XVI. FEJEZET. KÖZÉP-SZOLNOK S KRASZNA VÁRMEGYÉK ORSZÁGGYŰLÉSI ÉS MÁS KÖVETEI.
483XVI. FEJEZET.
KÖZÉP-SZOLNOK S KRASZNA VÁRMEGYÉK ORSZÁGGYŰLÉSI ÉS MÁS KÖVETEI.
KÖZÉP-SZOLNOK S KRASZNA VÁRMEGYÉK ORSZÁGGYŰLÉSI ÉS MÁS KÖVETEI.
A Partiumot, mikor már a törököt kiűzték s Erdélyt a magyar korona alá visszacsatolták, mind a pozsonyi, mind a szebeni diétára meghívták. Mind a két helyre küldött követet is, a nádornak, az erdélyi kormányzónak s az ország generálisának pedig ajándékot, hogy a katonaság tartásának terheitől valamennyire mentsék.
A követválasztások a múlt századokban hasonlíthatatlanúl más lefolyásúak voltak, mint a maiak. Sőt épen ellentétes czélú volt minden korteskedés. Nem keresték a követséget, nem kaptak rajta, sőt a jelölt arra törekedett, hogy valahogy meg ne válaszszák. A közlekedési viszonyokban volt az egyik akadály s a másik, hogy a gazda nem is szívesen hagyta el hosszasan a birtokát. Rendszerint a tisztviselők voltak a követek is. Politikai pártok nincsenek, annyira tökéletlenek voltak, vagy épen hiányzottak a politikai czélok.
A követeknek híven kellett alkalmazkodni a vett utasításhoz. Közép-Szolnok 1841-ben hibáztatta, hogy követei az országgyűlésnek az erd. róm. kat. püspök kormányszéki tanácsossága tárgyában hozott határozata ellen némely országgyűlési tagok készítette óvást aláírták, a nélkül, hogy a megye részéről erre felhatalmazást vagy pótlékutasítást kaptak volna. A követek utasításaiban volt, hogy hasonló esetekben «az országgyűlés többsége és törvényszerűleg munkálkodó része határozatához csatolják véleményüket».
484Szolnok vármegye 1687 január 24-dikén Sámsonban tartott közgyűlése a fogarasi országgyűlésre választott követnek ezt az utasítást adta: «Az nemes vármegye szavával az mi kegyelmes urunkat eő nacscságát s mind az nemes országot alázatos supplikátiója által requirálja és munkálkodjék azon, hogy már szinte végső pusztulásra és sorsra jutott vármegyénk jobban ne aggraválódnék, hanem a mi levamennel lehetne az nemes ország, inkább azon instáljon.»*
Kiadta Szécsi András, megyei jegyző. Eredetije Bölöni-lt. nagyváradi muzeum.
Gúthy Farkasnak utasításaival találkoztunk már előbb. Az 1696-diki, melylyet Tokajba küldték, így kezdődött: 1. Megérkezéskor, a kiket illik, köszöntse. 2. Gróf Bethlen Sámuelnek a vármegye terheltetését, romlását, pusztulását adja elő stb.
Az az instructio, melyet nemes Kraszna vármegye az erdélyi rendekhez intézett, s a vármegyei gyűlésen Somlyón 1716 január 6-dikán közzétett és Gencsi György s Ecsedi János számára átadott, így szól: 1. Minthogy igen terhes a nemes vármegyére, hogy in oeconomiis Magyarországtól, az igazságszolgáltatás ügyében pedig Erdélyországtól függ, kérni kell, hogy egészen Erdélyhez tartozónak tekintessék. 2. Minthogy Pálfi Miklós nádor Pozsonyban 1715-ben kelt rendeletével a köblöt és egyéb mértéket megváltoztatta, de a hol szükségesnek látják, mégis használják, miheztartás végett egész utasítást kell kérniök. 3. Végső pusztulását okozza a vármegyének a rajta levő mindennapi robot (forspontozás), mert Bihar megyéből csak Kémerig és ritkán Somlyóig hozzák a terhet; a vármegyebelieknek itt fel kell váltani, a kiket (t. i. krasznavármegyebelieket) meg ritkán váltanak fel a szomszéd vármegyében Középlakig, sőt sokszor egész Kolozsvárig kell menni marháikkal és szekereikkel. A neuburgi regiment is 45 szekeret és a feles lovakat elvivén, Besztercze vidékéről a szegénység nagy romlására bocsátotta 485vissza. Hogy ez Közép-Szolnok, Doboka és Kolozs vármegye közt megorvosoltassék, szükséges. 4. Nem kevés kárral jár a vármegyére nézve ő Felsége sójának a somlyói rakodó helyre való hordása is. Mert a szekeresek marhái nemcsak a szabad mezőn legelnek, hanem a mezei veteményekben és tilos kaszálókon is kárt tesznek. Ha a szegény emberek az ilyen marhákat be akarnák hajtani, a szekeresek mindig ellenállanak. Ez szintén orvoslást kíván. 5. Hogy a nemes darab sókat a vármegyei nemes rendeknek a javak arányához képest kioszszák, mindig alázatosan kell kérni (instálni). 6. Szintén kérni kell szüntelenül azon jobbágylakosok visszaadását, kik Bihar, Közép-Szolnok, Doboka és Kolozs vármegyébe átszöktek. Azoknak a jobbágyoknak a terhét – a kik a Meszesen belől jutva, földesuraik földén laknak – mások hordozzák (supportálják). Hogy az olyan földesurak még megmaradott jobbágyai az elfutottak terhét hordozzák, ugyan nagyon kell kérni. 7. Sürgetni kell, hogy a sóra vigyázókat és harminczados ellenőröket ne valami tehetős, adózható emberekből, hanem szegényebb rendűekből állítsák össze. 8. Gencsi György, követ panaszképen jelentette, hogy nemes Közép-Szolnok vármegyében levő bírája, a dézsmát a fiscus dézsmás Lengyel István keze alá meg nem adta (noha annak utána egy forinttal kínálta), marháját a dézsmás elhajtotta. Egyebeket a hűséges követekre bíznak.*
Kiadta Kraszna vármegye nótáriusa, Korda András. (Szgy.)
A rákosi országgyűlésen 1505-ben, mikor azt a fontos határozatot hozták, hogy II. Ulászló magtalan elhalása esetén nem idegent, hanem magyart fognak királylyá választani, a krasznavármegyei nemesek részéről Ilosvay Jeromos volt jelen. Ugyanakkor Közép-Szolnok követei voltak: Sarmasági Miklós és Bőnyei Tamás.*
Jászai: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. I. 158. lap.
1540-ban az erdélyi rendek elhatározák, hogy az egyezkedési 486kisérleteket újra megkezdik, s követeket küldenek Ferdinándhoz azzal a kérelemmel, hogy viseljen gondot az ország fenmaradására. A követek között volt a részekből: Somlyai Mihály.*
Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek. I. k. 212. l.
Az 1571 május 17-dikén tartott fejedelemválasztáson, hol Somlyói Báthory Istvánt választották meg, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék is jelen voltak,* valamint az 1571. évi november 9-dikén tartott kolozsvári országgyűlésen, melyen Báthory magát vajdának, de a rendek őt nagyságos fejedelemnek czímezik.
Szalay László: Magyarország története. IV. k. 360. l.
Rákóczi Zsigmond fejedelemsége idejében az 1607. évi márczius 18-dikán Maros-Vásárhelyt megnyílt országgyűlésen a rendek aláírása között előfordúl: Melchior Latran legatus comitatus Crazna, tehát ekkor Látrán Menyhért képviselte ott Kraszna vármegyét.
1620-ben Közép-Szolnok Balásházy Lászlót és Ladmóczi Horváth Mártont a fejérvári dietára küldi követül. Minden porta 50 dénárt fizetett diurnumukban.
1631-ben ugyancsak őket küldik követekül Fejérvárra s költségeikre 60 forintot engedélyeztek.*
P. G. 177. l.
1632-ben Kraszna vármegye közgyűlése követűl küldi Veres Zakariással Bideskúti Istvánt a fejedelemhez, azzal a kérelemmel, hogy a gyülevész hadak garázdálkodásait torolja meg.
1637-ben Kádár Miklós viczeispán Közép-Szolnok vármegyében, egyben Szentkirályi András nótáriussal követ a fejérvári gyűlésen.
Bideskúti István Kraszna vármegye követe 1648-ban Gyulafehérváron.
Az 1649 február 18-diki gyulafehérvári országgyűlésen Maksa Gáspár Kraszna vármegyét, Adorján János pedig Közép-Szolnokot képviselte.*
Török-magyarkori történelmi emlékek. V. k. 419. l.
487Eördögh István és Szigethi István 1650-ben középszolnoki követek a fejérvári diétán.
1712-ben Közép-Szolnok Nagy Istvánt és Kengyel Gábort küldte követül a medgyesi diétára 50 forint költséggel. Ugyancsak ebben az évben még egyszer küldtek követeket Szoboszlai Vass István és Kengyel Gábor személyében, kik úti költségűl 60 forintot kaptak, melynek felét a zilahi nemesség tartozott fizetni a vármegye rendeletéből.*
P. G. 57. l.
Ugyanebben az évben a pozsonyi diétára követnek Dobai Józsefet küldte.*
U. o. 57. l.
1713-ban a szebeni diétára követekűl Nagy Istvánt és Papp Jánost küldik, költségűl 60 forintot szavaznak meg. Ebben az évben ismét küldenek követeket Szebenbe, Dobai Józsefet és Nagy Miklóst.
1713-ban «A zilahi nemesség és czivilisek között controversiában forgó dolgoknak agitáltatni» a medgyesi országgyűlésre követekül küldik a már előbb említett Szoboszlai Vas Istvánt és Kengyel Gábort. Viaticum számukra ugyancsak 60 Rh. forint, melynek felét, mint előbb, a vármegye, felét a zilahi nemesség adja.
1715 márczius 9-dikén a szebeni diétára Kengyel Gábort és Zilahi Gergely Ferenczet küldték követekül; egy német forint diurnum mellett. Később, április 24-dikén, Kengyel helyére Szoboszlói Vas István választatott.
A pozsonyi országgyűlésen Dobay Pál középszolnoki szolgabiró a képviselő. Szeptembertől karácsonyig 400 frtot szavaztak meg, minden portára pedig egy tallért. A nádornak ugyanekkor száz arany ajándékot küldenek.*
U. o. 224. l.
A szeptember 5-dikén Zsibón tartott ülésből ezzel a határozattal küldték ki: Nemes Dobai Pál szolgabiró atyánkfia az Posoni nagyságos magyarországi gyűlésre az conscriptió mellett leendő declaratiókra az nemes vármegye több szükséges 488dolgainak folytatására cum adjuncto... expedialtatik, pro alimento karácsonyig 400 frt adatik.
A deczember 28-diki generalis congregatión az erdélyi fejedelemség 1716 január 14-dikén tartandó gyűlésére követekül Nagy Miklós és Lápossi Pál szolgabírákat küldik ki.
1716 deczember 23-dikán Kraszna vármegye gyűlése a zebeni országgyűlésre követekül küldi Kállay Jánost és Gencsy Istvánt. Utiköltség fejében 100 frtot rendel. Ebben az időben a partium in politicis Magyarországhoz, in juridicis pedig Erdélyhez tartozott. Küldött azonban a magyarországi gyűlésre is követeket.
Szoboszlai Vas Istvánt és Guthi Dénest, 1718. évi február 22-dikén Diósadon, az erdélyi diétára küldték követekül. Költségül 60 m. frt rendeltetett számukra.
Később követekül küldik Kengyel Gábort és Guthi Dénest, hogy az előbbi évben a nemesi sóra vonatkozólag tartott értekezlet értelmében a kormánynál «impetráljanak».*
P. G. 392. 194. ll.
1719-ben Közép-Szolnokból Pozsonyba követűl Kún Istvánt küldik. Ugyanabban az évben Kolozsvárra is küldenek követet Dúl András és Kengyel Gábor személyében, kiknek 100 frt pénzt és 30 veder bort szavazott meg a vármegye és szolgálatukra még két szolgát is adtak.*
U. o. 503. l.
1720 augusztus 31-dikén «a nemes Kraszna vármegye, közönséges szükségei s kivált a posoni expeditióra indulásnak siető volta (expiálván a terminus) úgy kívánván repartiáltatik erga futuram et brevem fefusionem: Bydeskuti Zsigmondra 100, Inspector Varju Istvánra 200, viceispán Gencsi Györgyre 100, Terjéni Mihályra 85 Rfl. Perceptor Tatay István úr absentiájában in officium perceptoris substitualtatik Terjéni Mihály úr az posoni expeditióra felvétetett pénznek perceptiójára és a restantiában levő pénzeknek kiszedéséig.»
1721 április 24-dikén Kraszna vármegye tisztjei Somlyón 489gyűlést tartván, felolvasták az erd. reg. gubernium regálisát, mely szerint a nemes vármegyének a június 8-diki kolozsvári országgyűlésre követeket kell küldenie. Meg is választják követekül Gencsi György, alispánt és Halmágyi István, nótáriust.
Az 1728–29-diki országgyűlésen Kraszna, Közép-Szolnok vármegyék követei vonakodtak az esküt a szokott formájában letenni azzal a megokolással, hogy vallásuk elvei szerint a szűz Máriára és a szentekre nem esküdhetnek. Ezért őket 1729 augusztus 11-dikére a rendek táblája elé idézték, ők azonban még az nap fölsiettek Bécsbe s olyan leiratot eszközöltek ki a királytól, hogy az utóbb leérkezendő kir. rendeletig a katholikus rendek végzése fölfüggesztessék s az eskű kérdését mellőzvén, térjenek az adófelosztás tárgyalására.*
Horváth M.: Magyarország Tört. V. köt. 91. lap.
Wesselényi István praesidens és főispán házában 1731 október 2-dikán tartandó lakodalmi ünnepélyre a vármegye is hivatalos lévén, szeptember 29-dikén képviselőiűl többekkel együtt Fodor Zsigmond és Vyzkeleti János szolgabirókat küldötte.
1747-ben az erdélyi országgyűlésre követek Közép-Szolnok részéről: kisdobai Dobai Péter, táblabiró és kémeri Bölöni Sándor, jegyző.
1749-ben a szebeni országgyűlésen középszolnoki követ: Nagy Pál és Halmágyi Ferencz.
1751-ben a szebeni országgyűlésre Közép-Szolnok követei Vitéz András és Halmágyi Ferencz.
1754-diki országgyűlésen követek Dobay Sándor és Halmágyi Ferencz.
1781-diki szebeni hódoló országgyűlésen követek Noch János és Beke István.
1782-ben Kraszna vármegye küldötte jelen volt a biharmegyei főispáni beiktatón.*
Szirmay: Szatmár, 1809. I.
4901790-ben Közép-Szolnok vármegye Bideskuthy Imre és Halmágyi Sándor alispánokat küldte a magyarországi gyűlésre.
1792 július 14-dikén a gubernium költséget utalványoz a vármegyének a marchalis congregatio (közgyűlés) megtartására, melyen az országgyűlésre küldendő követek lesznek választandók.
1792-ben Csomós Mihály Közép-Szolnok vármegye követe a kolozsvári országgyűlésen.
1794 deczember 15-dikén B. Wesselényi Miklós és Udvarhelyi Linkner Mihály Közép-Szolnok vármegye követei a kolozsvári országgyűlésen.
Követek 1810-ben Szentsimoni Lakatos János, Vályi Zsigmond, br. Bánfi Ádám, Szentmarjai János (Kraszna), ifj. br. Huszár József, Horvát Zsigmond.
1834-ben Péchy István (Közép-Szolnok).
Ekkor írja Wesselényi Miklós* Péchy Istvánhoz, a ki a követségről lemondani készűlt, hogy így «bizonyosan valósúlni fog azon köz és forró hazafiúi óhajtás, hogy Kölcsey szolnoki követ leend». Arról értesűlt ugyanis Wesselényi, hogy némelyek írtak Péchynek elhatározása megváltoztatásaért, «ezzel igyekezvén azt megakadályoztatni, hogy Kölcseyt országos gyűlésünknek meg ne nyerhessük.»
Wesselényi Miklós levele Péchy Istvánhoz Kolozsvárról 1834 január 5-dikén. Péchy István családi levéltára Sárközujlakon.
Középszolnoki követek:
1834–1835-ben Tunyogi Cs. József.
1838–1847-ben Bálint Elek.
1842-ben Sebes Miklós.
1847-ben Viski György.
Krasznavármegyei követek 1834-ben a kolozsvári országgyűlésen br. Huszár Károly, Kovács István, helyettes Ajtai Sámuel.
1837-ben a szebeni országgyűlésen br. Bánfi László, 4911834-ben főispán és br. Huszár Károly képviselte Kraszna vármegyét.
1839-ben krasznavármegyei követ a pozsonyi országgyűlésen br. Bánfi László és Szentmarjai János, kir. tanácsos (Közép-Szolnok vármegye nincs képviselve).
1841-ben a megelőzőleg tartott országgyűlésről számolnak be, mint Közép-Szolnok követei: br. Wesselényi Farkas, Pelei Lajos, Kiss Károly és László Imre táblabirák.
Az 1847/8-dik évi magyar országgyűlésre Közép-Szolnok 1848 április 3-dikán br. Wesselényi Miklóst, Kiss Lászlót, pótló követül Deáky Samut, Kraszna vármegye pedig 1848 április 8-dikán Bagossy Sándort s Kabós Józsefet választotta.
Az 1848-dik évi július hó 2-dikán Pesten egybegyült nemzeti képviselők háza ülésén Sámi László Zilahon választott képviselő megbízó levelét mutatják be.
1848-ban képviselők: középszolnokiak: Buda Sándor, László Imre, Décsei László. Krasznamegyeiek: Lázár János, Bagossy Sándor.
Az 1861-diki országgyűlésre Urházy Györgyöt, Deáki Samut (Zilah s Kraszna vármegye),* László Imrét, báró Bánffy Eleket s Bagossy Sándort küldték föl.
Kraszna vármegye Zilah városával együtt választotta egyik képviselőjét.
1865–1868-ban Deáki Lajos (Zilah s Kraszna vármegye), Bagossy Sándor (Szilágy-Somlyó), Pelei Lajos (1867-ig), azután Urházy György (Zsibó), Décsei László (Szilágy-Cseh), László Imre (Tasnád).
1869–1872-ben Deáki Lajos, Bánffy Elek, Urházy György, Wesselényi József báró, Kuk Jenő, azután Guthy Benő.
1872–1875-ben Deáki Lajos, Bocsánczy Adolf, Dobay Antal, Pap György, Kabós Elek képviselték Zilaht, Kraszna s Közép-Szolnok vármegyéket.*
Képviselőház könyvtára, Lakkönyvek. A szilágyvármegyei képviselőket lásd a Tisztviselők névsoránál.
