3. Jobbágynépesség. Jobbágyszolgálmányok. Gazdasági állapot.
463. Jobbágynépesség. Jobbágyszolgálmányok. Gazdasági állapot.
A csehi vár jobbágynépességére a XVII. századból vannak adataink. Egy ezen időből való jegyzék szerint (csehi javak urbariuma) Csehben (Chieh) van 465 jobbágy, Győrtelkén 57. (Aranymezei Demeter, Tehenes, Szabó, Erdélyi, Puskás, Ravasz stb. nevűek), Alsó-Várczán 34. Középső-Várczán 1, Felső-Várczán 16, Tótfalván 18, Vadafalván 17, Patakfalván 12, Mosóbányán 7, Illésfalván 27, Egerbegyen 20, Örményesen 13, Alsó-Szivágyon 15, Papfalván 9, Felső-Szivágyon, Berekszón 35, Borzlyukon 6 (Handra, Habok, Rozlai, Rácz), Gordonyáczfalván 10 (Permos, Kozlai, Morgó, Veres, Illés, Puskás nevűek), Szélszegen 34, Tóháton 21, Fejérszéken 40, Sülelmeden 44, Monón 51, Ardón 55, Horváton 13, Benedekfalván 13, Széplakon 39, Inón 17 és Oláh-Szeéren 10, e két falu jobbágyainak száma kivételesen (s hibásan) összeadva áll = 28, Udvarhelyen 43, Nagy-Goroszlón 30, Hanisán 10, Kis-Goroszlón 43, Náprádon 61, Őrmezőn 28, Ujfalun 16, Nagyszegen 28.*
*GKG. Marosnémeti lt. cista. A. fasc. XV., XVI.
Egy másik jegyzék szerint, mely a XVII. század elejéről való («A Bik alatt való jobbágyok száma») Györtelken 12, Baboczán 5 (jövevényekből 2), Bikáczán 4, Somoson 1, Felső-Várczán 4, Kis-Várczán 2, Egerbegyen 6, Mosóbányán 1, Örményesen 2, Alsó-Szivágyon 2, Burzukon 3, Patakfalván 2, (Asztalos Péter; fia 1, öcscse 1, Medvés Kristóf; fia 1). Alsó-Várczán 4 jobbágy, Illyésfalván 2, Somos ismét előfordúl azon megjegyzéssel: elpusztult.*
*U. o.
Szilágy-Csehnek egy, az 1676 május 22-dikéről fenmaradt urbariuma a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról szomorú képet tár föl. Nagy a puszta telkek száma is. A jobbágyok, puszta telkek az egyes helyeken így oszlanak meg: Csehben a jobbágyok száma 15; fugitivus* 3. Deserta sessio 19,* 47továbbá az udvarháznak a fele, vár alatt való kertnek s szilvás kertnek a felével. Monó portióban a jobbágyok száma 19, a fugitivusok (3) Tótfaluban laknak. Deserta sessio: 24. Sülelmed portioban 8 jobbágy, 9 des. sessio. Szamos-Ardón 9 jobbágy, fugitivus 1, Deserta sessio 8. Benedekfalván 6 jobbágy, Szélszegen 5 jobbágy, fug. 1, des. sessio 2, Széplak 14 jobb. des. sessio 3, Náprád 29 jobb., des. sessio 2, Győrtelke 10 jobb., des. sessio 1, Bikácza 5 jobb., des. sessio 1. Felső-Várcza 3 jobb., fug. 3, des. sessio 1, Kis-Várcza 2 jobb., des. sessio 1, Tóthfalu 7 jobb., 4 fugitivus háza deserta, Vadafalva 3 jobb., des. sessio 1, Illyésfalva 4 jobb., fug. 1. Portio Alsó-Várcza jobb. 6. des. sessio 1. Gardánfalu 2 jobb., des. sessio 4, Örményes des. sessio 1, Ujfalu 4 jobb., des. sessio 1, Egerbegy jobb. 9, des. sessio 1, Alsó-Szivágy 3 jobb., des. sessio 1, Patakfalván des. sessio 2, Papfalván des. sessio 2, Horváth 2 jobb., Nagy-Szeg 4 jobb., Alsó-Berekszó 7 jobb., ezekből 2 fugitivus, Tóhát fug. 2, des. sessio 3, Kis-Debreczenben 1 jobbágy van.*
*Szökött jobbágy.
*Puszta telek.
GKG. marosnémeti It. cista A. fasc. XV., XVI.
A vár adózási viszonyairól csak a XVI. és XVII. századok szolgáltatnak, egyébiránt érdekes adatokat.
1574 február 17-dikén Somlyai István deák Kraszna és Közép-Szolnok vármegyebeli viceexactor és vicearendator tudatja, fejedelmének: Somlyai Báthory István erdélyi vajdának s a székelyek ispánjának parancsolatjából előtt Gyulafi Lászlóhoz, hogy a mi adóhátralék volt a Chyehez tartozó jószágban, azt számba vegye. Az adókat így «igazította el»: a Gyulafi teljes csehi jószágában, az előbbi kapuszám szerint, van kapu 124. 1572-ben Tordán egy-egy forintot rendeltek kapunként, így a Gyulafi jószága 124 frtot fizet, melyet Gyulafi szedett föl. 1573-ban Kolozsvárt egy-egy frt adót, ekkor is 124 frtot szedett föl Gyulafi, ugyanakkor Váradon 50 pénzt, a mi 62 frtot tesz ki, ugyanez évben Tordán egy-egy forint adót, 48124 frt; 1573-ban Medgyesen egy-egy frott, 124 frt; 1574-ben Kolozsvárt 50–50 pénz adót; 62 frt. Az adók összege 620 frt. Mind Gyulafi szedte föl. Minthogy Vicsában és Kelenczében Gyulafinak csak négy jobbágya van: két-két kapura róttak, melynek adója tenne 10 frt 50 drt, de Gyulafi azokon szegénységük miatt az adót meg nem vette, azért a 10 frtot és 50 denárt az összegből kivonván az írt időben 1572–1574-ig Gyulafi a csehi jószágbeli adókból mindenestül 619 frt 50 denárt vett föl. Ezt bizonyítja Chyhben (egy viaszpecsétes eredeti levelével) Somlyai Isván.
1604-ben Gyulafi jószágában a következőképen vetették ki az adót: Cseh nem volt a rovatban; ép ezért ő felsége adójában semmit sem fizetett. Horváton 1 rótt ház után 2 frtot, Ardón 3 r. h. u. 6 frtot. Szélszegen 2 r. h. u. 4 frtot. Sülelmeden 5 r. h. u. 10 frtot, a két Szivágyon 1 r. h. u. 2 frtot, F.-Berekszón 1 r. h. u. 2 frtot, Bikáczán és Somoson 1 r. h. u. 2 frtot, Örményesen és Papfalván 1 r. h. u. 2 frtot, Illésfalván 1 r. h. u. 2 frtot, Győrteleken 2 r. h. u. 4 frtot, Alsó-Várczán 2 r. h. u. 4 frtot, Monóban 3 r. h. u. 6 frtot, Egerbegyen és Vadafalván 1 r. h. u. 2 frtot, Nagyszegen 1 r. h. u. 2 frtot, Újfaluban 1. r. h. u. 2 frtot, Náprádon 4 r. h. u. 8 frtot, K.-Goroszlón 2 r. h. u. 4 frtot, N.-Goroszlón 1 r. h. u. 2 frtot, Hanisafalván 1 r. h. u. 2 frtot, Inón 1 r. h. u. 2 frtot, Széplakon 7 r. h. u. 14 frtot. Udvarhelyen 3 r. h. u. 6 frtot. E szerint a 45 rótt ház után 90 frtot vetettek ki.*
*Dical.
A fejedelem intézkedését a csehi jószág dézsmája ügyében itt közlöm 1643-ból: A dézsmák a fiscusnak oly peculiumi, hogy még előbb valók a jószágoknál is és valamely dézmát 1588 előtt el nem adták örökben, azután soha el nem idegeníthetik az fiscustól, jussát, ezekhez ő kegyelmek a mikor mennyiért impetralak tőlünk a jus Regiumot, az Chihj jószágban legnehezebben, mi az dezmaknak oda conferálására így 49léptünk, erre is sok disputatio után, conditioval mentünk, ki így vagyon: constat, hogy, ab antiquo biratott oda, mert Báthori Gábor 1608 aug. 6-dikán conferálta volt oda. Annak előtte is pedig, mivel a kik birták, tanácsurak voltak, azért nem vettek dezmát a fejedelmek számára azokból. Minthogy pedig a fiscalis jószágnak s prouentusának recuperálásáról articulusok extalnak, törvénynyel keresni a fiskusnak nem szükséges, mert pducalva tanácsúr hiveink eleiben igazságokat az Articulus szerint, az fiscusnak jó igazsága nem leszen hozza, így is eligazodik. Azért ő kegyelmök vakmerőségre ne vessék magokat se az productioval ne késsenek, ha azon kívül más vagyon, mert kárban esnek. Nov. 9. 1643. Alba Julia.»* Kívül «Urunk ő Nagatól való választétel az dézmákról».
*GKG. Marosnémeti lt. cista A. fasc. XVII.
1591-ben a középszolnokmegyei szolgabírák tanúvallatást tartottak Rátóti Gyulafi László számára arról, hogy a Szongolit szőlő tizedét és kilenczedét Csehbe szedték.* A csehi várhoz tartozó jobbágyok szolgálmányait s egyéb viszonyukat földesurokhoz a várnak XVIII. századbeli urbariumából meglehetős pontossággal egybe lehet állítani. A falvak fizettek «Szent György adóját, Szent Mihály adóját», pl. Sz.-Cseh város 40–40 frtot, Sülelmed 15 frt 7 denárt, Ardó 11 frt 13 denárral, Inó 10 frt, Széplak 9 frt, kis-Goroszló 5 frt 29 d., Horvát 3 frt 62 d., Benedekfalva 3 frttal stb. járúltak egyik-egyik adóban. A falvaknak adniok kellett darabantpénzt is, mely egy-egy falunál 18 frtra, 13 frt 94 denárra, 7 frtra vagy kisebb összegre rúgott. Nagy-Goroszlón a «Csehi-szer» 88 dénár darabantpénzzel adózott, már a «Lisztiné-szer» 8 frttal; de Hanisával együtt. Aztán vajat, vágóbarmot, túrót, szénát kellett szolgáltatni. Sülelmed évenként 4 pint vajat, Ardó 6 itczét, Széplak, Inó 2-2, Kis-Goroszló 3, Náprád 8 pintet stb., vágóbarmot 1-et, 2-t. Szénát pl. Nagy-Szegen (Ujfaluval), egy 50kalangyát; de csak akkor, mikor a katonák rajtok nem voltak. Egyébiránt az adózás neme is el-eltért, s egyik-másik adónem itt vagy ott egészen hiányzik. Búzából, zabból, árpából, törkölyből ötödet adnak; pázsit-disznót rendszerint tízből 1-et, ha több is, őszi tized 1, tizen alól 2 pénz a váltója; bárányból tizedet, Horváton a magyarok bárányából minden tizből egyet; de már az oláhokéből, ha száz volt is, csak egy bárányos gyapjas juhot vettek, méhrajból, borból szintén tizedet. Volt virrasztópénz, pl. Náprádon három évenként 5 frt. Ugyancsak itt tretinapénz 6 frt. Sátoros ünnepekre 6–10 tyúkot adnak innen. Vámot, pl. Sülelmeden, az urak számára terhes szekértől 8 dénárt, ürestől 4-et, gyalog embertől 1-et vettek. A korcsmárlás rendszerint karácsonytól Szent Mihály napig az uraké, azonkívül a szegény ember is szabadosan árulhatott. Szolgálmányokat a szerint teljesítenek, pl. Sülelmeden, «a mint rájok imponálják». A «mulcta» rendszerint így van körülírva: a ki fején, jószágán marad, 7 frt; földesúr kegyelme szerint exigáltatja. Széplakon, a ki vásárban kardot von 7 frt 12 dénárt, a ki vért ont 20 frtot fizet, a mint mindezek a községeknél részletezve vannak. Az udvarhelyi vámnak fele Hadadhoz, fele Csehhez való.* A csehi jószág gazdasági állapotához becses jellemzést szolgáltat az a per, mely 1583-ban folyt Imrefi János s Gyulafi István közt. Imrefi János, a fölperes atyja, meghalván, arany-ezüst marhái Forgács Margitnak, anyjának kezébe jutottak, a ki mikor Gyulafi László elvette, Imrefi pénzéből 2400 frtot ennek kezébe adott. Mikor Gyulafi László meghalt, a ki testamentuma fővégrehajtójává b. emlékű Báthori Kristóf erdélyi vajdát tette, ez a maga személyében «Radnotthy Kendi Ferencz főtanácsosát és Dobzay István itélőmestert Cseh várában a Gyulafi L. testamentumának végrehajtására eresztette»). Forgács Margit 51keze alá, a fölperes Imrefi János számára – mert fizetni nem tudtak – bizonyos részjószágokat rendeltek: Őrmezőt Doboka vármegyében, az ő részökre való vámjával egyetemben, Sülelmedet vámjával és az ő részökre járó malomvámjával. A Gyulafi István részét ezekből mindenütt kiadták. Ezen felül az Ardón, Szélszegen, Felső- és Alsó-Szivágyon (Közép-szolnok) levő malomházakat, oly föltétellel, hogy a fölperes anyja, Forgács Margit asszony, azokat mindaddig birhassa, míg a felül megnevezett adósság épen kitelik, mely jószágokat a fölperes anyja, a fölperes képében s maga képében is, kezéhez vett volt a comissariusoknak rendelése szerint, melyeket nehány hónapig birt is. Azután Forgács Margit, Gyulafi László özvegye, a fölperes anyja, meghalt 1580-ban, ekkor a jószágokat kivették a fölperes kezéből s most is bírja Gyulafi István, kivel Imrefi János perel. Ebben vár először törvényt. Mikor Gyulafi László – panaszolja Imrefi – feleségül vette az ő anyját, költött volt el az ő atyjától maradt jusból 2700 frtot, melyet életében «szegény Gyulafi uram meg nem adott, hanem nem akarván elfelejtkezni róla, hálának idején, testamentom tételének idején ennekem meg hatta fizetni, voltak máshová is adósok, u. m. 1000 frttal, kyt Gyulaffy uram Banffy Tamásnénak levalt volth, Mykoron az meghalt, kegyelmes uruk commissariusi, ú. m. Kendi Ferencz és Dobzay István, Gyulaffi testamentumanak végrehajtására kimentek, a megirt 2700 frtot s a 1000 frtot egybevetvén, egészben 3700 frtot, mely adósság megfizetését három részül hattak megfizetni, harmad részre kellett fizetni Gyulaffy Istvánnak 1233 frtot 33 denárt. Az ezerest hova fizette, arra nincs gondunk; de a 233 frtját és 33 pénzét kellett ő neki az én adósságomban.» Akkor Szentmihály napján lett volna köteles az adósságot az özvegy képviseletében kifizetni, amit nem hogy akkoron, de a mai napig meg nem lett. A vámosoknál vámpénzek voltak, melyeket Gyulafi István fölszedett. Búzák voltak csépelve, a ház szükségére valók, magvak is bőséggel. Búza-, zabasztagok. 52Felföldi, diószegi, zilahi és erdélyi borok és csehiek bőségesen. Ménes lovak két foltban, több száznál. Sok szép gyermekló. Disznó, csak apró süldő, 200, szalonna bőséggel. Méh kosárral számtalan, méz azonképen egynehány veder, tyúk, lúd, páva és egyébféle majorság sok volt. Búza sok, kertbeli vetemények bőséggel, melyekhez Gyulafi uramnak semmi köze nem volt. Nagy öreg és apró ónpalaczkok palaczktokjaikkal egyetemben és ezen kívül egynehány rendbeliek «ón salak talnyerok, tal és talnyer tokjaiwal» más fazekok bőséggel. Egy öreg sátor és más kisebb. Bőr palaczkok, öregek és öreg zzomakok táborhoz valók. Puskák aczélosok és másfélék is. Öreg ládák, szekrények. Szekerek, kocsik, bőrszekerek. Ruhák, posztó ruhák ládákban. Aranyos és egyébféle paplanok, ágyhoz való instrumentumok. Tulajdon szőlejét az özvegynek mind Csehben, mind az egyébütt valókat, megszedette közel 60 hordó bora volt, »kytt chyak zedni kelleth», kiben még az özvegy is szedetett volt keveset. Azonkivül merthogy az özvegy Szent Mihály napjaiban halt meg, akkor, mikor minden földbeli búza- és árpavetését elvetette volt, mindezt a többi majorsággal együtt elfoglalta és maga számára takartatta. Mind egy summában lesz csak a liquidum debitumokkal 32,000 frtot. A leveleket is István vette kezéhez.* Ramocsaházi János alispán, Ákosi Ferencz és Baksai Bálint, középszolnoki szolgabirák, fejedelmi parancsa 1583-ban tizenkét Apostolok napján mentek ki Udvarhelyre (Közép-Szolnok vármegyében) «neminemeo sententiaknak exequalására»; abban a perben, mely «indwltatott volth Urwnk eo felsege lengyel király eleott valo koetésbeol». Egyfelől Imrefi, másfelől Gyulafi szabad akaratjok szerint »keoteotték volt magokat», «az nehai Ngos meghalt Gywlaffi Lazlone Forgach Margit aszony testamentoma zerént hagiatoth marhak adósságokkal egyetembe», egyéb restantiak, borok, buzák, arany, ezüst és minden ingó-bingó 53marhák dolgában, melyeket a testamentom szerint Forgács Margit hagyott volt Imrefi Jánosnak, úgy mint első urától maradt fiának. Megfogadta Gyulafi István a bírák előtt, hogy Imrefi Jánosnak ad kétezer forintot készpénzül, ezer forintot mindjárt meg is adott, a másik ezret nagy karácsony napjára igérte. A diószegi leveleket is átadta, s igéri, hogy a többit is átadja, a mit még talál. A kolozsmonostori konventnek 1584 Mária születése előtti vasárnap kelt levele szerint Gyulafi István csakugyan letette azt az ezer lengyel forintot, melylyel Imrefi Jánosnak tartozott s melyet még Szent István vértanú napján kellett volna megfizetnie; azonban Imrefi csak most kapta meg a pénzt, a miről Gyulafit megnyugtatja.
*A szolgabiráknak 1591 Mária születése után való hétfőn a fejedelemhez intézett jelentése. GKG. A. fasc. I., III.
*Gróf Kuun G. marosnémeti levéltára cista A. fasc. A. XV., XVI. A csehi vár urbariuma.
*GKG. fasc. XVII., XIX., XXIII.
Gyulai Ferencz szilágycsehi (arx Sz.-Cseh) birtokának 1689 junius 5-dikéről fenmaradt lajstroma szerint a csehi, völcsöki és benedekfalvi allodialis határon 238 kalangya búza termett. A benedekfalvi, ardói, sülelmedi és monói határból a dézma 87. A csehi majorbeli búzából Fejérvári István 114 kalangyát csépeltetett, melyből a cséplőrészen kivűl 42 köböl, másodja 6 köböl. A benedekfalvi, ardói, sülelmedi és monói tizedbúzát szintén Fehérvári csépeltette, összesen 117 köblöt. Ugyanez elvetett a cseh határon 66 köböl búzát.*
*Megyei kiadvány a tisztviselők saját aláírásával. GKG. Nr. 17. 18.
1696 május 10-dikétől 1697 deczember 31-dikéig való időről fennmaradt Gyulai Ferencz szilágycsehi várának jövedelme. Leltár szerint 1696-ban a csehi határon 22 köböl búzavetés volt, melyből lett 173//13 kalangya* búza, ebből dézmában elvittek 8/13 kalangyát. Maradt az úrnak 165 kalangya 1697-ben 46 köböl és 2 véka búzvetés után termett búza 213 kalangya. Dézmában elvettek 5//13 kalangyát. Maradt az úrnak 207//13 kalangya. 1696-ban dézmában jutott Monóból 1//13 kalangya. Tóhátról 1, Sülelmeden 3, Benedekfalván és Széplakon 2. 1697-ben a csehi határról 2//13, ardai határról 6//13, 54sülelmedi határól 6//10, széplaki határról 2//. Az allodialis s dézmakalangyák összege 397//10. Termett búza 233 köböl. 1696-ban a csehi határon elvetettek 46 köböl búzát, 1697-ben 45-öt, megőröltek 24 köblöt. Konvenczióban kijárt s egyebekre 96 köböl. Restanczia 22. még számot adnak a rostaaljakról is, (14 köböl). 1696-ban 8 köböl, 1697-ben 15 köböl zabvetés, mely 72 köblöt termett. Másé a két évben (éretlen) 31 köböl. Árpa, borsó, lencse 1–2 köböl. Az ökrök, tehenek, hizók, üszők száma 27, a juhoké 14, méhraj 32, méz 7 kantával, sertés 69, majorság 118, bor 162 veder, pénz, részben birságból, befolyt 88 frt.*
*Kalangya vagy kereszt és kéve.
*GKG. 22.
Prépostváriné Szécsi Kata feljegyzi, hogy Csehből az udvarbirák számadása szerint 243 hordó bort hoztak ki. A bor akkori ára szerint a hány-hány vedresek voltak, 4700 forint érték. Fiának öt faluját 15 évig ide birták minden szolgálatjával, barmaival, a mely idő alatt a gyermekeire egy pénzt sem költött. Báthori Gábor fejedelemségében minden szolgájának Csehben fizettek. A havasalföldi hadban mint csehi jószágbeli költséggel járt. A bélteki kastélyt nagyobbrészt a csehi, egeresi, almási jószág építette. Ezenkívűl minden héten, a míg nála voltak a gyermekei, Csehből hordatott élést, a mivel tartotta őket.*
*GKG. A. fasc. XV. XVI.
