Wzthatho 1474, Uztato 1479, Vzthatho 1538, Wztato 1543, Usztató 1544, Osztató 1797. Román neve: Pagaia = Págájá.
Uztató is a törökök-, szatmári tolvajok- és kuruczoktól 1682 előtt elpusztított középszolnoki falvak egyike. 1720-ban is puszta s Csányhoz tartozott.
Mindig középszolnoki hely.
735A «közép Zolnok megyei» Wzthatho-ban levő birtokrészét Álmosdi Csire (Chyre) István a váradi káptalannak 1474-ben kelt okirata szerint Drágfi Miklósnak és fiának, Bertalannak adta zálogba minden haszonélvezeti joggal. 1479 jul. 22-dikén pedig (Usztatót) Álmosdi Csire Kristóf fia, János Álmosdi Csire Tamásnak zálogosította el.
Paczali András és Mindszenti Antal elverték az usztatói jobbágyokat, a miért 1494-ben vizsgálatot tartottak ellenük Álmosdi Csire Tamás javára.
A nagyváradi káptalannak egy 1538-diki levele szerint Álmosdi Csire Ferencz eladta örökre az Vzthathon levő részjószágát Drágfi Andrásnak és Gáspárnak.
1543-ban Wztatón 2 kapu után adóztatták meg a Drágfi Gáspár jobbágyait, ellenben a Csire Ferenczéit csak 1 után. Feljegyeztek ezúttal a 3 családon kívül 6 szegényt is. 1549-ben Drágfi özvegyének a jobbágyai 1, az Ödönfi Lászlóéi pedig 2 kapu után adóztak. E 3 kapun kívül feljegyeztek még 5 szegényt és 7 új házat. 1570-ben (Uztatón) 1 kapu után adóztatták meg a Dobó István jobbágyait.
1571-ben egy uztatói részbirtokba Berekszói Hagymási Kristófot iktatták be.
Ödönfi Lászlónak uztatói részbirtokát ennek özvegye, Monaki Borbála és leánya, Komjáti Jánosné Borbála Nagytárkáni Hagit Ferencz őrizetére bízták; majd az említett Komjátiné átruházta erre a Hagitra, a ki az átruházás alapján 1609-ben bírni is kivánta.
1648-ban egy itteni részbirtokot ifj. Rákóczi Györgynek adományozott Rákóczi György.
Usztatót 1779-ben Nagy-Károlyi Károlyi Antal kapta birtokúl.
7361797-ben az orsz. nemz. fölkeléshez, «a hadi segedelemhez» való hozzájárulásra Osztató községből összeírták a következőket, fő birtokos: gróf Károlyi József; kisebb birtokosok: Bideskúti Imre, Sullyok György, Komáromi György és Tihani N.; pap: Áron Demeter; kántor: Molnár Mitru.
A gör. katholikusoknak van templomuk (fából) s egytanítós iskolájuk. A templom mellett három régi, papi-családi sírbolt található.
Wzthathót, mint oláh birtokot, «poss. olahalis», említi egy 1474-diki oklevél.
1644-ben 10 jobbágycsaládot írtak össze itt a tasnádi uradalomhoz. Szolgálmányaikat már előbb láttuk.
1733-ban (Pegajon) 12 oláh család volt; görög-keleti papja Timót ? (Timofftej) nevet viselt.
1847-ben a lakosok száma 384; gör. kath. 370, izr. 14. 1890-ben 244 lakosa van; nyelvre nézve magyar 27, oláh 217; vallásra nézve r. kath. 1, gör. kath. 217, evang. reform. 18, izr. 8. Házak száma 46.
Földjéből 1720-ban 72 köböl volt művelve.
1895-ben gazdaságainak száma 83. Területe 3195 katasztrális hold, amelyből erdő 1585, szántóföld 752, legelő 626, rét 118, szóló beültetve 8, parlag 4, terméketlen 102 hold.
A községnek 1900-ban 1900 K becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 1564 K 10 f.
Utczái: Alsó- és Felső-utcza.
Határrészei: Ceteţěl = Csëtyëczel (váracska ?), Gurá Hotáruluj (határ-torkolat ?), ennek részei: Părăul Florilor = Pereul Florilor (virágos csermely) és Intrë Hotárë (határköz); Cserepis (a cserepes szó elferdítése), Părăul Boului = Pereul Bouluj (az ökör csermelye). Dania = Dányá és Dánijá (az oláh adomány 737szóból, de lehet személynévi eredetű), ennek része Groapa = Grapá (gödör), Domnesc = Domnyëszk (uradalmi birtok).