Asztalos
Asztalos. 1676-ban Zilahon Dávidnak telke van, melynek szomszédja délről Balog Andrásné. Dávid 1690-ben zilahi senator, meghalt április 4-dikén. Márton 1697-ben zilahi biró. Középszolnok vármegye 1705-ben István és Márton zilahi nemeseket lovas zsoldos állítására írta ki.* M. Asztalos István, öreg Asztalos Dávid, öreg István, Márton és Mihály 1781-ben zilahi kraszna-utczai lakosok, János alszeg-utczai gazda ugyanekkor; István 1790-ben senator. 1790-ben helyezte vissza Középszolnok vármegye közönsége előbbi adómentességébe a zilahi 36Asztalos-családot azon armalis alapján, melyet ez 1700 jan. 11-dikén I. Lipóttól nyert. A vármegye közönsége visszahelyezte Asztalos György tasnádi nemest is előbbi adómentességébe azon megokolás alapján, hogy «armalistai adómentességből elitélés nélkül húzta adó alá Kávási László biztos», de bebizonyította nemességét Szatmár vármegyének 1782 jun. 21-dikén kelt bizonyítványával.
*Szgy:
1739 febr. 18. előtt egy János cserébe adott egy ilosvai telket Gencsi Györgynek.*
*Gencsi-lt. nr. 130.
József 1790-ben somlyai adózó.
János előfordúl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt érkávási kisebb birtokosok között, József a saját telkükön lakó peéri egyházi immunis nemesek között, Sándor a más telkén lakó, peéri immunis nemesek között, Mihály a más telkén lakó, tasnádi adómentes nemesek közt, Márton és József deésházi, saját telkükön lakó adózó nemesek, 1805-ben József és György, tasnádi nemesek, József és Sándor, peéri nemesek homagiális esküt tettek. Az 1805-ben összeírt fegyverfogható nemesek névsorába Jánost (55 éves) Ér-Kávás községből Sándort (33 éves, taxás földet bír) Peérből, 1808-ban Mihályt Somlyóról vették föl, utóbbi adózó nemes, 1805-ben József (52 éves) és György (56 éves) is gyalogosok Tasnádról, Györgyről följegyezték, hogy «maga alkalmatlan, fia alkalmatos». József deésházi adózó, szabad állapotú lakos a haza csendességben való tartására kiállhat gyalog.
Mihály 1841-ben középszolnoki helyettes alszolgabiró.
Egy Sándor 1848-ban zilahvárosi képviselő, egyike vala azoknak, a kik a nagy Wesselényi Miklóssal aláirták a partiumi vármegyék közjogi helyzetének rendezése iránt a pozsonyi országgyűléshez intézett kérelmet.*
*E mű I. k. 291. l.
