Varsolczi Ferencz (egr.) egyike azoknak, a kik 1546-ban megintették özv. Borzási Péterné Katalint bizonyos lecsméri közös földek megosztása tárgyában, melyekre az özvegy néhai férje telepített le jobbágyokat. A fenti Varsolczi, Krasznai Pándi Literatus Ferencz és másik Pandi Ferencz, mint felperesek özv. Borzási Péterné Katalin és leányai: Ágnes, Anna, Klára, Dorottya, mint alperesek ellen 1547-ben pert folytattak e földek tárgyában, melyek 1549-ben hozott itélet szerint a jobbágyokkal együtt osztandók meg a felek közt. Ferencz (egr.) 1547-ben meginti, 1549-ben megidézteti Nagyfalusi 700Losonczi Bánfi Miklóst, ki nem tartja be azt a kötelezvényt, melyet a Lecsmér birtokba való beiktatáskor Varsolczinak adott. E Bánfit 1548-ban is megidéztetik Ferencz (egr.) és özv. Nagyfalusi L. Bánfi Gáspárné Anna, mert elfoglalt egy földet Nagyfalu határán a fenti özvegy allodiumának szomszédságában. Ugyanekkor Borzási Nagy Mátyást és nejét Katalint is megidézteti a fenti Ferencz, mert leromboltatták a Ferencz lecsméri jobbágyának a kovácsműhelyét. 1549-ben meghagyják, hogy Ferencz (Varsolczy) Kusalyi Jakcsi Mihály és más varsolczi nemesek érdekében járják meg Varsolcz határát, mely meg is történik, de Báthori András, Kristóf és István nevében ellentmond Bere János. Ferencz és Horváti Peres Gáspárné Anna ugyanez évben az országbíró elé idéztetik a Borzásiakat, a kiknek atyjok Kémeri Mihálytól bizonyos őket illető okiratokat vett át, a melyeket Varsolczi és társa most vissza akarnak szerezni. Az okiratok néhai Kémeri Miklósnak és utódainak a krasznavármegyei varsolczi birtokba való beiktatására vonatkozó iktató levelek, és a krasznavármegyei lecsméri, a középszolnoki zálnoki, csalánosi birtokokban való jogaikat illető peres iratok, adomány-, osztály-, valló- és kiváltságlevelek voltak. Ferencz (Varsocz˙) lecsméri jobbágyait 1553-ban egy kapu után adóztatták meg, Varsolczon az ő részén két szegényt és két új házat találtak. Warsolczy Ferenczné Fruzsina az alperesek között fordúl elő, a mikor 1550-ben megjárják a néhai Sámsoni Gergely és Mihály sámsoni birtokrészét és átadják Bőnyei Mátyás felperesnek.
Varsolczi Márton és Mihály peéri nemesek 1781-ben homagialis esküt tettek. 1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte előbbi adómentességökbe Varsoltzi István és Pál, peéri nemeseket, a kik, mint armalisták adómentességben éltek és a kiknek atyját 1782 február 25-dikén ezen vármegye continua táblája armalista nemesnek itélte.
1797-ben Nagy-Paczalban és Peérban (köztük S. és I. Pál) kisebb birtokosként, vagy saját telkén lakó, egyházi immunis nemesként fordúlnak elő Varsolcziak.
Az 1805-diki összeírásban Varsoltzi József (21 éves; lovas) és István (22 éves, adózó) nemesek említvék Peérból. Homagiális esküt Varsotzi József és Pál, peéri nemesek tettek.