Lecsmér.
Lecsmér.
Nevének változatai: Nezmer 1213., Lechmer 1318., Oláh Lech˙mer, Lech˙mer 1423, Lethmer 1460, Kyslechmer 1493, Lychmyr 1496, Letsmér 1533, Lechm˙r 1553, Leczmer 1605, Lecmer 1692.
Krasznavármegyei helység, a bihari határszélen.
Nevét hajdan Necsmérnek írták. Arra, hogy a szókezdő L s N gyakran fölcserélődnek, nyilvánvaló példák vannak. Nándorfehérvárt Lándorfehérvárnak irják s nevezik a XVI. században. A sopronvármegyei Lingvánd Nigvánd, a gömörmegyei Lenke Nenke vala hajdan s Nadánynak írták a békésmegyei Ladányt, a mai Körös-Ladányt.*
* Dr. Karácsonyi János: Békés Várm. Tört. II. k. 199. l.
Lecsmér lakossága a Várdombról leste az ellenséget; e szerint a község neve les-mérből ered, mint a népetimologia fejtegeti, holott az ó-szláv személynév.
1213-ban, Kügy mostoha testvérének, Herbortnak adja a Bályok nevű földön fekvő részének Nezmer felé néző felét.* Kandra Kabos szerint Nezmer = Kémer,* holott ez a szó nyilvánvalólag Lecsmért rejtegeti.
* Kandra: V. R. 518. l. 2. sz. j.
* U. o. 519. l. 5. sz. j.
Jakab, a Szent-Istváni eklézsia konventjének prépostja és váradi jegyző 1318-ban kelt levele szerint Lechmeri Jakab fia, Péter, három nemesi házhelyet, minden tartozékaival együtt, tizenöt márkáért elad Kencsei Mór fiának, Miklósnak (N. filius M. de Kenchey). Mind a három házhely az atyjáé, a Jakabé volt, azok a krasznavármegyei Lechmeren a Berettyó-folyó 8mellett (juxta fluvium Berukyo) Dédács (Dedach) és Széplak (Sceplok) felé feküdtek.*
* Wl. perg.
A csanádi prépostnak ugyanez évi levele szerint Jakab fia, Péter és Miklós fia, Péter, lecsméri nemes emberek (nobiles de Lechmer) Lecsmér birtokukat ötven márkáért Pocsoncs mesternek (m. Pothonch) s testvéreinek Lászlónak, Márknak, Miklósnak és Istvánnak (? Stephano ?), kik dedácsi nemesek (de Dedach), adják el, a rajta levő két malomhelylyel együtt, a szokásos föltétel mellett. Csak három kuriát, melyek egyike az említett Jakabé volt, tartanak meg. Az eladott lecsméri birtok épen Pocsoncs mester birtoka mellett fekszik.*
* Wl. perg.
A tizennegyedik században mindjárt a Kusalyi Jakcsiakkal találkozunk, a kiket lechméri birtokukba 1410-ben iktatnak be,* 1412-ben Jánost, Lászlót és Dénest, 1423-ban a váradi káptalan Zsigmond király parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának tisztelendő Dénesnek Lech˙mer és Oláh Lech˙mer birtokába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát Jánost, ennek nejét Annát, meg fiait: Lászlót és Györgyöt,* a miből az is kitünik, hogy kettős volt a falu egykor.
* Jlt. perg.
* Wl. – GKG. marosnémeti lt. cista C. fasc. XII.
Egy tizenhatodik századbeli jegyzék szerint is a Jakcsi-javakhoz tartozik Lecsmer.*
* Wl.
1459-ben Lechmerről Sárdi Jánost és Sós Istvánt ügyvédjeinek vallotta özvegy Kémeri Miklós deákné Zsombori Ilona.*
* Dl. 36392. Km. Prot. E. min. p. 45. nr. 2.
1460 január 2-dikán Jakcsi Péter tiltakozik az ellen, hogy özvegy Kémeri Miklós deákné elidegenítse a középszolnoki (!) Lechmer birtokát Losonczi Bánfi Lászlónak, Jánosnak, Györgynek, Andrásnak és Mihálynak;* nov. 25-dike körűl Sólyomkői Ewrdewgh Simon krasznavármegyei Lethmer birtokában is örököseül fogadta (kölcsönösen) Kémeri Imrét.* Lechmer 1482-ben is Ördög Simon birtoka.*
* U. o. p. 102. e. nr. 2.
* Dl. 30458.
* Jlt. e.
9Lechmer és Kyslechmer birtokok ama javak között vannak, a melyeket Kémeri Imre elzálogosított néhai Bályoki Szilveszternek, a ki aztán a nagyfalusi pálosoknak hagyományozta azokat. 1493. ápr. 19-ikén e pálosok menedéket vallanak a fenti Kémeri számára, miután felvették tőle az említett javakért a zálogot.*
* Dl. 36398. Km. Prot. M. min. pag. 125. nr. 1.
1523 decz. 7-dikén Keresztúri Bernát elcseréli többek között lechmeri birtokát Borzási György gyekei és pankotai birtokaiért.*
* Dl. 36400. Km. Prot. R. min. p. 195. nr 1.
1530-ban Kémeri Mihály cserébe adja itteni birtokát minden javaival együtt L. Bánfi Miklósnak s örököseinek a Magyar-Kaznacs prćdiumban levő részbirtokért, a zoványi részbirtokért és két jobbágyházhelyért, mik ha Lecsmerrel fel nem érnek, akkor Bánfi fizet meg Kémerinek 400 frtot aranyban.*
* A kolozsmonostori konventnek Bánfi Farkas számára 1784-ben kiadott átiratában. Bl. fasc. JJ.
1533-ban Letsmér és tartozékainak egy évi tizedét Báthori Istvánnak adományozta Statilius, erdélyi püspök.*
* U. o. fasc. W.
1546-tól Borzási, Pándi, Varsolczi, Szénás, Peres aprólékos pörlekedéseiről hallunk csaknem e század végeig. 1546-ban özv. Borzási Péterné Katalint bizonyos lechmeri földek tárgyában intik meg Krasznai Pándi Literatus Ferencz, másik Pándi Ferencz és Varsolczi Ferencz. Ama földeket ugyanis néhai Borzási Péter jobbágyokkal telepítette be.* A pert 1547-ben is folytatják.* Krasznai Pándi Ferencz itteni részbirtokát meg akarják 1546-ban járni, de az özvegy ellentmond.* Ugyancsak ekkor Krasznai Pándi Ferencz érdekében meg akarják járni e birtok ama részét, a mely Szénási vagy Bályoki Szénás András, István, János, László, Péter és György Somály birtokával szomszédos, de a Szénásiak ellentmondanak, 10a miért is őket megidézik.* 1547-ben e birtokra vonatkozó szerződés teljesítésére inti Varsolczi Ferencz Nagyfalusi Losonczi Bánfi Miklóst.* 1548-ban Vajai Borzási Miklós megidézteti unokatestvérének, Borzási Péternek özvegyét most Borzási Nagy Mihályné Katalint, hogy első férjének e jószágából az őt megillető hozományt vegye fel, a jószágot pedig, valamint a róla szóló okleveleket bocsássa vissza.* Varsolczi Ferencz lechmeri jobbágyának a kovácsműhelyét leromboltatták Borzási Nagy Mátyás (?) és neje, Katalin, kiket azért Varsolczi Ferencz megidéztet.* 1549-ben L. Bánfi Miklóst, ki a Lechmer birtokba való beiktatáshoz Varsolczi Ferencznek adott kötelezvényt figyelmen kívűl hagyta, megidézteti az említett Varsolczi.* Ebben az évben a Lechmer birtokra és másokra vonatkozó adomány-, osztály-, valló- és kiváltságlevelek stb. kiadása tárgyában idézteti meg Ferdinánd király Horváti Peres Gáspárné Anna és Varsolczi Ferencz kérésére özv. Borzási Györgyné Borbálát és fiait: Miklóst, Ferenczet. Ezen iratokat ugyanis Kémeri Mihály a mohácsi vészt követő zavarokban az említett György őrizetére bízta.* Az ekkor hozott ítélet szerint a Lechmer birtokban levő közös földek, a melyek benépesítéseért Krasznai Pándi Literatus Ferencz, másik Pándi Ferencz és Varsolczi Ferencz, mint felperesek pert folytattak özv. Borzási Péterné Katalin és leányai: Ágnes, Anna, Klára, Dorottya ellen, a jobbágyokkal együtt osztandók meg e felek között.*
* Lelesz, Act. an. 1546. fasc. 2. nr. 47.
* U. o. 1547. f. 4. nr. 1. és U. o. Act. Bercs. f. 18. nr. 54. (Prot. V. pag. 580).
* U. o. Metallium C. Kraszn. nr. 2.
* Lelesz, Metalium C. Kraszn. nr. 4.
* U. o. Act. an. 1547. fasc. 2. nr. 25.
* U. o. 1548. fasc. 2. nr. 32.
* U. o. fasc. 5. nr. 65.
* U. o. 1549. fasc. 3. nr. 12.
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 20. V. nr. 1.
* Lelesz, Act. an. 1549. fasc. 6. nr. 49.
1553-ban Ipp tartozékában, a krasznavármegyei Lechm˙ren 7 kapu után adóztak a Nagy Mátyás jobbágyai, a Pándi Ferenczéi 4, a Krasznai Literatus Ferenczéi 2, a Varsolczi Ferencz és özv. Vajda Lászlónééi pedig csak 1–1 után. Eme 15 kapun kívűl találtak itt még a bírókkal együtt 16 szegényt és egy új házat.*
* Dical.
111587 május 25-dikén Lecsmérről Pándi Miklós, Borzási György, Fehérvári, másként Somlyai András és özv. Szénási Istvánné Peres Anna jobbágyai jelen vannak Ippi Lászlónak Ipp, Szék, Néháza, Márka, Felső-Kaznach, Alsó-, másként Kis-Kaznach falvak és Buchon puszta birtokába való, megkisérlett beiktatásánál.*
* Nagy. Múz. Bl.t
1598-ban Nagyfalusi Bánfi Tamás végrendeletileg intézkedik lecsméri birtokáról.*
* Nagyfalusi Bánfi Tamás végrendelete átiratban. Bl. fasc. TT. nr. 6.
1604-ben Lecsmeren özv. Pándi Miklósné, özv. Erdőteleki Mártonné, Hídi Gergely, Járai István és Bideskúti Boldizsár részéről, továbbá Horváton Peres Zsigmond és özv. Peres Pálné részéről 2 telket adóztattak meg.*
* Dical.
1605-ben (Leczmeren) 1/4 telek adózott özv. Pándi Miklósné, Erdőteleki Zsigmond, Hídi Gergely, Járai István és Bideskúti Boldizsár részéről.*
* U. o.
1646-ban az Ippi Kátai István halálával örökösök nélkül maradt itteni birtokba Váradi Virginás Istvánt iktatták be, jóllehet L. Bánfi Zsigmond a rendes időben tiltakozott ez ellen. Bánfi megújította tiltakozását.* De nemcsak ő, hanem az erdélyi kincstári perek igazgatója a mint kihirdette Cheghekáthati Káthai László mindkét nembeli utódainak a magvaszakadtát s a kincstár számára rendelte Lethmert, idősb Ippi Bideskúti István is előállott a maga és testvérei: Zsigmond és Mihály, továbbá Ilosvai Szénás Boldizsár, Bályoki Szénás István, Ippi Tepessith Zsigmond, Haczoki Zsombori Jánosné, Haczoki Anna és özv. Cheghekáthai Káthati Györgyné Sarmasági Erzsébet nevében (1649).*
* Bl. fasc. N. nr. 3.
* Bl. fasc. KK. nr. 17.
1692-ben Lecmeren Ibrányi Ádám leköt két jobbágytelket nejének, Újhelyi Évának.*
* Lelesz, Act. an. 1692. nr. 8.
Lecsmér egyike volt azon javaknak, a melyek Pándi Erzsébetre és testvérbátyjára, Lászlóra szállottak, és a melyeket 12ezen Erzsébet 1751 május 13-dikán átbocsátott id. Mező Gyulai Andrásnak és ifj. Mező Gyulai Andrásnak, kik kötelesek ama javak fejében gondozni a nevezett két Pándit.*
* Orsz. lt. kolozsm. conv. N. R. A. fasc. J. nr. 4., 35. fiók.
1806-ban Letsmérről összeírták a br. Bánfi, Kolumbán, Szombatfalvi, Guti, Gyulai, Víg, Kólya, Virág, Nagy, Goris, Erdőteleki, Farnas, Veres, Bölöni, Láposi, Bideskúti, Fogarasi, Jánki, Décsei, Szigeti, Keval, Almási, Uza, Czikó, Bihari és Bertalan birtokos nemes családok tagjait, összesen 28-at. Ezek kezén volt összesen 3 adómentes lakótelek; 44 1/2 lakott és 10 puszta antiqua meg 5 lakott és 1 puszta nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt Kolumbán Jánosnénak (6 lakott és 1 puszta antiqua meg 1 lakott nova) és Szombatfalvi Gergelynek (4 lakott és 1 puszta antiqua meg egy lakott nova).*
* Szv. lt.
Lecsmér evang. reform. egyházközsége, mint már tudjuk, 1627-ig Ipphoz tartozott. Ez évi november hó 26-dikától külön lelkészt tart, a kinek a jövedelme az alábbiakból állott:
Egy-egy házas ember másfél kalangya búzát adott, addig, míg a szőlő «megépűl», azután egy kalangyát, négy itcze bort, pénzt egy forintot. Az özvegy asszony, a kinek marhája s czimborában járó fia volt, szintén ennyit fizetett. Az az özvegy, a ki guzsalyával kereste a kenyerét: háromnapig sing vászonnal adózott. Szőlőt mindjárt olyat kellett épiteniök, hogy az «tisztességes» lehessen; a falu munkálta s «épen» adta a pásztor kezéhez. Szántást két holdat, – egyikbe-egyikbe két-két somlyai köböl búza fért bele, – szénát egy-egy jó mezei boglyát, fát elegendőt, házat, istállót, csűrt tisztességest kapott. Lecsméri János nemes személy dézmát adott mind búzájából, mind borából, azonkívűl, a faluval «mindenben egyetért». Ezekre kezöket beadták: Pándi János, Lecsméri János, nemes személyek, Jankó Pál, főbíró, Pató János, Nagy Imre, Kis Máthé (ćdituus: egyházfi), Borzási János, Gál Balázs, Mónár Lukács, Móhnár Marthon, Csontos (?) Péter, 13Matyok Mihály, Kovács Lőrincz, még pedig: Keresszegi István, szilágyi esperes s Nagylaki Bernát, somlyai pap jelenlétében. Azután még minden ember «conferált jóakaratból» két öreg itcze bort, elvetnek öt véka zabot a pásztornak («maga magvát»), egy rétet bekertelnek, megkaszálnak, róla a szénát behordják. Szüretkor a szőlő termését is behozzák, «szekeret adván alája». A lecsmériek később azt kivánták, hogy «a négy-négy itcze bor leszálljon s ha a pásztor a szőlőhöz hársat veszen, a szőlőmívét felvállalják», még pedig jó idejében mívelik, a mikor kivánja a pap. A szőlőnek gondját viselik, hogy el ne apadjon, hanem épűljön. «Ennek bizonyságára hívjanak másunnat embereket és tegyenek ítéletet a szőlő állapotja felől.»*
* P. S. E., I. r. 30–31. l.
Az egyház kőből a tizennyolczadik század elején épűlt. Egyik becses úrasztali poharát Lecsméri István csináltatta Isten tisztességére lecsméri szent egyházhoz Anno 1631 deczember 3.* Egy czinkannát 1738-ban Molnár Ferencz ajándékozott.
* V. ö. Névk. ev. ref. 1876. 25. l., a hol hibásan van Méri írva Lecsméri helyett.
A kórus felirata ez: Ezen kar épűlt: N. Benkő Ferencz uram prédikátorságában; N. Molnár Ferencz uram főbíróságában; ippi Molnár Ferencz uram curátorságában. Szabó Sándor és Porcsalmi Mihály által. Anno 1771.
Papjai: 1631. Fejérvári István, kit az ez évi szeptember 7-dikén Báthoron tartott közzsinat,* 1634. Varsolczi István, kit az ez évi június 18-dikán Szatmárt tartott közzsinat küldött.* Neményi Péter, 1753. Bátori András, meghalt Kövesden, 1762. Pesti János. 1771–1775. Benkő Ferencz. Székbeli bíróságot viselt 1788-tól, meghalt M.-Goroszlón, 1775. Iregy Frigy?) Péter,* meghalt Rátotban, 1786–1788. Csávási János, 1788–1792. Végh József, 1792. Beke Cs. Titus, meghalt Panitban, 1796–1806. Zai Sámuel, 1806–1808. Szokolai Ádám, 141808. Diószegi József, 1818. Fogarasi Tiboldi István, 1823–1830. Tancsi Nagy Sándor, 1830–1853. Végh József, 1853–1878. Baló József, meghalt N.-Szebenben, mint elmebeteg, 1871. Fazakas Mihály, jelenleg Szilágyi János.*
* Tört. Tár, 1898. évf. 629–630. ll.
* U. o. 631. l.
* Tt. ev. ref. II. 174. l.
* V. ö. Névk., ev. ref. 1876. 26. l. A többi adat az egyházmegyei levéltárból való.
Elemi iskolája evang. reform. jellegű egytantermű.
1771-ben Szemerjai József, előbb széplaki tanító megvesztegetvén a seniort 70 forinttal csalárdul, bejutott a lecsméri egyházba, de kitiltják az egyházmegyéből.*
* Tt. ev. ref. II. 146. l.
A lecsméri dézmát 1615-ben a somlyói iskolamesternek, Sályi Tamásnak és utódainak adományozza Bethlen Gábor.*
* Névkönyv, az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház számára 1878. 4. l.
1715-ben 7 jobbágy-, 3 zsellér-, összesen 10 háztartás fizet adót, 1720-ben 10 jobbágy-, 1 zsellér-, 2 taksás-, összesen 13 háztartás. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 117 lélek, mind magyar.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.
1847-ben 320 a népesség száma, még pedig gör. kel. 20, evang. reform. 300.* 1890-ben lélekszáma 367; nyelvre nézve magyar 279, német 1, tót 1, oláh 85, egyéb nyelvű 1; vallásra nézve róm. kath. 8, gör. kath. 84, gör. kel. 3, evang. reform. 257, izr. 15. Házak száma 82.
* Nagyv. Névk. 1847. 98. l.
A művelés alatti területből adózás czéljainak összeírtak szántóföldet 1715-ben 45, 1720-ban 56 köblöst; rétet 1715-ben 23, 54, 1720-ban 60 kaszást és szőlőt 1715-ben 54, 1720-ban 66 kapást.* 1895-ben gazdaságainak száma 110. Területe 1138 katasztrális hold, a melyből szántóföld 351, erdő 308, legelő 160, rét 139, szőlő, parlag 93, beültetve 4, kert 29, terméketlen 54 hold.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69.
* Mg. St. 502. lap.
A községnek 1900-ban 5660 K 70 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1568 K 54 f.
Utczái: Alszeg-, Felszeg-, Nagy-, Kis- és Gödör-utcza.
15Határrészei: Dédács, része a Várdomb; Szurdok, Éhmező, Pándi-hegyes, Herbart, Alsó-falu, Szakadás. Erdők: Csonkás, Nagyerdő, Nyíres. Szőlők: Szurdok, Nagy-hegy, Tető, Gorgyán.
A szájhagyomány azt tartja, hogy a falu hajdan lennebb a mai nap is Alsó-falunak nevezett s most szőlőföldnek használt helyen feküdt, a mit igazolni látszanak a földforgatás alkalmával előtünő tégla és cserépdarabok.
