Girókuta.
Girókuta.
Gyou? 1205–1235, Girokuta 1423, Gyrolthkutta 1466, Gyrolthkwtha 1466, Giroltkuta, Gerothkwtha 1475, Gyróthúta 1487, Ghyrokwta 1543, Gyurakuta 1547, Gyratha 1550, Byrokwtha 1569, G˙rokwtha 1570, Gurokut XVII. század, Gyrokutha 1607, Gyirokutha 1609, Ghirokutha 1647, Gyürekut 1676, Gyerőkuta 1646, Gerőkuta 1647, románul Dsurukuta 1733.
Egyike azoknak a kszolnoki falvaknak, melyeket a törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt elpusztítottak.*
* Szv. lt.
Első nyomait a Váradi Regestrumban találjuk. Gyabó, Gabrián, Buda, Tenkös és Nikla, a szolnoki vár jobbágyai azzal vádolták Gyou falubeli Dersi fiát, Márton és Mike testvérét, Angelust, hogy ez társuk és Szolnok várának jobbágya. Utóbbi azonban a vas hordozásával kész bebizonyítani, hogy olasz jövevény fia (filius latini hospitis) és szabad, mire a vádlók beismerik, hogy vádjuk igazságtalan.* A Gyou villabeli Samut azzal vádolja Bábodra való György, hogy erővel elvitte szolgáját.*
* Kandra K.: V. R. 378. l. 4. sz. j.
* U. o. 408. l.
Mint Kövesdhez tartozó jószág, sokszor nyomon követi annak s a többi tartozékoknak a történetét. A váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának tisztelendő Dénesnek Girokuta szolnoki birtokába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát meg fiait: Lászlót és Györgyöt.*
* GKG. C. fasc. XII.
Egy itteni részjószág elfoglalása miatt Sarmasági Ambrus pereli Sarmasági Eleket 1466-ban.* Okt. 9-dikén – mint Derzsidánál is láttuk – be akarták iktatni Sarmasági Ambrust, de ellentmondott Sarmasági András özvegye, Katalin a nevezett 435András leányai: Albertné Zsófia és Kémeri Jánosné Katalin, valamint az alperes Sarmasági Eleknek Ilona asszonytól született gyermekei és Majádi Lászlóné Ágata nevében.* 1487-ben a birtok egy negyed részébe, mint a nagyatyjukról, Sarmasági Andrásról maradt jogos örökségükbe akarják iktatni a Majádi László fiait, de Sarmasági Weres László tiltakozik a néhai Sarmasághi Elek fiai nevében a beiktatás ellen.*
* Jlt
* Dl. 36,393. Km. Prot. F. min. pag. 1. nr. 1.
* Jlt. és Dl. 27,955.
1475 körül Gerothkwthán a Sarmasági Elek(«Alexj») jobbágyai 2 frt 9 dr adót fizettek.* 1543-ban talán megoszlott Sarmasági István és Mihály között, kiknek jobbágyai 1–1 kapu után adóztak. Volt még a helységben ekkor 1 biró, 2 szegény és 1 új ház is.* 1549-ben (Girokután) 1 kapu után adóztatták meg a Perneszi Imre jobbágyait, a kiben kívül feljegyeztek még 2 szegényt és 1 új házat, továbbá Sarmasági Mihály részéről 3 szegényt és 2 új házat, a Sarmasági Andráséról pedig 4 új házat.* 1570-ben (G˙rokwthán) 1–1 kapu után adóztatták meg a Sarmasági Miklós és özv. Sarmasági Mihályné jobbágyait.*
* E mű I. k. 180. lap.
* Dical.
* U. o.
* U. o.
A birtoklás története az 1547-dik évvel ismét a kövesdi tartozékoknak, pl. Derzsidának a történetéhez igazodik nagyjában. Mint a néhai Sarmasági László egyik jószágát, legutóbb mint gyámok ezt is Báthori István özvegye, Katalin és fiai: András, Kristóf meg István kezelték, a kiket 1547-ben számadásra intet Sarmasági András.* 1550-ben újból beiktatják Sarmasági Mihályt egy itteni részbirtokba.* 1551-ben Sarmasági Borbálának itéltek oda egy részt.* 1569-ben János király felszólíttatja Sarmasági János fiait, hogy Anna nővérüknek adják ki az itteni birtokukból is a köteles részt és leánynegyedet,* majd 1570-ben Sarmasági Anna, Gyerőmonostori Kemény Jánosné, mint az atyjáról, Sarmasági Jánosról maradt birtokon 436osztozni akar hat fiútestvérével, de ezek közül a legidősebbik megesküszik a gyulafehérvári törvényszék határozatából, hogy abban a leányágnak része nincs, s így a fiúk birtoka marad.* Kövesdi Sarmasági Zsigmond 1601-diki végrendeletében mostoha fiainak: Jósika Zsigmondnak és Gábornak köti le.*
* Lelesz, Act. an. 1547. fasc. 3. nr. 21.
* U. o. Prot. 7. fol. 57. an. 1550.
* U. o. fol. 154. an. 1551.
* Gy. f. kápt. lev. H. 30.
* Jlt.
* Péchi család ltára. Századok, 1889, 6. füz.
E birtoknak a birtokjogát illető okleveleket is átadta Telegdi Espán István Sarmasági Zsigmondnak s a II. János hiányzó itélőleveleért 1607-ben a fenti Zsigmond itt is panaszt emel Espán ellen.*
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 1.
A középszolnoki Gyirokutha egyike Ödönfi László azon részbirtokainak, a melyeket ennek özvegye, Monaki Borbála és leánya, Komjáti Jánosné Borbála Nagytárkáni Hagit Ferencz őrizetére biztak; majd az említett Komjátiné átruházta azokat ezen Hagitra, a ki aztán 1609-ben kinyilvánítja, hogy ez átruházás alapján birni kivánja ama részbirtokokat.*
* Lelesz, Act. an. 1609. nr. 20.
Az 1641, 1643, 1647, 1722, 1723 és 1724 évek története, hogy t. i. e Gyyrokutát is megveszi Kemény János Szunyoh Gáspárinétól, majd Serédi mond le Kemény javára, a kinek aztán II Rákóczi adományozta Ghirokuthat, Rhédei Pált – a Sarmaságiak ellentmondása mellett – beiktatják, Csebi Pogány Györgygyel pörölnek a Kemények, – teljesen megegyezik Derzsida történetével.* Mint eltérő dolgokat említem meg, 1643-ban Girókutát Lónyai Istvánné, Sarmasági Anna birja.* 1646-ban Lónyai Istvánné, Sarmasági Anna eladja Kemény Jánosnak és nejének, Kállai Zsuzsánnának a Gerőkuta részbirtokot.* 1676 okt. 20-dikán Gyürekut birtokot illetőleg tiltakozik Kávási Pálné Katalin Sarmasági György és Valkai Erzsébet lánya.* 1686 jan. 29-dikén Perecseni Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin gyirókutai részbirtokához, mint vérrokonoknak, 437Perecseni Lindvai, másként Kovács Mihálynak és nővérének is van joguk.*
* A levéltári jelzeteket lásd ott.
* Szgy.
* Jlt. e. nr. 31.
* Gyf. kápt. lev. cent. F. 20.
* Nagyv. Múz. Blt.
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeirták a községből a következőket, főbb birtokos: gr. Kemény Farkas; pap: Popa Vaszalia gör. kath., kántor: Juhász János gör. katholikus. Zsidó: Milner József, molnár Vergye Mihály.*
* Szv. lt.
A gör. katholikusok fatemploma 1800-ban épűlt. Anyakönyvük 1826-ban kezdődik.* Felekezeti jellegű egy tantermű elemi iskolája 1884-ben szerveztetett.
* Sch. 1886. 181. l.
A XVII. századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fenmaradt lelettár szerint Gurokután van 17 jobbágycsalád és hét puszta («girókuti kertben levő puszták.»)*
* Wlt.
1715-ben 9 jobbágy és 1 zsellér, összesen 10 háztartás fizetett adót, és pedig 5 magyar és 5 oláh; 1720-ban 14 jobbágy és 4 zsellér, összesen 18 háztartás, melyekből 7 magyar és 11 oláh. A népesség száma 1715-ben 90, magyar 45, oláh 45; 1720-ban 162 lélek, 63 magyar és 99 oláh.* 1720-ben két visszakövetelt jobbágy lakott itt.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l.
* U. o. XII. k. 340. l.
1733-ban (Dsurukuta) 28 oláh család volt; görög-keleti papja János nevet viselt.*
* Tr.
1847-ben a lakosok száma 845; gör. kath. 689, evang. reform. 156.* 1890-ben létszáma 722; nyelvre nézve magyar 58, tót 1, oláh 635, egyéb nyelvű 28; vallásra nézve r. kath. 6, gör. kat. 660, evang. reform. 31, izr. 25. Házak száma 149.
* Nagyv. Nvk. 1847. 104. l.
Szántóföldje 1715-ben 53, 1720-ban 235 1/2 köblös, rétje 1715-ben 33, 1720-ban 136 kaszás.* 1895-ben gazdaságainak száma 280. Területe 2766 katasztrális hold, a melyből szántóföld 795, erdő 787, legelő 505, rét 489, szőlő (parlag) 91, kert 6, terméketlen 93 hold.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 65. és 66. l.
* Mg. St.
A községnek 1900-ban 6767 K. 58 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 3582 K. 46 f.
438Utczái: Nagy- és Templom-utcza. Határrészei: Câmpuţ = Kimpucz (mezőcske), Nyile, Fântânele = Funtinyelë (források), Puszta, Ertaş = Jërtás (átvett magyar szó = irtás), Valceaoa Mare = Valcsáoá Márë (a nagyobbik völgyecske). Vize a Kraszna.
