1. Pogánysirok. Az ősmagyar vallás emléknyomai. A keresztyén vallás hódítása.
1. Pogánysirok. Az ősmagyar vallás emléknyomai. A keresztyén vallás hódítása.
Mi volt a magyarok ősvallása? Arról kő, írás nem beszél, – mondja Jókai.
Első királyaink törvényeiből s a hagyományokból lehet következtetnünk az alapelvekre.
Szent István* intézkedett, hogy a papok és vármegyei ispánok vasárnap mindenkit a templomba küldjenek, kivévén azokat, a kik otthon a tüzet (ignes) őrízik. A ki elmaradt a templomból, annak verés volt a büntetése és megnyiratott. Endre* azt rendelte, hogy az istentelen és szittyai szertartásokat s hamis isteneket eltöröljék, a bálványokat lerontsák, továbbá,* hogy ha vasárnap- s ünnepnapokon a távol levő majorság-, szállás-, falvakból nem is mehet mindenki templomba, közülök egy, pálczával kezében, jelenjen meg s hozzon az oltárra három kenyeret s egy gyertyát.
II. Decr. 8. fej.
I. Decr. 1. fej.
I. Decr. 11. fej.
Szent László* mindazokra, kik a szittyanépek szokása szerint kútak mellett tartanak vallási szertartásokat és fák alatt, forrásoknál s köveknél áldoztak ökörrel, büntetést szabott.
I. Decr. 22. fej.
Az ősmagyarok vallása hagyományaink szerint lényegében tűzimádás. Tiszteletüknek tárgya a tűz, a villámszóró ég, a föld s általában a természet. Emléke a tűz e tiszteletének, 493a népnél e századig fenmaradt babona, hogy, ha kialszik a lefekvéskor gondosan hamu alá takart tűz, a családot nagy veszedelem fogja érni. Tűzvész esetén még ma is előfordúl, hogy villára szúrt kenyeret állítanak a veszélyben levő ház tetejére, megengesztelendők a tűzistent.* Tasnád-Szarvadon tűzvész alkalmával a szomszédok egy egész kenyeret és egy szitát tesznek fel a háztetőre. Az illető, a ki a házát akként védelmezve hiszi, azt hajtogatja: «Én Istenem, távolítsd el tőlem ezt a veszedelmet». Rendszerint csak azok rakják föl ez elhárító eszközöket, a kik felé a tűz terjedni látszik. Magyaroknál és oláhoknál egyaránt dívik ez a szokás. Zilahon, a mikor a Tuhutum-utcza felső részét egy nagy tűzvész egészen elpusztította, a veszélyben levők karóba húzott kenyeret tűztek abban az irányban, merre a tűz terjedt, a tűzvész terjedésének megakadályozása czéljából.
Szikszai Lajos felolv. Szilágy vm. mill. közgy. jegyzőkvében a 15. lapon.
Őseink elhalt nemzetségfőnökeiket harczi lovaikkal magas halmok alá temették. A peéri, érhatvani, tasnádszántói, érgirolti határon látható dombok mind ilyen sírhalmok, s talán igaza van Szikszainak, midőn azt véli, hogy az Ete pusztán emelkedő nagy halom egyik honfoglaló ősünk sírhalma.*
U. o. a 13. lapon.
A Szilágykövesdtől keletre Bogdánddal határos szilágykövesdi határrészen ugyancsak van egy halom, (Halom a határrész neve is, Halom erdő letarolt helye) mely talán szintén pogánykorbeli sírhalom.
Gróf Kuun Géza a kúnok temetéséről idézi, hogy a vitézt s a lovat is egykori urok sírjába temették «s a megjelent vitézek siettek földet s köveket dobni a sírra. A kúnok a holtakat felöltöztetve, űlve temették el; a gazdagok mellé legjobb lovukat s leghűbb szolgájokat is eltemették elevenen, még pedig még mielőtt az éj bekövetkezett volna, egy magas dombot (kurgan) emeltek a sír fölé.»* Szabó József geologus 494az alföldi halmokat nem emberi kéz készítményeinek tartja, hanem természeti tényezők eredményeinek, a melyekhez aztán történeti emlékek is fűződtek.* Skolka András, m.-berényi iskolai igazgató, azt bizonyította, hogy a halmokat hadi czélból emelték.* A kuruczvilág egyik történeti énekében, mely Esztergom megvételéről (1706) szól: «Rákóczi tábora torpad (t. i. terűl, terjeszkedik) a síkságon: Rákóczi sátora dombon áll magában. Friss, kerek dombon áll tegnapi nap olta; nemcsak az sátor, a domb is csak azolta! Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták. A földjét kezekben süveggel hordották. Urunknak sátora magas helyen legyen; Szép tábora fölött végig tekinthessen! Aranyos zászlója lobogjon magasra! Meszszéről mindenki mindjárt megláthassa! Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták.» Így írta meg azt «egy igaz magyar fi, igaz örömében» szép példájáúl annak, hogy a mesterséges domboknak mily hadi czéljok volt még; a vitézek süvegjökkel hordták össze vezérök számára, hogy széttekinthessen róla, hogy magasra lobogtassa zászlaját.
Gróf Kuun Géza: A kúnok nyelvéről és nemzetiségéről. Budapest, kiadja a M. Tud. Akad. 12–14. l.
A békés-csanádi halmok földtani tekintetben. Bp. Szemle IV. 175. l.
Beiträge zur Geographie und Physiographie des Bekescher Comitats. Schedius Zeitsch. IV. 236. és VI. 139. l.
Mint látszik, ezeknek az egymástól bizonyos távolságra levő halmoknak természetéről a geologusok s archeologusok eltérő nézetben vannak. Dr. Zsilinszky Mihály Csongrád vármegye Történetében azt tartja, hogy mind a két nézet elfogadható, mert míg egyfelől «némely halmaink a föld természetes réteges emelkedését» mutatják, addig másfelől «époly tagadhatatlan, hogy az ősember a szerte elterűlő tavak és mocsarak között levő hátas földön maga is igyekezett oly halmokat emelni, melyeken kunyhót építhetett magának, a hová élelmi szereit összehordhatta és a honnan minél távolabb láthatta a közeledő ellenséget.»* Dudás Gyula az alföld praehistoriai emlékeiről, 495a halmokról tanulságos magyarázatokat mond.* Azokat a halmokat a köznép rendszerint kúnhalmoknak, táborhelyeknek, határhalmoknak vagy törökkorbeli őrhelyeknek tartja.
Dr. Zsilinszky M.: Csongrád vm. tört. I. r. 2. lapon.
Bács-Bodrogh vármegye egyetemes monografiája. I. k., 66–75. l.
A NAGYFALUSI HALMOK KÖRNYÉKE.*
A nagyfalusi halmok környéke. A M. Nemzeti Muzeumtól.
Hivatkozik Faulmannra, ki általánosságban azt mondja 496a halmokról, hogy azok a népek, a melyek őshazájokban a hegyek ormain mutattak be áldozatokat isteneiknek, a mikor a síkokra költöztek, ott e halmokon áldoztak.* Dudás Gyula kétségtelennek tartja, hogy a halmok a népek vallási kultuszával összefüggtek. A halmokat a vallási kultuszon túl első sorban az ősnépeknek a halottak iránti kegyeletéből eredőnek magyarázza. Utal a kisázsiai kősírokra, az egyptomi gulákra, a mexikói földhalmokra, az észak- és nyugoteurópai dolmenek és menhirekre, valamennyi azt igazolja, hogy sírjaikat a népek valamely feltünőbb módon megjelölni iparkodtak. A halmok a hegyes vidéken kőből, a síkokon jobbára földből állanak, a vidék helyrajzi fekvése szerint. A bácsmegyei vaskúti halmoknál 1868-ban történt ásatás alkalmával a Rómer jelenlétében fölvett jegyzőkönyv azt állapította meg, hogy a felásott halmok mindegyike egyetlen egy nevezetes ember feje fölé hányatott. A mint tudomásom van, a merre csak ily halmokat felástak, ott mindenütt pogánysírok emlékeit nyitották fel. A királyhelmeczi határ Erős nevű prépostsági erdején – a mint ezt Zemplén vármegyében Leleszen hallottam – szintén vannak pogánysírok. 1894-ben, 1895-ben Lehoczky ásatott; urnákat, emberi csontokat találtak. A szilágynagyfalusi tumulusok alatt – mint Torma Károly írja* – valószínüleg metanasta jazygek aluszszák örök álmaikat. Ez is sírmező, a mint az ásatások bizonyítják.
K. Faulmann: Culturgeschichte 165. l.
Torma Károly: A Limes Dacicus felső része. 111., 112. l.
E halmok felől Szatmárban sem tud többet a nép; némelyek kúnhalmoknak tartják, mások őrdomboknak, honnét az őrök az ellenség közeledését közölték jel útján. Az ott is fennálló ily halmok a török világban jeladásra szolgáltak s ezek a halmok Nagy-Váradig közvetítették a hiradást. Lehet, hogy ezeket a halmokat gyakorlati czélokra is felhasználták vagy aztán szaporították a gyakorlati czélok szempontjából, 497kétségtelen azonban, hogy azok eredetileg csupán a meghalt nagyok iránt nyilvánított kegyeletnek szánvák. A nagyok nyugvóhelyét minét magasabb halmokkal jelölték s talán babonás hit sarkalta eleinket, hogy mindenki, a ki csak tehette, hordjon földet az elhúnyt hantjához s így mind magasabbra növekedtek a halmok, a kegyelet megnyilatkozásául. Temetéseknél ma is dob mindenki egy-egy göröngyöt a koporsóra, tán épen az ős multból maradt fenn a gyászolóknak, résztvevőknek ez a kegyeletes szokása. Ezekből legjobban lehet következtetni, hogy az érmelléki halmok is mind a honfoglaló ősök pogánykori emlék-maradványai.
Az ősmagyar vallásnak emléknyomait még Szilágy-Somlyó, Nagy-Mon, Nagy-Monujfalu, Vérvölgy környékén kereshetjük. Szilágy-Somlyó egy tizenharmadik századbeli okmányban Vata-Somlyova nevet visel.* Itt Pogányvár nevű határrész is van (s ebben a Pogányvárkapú). Mint Bunyitay írja, itt megelevenednek az őshit követői, «kiknek oltárai e félreeső erdők s hegyek között, talán itt a Kraszna partján, az újlaki egyház helyén lángoltak utoljára,»* mert a somlyóújlaki egyházról azt tartja, hogy «az őshit utolsó védőjének nemzetségétől származik s kibékülésének emléke a kereszténységgel», a mit valószínűvé tesz, hogy a mai Somlyó-Újlak, a szilágysomlyai uradalomhoz tartozott s Vata-Somlyovával együtt a Vata nemzetség birtoka lehetett.
Hazai Okt. VI. 60.
Szilágym. középk. Műeml. 14. l.
A nagymonújfalui s nagymoni határban Bálvány, (szőlőhegy), ettől kelet felé (Nagymon fölött egy hegycsúcs) Pogányvár nevű helyek emlékeztetnek az ős magyarok áldozó helyeire. Nagy-Monújfalu határán a Bálvány-hegyben állítólag fegyvereket, pénzt és egyéb drágaságokat rejtő pinczék vannak. Itt a nép hite szerint is bálványt imádó pogányok laktak (vagy óriások?), kik érintkezésben állottak Mojgrád várának lakóival. Szent István király egyik vezérét 1011-ben a 498Szilágy völgyére küldte a pogány magyarok ellen, a kiket Vérvölgyön vertek le. Innen vette nevét a község. A szétrombolt bálvány s pogányvár helyébe építtette a szent király a Tinódi után Budai Ezsaiás említette kolostort ezeknek a helyeknek közelében s a község, a hol állott a pogány magyarokra őrködő, papokkal s harczi néppel megrakott híres kolostor, ma is Szentkirály (Szilágy-) nevet visel. Pogányvár van még Szentpéterfalván, Kusalyon.
Ismerjük Szent István államalkotó politikáját, melylyel a keresztyén vallást terjeszteni kívánta. Endre s Szent László, királyaink törvényeiből szintén látjuk, hogy mily erélyes intézkedések váltak szükségessé a régi pogányvonások kiirtására s ezeknek a törvényeknek áldásos hatása vidékünkön is csakhamar szétáradt.
Első szent királyunk emléke él a néphagyományban. A két Szentkirály község nevének eredetét az ő nevéhez fűzi.
