Gardánfalva.
Gardánfalva.
Ardánfalva, Ardanfalwa 1424, Kardánfalva, Kardanfalwa 1424, Kordanfalwa 1470, Ghardanffalwa 1543, Gardanfalwa 1549, Gerdanfalwa 1570, románul Gerdány 1733.
Rendszerint középszolnokvármegyei, néha, pl. 1476-ban szatmárvármegyei helység.
A törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt elpusztították.*
* Szv. lt.
1543-ban (a középszolnoki Ghardanffalwán) 3 kapu után adóztak a Drágfi Gáspár jobbágyai; 1 szabados meg 4 szegény 428fölmentvék az adózás alól.* 1549-ben (Gardanfalwán) 2 kapu után rótták meg adóval Drágfi özvegyének a jobbágyait.* 1570-ben (Gerdanfalwán) 1 kapu után adóztak a császár jobbágyai.* 1604-ben Sütő György jószágát, a középszolnoki Gardanfalvát 2 rótt hát után 4 frttal adóztatták meg.*
* Dical.
* U. o.
* U. o.
* U. o.
1569-ben, mikor Báthori György nótáztatott, idősb Gyulafi Lászlónak adományozta János Zsigmond.*
* GKG. A. fasc. I., III., C. fasc. XII.
1585 áldozó nap utáni pénteken Sándorházi János és Baksai Bálint, Közép-Szolnok vármegye hites szolgabirái Ghardánfalván kelt levelökkel, mely «adassék az erdeli fejedelemnek Báthori Sigmondnak, nekönk kegielmes urunknak» jelentik, hogy Gyulafi István részére Gardánfalván tanuvallomást tartottak az iránt, hogy a «farkasazaiak» pusztítják az ő erdőit; a határ a fekete Sáros-Patak.*
* U. o. XIX.
1591 augusztus 24-dikén S. Báthori Zs. meghagyja, hogy a gardánfalvi és farkasaszói birtokokról fogott birák csináljanak osztályt Gyulafi István és Szatmári Miklós deák között.* Gardánfalvi és középporondi (?) közös földeket illetőleg tanuvallatást is tartanak Rátóti Gyulafi László számára.*
* U. o.
* U. o.
1595 október 12-dikén Báthori Zs. megengedte Rátóti Gyulafi Lászlónak, hogy itteni birtokával is szabadon rendelkezzék.*
* U. o.
1611 jan. 22-dikén Gábor fejedelem Rátóti Gyulafi Lászlónak adja Gardanfalvát. Az adománylevélre Prépostvári Zsigm, krasznavármegyei főispán sajátkezűleg jegyezte fel, hogy e birtokot ő szerezte a Gyulafi-családnak és hogy keresztleányának, Gyulafi Borbálának adta örökbe.* Gábor fejedelemnek egy másik, de ugyancsak 1611-diki oklevele szerint a fejedelem Prćpostvári Zsigmondnak s feleségének Széchi Katalinnak, úgyszintén Gyulafi Sámuelnek, Zsuzsánnak és Borbálának, a László árváinak («orphanis olim Ladislai Giulaf˙») 429adja e birtokot.* 1612 június 2 előtt Prépostvári Zsigmond könyörög a fejedelemhez: «Felgd, Havasallfeöldeben – úgymond – adott uala ennekem Zolnoki varmegiebeli Gardanfalva newő falucskátt», (a melyről van donatiója is, be is iktattatta magát a jószágba) «és migh oda fel voltam az Felséged kegyelmes parancsiolattiabol eluöttek twlem az falutt». Ne vegyék el tőle az ő gyalázatjára. Azt a bányai polgárt egyébbel is contentálhatja.* Úgy látszik, volt is foganatja, mert Báthori Gábor Közép-Szolnok vármegyéhez küldött nyilt levelével Prépostvárinak adatja át a falut, meghagyván, hogy foglalják el Sütő Györgytől. «Az mely Gardánfalva newü falut Zolnok warmegyében levőt, Hawasalföldében létünkben Prćpostwari Sigmond uramnak» adott, «melyet annak utána Swteo Georgy Nagy-Bania˙ impetralt volt teolünk», most ujolag remittálja Prćpostvárinak.*
* U. o. A. fasc. XVII.
* Orsz. lt. kolozsm. conv. fasc. P. nr. 5., 27. fiók.
* GKG. A. fasc. VII.
* U. o.
Ezzel a Nagybányai Sütő Györgygyel később is akadt baj, mert Gardánfalvát neki elzálogosította Gyulafi László, jóllehet azt nem tehette volna. Épen ezért 1614 május 13-dikán ez ellen a kolozsmonostori konvent előtt tiltakozik Gyulafi özvegye Széchi Kata nevében ennek szolgája;* kijelentette, hogy e kötést, mint sérelmest, megsemmisíti.* De Sütő Györgygyel nem lehetett könnyen boldogúlni; 1616 január 5-dikén középszolnokvármegyei táblabirák fejedelmi parancsot kapnak, hogy Széchi Kata, most Prépostvári Zsigmondné birtokára vonatkozólag nagybányai Sütő Györgyöt idézzék meg az elzálogosított birtokért való pénz fölvétele végett.*
* U. o. A. fasc. XV., XVI.
* A kolozsmonostori konventnek 1414 feria tertia proxima post Dominicam Rogationum kelt kiadványa. C. fasc. XIX.
* U. o. XXI–XXIV.
A mikro 1627-ben a Gyulafi-család megosztozkodik a csehi vár jószágain, Gardánfalvát Monó mellé adják (s ha ezekből nem telnék ki a másfélszáz házjobbágy, akkor a többi faluból pótolják.) Az itt lévő öt puszta helyet illetőleg így szerződtek: 430Széchi Kata és Gyulafi Sámuel átengedik azokat a pusztákat udvarház helyéért és ennek építéseért Gyulafi Borbálának, a ki azokkal megelégszik és semmi építést sem kivánhat Széchi Katától és fiától.*
* GKG. C. fasc. XXI–XXIV.
Gyulafi Borbála elvitette a gardánfalvi határon lévő két malmot, jóllehet megegyeztek volt, hogy a jószágot egyik rész se pusztítsa. Ez ellen 1639 márczius 21-dikén tiltakozik özv. Gyulafiné Iktári Bethlen Anna jószágigazgatója.*
* U. o.
1640-ben Kisasszonynap táján özvegy Gyulafi Sámuelné Bethlen asszonynak az itteni szőlőhegyen levő jó szőlőjét, melynek szomszédjai: özv. Listius Ferenczné Gyulafi Zsuzsánna jobbágyának, Ba˙ Lőrincznek a szőlője és Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála szőlője és a melyen «eoregh chichi 50 veder bor» lett volna, elfoglalta termésestül ezen Barcsainénak egyik szélszegi jobbágya, a mi ellen az özvegy ügyvédjei tiltakoznak.* Hasonló eset 1641-ben Szent Mihálynap táján is történt, a mikor Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála elfoglalta özv. Gyulafi Sámuelné Bethlen Anna egyik szélszegi jobbágyának a gardánfalvi szőlőjét termésestül, a miért Anna megidézteti Borbálát.*
* U. o.
* U. o. C. fasc. XIX.
1646 május 13-dikán néhai Barcsai Juditnak a határon lévő birtokán megosztozkodnak. Az Alsó-Szőlőnek a falu felőli része Kapi Györgynek, Borzlyuk felől való része Bethlen Farkasné Ostrosith Borbálának jut, ugyanennek a Felső-Szőlő Borzlyuk felőli része, míg a falu felőli rész a Kapié. Az udvarházhely előtti tón túl való részét Kapi, a gardánfalvi hegy felőli részét Bethlenné kapja. A gardánfalvi Akasztófa felőli részt a lukácsfalvi határon említik, melyet szintén felosztanak.*
* U. o. A. fasc. VII.
Tököli Istvánné Gyulafi Mária 1654 szeptember 22-dikén három gardánfalvi jobbágyot adott özv. Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbálának a köztük levő szerződés értelmében.*
* U. o. XV., XVI.
4311671 szeptember 23-dikán néhai Barcsai Zsigmondné gardánfalvi és lukácsfalvi (a kettő egy czím alatt) javait felosztják Kapi György, Balassagyarmathi gróf Balassa Imréné Barcsai Judit és Bethlen Farkasné Ostrosits Borbála között.* Ostrosith Borbálának egy gardánfalvi szökött jobbágynak a puszta telke jutott.*
* GKG. A. fasc. VII.
* U. o.
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták a községből a következőket. Főbb birtokosok: Bethleni gr. Bethlen Gergely, gr. Toldalagi László, gr. Gyulai József és Dárai (de Dára); más telkén lakó, adózó nemesek: Gicz Krecsun és Pap Lup; fizetést élvező, urasági tiszt: Manzul Mihály; pap: Csiriz Petre; kántor (diák): Deák Gligoria; molnár: Rusz Gyorgyie.*
* Szv. lt.
1805-ben «a haza csendességben való tartására» Gardánfalváról lóval, fegyverrel, vagy gyalog kiállhatnak a következők: 1. gr. Bethlen Gergely adómentes nemes; 2. adómentességet nem élvező, szabad állapotú lakosok: Pap Lup, Gicz Gavrila gyalog és Drágus Tyimofie szintén gyalog.*
* U. o.
A görög katholikusoknak fatemplomuk van. Anyakönyvük 1824-ben kezdődik.* Felekezeti jellegű egytantermű elemi iskolája 1865-ben szerveztetett.
* Sch. 1886. 172. lap.
Egy 1676 május 22-diki kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fenmaradt összeirás szerint Gardánfalva részbirtokban van két jobbágy és négy puszta jobbágytelek.* Gyulai Ferencz szilágycsehi birtokának 1689 junius 5-dikéről fenmaradt lajstroma szerint hat jobbágyot írtak össze.* 1715-ben 6 jobbágy és 4 zsellér, összesen 10 háztartás fizetett adót, ezekből 1 magyar, 1 német és 8 oláh; 1720-ban 7 jobbágy és 9 zsellér, összesen 16 háztartás, valamennyi oláh. A népesség száma 1715-ben 90 lélek, 9 magyar, 9 német és 72 oláh; 1720-ban 144 lélek, 432mindannyi oláh.* 1720-ban öt olyan jobbágy lakott itt, kit földesura visszakövetelt.* Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában írt jegyzék szerint két zsellér, ezek: Veresmarti Gergely és Erdélyi Nyikora és egy puszta telek van.*
* U. o. A. fasc. XV., XVI.
* GKG. nr. 17., 18.
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l.
* U. o. 340. lap.
* GKG. C. fasc. XVI.
* Tr.
* Tr. 1901. IX. 285. lap.
1847-ben a lakosok száma 466; róm. kath. 4, gör. kath. 450, izr. 12.* 1890-ben lélekszáma 750; nyelvre nézve magyar 18, német 43, oláh 682, egyéb nyelvű 7; vallásra nézve róm. kath. 3, gör. kath. 680, ágost. hitv. evang. 6, evang. reform. 14, izr. 47. Házak száma 170. 1689-ben az inói majorkodó földeket ide számították.* 1895-ben gazdaságainak száma 158. Területe 2865 katasztrális hold, a melyből erdő 1414, szántóföld 665, legelő 443, rét 102, kert 18, szőlő, parlag 16, beültetve 2, terméketlen 205 hold.*
* Nagyv. Nvk. 1847. 110. l.
* GKG. nr. 17., 18.
* Mg. St. 502.
A községnek 1900-ban 3923 K. 40 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3155 K. 10 f.
