XXI. FEJEZET. EGÉSZSÉGÜGY. KÓRHÁZAK.
661XXI. FEJEZET.
EGÉSZSÉGÜGY. KÓRHÁZAK.
EGÉSZSÉGÜGY. KÓRHÁZAK.
Lakosságunk egészségügyi viszonyairól a jelen századig alig maradt fenn némi adat. Hihető, hogy a betegeket itt is, mint másutt, a borbélyok gyógyították. Ők voltak az első orvosok. Még Rettegi is egy borbély orvoslásáról szól humorosan, 1765-ben, a mikor megemlékszik gróf Toldi Ádám haláláról; ez a Toldi – írja – «elsőbben vette volt Földváry Ferencz leányát, kinek anyja káli Kun István leánya, ma is él s 29 esztendőtől fogva megbolondúlt és minden emberi értelemtől megfosztatott, úgy mondják, hogy az ura nagy okozója lett volna ezen casussának, mivel túlnézett rajta s a többi; ennek leánya Sára, Toldi Ádámné férjhez menetele után nem sok idővel az anyja nyavalyájába esett, melyet curáltatván az ura, extremum remediumot adhibeáltatott egy borbélylyal, de nem succedált, vagy inkább jól succedált, mivel megholt».* Arról tudunk, hogy járványok többször fenyegették vármegyénket. Az 1678-diki nagy döghalál, mely Magyarés Erdélyországban pusztított, bizonyára nem kímélte a mi vármegyéinket sem. Biztos adataink az 1710-ben, 1742-ben s az 1770-ben pusztított járványról vannak.
Rettegi. Hazánk. III. 207. l.
1710-ben, «a midőn a pestis nagy erőben grassált», pestisben halt meg Király-Daróczon Ákosi Kis Ferenczné, Dobai Klára. Férje Ilosvára Dobai Györgyné, Szécsi Judithoz 662küldte felesége minden parafernumát, ennek édes anyjához. Zilahon föllépett a pestis úgy 1710-ben, mint 1742-ben, az utóbbi alkalommal az Érmellékéről hurczolták be a mult századoknak ezt a rémét, mely a mostani Rákóczi-utczában ütött ki a Szabó János házában.* Több mint 1200 ember esett itt áldozatául. 1718–20-dik években szintén dúlt a pestis Erdélyben és sok ezer embert vitt a sírba.* 1778 szeptember 18-dika előtt Derzsidáról pestis elől Babuczára szökött néhány jobbágy.* Hogy mi módon védekeztek ellene, arról 1713-ban s 1770-ből van némi adatunk. 1713-ban arról értesűlünk, hogy Közép-Szolnok vármegye erélyes intézkedéseket tesz a Magyarországban és Moldvában kiütött pestis meggátolására.* 1719 deczember 20-dikán Kraszna vármegye Somlyón tartott gyűlésében elhatározták, hogy a szeredai ünneplést bőjttel együtt újonnan tartsák a Hadadi Wesselényi István praesidens levelében kifejezett módozat és büntetés mellett a végből, «hogy az Úristen haragja a mostani pestises időben annál inkább engeszteltessék». 1770-ben pedig a nagy mirigyhalál szüntetésére Romlotton a faluban négyszögű kőveszteglőt (contumacia) építettek: «de ímé az irigy idő hatalmát még sem víhatá ki». 1837-ben némely nyomai még látszanak a veszteglőnek.* 1795-ben a scorbutus nevű betegség (sűly, «a szájnak és húsnak rothadtsága») pusztított Közép-Szolnok vármegyében. Gyógyításáról a gubernium intézkedik.
Szilágyi Ferencz: Zilah történelméből. 74. lapon.
Hanckens Bálint 1762-diki Kalendárioma.
Gencsy-lt. No. 435.
P. G. 98. l.
Hodor K.: D. vm. E. 532. l.
A múlt század végén s a jelen század elején van rá gondja a guberniumnak, hogy az állategészségügyet is rendezzék. 1797-ben rendeletet küld Közép-Szolnok vármegyéhez, melyben minden seborvost kötelez az állatorvoslás megtanúlására s annak igazolása nélkűl megtiltja a chirurgusok szerződtetését. 1804-ben pedig a juhok himlő-oltásáról szóló könyvecskét küld le a gazdák közt való szétosztás végett.
663Kórház a vármegyében 1893 október haváig kettő volt. Az egyik: a volt Kraszna vármegyéé Szilágy-Somlyón, a másik Zilah város magánkórháza. A szilágysomlyai kórházat a vármegyei betegápolási alapból tartották fenn, ezt megszüntével a város használatába engedték át, mely most már városi kórházként tartja fenn. Mindegyik kórház 1891-ben két szobából állt s csupán 20–20 ágyra volt berendezve. Ezeknek a kórházaknak forgalma 1889-ben a következő volt: a szilágysomlyai kórházba az 1888-diki évről visszamaradt 1889-re 6 férfi, 7 nő, összesen 13; 1889-ben fölvettek 68 férfit és 59 nőt, összesen 127 beteget. Volt tehát az összes betegforgalom 140, a melyből bujakóros volt 113. A betegeket 3170 napon át ápolták, egy betegre átlag 22.6 ápolási nap esett s minden napra 8–9 beteg. Zilah város magánjellegű kórházában 1888-ról visszamaradt 1889-re 4 férfi, 4 nő; 1889-ben 135 férfit s 70 nőt vettek föl s így az összes forgalom 209-et tett ki, melyből 76 bujakóros volt. Ezeket a betegeket 3697 napon ápolták s egy-egy betegre 177 ápolási nap s minden egyes napra 11 beteg esett; 1893 október hó végéig a vármegye szilágysomlyai kórházában az utolsó fél év alatt 32 beteget, Zilah város magánkórházában pedig 73 beteget gyógyítottak.
A szilágysomlyai kórházat Kraszna vármegye létesítette s közköltségen tartották fenn. Kraszna vármegyének 1861 augusztus 5-dikén tartott bizottmányi közgyűlésén az alispán jelentette, hogy a volt cs. ker. kórházat megyei kórházzá alakították s miután Szilágy-Somlyó város átengedte kórházi helyiségnek az ócska városházat, az alispán a megye részére ez épületet kijavíttatta úgy, hogy a betegek számára öt szobát rendezhettek be.*
Szvlt. Kj.
Az 50-es években a városnak nyugoti végén, a jelenleg «iskolakert» néven ismert kertben állt fönn egy kisebb épület, 664a melyet kórházként használtak. Ezt az épületet lebontották s épült helyette 1860–61-ben a krasznavármegyei kórház. Régebben csak bujakóros betegeket vettek ide fel, a kiknek gyógykezeléseért az államkincstár fizetett gyógykezelési s ápolási díjakat. Más betegeket csak szükség esetén és akkor vettek fel, ha például valahol hajlék nélküli szegény beteget találtak, kinek illetősége vitás kérdés volt és hozzátartozóit nem ismerték. Újabban a város költségvetésében betegek élelmezésére 700 napra ŕ 30 kr. = 210 frt, gyógyszerekért 91 frt, felszerelésekre évenként 25 frt, kórházi szolga fizetésében 120 frt, a kórház épületének fentartására és javítására 25 frt, tüzifa s egyéb kiadásokra 50 frt, összesen 521 forint vétetett fel az 1900-dik évre a városi kórház fentartására. Ezt a költségvetésben évről-évre előirányozzák. Részben visszatérítést nyer a kincstártól s a cselédtartó gazdáktól, stb.
Zilahon «kerületi syphilisticus kórházat» 1849-ben állított fel a város, mely erre 500 frtot vett kölcsön a kincstártól, de ez az összeg még 1854-ben sincs kifizetve. Ugyancsak ebben az évben (1854) a «városi szegények kórháza» tőkéje még csupán 1667 frt 15 kr. Az előbbi az utóbbi létesűltével szűnt meg. 1868 január 1-sején állította fel Zilah városa a szegények kórházát 16 ágygyal az úgynevezett Fiscus-háznál a Barom-piaczon (most Polgári-tér). A kórház a vármegyének nyolcz betegét tartozott ápolni, a miért a vármegye egy ágyhelyért 10 frtot s összesen 80 frtot fizetett havonként. A város kórházát úgyszólván a semmiből teremtette. Hozzá a czéhek tehetségük szerint 1868-ban, a felállítás idején, ajándékoztak bizonyos összeget. A következő évben a kórháznak készpénze kiadásain felül 764 frt 73 kr.; 1870-ben készpénze 1127 frt 50 kr.
1855 márczius 15-dikén Polgári Lajos, polgármester, a városi szegények kórházáról azt jegyezte föl, hogy ennek legelső alapját 1840-ben vetették meg, a mikor a baromvásári czédula-boltnál perselyt tettek, hogy abba a vásárosok szerencse-krajczárokat tegyenek. A czédula-bolt bérlői folytatták 665ezt a módszert s az emberbaráti intézménynek 1851-ben már több mint 500 pengő forint tőkéje volt. A következő 1852-dik év farsangján e tőke gyarapítására sorsjátékos bált tartottak, a mely 400 pengő frtot jövedelmezett. Így szaporították a szerencse-krajczárokat, azután a nemes czélra fordították a büntetéspénzeket is s a tőke 1856-ban 2617 forint 24 krra, 1858 június 24-dikére pedig kerek 3000 frtra szaporodott fel. Tíz év múlva sikerűlt is aztán a terv.
Ezek a kórházak meg nem feleltek többé a követelményeknek. A vármegyei főorvosi, alispáni jelentések egyre panaszkodtak a kórházak szűk, primitiv volta miatt s az a körülmény, hogy a betegek a szomszédos vármegyék jobb kórházaiban keresnek orvoslást, a mi vármegyénk betegápolási alapját a magas tápdíjak megtérítésével rohamosan apasztja.
Vármegyénk kórházügye terén, egészségügyünk történetében mélyebb nyomokat jelöl a vármegyei közkórház létesítése. Szilágy vármegye közönsége már 1879-ben kimondotta a vármegyei kórház létesítésének szükségességét. A vármegye megkeresésére Zilah város képviselőtestülete 1880 január 15-dikén támogatását ajánlotta föl, felajánlta a szükséges területet a Hunyadi-utcza végén levő úgynevezett «Szénás kert»-nél, megajánlt 40,000 darab téglát, 20 köböl követ, e mellett a város erdejéből ajtófelekre s lépcsőkre szükséges kemény fákat s végül felajánlotta városi kórházának, a mennyiben használható, egész fölszerelését.
Ez volt az első lépés a közkórház megteremtésére.
Szikszai Lajos, kir. tanácsos, alispán buzgólkodása vetette föl ismét és ismét a közkórház ügyét, míg végre az szerencsés megoldást nyerhetett; a tervet 1888 április 26-dikán mutatta be a vármegye közgyűlésének, aztán 1891-ben a terep egyenlítéséhez szükséges földmunkára 1596 frt 87 krt s a kórház főépületére 49,343 frt 58 kr. költségösszeget irányoztak elő. A kórház 1893 november 1-sején, egyelőre mint magánkórház, nyílt meg, 1894 január 1-sején pedig közkórházi jelleget 666nyert. 100 ágyra volt berendezve. Külön épületben elmebetegek megfigyelésére berendezett négy czellája is van.
Ez az egyetlen kórház a vármegye területén. Járványkórház tisztán erre a czélra építve nincs a vármegyében; de Zilahon, Szilágy-Somlyón, Szilágy-Csehben, Tasnádon, Krasznán, Csizérben gondoskodtak bérhelyiségekről, a melyek 2–10 ágygyal vannak fölszerelve. A többi községben is jelöltek ki már 1–4 ágygyal fölszerelhető helyiségeket. Kórházunknak 1894-ben befektetésekben, fölszerelésekben 70,973 frt 10 kr. vagyona volt, melyből esik az ingatlanok értékére 55,309 frt 78 kr., ingóság 15,663 frt 32 kr., a kórház álló törzstőkéje 3,364 frt 97 kr., a kórházban ápolt szegény betegek segélyezési alapja 460 frt. Az első év (1894) folyamán 723 beteg részesült ápolásban s a következő évek adatai fokozatos, sőt rohamos emelkedést mutatnak. 1895-ben betegeinek napi átlagos létszáma 86 volt, a mikor 603-an gyógyúltak meg benne. Pár év múlva szembeszökő emelkedést látunk. 1897-ben: 1896-ról átjött 49 férfi, 36 nő, felvétetett 571 férfi, 329 nő, ápoltatott összesen 620 férfi, 365 nő. Ezek közül belgyógyászati eset volt 738, sebészeti 187, szemészeti 55 és szülészeti 5. Ebből kibocsáttatott: gyógyúltan 437 férfi, 256 nő, javúltan 75 férfi, 29 nő, gyógyúlatlan 24 férfi, 16 nő, meghalt 43 férfi, 25 nő; összes apadás 579 férfi, 326 nő; az 1898-diki évre maradt 41 férfi, 39 nő; a 985 beteg 34, 709 ápolási napot vett igénybe, esik tehát 1–1 betegre átlag 35.2 ápolási nap és a betegek napi átlaga 95.
Ily módon csakhamar szükségessé vált a fejlesztés. 1898-ban kénytelen volt a vármegye egy 50 (bujakóros) beteg befogadására alkalmas emeletes pavillonnal bővíteni ki áldásos intézményét, melyről már egyik 1896-dik évi alispáni jelentés azt írja, hogy szenvedő embertársaink Mekkája lett s az a felvételre jelentkező betegeknek befogadására már csak túlzsúfoltság mellett képes.
Díszes, szép épülete egy nagy kiterjedésű telken, a vasúti 667indulóház közelében emelkedik, ékes tanújeléül a vármegye áldozatkészségének, melylyel az emberbaráti czélokat szolgálni kívánta.
SZIKSZAI LAJOS.*
Szikszai Lajos, Szilágy vármegye alispánja (1883–1897). A Vasárnapi Ujságból.
Középszolnokvármegyei orvosok: 1793–1812-ben Zoványi Imre főorvos, Boér Goltfried alorvos, 1800–1820-ban dr. Ori Fábián László vármegyei orvos, 1800–1830-ban Zoványi József sebész, h. várm. orvos, 1803–1812-ben Fülkei János seborvos, 1804-ben Petrás Károly sz.-csehi sebész, 1803–1818-ban Bär (Beer) Godofréd (Gottfried) rendes sebész, 1802–1842-ben Schmidt Antal (1809-ben insurrectionalis főorvos) sebész (a fölmentett Zoványi helyett), 1806–1809-ben Keresztesi Jonathán szemész és sebész, 1806–1811-ben Vásárhelyi József sebész (Zsibón lakik), 1807-ben Claus Ferencz sebész, 1809-ben Fülkei György sebész, 1819-ben Marinyi János sebész, 1822–1846-ban Topai Sándor zilahi sebész, 1821–1830-ban Récsei 668József himlőoltó, 1822–1824-ben Kolozsvári Sámuel dr. vármegyei orvos, 1825–1828-ben dr. Ottmayer Mihály várm. orvos, 1828–1829-ben Czverg Lázár sebész, 1830–1831-ben dr. Józsa Dániel ideiglenes várm. orvos, 1831-ben dr. Romonczai Simon vármegyei orvos, 1828–1836-ban Kis József helyettes vármegyei orvos, 1832-ben Kovács Elek segédsebész, 1833–1835-ben dr. Fazekas Sámuel vármegyei orvos, 1835-ben Márkus András zilahi seborvos, 1836–1847-ben Borsos József helyettes orvos (1837-től vármegyei orvos), 1838–1847-ben László Ferencz sebész, 1838–1844-ben dr. Borsos Márton helyettes vármegyei orvos (1841-től rendes), 1839–1844-ben Kolbauer Ferencz vármegyei sebész, 1839-ben Kandel Vilmos. 1848-tól Bereczky Károly, a ki 1888-ig Szilágy vármegyének is főorvosa.
Krasznavármegyei orvosok: 1800–1801-ben Bögözi László sebész, 1802-ben dr. Zoványi Imre vármegyei orvos, 1802-ben Almási Sándor sebész, 1803-ban Enyedi Mihály sebész, 1807-ben Fogarasi Sámuel sebész (Krasznán lakik), 1807-ben Beregszászi József somlyói sebész, 1809-ben Gergelyfi András vármegyei orvos, 1812-ben Szikszai Dániel sebész, 1814-ben Siegel Ferencz, sebész, 1823-ban Kovács Ferencz sebész, dr. Szidor Dániel vármegyei orvos, Kolozsvári Sámuel ideiglenes vármegyei orvos, 1826-ban Szász Mihály h. sebész, 1827-ben Kovács Dániel helyettes sebész, Vas Sámuel sebész és ideiglenes vármegyei orvos, 1828–1849-ben (márczius) Bodosi Jósa Dániel vármegyei orvos, 1830–1848-ban Mustárdi Ferencz vármegyei sebész, 1849-ben és 1861-ben dr. Pap Dániel főorvos, Teleszki János alorvos, sebész, 1862-ben dr. Pap Dániel átadta a krasznavármegyei főorvosi iratokat és műtéti eszközöket Galajda József új orvosnak, dr. Galajda vármegyei főorvos 1867-ben, 1867–1872-ben Pap Dániel vármegyei főorvos ismét, a ki időközben vármegyei másodorvos is volt, 1866–1867-ben Hajdu Ferencz vármegyei seborvos, 1872–1876-ban dr. Kopp Gyula vármegyei főorvos, alorvos Józsa Ernő dr.
