Petri

Teljes szövegű keresés

Petri. A Petri István fia 1424-ben a leleszi konvent előtt ötvened magával a Deésházi Menyői László érdekében s a Kusalyi Jakcsok ellen tesz esküt.*
* U. o.
284Pethri Péter 1465-ben férje Kőrösi Jakab leányának, Katalinnak.*
* Lelesz, K. 129. f. anni 1465. nr. 24.
Petri Mátyásnak 1681-ben a tasnádi evang. reform. egyházzal volt valami pöre, a mire nézve a margitai közzsinat határozott.*
* Tt. ev. ref. I. 58.
Petri Márton 1774-től magyarvalkói, 1776–1791-ig bürgezdi evang. reform. pap. Mint egrespataki reform. papot fölvették a nemesi fölkelők 1797-diki névsorába. Egrespatakon 1802-ben halt meg.
Egy Petri Márton 1781-ben zilahi, székely-utczai lakos. Kétségtelenül különböző család tagjairól van szó.
A Hollómezei előnevű Petri, Petrikás és Petrusz-család ugyanazonos. A Szilágyságba Belső-Szolnok vármegyéből, Hollómezőről jött, a hol I. Apafi Mihály fejedelemtől nyert nemességet, a ki 1662 augusztus 20-dikán Petrucz Péter, hollómezei puskást nemesíti meg, 1664-ben Tivadart és Tamást emelte armalis nemességre.* Az 1664-ben Szent-Iván havának 10-dik napján kiadott armalis, donatiós s egyszersmind exemptionális levelet, – melylyel a fejedelem az itt említett Tivadart és Tamást nemcsak megnemesíti, hanem hollómezei házaikat kiveszi minden teher alól – Belső-Szolnok vármegyének közönséges gyűlésében 1665 Szent György havának 13-dik napján hirdették ki. A mint egy 1714-ben karácsony havának 8-dik napján kelt eskető levél mondja, Apafi Mihály beiktató parancsa erejével Kozárvári Ferencz Deák, belsőszolnokvármegyei főbíró s Alkéri Oláh Mihály, ugyancsak belsőszolnoki alispán iktatták be őket hollómezei külső és belső örökségeikbe, mely örökségeiket nemesi szabadsággal «minden közteher hordozásra való kényszerítés nélkül birták». Az iktatáskor a tisztek «egy egész hétig laktanak» Tivadar csürében, mikor megvendégelték őket s az 285iktatásnak sem akkor, sem később nem mondott ellent senki.
* Apafi Mihály fejedelem s Bethlen János kanczellár aláírásaival ellátva.
Tivadar 1676-ban is a hollómezei puskások közt van említve, a Hollómezei Petrucz nemes családról 1681-ben, majd pedig rólok Hollómezőn az egytelkes nemesek közt 1702-ben, 1713- és 1810-ben van szó. 1714-ben Demeter azt igazolja, hogy armalisát Barcsai Ákos fejedelemtől kapta. 1866-ban Hollómező nemes jogú birtokosai közt a családnak harminczegy tagja szerepel.*
* Családi iratok és Kádár J.: Szolnok-Doboka vármegye monographiája IV. k. 31-33. l.
A fönnebb érintett Tamásnak, a ki úgy látszik, Tivadar testvére, ez a családfája:

Tamás 1664, I. Simon, I. Gábor, I. János, I. Elek (Tasnád-Szarvad), Mihály (Szakácsi), II. János 1805-ben 58 éves – Pap Anna, 1814-ben özvegy, II. Simon, II. Elek, I. László † 1799, Lukács 1793–1801, III. János (Petrikás) – Saigi Mária, Mária – Ungváry Sámuel, Juliánna – Terebessy József, IV. János bályoki lakos, II. Gábor, Ágnes – Makoldy Dániel, II. László (Petri) sz. 1832 † 1892 1848/49. honvédtizedes – Guthy Teréz, Berta – Török Károly, Ilona, Irma – Nagy Károly, Mór, Vilma, Margit – Kávássy Endre
Tamásnak a fiát, Simont, Pap Simon, hollómezei nemes, a ki 1801-ben hetvenhat éves korában tanuskodik nemességök mellett, még látta; gyermekkorából jut eszébe, «hogy egy nagy ősz szakállú öreg ember volt». Simon fiaira is emlékszik. A Simon fia Gábor az erdélyi méltóságos törvényes királyi tábla hites íródeákja 1806-ban.
Hollómezei P. János, tasnádszarvadi lakos nemességének igazolása ügyében 1793 nov. 9-dikén Bölöni Józset, középszolnoki alispán tartott vizsgálatot Szakácsiban. A tanúk valtomásaiból kitetszőleg ez a (III.) János a károlyi sókamarához, mint «kontrás» szolgált akkor. – Gábor fia Mihály Szakácsiba, Simon fia Elek (Gábor testvére) pedig Tasnád-Szarvadra 286telepedett le. Mindketten Hollómezőről jöttek, «a hol örökös nemes jószágot birnak». «Az armalisban eximált és törvényes statutio által bíratott hollómezei jószágból az őket illető részt kivévén, bírták is egy ideig, de távol léte miatt azt nehezen használhatván, egyik atyafioknak kiválthatólag zálogba adták». – III. János, tasnád-szarvadi, Lukács, szakácsii lakos nemességöket igazolták is (1793, 1801), a mikor Tasnád-Szarvadon két, Érszentkirályon két, Csaholyban egy, összesen öt adófizető és közönséges terhet viselő szolgáló emberök volt. Az erdélyi nagy fejedelemség törvényes királyi táblájának M.-Vásárhelyt, 1801 decz. 10-dikén kelt jegyzőkönyve szerint «törvényes, és egyszersmind birtokos nemes embereknek itéltetnek».*
* Családi iratokból.
A tasnádi és krasznai uradalmak felének visszaszármaztatása ügyében III. Szarvadi Petrikás János és társai ellen inditottak pert 1795-ben Aspremonti Goberti János és neje Wolkensteini és Trostburgi Aspremonti Mária Anna.*
* Bl. fasc. yy. nr. 3.
Lukács, más telkén lakó, szakácsii adózó nemest meg János, tarnád-szarvadi saját telkén lakó, adózó nemest az 1797-diki nemesi fölkelők közt is megtaláljuk. Jánost 1805-ben is, a mikor ötvennyolcz éves, mint tasnádszarvadi adózó nemest vették föl a fegyverfoghatók névsorába, azzal a megjegyzéssel, hogy «maga alkalmatlan, de van fia alkalmatos».
A család evang. reform. vallású.
Az 1797-diki összeírásban Petrutz Vazul, inói kántort találjuk még, a ki más családból való.
Nagy Iván egy Petrusz, másként Petróczy családot említ, melynek Márton nevű tagja 1792-ben kapott czímeres nemeslevelet.*
* Nagy I., IX. 279.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages