Lőrinczi
Lőrinczi. Ferdinánd király előtt megjelen 1549-ben Kereszthwri Sykolya Péter – Ambrus és Keresztúri Lőrinczi (Lewrincz) Margit fia, e Margit pedig Kereszthwri Lewrinczy Gergely lánya Magyarbaksai Dul Katalintól, Magyarbaksai Dul János lányától, – és előadja: Lőrincz, presbiter, fenti Margit fivére, középszolnoki Menyő birtokrészét Menyői Désházy Istvánnál és Péternél elzálogosította, mely birtokrész fenti Désházy Péter Lajos fiának kezére szállt. Ezt a birtokot a kijelentő magához akarja visszaváltani. A király meghagyja a konventnek, hogy fenti Désházy Lajost szólítsa fel a birtok visszaadására, vagy idézze meg.*
* A konvent jelentése az idézésről. Orsz. Lt. Km. conv. lad. 27. S. nr. 55.
Lőrinczy István tasnádi városbírót az 1714. évi június 28-dikán tartott vármegyei közgyűlésen megbüntetik azért, mert – Nagy András hadnagygyal együtt – több elítéltnek önhatalmúlag megkegyelmezett.*
* E mű I. 394. l.
Lőrinczi János 1777-ben a zilahi kalandos társaság egyik előljárója.* Egy Lőrinczi János 1781-ben zilahi tyúkól-utczai lakos.
* Tört. Tár. 1898. évf. 657. l.
Lőrinczi György, mocsolyai saját telkén lakó adózó nemes, 1781-ben homagialis esküt tett, Ferencz, szintén mocsolyai saját telkén lakó, adózó nemest fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába. Mocsolyáról 1805-ben Lőrinczi Ferencz és Sámuelné saját telkükön lakó szabadosokat írták ki. Ferencz, mocsolyai adózó nemes homagialis esküt is tett.
39György 1811–1816. esküdt, 1817-ben orator, 1820-ban (idősb György) esküdt Zilahon, fia György 1836–1837. középszolnokvármegyei esküdt, 1842-ben táblabíró, 1863-ban zilahi polgármester, ennek fia György 1884–1892. szilágyvármegyei országgyűlési képviselő (zilahi kerület). János (így is: id. János) 1812-ben és 1814–1830. zilahi esküdt. Ferencz 1865-ben középszolnoki alorvos, 1876-ban és 1896-ban szilágyvármegyei járási orvos.
