1. Viseletek.
1. Viseletek.
Különösen jellemző népviselet a Szilágyban nincs ugyan, de azért mégis figyelmet érdemel. Sőt amaz apró különlegességek, sajátos eltérések, melyeket a vármegye főbb vidékei mutatnak, a néprajzíró tanulmányára érdemesek. Mily éles az ellentét néprajzi különlegességekben a Szamos, Egregy, Almás mente és Tasnád vidéke közt. De e mellett a Tövishátnak, a Kraszna s a Berettyó mentének szintén megvannak a jellegzetes vonásai. És nemcsak ezeken a főbb vidékeken, hanem a közel szomszédságban eső falvakban is lehet fölfedezni kisebb-nagyobb eltéréseket. Apró, sokszor egészen közönséges dolgoknak látszanak ezek; de azért jelentőségök nem csekély.
A vérvölgyieknek különlegessége a kék posztóval bevont báránybőr kucsma vagyis sapka, mely visszahajló fekete prémmel van ellátva. A teteje lapos, hat czikkü, a közepén gyapjúból készült «göb» (gomb) helyezkedik el. Hátul a prém egy tenyérnyi helyen csonka, melyet itt fekete zsinór köt össze.
Vérvölgyön általában a kék szín divatozik.
A deésháziak viselete nagyjában megegyezik a vérvölgyiekével. De már amazoknak a sapkájok tisztán báránybőr s fehér prémmel van ellátva. A vérvölgyiek nadrága, az előbbkelőknél, kék posztó fekete lapos zsinórral, a szegényebbeknél fehér harisnya, két oldalt piros, széles szegélylyel (csizmaszáron kívül viselik.) 670A deésháziak szintén harisnya nadrágot viselnek, sőt szivósabban kitartanak mellette, mint Vérvölgyön.
Erről a vidékről terjedt el a juhbőrből készült kozsók, mely a szegényeknél derékig ért, a módosaknál hosszabb, megnyújtva a Ferencz József-kabát módjára. A gyapjúból készült ruha az előkelőknél szürke, a kevésbbé módos embernél fehér Vérvölgyön. A deésháziak a fehér ruhához ragaszkodnak.
A nők viselete Vérvölgyön házi vászon, ránczos szoknya, az előbbkelőknél kékre festve, a kötény fehér vagy kék házi vászon, Deésházán ugyanilyen; de a ránczos szoknya mindig fehér és sohasem kék.
A deésházi lányok télen, a legkeményebb hidegben is, gyolcs ingújban, melyre egy vékony lajbi s kisebb kendő kerül, járnak templomba, a mit megtesznek más helység eladó lányai is.
A dobai ember öltözékéhez hozzátartozik a mindig nyakban hordott kis vászon tarisznya, benne csonka pipa.
A Tövisháton (Lele, Deésháza, Menyő, Vérvölgy, Szilágy-Szentkirály, Szilágyfő-Keresztúr, Kis- és Nagy-Doba, Diósad) 1848 előtt kék magyarnadrágot, (a térden még új korában megfoldották), dolmányt, rókatorkos magyar sapkát viseltek a «kurta nemesek».
Néprajzi szempontból az oláh nyelvű lakosság is csoportokra oszlik. A Réz alján, a Bükk alján, a Szamos mentén, a Meszesen innen s túl megtaláljuk az eltéréseket. Legelütőbb a Meszesen túli oláhság s legkevésbbé érdekli a néprajzírót az érmelléki rész.
Fischer Károly Antal A hunok és magyarok fekete, illetve fehér elnevezésének megfejtése czímű kis munkájában* érintvén a Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékben viselt felső öltönyök 671színét s tarkázását, ezeket jegyezte fel Kraszna vármegyéből: fehér guba piros tarkázással, szürke s fekete guba piros tarkázással, Közép-Szolnok vármegyéből pedig ezeket: fehér guba és újjas veres vagy zöld tarkázással, fekete újjas kék szegélylyel.
Az idézett munka megjelent Budapesten, 1888. évben.
670DEÉSHÁZI NÉPVISELET.*
Deésházi népviselet. A m. kir. államnyomda által az Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben czímű műből kizárólag e monographia számára átadott klisé.
A férfi-öltözetet illetőleg Kővári a Viseletek és szokások czímű munkájában,* 1860-ban, azt írja, hogy a befordított fürtű bundát Erdélyben nem viselték, annak neve itt magyarországi bunda. A posztóval fedettnek sem látjuk nyomát, valamint nem a fürtös gubának, mit a Szilágy visel.
39–49. l.
Ballán a nők sajátkezűleg szőtt vászonból varrott, rövid inget és pendelyt viselnek. Ünneplő ruhájokat bolti kelméből készítik; így a «bujót» (újjas), szoknyát és kötőt. Télen a nők is, meg a férfiak is ugyanazon szabású gubát viselnek. A leányok és a fiatal menyecskék a guba helyett «magyarkát» hordanak. Minden ruházatukat maguk készítik a guba és magyarka kivételével. Az 1885-diki országos kiállításon Zilahról egy kék szegélyű, úgynevezett fekete daróczot (újjast) állítottak ki. A darócz fekete elnevezésének ellenére szürke, mákszínű volt, «minőt a Szilágyságban fekvő Balla és környéke vőlegényei s menyasszonyai viselnek».*
Fischer K. A. i. m. 62. l.
Monón a férfiak télen báránybőr-kucsmában, szürke vagy sötét színű zsinórokkal ékített posztómellényben, csizmán kívül hagyott, vagy csizmába húzott, fehér harisnyanadrágban járnak. Lábbelijök a csizma. A mellényen a szegényebbek czondra posztóból készült kabátot, a vagyonosabbak szürke, kékesfekete, vagy fekete, rövid kabátot viselnek. Alsó ruhájuk a házi vászonból készült ing és lábravaló. Felső ruházatuk télen, őszszel, tavaszszal, sőt esős időben nyáron is a fehér guba. Feketét csak a kondások viselnek. Nyári öltözetük szalma-, ritkábban feketés, kerek posztókalap, ing, lábravaló és mellény. A vagyonosabbakat néha spencerben, 672vagy rövid kabátban láthatni. A legények öltözete ugyanez. A nők fejkendőt, vizitkét, köntöst s kötényt viselnek. Lábbelijök a csizma. Alsó ruhájok az ingváll, pendely és a vászonszoknya. Leányoknál és fiatal asszonyoknál az ingváll kivarrott, hímzett, fodros gallérú és kivarrt elejű. Vizitke helyett némelykor rikító színekkel kivarrott; piros vagy kék posztómellényt viselnek. Felső öltözékök a bujka és a fehér guba. A leányok meg a fiatal menyecskék nagyon kedvelik a tarka, rikító színeket. Uralkodó szín a sárga, piros, kék.
Görcsönben a férfiak nyáron minden nap házi vászonból készült, szűkre ránczolt gatyában és a kézszáron összeszorított újjú ingben járnak; az ing hátsó része a derékon csüng ki. A nők hétköznapi ruházata szintén vászonból készűlt, de vasárnapon színes ruhát öltenek. Úgy az idősebb asszonyok, mint a leányok általában piros, vagy kék színű, szűk derékszorítót viselnek, melyet pruszlinak hívnak. A leányok simára fésülik hajukat, középen elválasztják, hátra simítják; hátul leeresztik és hosszú, színes pántlikát fűznek bele. Télen nők, férfiak egyaránt báránybőr-gubát viselnek. A férfiak fehér szőrnadrágban, csizmában és kék szőrújjasban járnak fejükön hosszú, hegyes báránybőr-kucsmában. A nők öltönye többnyire kék parkét- vagy szaten-szoknya és ugyanily színű bujka. Szintén csizmát hordanak, de a világért sem keresik a csinosat, hanem azt választják, a melyik jó nagy; ezt aztán tele húzzák kapczával.
Diósadon a férfiak guba helyett néha báránybőr-bekecset viselnek, melyet kozsóknak neveznek. Újabban vasárnaponként fekete posztóruhát kezdenek viselni.
Bogdándon a férfiak nyári öltözete: határtalanúl bő, ránczos gatya, fehér perklis ing, elől czifrázott, sötétkék mellény és szalmakalap. A legények szalmakalapját kék szalag köríti s kakastoll diszíti. Télen a férfiak kozsókot, fehér gubát és sapkát vagy csárdás kalapot viselnek. Lábbelijök télen-nyáron a csizma; csak szántáskor kötnek bocskort. A nők 673számtalan ránczú, csinos pendelyt, czifrázott mellényt, fekete alapszínű s rózsás szélű rojttal diszített, hosszú nyakkendőt viselnek, melyet a derékon úgy kötnek át, hogy a rojt csaknem ikráig ér; továbbá fekete alapszínű, virágos szélű rojtatlan fejkendőt, hosszú és széles, szépen ránczolt kötőt, könyökig érő, hullámokba mangurlott, nagy buggyú, s a könyöknél a karhoz feszült ingújjat. A lányok öltözete hasonló; csak a nyak- és fejkendő rikító színe üt el a férjes nők ruházatáétól.
Paniton a férfiak télen szürke színű szűrposztó-nadrágot, kék «lábli»-t (mellény), szürke daróczot, felűl piros posztóval szegett, szürke, fehér vagy fekete gubát és rámás csizmát viselnek. A nők nyári öltözete az ing, pendely, fersing és kötő, télen pedig szoknyát, piros kartonból készült és fekete zsinórral kivarrott láblit, újjast és csizmát hordanak. A fehérneműeket a nők készítik házi vászonból.
Szeödemeteren a férfiak ünnepélyes alkalomkor fekete posztóruhát viselnek; különben gubába járnak, az idősebbek pedig bőrbekecsbe. A nők maguk fonják, szövik és varrják ruházatukat. Ünnepnapokon különféle vásári ruhát öltenek, s a nyakkendő elmaradhatatlan.
Peéren úgy a magyarok, mint az oláhok is sujtásos magyar dolmányt, nadrágot, csizmát és pörge magyar kalapot viselnek. Ünnepeken mindnyájan kifogástalan tiszta, csinos ruhát öltenek. Télen a férfiak fehér vagy fekete gubát is viselnek, a fekete szűrt már csak nagyon kevesen hordják. A leányok kissé hajlanak a divat felé, a mennyiben leeresztett hajjal csak elvétve jár egy-kettő: inkább a konty járja csinos csonthajtűkkel. Már itt-ott «buggyos» vagy «sonkás» derékújjakat is látni. A templomban soha sem vehetni észre leányt fedett fővel. Az asszonyok leginkább báránybőrrel bélelt, rókaprémes posztóbundát (déczbunda = díszbunda) viselnek; a menyasszonyi főkötő csak ritkán kerűl a konty tetejébe.
674Kraszna-Mihályfalván nyáron lábravalóban és bő újjú ingben járnak, amazt házi vászonból, ezt boltiból készítik. Ez öltözéket mellény, csizma és nagy szélű szalmakalap egészítik ki. Télen félrövid, rendesen fekete vagy sötétkék színű kabátot, mellényt és magyar nadrágot viselnek. A nadrág mindig, a kabát csak néha zsinóros. A nők divatosan öltözködnek: ruháik az intelligens nőkétől alig különböznek.
Kraszna-Czégényben a férfiak ruházata egyszerű, mint más falvakban, de nem mondhatjuk ezt a nőkről is. A nők öltözete csipkés, úrias szabású: harisnyát, bőr-, sőt brüner czipőt is viselnek, a mi fényűzési hajlamra mutat s legkevésbé sincs arányban a keresettel.
Krasznán a férfiak nyáron kicsiny karimájú szalma- vagy posztókalapot viselnek. A legények szalmakalapját keskeny, zöld szalag veszi körűl, melyet függélyes irányban sűrűn egymás mellé sorakozó gombostűk szúrnak keresztül.* Télen báránybőr sapkában járnak. A szegényebbek is, meg a gazdagabbak is szürke daróczkabátot viselnek, a különbség a posztó finomságának foka mellett az, hogy a szegényebbekén alig van egy-két gomb a nyaknál. A fiatalabb nemzedék ünneplő ruhája kék posztóból való. Nadrágot télen mindennap, nyáron csak ünnepnapon viselnek. A bocskort csak nyáron kötik fel, ekkor is kapcza nélkűl és csak arra szolgál, hogy a lábukat meg ne sértse a göröngy vagy tarló. Az ünnepiesen öltözködött leány széles csipőjéről tűnik fel, mi attól van, hogy – módja szerint – fölvesz magára 5–8 ránczos (rövid) szoknyát is, melyek közűl a legfelső fehér vagy virágos batiszt ruha testhez álló, vörös magyar lajbival vagy lengyel inggel. Hajukat egy ágba fonják: a czopf végéről máslira kötött, széles és a ruha aljáig érő szalag lóg le. Nyakukon delinkendő. Ünnepélyes alkalmakkor a leányok rendesen hajadon fővel jelennek meg. Ha férjhez mentek, 675kontyot kötnek s ebbe durva pléhfésűt tesznek. Lábbelijök a csizma; a harisnya és a czipő ma még feltünést keltene köztük. De nyáron (harisnya nélkül) félczipőben járnak.
Mint pl. Nagy-Monújfaluban is látjuk.
Perecsenben a férfiak nyári öltözete magyar csizma, rövid, bő gatya és szalmakalap. Télen a fiatalok flanellel bélelt, sötétszürke nadrágot, fényes, fekete gombokkal sűrűen diszített, sötétkék újjast és kis kócsag-pávatolla vagy kis rózsabokrétás, magyar pörge kalapot viselnek, az idősebb férfiak pedig szürke gyapjúnadrágot és daróczot. Ünnepi felső öltönyük a fehér fürtös guba. A leányok leeresztett hajjal, világoskék, rózsaszínű vagy piros babos kartonruhában járnak, fejükön sárga vagy fehér keszkenővel. A ruhaaljat rokolyának is nevezik. Rendes lábbelijök a magas sarkú, csinos, fisléderbőr csizma. A fiatal menyecskék hasonlókép öltözködnek, de hajukat kontyba rakják. Téli öltözetük a parkétszoknya, rendesen fekete prémes bújbelé nagy, fényes gombokkal diszítve, jó vastag posztókendő. Ünnepnapokon drága szőrszövet-rokolyát öltenek. Újjaikat szeretik gyűrűkkel rakni tele.
Récsén a magyarok – nők, férfiak egyaránt – a kisebb városi divatot utánozzák. A férfiak kabátban és nadrágban járnak; felső ruházatuk a köpönyeg és guba. A nők divatosan készűlt szoknyát, kabátot és szövet- vagy posztó felső ruhát viselnek. Lábbelijök a csizma és czipő. A románok majdnem egészen megtartották régi öltözetüket. Az éltesebb férfiak szőrkelméből készült felöltőt, bőrmellényt és szőrnadrágot viselnek, de a fiatalabbak már kezdik a magyarokat utánozni: posztó- és más kelméből készűlt ruházatban járnak. Lábbelijök a csizma és bocskor. A nők egy része fehér szoknyát és bőrmellényt visel, miket maguk csinálnak, másik része piros szoknyát. Lábbelijök a fekete és piros csizma.
Somlyó-Újlakon a nők kiválóan kedvelik a fekete színt. Ünnepnapokon az asszonyok, leányok egyaránt fekete köntöst 676viselnek, továbbá fehér kötényt, derékhez álló s pirossal szegélyzett feketés színű mellényt, fejükön és nyakukon barnás színű, piros sávos és rojtos keszkenőt. Fülbevalót nem igen látni náluk. Lábbelijük rendesen a csizma; nyáron azonban némelyek czipőt (papucs) is hordanak. A férfiak lábbelije rendesen a csizma vagy bocskor, mely utóbbit a jobb módúak bakkancs-féle lábbelivel cserélik fel. Feketés posztóújjasukat sok óngomb diszíti.
Nagyfaluban a nők szintén a sötét színt kedvelik. Itt a fiatal menyecske sötétfekete öltözetben, de fehér, rojtos gyapot fejkendővel, mely alól kilátszanak a menyasszonykoszorú virágai, megy templomba esküvője után legelőször. A férfiak fehér, galléros czondráját, melyet felöltve nem viselnek, kezdi leszorítani a kék mándli.*
Boér Miklós: A Szilágysági népeiről. (Erdély, VIII. évf. 26. l.)
Sz.-Bagoson a férfiak ruházata gatya, darócznadrág, csizma, sapka és kalap; csak a jobb módúaknál kezdődik a magyaros, kék ruházat. A nők ruházata eléggé magyaros, a jobb módúaknál sárga, kis bunda, derékhez álló felső ruha, kerek szoknya és csizma, ritkán czipő.
Bürgezden a nők színes karton-ruhákat és kötőt, a leányok kivált vasár- és ünnepnapokon fehér vagy világos alapszínű, csinos, testhez álló derekas ruhákat viselnek s hajukat felakasztva vagy szalagba két ágba fonva hordják. Lábbelijök takaros, magas sarkú czipő, télen a csizma. Téli felső ruhájuk a prémes posztó-újjas. A férfiak kék posztóruhát viselnek; nyáron különösen a legények csinosan ránczba szedett, középbőségű, térden alól érő, házi vászonból készűlt lábravalót, csinos csizmát s bokrétás posztó- vagy szalmakalapot. Téli felsőjük a szürke guba. Némelyek nyáron munka közben bocskort is kötnek.
Ippon a férfiak fekete posztóból készűlt nadrágot, mellényt, újjast és barna gubát viselnek. A nők ruházatához tartozik 677a vizitke, huszárka és fehér guba. Nyári öltözékük a fersing.
Nagy-Monújfalun a fiatalság ezelőtt czifrán kivarrt elejű inget viselt, de most magyarosan öltözködik. Fehér inget, bő gatyát, rámás csizmát, pörge posztókalapot, szalagokkal és sok gombostűvel ékített, czifrán varrt szalmakalapot, piros mellényt, posztókabátot, télen fehér harisnyanadrágot és rövid újjast viselnek. A piros gallérú fehér gubát is viselik. Lábbelijök többnyire a szíjjal kötött bocskor. A legények derekát sok gombbal ékített, hosszú szíj övezte és még most is övezi, bár egy részök már felhagy e szokással. Hajukat rövidre nyírják, bajszukat pödrik; az öregek hosszú hajat viselnek. A fiatalok már elhagyogatják a piros mellényt és helyette feketét viselnek. A leányok ruházata vászonból és kartonból telik ki; viseletök csinos, magyaros. Czipőt nem viselnek.
Illésfalván a férfiak vászonból készült és csak derékig érő kézelős inget viselnek. Felső ruházatukhoz tartozik a fekete mellény és a derékig érő fekete kabát. Fekete kalapjuk félig pörge.
H.-Győrtelkén a férfiak fekete nyakkendőt viselnek. A fiatalok felső öltönye a fekete posztókabát, melynek finomságát anyagi helyzetüktől teszik függővé. A nők selyem és kázsmér kendőket is viselnek.
Felső-Szivágyon a férfiak júhbőrből készült újjast is viselnek, a melyen színes pántok és harasztvirágok díszlenek. A legények posztókabátot és mellényt is hordanak. A fehér vagy szürke gyapjú-szövetből készült nadrágot a legényeknél piros vagy fekete posztó diszíti. Lábbelijök rendesen a bocskor, melyet vásárolt bőrdarabokból maga a nép készít és szíjjal köt fel; csak ünnepnapon és sáros időben viselnek csizmát. A legények posztókalapján műbokréta lobog. A fiatal nők és leányok házi vászonból készítik csipkével és hímzésekkel díszített ünneplő ruhájukat.
678Az alsószivágyiak téli felső ruhája a gallértalan fehér guba.
S.-Györtelkén a férfiak majdnem térdig érő, csinosan kivarrt inget, térden alól érő bő gatyát, nyáron leginkább bocskort, ritkán csizmát viselnek. A legények sok sárga gombbal diszített, piros mellényt hordanak, a nős férfiak ellenben többnyire feketét, a melyen már sokkal kevesebb gomb van. Ruházatukhoz tartoznak még a daróczkabát és nadrág, meg a guba. A nők a fehérneműeken kívül keszkenőt, újjast, köntöst és kötőt viselnek. Lábbelijök a csizma.
M.-Valkón a románokat a hátul kieresztett, hosszú ing különbözteti meg a magyaroktól. Lábbelijök nyáron, még a tehetősebbeké is, a bocskor, télen a csizma. Felső ruhájuk a guba és darócz; az oláhok a bundakozsókot is viselik.
A bogdánházi oláhok tüszőt is viselnek.
A Szamos mentén az oláhok fehér gubát viselnek (fekete nincs), bocskort, házi szőttes gatyát, inget, kék lajbit (fényes aczélgombokkal, mint a zsibai magyarok), bőrkozsókot. Tüszőt csak Köődön lehet látni keveset; az egész vidéken csak itt van prémes kucsmájok. Már a szomszédos dobokai községbeliek tüszőt, fekete szumánt hordanak, pörge kis szalmakalapot, míg a zsibai járásbeliek kalapja széles karimájú. Fekete szumánt viselnek, – de tüsző nincs – az Almás, Egregy mentén. Szumánt viselnek az asszonyok is, melyet házilag juhgyapjúból állítanak elő. Az Almás, Egregy mentén a guba ismeretlen. Fekete gubája csak a kondásnak, juhásznak, gulyásnak, szóval a pásztor embereknek van, s nemcsak a Szamos, de az Almás s Egregy mentén is. Lássunk itt is pár helyet tüzetesebben.
Náprádon a nők fehér vászonból készítik felső ruházatukat. A vásznat is maguk szövik. A leányok eme ruháit kihímezik. E mellett a leányok csinos, tarka, rövid kötényt is viselnek. A leányok fején pántlikákkal mesterségesen összefont haj diszlik.
679Kettősmezőn juhgyapjúból készűlt ruhát viselnek, meg szőcs készítette báránybőr-mellényt. Hétköznapon bocskort kötnek, ünnepnapokon azonban a módosabbak csizmát is húznak.
Vármezőn régebben nagyon egyszerűen öltözködtek. A férfiak csak a bocskort és magas karimájú kalapjukat, a nők pedig csak a piros csizmát vették pénzen; minden más ruházatuk házilag készűlt. A nők öltözete házilag készűlt barna fejkendőből, daróczból, egy pár pendelyből és ingből meg két kötőből állott. Mostani viseletök egészen eltér a régitől és költségesebb. A férfiak gyapotból szőtt változót, térdig érő, bő gatyát, csinosan kivarrt újjú és gallérú inget viselnek, hosszú szárú fekete csizmát, fehér gyapjúnadrágot, 15–20 forintos piros báránybőrből készűlt és selyemmel kivarrott pitykés mellényt, barna posztóújjas, piros posztóval szegélyezett, a zsebhelyen különféle színes posztóval czifrázott, barna gyapjúdaróczot és puha szőrű pörge kalapot, melyet télen a báránybőr-sapka pótol. A nők lábbelije vagy hegyes sarkú és hegyes orrú, fekete kordován vagy piros csizma. Ruházatuk hunyadiasan kivarrott gyapot-pendely és ing, tarka-barka bolti szoknya, rikítós színű kötő, selyemmel kivarrott, testhez álló, pitykés báránybőr-mellény, barna színű, czifra sallangos darócz és fekete, kázsmir vagy czifra virágos fejkendő, a mi a Meszesen túli oláh viseletet általában jellemzi.
A hosszúujjú guba avar eredetű; honfoglaló őseink már itt találták; köznépünk ma is viseli vállra vetve és nem felöltve. Ennek a felső ruhának az lehetett a rendeltetése, hogy egyik ujját élelmiszerek szállítására használták, míg a másikban íjaikat, ezek feszítő húrjait hordták, hogy a nyilazásra esőtől védjék. A bő gatya már sajátképen magyar eredetűnek tekinthető, minden kétséget kizárólag ilyennek a csizma. Mindegyik arra a czélra szolgált, hogy védje a lovas lábát a kedvezőtlen időjárás ellen. Az oláhnak hosszú szárú, a bokán összeköthető nadrága, a test felső részét borító tyeptár, a 680szumán, a hegyi lakóknál a júhbőrből való kucsma dák öltözet.*
Szikszai Lajos felolv.: Szilágy várm. mill. közgy. jkönyve, 12. l.
1662-ből gróf Bethlen Miklós írja, hogy van Erdélyben egy pásztor nép, egy népfaj, mely emberemlékezetet meghaladó idők óta van hazánkban, mely a lakóhelyét képező mély völgyeken kívűl nem ismer más vidéket, sőt még Erdély többi lakosaival sem áll közvetetlen összeköttetésben. Mindmegannyi kis köztársaságot alkotnak. Falujokban fő a pap, ki bíró is stb. Öltözet az, a mi a trajánoszlopi dákoké.*
Gróf Bethlen Miklós: Történeti emlékrajzai. Francziából fordította: Toldy István. 153–156. lap.
SZILÁGYSÁGI OLÁHOK. (I.)*
Szilágysági oláhok (I). A Vasárnapi Ujság 1859. évi 13. számából.
681SZILÁGYSÁGI OLÁHOK. (II.)*
Szilágysági oláhok (II). Ugyanonnan.
Zilahi Károly a szílágysági oláh nép viseletéről ezeket írja: A nők vászonneműiket maguk készítik s gyakran igen szép hímzéssel. A legény veres, főleg kék fejtővel gazdagon kivarrott vászoninget s gatyát visel, természetes, hogy a szeretője varrja. Derekán széles, nagy rézgombokkal s elől csattal rakott tüszőt hord; lábán szíjjal körültekert bocskort. Nagy, lecsüngő haját fehér báránybőr sapka fedi. Télben és rossz időben, elől gombbal sűrűn kivarrt, leginkább kék posztó mellényt vesznek föl s nagy zsíros kalapot. A nyalkábbak bodros fekete tollal ékeskednek, némelyik csizmát is húz, de ebben csak a szolgálattevőknek van módjuk. Nem igen kedvező itélet, ha azt mondják valakiről: csizniát visel, mert az 682illetőt kevélynek tartják. Fehér harisnyát, posztó nadrágot is viselnek. Van mindegyiknek pitykés, sallangos, nyakban függő tarisznyája, melyet magukkal hordanak, úgyszintén kurta, durva szövésű barna vagy fehér szőrdaróczukat. Az öregek, a czifrázatokat leszámítva, ugyanígy járnak. A kondások széles kalapot, lobogós inget, rövid, alig térdig érő gatyát, gombos tarisznyát, tülköt, rossz időben kurtagubát és bocskort hordanak. Nadráguk nincs; a leghidegebb időben sincs szükségök egyéb ruhára. A nők öltözete: varrottas ing, csíkos vagy kék szoknya, sötét szederjes, piros vagy sárga csíkú kötővel, melyet katrinczának neveznek. Nyakukban két-három sor, csigával elegy régi pénz függ, mint Erdélyben majd mindenütt. Többnyire piros csizmájok van, ezt csak ünnep vagy vásár alkalmával viselik. Hajokat kétfelé választják. A czifrább leányok fejét csillogó gyöngyék diszíti. Az öreg asszonyok is így öltözködnek, csakhogy egyszerűbben. A férjes nők – nem mint a hajadonok csak elől – hátúl is katrinczát kötnek.*
Vasárnapi Ujság, 1859. 13. sz.
Rettegi, a ki Erdélynek a kuruczvilág s a Mária Terézia uralkodása közt fekvő korszakából ír, (a ki szilágysági eredetű volt, édes anyja Dobai Klára, a Péter leánya «amaz mostan is jó hírrel-névvel fénylő Dobai régi familiából való»),* a ruházkodási módról (persze, általában az erdélyi részeket illetőleg) azt mondja, hogy a férfiak (t. i. az urak) öltözete a nemesekétől csak annyiban különbözött, hogy a nemesek nagy ezüst gombot viseltek, «az urak pedig csak selyemkészületű köntösöket viseltek, annakutána a nemesség is letevé az ezüst gombokat s selyem-készülettel viselték ők is».
Hazánk, I. 235.
Alávaló embernek tartották, «a kinek szárközépig s alább is hosszú deák-tóga forma mentéje nem volt, a kanczellisták is viselték; annak felette minden nap dolmánt őtöttek fel s arra öveket kötöttek, régenten csak olyant, a kin öt vagy 683hat, idest igen kevés gomb volt, azután az öveket húsz s negyven gombbal is gomboztatták, a kitől kitölt.
A régiebbek télben-nyárban báránybőr kucsmát viseltek». Most télen sem igen viselnek kucsmát, hanem télen is «tengeri-görény-, nest-, vagy egyéb festett-, vagy báránybőr igen jó készülettel való süvegeket», még pedig oly kicsinyt, hogy arra kalapot tesznek. Csizmákat pedig «a minéműeket a vásárban kiki kapott». Most az emberek lábukhoz méretik, mondva csináltatják.
Úton kevés embernek volt liberiás szolgája, legfölebb egy parasztembert vitt magával, «de most másképen van».
Az 1763. évben kezdtek némelyek «fejér- vagyis hamuszín berke- és másféle fekete báránybőrsüvegeket viselni, melyek kívűl-belől báránybőrből valók, félig felhajtva, de a külső része kihasítva s czifrán pántlikával összekötve» úgy, hogy ha tetszik, leereszthető, «eddig is volt, de posztóból volt a külső része, ezt örmény-, a másikat lengyel-süvegnek mondják».*
Hazánk, I. 366., 367. ll.
«A mi a köntös dolgát illeti, majd czifrábban jár most afféle cameraticus tisztecske, cancellista, vagy egyéb efféle, mint az igaz kamarán költ úri vagy nemesi renden levő ember; igaz, hogy sok nemes emberek járnak s oly pompával élnek, hogy úr sem nagyobbal, elég nemes ember is vagyon mostan, hogy sok báróval s úrral nem cserélne. Már most dolmánt, övet épen nem viselnek, hanem télben-nyárban mentét s leiblit vagy melyrevalót, melyet külömb-külömbféle módon szoktak viselni, némelyek paszománttal, némelyek a nélkül, némelyek selyem-, némelyek szőr-materiából csináltatják».
Nyakravalója sem sok embernek volt, most mindenki visel ilyent is; még hálósüvege is van mindenkinek.
A fejér-aba köpenyeget farkasbőr bunda váltotta fel s a magyaros inget a németes.
684A kurucz-világ után negyedszázadig vékony, hosszú kardokat ha viseltek, tarsoly nélkül. A törökkel való hadakozás alatt a rövid, széles kardok viselése jött divatba, mint a milyeneket a régi magyarok viseltek.
A csákó-süveget már nem viselik, «nem is emberséges embernek való».
Az úri-, a főasszonyok fekete hosszú fátyolt vagy «borzasfeketőt» hordtak, a nemes-asszonyok pedig majd mind fehér fátyolt. Az asszonyok derekát kláris, ezüst láncz, vagy pártaövek köríték, most ezek helyett arany lánczot kötnek fel. A magyar csizma helyett német czipelüst s strinflet viselnek. «Mely-tartót, vagy a mint híják laszli, vagy maszli, vagy miördög nyakszorítót tudom mikor senki se viselt, hanem 1733 tájban kezdének csak igen keskeny nyakszorítókat, vagy pántlikácskákat az ifjú leányok és asszonyok viselni, de már most oly széleseket kötnek a nyakukra, mint a férfiak nyakravalója». «Azelőtt szép magyaros, rókatorokkal vagy nesttel bélelt mentéket viseltek a magyar úri és nemesi renden lévő asszonyok, de most, kivált az úri asszonyok, mind német kantust viselnek». «Valami nagy keszkenő-forma fekete selyem materiából való cedelét is vetnek az úri-asszonyok nyakukba, melyet mantlinak hívnak, a nemes-asszonyon még e félével nem fertéztették meg magokat. Bóbitát is tesznek elől az homlokuk tetejére, mely akármely szép személynek is dísztelenséget ad, ezt sem láttam egy becsületes nemes-asszonytól is», – mondja Rettegi a már említett korszakról.
