Nagyfalu.
115Nagyfalu.
Már említettem, hogy a Szilágyságban két Nagyfalu volt a múltban. Az Ér melletti Nagyfaluval, mely ma Ér-Kisfalu, már megismerkedtünk,* lássuk most a másikat: a Berettyó mellett fekvőt, ennek ma is egyszerűen Nagyfalu a neve, melyet csak pár év előtt láttak el a Szilágy előnévvel.
* L. III. k. 386.
Nevének változatai: Nog 1205–1235, Hogfalw 1249, Nogfalu 1341, Nagfalw 1444, Naghfalu 1445, Nagy Falu 1514, Naghfalw 1517, Nagyffalw 1525, Szilágy Nagy Falu 1577, Nagifalu 1604.
Krasznavármegyei, 1626-ban középszolnoki helység. 1545-ben Somlyóhoz, 1546-, 1553-ban és 1590-ben Valkó várához tartozott. Hajdan város. Az egész környéken majdnem a legnépesebb város, – írja Bél Mátyás (1753).* 1435-ben és 1444 táján itt tartja gyűléseit Kraszna vármegye.* A Losonczi Bánfi-család székhelye és egyik törzsbirtoka. A város melletti (supra oppidum N.) Pálos-kolostort, melyet Losonczi Bánfi István és családja alapítottak a bold. szűz tiszteletére, már megismertük,* mint szintén a határában levő halmokat, a melyekről azt mondja Pulszky: keletre ezek a keszthelyvidéki kulturának eddig legtávolabbi halomsírjai.* Hampel szerint ez óriás halmok alatt lelt sírokban a halottak el voltak hamvasztva, tehát itt, bár e halmokat a bennök lelt tárgyaknál fogva a dunántúli ú. n. sarmata soros temetőkkel egykorúaknak véli, a Sarmatiából érkezett nép a skythák régi szokását, a halotthamvasztást tartotta meg.*
* Bél M.: Comp. 120. l.
* Csánki I. k. 580. lap.
* E mű I. k. 617. l.
* Pulszky: Magy. Arch. II. k. 77–78. l.
* Hampel: Régi Középkor Emlékei, II. r. 182. l.
E halmok alatt, mint ki mutattuk, metanaszta jászok nyugszanak.*
* E mű I. k. 35. l. és 495. l.
116Az 1571 nov. 9-dikén Kolozsvárt alkotott törvényczikk értelmében Nagyfalu harminczadszedő hely.*
* Gr. Mikó Imre: Erd. Történeti Adatok.
A Szalontánál a törökkel vívott csatából I. Rákóczi György seregének egy részével Bánfi Zsigmond a krasznavármegyei nemes emberekkel egész Nagyfaluig futott. Maga I. Rákóczi György fejedelem is, Nagyfalu felé jött seregének a derekával, a midőn III. Ferdinánd ellen hadba indúlt.* 1644 febr. 9-dikén itt hált meg, a honnan Bályokra mentek.*
* Rumy Károly György: Monumenta Hungarica.
* Bánfi György Naplója. Gr. Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok.
1638 jan. 14-dikén, decz. 29-dikén és 1639 jan. 24-dikén itt volt (Bánfi Zsigmond házánál ebéden) Haller Gábor.*
* Haller Gábor Naplója. Gr. Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok.
1644 febr. 8-dikán Nagyfaluba ért Bánfi György (Bánfi Mihály kolozsvármegyei főispán és Kapi Judit fia, testvére az 1674-ben lefejezett Bánfi Dénesnek és Zsigmondnak);* szept. 8-dikán is itt volt Apafi István házánál ebéden;* febr. 22-dikén is azt írja: «Nagyfalura mentem nehezen, mert a szolgáim lovai elfáradtak».* 1678 márcz. 14-dikén délután Tököli Imre ide érkezett, a hol találta már a szendreieket, az ónódiak a közel falukban háltak.*
Bánfi György Naplója. Gr. Mikó Imre: Erd. Tört. Adatok.
* U. o.
* U. o.
* Torma Károly: Késmárki Tököly Imre napl. 1676–1678.
1471-ben említve van a nagyfalusi vásár.*
* Lelesz, B. 184. f. anni 1471. nr. 7.
1479-ben Mátyás király megengedi András jogdoktornak és testvérének (de Losoncz), hogy e városban élő jobbágyaik felett bíráskodjanak.*
* Mátyás király privilegialis levele átiratban. Bl. fasc. JJ. nr. 3.
Ennek a Nagyfalunak első nyomaira a Váradi Regestrumban akadunk. A Nog villabeli Dézsán, Bonkó és Löveő (?) azok között vannak, kik előtt lopással vádolják két kaznacsi jobbágy szolgáját.*
* Villa Nog. Kandra Kabos-szerint, Nogfalu, Nagfalw, a melyről tréfásan megjegyzi, hogy meghazudtolá nevét, mert városnak csapott föl. Kandra Kabos: V. R. 280. l. és 281. l. 9. számu j.
1171249-ben Hogfalwt Kraszna vármegyében (in Cragnensi) IV. Béla király Pál kir. udvarbírónak adományozza.*
* Magy. Tört. Eml. 7. füz. 208. lap.
1331-ben – Károly magyar királynak a váradi káptalanhoz intézett megbízása szerint – Talpas István azt panaszolta, hogy Móricz mesternek szolgái és jobbágyai Nagy Faluból az ő Borzás birtokban levő házába mentek, mire a király elrendelte a nyomozást.*
* B. L. fasc. M. M.
Nogfaluba iktatják Dancs mestert 1341-ben a Valkó birtokhoz tartozó többi birtokkal együtt, de a szomszédok tiltakoznak ellene.*
* Orsz. lt. Dl. 3422.
Amaz 1435-diki adat, mely szerint György erdélyi püspök nagyfalusi birtokát elfoglalta Mihályfalvi László, a mi ellen a püspök panaszt emel Zsigmond király előtt – minden bizonynyal Ér-Kisfalut illeti.*
* A gyf. kápt. 1689-diki átiratában. Bl. fasc. LL.
1445-től a birtoklás története nagyjában egyezik Somlyó és Valkó tartozékainak a történetével. Nagyfalu is, mint Somlyó tartozéka egyike volt azon birtokoknak, a melyeken Losonczi Bán fia, István határjeleket állított fel, a mi ellen 1445 okt. 25-dikén a váradi káptalan előtt tiltakozik Bátori Szaniszló fia, István a maga és fiai: György, István, Mátyus, János, Miklós, továbbá Báthori János fia, László nevében.*
* Dl. 29,788. és Bl. fasc. KK. nr. 10.
1469-ben özv. Kompolthi Jánosné Margit és leánya, Katalin jogtalanul és igazságtalanul tartják kezökben az itt levő birtok részt, melyet menyasszonyi hozományul és leánynegyed fejében kaptak L. Bánfi László, János, András, György és Mihály testvérektől.*
* Bl. fasc. KK. nr. 19.
1470 jun. 22-dikén Komjátszegi György el akar idegeníteni e birtokban egy a Berekyo folyón levő vízimalmot Losonczi (Bán) Jánosnak, a mi ellen tiltakoznak György testvére, István meg rokonai: Tamás, Bertalan és Péter.*
* Dical. 36,393. Km. Prot. F. min. pag. 69. nr. 1.
1181480 jun. 2-dikán Mátyás királya Báthori Miklós és Geréb László jobbágyai közt tán e Nagyfalúban történt zavargásról szóló pert halasztja el. A jobbágyok Geréb részéről: Mayadi János, György István, Porkoláb László, István, Bwd Benedek, Cseh Pál, Swp Benedek, Sartor (Varga?) János, Wereb Tamás, Chomar Pál, Fregychi (?) Balázs, Azalos Balázs, Zey (?) Bálint, Faber (Asztalos) Miklós, Chyga Bereczk és Gál, Pellifer (szűrszabó?) Balázs, Hwgyws (?) Tamás, Chwth János, Bálint, Agost, Kerekes Pál, – kik fegyveres kézzel támadtak Báthori Miklós meg nem nevezett jobbágyaira.*
* Dl. 30,900.
1481 február 4-dikén Komjátszegi László elismeri, hogy Losonczi Bánfi Dénes s két társa* visszaadták neki az atyjáról jogosan reászállt itteni részeket s ingóságokat.*
* 1. Losonczi Bánfi János, kinek fia Dénes; Ráthoni Lőrincz meg Paposi Ewrdewg Miklós. 2. Komyatzeegi György, kinek fia László.
* Dl. 36,395. Km. Prot. J. p. 28. nr. 1.
1481-ben Losonczi Bánfi András, bácsi nagyprépost ezt a birtokot is elzálogosítja Losonczi Bánfi Mihálynak.*
* Dl. 27,721.
1497-ben L. Bánfi László elcserélte a krasznavármegyei Nagyfalu városában levő birtokrészeit és az ugyanitt levő nemesi kuriáját összes hozzátartozandóságaival együtt L. Bánfi Jánosnak más megyebeli birtokaiért.*
* Bl. fasc. A. nr. 22.
Nagyfalu város is egyike volt Bánfi István ama jószágainak, a melyekből a Zsófiát megillető leánynegyednek, hozománynak és nászajándéknak, vagy ezek értékének megfelelő részbirtokok kiadására inti 1508-ban Bánfi Jánost, a fenti István fiát, Báthori István.*
* Lelesz, Act. an. 1508. nr. 3. és Bl. fasc. KK. nr. 18.
1514-ben Ulászló király Losonczi Bánfi Istvánnak, Mihálynak és Jánosnak adományozza Nagy Falu birtokot, melyet ezeknek testvére, János a viszontagságos időkben elveszített.*
* Ulászló király adománylevele a km. conv. 1554-diki átiratában. Bl. fasc. M. nr. 1.
1517 nov. 2-dikán Naghfalw városban egy jobbágytelket adományoz Nagh Mihály jobbágynak Losonczi Bánfi András.*
* Dl. 36,405. Km. Prot. Michael p. 338. nr. 1.
1191518 decz. 14-dikén Losonczi Bánfi László leköti többek között a Naghfalw városban reászállott birtokot is Borzási Györgynek és Péternek.*
* Dl. 36,402. Km. Prot. Magn. p. 99. nr. 1.
1519 ápr. 28-dikán Losonczi Bánfi László elcseréli többek között e falubeli birtokát fia, Miklós más megyebeli birtokaiért.*
* U. o.
1522 jan. 8-dikán özv. Losonczi Bánfi Péterné Petronella elajándékozza e helységbeli birtokát leányának, Annának.*
* Dl. 36,400. Km. Prot. R. min. p. 19. nr. 1. és Bl. fasc. LL.
1525-ben e birtokot illetőleg ítéletet hozott az országbíró Bideskúti György és nővére, Sarmasági Miklósné Erzsébet érdekében Ippi Bertalan, Márton és Bernát ellen, az ítélet végrehajtását azonban megakadályozták az utóbbiak, a miért is 1540-ben megidéztetik őket.*
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 35. l. nr. 5.
1531-ben a Szentpálos szerzetesrend főnöke, Ferencz az itteni lakosoktól s a szántóföldekből stb. járó jövedelmet, melyet a rend Bánfi László s aztán István atyjának, Lászlónak adományából bír, átadja Losonczi Bánfi Istvánnak és Lászlónak harminczhat hold földért, mely Nagyfalu határában a Leveles Pataktól délre a Borzás (Bozzás) faluig terjed.*
* Cserelevél átiratban. Bl. fasc. N. nr. 10.
A birtoklás története 1546-ban, mikor Nagyfalusi L. Bánfi Gáspár elzálogosította e birtokát Ártánházi Bornemissza Boldizsárnak,* a kit Bánfi Miklós és László megidéznek,* meg 1547-ben, mikor Bánfi Miklós, István és Gábor megintik a Péter leányának, Annának az Apafi Györgytől való gyermekeit,* egy nyomon jár Bagolyfalvával. Ugyancsak ekkor egyike volt Nagyfalu város Nagyfalusi Losonczi Bánfi András azon részbirtokainak, a melyeket gyámság czímén bírtak Bánfi Gáspár özvegye, Anna és leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya, a kiket azért megidéztetett fenti András leánya, Sződemeteri Horvát Györgyné Katalin.*
* Bl. fasc. E. nr. 8. és Lelesz, C. Kraszn. Prot. 8. fol. 25.
* Lelesz, Act. anni 1546. fasc. 2. nr. 81.
* Lelesz, Act. anni 1547. fasc. 1. nr. 16.
* U. o. fasc. 4. nr. 14.
120Határán egy rétet foglalt el Losonczi Bánfi István, a kit azért 1548-ban megidéztet Nagyfalusi Losonczi Bánfi Gáspár özvegye, Anna;* majd a városban levő bizonyos birtokrészeket Horváth Györgynek ítélnek L. Bánfi Annával szemben.* Losonczi Bánfi Miklóst, ki e birtok határán özv. Nagyfalusi Losonczi Bánfi Gáspárné Anna allodiumának szomszédságában elfoglalta a Káposztáskerthek nevű földet, megidézteti az említett özvegy és Varsolczi Ferencz.*
* Lelesz, Act. an. 1548. fasc. 6. nr. 5.
* U. o. C. Kraszn. Prot. 3. folio 96.
* U. o. Act. an. 1548. fasc. 5. nr. 65.
1549 előtt Nagyfalusi Losonczi Bánfi Gáspár az ezen birtokbeli udvarházának az ispánságát Horváti Peres Pálra bízta, a ki egy évig fel is szedte annak a jövedelmeit, de nem számolt el ezekről sem Bánfinak, sem pedig ennek halála után hátramaradt özvegyének Jaxith Annának, a ki azért meg is idéztette Perest. 1549-ben ezen özvegy panaszára Ferdinánd király megidézteti Bánfi Istvánt, a ki elfoglalta panaszosnak nagyfalusi Fechkefarkatho nevű halas tavát, mi által több mint ezer forintnyi kárt okozott, továbbá elhajtatott az özvegy Mezesallya nevű erdejéből nagyszámú sertést, okozván ez által több mint száz forintnyi kárt.*
* Orsz. lt. Km. conv. lad. 35. Y. nr. 11.
Szeődemeteri Horvát György és neje, Katalin nagyfalusi jobbágyának Nagyfalu előhegyén fekvő szőlőjét elfoglalta Nagyfalusi Apafi Gábor, a kit azért 1549-ben megidéznek,* a mikor Nagyfalu birtokot egyenlőkép osztották fel özvegy Kisvárdai Ambrusné L. Bánfi Petronella felperes és L. Bánfi Imre fiának a leányai: Zsófia, Borbála és Dorottya alperesek.*
* Lelesz, Act. an. 1549. fasc. 5. nr. 50.
* Bl. fasc. KK. nr. 3.
Nagyfalusi Losonczi Bánfi István a saját, nagyfalusi házába vitetett a most említett Szeődemeteri Horvát György házából egy edény, korcsmárlásra szánt bort, a miért 1550-ben megidézik.*
* Lelesz, Act. an. 1550. fasc. 1. nr. 32.
Serédi Istvánnak és nejének, Kisvárdai Klárának a Nagyfaluban 121levő kuriáját megtámadta és felgyújtással fenyegette Nagyfalusi L. Bánfi István, a kit azért 1552-ben szintén megidéznek.*
* Lelesz, Act. an. 1552. fasc. 2. nr. 18.
1553-ban a krasznamegyei Nagyfaluban 13 kapu után fizettek adót Bánfi Gáspár özvegyének a jobbágyai, a Bánfi István és Apafi Gáboréi 6–6, a Telegdi Mihályéi 5 1/2, a Horvát Györgyéi 5, a plébánoséi 3 1/2 és a Bánfi Miklóséi 2 1/2 után. Eme 41 1/2 kapun kívül találtak e helységben még 2 bírót, 72 szegényt, 24 servitort és 45 új házat.*
* Dical.
Itt ekkor egy részbirtokon megosztoztatják L. Bánfi László fiait: Miklóst, Pált, Ferenczet és néhai Bánfi László Bernát fiának fiát, Menyhértet.*
* Báthori Andrásnak a k.-monostori konventhez intézett megbizása átiratban. Bl. fasc. ZZ. nr. 16.
Ettől fogva 1559-ig ismét Bagolyfalva történetéhez hasonló aprólékos dolgokkal találkozunk: a Bánfiak, Telegdi Mihály, Horvát György, Valkai Miklósné nevével kapcsolatosan.*
* Az 1553. és 1559. évekről való okleveleket l. Bagolyfalvánál, III. k. 49. l.
1561-ben L. Bánfi István fiai: Farkas és Kristóf ellentmondanak Bánfi Borbála s Telegdi Miklós vallomásának a nagyfalusi birtokot illetőleg.*
* Bl. fasc. F. nr. 10.
1563 május 3-dikán Mátyás, a Pálosok priorja, mint azt már előzőleg is láttuk, haszonbérbe adja Báthori András-, Kristóf,- és Istvánnak évi kétszáz forintért Máront tartozékaival együtt. E tartozékok között van Nagyfaluban egy malom, a mely most leégett, két szőlő s ezeken kívül szántóföldek.*
* Bl. fasc. FF. nr. 5.
1564-ben «a krasznavármegyei Réz nevű kerületben Nagy-Falu» birtokot II. János király Nagyfalusi L. Bánfi Farkasnak adományozta,* mint Bagolyfalvát, a melyhez hasonlólag a beiktatás is megtörténik.*
* U. o. M. nr. 2.
* U. o. nr. 11.
1221565-ben L. Bánfi Farkastól egy az itteni szőlőhegyen levő házhelyet megvesz jó egyetértéssel Literatus Péter.*
* Szerződés átiratban. Bl. fasc. Q. nr. 15.
1568-ban Szarvadi Miklós itteni kuriájából osztályt kérnek Baksa Ferencztől Szarvadi Miklós unokái.*
* Nagyv. Múz. Blt.
1568-tól, mikor Valkai Miklósné Csire Petronelia keresetlevelet írt a krasznavármegyei alispánnak és szolgabírónak Bánfi Miklós, Farkas és Kristóf, s mások ellen anyai nagyapjának itteni birtokáert,* – a nemesi kuriáért,* – Bagolyfalva története ismétlődik 1768–ig* az alábbi eltérésekkel:
* Bl. fasc. M. nr. 20.
* U. o.
* Az ezen időszakról való többi oklevél levéltári jelzeteit l. Bagolyfalvánál, az 1570., 1573., 1578., 1580., 1585., 1587., 1588., 1614., 1638., 1646., 1759., 1768. éveknél.
1574-ben Nagy-Falu városban Bánfi Miklós fiai Tamás és György felosztottak maguk között némely házhelyeket.*
* Farkas Jánosnak Várdai Klárához, Serédi István özvegyéhez írt levele átiratban. Bl. fasc. RR. nr. 30.
A város tizedét 1576-ban a Bánfiaknak adományozta S. Báthori István, lengyel király.*
* U. o. V. nr. 18.
1577-ben Bánfi Gábor az itt levő két jobbágyházhelyeért cserébe veszi L. Bánfi Farkas kolozsmegyei berendtelki két jobbágyházhelyét jövedelmeivel s jobbágyaival együtt.* Bánfi Gábor az itt levő részbirtokát és szőlőjét 1580-ban is cserébe adja Losonczi Bánfi Tamásnak a tordamegyei (?) Berentelkén (így!) levő részbirtokáért. Ha a nagyfalusi birtok nem felelne meg a csere értékének, B. Gábor kárpótlást ad bánfihunyadi birtokából.*
* Cserelevél átiratban. Bl. fasc. Q. nr. 17.
* Testvéri egyezség átiratban. Bl. fasc. EE. nr. 3.
Határában a Berettyón levő kétkerekű malomért pert folytatnak L. Bánfi Boldizsár, a Pál fia, mint alperes és Váradi Balog Ferenczné Horváth Anna, mint felperes,* a kit Báthori Kristóf parancsára visszahelyeznek a Nagy-Falu határában levő Apafi Része nevű szántóföld birtokába is, melyet tőle, ugyancsak L. Bánfi Boldizsár alperes elvett.* Horváth 123Annától a Bakos nevű szántóföldet is elfoglalta az itt említett Boldizsár.*
* Perlevél átiratban. Bl. fasc. EE. nr. 11.
* Báthori Kristóf levele átiratban. Bl. fasc. EE. nr. 12.
* Bl. fasc. EE. nr. 19.
A Feredős-utczában levő puszta házhelyért per folyik Kendi Péter felperes és L. Bánfi Tamás alperes között. Ez ügyben Báthori Kristóf megbízza a megyei ítélőszéket, vizsgálja meg, hogy a felperes ellenében mi módon jutott az alperes e házhely birtokába és hogy vajjon erőszakosan foglaltatta-e el azt Varga Mátyással, vagy birtokfelosztás útján nyerte.*
* U. o. nr. 13.
1578-ban L. Bánfi Boldizsár és Gábor Bucsum birtokáról, mint már láttuk, megsebesítve menekűlt Nagy-Faluba egy Kod András nevű jobbágy és ott Kendi Péter ellen dühöngeni kezdett, ezért ez pert inditott a fenti Bánfiak ellen.* N. Bánfi Tamás, mint alperes áll szemben Kendi Péterrel egy nagyfalusi házhelyért.*
* U. o. nr. 9.
* U. o. fasc. M. nr. 21.
1579-ben Bánfi Farkas elcserélte a Nagy-Falu határában levő szőlőjét Bánfi Tamás Varga Pál nevű jobbágyáért.*
* Cserelevél átiratban. Bl. fasc. N. nr. 9.
1582-ben Bánfi Gáspár az itt levő jobbágyházhelyét – magának tartván meg ennek tartozékait – és egy oláh jobbágyát visszavonhatatlanul cserébe adja L. Bánfi Boldizsár tordamegyei Mogyorón levő két jobbágyáért és ezek ivadékaiért.*
* L. Bánfi Boldizsár cserelevele átiratban. Bl. fasc. EE. nr. 2.
1586-ban Nagyfalu város birtokába beiktatják L. Bánfi Farkast, Boldizsárt, Kristófot, Tamást és Gábort, mint a család fiörököseit. E birtokot ezelőtt Báthori István, lengyel király Somlyói Báthori Zsigmondnak adta háborúban és békében tett kiváló szolgálatai jutalmáúl s ez most a Bánfi-családnak adományozza.* Báthori István, lengyel király azt is megengedte, hogy L. Bánfi Kristóf, Tamás és Gábor meg örököseik vámot szedjenek e város területén. Ezt Báthori Zsigmond is megerősítette.*
* Az erdélyi kir. tábla 1783-diki átirata. Bl. fasc. JJ. nr. 2.
* Losonczi Bánffi Farkas és György számára 1783-ban kiadott átiratban. Bl. fasc. JJ. nr. 2.
1241590-ben Valkó-vár tartozéka Nagy-Falu birtok miatt Nagyfalusi Serédi István, a kinek 1562-ben kastélya van itt,* s mások, mint felperesek perelnek Bánfi Pál fiaival meg másokkal. A birtokot végre is a Bánfi-család férfi-örököseinek adták Báthori Zsigmond, erdélyi vajda itélőlevele alapján.*
* Szilágyi Sándor: Erd. Orszgy. Eml. II. k.
* Báthori Zs. erdélyi vajda itélőlevele hiteles másolatban. Bl. fasc. G. nr. 4.
1604-ben Nagifaluban Bánfi István és Prépostvári Zsigmond részéről 4 jobbágyház adózott, Literatus Demeter részéről 3 telek, Bánfi Dénes részéről – ide számítva Szénás Péter somályi, domoszlói és szóvárhelyi birtok részeit – 7 telek, ezeken kívül megadóztatták Kőrösi Mihálynak 1, Bánfi Miklós- és Anarczi Istvánnak 3 telkét. 1605-ben Nagyfaluban Bánfi Dénes részéről 6 1/3 jobbágyház fizetett adót, Bánfi Miklós részéről pedig 2 1/2, míg utóbbinak a társa hiányzik.*
* Dical.
1614-ben Mogyorói L. Bánfi István, a Gábor fia zálogba adja az előbb Bánfi Dénesnek elzálogosított; de végrendelet útján visszanyert nagyfalusi birtokot Nagyfalusi Bánfi Jánosnak, ez azonban István iránt való könyörületből visszabocsátja a birtokot Istvánnak, mire utóbbi térítvényt állít ki arra nézve, hogy János ne vehesse vissza többe e birtokot.*
* A kolozsmonostori konventnek Losonczi Bánfi János számára adott átiratában. Bl. fasc. KK. nr. 2.
Az itteni kuriának a Bánfiak javára való átbocsátása tárgyában özv. Bánfi Dénesné, Báthori Anna és L. Bánfi Péter, Mihály és Ferencz is szerződést kötöttek.*
* Átiratban. Bl. fasc. O. nr. 7.
A középszolnoki (így) Nagifalu részbirtokot publikálni akarja a kincstár, a mi ellen 1626-ban tiltakoznak özvegy Kőrösi Mihályné Paksi Margit, Peéri Horvát Lázárné Kőrösi Anna és özvegy Folti Ferenczé Kőrösi Katalin,* a kik el is nyerik Gábor fejedelemtől.*
* Orsz. lt. Gyf. kápt. folio 453.
* Bl. fasc. KK. nr. 1.
1641-ben ifjú L. Bánfi Zsigmond felhatalmazása alapján Nagyugrai Ugrai Zsigmond kiválthatja Kis-Rédei Rédei Jánostól 125fenti Bánfinak ezen örökölt birtokát és tartozékait, s a míg Bánfi él, magának megtarthatja. Ha Bánfi halála után ennek örökösei vissza akarnák váltani, kötelesek Ugrainak megtéríteni a zálogösszeget s Ugrai ekkor engedni tartozik, az ezen megállapodást megszegő fél a zálogösszeg kétszeresét fizesse.*
* Bl. fasc. KK. nr. 1.
1690-ben a Nagyfalu határában levő s Zovány felé néző malom joga ügyében Szabó András szolgabíró és Varjú György krasznavármegyei assessor levelet írnak Bánfi Györgynek.*
* Átiratban Bl. fasc. N. nr. 13.
1693 decz. 17-dikén Losonczi Bánfi Farkas a Szilágyban levő nagyfalui jószágát hatezer forintig végrendeletileg Keresztes Borbálának hagyja, de csak azon esetben, ha utód nélkül halna meg. E jószág fele a megírt összegig feleségére, Barcsai Erzsébetre szálljon; az ingóságokat is ez kapja.*
* Orsz. lt. Km. conv. NRA. fasc. J. nr. 16., 35. fiók.
1703-ban Nagyfalu birtokban Bánfi Györgynek a felső város végén egy puszta kastélya van, fedél nélkül, omladozott; egy bolthajtásos pinczének még hasznát lehet venni, van benne idei bor százkét veder, még egy másik pincze is van. A kastélynak semmi kerítése, csak a régi árka. A kastélylyal átellenben van egy sövénynyel bekerített majorudvar, abban egy rendház, mely két szobából s egy pitvarból áll, új. A marhának való szinecskék gyarlók. Csak tizenhárom tyúk van s két kakas. Az udvarházzal átellenben keletre a Berettyóvizén túl van egy csürös kert, sövénykerítésű, benne egy szalmásfedelű csűr, a mely körül van egy harmadévi asztag 145 kalangya búzával; tavalyi asztag búza van három, 162, 151, 153 kalangyával; idei szintén három, 161, 118 és 133 kalangyával; tavalyi búza dézma egy asztagban 90 kereszt, kaszált zab, nem sokat ér, három szekérrel. Vereshagyma három véka, foghagyma egy vékányi, széna öt 126kalangya, mindegyik kalangyában lehet 5–5 szekérrel, azonkívül volt hatodfél kalangya; de azokat «a generalis Orosz Pál úr» marhái megették. Malom – a Berettyón – két kőre forgó; a molnárnak a jövedelem harmada jár. Majorságföld: egy-egy fordulóra 21, 25 köblöt lehet elvetni. A kaszáló évenként 30 szekérrel ad; azonkívül a Hátmező megterem 25 szekérrel.
Huszonkét jobbágy-család, tizennyolcz puszta-telek tartozik ide, Jobbágy-szolgálat, mikor, mire: szőlőkapálni s egyébre. Adó semmi, de lakodalomra, torra holmi élést adtak. Majorságszőlő harmincz kapás, majorság-kert van az udvarházhoz, gyümölcsös, tengeri búzát vetnek bele; az idén termett tengeri búza húsz köböl csőstől; van más veteményes kert is. Dézmát búzából, zabból, alakorból, méhből szoktak adni, disznóból tizedet nem adnak. Erdeje a Kollat-csere; ha terem, tilalmasba fogják. Szőlőhegyéből az urak számára dézmát adnak ki, minden kilenczedik vedret. A «Réz nevű havasból» nagyfalusi ember nem ad tizedet. A Valkó várához való erdőn meghízhatik másfél ezer disznó, a mikor disznót hajtanak rá, tizedet vesznek az urak belőle.
A korcsma, minthogy az előtt Nagyfaluban «négy derék sokadalom szokott lenni és egy baromvásár» vásárkor az uraké volt, azonkívül a városé.
Bánfi Péter javai: egy udvarházhely, melyen van egy kőház, «három atyafi tartja a közit hozzá», illetve csak Péter, Pál maradékai, mert a harmadik most közelebbről maradék nélkül meghalván, ezekre szállott. Péter részére van a Tóhátra egy csűrös keli, benne egy szalmával fedett csűr.
Bánfi Farkas javai: egy udvarház a város végén Bagos felől, ebben két «ház» s egy pitvar, a házak közt a pitvarban egy konyha fakémény alatt, három ajtaja van, mindegyik félszeres s csak fasarkakon forog. Mindegyik szobában belől fűtő kályhás kemencze. A pitvarnak fűtőkemenczéje is van, Ablakai lantornásak. Asztal nincs; a két szobában köröskörűl 127padszékek. A házak szalmafedél alatt. Bor két hordóval (25 cseber). Az udvarházhely végében van egy csűrös kert, benne nyolcz ágasra való csűr, mellette három tavalyi búza-asztag 250 kereszttel, idei búza-asztag szintén három, ezekben 300 kereszt. Széna mindössze kilencz szekérrel lehet. Lábas marha egy sem volt. Vetés egy szem sincs. Ide huszonnégy jobbágycsalád, köztük több kurucz, katona s tíz puszta tartozik. A pusztákat csak a jobbágyok használták, a nélkül, hogy azokról a földesúrnak valamit adtak volna. Szolgálatjok a szükséghez képest való. Adót pénzül Bánfi Farkas egész jószága száz frtot fizetett s ehhez járúltak. Karácsonytyúkjával s egyéb effélékkel is adóztak, különleges alkalmakra, a dominiumokban érvényben levő szokás szerint nagyfalusi ember disznóból nem adózott, csak borból s vetésből. Juhot itt nem lehet tartani.
Törvénykezésökben ily szokást tartottak: törvényt mindenkor szerda nap szolgáltattak, a megidézés kedden van napszállat előtt. A felek a földesurak székére vihetik a törvényt, hol vége szakad a pernek.
Majorságföld két fordúlóban van. Somlyó s Réz felé, ötven-ötven köblösek. A kaszálókon 12–12 szekér széna terem. A kaszálók a Korlát nevű helyen s a Baráth-réten vannak, a Katonák rétjén két darab kaszáló van, de ezek minden második évben nyomásba esnek, nyolcz szekér szénát ad, a Meszes közepén levő kaszálón ötven szekérrel terem, de nem szokták kaszálni. A szőlő jó terméskor kétezerhárom veder bort ad, huszonöt kapás. Egy szőlőhegy még van, melyből a kilenczed a földesúré.
A Berettyón két bokor kőre forgó malom van, száz vékát jövedelmez évenként; a jövedelem harmada a molnáré. Most tíz véka búza van benne. Ha valami megbomlik, a molnár megcsinálni tartozik a jószág segítségével.
Bánfi Mihály és Pál részére szintén volt ekkor egy udvarházhely s egy csűrös kert. Idei termés százharminczkét 128kereszt egy asztagban. Széna, zab semmi sincs, a mi kevés volt, a hadak eltékozolták. Ugyanitt Nagyfaluban Bánfi Pál részére volt egy csűrös kert a Tógátban, mintegy kétszázhúsz kereszt búzával három asztagban.
Minden ember karácsonytyúkjávae s egy-egy véka zabbal adózott. Tizedet semmiből sem adtak, hanem dézmát búzából, zabból s árpából.*
* Orsz. lt. Urb. et Consc. fasc. 64. nr. 17.
1726 jan. 30-dikán Wesselényi Ferencz (L. báró de Hadad), gr. Bethlen Farkas, Balog János és ifj. Köblös János levele szerint Kraszna vármegyében Nagyfalu városában ifj. L. Bánfi Zsigmond udvarházánál gr. M.-Németi Gyulai István (felesége Bánfi Judith grófnő) és Bánfi Zsigmond egymás közt atyafiságosan megegyeztek a Teleki-leányágnak a Teleki-fiúágnál levő anyai tőkepénzeire nézve.*
* GKG. C. fasc. XVI.
1746-ban Magyar-Gyerőmonostori Kemény Simonné Vai Anna halála után e Nagyfalu birtokot özv. ifj. Bánfi Zsigmondné Katalin, özv. Bánfi Boldizsárné Krisztina és özv. Bárczi Jánosné Erzsébet nővéreknek és mindkét nembeli utódaiknak adományozzák örökjogon, kik a birtokon meg is osztozkodnak.*
* Bl. fasc. OO.
Gombás András és Szilágyi Zsigmond, királyi embereknek 1770-ben kelt levele szerint L. Bánfi Dénesné, Barcsai Ágnes meg Bánfi Farkas, Mihály és György Nagyfalu birtokukból tizedet nem tartoztak adni a kincstárnak. E birtok emberemlékezet óta fel volt mentve a tized alól.*
* Bl. fasc. QQ. nr. 4.
1808-ban Nagyfaluról összeírták a gr. Bánfi, br. Bánfi, gr. Petki, Borbély, Szikszai, br. Kemény, Kólya, Lőrincz, Orgovány, Csatári, Osvát, Rácz, Nagy, Szabó, Halász, Baczoni, Sándor, Bertalan, Balog, Szilágyi, Jánki, Marosi, Erdei, László, Hunyadi és Fekete nemes családok tagjait, összesen 41-et. E családok kezén volt összesen 10 curia, 177 1/2 antiqua és 44 1/2 nova jobbágytelek. A Baczoni- és ezt követő családoknak semmijök sincs itt. Legtöbb telke volt gr. Bánfi Györgynek (54 antiqua, 14 nova) és még 2 curiája; ezt követi br. Bánfi János (1 curia, 25 antiqua, 12 nova) stb.*
* Szv. lt.
SZILÁGYNAGYFALUI EVANG. REFORM. EGYHÁZ.
Evang. reform. egyháza már 1600-ban virágzott.* A «négy úr» részéről százhúsz kalangya búza járt a papnak, a melynek 130harmadát a rektornak volt köteles adni. Tizenkét cseber borának, valamint négy verő disznajának is harmada illette a «mestert». A községben minden házas ember 25 pénzt fizetett (ebből mi sem járt a mesternek), ezenkívül minden ember négy-négy pint bort s egy-egy véka búzát adott, kinek bora nem termett, a bor helyett 16 dénárt, a kinek nem volt vetése, egy véka búza helyett 25 dénárt fizetett. Az az özvegyasszony, a kinek szántó fia volt, egész bérrel, a kinek nem volt ilyen fia, de volt háza és öröksége, fél bérrel, guzsalyos özvegy három sing vászonnal tartozott.
* Névk., ev. ref., 1876. 10. l.
A tizenhetedik század elején a parochiához van egy szőlő is, keletről Kaszás István, nyugotról Fodor Miklós a szomszédosok. A hívek minden névvel nevezendő míveléssel tartoznak, csak kötözni való hárssal nem. A szőlő gyepűjére az egyházfi vigyáz. «A város bünteti», ha hanyagságot tanusít. Fát a hívek elegendőt hoznak. A két rétnek a kaszálásával, felgyűjtésével s a széna behordásával is a hívek kötelesek.
A mesternek (iskola-) minden házas ember 12 pénzt, egy-egy pint bort vagy ehelyett 4 dénárt adott. A temetőkert szénája a pásztoré.*
* P. S. E. I. r. 18. l.
Az egyház tornyát 1783-ban szentelték föl Szabó Sámuel papsága idején. Az egyház ládája 1754-ből való, ebben vannak a klenódiumok: egy óntányér Tiszt. t. Hunyadi János uram prédikátorságában csináltattatott a sz.-nagyfalusi reformáta ecclához an. D. 1711. Egy kis pakfong tányért csináltatott a nagyfalusi eccla az urasztalához ao 1678. Die L. M. 3-tia felirattal. Az ónkanta az szilágynagyfalusi reformata szent eccla urasztalához készittetett ao 1769. Egy abroszt az egyházi gyülekezetnek teríttetett urasztalának ékességére készíttetett Isten dicsőségére G. Kendeffy Elekné, G. Betlen Krisztina.
Papjai: 1586-ban Czanó Dávid, 1626-ban Károlyi Benedek. 1635-ben Keresszegi István, a kit ide a Bagaméron tartott 131közzsinat küldött,* 1647-ben Szentlászlai Sámuel, azután Ujfalvi Mihály, Nyárádi Benedek, Pankotai Sámuel, Thordai Sámuel, Szentmihályi Gergelyt az 1664. évi jul. 13–14-dikén,* Oroszi Péter domesticust az 1671 jun. 7-dikén Debreczenben,* Nógrádi B. academicust az 1689. évi .jul. 3-dikán Nyír-Bátoron,* Hunyadi B. Jánost az 1705. jun. 21–22-dikén Tarpán tartott közzsinat küldte* (1711-ben notáriusságot is viselt), minden bizonynyal valamennyit ebbe a Nagyfaluba.* 1737-ben Szentgyörgyi László (meghalt Kr.-Horváthban), 1756–1790. Szabó Sámuel, a ki székbeli bíróságot s titoknokságot is viselt, 1790-ben Kovács Mihály (meghalt Kémeren, 1806-ban), 1802–1815. Kaszó István, 1816–1840. Szentes István (meghalt Sülelmeden), 1829–1862. Kovács István n.-falusi születésű, a kiről azt mondják: «nem mint prédikátor tüntette ki magát, hanem mint népének pásztora, intője, buzdítója, vigasztalója nyerte meg az általános ragaszkodást; nemcsak a palotáknak, hanem a szegények kunyhóinak is látogatója volt, szivesen várva és látva mind itt, mind amott. Az 50-es években a szilágyi tractus esperesévé választatott. Az 1859-iki égés ijedelmei testben és lélekben megrongálván, nem teljesíthette a papi szolgálatot», segédül vette Sófalvi Filep Sándort, előbb tasnádi rektort, a ki 1870-ig működött. 1871–1877. Pungur Gyula, 1886-1890. Surányi Gyula, a ki 1890-ben ülnökséget s főjegyzőséget is viselt.* Jelenleg Kovács Albert.
* Tört. Tár 1998. évf. 632. l.
* U. o.
* U. o. 647–48. l.
* Tt. ev. ref. I. 67. l.
* U. o. 85. l.
* Oroszit, Nógrádit, Hunyadit az egyházmegyei iratokban is megtaláljuk.
* Egyházmegyei lt. V. ö. Névk., ev. ref. 1879. 16., 17. l.
Egy négy tanerős állami elemi iskolát 1897-ben szerveztek a községi jellegű helyére.
A gör. kath.-oknak fatemplomuk van.*
* Sch. 1886. 150. l.
A tizenhetedik századból Lónyai Anna fejedelemasszony szilágyi jószágáról fentmaradt leltár szerint Nagyfaluban hét jobbágy volt az ő részén.*
* Wl.
1321715-ben 23 jobbágy, 4 zsellér, összesen 27 háztartás fizetett adót, magyar mind; 1720-ban 57 háztartás, magyar 56, oláh 1. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 513 lélek, 504 magyar és 9 oláh.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68, és 69. l.
1847-ben 1724 lakosa van, még pedig róm. kath. 41, gör. kath. 293, evang. reform. 1320, izr. 70.* 1869 végén 1804, 1880 végén 1710, 1890-ben 1922; nyelvre nézve magyar 1722, német 2, tót 1, oláh 197; vallásra nézve r. kath. 44, gör. kath. 198, evang. reform. 1533, unit. 1. izraelita 146. Házak száma 352.
* Nagyv. Nvk. 1847. 100. lap.
P. Szathmáry Károly ezeket a jellemző sorokat írja a nép valláserkölcsi életéről: «A 60-as években össze akartam gyűjteni a szilágysági népdalokat s előzetesen a tanítókat kértem föl, hogy a községbelieket szedjék össze. Midőn Nagyfaluba kimentem s a derék tanító urat meginterpellálom a népdalok végett, azt feleli reá: Nincs itt uram egy fia sem! Lehetetlen! – kiáltok föl – hát mit énekelnek? A Sz. Dávid zsoltárait – mond a tanító elpusztíthatatlan komolysággal. A fonóban, lakodalmon, disznótorban is? Ott is uram. Én legalább a gyermekeknek akartam egy pár szép világi éneket tanítani; de megfenyegettek, hogy gyermekeiket kiveszik az iskolából, hogysem ily istentelen énekeket tanúljanak – őseik is megérték Sz. Dáviddal, ők sem akarnak jobbak lenni! Nem tudom, így van-e ma is, de annyi bizonyos, hogy a nagyfalusi emberek még 1848-ban fonott hajjal jártak, mint az Árpádok korában s hogy a híres hős Toldi Nagyfaluja aligha nem itt volt, mert a Toldiak később is birtak a Szilágyban, – Ilosvai uram – Toldi első költője pedig a szilágyi Ilosváról való volt.»*
* P. Szathmáry K.: Emlékeim, 15. l. – Toldira nézve l. jelen mű I. k. 628. l.
A mivelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 266, 1720-ban 349 köblöst; rétet 1715-ben 13398, 1720-ban 345 kapást; szőlőt 1715-ben 104, 1720-ban 288 kapást.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 68. és 69. l.
1895-ben gazdaságainak száma 380. Területe 9064 katasztrális hold, a melyből szántóföld 3602, erdő 3211, rét 696, legelő 686, kert 326, szőlő, parlag 230, beültetve 2, terméketlen részek 311 hold.*
* Mg. St. 502.
Állatvásárait távol fekvő vidékek is fölkeresik. A tizenötödik században a debreczeni kereskedők is eljártak országos vásáraira.*
* Tört. Tár. 1890. 145. l.
A községnek 1900-ban 47172 K 34 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 13730 K 22 f.
Utczái: Felszeg nagy-, Felszeg kis-, Buda-, Iskola-, Kővár-, Piacz-, Alszeg nagy-, Alszeg kis- és Közép-utcza.
Határrészei: Barátrét, Új fogás, Halmosdpataka, Kőkút, Kert-felett, Két–patak, Görvegy, Rend-tövis, Sziget, Nagyrét, Tér, Kishegy-melléke, Isten-kelete, Puszta, Korlát, Tőkés, Kaczur, Mál-oldal, Berek, Határ-patak, Rókalyuk, Bivaly tó, Bincsó, Agyagverem. Erdők: Lapis, Vékony, Cser, Garda, Korlát. Szőlőhegyek: Mókuczi, Kis- és Nagy-Csicsó, Papcsaló, Diós, Szóvárhegy, Rózsás, Kecskés, Kóczé, Újhegy, Zsombos, Nyibucz. Ezek mind szőlővel voltak beültetve; most nagy részük kopár.
A Nagy-Csicsó-hegy állítólag át van fúrva, s azon alagút vezetett.
A Szóvár határrészéről azt állítják, hogy innen adtak hírt a háborús világban.
Nagy-Goroszló. L. Goroszló.
Nagy-Korond. L. Korond.
Nagy-Mihályfalva. L. Mihályfalva.
Nagy-Mon. L. Mon.
Nagy-Monujfalu. L. Uj falu.
Nagy-Náprád. L. Náprád.
Nagy-Paczal. L. Paczal.
Nagy-Rajtolcz. L. Rajtolcz.
Nagy-Solymos. L. Solymos.
Nagy-Szeg. L. Szeg.
