Tóhát.
Tóhát.
Thohath 1424, Tohat, máskép Fikonda, Fekonda 1462, Thohad 1475, Tóhát 1533, Tnohatth 1549, Thohath 1570, Tohatt 1569.
Középszolnoki helység, melyet 1682 előtt a németek égettek fel. Nemcsak a tűz pusztította, de határát az árvíz is járja. Ma is fenyegeti, rontja a Szamos, mint a hogy Hont vármegye küldöttei 1715-ről is följegyezték.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 341. lap.
A Jakcsiak birtoka volt, a kik a Drágfiaknak zálogosították el. Egy tizenhatodik századbeli jegyzék szerint is a Jakcsiaké volt a középszolnoki Tohat, máskép Fikonda.*
* Wl.
1461-ben, mikor belsőszolnokinak van mondva Thohath, arról értesűlünk, hogy a birtok a Drágfiaké, de bizonyos tartozás fejében zálogban volt a Kusalyi Jakcsiaknál, Kusalyi Jakcsi fia, György ez évi május 14-dikén visszabocsátotta ezt is más birtokokkal, miután Bélteki Drágfi Miklós lefizette rokonai: Bélteki Drágfi fiai, Sándor és György, meg Balk fia, Sándor mindennemű tartozásait.*
* Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. pag. 106. nr. 3.
1475 körül Thohad Drágfi-birtok 5 forint 1 dr. adóval.* 1543-ban (Tohaton) 3 kapu után adóztatták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait. Fölmentvék az adózás alól 1 bíró, 2 szabados, 11 szegény, 8 új ház és 3 puszta telek.* 1549-ben (Thohatthon) 1 kapu után adóztak Drágfi özvegyének a jobbágyai.* 6761570-ben (Thohathon) 2 kapu után rótták meg adóval a császár jobbágyait.*
* E mű I. köt. 179. lap.
* Dical.
* Dical.
* U. o.
1477 junius 1-sején Mátyás király meghagyja a kolozsmonostori konventnek, hogy a középszolnoki Thohath birtokba iktassa be Csaholyi Istvánt.*
* Dl. 27,936.
Ez adat kivételével 1461–1595-ig, sőt némi eltéréssel még azután is, Bikáczát követi a birtoklás története. Az 1461 (Thohath), 1462 (Fekonda, másként Tóhát), 1464 (Tohat), 1533 (Thohatth, Tóhát), 1555 (Tohat, Tóhát), 1557, 1569 (Tohatt), 1595 (Thohat) években a Drágfiaktól a kincstár, majd Báthori György s neje, Báthori Anna, azután a Gyulafiak kezére kerűl.*
* L. a jelzeteket Bikáczánál.
Gyulafi Sámuel 1637 márcziusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között Tóhátot egész határával, tizedével és kilenczedével édesanyjának, Széchi Katának hagyta. E birtokot azonban édesanyja le nem köthette, el nem adhatta, hanem halála után Sámuelnek a fiára, ha fia nem lesz, leányára, Máriára szállhat az.*
* GKG. C. fasc. XXI.
1676 május 13-dikán osztályt tesznek a tóháti határon. A Nagy-Mocsárban a Szilágy erdeire menő szántóföldeknek a holt Szamos s az ország útja felől való része Kapi Györgynek, az Eperjesen átjövő szélföldek Monó felől való része szintén Kapinak, Wesselényi mellett a holt Szamos felől való rész Bethlen Farkasné Ostrosith Borbálának jut. Az Eperjes a holt Szamos mellett s a Szamos felől a Kapié és a Wesselényi-földek mellett a Bethlennéé. A Péter tava mellett oldallal való parlag földeket, melyek lábja Monó és Sülelmed felé megy, a két tó között levő szélszántóföldeket Nyíres felől szintén felosztják.* Az Eperjesen levő szántóföldeken már 1671 szeptember 23-dikán is osztozkodtak Kapi György, Balassa Imréné Barcsay Judit és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála.* 677Ez utóbbinak ekkor egy tóháti szökött jobbágynak a puszta telke jutott.*
* U. o. A. fasc. VII.
* GKG. A. fasc. VII.
* U. o.
Talán az itt említett Eperjesről van szó akkor is, mikor a váradi káptalan Zsigmond királynak 1423-ban, Ker. Sz. János születése előtt való kedden Budán kelt beiktató parancsára Kusalyi Jakcsi György fiának, tisztelendő Dénesnek Eperiesmező (előfordúl [Oláh-] Völcsökkel, Mojgráddal stb.-vel) oláh falujába ellentmondás nélkül beiktatja György másik fiát, Jánost, ennek nejét, Annát meg fiait, Lászlót és Györgyöt.*
* U. o. C. fasc. XII.
A «hadi segedelemhez» való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Tóhát községből a következőket, főbb birtokosok: gr. Toldalagi László, br. Bánfi László és báró Bornemissza József; kisebb birtokosok: gróf Gyulai József, gróf Toroczkai Pál és Baranyai József; pap: Kozma Dávid oláh; kántor: Krisán Mojsza; molnárok: Molnár Szamuila a gróf Toldalagi Lászlóé és Molnár Kosztán aluj Máftyéj.*
* Szv. lt.
1805-ben Tóháton nem voltak adómentes nemesek, vagy adómentességet nem élvező, de szabad állapotú lakosok, kik «a haza csendességben való tartására» kiállhattak volna.*
* U. o.
Eredetileg, mint a neve mutatja, magyar falu volt, de már 1461 márczius 23-dikán Jakcs Péter Györgyöt a középszolnoki Thohath oláh (valachicalis) birtokbeli részének elidegenítésétől tiltatta el.*
* Dl. 36,392. Km. Prot. E. min. pag. 102. p. nr. 4.
1733-ban (Tó-Hát) oláh családjainak a száma 15; papja egyesűlt.* 1750-ben a gör. kath. lelkek száma 153, a kik részén volt egy templom, egy működő pap, egy kántor, egy sekrestyés-egyházfi s illette a papot egy belső telek, négy köblös szántóföld, tíz szekérnyi széna meg két mázsa só.*
* Tr.
* Tr. 1901. évi IX. szám, 284. l.
A görög katholikusoknak fatemplomuk s egytantermű elemi iskolájok van.*
* Sch. 1886. 173. l.
A tizenhetedik századból való Csehi javak urbariuma 678czímmel fentmaradt jegyzék szerint Tóháton 21 jobbágy volt.* Egy 1676 május 22-diki kelettel Szilágy-Cseh urbariuma czímmel a csehi várhoz tartozó jobbágyok számáról fentmaradt összeírás az itteni részbirtokból két bujdosó jobbágyot és három puszta jobbágytelket tüntet ki.*
* GKG. A. fasc. XV., XVI.
* U. o.
1715-ben 4 jobbágy- és 2 zsellér-, összesen 6 háztartás fizetett adót; magyar 3 és oláh 3. 1720-ban 5 jobbágy- és 7 zsellér-, összesen 12 háztartás, 4 magyar és 8 oláh. A népesség száma az adatok szerint 108 lélek lehetett a pragmatica sanctio korában, túlnyomó része, vagyis 72 lélek oláh és 36 magyar. A lakosok vezetékneve ugyan magyar, de nyelvre nagyobb részük oláh.*
* Magy. Stat. Közl. XII. 66. és 67. lap.
A Marosnémeti gróf Gyulai Istvánnak szilágysági jószágában lakó jobbágyairól és zselléreiről 1729 januárjában összeállított jegyzék csupán egy zsellért említ innen.*
* GKG. C. fasc. XVI.
1847-ben a lakosok száma 284; valamennyi gör. kath.* 1890-ben 244 lakosa van; nyelvre nézve oláh 244; vallásra nézve gör. kath. 242, izr. 2. Házak száma 65.
* Nagyv. Nvk. 1847. 111. lap.
A művelés alatti területből adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 1720-ban 40 köblöst.*
* Magy. Stat. Közl. XII. k. 66. és 67. l.
A csehi vár tizennyolczadik századbeli urbariumában 24 jobbágyról és ezeknek 32 fiáról van szó. Majorságföld mind a két fordúlóban elégséges volt. «Semminemű szedésvevés eő rajtok nincsen, mivel az urak elvettek határokat tüllök.»*
* GKG. A. fasc. XV., XVI.
1895-ben gazdaságainak száma 78. Területe 443 katasztrális hold, a melyből szántóföld 279, legelő 63, rét 13, kert 2, terméketlen 86 hold.*
* Mg. St. 502.
A községnek 1900-ban 2370 K 6 f becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1204 K 99 f.
Tót-Baksa. L. Baksa.
