Sófalvi
Sófalvi Ádám 1797-ben egrespataki urasági tiszttartó.
1808-ban Ádámnak, a ki «középszolnokvármegyei», Varsolczon egy antiqua és egy nova, Récsén két antiqua és egy nova jobbágytelke volt.
Sámuel 1828-ban assessor, 1831-ben tiszteletbeli aljegyző, 1848-ban (Sófalvi T. Sámuel) árvaszéki ülnök,* László 1833–1838. szintén assessor, 1848 tájt ügyvéd Kraszna vármegyében.*
* Nagy I., X. k. 255. l.
* U. o.
Sós. Soos Istvánt 1459-ben Lecsmérről ügyvédjének vallja özv. Kémeri Miklós deákné Zsombori Ilona.*
* Dl. 36.392. Km. Prot. E. min. p 45. nr. 2.
Sos Pandáról leányára, Gencsi Györgyné Dobai Banga Erzsébetre szállottak 1715 ápr. 18-dikán részben az ilosvai jobbágyok.*
* Gencsi-lt. nr. 205. Hitelesítetlen jegyzék.
Közép-Szolnok 1741-diki összeírásában egy Soós Mihályt találunk.
Soós Ádám 1770–1814. monói, 1792 után (?) hadadnádasdi, 1797-ben menyői evang. reform. pap. Mint monói papot az 1797-diki összeírásba is fölvették, hol Sós András lelei urasági tiszt neve is előfordúl. Ádám Monóban halt meg. 1805-ben Soós Andrást mint lovast találjuk a lelei adómentesek közt, mikor még Soós Mózes (31 éves) van említve, mint gyalogos a tasnádi fegyverfogható nemesek közt s utóbbi homagiális esküt is tett.
Sós Istvánnak és Jánosnak 1806-ban másfél adózó lakótelkök volt Kémeren.
Sós János 1811–1814. nagypaczali, Károly 1873–1879. monói evang. reform. papok; utóbbi Hagymás-Láposra ment.
