Seredunke (folyó 1270), Also- és Felsereden (1413), A.- és Felsewsereden (1423), Sereden, Seredenke (1429), mindkét Sereden (1449), mindkét Seréde (1458), Seredin (1495), A.- és F.-Sered˙n, Felseo Zereden (1548), Alsoserden, Felsewserdeen (1553), Seeréd (1760) krasznavármegyei helységek valának. Csupán 1459-ben említik Közép-Szolnokban a két Seredent. Ma csak egy Sereden van.
A Seredunke, Serdunke vizét István király 1270-diki oklevele említi a krasznai várhoz tartozó Horváth föld határjárásánál.
1413-ban Seredeni Tamás fia János elzálogosítja többek között Felsereden és Also-Sereden birtokait Losonczi Bán Rád fiainak: Istvánnak és Rádnak.
1423. jul. 29-dikén Seredeni Thorma János fia eladta Alsó- és Felső-Sereden birtokát Szentkeresztfalvi Antal fiainak.
1429 Szent-Márton után 2-dik napon a krasznavármegyei Sereden és Seredenke részbirtokot a Kusalyi Jakcsoknak adja Zsigmond Király. Egy, kétségkívül tizenhatodik századbeli jegyzék szerint a Jakcsi-javakhoz tartozik Seredenke.
A középszolnoki mindkét Sereden ama falvak között volt, a melyeknek bitorlásától 1449 szept. 24–25-dikén Récsei Péter eltiltja Kusalyi Jakcsi László fiát, Pétert és Andrást, Hadadi Jakcs István fiait: Mihályt és Lászlót meg Jakcsi János, volt székely ispánt és fiát, Györgyöt, mint ezt már Kraszna-Horváthra vonatkozólag is láttuk.
3321452-ben Garai László nádor meghagyta a kolozsmonostori konventnek, hogy Jakcsi Péter krasznavármegyei mindkét Sereden birtokaiba, mint zálogbirtokokba iktassa be Keczeli Szele Istvánt.
1458 márcz. 15-dikén Alsó- és Felsősereden birtokot is hű szolgálataiért kapta Nagyfalvi Márton és Mihály Losonczi Bán fiától Istvántól.
1475 szept. 17-dikén Szentannai (Czecz?) István mindkét Sereden birtokát Mátyás király Keczeli Szele Mártonnak adja hű szolgálataiért, s meghagyja a beiktatást; nov. 9-dikén Horváti Peres Jánost eltiltja a király attól, hogy Tormay? Jánosnak krasznamegyei két Sereden birtokát e Keczeli Szele Márton részére eladományozza.
1486-ban a krasznavármegyei Alsó- és Felsew-Sereden birtokot elzálogosítja Szele Márton.
1495 ápr. 6-dikán Szentannai Tót Miklós és Balázs megegyeznek Sereden birtoknak Keczeli Szele Mártontól való visszaváltására nézve. Szentannai Tót Miklós elcseréli többek között a krasznavármegyei Sereden birtokát testvére, Balázs kolozs- és tordamegyei meg marosszéki birtokaiért.
1501 ápr. 24-dikén Keczeli Szele Márton a zálogösszeg felvétele után visszabocsátja Also- és Felsewsereden birtokok felét meg Pethenyefalvát, miket Tót Balázstól bírt zálogban, Tót Ferencznek.
1523 nov. 26-dikán Keczeli Szele Miklós örökbe vallja a krasznavármegyei alsóseredeni birtokát Rátoni Péternek.
1548-ban Alsó-Sereden és Felsew-Sereden részbirtokokat Horváti Peres Gáspárnak adományozzák hű szolgálataiért. Majd pedig az itteni fészekbe (A.- és F.-Sered˙n) Luca Jánost 333és Józsefet, Felseo-Zereden részbirtokba Kisserjeni Ferenczet, 1549-ben egy seredeni részbe Keczeli Szele Klárát, Annát, Elenát, Magdolnát és Orsolyát iktatják.
1553-ban a krasznavármegyei Alsó- és Felsőseredeen a nemeseké; az alsóseredeni jobbágyokat 2 kapu után adóztatták meg. Ugyanekkor volt e helységben még 15 szegény és 5 új ház is. A Felsew Serdeni jobbágyokat 4 kapura tették: ezeken kívül feljegyeztek még 1 bírót, 21 szegényt és 10 új házat. 1604-ben a két Seredenben és Oláh-Keczelben Becski György részéről, Ilosván pedig Katona Mihály részéről adózott 2 jobbágyház.
1582-ben Jakabfi Ambrus és Móricz mindkét Sereden birtokra vonatkozólag ellentmondottak özv. Jakcsi Boldizsárné Révai Annának.
1686 január 29-dikén Perecsenyi Nagy Andrásné Szentkirályi Katalin krasznavármegyei alsó- és felső-seredeni részbirtokához, mint vérrokonoknak, szintén van joguk Perecsenyi Lindvay másként Kovács Mihálynak és nővérének.
1710-ben Bideskúti Boldizsár a krasznavármegyei két Seredenben lakó jobbágyait nejének, Keserű Zsófiának hagyja végrendeletileg, a mint velök Kraszna-Horvátnál is találkoztunk.
A krasznavármegyei Seeréd részbirtokhoz felmutatott okmányok alapján 1760-ban szintén jogigényt támaszt Sellye-Tolnai János, kincstári igazgató – Losonczi Bánfi Farkas, kormánytanácsos és a királyi tábla elnöke, Bánfi Ferencz, krasznavármegyei főispán, Bánfi Boldizsár és Imre meg özvegy Nagy-Barcsai Barcsai Györgyné Naláczi Sára alperesek ellenében.
1777 márcz. 25-dikén azon szeredéni jobbágytelkeket, 334melyeket a kincstár számára lefoglaltak volt, további rendeletileg visszaadatják Gencsi Györgynek.
1808-ban Seredenről összeírták a Kozma, gróf Rédei, gr. Teleki (Lajos), br. Wesselényi, br. Kemény, gr. Andrási, Orgován, Botos, Miske, gr. Kornis, Boér (Mária), Aracsai Kovács, Láposi és Ördög birtokos nemes családok tagjait, összesen 14-et. Ezek kezén volt összesen 80 antiqua és 10 nova jobbágytelek. Legtöbb telke volt Kozma Ferencznek (10 antiqua, 1 nova), gr. Kornis Imrének (13 antiqua), gr. Teleki Lajosnak (5 antiqua, 2 nova) stb.
Seredenben a gör. katholikusok kőtemploma 1862-ből való. Anyakönyvök 1824-ben kezdődik. Egytantermű elemi iskolájok 1884-ben épűlt.
1733-ban (Seridiul) oláh családjainak a száma 24. 1750-ben 3 gör. kath. telkek száma 270, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor, egy sekrestyés-egyházfi s illette a papot egy belső telek, tíz köblös szántóföld, hat szekérnyi széna.
1675-ben Seredenben az összeírók Farkas Mártonnak 6 ökrét, 2 tehenét, 4 tulkát, 5 disznóját s egy kis pusztatelket jegyeztek föl.
Seredenben 1715-ben 4 jobbágy háztartás fizetett adót, magyar 2, oláh 2; 1720-ban 13 háztartás, 8 magyar, 5 oláh. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 117 lélek, 72 magyar és 45 oláh.
1847-ben Szeredényben a lakosok száma 748; valamennyi gör. kath. 1890-ben 951 lakosa van; nyelvre nézve magyar 8, német 13, oláh 916, egyéb nyelvű 11; vallásra nézve gör. kat. 922, gör. kel. 1, izr. 28. Ekkor 204 ház van benne.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1715-ben 28, 1720-ban 45 köblöst; rétet 1715-ben 33512, 1720-ban 37 kaszást; szőlőt 1715-ben 4, 1720-ban 25 kapást. 1895-ben gazdaságainak száma 229, területe 2768 katasztrális hold, a melyből szántóföld 1313, erdő 746, rét 280, legelő 205, kert 95, szőlő parlag 16, terméketlen 113 hold.
A községnek 1900-ban 12195 K 98 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami adója 3758 K 6 f.
Főutczája a Seredenke, elnevezve az itt elfolyó, hasonnevű patakról.
Határrészei: Fęnaţ = Funácz (kaszáló), Zăpodie = Zepodijë és Zepogyë (völgy), Cârligate = Kirligátyë (görbék), Coastea Gumbii = Kasztjá Gumbij (Gumba halma), Preluci = Prëlucs (tisztások).
1681 decz. 16 előtt megjárták a seredeni határt.