Szomoldi
Szomoldi. Az 1668 jún. 10-dikén Fejér-Gyarmaton tartott evang. reform. közzsinat Szomodi Istvánt talán a mi Mihályfalvánkra küldte papnak.* Egy Szomódi István 1714 febr. 26-dikán az ákosi evang. reform. egyháznak egy czinkannát ajándékozott. Talán az a Szomoldi István, a ki 1717 ápr. 10-dikén Pap Sándorral együtt érszentkirályi és újnémeti telkeket zálogosít el Nagy Andrásnak.* 1734-ben (Szomodi) aláírta amaz oklevelet, a mely szerint Gencsi István és György kiváltanak Vid Mihály utódaitól egy ilosvai jobbágytelket.*
* Tört. Tár, 1898. évf. 646. 1.
* Gencsi-lt. nr. 1343.
* U. o. nr. 114.
Szomodi Józsefet 1736 nov. 2-dikán Sz.-Csehben commissariussá választották a tasnádi járásban; 1741-ben is középszolnoki commissarius. Szomódi József és István középszolnoki commissarius, meg Szomódi, másként Göcze János 1741-ben homagialis esküt tettek.
Hétei Szomódi János 1748-ban több más rokonával együtt folyamodik Mária Teréziához a birtokaikra vonatkozó minden oklevél kiadása végett, hogy jogaikat azokkal a középszolnokvármegyei Ákoson, Szakácsiban és Új-Németen levő részjószágaikban biztosíthassák.* Talán ennek a Jánosnak a családfáját illeti ez a kis töredék*:
* Szgy.
* Eredetije Bölöni Bálintnál.
G. Szomoldy János – Szekeres Mária, Zsuzsánna – Bölöni Lajos, Erzsébet – Bölöni Salamon, Mária – Ajtay Miklós, Mihály
1797-ben Szomodi Mihály, Szomodi G. István ákosi kisebb birtokosok, G. Gáspár saját telkén lakó egyházi adómentes nemes, István szakácsii és érmindszenti kisebb birtokos. 1805-ben Szomodi Mihályt és Gáspárt gyalogosoknak, Pált lovasnak vették föl Ákosról a fegyverfogható adómentes nemesek közé. Kétségkívül egy velök az a Szomódi Geőtze 590Mihály és Gáspár, a kik, mint ákosi nemesek, tettek ekkor homagialis esküt.
1806-ban Szomódi Mihálynak egy lakott antiqua jobbágytelke volt Zoványon. (E Szomódi nem lakik Kraszna vármegyében.)
1813-ban Szomódi Götze Mihálynak földje van Zálnok határán.*
* Orsz. Lt. Km. conv. fasc. V. nr. 21. (27. fiók).
Hetei Szomódy Károly, kinek neje Sándorházi-leány, Ákoson 1862-ben halt meg.*
* Nagy Iván, X. 803.
