Debre 1423, Debrend 1450, Debro 1557. Román neve: Dobrin. Debren szláv szó, mely a dub, dubrava szavakból alakúlt.
1387-ben magyar falu, az aranyosi várhoz tartozott. 1549-ben Kővár tartozéka. Középszolnokvármegyei helység, mely vámhely volt.
1423-tól a Jakcsiak birtoka, 1450-ben Palóczi László országbiró parancsából Kémeri Miklós részére akarták elfoglalni. 1472-ben beiktatják Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert.
1475 körül Debrenben (Iklódi Mártonné Drági?) Potencziána 5, Drágfi 10, Jakcsi Péter 3 frttal szerepelnek az adólajstromban. 1543-ban Kőrösi Ferencz jobbágyait 5, a Jakcsi Mihályéit 2, míg a Kőrösi Miklóséit csak 1 kapu után rótták meg adóval. Találtak itt ez alkalommal 3 birót, 2 szabadost, 9 szegényt, 2 új házat és 2 puszta telket. 1549-ben a Kővárhoz tartozó, középszolnoki Debren Dobai Lázár, Kőrösi Miklós és Kőrösi Ferencz között oszlott meg, kiknek jobbágyai 3–3 kapu után fizettek adót. E 9 családon kívül volt ekkor a helységben még 2 biró, 14 szegény és 7 új ház. 1604-ben (már csak a középszolnoki Debrenben) együttesen 1 rótt ház után 2 forintot fizetett adóban a Dobai János és Kőrösi Mihály jószága. 1570-ben 6 kapu után adóztatták meg a Kőrösi János jobbágyait, a Dobai Benedekéit pedig 4 után.
Kenesi (Kőrösi?) Pálnak e birtokbeli jobbágyain hatalmaskodást 263követtek el, a melyre nézve 1477 máj. 9-dikén kielégítette Kenesit özv. Iklódi Mártonné Drági Potencziána; jun. 17-dikén Mátyás király meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy Kusalyi Jakcsi Péter e birtokába iktassa be Bőnyei Tamást és Lászlót, kiket az zálogjogon megillet. Bőnyei Tamás visszaadta a birtokot, melyet zálogba bírt, Kusalyi Jakcsi Ferencznek, mire ez 1491 jul. 11-dikén menedéket vall Bőnyeinek. 1493 aug. 30-dikán Dobai György adta vissza a Jakcsi Ferencztől (Péter fiától) zálogban bírt negyedrészt a zálog megfizetése után.
1519-ben Bélteki Drágfinak egy Farkas János nevű jobbágya van, a ki jelen van a szomszédos birtokú ura személyében, a mikor a Kis-Dobai Szabó Tamás fiainak átadják a Kis- és Nagy-Dobán és Adon levő részjószágokat.
A részbirtokba, mint Hadad várának tartozékába 1545-ben Kusalyi Jakcsi Mihályt iktatják be.
1547-től a Jakcsiak, Kőrösiek szerepelnek. A Jakcsiak 1557-ben tiltakoznak az ellen, hogy e jószágot Báthori Györgynek és nejének, Báthori Annának meg ezek fiának, Istvánnak adományozzák János király és anyja, Izabella.
1559-ben Sámsoni Kőrösi Jánosnak és Székely Benedeknek vannak itt jobbágyai, a kik tanúskodnak a Bodon és Csíglen nevű erdők hovatartozásának megállapítása végett tartott tanúvallatásnál.
1579 okt. 5-dikén Báthori Kristóf megparancsolja a kolozsmonostori requisitoroknak, hogy adják ki a birtokra vonatkozó irományokat Boszai Istvánnak, a ki azt Somlyói Báthori Annától nyerte s az illetőt be is iktatták.
2641582-ben Jakabfi Ambrus és Móricz ellentmondanak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben e községből Pap Vonul gör. kath. papot s Deák Vonul gör. kath. kántort írták ki. 1805-ben mint fegyverfogható adómentes nemeseket lóval: Viski Dánielt és Dobai Farkast.
A helységben ma csak a gör. katholikus románoknak van egy fatemplomuk. De a helység hajdan, mint már láttuk is, magyar volt. Az oklevelek 1387 után is, úgy említik, mint magyar birtokot, pl. 1423-ban, a mikor az Jakcsi Dénesnek a birtoka, a kit 1427-ben Zsigmond király a bosznyai, ekkor a magyar koronához tartozó püspökségre nevezett ki s a ki még ez év május 26-dikán «választott» váradi püspök. Az evang. reform. templomromjai, a czinterem, mely a szilágyszentkirályi egyházé, most is meg vannak. Klenódiumait is ebbe az egyházba vitték át. A helység magyar lakosságát a Rákóczi-forradalom pusztította; de bizonyos, hogy Básta csatái sem kímélték. A határrészek ma is magyar nevűek.
Gör. kath. jellegű egy tantermű elemi iskolája 1898-ban épűlt.
Adót 1715-ben 6 jobbágy- és 4 zsellér- összesen 10 háztartás fizet; ezekből magyar 6, oláh 4; 1720-ban 2 nemes-, 21 jobbágy-, 4 zsellér-, összesen 27 háztartás és pedig 16 magyar és 11 oláh. Népessége 1715-ben 90 lélek, 54 magyar és 36 oláh; 1720-ban 243 lélek, 144 magyar és 99 oláh. 1733-ban 21 volt az oláh családok száma; papja egyesült. 1847-ben a lakosok száma 233; valamennyi gör. kath. 1890-ben lélekszáma 503; nyelvre nézve magyar 20, oláh 471, egyéb nyelvű 12; vallásra nézve r. kath. 7, gör. kath. 485, evang. reform. 10, izr. 8. Házak száma 114.
265Szántóföldje 1715-ben 34, 1720-ban 281 köblös; rétje 1715-ben 24, 1720-ban 141 kaszás; szőleje 1715-ben 12, 1720-ban 16 kapás. Jövedelem «más forrásból» 1715-ben 35 forint. 1895-ben gazdaságainak száma 169. Területe 1557 katasztrális hold, a melyből szántóföld 877, erdő 237, rét 188, kert 112, legelő 67, terméketlen 76 hold.
A községnek 1900-ban 3500 K. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 2424 K. 52 fill.
Utczái: Nagy-, Közép-, Felső és a Sz.-Szent-Királyra vezető Kis-utcza. Határrészei: Rězor (mesgye), Galagonyás, Nyáros, Dumbrava (berek), Vajdaháza, între Păduri = intre Padúrj (erdő-köz), Kecskés-hegy, Tölgyes, Déli-vár, Nyírálló (oláhos kiejtéssel: Tyirálló), Hosszúrét, Kilincses (oláhosan Klincses), Becsberek, Hosszú-gaz, Forró-kút, Kendervölgy, Szénafű-pataka, Szilágy-rét, Kerek-hegy. A Becsberek, Kerekhegy- és Kecskéshegyen hajdan kitünő bor termett, mit külföldre is szállítottak.