A vármegye geologiai felépítése.

Teljes szövegű keresés

A vármegye geologiai felépítése.
A Szamos völgye az, mely az erdélyi medenczét a nagy magyar neogen medenczével összeköti. Szurduk fölött az eoczen homokkövek egymáshoz közeledő két karja rekeszti el a szilágysági medenczétől, mely már a magyar medenczének egyik ága.
Az erdélyi neogen-képletek közűl igen nevezetesek az u. n. concretiók, gömbalakú kiválások ezek más kőzetekben, leginkább a laza sárgás, vagy szürke homokrétegekben fordúlnak el. Többnyire finom homokból, márgás vagy agyagos homokból állanak.
A Mezőségen a mioczen-rétegek az uralkodók, melyeken elszórtan trachittufa-telepek fordúlnak elő. A trachittufa letelepülés erősebb jelleget ölt a Kis-Szamos baloldalán, Doboka vidékén indúl meg, Deés felé mindinkább szélesedő, de szaggatott szalagban, Deés fölött a Szamos alluviuma szakítja meg, de feljebb északra ismét előbukkan a Csicsó-Györgyfalvának fordúlva, keleti irányban halad.
Emberfő vidékén, keletre s nyugatra, kezdődik az oligoczen betelepülés, melyen szórványosan eoczen-rétegek fordúlnak elő ez a lerakódás uralkodóvá válik a Lápos-folyó déli vidékén, mely innen Szurduk vidékéig húzódik le. Ezen rétegre van rátelepülve a Preluka kristályos hegysziget.
Tőkéstől északra, O.-Láposbánya vidékén megszakítva, alsó mezozói telepek az uralkodók, egyre rátelepült trachit-vonulatokkal.
Az alsóbb sorozatok a Mezőségen hatalmas dacittufa- és brecscsia-rétegekkel kezdődnek, melyek mindenütt fehér globigerina márgával váltakoznak azután a hasadékos palás tályag válik uralkodóvá, alárendelten belételepült finomabb palás dacittufa-rétegekkel és egyes homokkő-táblákkal. A rétegek középszintájában fekszik körülbelül a 6deésaknai sótelep, mely fölött újra tályag, igen alárendelt, hasadékos palás finom dacittufa-betelepülésekkel következik.
A milyen egyszerű itt a geologiai alakulás megfejtése, oly nehéz a pedologiai képződmények bonyolódottságában eligazodni és a talajkülönbözetet térképen feltüntetni. A folyóvizek számos mély barázdát vontak, melyek oldalait azután a folytonos földcsuszamlások tetemesen módosítottak, míg a völgynek fenekén új üledékek keletkeztek.
A feltalaj vastagsága és humusz-tartalma is helyről-helyre változik. Sok helyen az újabb időben beállott csuszamlások egészen kopaszan mutatják az altalajt, más helyen meg két humusz-talajt találunk egymás alatt, a hol ugyanis az újabban lecsúszott anyaga régi felszint vastagon elborította. A völgyek alluvialis földjén, mely helyenként mocsárrá alakúl, a humuszban gazdag földtalaj 2 m. vastagságot is elér. A dombok tetején pedig alig 20–30 cm. vastag humusz-réteg van.
Alparétnél a völgy talpát tályag alkotja, a magaslatok lejtőin azonban mindenütt porhanyó sárgás homokkő, laza homok és kavics mutatkoznak, az első gyakran festői sziklafalakban és csoportokban.
A Bábolna kimagasló kúpjának laposa már a dacittufa hatalmas tömege által képeztetik, de alatta kevés kavicsos tályag közvetítésével egy legalább 10 m. vastag kavicsos réteg van. Ezen kavicsban az uralkodó színes kvarczon, palán és kárpáti homokkövön, nemkülönben mészmárgán kivül igen szép nagyszemű pegmatites granit, homokos, kavicsos nummulit mészkő fordúl elő. Ezek nagyobbrészt olyan kőzetek, melyek csak a Kárpátok északi vonúlatából juthattak ide.
Csáki-Gorbónál, a homokkő-betelepülésnél magasabb szintájban, a következőkkel találkozunk: alant hasadékos palás tályag, melyre 10 m.-nyi vastag, sötétszürke, igen kavicsos tályag, erre körülbelül 12 m. vastag, porhanyó, sárga agyagos homokkő, agyagos limonit s belételepült 1–3 m. vastag kavicsfészkekkel s egyes szilárdabb homokkőpadokkal, melyek kiálló rétegfokai és elkülönült rétegtöredékei le vannak gömbölyitve, van lerakódva. Legfelül újra hasadékos palás tályag, szürke homokkő vékony tábláival következik.
A Kaczkó és Káppolna közt fekvő diluvialis terrasznak felső rétegeiben a kékes-szürke, hasadékos palás tályag közé települve, a sárga, porhanyós, agyagos homokkőnek 10–15 m. vastag rétege fekszik.
Helyenként, különösen a teteje felé, 1–2 m. vastag kavicsfészkek vannak belételepülve, melyekben, bár igen gyéren, puhány-héjnak töredékei is találhatók, míg a homokkőben szenesült növénymaradványokat, sőt szénerecskét is lehet találni. Váló-lapjain limonitkéreg és bezárva 7cseppkő alakú fészkek láthatók, melyek markaritnak elváltozásából keletkeznek. A felületre kinyúló sziklafejek itt is legömbölyítve lévén, itt-ott festői sziklacsoportok mutatkoznak.
Vaádnál pedig a jól feltárt rétegek sora így következik: alant tályag van, ezt 3–4 m. vastag conglomerát és kavicspad fedi, erre vastagon sárga, porhanyó homokkő, egyes szilárdabb gömbökkel, majd e fölött újra tályag következik.
Alőrnél, az Egyesült-Szamos jobbpartján, a Kőbánya-hegyen hatalmas dacittufa-ponkok fekszenek, ezek lefelé lassan átmennek tufamentes, szürke homokos tályagba, belerétegzett táblás homokkővel ez alatt sárga, agyagos homok, belételepült szilárdabb homokkő-padokkal következik, míg a hegy tövében ismét a kékes-szürke tályag az uralkodó.
A kárpáti homokkövet a trachit hatolja át, mely a benne talált nummulitok és egyéb kövületek nyomán, többnyire eoczen-korú, váltakozva északnak és délnek dülő palás agyag és homokkő-rétegekkel, maguk közé zárva a feltört zöldkő trachitot és timaczitot, mely orthoklász, porfir és zöldkő porfir kiséretében benyomúl a szürke pala, homokkő, kvarcz, fekete pala és kovagos homokkő tömegébe.
A Lápos-hegység, mely a Vihorlát-Gutin-hegy keleti vonulata, Cziblesig trachit-kúpokból áll, a vonulat Priszlopnál több trachit-tömzs és trachit-telérre oszlik. A trachit-vonulat mindkét lejtőjén ércz fekvőhelyek és vaskövek fordúlnak elő. Teléreket tartalmazó trachitok az Oláh-Láposbánya vidékéig húzódnak, itt már a főzöme a vonulatnak keskeny vonulatra szorúl, Czibles felé tart s a hegynyergen ezentúl csak egyes kúpjai jelentkeznek a trachitnak mélyebbre pedig a lejtőkön már csak egyes zöldkő trachit-telérekre akadunk, melyek közelében, vagy érintkezésükben a homokkövet, úgy, mint az oláh-láposbányai Isteni-gondviselés telérnél, az érczesedés következik be.
A prelukai kristályos kőzetek nyugat felé meglehetős menedékesen merülnek az erdélyi északnyugati határhegységhez csatlakozó, sokkal ifjabb, világosan üledékes lerakódások alá. A hegysziget kelet felé a Lápos tágas alluvial síkján, Magyar-Lápos és Kohpataka közt végződik. A prelukai kristályos hegysziget a Bihar-hegységet a rodnai havasokhoz csatolja. Kartografiailag e vidéken a következő képződéseket lehet megkülönböztetni: a kristályos alaphegységben gnájsz és csillámpala, szemcsésdolomit, bár igen alárendelt szerepben a kristályos palában: pegmatit; közép eoczen-lerakodások: turbuczai rétegek, kolozsvári durva mészcsoport; oligoczen lerakódások, hójai mész és márga, révkörtvélyesi rétegek, a csokmányi réteg, az ilondai halpikkelyes pala, aquitani rétegek, 8palás agyag, alárendelt homokkő fekvetekkel. Neogen lerakódások, felső mediterran: alul homokkő, agyag váltakozatával felül a dacittufa uralkodásával szarmati rétegek, vékony palás agyag anderites tufás közfekvetekkel, aljbeli gipsz behelyezkedéssel diluvium és mostkori folyóvizek alluviuma.
A prelukai kristályos hegyszigetet észak felé, egészen a keleti széléig meredek, egyenes törés-szegély határolja. A hegysziget lapos déli lejtőjén a kristályos alaphegység, a keletről jövő Lápos-völgy alluvial síkja jobboldaláig ér, míg Macskamezőn alul, a folyó völgye lefelé mind a két oldalon a kristályos alaphegységbe van beékelve s ezt déli és nyugati széle mentén áthatolja, e kemény tömegben szűk, sziklás csatornává szorulva össze. A kristályos alaphegység rétegei, a prelukai hegysziget keleti vége felé, nagyjában tekintve, egy északkelet felé csapó nagy nyerget alkotnak, melyet a hegysziget északi tört széle ferdén átmetsz.
Preluka mellett a felszínen tetemes kiterjedésben ősdolomit-vonulatot látunk. A Lápos-Szurduk kezdetétől az ó-prelukai ősdolomit-vonulatot a táguló Lápos-völgy jobb szélén és a folyó partjain látható dolomitsziklákban, keleti irányban Macskamezőre követhetjük, a hol a falu mellett, a Lápos alluvial völgysíkja jobboldalán emelkedő alsó kopár sziklatetőket alkotja. Innen a vonulat a közel fekvő macskamezei vas- és mangánbányákhoz húzódik.
A hegysziget keleti végében, az ősdolomit-vonulat fedőrégiójában földpátban szegény csillámpala uralkodik, részben egyenesen palás. Egyes, többnyire csillámban bővelkedő részletek, bőséges granát tartalmuk által tünnek ki. A zöld chloritos és amfibolos pala a hegysziget keleti részén csak igen alárendelt sávokban mutatkozik, a szemcsés dolomit a hegysziget délkeleti sarkán néhány aprócska behelyezkedésben fordúl elő. Pegmatit pedig néhány elszórt csekélyke részletben, közel Macskamezőnél fordúl elő, azután tovább északkeletre a Frimtura nevű erdőborította hegylejtőn és a kristályos palákban, valamint a dolomitvonulat fekürégiójában található.
A brébfalvi kristályos rög az ó-prelukai rétegnyereg északi szárnyának folytatásához tartozik, melynek nagyobb részét gnájsz és csillámpala alkotja, melyekbe a dolomit-vonulat be van helyezkedve.
Az ilosvai hegycsoport oligoczén üledék, bár egyes ágai mioczen-korbeli rétegektől vannak fedve.
Mindezen vonulatokat a Czibles egyesíti s a rodnai havasok közvetítésével a Kárpátokhoz csatolja.
9A trachit-eruptiók utóhatását, mint a magyar korona egyéb helyein is, számos savanyúvíz és kénsavas forrásokban látjuk nyilvánulni, mint az O.-Láposbánya és Batiz-Polyána területén.
Szólni kell még a vármegye délkeleti részén előfordúló sótelepekről.
A sótelep az erdélyi medenczének legfőbb nevezetessége. A vármegye sóvidéke az erdélyi medencze peremének egy részét alkotja s így a sótelep átnyúlik a vármegye területére is. A só az erdélyi medencze peremén számos helyen sósforrásokban és sósziklában fordúl elő s jelentékeny sóbányákban műveltetik.
A sótelepek főtömege tiszta szemcsés, vagy jegeczes kősó; ritkán rostos természetű. Kifejlődött sójegőczök rendesen csak ott vannak, a hol a só agyagos vagy márgás tömegekkel érintkezik. A kősó színe többnyire fehér és kékes-szürke. Az erdélyi kősó-képlet a neogen-képződményhez tartozik.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages