénás Kelemen 2, Szénás Péter 1, Szilágyszegi Bálint 1, Szintai János 1, Szodorai János 1, Szodorai Miklós özvegye 1, Szunai András 1, Szunai István 1, Tolvaj Albert 1, Újnémeti Bertalan 1, Vajda Boldizsár 8, Valkai Miklós 14, Waywoda özvegye 5. E szerint legtöbb jobbágykapuja volt Drágfi Gáspárnak; ezt követik: az erdélyi püspök, a Jakcsiak stb. 1543-ban Közép-Szolnok vármegyében 75 családnak 1077–8 jobbágyportája kerűlt adózás alá, ezek közül 4-et felmentettek.*
Dical.
Dical.
1546-ban Krasznában a porták száma 719, Közép-Szolnokban 1155 (egy frtos adóval). 1549-ben a pozsonyi gyűlés azt határozta, hogy kapunként 1 frt 30 dénárnyi adót fizessenek, az egytelkes nemesek pedig 25–25 dénárnyit. 1549-ben Közép-Szolnok vármegye földesurai és a részükről megadóztatott kapuk száma: Ágoston István 1, özv. Ákosi Erzsébet 2, Ákosi Mihály 4, (Somlyói) Báthori András 7, Bátori Imre 1, Becsi (Becski) 184István 25 1/2, Berendi János 9, Boda Imre 1, Bornemissza Boldizsár özvegye 18, Borzási Mihály 1, Borzási Miklós 3, Bőnyei? (Bene és Beon˙é) Ferencz 4, Bőnyei Mátyás 5, Böősházi Literatus Ferencz 14, Budaházi Menyhért 3 1/2, Csízér Miklós 1, Csomafái János 2, Csompasz Benedek 1, Csögi Gáspár 2, Csögi Gergely 1, Csögi Márton 1, Csögi Máté 2, Dengelegi Ferencz 2, Dengelegi János 2, Deésházi Lajos 11, Deésházi László 2, Dobai Bernát 2, Dobai Ferencz 1, Dobai János 3, Dobai Lázár 16, Dobai Mihály 1, Dobszai János 1, Drágfi özvegye 231, erdődi plébános 14, Esztári Farkas 4, Farnosi János 3 1/2, Farnosi Mihály 10 1/2, Fábián Péter 1, Filpesi Miklós 2, Garai András 2, Gáltövi Máté 2, Gencsi János 4, Halmosi Gergely 8. Haraklányi Imre 1 1/2, Haraklányi Miklós 8 1/2, Harangi Illés 3, Harangi János özvegye 4, Hatvani János 4, Horvát György 14 1/2, Horvát János 6, Horvát Vid 5, Ilosvai Balázs 1, Irinyi Ferencz 3, Jakcsi Mihály 108 1/2, Kaplin György 10, Kaplini Lőrincz 1, Kaplin Imre 1, Kaplin János özvegye 11, Károlyi Péter 8, Kávási Tamás 2, kincstárnok 278, Kőrösi Ferencz 29, Szunai Kőrösi Ferencz 3, kőrösi Miklós 7, Kusalyi Ferencz 6, Literatus Imre 2, Majádi Miklós 1, Matuznai (Matuzlai) György 3 1/2, Mezőgyáni László özvegye 1, Mindszenti Aba 3, Mindszenti György 2, Mindszenti Kristóf 3, Mindszenti Péter 1, Nagy János 2, Németi Bertalan 2 1/2, Németi János özvegye 4, Orgonás János 2, Ödönfi László 7, Paladin János 2, Pázmány Péter 2, Pekri Miklós 9, Pelei Ferencz 6, Pelei Péter 1 1/2, Perneszi Imre 17, Ramocsa Imre 1, Sarmasági András 12, Sarmasági Mihály 16, Sárközi Imre 2, Spáczai Menyhért 3, Szakácsi Ferencz és János 1–1, Szarvadi Boldizsár 3, Szarvadi László özvegye 2, Szelendi János 2, Szentkirályi Ferencz 6, Szentkirályi István 7, Szentkirályi László 5, Szécsi Márton 1, Szénás András 1, Szénás György 2, Szénás István, János és Péter 1–1, Szilágyszegi Bálint 1, Szilágyszegi János 2, Szodorai András 1, Szodorai Miklós özvegye 1 1/2, Szunai András 1, Szunai István 1, Vai Demeter 6, Vajda Boldizsár 9, 185Valkai Miklós 6. Legtöbb jobbágykapuja volt tehát a kincstárnoknak, kit Drágfi özvegye, Jakcsi Mihály stb. követnek.* Megadóztattak a fentiek szerint ez évben Közép-Szolnok megyében 72 család részéről 1116 jobbágykaput.* 1549-ben (I. Primum subsidium, 1 1/4 frt) Krasznában a szabad porták száma 823, egytelkesek taksája 4.25. Összes kirovás 1033.62. Tiszta bevétel 964.27. Közép-Szolnokban szabad porta 1304. Egytelkesek taksája 21.58. Összes kirovás 1656.58. Tiszta bevétel 1091.71. (II. Secundum subsidium 1 1/4 frt) Krasznában kirovás 1033.62, tiszta bevétel 959.85; Közép-Szolnokban kirovás 1651.58, tiszta bevétet 1205.23. 1550-ben Krasznában a szabad porták száma 826 1/2. Kirovás 826.50. Tiszta bevétel: első részlet 727.63, második részlet 709.53. Közép-Szolnokban 1310 1/2. Kirovás 1310.50. Tiszta bevétel első részlet 892.50, második részlet 893.50. 1552-ben Krasznában 826, Közép-Szolnokban 1310 porta adózik; egy másik jegyzék szerint Krasznában a szabad porta 831 1/2. K.-Szolnokban 1346; I. subsidium: Krasznában kirovás 1247.25, tiszta bevétel 1050, Közép-Szolnokban kirovás 2019, tiszta bevétel 1350.
Dical.
Dical.
1550-ben rendkívüli hadi terhekről, készülődésekről van szó; Közép-Szolnok, Kraszna és több más vármegyék követeket küldöttek a királyhoz, hogy a törölök a fegyverszünet ideje alatt Szolnoknál erősséget akarnak építeni, e végből a szükséges építőszereket már össze is hordták és onnan szándékoznak majd sarczolni őket. E vármegyék ekkor minden 40 telek után egy-egy lovast állítván, már 700 főnyi csapatot gyüjtöttek, Báthory András, máskép Bonaventura főispán is 300 lovast fogadott a saját költségén és az egriek 100 lovassal csatlakoztak szintén, mindamellett e sereg igen kicsiny még arra, hogy a törökökkel megmérkőzhessék; kérik azért a királyt, hogy küldjön segítségül elegendő hadat.*
Szirmay: Szathmár, 1809; I. 49. lap.
1552 junius 22-dikén Werner György jelenti a szepesi 186kamarának, hogy Somlyó, a Báthori Endre birtoka, megtagadta a dica fizetését.*
Barabás Samu: Erdély történetére vonatkozó Regesták 1551–1558. (Tört. Tár 1892. év. 155–156. l.)
1553-ban Kraszna vármegyében szabad porta 724, kirovás 724. Tiszta bevétel: I. subs. 600, II. subs. 514.29. Közép-Szolnok vármegyében szabad porta 1169, kirovás 1169. Tiszta bevétel: I. subs. 700, II. subs. 670.
Acsády Ignácz A magyar nemesség és birtokviszonyai a mohácsi vész után czímű munkájában* az 1553-diki összeírást dolgozza föl. Közép-Szolnok összeírása 221 helységre terjed ki, melyek közül egy leégett, négy a királytól mentességet kapott; a többiben összeírtak 1279 1/2 portát, mely 127 birtokosé volt, közülök egyházi 6, család 77 (t. i. ezek a számok csak a vármegyében levő családok számát jelentik, jóllehet az összeírás egy-egy földesúri családnak összes nagykorú tagjait felsorolja.) Az egyházi birtok, ide számítva a Fráter György, akkor már nem élő erdélyi kincstárnok nevére irottakat is, 296 porta s így a családoké 977 1/2. A birtokmegoszlás arányát Acsády nem a világi birtokosok, hanem a családok szerint mutatja ki, öszszeállítván egy ily statisztikát Közép-Szolnokról: 0–5 portája van 43 családnak, 5 1/2–10 van 21-nek, 10 1/2–25 van 5-nek, 25 1/2–50 van 6-nak, 50 1/2–100 egynek sincs, 100 1/2–200 van 1-nek, 200-nál több van szintén 1-nek. – Krasznában az öszszeírás 54–55 helységet említ; de azért felöleli az egész vármegyét, mert sokszor egész vidékeket foglal össze, pl. Rézalja, Meszesalja. Összeírtak 841 1/2 portát (abban az évben csak 83 1/2 adózott), mely 60 birtokosé volt. Közülök 2 egyházi, 41 család. Egyházi 7 1/2 porta, a családokra 834 jut; 6 porta tulajdonosát nem nevezték meg. A családok közt a jobbágyvagyon – a mint Acsády kimutatja – így oszlik meg: 0–5 portája van 17 családnak, 5 1/2–10 van 8-nak, 10 1/2–25 van 10-nek, 25 1/2–50 van 4-nek, 50 1/2–100 van 1871-nek, 100 1/2–200 nincs egynek sem, 200-nát több van 1 családnak. A vagyonmegoszlást nem tartja kedvezőtlennek egyik helyt sem; mert itt pl. a családoknak valami 40%-a biztosított anyagi existentiával bírt.
Ért. a tört. tud. köréből XIV. köt. 9. sz.
Acsády úgy Közép-Szolnoknál, mint Krasznánál közli a birtokosokat betűsorban. 1553-ban Közép-Szolnokban a legtöbb portával bírt özv. Drágffy Gáspárné (311), azután Fráter György (Dnus Thesaurarius), a kinek 168 portája volt. Követte a váradi püspök 114, Jakcsy Mihály 104 1/2 portával; Désházy Lajosnak 44, Becskynek 30, Csáky Miklósnak 28 1/2, Kőrösi Ferencznek 25, özv. Bornemissza Boldizsárnénak 18, Sarmasághy Mihálynak 16, Horváth Györgynek 14 1/2, Böősházy Ferencz deáknak 14, Csáky Jánosnak 14, Kőrösi Miklósnak 13, az erdődi plébánosnak 12, özv. Kaplyan Jánosnénak 11, Farnosy Mihálynak 10 1/2, Kaplyan Györgynek 10, Esztáry Farkasnak 10, Vajda Boldizsárnak, Berendy Jánosnak, Pekry Miklósnak 9–9, Haraklányi Miklósnak 8 1/2, Matusnay Györgynek 8 1/2, Perneszy Imrének, Károlyi Péternek 8–8 portája volt. Csáky Farkas 7 1/2, Ödönfi László 7, Szentkirályi István 7, Dobay Lázár 6 1/2, Halmossy György, Horváth János, Kusalyi Ferencz, Peley Ferencz, Szentkirályi Ferencz, Valkay Miklós 6–6, Horváth Vid 5, Szentkirályi László 5, Ákosy Mihály, Báthori András ecsedi, Bőnyei Ferencz és Máté, Borzássy Miklós, Gönczy János, özv. Haranghy Jánosné, Hatvany István, özv. Némethy Jánosné, Vay Demeter 4–4, Budaházy Menyhért 3 1/2, Farnasy János 3 1/2, Báthori András somlyai, Eörvényi Ferencz, Haranghy Eliás, Mindszenthy Abacsuk, Mindszenthy Kristóf, Porkoláb Márton, Szarvady Boldizsár 3–3, Némethy Bertalan 2 1/2, Csögi Gáspár, Csögi Máté, Csomafáy János, Dengeleghy Ferencz, Dengeleghy János, Filpesy Miklós, Garay András, Gálthőy Máté, Halmossy Gergely, Kaplyan Lőrincz, Kávásy Tamás, Literatus Imre, Mindszenthy György, Nagy János, Paladin János, Pázmány Péter, Sárközy Imre, Seléndy János, Spáczay Mihály, özv. Szarvady Lászlóné, Szénás György, Szilágyszeghy János 1882–2, Haraklányi János, Peley Péter, özv. Szodoray Miklósné 1 1/2–1 1/2, Ágoston István, Báthory Imre, Boda Imre, Csögi György és Márton, Csiszér Miklós, Dobay Bernát, Ferencz és Mihály, Dobzay János, Fábián Péter, Ilosvay Balázs, Kaplyan Imre, Kopasz Benedek, Majádi Miklós, özvegy Mezőgyáni Lászlóné, Mindszenthy Péter, Orgonás Ferencz és János, a nagykorondi plébános, Spáczay Menyhért, Szakácsy Ferencz és János, Szécsy Márton, Szénás András, István, János és Péter, Szilágyszeghy Bálint, Szodoray András, Trifft vajda, Vajda Simon, Szunai András, István s özv. Szunai Istvánné 1–1 portával bírnak, az apáczáknak, Dobay Jánosnak, özv. Hodosy Ferencznének, Nádasdy Boldizsárnak, Patay Istvánnak, Szodoray Mihálynak már egyetlen adózó portájok nem volt.
Kraszna vármegyében 1553-ban Somlyai Báthory Andrásnak van legtöbb, 288 portája, utána mindjárt özv. Bánffy Gáspárné következik 39 1/2 portával, aztán Kemény László 35, Horváth György 27, Borzássy Miklós 25 1/2, Jakcsy Miklós 25, Báthori Imre 25, Bánffy István 24 1/2, özv. Báthory Miklósné 22 1/2, Báthory János 21 1/2, Dobay János 19, özv. Szele Miklósné 19, Ippi Bertalan 19, Récsey Gáspár 18, Apafy Gábor 17 1/2, Dancs Miklós 17, Szele Klára 16, Telegdy Mihály 13 1/2, Bánffy Miklós 12 1/2, Peres Pál 9 1/2, Nagy Máté 9 1/2, Porczy István, Tóth Mihály, Krasznai Ferencz deák, Bydeskuthy György 9–9, Bernárd Balázs, özv. Várday Ambrusné 8–8, Sulyok Máté 6, Pándy Ferencz 5 1/2, Szénás István 5, Peres Gáspár 4 1/2, Szénás András és János 4–4, pálosok 4, Pándy János 4, Baksay Demeter 4, Borzássy László 3 1/2, Nagyfalusi plébános 3 1/2, Perneszy Imre, Báthory Farkas 3–3, Nádasdy Boldizsár 2 1/2, Ilosvai Miklós, Dobai Tamás, Literatus Mihály, özv. Vajda Lászlóné 2–2, Rátonyi János, Bozássy Demeter, Bozássy Jakab, Dávid Benedek, özv. Drágffy Gáspárné, Nagy Gáspár 1 1/2–1 1/2, Csiszér István, Károlyi Lőrincz, Kőrösy Ferencz, Móré Márton, Somody György, Varsóczy Ferencz 1–1. 189Egy kapuszámnyi jobbágya sem volt Jakcsy Mihálynak s Majády Bertalannak.
Az ország nagybirtokosai élén az 1543–1553-diki időben a Báthoriak álltak, mert 19 vármegyében voltak jószágaik. Hozzájok legközelebb állottak a Perényiek, Serédyek, Bánffyak, a kiknek 1000 kapuszámnál nagyobb birtokuk volt.*
V. ö. Acsády: i. m. 80., 81. l.
A birák, mert az államnak az adószedés körül szolgálatot teljesítettek, adómentességet élveztek, így az új, égett házak, a zsellérek, szegények, a szolgarenden levők stb.
1554-ben Közép-Szolnokban van 1342 1/2 szabad porta, I. subs. 986., II. subs. 500. Krasznában 745 szabad porta, I. subs. 526., II. subs. 350. 1555-ben Krasznában szabad porta 773. Kirovás 733. (A kamaránál készpénzben befolyt már 1555-ben) Kraszna vármegye: I. subs. 350. II. subs. 350., Közép-Szolnok: I. subs. 500., II. subs. 986.
Az 1554-ben aug. 12-dikén készült praeliminare* javasolja, hogy Gyula várához Közép-Szolnok 2000 frtot fizessen, a mi csak terv maradt.
Orsz. Lev. Lymbus I. l.
1556 november 25-dikén a kolozsvári országgyűlésen az ugocsai, krasznai és máramarosi magyar urak felajánlották, hogy az erdélyiek szokása szerint ők is minden porta után (az előbbi összeírás szerint) egy-egy forintot adjanak.*
Szilágyi Sándor: Erd. országgyűlési emlékek. II. köt. 10. l.
1560 április havában a tordai gyűlés a dézmák kibérlése ügyében határozott, hogy t. i. a patronusok saját jószágaikra a részekben levő megyék: Szatmár, Szabolcs, Közép-Szolnok, Bereg, Kraszna, Mármaros, Ugocsa dézmáit a szokott módon kibérelhetik, kivéve azokat a dézmákat, melyek a várak szükségeinek fedezésére fordítandók.*
U. o. 139. l.
1564-ben Közép-Szolnokban szabad porta 1303 1/2. Ebből fizetett 713 2/3, hátralékban maradt 589 1/3.*
V. ö. Acsády Ignácz: Magyarország Pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (1526–64).
1901565-ben az adózás ügyében «Erdélyország és Magyarországból Szathmár, Közép-Szolnok, Kraszna, Ugocsa, Bereg, Máramaros és Bihar vármegyék alázatos végezése, szent Vincze napjára ő felségétől Kolozsvárra hirdetett közönséges gyűlésben», II. János idejében a következő volt: az erdélyi nemesség ad «minden kaputól, az első számlálás szerint, egy pénz héján, egy-egy forintokat, és az felett az három nemzetül* másfélezer ember tartására adunk azon első kapuszám szerént negyven, negyven pénzt; kiket három hétre Thordára az ő Felsége pénzszedője Ambrus Deák kezébe beszolgáltatunk». «A német fejedelem» hadának eltávoztatására a magyarországbeli hívek is «az elébbi rovás szerint egy-egy forintot, és az 500 lovag tartására ötven-ötven pénzt» ajánlanak meg.*
«Nemesek, székelyek és szászok».
Gróf Kemény József és Nagy Ajtai Kovács István (kiadók): Erdélyország Történetei Tára egykorú s magyar nyelven készített történetiratok, levelek, országgyűlési végzések és törvényczikkelyekből. I. 52–53. l.
1567., 1569., 1604., 1608. években Szatmár városához ingyen való munkák rendeltettek Közép-Szolnok vármegyéből.*
Szirmay: Szathmár, 1809; I. 196. l.
1570-ben Közép-Szolnokban 814 kaput írtak össze és ezekre 1 frt 25 dénárjával 1017 frt 50 dénárt róttak ki.* De nem adóztatták meg Tasnádot és talán más falvakat sem; a helyesbítés iránt a dicatort megkeresni rendelik.
Dical.
1571 november 9-ikén Kolozsváron törvényt hoztak, hogy a harminczadosok Magyarországban Váradon, Debreczenben, Bajomban, Székelyhidon, Margitán, Nagyfalun, Tasnádon, Hidvégen, Zilahon és Zsibón lakhatnak, oda zászlót vihetnek és «az igaz harminczadot a vectigál szerint ott szedjék».*
Gr. Mikó Imre: Erd. tört. adatok. I. k. 294. l.
Az 1571. évi május 24-dikén Erdélyben Fehérvárt, 1573 okt. 15-dikén Medgyesre hirdetett országgyűlés a magyarországbeli vármegyéket minden kaputól egy-egy forint beszolgáltatására kötelezi.*
Gróf Kemény J. stb. i. m. (I. 105., 138. l.)
191Az 1575. julius 25-dik-i kolozsvári országgyűlés törvény czikkeiben ezeket olvassuk:
«Az harminczadokról is az minemű szertelenségek esnek mind Szilágyságban, mind penig Hunyad vármegyében; könyörgünk: hogy a mint Nagyságod (Báthori István) kegyelmesen igérte, most is, mikor valamelyik atyánkfia megtalálja Nagyságodat könyörgésével, igazíttassa el te Nagyságod».* Már az 1571 május 24-diki, Fehérvárt tartott országgyűlésnek is panaszolnak a harminczadosok ellen főképen a magyarországbeliek.*
Gróf Kemény i. m. (I. 152. l.)
U. o. (I. 157. l.)
Az 1576 január 28-dikára Medgyesre hirdetett országgyűlés, hadi készületek dolgában, azt végezte, «hogy semmi reménytelen, véletlen dolog rajtunk ne essék, mint az elmult napokban történt vala –: hogy te Nagyságod mindenfelé szorgalmatos vigyázókat bocsásson és ha mi készületet valamely felé értene, ispányokat, királybirákat, certificáljon, és az mint az szükség kivánja, ahhoz képest vagy felével, a tizenhatodával, lovaggal, gyaloggal, vagy penig személyek szerint is, minden hadakozó hozzánk tartozóval, jó szerrel, jó móddal összegyűljenek, a nemesség és szászság Kolozsvárra; székely uraink Vásárhelyre, és ha a dolog mutatja, együvé Aranyos szék az nemesség között levén az szomszédságért; és a mostani népünket Kolozsvárról az második hó kitelvén, haza szállíthassuk; a két vármegye penig, Kraszna és Szolnok, Somlyóra gyűljenek».* Ez év május 20–26-dikán a kolozsvári országgyűlés megemlíti, hogy Kraszna, Szolnok stb. vármegyék urai a váradi földbástyák erősítésére rovás szerint tíz-tíz kapu után igérnek egy embert, mire nézve elrendeli, hogy «a váradi kapitány rendelete szerint» annyit szolgáltassanak, a mennyit az kiván s ellássák minden élelemmel. Maguk pedig («a nemesség lovagokkal, gyalogokkal») készen legyenek, hogy a fejedelem parancsára fegyverre keljenek.
U. o. (I. 157. l.)
192Az 1595 április 16–május 2-diki fehérvári egyetemes országgyűlésen azt határozták, hogy Somlyó a tartományával együtt a praesidiumba fizessen kapuszám szerint 1 frt 50 dénárt. Miske, Paczal, Zilah, Szent-Jób stb. az ő köztük való rovás szerint.* De az ország praesidiumára rendelt subsidiumot Bihar, Kraszna és Közép-Szolnok vármegye alispánjai «az ország törekedésére nem akarták felszedni és administrálni».* Nem csoda, mikor a tatárok, törökök sok falut égettek föl, a mint ezt már előbb is láttuk.
Szilágyi Sándor: Erd. országgyűlési emlékek. III. köt. 479. l.
U. o. 474. l.
Ennek az országgyűlésnek törvényczikkeiből kiragadom a következőket:
«… Mely adófizetésben Felséged* az árvák jószágát is, kik Felséged kezébe jutottanak, mind peniglen Tasnádon és egyebütt való jószágát is, az urak jószágát is azonképen ezen teherviselésre kényszeríttesse, hogy az salus patriae köz levén, az teherviselés is köz légyen. Az praesidiumtartásra penig rendeltetik kapuszám szerint f. 1. d. 50. Az Felséged udvara népére való subsidiumnak d. 99».* «Jelentik minékünk, kegyelmes Urunk, magyarországi uraink és atyánkfiai, hogy tatárok, törökök miatt sok faluk megégtek, pusztultak volna, és az rajta való népekben is kik elvitettek, kik levágattak, kiváltképen Bihar vármegyében, Közép-Szolnok és Máramaros, Kraszna vármegyékben úgy annyira, hogy rajtok az adót semmiképen meg nem vehetnék. Végeztük azért országúl: hogy azon vármegyékben levő viceispánok és szolgabirák ad facies talium locorum kimenjenek, megoculálják, és fide mediante is az pusztaságnak sine favore végére menjenek és a hol afféle derék pusztaságot comperiálnak, azokon az adót meg ne vegyék. De így, hogy az váradi kapitány az négy vármegye ispánja mellé főembert bocsásson. Azonképpen a huszti kapitány is Máramarosba». Azt is kérik, hogy 193a praesidiumtartásra rendelt adót Zsigmond «az magyarországi atyánkfiaitól ne patiálja elvétetni az váradi kapitánynak; hanem convertáltassék az közönséges szükségre, az melyre rendeltük».*
Zsigmond.
Gróf Kemény: i. m. I. 469. l.
Gróf Kemény: i. m. I. k. 474, 476. l.
A decz. 13-dikára Fejérvárra hirdetett országos gyűlés törvényczikkeiből ezeket olvassuk: «Magyarországban az alább megírt falukban, kik noha rováson vagynak, de semmit nem akarnak fizetni, végeztük: hogy ezeken is megvegyék; úgy mint Debreczen az rovás szerént, Kővár vidéke, Somlyó vidéke, Zilah, Thasnád tartományostól, Közép-Szolnok vármegye, Nagy-Léta, Bihar vármegye; itt Erdélyben Gyógy vidéke az ő Felsége jószága; könyörgünk Nagyságodnak alázatoson, hogy ezeknek is parancsolja meg Felséged, hogy szolgáltassák bé az tiszttartóknak, mert panaszkodnak az perceptorok és ispányok, hogy meg nem hagyják senkinek venni».*
U. o. I. 192. l.
Az 1596 ápril 21–26-diki kolozsvári országgyűlés azt határozta, hogy a praesidiumra rendelt segítségre míg Somlyó tartományával együtt most csak 1 frt 25 dénárt fizessen kapuszám szerint, addig Miske, Paczal, Zilah megint a köztük tevő rovás szerint.* Továbbá «miért penig, hogy mindenütt az szolgáló nép és tábor bő éléssel kell hogy légyen; tetszett: hogy mind az Maroson, mind penig az Szilágyságon az Nagy-Szamoson són kívül hajón, bort és minden egyéb féle élést soluta tricesima, et justo telonio szabad legyen mindennek hajón kereskedésre elszállítani; az mely nemes ember penig nagy szükségére vitet, az minden fizetéstől immunis legyen».*
U. o. I. k. 200. l.
U. o. I. 203. l.
1596 nov. 30–decz. 8-diki fehérvári országgyűlés azt rendelte, hogy Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék minden tehetségük szerint hozzájárúljanak Várad építéséhez.*
Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek, IV. köt. 108. l.
Báthori Zsigmond 1598-ban újra megrendeli, hogy a 194harminczadon s vámokon a zilahiakat ne háborgassák, kütönösen Székelyhidon, Margitán, Apatin, Zalachon, Bikaron.
1600 január 22-ikén írja Ungnád Barvitiusnak, hogy a rábizott szemlében Kraszna és Közép-Szolnokmegyét illetőleg pontosan el fog járni és pedig oly eredménynyel, hogy aztán az évi jövedelem a praesidiumok tartására nemcsak elég tesz, de marad is valami. Ő ugyanis nem függ sem püspöktől, sem bármely más nagy úrtól s azok decima, nona és quartájától.*
Szádeczky: Erd. és Mihály vajda. Oklvtár 467.
1604-ben a pozsonyi országgyűlés minden rótt ház után 2–2 frt adót rendelt a császárnak. Eme rendelet értelmében Közép-Szolnokban 204 rótt ház után 408 frtnyi adót vetettek ki. Ide számították ekkor Király-Darócz, Gyöngy, Géres és Esztró helységeket is. Ezekkel együtt a rótt házak száma 222, az adó összege pedig 444 frt, melyből a belső félben az alispán-dicator 24, a két szolgabiró 16 frtot, a külsőben pedig az alispán-dicator 48, a két szolgabiró 24 frtot vett föl.*
1604-ben a pozsonyi generalis gyűlés rendelte adót kivetették Közép-Szolnokban ekként: a belső félben: Gyulafy jószága. Che mivel rovatalban nem volt, ő felsége adójában nem fizetett semmit. Horvat 1 rótt ház után 2 frt; Ardó 3 r. h. u. 6 frt; Zeelzegh 2 r. h. u. 4 frt; Sülelmed 5 r. h. u. 10; A két Zyvagy 1 r. h. u. 2 frt; Felseö Beregszo 1 r. h. u. 2 frt; Bykacza Somos 1 r. h. u. 2 frt; Örmenyes Papfalva 1 r. h. u. 2 frt; Illyesfalva 1. r. h. u. 2 frt; Győrtelek 2 r. h. u. 4 frt; Alsó-Várcza 2 r. h. u. 4 frt; Mono 3 r. h. u. 6 frt; Egerbegy-Vadafalva 1 r. h. u. 2 frt; Nagyszegh 1 r. h. u. 2 frt; Uyfalu 1 r. h. u. 2 frt; Naprad 4 r. h. u. 8 frt; Kys-Gorozlo 2 r. h. u. 4 frt; Nagy-Gorozlo 1 r. h. u. 2 frt; Hanysafalva 1 r. h. u. 2 frt; Ino 1 r. h. u. 2 frt; Zeeplak 7 r. h. u. 14 frt; Udvarhely 3 r. h. u. 6 frt. Veseleny jószága: Hadad 8 rótt ház után 16 frt; Bogdand 2 r. h. u. 4 frt; Nádasd 2 r. h. u. 4 frt; Zeer 3 r. h. u. 6 frt; Nagy-Solymos 1 r. h. u. 2 frt; Sibo 3 r. h. u. 6 frt; Cyglen 1 r. h. u. 2 frt; Turbucza, Rona 1 r. h. u. 2 frt; Mutos 1 r. h. u. 2 frt; Kusaly 1 r. h. u. 2 frt; Erked 1 r. h. u. 2 frt; Nagyszegh 2 r. h. u. 4 frt; Apacza 1 r. h. u. 2 frt; Mocsolya 1 r. h. u. 2 frt; Udvarhely 3 r. h. u. 6 frt. Dengelegy Miklós jószága: Völcsök 4 rótt ház után 8 frt; Monó 3 r. h. u. 6 frt; Ujlak 1 r. h. u. 2 frt; itt Zykray György szerin 3 r. h. u. 6 frt; Sombory Gábor szerin 3 r. h. u. 6 frt; Cseffeyné szerin 3 r. h. u. 6 frt; Zylah 6 r. h. u. 12 frt; Vycza Dobay János jószága 1 r. h. u. 2 frt. Kolosváry János jószága: Böősháza 5 r. h. u. 10 frt. Horvát Pál jószága: Egerhath 2 r. h. után 4 frt. Suteö György jószága: Gardanfalva 2 r. h. u. 4 frt. Lonay István jószága: Kelencze 2 r. h. u. 4 frt. – Körösy Mihály jószága: Olánádas 1 r. h. 2 frt. – Sarmasagy Zsigmond jószága: Keövesd 4 r. h. u. 8 frt, Zyget 2 r. ház után 4 frt. – Lonay István és Dobay jószága: Diosad 2 r. h. u. 4 frt. – Dobay János és Körössy Mihály jószága: Debren 1 r. h. u. 2 frt. – Körössy Mihály jószága: Sámsom 3 r. h. u. 6 frt. – Sombory Gábor és Zykray György: Keöd 5 r. h. u. 10 frt. – Hodosy Miklós: Benedekfalva 1 rótt ház után 2 frt. – Zylagy Islván és Pandi Ferencz: Lele 2 rótt ház után 4 frt. – Nagydobai Dobay János: Dablyon 1 r. h. u. 2 frt. – Zecheny: Panyth 1 r. h. u. 2 frt; Kucso 1 r. h. u. 2 frt; Nyrmon 1 rótt ház után 2 frt. – A külső félben: a pozsonyi 1604-diki országgyűlés rendelte 2 frtos adót így vetették ki: Tasnád 16 r. h. u. 32 frt; Cseogh, Báthori István 3 r. háza után 6 frt; Kisfalu, Báthory István 3 r. h. u. 6 frt; Darocz, Prepostváry Zsigmond 5 r. h. u. 10 frt; Darocz, Dengelegy Miklós 4 r. h. u. 8 frt; Geöngy, Prepostváry Zsigmond 3 r. h. u. 6 frt; Geöngy, Dengelegy Miklós 3 r. h. után 6 frt; Géres, Prépostváry Zsigmond 1 r. h. u. 2 frt; Géres, Dengelegy Miklós 1 r. h. u. 2 frt; Eztro, Prepostváry Zsigmond 1 r. h. u. 2 frt; Czegen, Besseniey János 4 r. h. u. 8 frt; Czegen, Zakariás István 4 r. h. u. 8 frt; Mihályfalva, egész falu 3 r. h. u. 6 frt; Akos, egész falu 2 r. h. u. 4 frt; Zakaczy, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Felseo Cziaholy, Sulyok Istváné 1 r. h. u. 2 frt; Magiar Cziaholy, Melit Pálé 1 r. h. u. 2 frt; Czian, Báthory Istváné 1 r. háza után 2 frt; Mintzenth, Dengelegy Miklosé 1 r. h. u. 2 frt; Mintzenth, Zentkirály Mihálynéé 1 r. h. u. 2 frt; Mintzenth, Mintzenty Jánosnéé 1 r. h. u. 2 frt; Grótth, Horwat Jánosé 3 r. h. u. 6 frt; Grótth Mintzenty Jánosnéé 1 r. h. u. 2 frt; Zentkiraly, egész falu 2 r. h. u. 4 frt; Peer, Prepostvary Zsigmondé 2 r. h. u. 4 frt; Peer, Horwat Gabornéé 1 r. h. u. 2 frt; Peer, Edenfy Laszlóé 2 rótt ház után 4 frt; Pele, Peley Gáspárnéé 2 r. h. u. 4 frt; Pele, Cziomoközy Péteré 2 r. h. u. 4 frt; Körös, egész falu 2 r. h. u. 4 frt; Etely, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Zuna, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Teowissed, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Zodoro, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Hatwan, Károly Mihályé 2 r. h. u. 4 frt; Hatwan, Hatvany Jánosé 1 r. h. u. 2 frt; Kawas, egész falu 1 r. h. u. 2 frt; Alsó-Berekzó 1 r. h. u. 2 frt.
195Kálmán dec. I. 78. czikke szerint mindenik megyei alispán a maga megyéjében az adónak 1/3-át tarthatta meg magának, 2/3-át köteles volt beadni a királynak. Az adó felét pünkösd napjára kellett beszolgáltatni, másik felét szent Jakab napjára. A kassai országgyűlés minden rótt ház után 1 frt adót «igért ő felségének segítségül az elmúlt télen.» A kassai adó összege a belső félből 137 frt; ebből az alispán 12 frtot, a két szolgabiró pedig 8-at vett föl. A kassai 1604-diki országgyűlés 1 frtos adójában a külső félre 85 frt esett, melyből az alispándicator munkadíja 12 frt, a két szolgabiróé 8 frt. A szerencsi 1961605-diki országgyűlés minden rótt ház után 1–1 frtot rendelt «az ő felsége udvarában levő kék gyalogok tartására». Az e czímen befolyt adó összege mindkét félben ugyanannyi, mint az 1604-diki kassai. A belső félben az alispán-dicator munkadíja 12 frt, a két szolgabiróé szintén annyi; a külsőben pedig, mint rendesen, az alispán-dicatoré 12 frt, a két szolgabiróé 8 frt.
1604-ben Kraszna vármegye adóját részben szintén pünkösd, részben Szent Jakab napjára kellett beszolgáltatni a pozsonyi határozat szerint. Az egytelkes nemesekre rótt adó 17 frt 60 dénár. A jelen adó egész összege 205 frt 60 dénár. Ebből az alispánoknak munkadíja 24, a két szolgabiróé 16 forint, a jegyzőnek adtak 2 forintot, a dicatornak pedig munkadíja fejében 24 forintot. 1605-ben az adó 188 frt, melyből a dicator munkadíja 25 frt, a két alispáné 24, a két szolgabiróé 8 és a jegyzőé 2 frt. 1604-ben és 1605-ben Kraszna vármegyében (a két összeírás adatai egymás kiegészítésére szolgálnak) a következők részéről adóztattak meg jobbágyházakat vagy telkeket,* u. m.: Anarczi István (1605-ben nem fordúl elő), Baksa Demeter, Baksai Pál (csak 1605. fordúl elő), Bánfi Dénes (1604 és 1605-beli adatokat egybevetve 12 1/2), Bánfi István (1604 és 1605-ben 14), Bánfi Miklós 5 1/2, Becski György 4 1/2, Berei Pál, Borsoló János (1 teleknél több; 1605-ben fordúl elő), Borzási György, özv. Borzási Mihályné, Bydeskúthy Boldizsár, Bydeskúthy Tamás 1/2, özv. Cseffei Jánosné, Dancs Ferencz 3, Dancs György meg István özvegye, Dévai György, Dobai István, Erdőteleki Mártonné, Erdőteleki Zsigmond (1/4-nél több), Fodor Tamás, Frater István, Haraklányi István, Hídi Gergely, Horvát András 1, Járai István, Kabós Tamás özvegye 2 1/2, Kardos József 1, Katona Mihály 1/2, Kereki Ambrus, Péter 1/2, Köpöczi János, Kőrösi Mihály (1 1/2-nél több), Kulcsár János, Latrant 197István 1 1/2, Lázár András, Literatus Demeter 3, Literatus Gáspár, Lónyai István (16-nál több), özv. Majádi Lászlóné, Naga György, Paczali Balázs, özv. Pándi Miklósné, Pató Ferencz, Peres Pál özvegye 3/4, Peres Zsigmond (1-nél több), özv. Porczi Jánosné, Prépostvári Zsigmond 1/2, Rátoni Ferencz 3, Rátoni István, Sándor János, Sükösdi árvák, Szalai Ferencz, Szabó Péter, Szénás András, Gábor, Gáspár, Imre, Lajos, Miklós, Péter és Sylvester (1/2-nél több), özv. Szilágyszegi Farkasné, Tarpai Imre, özv. Tepesit Miklósné 1 1/2, Tordai György özvegye 1/2, Tót Balázs 1 1/2, Tót Miklós 1 1/2, Vajda Boldizsár, özv. Zemléni Jánosné, Zilahi Benedek, Zsombori Zsigmond. Ezek szerint legtöbb jobbágyház adózott a megyében Lónyai István részéről; ezt követik Bánfi István, Bánfi Dénes, Bánfi Miklós stb.
Némelyik birtokos telekilletménye így sem állapítható meg, minthogy néha együttesen több birtokos után van a telek száma megjelölve.
A fegyveres erőt illetőleg, ha kis haderőt kellett kiállítani, «azt a megyékre és városokra rovák, s mindenik kapuszáma szerint járúlt hozzája».
Hogy minő arányban, mutatja az 1606 julius 13–16-diki fehérvári országgyűlés törvényczikke, mely szerint 500 lovast s 500 gyalogot Fejér, Küküllő, Kolozs, Torda, Doboka, Belső-Szolnok, Hunyad, Zaránd, Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna, Biharmegye s Fogaras vidék közt osztottak fel; ezek gyalogos részéhez 10 város járúlt, mint katonakötelesek.*
Mike S. gyűjt. Art. Diet. II. 109.
Az itt kivánt számhoz Középszolnok vármegyének 32 lovassal s 32 gyalogossal, Kraszna vármegyének pedig 16 lovassal és 16 gyalogossal kellett járulnia.*
Szilágyi Sándor: Erd. orszgy. emlékek V. k. 423. l.
A kapuszám szerinti felülés a nemzeti fejedelmek korszakával megszünt; az osztrák kormány 1809-ben egyszer igénybe vette.*
Kővári: Viseletek és szokások. 151. l.
Az 1607. junius hó 10-dik napjára Kolozsvárra hirdetett országgyűlésen panaszolkodnak a magyarországiak, hogy 198a dézmát nem úgy exigálják a dézmások, a régi szokás szerint, hanem egy-egy bárányért egy-egy forintot vesznek; «annak felette néhol az mustot is rajtok hagyják, és az árát úgy veszik meg, az mint annak utána az tiszta bor jár, ki ez előtt nem volt. Végeztük azért: hogy az dézmát mind borból, mind bárányból, úgy vegyék mint az régi szolkás, és rajtok ne tartsák; ha penig rajtok hagyják, semmivel az szegény ember ne tartozzék, hanem az dézmás fizetője legyen; a hot uzus nem volt az bárány és méhdézmálás, ezután se legyen. Vagynak sok különb-különbféle panaszok az harminczadosok felől, hogy szokatlan vectigalt exigálnak, holott ennekelőtte az első harminczadon száz sótúl d. 20. tartoztak, azután czédulapénzzel megérték; azonképpen az buzából, melyet ide béhoznak, mód nélkül való harminczadot vesznek, ki miatt az buzahordozástul az szekeresek és kereskedő emberek megidegenedtenek. Könyörgünk azért Nagyságodnak: parancsolja meg az harminczadosoknak, hogy ezféle tűrhetetlen és szokatlan exactióktul megszűnjenek sub amissione honoris et officii; czédulapénzért az harminczadló marhából semmit ne vegyenek; hanem két pénzzel érje meg az régi szokás szerint. És miérthogy Isten egy kicsiny csendességet adott, az harminczadosok az új helyekről az régi helyekre költözzenek; az vámokon is szokatlan exactiók ne legyenek sub amissione telonii, hanem az vámokon száz sóból vegyenek egyet, de az harminczadon semmit ne vegyenek».*
Gr. Kemény: I. m. II. 111. l.
Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék, melyek a hadak miatt sokat szenvedtek, az 1631 junius 5-diki s julius 1-sei gyulafehérvári országgyűlésen Rákóczi Györgynek egész esztendei adóul kapunkint tizenhat forintot ajánlanak.*
Szilágyi Sándor: Erd. orszgy. emlékek IX. köt. 264. l.
1642 január 9-dikén minden porta után két ökröt és két 199embert állítottak ki Közép-Szolnokból ágyúk, lőszerek stb. szállítására a székelyhidi várhoz.
1643-ban Kraszna vidékének s a hódoltság többi részeinek elpusztulása miatt nagyon megcsökkent az ország adója.*
Török-magyarkori történelmi emlékek. V. köt. 232. lap.
Középszolnok vármegyének az adózásáról, szolgálatairól, továbbá a kvártélytartozásáról s egyéb teherviseléseiről való Statutuma szerint 1650-ben esett 1. egy pár házas gazda, akár régi, egy esztendős fejére 1 frt; 2. egy kapás legényre 30 kr.; 3. egy ostoros inasra 17 kr.; 4. két tehénre 1 frt; 5. tiz öreg sertésre 1 frt; 6. tiz juh vagy kecskére 1 frt; 7. tiz kas jó méhre 1 frt; 8. egy véka vetésre 3 denár; 9. egy veder borra 3 denár; 10. egy jó egy kőn járó vizi malomra 3 frt; 11. egy jó száraz malomra 1 frt 30 kr.; 12. egy harmadfű tulokra, ugyszintén egy harmadfű üszőre 30 kr.; 13. jó vizi malom molnárjára 1 frt; 14. jó száraz malom molnárjára 30 kr.; 15. egy égett borfőző fazékra, melyet állandóan használnak 1 frt. Az ökrökkel és lovakkal való szolgálat pedig e szerint történt: 1. A kinek két ökre van, kétannyit szolgáljon, mint a kinek egy van. 2. A kinek négy ökre van, kétanynyiszor szolgáljon, mint a kinek kettő van. 3. A kinek hat ökre van, kétannyiszor szolgáljon, mint a kinek három van. 4. A kinek nyolcz ökre van, két annyit szolgáljon, mint a kinek négy van és így tovább. 5. A mely háznál két vagy három házas ember van, vagy a hol két vagy három kapás legény és ugyanannyi ostoros inas, valamennyien fejenkint tartoznak adózni akkor is, ha egy családot képeznek. 6. Egy házas zsellér, a ki négy esztendőt nem töltött ebben a megyében, 30 krt. 7. A zsellérre tehetsége szerint kell a terhet kivetni, hogy erején felül ne terhelődjék. A mely jó zsellér egy évet töltött valamely helységben, az már nem zsellérnek, hanem gazdának tartatik és így is adózik mindene után.
1653 május 21-dikén, mikor Rákóczi György anyjának 200Radnótról írja, hogy a kozákok megindúltak Jászvásárról Havasalföldére s a hadak megindulását megparancsolta, azokhoz Szolnok és Kraszna 300 lovassal járúljon.*
Szilágyi Sándor: A két Rákóczi fejedelem családi levelezése. 456. l.
1685-ben, a mikor a német hadak a Szilágyságba s Kővár vidékére betörtek, nagy összeg pénzt és gabonát vetettek ki minden rendű és rangú emberre, «sőt egyéb keresztény lelkeket is irtóztató dolgokat követnek el rajtok minden kimélet és irgalmasság nélkül, melyek miatt azok a tartományok végső pusztulásukhoz közelítenek».*
Alvinczi Péter Okmánytára. III. köt. 62. lap.
1686-ban Kraszna és Szolnok vármegyéket a császáriak adókkal és katonai elszállásolásokkal sanyargatják.*
U. o. III. 138. l.
Gyulai Ferencz, Dániel István és Deli Mihály Szatmárról ez év márcz. 19-dikén írják a Kolozsvárt levő deputatus urakhoz, hogy «Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékre determinált militáris executiónak is halasztásával is ujabban megtaláltuk, hogy a mit most adhatnak, vegyék el, az restantiák pedig az complanatiókor vétessenek igazétásban». Kővárba is a hadak visszamentek s kezdenek károkat okozni, a miről értesítették a generalist, hogy hozza ki onnan a hadakat, de azt felelte, nem teheti, a mit húznak, vonnak a hadak, az inquisitiókor felírják és fizetésbe tudják be.* Schaerffenberg mégis biztosítja Apafi Mihály erdélyi fejedelmet, hogy Máramaros, Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok megyéket, Kővár vidékét s az összes erdélyi részeket fölmenti a császári váraknak, tiszteknek és katonáknak fizetett adózás alól. E vidékeket teljesen fölszabadítja a császári tisztek biráskodása alól s intézkedik, hogy az erdélyiek fölött való biráskodás czéljából fölállított szentjóbi törvényszék megsemmisíttessék.* De még ebben az évben Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből nagy mennyiségű buzát kaptak a császári hadak.* 201Közép-Szolnok és Kraszna vármegyékből tizenhatezer köböl buzát és tizenkétezer köböt zabot vettek el a császár hadai számára egy 1687 márczius 2-diki levél szerint is.*
U. o. II. köt. 28. lap. – U. o. III. köt. 103. lap.
U. o. I. 404. l.
U. o. II. köt. 227. lap.
Alvinczi Péter Okmánytára, II. köt. 121. lap.
1687. okt. 2-ikán a császár hadainak megadják az erdélyi rendek Radnóth várában a húszezer köböt buzát, a mit már régebben megigértek. A gabona elszállítására Zilah városa 10 szekeret adott, Somlyó városa 5, Közép-Szolnok vármegye 20 szekeret.* A szekerekre Szécsi György és Jurenda Simon ügyelt fel két két szolgabiróval.* A somlyai kapitánynak is kiadták a rendeletet, hogy a szekerek mellé embert rendeljen.*
U. o. III. köt. 181. l.
U. o. 183. l.
U. o.
1690 január 27-dikén Guthi Farkas alispán Jurenda Simonnak 84 magyar forintot adott kölcsön, ötven portióra való egy heti pénzt a Somlyón levő németek ellátására; január 30-dikán Matyus Miklós, Bánfi László jobbágya Baksán «megszorúlván a német portiója miatt», öt esztendőre zálogba adta két rétjét Guthi Farkasnak 6 magyar forintért s 8 polturáért, az egyik az Asszuágon volt;* deczember 3-dikán a török hatalmas vezére számára 2880 forintot kölcsönöznek Olasz Ferencz, somlyói főkapitánytól a krasznavármegyei birtokosok.*
Szgy. e.
Gencsy-lt. nro. 411.
1694-ben Kraszna vármegye, szükségeinek fedezésére gr. Bánffi György gubernátortól 2000 forintot vett kölcsön azzal a föltétellel, hogy kamat fejében köteles 150 köböl buzát és 10 hordó bort Gyaluba, Szatmárra vagy Bányára elszállítani.* 1695-ben Tordai István, alispán, Fogarasi Zsigmond, jegyző, Szabó István és Borbély Miklós, szolgabirák Kraszna vármegye részére Kolozsvári Zabolai Mihálytól kölcsön vesznek 525 magyar forintot.
A szerződést aláirják: Bideskuti Ferencz, alispán, Tordai István, jegyző, Száva György, szolgabiró, Szabó István, szolgabiró, Almási László, assessor, Szabó János, assessor, Bialis Pál, Kovács Mihály, assessor.
Közép-Szolnok vármegye 1696 november 26-dikán Menyőben 202tartott gyűlése Guthi Farkast Tokajba küldi a tulságos adó levonása és a havonkénti executio megszüntetése tárgyában. A vármegye a magas adók, a nagy terhek miatt panaszkodik, akkor is három ezredet kellett ellátniok. Követjöknek adott utasításukban a vármegye romlásáról, pusztulásáról, a birhatatlan terhekről, a lakosság kiköltözködéséről olvasunk siralmas adatokat. «Közelebb az elmúlt esztendőben 463 portiókat nagy pusztulásunkkal fizetvén: oly nagy terhünkre nagyobb terhet töttek és mostan 561 portiókat injungáltak. Micsoda tekintetre. Nem tudjuk, holott vármegyénk naponként ottanottan pusztúl és fogy.» Ép azért a lelkére kötik Guthi Farkasnak, hogy gr. Bethlen Sámuelnek mindezeket a bajokat hathatósan ecsetelje. A «sok irtóztató portiót» is elunták, nem is győzik, abban munkálkodjék hát követjük, hogy minden második hónap vége felé, ne havonként kelljen fizetniök s exequálniok.* Ugyane tájt Kraszna vármegye megint kölcsön vesz gr. Bánffi György gubernátortól, ezúttal már 2200 magyar forintot.
Kiadta Dull András, k.-szolnoki föjegyző. – Szgy. eredetiből.
Porták Krasznában 1696-ban 21 1/2, 1698-ban 36; Közép-Szolnokban 1696-ban 24 1/2, 1698-ban 55; Kraszna vármegye portáinak száma 1702-ben 21, 1717-ben 21 1/2, 1719-ben 21 1/2, 1723-ban 21 1/2, 1724-ben 16, 1729-ben 16, 1730-ban 16, 1733-ban nincs kitüntetve. Közép-Szolnok portáinak száma 1702-ben 24 1/2, 1717-ben 24 1/2, 1719-ben 33, 1723-ban 62, 1724, 1729 és 1730-ban 50–50, 1733-ban szintén nincs kitüntetve.*
Régi Orsz. Ltár. III. Az ország iratai. Acta rectificationis portarum. Pars. I. Nro 8. Lad. y.
Közép-Szolnok vármegye 1697 jan. 2-dikán Görcsönben tartott gyűlésén újabb instructiót ad Guthi Farkasnak, hogy a katonai elszállásolás terhének könnyítése végett tegyen lépéseket.
1699 márcz. 26-dikán* az erdélyi kormányszék könyörög hg. Eszterházy Pál nádor előtt, Kraszna- és Közép-Szolnok 203vármegyék adóját szállítsa lejebb, mert teljességgel elpusztúlnak, a mire szeptember 26-dikán a nádor írja Bécsből Perényi Imrének: Máramaros, Kővár, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, melyek fölötte megterhelve érzik magukat, kérik, hogy rendeljenek dicatorokat, «a kik conscribálnák őket, mely conscriptióból azután megmutathassák az improportiót». Az erdélyi gubernium már rendelt deputatusokat, a kik jelen legyenek az összeiráson, ezúttal «in praeconvenientia status az ország részéről» Perényi Imrét (magnf.) s mellé nemzetes Petrovay Lászlót küldik ki, hogy végrehajtsák az összeírást.*
Másolata Bölöni-lt. nagyváradi múz.
Tört. tár, 1896. évf. 713. l.
Veres Ferencz 1700 febr. 15-dikén Fehérvárról írja, hogy a zilahi követ értesítése szerint a vármegyén 1000 frtig menő executio van.
1703 október végén a vármegyei pénztárnok feljegyzése a julius, augusztus és szeptember havi kiadásokról, «kénytelen-kelletlen» tett ajándékozásról számol be. Az első tétel «Detrich generalisnak vettünk egy atalag finum fris nedgyes bort kedveskedésül pro fl. 15. Annak utana idejöven Gardo György hadnagy seregével exequutiora Szuhay Márton és Ilosvai Péter uraim akarattyokbeli barom nem lévén: fl.9//18. Orosz Pállnak kedveskedven kedvetlen ketelen kelletlen 3 diszokkall (így) 2 izben az árok tészen fl. 9//18 stb.»*
Eredetije a Bölöni-lt-ban a n.-váradi múzeumban.
Közép-Szolnok vármegye 1705. évi julius hó 31-dikén Széplakon tartott generalis gyűlésében a következőképen vetette ki a méltóságos urakra, főrendekre, nemesekre és a fiscalitásra a lovas zsoldosokat, kinek-kinek módja és tehetsége szerint. «A kegyelmes úr őnagysága hadadi jószágára esik arányosan 6 lovas zsoldos. Őnagysága csehi jószágára, melyben bentfoglaltatnak Bethlen László őnagysága, Apor úr őnagysága, Macskásiné asszonyom őkegyelme, Gyulainé aszszonyom őnagysága, Wesselényi Anna asszony őnagysága, 204Inczédi Mihály úr árvái, Horváth Kozmáné asszonyom jószágaira, 5 lovas zsoldos. Őnagysága kövesdi jószágára, a Gyerőffi jószággal együtt 2 lovas zsoldos. Ugyan őnagysága külső félbeli jószágára arányosan esik 2 lovas zsoldos. Méltóságos gróf Mikes Mihály úr őnagyságára 2 lovas zsoldos. Méltóságos Toroczkói István uramra 2 lovas zsoldos. Toldi Györgyre 1 lovas zsoldos. Serédi Péter úr és Serédi István úr őnagyságokra 1 lovas zsoldos. Kemény Jánosné asszonyom őnagyságára és a Csomaközi jószágára 1 lovas zsoldos. Bagosi Pálné asszonyom ő kegyelmére 1 lovas zsoldos. Andrássi Istvánné és Bánfi Péterné asszonyomékra őkegyelmekre 1 lovas zsoldos. A szántói jószágra 1 lovas zsoldos. Korda Ferenczné és Klubusitzki Györgyre 1 lovas zsoldos. Gétzi Tamásra 1 lovas zsoldos.»
Kimondták egyszersmind, hogy ha úgy kivántatik, a privatus méltóságos uraknak, főrendeknek és nemeseknek pénzzel kell járúlniok. Azután a különben csonka conscriptio felsorolja községenként a nemeseket.
1712-ben III. Károly koronázására a szokásos «Coronationale donativum» fejében a vármegye 295 frtot küldött Kassára, melynek kézbesítésénél Lengyel Istvánt és Szoklányi Istvánt bizták meg.*
Szvlt. P. G. 64. l.
1713-ban Közép-Szolnok vármegye personalis adót vetett ki azokra a nemesekre, kik parasztok közt laktak.*
U. o. 66. l.
1715 szeptember 5-dikén a méltóságos palatinus urnak 100, a cancellarius urnak 60, secretarius Hunyadi László úrnak 24, Váradi commissarius úrnak pedig 4 aranyat küldtek. Október 29-dikén a «Neuburginum Regimentet» kellett ellátni, a mikor a commissariusok szétosztottak Zilah és a körül való falukra ú. m. Egrespatakra két századot, Panitra egyet, Haraklányra egyet, Vártelekre egyet, a többit Zilahra. Összesen 10 századból állt a lovascsapat, melynek naponkénti 205élelmezésére kellett 60 szekér széna, 300 mérő abrak, 32 köböl liszt, 9 mázsa hus.
1716 február, márczius és április hónapokra a megye és Zilah város portiója 7002 forint és pedig: Nagy Miklós szolgabiró járására 1438 frt, Dobai Páléra 2538 frt, Bikfalvi Zsigmondéra 1538 frt, Papp Jánoséra 1038 frt, a zilahi nemességre 150 frt, a zilahi civisekre 300 frt esett.
Közép-Szolnoknak 1717 okt. 15-dikén Diósadon tartott közgyűlése a Somlyóra való gratuitus laborra nézve mentegetőzött a marhadöggel és azzal, hogy a vármegye egy részét a pogány erősen megrabolta s elpusztította. Ez 1717 augusztus havában történt, midőn Beszterczénél 15,000 tatár tört be s egy része Sz.-Ujvártól visszatért, más része a Khán fia vezetése alatt Deés, Kővárvidék s a Szamos mentét pusztította el.
Ebben az évben egy esetből felmerülőleg kijelenti Közép-Szolnok vármegye, hogy nincsenek fogadott katonái, hanem csak hajdui a szükséghez képest.*
Szvlt. P. G. 354. l.
Az 1712–15-diki országgyűlés az adózás rendszerét korszerűbb alapokra kivánta fektetni. Összeírták az adóköteleseket s vagyonukat. Az országgyűlés az adót fix összegben szavazta meg s ezt az adót az adóképesség szerint megfelelően osztották szét. Az adóhoz minden egyes háztartásnak arányszerüen kellett hozzájárúlnia. Régen a kincstár minden portára kiszabta, hogy mennyit tartozik fizetni, most a fix összegű adóterhet lehető méltányosan kivánták megosztani, most az volt a főczél, hogy a közterhek – a kiváltságos osztályok s az izraeliták kivételével – az állami adózás kötelezettjeire arányosan hárúljanak. A lakosság azon része közt, melynek birtokát az adózás czéljából összeírták, 1720-ban így oszlik meg a szántóföld, rét és szőlő:
Közép-Szolnok vármegyében a 32.073 köblös szántóföldből egy adózó háztartásra 12.4 köblös szántóföld esik; rétből 206(11.370) 4.4 kaszás, szőlőből, (4.128) 1.6 kapás. Kraszna megyében szántóból (3.385 köblös) 3.5, rétből (3.569 kaszás) 3.7, szőlőből (1.987 kapás) 2.0.
1715-ben a kapcsolt részek Máramaros, Közép-Szolnok, Kraszna vármegyék és Kővár vidéke összeirását Hont vármegye kiküldöttei végezték.
A törvényhatóságok maguk sehol nem végezhették ezt, nehogy részrehajlás, helyi érdekek befolyásolják az összeírókat. A kapcsolt részekben négy birtokos nemes ember, eskű alatt járt el a megbizatásban, a kik napjára 2–2 frt díjat húztak. Ám abból meg, hogy más törvényhatóság emberei végezték az összeirást, egyéb baj állott elő. Nem ismerték az illetők a helyi viszonyokat s e mellett minden lelkiismeretességök mellett, azon is igyekeztek, hogy a saját megyéjökről az adóterhet az idegen vármegyékre tolják át, legalább is túlszigorúak voltak az összeirók. Így az adó arányos felosztásának czélját alig közelíthették meg, az adóreform biztosabb alapokra nem volt fektethető, s 1848-ig a rendiség fennállásáig a panaszok az aránytalan adózás miatt, – nem csoda, midőn a nemesség s papság kimaradt, sűrűn ismétlődtek.
1720-ban ismételték az összeirást, hogy helyesbítsék az 1715-diki eredményeket. Az összeirás most némileg más elvek szerint történt. Az összeirók is változtak némileg. Hont most csupán Közép-Szolnokot irta össze, Kővár vidékén Krasznának s Krasznában Kővár vidékének megbizottai jártak. Közép-Szolnok Máramarosban végezte az új összeirást.
Hont vármegye küldötteinek összeirása szerint adózó háztartás 1715-ben Közép-Szolnokban 24 nemes háztartás volt, Krasznában 5; 1720-ban pedig Közép-Szolnokban 144, Krasznában egy sem.* Ebben a számban azok a nemesek foglaltatnak, a kik adóköteles jobbágyföldön gazdálkodtak. Közép-Szolnokban 2071715-ben 60 mv. polgár háztartást irtak össze, 1720-ban pedig 76-ot.*
Magy. stat. közl. XII. köt. 340. és 342. l.
Magy. stat. közl. XII. köt. 340. l.
Erdélyben csupán az a nemes volt adómentes (a tulajdonképeni közép- és nagybirtokos nemesség), a ki legalább három jobbágygyal bírt. A papok, tanítók szintén az adómentes osztályba sorozvák, legalább is legnagyobb részök tényleg élvezte a kiváltságot, míg a «felesleges» papokat, tanítókat, mint a jobbágyokat, megadóztatták. Az egyházi és világi nemesség teljes adómentességet élvezett, a XVI. század óta az armalisták és egytelkesek (taksások), a kisebb javadalmas egyháziak, a plébánosok is adóztak, néha a birtokos és főúri nemesség is vállalt el adót. 1720 körül a nemesség egész rétege adómentes s az adóösszeirásokban szereplők adóköteles jobbágyföldön gazdálkodtak. A nemességre hárúlt a katonáskodás, a honvédelem kötelezettsége, a kormányzatot, a közigazgatást, az igazságszolgáltatást ő látta el. A főurak, kiknek váraik vagy uradalmaik, a középbirtokosok, kiknek jobbágyaik vagy portáik voltak, a czimeres nemesek (armalisták), kisbirtokosok (egytelkesek vagy egy házhelyesek); papok, tanítók alkották a kiváltságos osztályokat, a kik adómentesek voltak, jóllehet az alsóbb rétegeket a XVI–XVII. században be-bevonták az adózásra. Ezek alkották a rendi világ uralkodó osztályát.*
U. o. 25., 490., 495–496. l.
1715-ben Közép-Szolnokban 786 jobbágy háztartás volt, Krasznában 297; 1720-ban pedig Közép-Szolnokban 1412, Krasznában 685.* 1715-ben 178 zsellér háztartást irtak össze Közép-Szolnokban, Krasznában pedig 82-t; 1720-ban Közép-Szolnokban 869-et, Krasznában 187-et.*
U. o. 340. és 342. l.
U. o.
1715-ben 42 taksás háztartás volt Közép-Szolnok vármegyében, Krasznában szintén 42; 1720-ban pedig Közép-Szolnokban 94, Krasznában 102.*
U. o.
2081720-ban 1–5 háztartású község volt Közép-Szolnokban 7, Krasznában 2; 6–10 háztartású Közép-Szolnokban 24, Krasznában 12; 11–25 háztartású Közép-Szolnokban 66, Krasznában 12; 26–50 háztartású Közép-Szolnokban 28, Krasznában 9; 51–100 háztartású Közép-Szolnokban 1, Krasznában 2; 100-nál több háztartású Közép-Szolnokban 1; nincs adat Közép-Szolnokban 10, Krasznában 3 községre.*
Magy. stat. közl. XII. köt. 340–41. l.
1720-ban Kraszna vármegyében a jobbágy-, zsellér-taksások mellett még 1 háztartás volt. 1720-ban Közép-Szolnokban az adózó háztartások száma 3893-ra, Krasznában 1463-ra, összesen 5.356-ra tehető.*
U. o. 342. l.
1718-ban Zilah városára és Közép-Szolnok vármegyére 8000 frtot vetettek ki február, márczius, április hónapokra a Váradon levő két század katonaság élelmezésére és tisztek fizetésére. Elengedtek 427 rhenus forintot; a megmaradt 7573 forintot és az ezen kívül a megyére rótt 370 köböt búzát és 600 köböt zabot a következőkép vetették ki:
Eredetileg Nagy Miklós, szolgabiró járására esett 2710 Rf., 124 köböl buza, 199 köböl abrak.
Helységek nevei:
|
Rf.
|
Buza
|
Abrak
|
Helységek nevei
|
Rf.
|
Buza
|
Abrak
|
(köböl-véka)
|
(köböl-véka)
| ||||||
Zilahi nemesség és
|
Kirva
|
60
|
2//2
|
4
| |||
Civilitas
|
800
|
40
|
66
|
Diósad
|
70
|
3//2
|
1
|
Zánok
|
40
|
2//3
|
4
|
Haraklány
|
96
|
3//2
|
4
|
Szécs
|
66
|
2//3
|
4
|
Czigányi
|
51
|
1//2
|
2
|
Dersida
|
50
|
2//3
|
4
|
Görcsön
|
50
|
2//2
|
4
|
Girókuta
|
50
|
2//3
|
4
|
Egrespatak
|
71
|
2//2
|
4
|
Sarmaság
|
68
|
1//3
|
2
|
Panith
|
50
|
2//2
|
4
|
Eököritó
|
40
|
2//3
|
3
|
Gurzófalva
|
20
|
//2
|
1
|
Kövesd
|
51
|
2//3
|
4
|
Vártelek
|
56
|
2//2
|
4
|
Szigeth
|
40
|
1//3
|
2
|
Mojgrád
|
12
|
//2
|
1
|
Bogdánd
|
11
|
2
|
4
|
Zsákfalva
|
50
|
2//2
|
4
|
Széér
|
41
|
2
|
4
|
Csiglen
|
21
|
//2
|
1
|
Sámson
|
61
|
3//2
|
6
|
Prodánfalva
|
21
|
//2
|
1
|
Mocsolya
|
14
|
//2
|
1
|
Karika
|
40
|
1//2
|
2
|
Kusaly
|
50
|
2
|
4
|
Kucsó
|
66
|
2//2
|
4
|
Erked
|
36
|
1//1
|
2
|
Paptelek
|
50
|
2
|
4
|
209ADÓÜGY. HADI TERHEK.
Helységek nevei:
|
Rf.
|
Buza
|
Abrak
|
Helységek nevei:
|
Rf.
|
Buza
|
Abrak
|
(köböl-véka)
|
(köböl-véka)
| ||||||
Fürményes
|
40
|
1//2
|
2
|
Sz.-Szentkirály
|
20
|
1
|
2
|
Nyirsid
|
45
|
2
|
4
|
Vérvölgy
|
70
|
3//2
|
5
|
Keresztur
|
66
|
3//2
|
5
|
Nagymon
|
14
|
1//1
|
2
|
N.-Doba
|
50
|
2
|
4
|
Menyő
|
28
|
1//2
|
1
|
K.-Doba
|
60
|
2//2
|
4
|
M.-Baksa
|
15
|
//2
|
1
|
Debren
|
40
|
2//2
|
4
|
Bréd
|
30
|
1//2
|
2
|
Balog Sámuel, szolgabiró járására esett 2468 Rf., 98 köböl buza, 163 köböl abrak.
Róna
|
36
|
1
|
2
|
Patakfalva
|
5
|
–
|
–
|
Turbucza
|
14
|
//2
|
1
|
Bikácza
|
60
|
2
|
3
|
H.-Ujfalu
|
15
|
1
|
1//2
|
Babocza
|
6
|
–
|
–
|
N.-Goroszló
|
15
|
3
|
4
|
Felső-Várcza
|
16
|
–
|
–
|
K.-Goroszló
|
150
|
6
|
9
|
Közép-Várcza
|
6
|
–
|
–
|
Náprád
|
150
|
6
|
9
|
Alsó-Várcza
|
36
|
1
|
2
|
Köödi parasztság
|
96
|
4
|
7
|
Apácza
|
14
|
//3
|
1
|
Köödi nemesség
|
14
|
–
|
–
|
M.-Nádasd
|
24
|
1
|
2
|
Kelencze
|
54
|
2//2
|
4
|
Lele
|
74
|
2//2
|
4
|
Széplak
|
60
|
3//2
|
4
|
Györtelek
|
60
|
2
|
4
|
Ardó
|
56
|
2//2
|
4
|
Mutos
|
56
|
2
|
3
|
O.-Horváth
|
46
|
1//2
|
3
|
Völcsök
|
24
|
//3
|
1
|
Böösháza
|
39
|
2
|
3
|
Sz.-Ujlak
|
36
|
1//2
|
3
|
Viccsa
|
24
|
1
|
2
|
Sz.-Cseh
|
110
|
4//2
|
8
|
Sülelmed
|
50
|
3
|
4
|
O.-Nádasd
|
48
|
2
|
3
|
Tóhát
|
14
|
1
|
2
|
Szilágyszeg
|
16
|
1
|
2
|
Monó
|
110
|
3//2
|
6
|
Deésháza
|
20
|
1
|
2
|
Szélszeg
|
106
|
3//2
|
6
|
Dabjon
|
54
|
2
|
4
|
Gardánfalva
|
44
|
2
|
4
|
D.-Ujfalu
|
24
|
1
|
2
|
Felső-Berekszó
|
46
|
1//2
|
3
|
Nyirmon
|
20
|
1
|
2
|
Felső-Szivágy
|
40
|
1//2
|
3
|
Solymos
|
46
|
1//3
|
3
|
Alsó-Szivágy
|
16
|
//3
|
1
|
Inó
|
34
|
1//1
|
2
|
Égerhát
|
24
|
1
|
2
|
Nagyszeg
|
70
|
2//2
|
4
|
Illyésfalva
|
20
|
–
|
1
|
Sz.-Udvarhely
|
124
|
6
|
8
|
Tóthfalu
|
36
|
//3
|
1//2
|
Benedekfalva
|
46
|
2
|
3
|
Egerbegy
|
54
|
2
|
4
|
Zsibó
|
60
|
3
|
6
|
Papp János, szolgabiró járására esett 1411 Rf., 74 köböl buza, 115 köböl abrak.
Ákos
|
66
|
2
|
2
|
Mindszent
|
112
|
6
|
8
|
Ujnémeti
|
84
|
5
|
6
|
Kávás
|
47
|
–
|
2
|
T.-Szarvad
|
40
|
3
|
4
|
Girót
|
70
|
4
|
9
|
Tasnád
|
220
|
9
|
16
|
Ér-Szentkirály
|
127
|
8
|
10
|
Csög
|
25
|
2
|
3
|
Kisfalu
|
67
|
3
|
5
|
210Ér-Darolcz
|
150
|
6
|
12
|
Mihályfalva
|
137
|
8
|
14
|
Géres
|
124
|
10
|
13
|
Czégény
|
12
|
1
|
2
|
Gyöngy
|
82
|
4
|
7
|
A.-Szopor
|
28
|
3
|
2
|
Lengyel István, szolgabiró járására esett 1411 Rfrt, 74 köböl buza, 123 köböl abrak.
Szántó
|
300
|
14
|
24
|
Paczal
|
50
|
3
|
5
|
Szilvás
|
80
|
5
|
8
|
Peér
|
300
|
14
|
24
|
Sződemeter
|
150
|
10
|
16
|
P.-Szarvad
|
40
|
1
|
4
|
Csán
|
90
|
7
|
8
|
Pele
|
90
|
5
|
8
|
M.-Csaholy
|
100
|
4
|
5
|
Körös
|
20
|
1
|
2
|
Balásháza
|
50
|
2
|
5
|
Hatvan
|
61
|
4
|
7
|
Bajom
|
60
|
3
|
5
|
A vizimalmokra 6, a száraz malmokra 3 rforintot vetettek az illető helységek.
Megrendelték szolgabirák uraméknak, hogy mindezeket minél hamarább hajtsák föl.
Megjegyzem, hogy 1720 körül kétféle forint járta. A rénes vagy rajnai frt husz garasra, 60 kr.-ra oszlott. A magyar frt 100 dénárra. A magyar frtot ekkortájt – 1672 óta, mikor az 5 denárt érő 3 krajczáros garas névértékét, 6 dénárra emelték s így a 20 garasból álló (100 dénárral egyenlő) rénes forint 120 dénárt tett: kurta vagy poltura forintnak nevezték, mely a 120 denáros rénes forintnál kurtább volt, kisebb egy hatoddal. E szerint 1 rénes frt = 1 1/5 kurta forint, azaz 60 krajczár = 120 dénár. 1 magyar vagy kurta frt = 50 kr. és 100 dénár. 1 rénes frt = 2 korona 76.35 fillér, 1 kurta magyar frt = 2 korona 30.29 fillér.*
Magy. stat. közl. XII. köt. 27. l.
1719 november 16. és 17. napjain Kraszna vármegyének Somlyón tartott gyűlésén a gyűlés tagjainak ellátására kiróttak a felső járásra: 59 szekér szénát, 71 1/2 köböl zabot, 15 ludat, 76 tyukot, 46 itcze vajat, 381 tojást, 19 vágó marhát és egy hízott sertést; az alsó járásra 65 szekér szénát, 73 1/2 köböl 211zabot, 15 ludat, 88 tyukot, 47 itcze vajat, 417 tojást, 18 vágó marhát és egy hízott sertést.
Ugyanez év deczember 9-dikén Kraszna vármegye, a kaplyoni franciscanus barátok kérelmére rendeli, hogy adassék harmincz veder bor, harmincz mérő búza, huszonöt rhenus forint és egy hizott sertés.
Kraszna vármegye 1728-ban február 2-dikán panaszolja, hogy a katonáknak télben, nyárban a szegénység nyakán való heverése nagy megterheltetés a lakosságra, mely dolgában hátráltatva van, «mivel szüntelen kell lovát magát strázsálni, s hogy nyári hónapokban mely nagy abusus és válogatás legyen a fű dolgában, az is tagadhatatlan». Hasznosabbnak véli, ha a katonaság nyáron a mezőkre szállíttatnék s oda «regulamentalis provisio tétetnék». A május 18-diki jegyzőkönyvében olvassuk: «Igen nagy abusus vagyon a vármegye hajdúi és katonái állapotja körül abban, hogy mihelyen valamelyiknek valami kis injuriája adja elé magát, vagy más színű szerencsécskéje vigyorodik, kötelességét nem átalja félben hagyni». Kimondja aztán a vármegye, hogy a maga szolgálatját mindenki, míg más alkalmas személyt állít, folytatni köteles. 1*
Szvlt.
Még ez év április 26-dikán a vármegye, közönséges szükségére, 200 véka búzát s 100 véka kukoriczát vet ki. Ebben a vármegyében, szeptember 27-dike óta, minden paraszt ember, a hány csak a vármegyében volt, a vármegyei tiszt uraméknak közönségesen egy napi szolgálatot teljesített. Ezenkívül a földesurak tisztjeinek engedélye nélkül nem volt szabad őket háborgatni. A gratuitus laboratorok iránt való «praetensivus excessus és abusus» ellen felszólaltak a mélt. prossessor urak s így könnyítettek a szegénység terhén.
Közép-Szolnok 1733-ban tartott ülésén a vármegye szükségletére kiróttak 200 köböl buzát és 100 köböl zabot. Ebből 212a zilahi járásra 250 véka buza és 100 véka zab, a csehire 350 véka buza és 140 véka zab, a tasnádira 125 véka buza és 90 véka zab, a peérire 75 véka buza és 70 véka zab esett.
A gabonát aratás után minden járásból Hadadba szállították s ott «jó helyre eltévén», a porkoláb gondviselésére bizták.
Közép-Szolnok 1746-dik évi julius 12-dikén tartott partialis gyűlésén a zsidók megadóztatása ügyében intézkedik.
A királynő a zsidóságot fejenkint bizonyos meghatározott összeg fizetésére kötelezte. Az erre vonatkozó decretumnak s a gubernium rendeletének a kihirdetésére utasították a járási szolgabirákat.*
Protoc. Pol. Oec. 1744–1761; 59. lap
1747-ben panaszkodik a vármegye a nagy teher miatt, mely reá vettetett, holott a szomszédos magyarországi vármegyék termékenyebbek és lakosságuk sem olyan szabad vándorlásból összekerült gyülevész nép, mint Közép-Szolnok és Kraszna vármegyéé. A guberniumnak rendelete szerint ugyanis a hadi pénztárba 12,820 Rfrt és 12 1/2 kr.-nyi összeg fizetendő. A mellett ugyancsak a hadi pénztárba évenkint beszolgáltatandó összeg ebben az évben is 250 Rfrt. Azonkívűl az Aulica Cancellaria részére járó évi összeg 438 Rfrt. Végül a házi szükségletek költségvetése 4811 Rfrt és 47 1/2 kr. Ezt az összesen 18,320 Rfrtra rugó összeget következőképen osztották szét a járásokra: a zilahi járásra 5370, a csehire 7986, a tasnádira 2159, a peérire 280 frtot.
1733 május 19-dikén Közép-Szolnok vármegyének Sz.-Udvarhelyen tartott közgyűlésén a hadi terhek ügyében a következő határozatokat hozták:
1. Az erdélyi méltóságos fő hadbiztosnak a vármegye iránt tanúsított jóindulatáért köszönet mondassék és hálából a dézmaborok közül két hordó válogatott küldessék, hasonlóképen a kolozsvári főhadbiztos számára is egy hordó, melyek 213is a vármegye szekerein szállíttassanak mennél hamarabb Kolozsvárra.
Az erdélyi kerületi főpénztárnok értesíti Közép-Szolnokot, hogy az Erdélyben őrködő katonaság közül a «Leib-Compagnie» a vármegyébe fog érkezni. Ennélfogva:
2. A katonatartást a «harczhelyekre» így osztották szét: a zilahi járásban Sámsonba osztottak be egy kapitányt, a mellette lenni szokott hat szakaszszal együtt. Sámsonban ugyanis leginkább voltak megfelelő épületek. Ugyancsak Diósadra 18 oralis* és tíz equilis* osztatott. A csehi járásban két állomás: Széplakra a strázsamester alatt 18 oralis és 14 equilis; Köődre káplár vagy első terv szerint officialis* alatt 12 oralis és nyolcz equilis osztatott. A tasnádi járásban Csögre tíz oralis és nyolcz equilis. A peéri járásban Peéren a zászlótartó alatt nyolcz oralis és öt equilis. Buza valamennyiöknek a magazinokból jár. Mészárszék tartása iránt egyezkedni kell a katonai tisztekkel. Tarthatnak ők maguk is mészárszéket, de korcsmatartás nem engedtetik számukra. A fűhordásra vonatkozólag lehetőleg egyességre kell lépni a tiszt urakkal «a portiók után dietim megkivántató szekérfüvek száma iránt». Legczélszerűbb volna, ha lehetne, az erdélyi szokás átvétele, mely szerint négy equilis portio után naponkint egy szekér fű adassék. A fűhordást pedig rendben felváltva teljesítsék az érdekelt falvak, «egy-egy rendbeli szekerek egy-egy hétig hordván a füvet, annak utána más rendbeliek renddel». A szolgabírák pedig vigyázzanak arra, hogy az állomási helyeken vagy közel lakó pásztorok és nemesek széna füvét a katonaság el ne hordja. «Mivel pedig buzájuk vagyis kenyerük a magazinumból lészen», ahhoz sót nem a szegénység tartozik adni, hanem mikor a vármegye beküld az oeconomicalis 214sóért juniusban, akkor hozassék ki a katonaság számára is a só. A katonaság számára mosatni a gazdák tartoznak, de nem a maguk, hanem a katonák szappanjával. Gyertyát minden házaspár egy poltura árát tartozik adni, vagy készpénzben egy polturát. Az ágyakat pedig (minden oralis portio után fél-fél ágy competálván) szintén a helységek tartoznak a katonaság számára szolgáltatni. Miért is a szolgabírák oszszák szét e terhet falunkint és a helységek felváltva havonkint adjanak ágyeszközöket. A kapitány, leidinánt és kornyétás urak konyhájára adassék naponkint egy-egy segítő vagy favágó ember, de azon alul senkinek egy sem.
Oralis = oralis portio. Az illető helység ennyi gyalogos katonát volt köteles eltartani. Ez a gyalogos csak a maga szájával (proprio ore) evett, innen oralis.
Equilis = equilis portio. Ennyi lovaskatonát, a katonát is, a lovát (equus) is, volt köteles tartani.
Officalis = katonatiszt, hadnagytól fölfelé.
A vármegye négy járására, mint a vármegyére eső quotát e katonai esztendőre, a szegény adózó nép «elalélt állapotjára» tekintettel, összesen, 11,300 Rf. adót rónak. Ennek beszedése módjára a következő utasítást adták: a szolgabírók helységeikben hirdessék ki, hogy minden helység a reá eső részt háromféle módon szolgáltassa: fűben, marhában és vetésben. A szolgabírák pedig megérkezvén az egyes helységekbe: oszszák ki minden egyes helységnek a reá eső terhet és jegyezzék be azt a helység könyvecskéjébe. A hol pedig könyvecske nem volna, ott czédulákra adják ki. «A 3 ökröknek felét elhagyván felét róvják meg;» a három lovat és minden egyéb marhát pedig egészen felróván, kihirdessék, hogy minden helység a maga adójának a felét junius hónap végéig a perceptoratushoz beszolgáltassa, a másik felét pedig két részletben, julius és augusztus hóban, adja be. Hogy pedig a szegénységet még jobban ki ne merítsék, a hátralékok behajtására nem katonai executorok, hanem az ord. commissarius menjen két hajduval a restantiában levő falukra. Ezeknek pedig ellátásukon kívül semmi más napidíj nem jár, «hogy azzal is a szegény contribuens nép ne enerváltassék». Sok helység igen reá szokott arra, hogy adóját czédulával fizesse be a perceptoratusra, a miből az egész összegnek nagy megcsonkítása származott. Ugyanis a lakosokra, hogy el ne szökjenek, 215nem vigyáznak, a szökést meg nem akadályozzák, tudván, hogy az ő tartozásukba az elszököttek quotája be nem számítódik. Erre vonatkozólag tehát azt határozták, hogy az olyan szökevényeknek tartozását a perceptoratus egyáltatában ne acceptálja, hanem azt az illető község tartozzék megfizetni.
A katonaság számára emelt épületek az egyes községekben nagyon pusztulásnak indúltak, miből úgy a nemes vármegyének, valamint a szegénységnek újabb kára és költsége származik. Ép azért utasították a szolgabírákat, hogy, a hol ilyen épületek vannak, azon helységek bíráinak és összes lakosainak kötelességévé tegyék, hogy, ha a tető bomladozni kezd, azt az illető községek kijavítsák, nemkülönben a földesurak is, mert ha azok az épületek elpusztúlnak, mikor a vármegyének szüksége lesz reájok, a községek és földesurak kötelesek lesznek újakat építeni.
Minthogy a vármegye a többi részekkel együtt újból Erdélyhez csatoltatott, a sónak is ezentúl az erdélyi módszer szerint kelt kiadatni. Miért is irni kell a Só Inspector Úrnak, hogy Közép-Szolnok vármegyére is ezután «bővebb számmal exhibeáltassék».Erre nézve megkerestessék a Camara Ispán Úr, valamint az iránt is, hogy a hat állomáshelyre szétosztott «egy Inclyta Compagnie» számára járó só is kiadassék, hasonlóképen az uraknak járó rész is.
Közép-Szolnok vármegyének 1758. évi április 10., 11. és 12. napján Szamos-Udvarhelyen tartott közgyülésében felolvasták a kir. guberniumnak február 16-dikán kelt rendeletét, melyben tudatja a gubernium, hogy a porosz királylyat folyó háborúban a királynő gyaloghadai igen nagy vereséget szenvedvén, a felséges asszony összes birodalmai nagy veszedelemtől és romlástól félhetnek. A királynő felhivja a birtokosságot és az immunis nemességet, hogy megújítván a tavaly a lovas katonák gyors kiállításában mutatott készségöket, ki-ki a maga jószágához és állásához képest gyalogos ujonczokat 216állítson ki egy hónap alatt és fejedelméhez való hűségét és hazájához való szeretetét bizonyítsa be ezzel újból. Az erre vonatkozó és az ezen évi jan. 3-dikán kelt decretum a következőket rendeli: 1. Az ujonczok öt láb magasak legyenek és 17 évestől 40 esztendősig acceptáltassanak. 2. Capitulatio mellett állíttassanak* és szolgálatuk a katonaságban hat esztendeig fog tartani vagy a mostani hadakozás végéig. 3. A sorozás helyei Szeben, Brassó, Kolozsvár és Maros-Vásárhely, minden kerületnek az, a mely közelebb esik. 4. Az ujonczozás a gubernium fenhatósága alatt gróf Gyulai Ferencz, generális felügyelete mellett történik. Az ujonczok felruházása és fegyverezése a királyi kincstár terhére esik; és hogy ebből a hazára is némi haszon háromoljék, a mi hasznavehető anyag itten található, mindaz itt szereztessék be, úgy, hogy egy ujoncz felszerelése 22 Rforintot meg ne haladjon. E decretumhoz a gubernium is hozzácsatol nehány pontot, ú. m.: 1. Hogy a jelen rendelet vételének napján közgyülések tartassanak, melyeken az összes úri és nemesi rendek megjelenjenek. (Minthogy azonban e rendelet csak márczius 27-dikén érkezett meg, előbb gyülést tartani nem lehetett.) 2. A fő- és vicetisztek saját maguk mutassanak tettel jó példát és másokat is tájékoztassanak, hogy ki mennyi számú ujonczot adjon ily terhes körülmények között. 3. A jelen levő úri rendek és nemesek egyenkint kérdeztessenek meg, hogy ki hány ujonczot ád és a szerint készíttessék kimutatás, melyben az egyes ajánlatok személyenkint legyenek feltüntetve s a kik a várakozásnak megfelelnek és jószágukhoz képest többet vagy eleget igérnek, azoknak összeirása a guberniumnak beküldessék; a kik pedig nem megfelelő ajánlatot tennének, azokat a királyi kegyelem intentiójának teljesítésére rábirni igyekezzenek a tisztek. A kik pedig az ajánlattevést elutasítani akarnák, azok is a méltó orvoslás alkalmazása végett fölterjesztessenek. 217Ámbár az érvényben tevő Constitutio III. részének 19. fejezete 12. pontja értelmében többet is kivánhat vala a felséges asszony, mindazáltal az ujonczok ruházásában és fegyverezésében segíteni méltóztatik a nemességet, nemkülönben a fennebb említett capitulatiót is megengedni és a szerint a nemesi előjogok megsértődése nélkül kivánja kiállíttatni. Erre nézve a gubernium, atyai intézése szerint, kiván minden 20 jobbágy után egy alkalmas ujonczot állíttatni. 4. Ide nem értetik az adózás alatt levő rend, hanem csak az úri, fő- és immunitásban levő nemesség. 5. A kiknek 20 ház emberük nincsen, az olyanok közül kettőt, hármat sőt többeket is össze kell vetni. 6. A kiknek jobbágyuk nem volna, de őseik birtokosok voltak, azok tizen tartoznak egy személyt kiállítani. 7. A királyi és szabad városokban nemességgel megajándékozott örmények és bulgárok ide értetnek. 8. Ide értetnek a királyi fiscusnak és az egyháziaknak örök joggal bírt jószágai, valamint azoké is, a kik más vármegyékben bírnak jószágot, ha csak lakó vagy hivatalos helyükön elegendő ujonczot nem állítanak, mint azt a gubernalista urak cselekedték, a kik magukat gubernialis székhelyükön mondották be. A kilenczedik pontban a gubernium buzdítja újból a nemességet ékes szavakkal mennél nagyobb áldozatkészségre, hozzá tévén azt is, hogy az ujonczoknak a sorozáskor való megvizsgálásáért a kiállítók egy-egy garast is küldjenek. Mire a közgyűlés megjegyzi a következőket: A felséges Asszonyunk birodalmának ily terhes körülményekbe elegyedett sorsát szívére veszi a vármegye ép úgy, mint tette volt azt az 1756-dik esztendőben, a mikor is ő felsége fegyverének a segítségére oly lelkesen sietett a vármegye nemessége, hogy sokaknak még most is a nyakukon van az akkor fölszedett adósság, mások meg másként esett hátramaradásukkal teljesítették igéretöket. Mostan is, a mennyiben mód és tehetség lehet, egész erővel és készséggel járúlna a vármegye ő felségének az ujonczok személy szerént való kiállítása 218iránt tett kegyelmes kivánságához annyival is inkább, hogy a főispán is teljesen magáévá teszi az ő felsége és a gubernium kivánságát és intentióját és azon van, hogy az ujonczok személy szerint állíttassanak, ámde 1. ilyen formán a birtokosságnak szükségképen járnia kell a paraszt ember után; nincsen pedig nagyobb boldogtalanság, mint mikor a nemes ember paraszt ember ajtajára szorúl. 2. Az ő felsége hadainak állapota oly igen sietteti ezt a dolgot, hogy az ujonczoknak egy hónap alatt való kiállítását kivánja. Már pedig az lehetetlen; mert az ujonczoknak összeirása vagy erőszakkal lesz, vagy pedig maguk jószántukra bizatnak az ujonczoknak való személyek. Ha erőszakkal vitetnek, azoknak erőszakos elvitele több kárt okoz, mint hasznot, a menynyiben az erőszaktól való félelem miatt lakóhelyüket mindenestül elhagyván, odább állanának; már is világos példák vannak erre; épen ennek a gyűlésnek a helyéről és 12 más faluból már is elszökött néhány ember eme félelem miatt, miért is félő, oly formán csoportosúlnának össze, hogy ez erőszak következményeként a köznyugalom is nagy és könnyen le nem csendesíthető felháborodást szenvedne. Sőt az is bekövetkezhetnék, hogy azok, kiknek gyermekeit erőszakkal elvitték, cselédeikkel és atyafiaikkal gyujtogatást is követnének el, a miből sokaknak utolsó pusztulást hozó kára származnék. Ha pedig önkéntes beállás útján történnék a toborzás, abban az esetben nem hogy egy hónap alatt, de három esztendő alatt sem kerűlnének össze a szükséges ujonczok. Mert 3. épen szembetűnő példa a faluk által kiállítani parancsolt portalis ujonczok állításának a módja. Két, három, sőt négy falut is össze vetnek egy ujoncznak a szerzésére. A tisztek minden fáradtságukat arra fordítják annyira, hogy egyéb szolgálatot nem is végeznek. A légio, mint tudva van, másfél esztendő óta, töméntelen költséggel jár, azoknak az ujonczoknak kiállítása megfelelően soha sem sikerűlt. Pedig könnyebb egy egész falunak, pláne többnek is egy 219ujonczot szerezni, mint egy kiválóbb birtokosnak egynehányat vagy egy-két nemes embernek egyet-egyet. Épen azért, bár egész lélekkel felkarolta is a vármegye a fő ispánnak ő felsége szolgálatát néző szíves iparkodását, mégis tekintetbe vévén a megirt lehetetlenséget, az ujonczok állítását már azért sem igérheti meg, mert egy királyi felségnek olyat igérnie, a mit nem teljesíthet, illetlennek tartja. «Azonban a nemes Magyarország példájával ösztönöztetvén, (ámbár ama nemes hazabeli nemesség tavaly, mikor mi nagy magunk megerőltetésével erőnk felett is ő felségét teljes igyekezettel segíteni kivántuk és igaz hűségünk bizonyítására voltaképen és effective járúltunk, semmit effélét vagy legalább nem sokat cselekedett), mostan is minden pénzkeresésnek útjától és módjától megfosztatott állapotunkban annál nagyobb magunk megerőltetésével is, az ő felsége fegyverének segéllésére tehetségünk felett is járúlunk és igaz hűségünknek kegyelmes fejedelmünkhöz, szeretetünknek édes hazánkhoz, felsőbbeink parancsolatihoz való engedelmességünknek kisebb és erőtelenebb jelét nem adjuk, mint a nemes magyarországi atyánkfiai. Valamint tehát ők a felajánlott, de be nem szerezhető ujonczok megváltásául fejenkint 10–10 Rforintot ajánlottak meg, azonképen teszi Közép-Szolnok is.» Aztán feltüntetik kinek-kinek a maga állapotához mért önkéntes ajánlatát; – egyúttal pedig «tökéletes szívből származandó fohászkodásaikkat esedeznek, hogy a mennyei Felség földi felségünknek örökös birodalmai oltalmazására czélozó anyai szándékában igaz hívei szíves segítségével kísért fegyvereit az ellenség ellen mindenütt győzedelmesen vezesse!» E szerint tettek fölterjesztést a kir. guberniumhoz.
T. i. újonczokat szegődtessenek.
1796-ban a gubernium felhívást küld Közép-Szolnok vármegyéhez, hogy a franczia háborúk alatt megfogyatkozott seregek pótlására a reá eső 35 ujonczot haladék nélkül állítsa ki és pedig, nehogy ezzel a mezei munkák fennakadjanak, «minden csínba elegyedett, a gazdaság vagy mesterség folytatására 220nem szükséges vagy pedig uraság szolgálatján kívül levő, úgyszintén minden más henyélő, kóborló, imitt-amott lappangó és vándorló embereket» katonáknak összefogassa.
A század elején a nemesi fölkeléssel is adóztak vármegyéink.*
1811-ben kimutatást készítettek arról, hogy hány telket bírnak személyenként a krasznavármegyei birtokosok; ezen telkek számát a felkelésbeli kötelességek teljesítése mennyire szállítja le és a fenmaradottak után mennyivel tartoznak az egyes birtokosok hozzájárúlni a fölkelés költségeihez. Ha a telkek emez összeirását összehasonlítjuk a lustralis összeirással, azt találjuk, «hogy 1. a lustralis összeirás szerint némely adómentes nemesek lovas felkelőknek állítottak ki olyan személyeket, a) kik vagy már saját nemesi birtokuk után tartoztak fölkelni és föl is keltek gyalogosoknak minden segítség nélkül b) vagy pedig, mivel semmi nemesi birtokuk nem volt, nem lehetett őket a fölkelésre kényszeríteni; 2. egyes adómentesek úgy gyalog-, mint lovas-zsoldosok helyett csak lovat adtak és 3. némely nemes birtokosok, a kik gyalog tartoztak fölkelni, felöltöztettek ugyan más gyalogost, de – sem a felöltöztetett zsoldos, sem személyesen a birtokosok – nem csatlakoztak a fölkelőkhöz.» E pontokhoz a királyi számvevőség («számoltató hivatal») a következő megjegyzéseket fűzi: Az 1. a) alatti esetet akként lehet venni, «mintha az exemptus azt az 50 rfrt. segedelmet is, melyhez a kiállott nemes birtokosnak jussa volt, az exemptus fizette volna ki a concurrentionalis fundusért, vagy pedig, mintha az ilyen exemptus és insurgens ketten együtt állítottak volna egy lovas-zsoldost melyre nézve az igazság hozza magával, hogy a taxafizetés alól a lovas-insurgens kiállásáért articulariter competáló 12 telek kivétele beneficiuma kettőjük között feloszolván, elsőben a gyalognak kiállott nemes birtokosnak birtokához képest egy gyalog obtingentiajáig, azután az ezt lovasnak kiállító exemptusnak defalcaltassék az amattól fenmaradó részig együtt véve az irt 12 telek». A b) alatti esetben a kiállott személynek nem lévén birtoka, a 12 telket az azt kiállító adómentes nemes javára vették leszámításba. A 2. pont esetében csak 4 telket lehet leszámítani, mert ama költséget, melyet egy, a hadba alkalmas lónak teljes készlettel való kiállítása okoz, nem lehet nagyobbnak venni, mint azt, a melylyel egy gyalog-zsoldost állítnak ki: következésképen az ilyen adómentes nemes csak annyinak vehető, mintha gyalog-zsoldost állított volna ki. Végül a 3. pontban említett oly nemes birtokosok, a kik vagy személyesen tartoztak fölkelni vagy zsoldost állítani ki és ezt elmulasztolták, más gyalogos kiöltöztetésével e kötelességmulasztást nem pótolhatták: ép ezért semmi levonásra sem számíthattak. (Szvlt.)
Megemlítem itt Közép-Szolnok vármegyének 1841 deczember 21-dik napján Laskai Lajos alispán elnöklete alatt tartott közgyűlésében hozott ama határozatát, melylyel utasítja követeit, hassanak oda, hogy «az ország bátorsága körül 221őrködő katonáskodás terheiben ezentúl nemcsak nemtelen polgártársaink, hanem mindenek, nemesek és polgárok részesedhessenek, összeírás és sorsvonás útján, kik nemzeti magyar nyelven gyakoroltassanak; fenyegető körülmények közt Felséges Fejedelmünknek fenn maradván joga az egész nemzetet felkelésre szólítani».
1822-ben és 1823-ban Erdélyország adójához (conventionális pénzben) ekként járúltak vármegyéink: 1822-ben Közép-Szolnok: első kir. perceptor 22,922.42, második 20,421.13; Kraszna: egy kir. perceptor 25,382.09. 1823-ban Közép-Szolnok: első kir. perceptor 23,013.24, második 20,053.09; Kraszna egy kir. perceptor 24,777.09.*
Kazinczy Erdélyi Levelei, 77. l.
Az ország háza megvásárlására a magyaregregyi «járás 1828-ban fizetett a tartományi tárba: 414 rh. forintot 14 krárt conventionalis pénzben meghatározott 89 2/3 füstről».*
Hodor K. D. vm. E. 541–42. l.
Kraszna vármegye 1849-ben csak «16 portát számlál», Közép-Szolnok 42 porta után fizeti a hadi adót;*
Kanya Pál: Népsz. Földr. Okt. 77. l.
1876-ban a Szilágy vármegye területén fekvő három adóhivatalnál egyenes adó czímén befolytak a következő adóösszegek: a) a szilágy-somlyainál 27,829 frt, (1875-ben 19,594 frt), 8,235 frttal több, mint 1875-ben; b) a zilahinál 17,774 (1875-ben 24,538 frt), 6,764 frttal kevesebb; a tasnádinál 16,250-frt, (1875-ben 20,062 frt), 3812 frttal kevesebb, mint az előző évben. Összesen befolyt 61,853 frt, (1875-ben 64,194 forint), 2,341 forinttal kevesebb, mint 1875-ben. Az 1875-dik év végével hátralék volt összesen 658,407 forint, ehhez hozzáadva az 1876-dik évi tartozásból esedékessé vált háromnegyedrészt, 475,868 frtot, 1876 október haváig 1.134,275 forintot kellett fizetni adóban, a mely ekként oszlott meg az egyes adóhivatalok szerint: a szilágysomlyai adóhivatalra esett 1876-diki illeték 156,241 frt, hátralék 165,362 frt; a zilahira 222179,587 frt, hátralék 2046,178 frt; a tasnádira 139,940 frt, hátralék 286,967 frt. Erre az összes tartozásra 1876 október végeig 437,962 frt törlesztetett s így október végével hátralék 696,313 frt. A közigazgatási bizottságnak 1876 január–juniusi féléves jelentése szerint, melyet a miniszterelnökhöz küldött, 1876-diki év végével Szilágy vármegye területén 745,734 frt adóhátralék volt, a mihez hozzáadva az 1877-dik évi esedékes tartozást, 312,555 frtot, 1.058,289 frtra rúgott a tartozás. Ebből törlesztetett 1877 január–júniusig 206,874 frt, mutatkozott június végével hátralék 851,415 frt, ez összegből leszámítva az 1876-dik évi XV. t.-cz. 37. §-a értelmében a vármegye területén működő törvényhatósági küldöttségek által behajthatatlanság czímen megállapított adóösszeget, 30,000 frtot, maradt befizetendő 821,415 frt. Elég kedvezőtlen kép a lakosság adófizetési képességéről, mert csaknem minden községben voltak oly adózók, a kik tíz-tizenöt év óta egyszer sem törlesztették évi adótartozásaikat egészen s némelyeket három-öt évi adótartozás terhelt. Mindezt a silány termésre s az 1876-dik évi elemi csapásokra lehet visszavezetni. Befejezésül álljanak itt a legújabb (1899) adatok Szilágy vármegye községeinek vagyoni s adóügyi helyzetéről. A községek cselekvő vagyonának becsértéke: 2.555,489 frt 19 kr., szenvedő vagyon 620,357 frt 49 kr.; bevételi előirányzatuk volt községi adó nélkül 253,453 frt 80 kr.; 1899-dik évi kiadási előirányzatuk 459,108 frt 3 kr.; fedezetlen kiadási többlet 211,532 frt 93 kr.; községi pótadó alapját képező egyenes adó 445,358 frt 58 kr.; községi pótadó összege 211,532 frt 93 kr. A pótadó átlaga 55.26%.
