7. A nagy falusi egyház és monostor.
7. A nagy falusi egyház és monostor.
A nagyfalusi ev. ref. templom a többi szilágymegyeihez viszonyítva a legnagyobb. A gót styl hanyatlásának az idejére mutat a csúcsíves, díszes ablak s a szentély boltozata. E boltozat ívei az alapköveken összefutnak, a melyek közűl a középső a Losonczi Bánfiak nemesi czímerét mutatja.
A falun kívűl dél felé a Berettyó folyó jobb partján állott régen a Pálos remete szerzetnek a Bold. Sz. Máriának szentelt klastroma, a melyet 1556-ban erőszakosan lebontottak.*
Bunyitay V.: Schematismus. 365. l.
1454 augusztus 26-dikán (Dat. in claustro b. M. virg., prope Nagyfalu, anno 1454. die 26. Aug.) kelt oklevél 618szerint* Losonczi István felesége és fiai a Nagyfaluban levő Kerekhegy nevű szőlőjüket a nagyfalusi zárdának adományozzák. A szőlő a Pálos-remeték szőleje szomszédságában feküdt. A zárdát ennek az oklevélnek szavaiból kitetszőleg Losonczi István, felesége és fia alapították. A községtől délkeletre fekvő Klastromtető-domb (a Simó-tagban), mely körűl a Barátrét nevű határrész terűl el, maig őrzi a Pálos-rend hajdani klastromának emlékét. A Kerekhegy nevét talán a mai Kerekdomb rejti, mely ma parlag, hasznavehetetlen hely a Sziget-dülőben, s melynek elnevezése igen régi keletű lehet, mert a legöregebb emberek is ezen a néven ismerik. Váradtól északra a «fejér barátok» klastroma állt a XIV-dik században. A kápolnai klastrom a vidék Pálos-rendű klastromainak feje volt; hozzája tartozott a nagyfalusi (Szilágymegye) is, mely felett felsőséget gyakorolt.*
Az erd. kápt. levélt. Fasc. 2. sz. 43. Eredeti.
«Vícarius de Kápolna … Sub quo; Prior de Szilágy, prope Nagyfalu». Pázmány P. érsek jegyzéke. Péterfy K.: S. Concilia Hung. II. 282. l.
1493 április 19-dikén a kolozsmonostori convent tanúsítja, hogy a Pálos-remeték nagyfalusi klastromának főnöke Pál barát, «ord. sancti Pauli primi heremite prior claustri b. Marie virg. supra oppidum Naghfalw fundat», bizonyos krasznamegyei helyek birtokába jut.* A menedékvalló levél szerint a nagyfalusi pálosok a néhai Bályoki Szilveszter által nekik hagyott, ez által Kémeri Imrétől zálogban bírt krasznavármegyei Lechmer birtokért s Kyslechmer, Thanczosfalwa pusztákért (praedia) ettől a zálogot fölvevén, neki menedéket vallanak.*
Tört. Tár. 1897. évf. 511. l.
Dl. 36.398.
Báthori István és Bánfi László bizonyos alapítványok fejében a nagyfalusi Pálos-remeték klastromának ajándékozták és adták a krasznavármegyei Máron birtokukat misék végzése kötelezettségével. Ezt János király 1530 május 3-dikán helybenhagyja és elrendeli a beiktatást.* – Augusztus 61922-dikén e királyi rendeletre a kolozsmonostori konvent beiktatta a barátokat Máron birtokába.* 1556-ban II. János király L. Bánfi Istvánra ruházza a szentpáli remeték rendjének a krasznavármegyei Nagyfaluban levő zárdáját.* 1557-ben a nagyfalusi Mária-kolostor remetéinek Máron birtokán lakókat (lakosokat és jobbágyokat) Izabella királynő fölmenti minden adó és királyi jövedelem fizetése alól.* 1563-ban a nagyfalusi rend főnöke, Gergely, a maga és társai nevében, a zárdát és minden javait 300 magyar forintért – a visszaválthatás feltétele alatt – zálogba adja Báthori Istvánnak.* 1567-ből ismerjük a fejedelmi itélőszék levelét azon perről, melyet Losonczi Bánffi György, mint felperes és Losonczi Bánffi Farkas és Kristóf, mint alperesek, folytattak a zárda és annak javairól,* a melyeknek felosztása tárgyában 1571-ben szerződést kötöttek Báthori István, erdélyi vajda és Báthori Kristóf, továbbá L. Bánffi Farkas és Kristóf.* A kolostort és javait ugyanis, továbbá a Nagy falu és Zovány birtokban levő malmot és szőlőt Báthori István és Kristóf elcserélik Losonczi Bánffi Farkas és Kristóf (de Szenttelke) mároni részbirtokáért s 1000 arany forint terhe alatt kötelezik magukat a szerződés megtartására.* 1577-ben Báthori Kristóf s István adományairól hallunk. Báthori Kristóf, erdélyi vajda, Nagyfalusi Losonczi Bánffi Györgynek adományozza a krasznavármegyei Nagyfalu határában levő zárdát és tartozékait, Báthori István lengyel király pedig ugyanazt Losonczi Bánffi Farkasnak és Kristófnak.*
Tört. Tár. 1898. évf. 158. l.
Tört Tár. 1898. évf. 158. l.
II. János király átruházó levele 1565-diki átiratban. Bl. fasc. M. No 5.
Izabella királynő szabadalom-levele átiratban. Bl. fasc. SS.
U. o.
U. o. Fasc. M. nro 18.
Szerződő levél átiratban. Bl. fasc. N. No 4. – U. o. Fasc. N. No 16.
Egyezséglevél átiratban. Bl. fasc. M. No 15.
Báthori Kristóf és István levele átiratban. Bl. fasc. M. No 9–10.
Egy másik oklevél szerint Nagyfalut s a határában levő szántóföldeket, a Nagy-Szőlő nevű szőlőt, a Berettyó folyón levő két malomhelyet és a Szent Pál-szerzetesek nagyfalusi zárdáját és annak tartozékait Báthori Kristóf, erdélyi vajda 620Losonczi Bánffi Farkasnak és Kristófnak adományozta.* És 1578-ban mindezekbe be is iktatták az illetőket.*
Báthori Kristóf erdélyi vajda adomány-levele átiratban. Bl. fasc. M. Nro 14.
A k.-monostori konvent tudósító levele átiratban. Bl. fasc. M. Nro 12.
A NAGYFALUSI KOLOSTOR SIRKŐ-TÖREDÉKE. (I.)*
A nagyfalusi kolostor sirkő-töredéke (I). Eredeti fényképfölvétel után.
Több, mint egy évszázadig nincs híre a nagyfalusi klastromnak, melyet, mint láttuk, még 1556-ban elpusztítottak. Azt is tudjuk egy későbbkori oklevélből, hogy a zárda köveiből építették a Bánffiak a nagyfalusi kastélyt.* 1724-ben üti föl magát az érte folyt perlekedés, midőn átírják Mosóczi András, szentpáli szerzetes, ellenmondását és tiltakozó levelét a nagyfalusi kolostor és annak javaira nézve a Báthoriak ellen, mivel a rend azon javakat 300 frtért úgy adta zálogba. Báthori Andrásnak, Istvánnak és Kristófnak, hogy visszaválthatják.* Mosóczi András tisztelendő atya, mint a szentpáli remeték Erdélyben levő rendjének teljhatalmú megbizottja 1725-ben is fentartja rendjének jogigényét a Nagyfalu mellett alapított zárdához és tartozékaihoz, így Bagoshoz és Nagyfaluhoz, a Barátok rétje nevű kaszálóhoz, mik egykor e rend 621tulajdonát képezték. A kaszálón tó is volt.* 1777-ben Mária Terézia királynő ama nagyfalusi javak ügyében, melyek egykor a Pál-remeték tulajdonát képezték, új vizsgálatot s új itélethozatalt rendel el.* De ennek nem lehetett egyéb eredménye, minthogy a rendet elutasították keresetével.
BL. Fasc. SS. Nr. 11.
BL. Fasc. M. Nro 18.
Kraszna vármegye királybiráinak kiadványa (Inquisitor. relator. levél Mosóczi András részére) Máron, Bagos, Zovány helységekből való tanuk által aláírva. Bl. fasc. SS. Nro 11.
Mária Terézia leirata másolatban. Bl. fasc. QQ. Nro 12.
A nagyfalusi zárdának is megvan a kő-kecske regéje. Nagyfalu Barátrét határrészében körülbelűl egy századdal ezelőtt állítólag egy kőkecskét találtak, melyet a szántóvetők borona-nyomtatéknak használtak. E kőkecskét a barátok éjnek idején egy falubeli ember által Váradra lopatták: ott nyakát tekerték az ember előtt s belőle arany hullott ki. Az aranyból az ember is kapott.
A NAGYFALUSI KOLOSTOR SÍRKŐ-TÖRKDÉKE. (II.)*
A nagyfalusi kolostor sirkő-töredéke (II). Eredeti fényképfölvétel után.
A kőkecske regéje hozzáfűződik a marostordai Koronka helység egyik határrészéhez is. Voltakép Marosvásárhelyről a moldovai tatárok fogadott emberrel lopatták Moldovába a 622kőkecskét, mely szintén telve volt aranynyal. Ehhez hasonló regét hallottam még egy mándoki embertől, hogy a muzsaji templomban kőbárány volt tele aranynyal. Valamely sószállító fuvarosnak Debreczenben adta át a kulcsát egy ősz ember, a ki boldogítani kivánta a szegény fuvarost. A fuvaros csakugyan boldogúlt vele, kinyitotta a kőbárányt, megkapta az aranyat; az utódai ma is gazdagok…
A Barátrét határrészben kút nyoma látszik; a monda szerint ebbe rejtették el az ősrégi róm. kath. templom egyik harangját, de a kutatás eredménytelenül végződött. A monda, természetesen erről is azt tartja, hogy itt, a Barátrét határrészben, veres-barátok laktak. A község lakói innen ezelőtt 10–20 évvel is ép, kemény téglát, követ hordtak el.
Szilágy-Somlyón az igazságügyi épület őrszobájának falába van illesztve két darab veresmárvány, melyek – kétségkívűl sírtöredékek* – a zárda helyéről kerűltek elő, rajtok még látszik egy griff egyik lába, négyágú farka s szárnyainak felső része, a kőlap szélén ezek a minuskel betűk olvashatók: …onisi bani de loso … tehát a sírkő – a Bánffi-czímerrel – a Losonczi Bánffi Dénesé, a Bánffi-család egyik őseé, mert középkori főuraink nemzetségi klastromukba temetkeztek.
Bunyitay: I. m. 26–27. l.
