Bábcza.
(Kis- és Nagy-Babocsa.)
A Hunyadiak korában valószinű, hogy Babocsa helységünknek felel meg. Egyébiránt van egy Bábota nevű hely K.-Várcza és B.-Tótfalú közt is s a Bábcza-név már 1383-ban előfordúl, de aztán csak a tizennyolczadik században kezd ismét feltünni.
Babocha 1424, Kisbabocsa 1451, Babocza 1461, Babotza 1464, Nagh-Babocza 1543, Nag-Bobocsa, Kys-Babocsa 1549, Naghbabocha, Kysbabocha 1553, Kis-Babocza 1555, Kisbaboczia, Nagbaboczja 1557, Alsó- és Felső-Babocza 1682 előtt.
Korond és Kolbászfalva (1451), Redefalva és Somos (1461), Korond és Tótfalu (1464), Monó és Sülelmed (1543), Égerhát és Kis-Nyires (1549), Vicsa és Nyires (1555), Egerbegy és Menyő (1570), Győrtelek és Bikácza (1729) helységekkel fordúl elő. A Nyelvtörténeti Szótár a Babca szót ekként magyarázza: Babca: numus Bohemicus, quarum tres efficiunt cruciferum Germanicum; batka. A te nyírett bajuszod, a batka formára kopaszíttatott tök agyad nem egyéb való náladnál. De ezt a magyarázatot nem alkalmazhatjuk a valószinűleg Baboczából fejlődött Bábczára. Szláv eredetű.
Bábczával, mint királyi oláh falúval találkozunk egy 1383-diki határjárásnál.
Alsó- és Felsőbabocza, Váradnak a török uralom alá jutásától 1682-ig terjedő időszakban pusztult el; pusztán lételét igazolják az 1682. évi január 30-dikán Ököritón tartott megyegyűlésen: Ákosi Pap István, Mocsolyai Veres István és Menyői Fodor János szolgabirák, hitökkel és hivatalos pecsét alatt kiadott nyilatkozatukkal.
94Babocsa 1424-ben Drágfi-birtok. Babocsa és Kisbabocsa birtokot 1451-ben Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak itélik Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében.
Kusalyi Jakcsi János elzálogosította e Babocza-birtokot Kusalyi Jakcsi Péternek, de azután elfoglalta Bélteki Drágfi Miklós, a mi ellen 1461 márcz. 23-dikán tiltakozik a fenti Jakcsi János. Egyike azon részbirtokoknak, a melyeket 1462-ben bizonyos pénzösszeg átvétele mellett Kusalyi Jakcsi György visszabocsátott Bélteki Drágfi Miklósnak. 1464-ben Kusalyi Jakcsi János – teljes kielégíttetése után – örökre visszabocsátja Bélteki Drágfi Miklósnak. Kusalyi Jakcsi János fia, György ellenében be akarták iktatni bizonyos ítélet alapján Báthori Szaniszlót, de Jakcsi emberei, ellenség módjára, megakadályozták.
1475 körül Drágfi jobbágyai 4 frt 1 kr. adót fizettek Baboczáról. 1543-ban a középszolnoki Nagy-Baboczán 2 kapu után adóztatták meg Drágfi Gáspár jobbágyait, de fölmentettek 1 birót, 1 szabadost, 7 szegényt meg egy új házat. 1549-ben Nagy-Babocsán szintén 2 kapu után rótták meg adóval Drágfi özvegyének a jobbágyait, kiken kívül még 5 új házat jegyeztek fel e helységből. 1549-ben Kis-Babocsán 2 szegényt találtak ez özvegy részén.
1555-ben Drágfi György középszolnoki Kis- és Nagy-Babocza birtokához – úgy látszik – a kincstár, Báthori András vagy György, Ország Kristóf, Perényi János fiai egyaránt igényt támaszthatnak, mert ez ellen tiltakoznak Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, Mihály és András. Ekkor Kis-Babocza részbirtok elfoglalása miatt Kusalyi Jakcsi Boldizsár és Mihály tiltakoznak Nádasdi Tamás ellen.
1557-ben Kusalyi Jakcsi Mihály fiai: Boldizsár, András 95és Mihály tiltakoznak az ellen, hogy Kis- és Nagy-Babocsa felét Báthori Györgynek és nejének, Báthori Annának meg ezek fiának, Istvánnak adományozzák János király és anyja, Izabella.
1570-ben 1 1/2 kapu után adóztatták meg a császár jobbágyait.
1577-ben Kis- és Nagy-Babocsa birtokokat Gyulafi Lászlónak adományozza István király, melyeket János Zsigmond és Báthori Kristóf is neki adtak. Báthori Zsigmond iktatta be őt.
1595 okt. 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy a középszolnokvármegyei Nagy- és Kis-Babocza birtokával szabadon rendelkezzék.
1643 október 10-dikén Baboczán tanúvallást tartanak Tövis faluhely szántóföldei tárgyában.
A tizenhetedik század derekán, mint már előbb is láttuk, puszta. «Babocsa puszta faluhelyet» ugyanis két egyenlő részre osztják, a mikor 1646 május 13-dikán néhai Barcsai Judit (?) szilágycsehi jószágán megosztozkodnak Kapi György és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála, a kinek két baboczai szökött jobbágynak a puszta telke jutott, a mikor ezeket 1671 október 7. előtt Gyulafi Borbála halála után felosztották Kapi György, Barcsai Judit és Ostrosith Borbála között.
Hogy mily nehezen kezdett újra telepűlni, azt tanusítja Közép-Szolnok vármegyének 1712 augusztus 10-dikén Vérvölgyön tartott közgyűlése, mely Baboczát két esztendőre fölmentette az adó alól. Bizonyára, hogy minél inkább elősegítse a lakosság gyarapodását.
Egy a XVII. század elejéről A Bik alatt való jobbágyok száma czímmel fenmaradt összeírás szerint Baboczán a jobbágyok száma öt; ezek közül kettő jövevény.
96Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék szerint két zsellér van itt.
A «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Bábcza községből a következőket: Főbirtokosok: gr. Gyulai József, br. Bornemissza József, gr. Bethlen Sámuel és László, Baranyi József; pap: Popa Nyikuláj; kántor: Árgyelán Sándor.
Gör. kath. fatemploma 1815-ben épült. Az egyház anyakönyve 1824-ben kezdődik. Gör. kath. jellegű egy tantermű elemi iskolája 1880-ban épült.
1720-ban 3 jobbágy- és 6 zsellér-, összesen 9 háztartás fizet adót, és pedig 6 magyar és 3 oláh. A pragmatica sanctio korában tehát összesen 81 lélek lakta, és pedig 54 magyar és 27 oláh. Ámbár sok a magyar vezetéknevű lakos, a község ekkor kétségtelenül oláh. 1733-ban oláh családjainak a száma 24; görög-keleti papját Jánosnak hívják. 1750-ben 309 g. kath. lélek volt. 1890-ben lélekszáma 916; nyelvre nézve magyar 4, német 32, oláh 880; vallásra nézve r. kat. 2, gör. kath. 880, evang. reform. 1, izr. 33. Házak száma 157.
A pragmatica sanctio korában 34 1/2 köblös szántóföldje s 44 kaszás rétje van. 1895-ben gazdaságainak száma 183, területe 3049 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1529, erdő 744, rét 419, legelő 189, szőlő(parlag) 36, kert 34, terméketlen 98 hold.
A községnek 1900-ban 8657 K. 12 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3407 K. 28 f.
Utczái: Vălcea = Valcsá (völgyecske), Costenilor = Kosztenyilor (dombon lakók), Hadadi-utcza és Bisericii / Biszericsij (templomi), Huhului, Crişanilor = Krisányilor (Kőrösiek), Pălcăenilor = Palkajenyilor (Palkók?) és Papok sikátora.
97Határrészei: Dobrina (dobrai), Negrilaş = Nyëgrilás, ennek csúcsa a Naltul, részei pedig: Plopi = Plopty (nyárfás), Ţîgănisce = Cziganyistë (czigány-telep) és Brusturi = Bruszturj (keserű lapús); Scurtul = Szkurtul (kurta), ennek részei: Sub Custură = Szub Kusztúra (a hasonnevű szőlőhegy alja: Custură alja), Blidărisce = Blidaristyë (tálkészítő hely?), Ciorganě = Csorgáne (csorgók; ugyanezen szó átvéve) és Unghiura = Ungyúrá (kuczkó); Dealul Bucşii = Gyálul Buksij, Poeană (erdei rét), ennek részei: Fântâna Doamnii = F. Damnyij (az úrhölgy kútja), Ciungi = Csiunzs (fatőkék) és Impuţita = Impuczitá (büdös); Sěcături = Szekatúrj (kopár helyek), Şesuri = Sëszurj (rónák), Coastea Căsuliilor = Kasztjá Keszulijilor (odús domb), Lunka (völgy), Crengări = Krëngarj (ágazatok), Sfârţoća = Szfirczajá és Zerna hasonnevű patakok mente, Dealul Morii = Gyálul Morij (a malomnál lévő domb), Făgeţěl = Fazsëczel (kis bükkfás), Ştiubeiu = Styubëj (tengerszem), Delniţe = Gyëlnyiczë (szántóföldek), Sărăcinul = Szeracsinul (szegényes?). Erdők: Făget = Fazsët (bükkfás), Făgetul Bethlenoaii = Fazëtul Bethlenaji (Bethlenné bükkfása), Pădurea Gyulai = Padurjá Gyulai (Gyulai erdő), Baronului = (bárói erdő), Simonka (Simonka-erdő) és Brânduşeanului = Brindusánuluj (Brânduşean erdeje?; brânduşean = brindusán = kökörcsínes). Szőlőhegy: Custură = Kusztura. Patakjai: Fęnaţelor = Funáczëlor (kaszálók); Dobrina = Dobrai; Bicazului = Bgyikázuluj (bikáczai); Zerná és Sfârţoća = Szfirczajá.
Bábodtelke. Lásd Babuktelke.
Bábucztelek. Lásd Babuktelke.