A vármegye orographiája.
A vármegye orographiája.
A Lápos-hegység és mellékágai: E hegység a Vihorlát-Gutin legkeletibb tagja, a vármegye határán északon félkörben húzódik, a Rotii (1220) csúcs mentén érinti a vármegye területét, innen a Magura érintésével (1264) a Priszlopig (1332) keleti irányú, majd a Selcha-csúcsig (1150) a gerincz gyengén északkelet felé hajlik, a honnan a Cziblesig, közben kevés kanyarulattal, szinte egyenes délkeleti irányú, a következő csúcsokkal: Varaticuluj (1353), Secului (1313), Hingja Brânzi (1123), Cârligaturi (1249), Dicletin (1264) és a Stejgoron (1289) csúcsokkal. A Lápos-hegység oldalágai délen a Lápos-folyó vidékére nyúlnak le, a Lápos-folyó és mellékvizeinek völgyeit választják el egymástól. Egyik oldalága, mely a legnyugatibb, a Kapnik és mellékvize, a Blózsa-patak közt terül el: a Padurea Plopisului, ennek legmagasabb csúcsa a Maguricza (615) a Secaturi-csúcs 445, a Csemesty pedig 407 m. magas.
A Lápos- és Libatoni patak közt a Padu Runculuj nyúlik el, melynek főzöme Rójahida és Budafalva (Ungarfalva) közt van. A Franicsi-csúcs (555), a Magura (698), mely Budafalvától északkeletre fekszik.
A Horgos- és Lápos-patak közt a Paltinul fekszik, melynek legfőbb csúcsa a Magura Leordei (1143) nevezetesebb csúcs még a délkeletre fekvő Centurile (1057).
A Lápos- és Batizi patak közt a Corlia helyezkedik el, kimagaslóbb csúcsa a Csicla Tocsili (957), délen a Prelucilor (727).
10A Batizi, Lápos- és Rójahidi patakok közt szintén nagyobb emelkedések vannak, a kimagaslóbb csúcsok itt a következők: Batiz-Polyántól keletre a Precsin (962), délre a Frasinej (855), Picatura (803).
A Rójahida-patak, Lápos-folyó és Szőcs-patakok közt a Rójahidi hegy terül el, melynek legdélibb nyúlványa az Obcsina Obredia (496), tőle keletre az Obcsina Costinasca (607), a Plesty (720) Rójahidától keletre.
A Virvu Mîngetului átlagos magassága 1000 m.
A Szőcs-patak és mellékvize, a Mîngetului közti telep magasabb kiemelkedései: északon Oului (1273), tőle keletre a Hudin (1612), mely e hegységnek legkimagaslóbb csúcsa a körülötte levő emelkedések átlagos magassága 1200 méter.
Az Ilosvai hegysor és ágai. Az Ilosvai hegysort a Lápos hegyvidékétől a Szőcs-patak választja el, további folytatásában pedig, nyugat felé, a Lápos-folyó.
Az Ilosvai hegycsoport észak felé a Lápos-folyó vidékére ereszekedik, délre az Egyesült- és Nagy-Szamos vidékére nyúlik le. Csokmánynál az átlagos magassága 500 méter, innen északkeleti irányban vonulva mindinkább emelkedik. Észak felé, vagyis a Lápos-folyó vidékére, csak rövidebb oldalágakat ereszt, délre a Szamos vidékére nyúlók hosszabbak. A hegység gerincének menetét a következő főbb csúcsok jelölik: Gura Voisele (570), innen keleti irányban halad, de kevéssel jobbra-balra kitér, Dosu Gyimi (776), Gyiu Rotundu (733), Arsenisului (803) és Breaza (974), itt azonban északkeleti irányt vesz, a főbb csúcsai e menetben: Domniescu (740), Subulo (693), Pupo (857), a Paltinison (1493) át a Czibleshez csatlakozik.
Nevezetesebb oldalágai a következők: Nyugati részén az Ilondai hegyág, melynek legnagyobb emelkedése a Tocsi (620). Az Ilondai hegyágtól nyugatra már csak kisebb ágak nyúlnak ki, ilyen a Tatár-hegy és a Restolczi hegyág. Az Ilondai hegyágtól keletre a Galgói ág nyúlik ki, ebben a Nagy-Borszó fölötti hasonnevű csúcs 456 m. magas.
A Galgó- és Kosály-patakok közti hegyágak a vidékek szerint többféle elnevezésüek. Főbb emelkedéseit a Cruciora (532), Muncseltól északnyugatra a Secatura (557), a Dosu Popi (538), ettől délre a Mihály-csúcs (629) és a v. Podului (583) csúcsok képezik.
A (podu catre Strimbu) Horgoshegy, Hollómező és Horgospataka közt terül el. Főbb csúcsa a Lodia (677) és Pojenicza (571).
A Csicsói hegyág a Kosály- és Csicsó-pataka közt fekszik. Ennek is több nyúlványa van, a patakok számos helyen szaggatják meg. 11A Muncselu (712), tőle délre a Petri (722). Ezen csúcsoktól délre már csak kisebb csúcsok emelkednek és dél felé a kiágazások mind inkább elenyésznek. Ezek a hegyágak jobbára mind északdéli irányúak.
A Csicsó- és Ilosvai-patakok közt a debreki ág nyúlik, melyet két részre oszt a Debrek-patak. Főbb csúcsai e kettős ágnak a következők: Csicsó-Györgyfalva alatt a Coaste Maguri (463), Dosu Pietrosului (570), tőle északra Feridzsi (628), Poiana Campa (585), Dumbrava Obirsi (538). A debreki pataktól keletre eső ágon a főbb emelkedéseket Cucurea (533), Galumbia (568) csúcsok és a Carbuneasa kiszögellés képezik.
Emberfőtől délre van az Ambrisealui és Poiana Dorului (787), melyek ezen ágakat a gerinczhez kapcsolják.
Az Ilosva és Czibles közt Dumbrava Pietri, tőle délre a Jujera és legdélen a patakok közt a Bicsiri (412) ágak ágaznak. Ezen ágban a következő csúcsok emelkednek: az Oláh-nyires mellett levő Bristie (472), északra a Copleasului (550). Ispánmezőtől keletre az apa Locupesti ág vonul, ettől északra a Locu intre pod.
A határ mentén, keleten, Bordileanu (75), Sicilla (793), Dosu Obcsina (845), Dosu Aristi (928) alkotják a főbb emelkedéseket.
Az Ilosvai hegysor derekának északi oldala rövid lejtőségekkel szakad meg a láposi medenczében és csak alacsony kúpokkal van tetőzve. Ilyenek a Mészáros-hegy Boérfalva és Domokos közt; Virtop, Disznópatakától északra, ezektől keletre a Csingjon és Pachoni ágak, az Obcsina Serpij (624). Az Ilosvai hegység az Obcsina Marzsini (881) és a Zimbrului (1190) csúcsok folytatásában satlakozik a Czibleshez.
A Preluka kristályos hegysziget. A Preluka kristályos hegy a Kapnik- és a Lápos-folyó közt terül el észak felé meredek lejtői vannak, enyhébb lejtők déli oldalán találhatók, bár itt is hamar bezárja a Lápos, mely itt kőmederben folyik.
A hegysziget átlagos magassága 400–500 m. közé esik. Legfőbb emelkedése a 811 m. magas Flori felé esik.
Egyes elágazásai nyugaton a Zanoga, északnyugaton a Tresciud, innen északon meredek szegély határolja, keleten Frintura, délkeleten Dumbrava. Egyes kimagaslóbb emelkedéseit a következők alkotják: északon Dimbu Carelor (688), Prelukától nyugatra Piczigaia (624), innen délre Lavertop (509), Petri (572). Keleten a Sasului (680) és a Hingyelor (796) csúcsok.
A Czibles-hegység. A Czibles-hegység a keleti Kárpátok erdélyi északi határlánczolatának tagja Mármaros-, Besztercze-Naszód- és Szolnok-Dobokavármegyékben emelkedik. E hegység a rodnai havasok nyugati 12részének tekinthető, közte és a Lápos-hegység közt foglal helyet. A rodnai havasoktól az Iza és Szalva közti Szacsuli nyereg (877) választja el; a Lápos-hegységtől pedig a Jád- és az Ilosva-patakok közti nyereg.
Főgerincze a Szacsuli hágótól délnyugatra húzódik, a Czibles-csúcsnál azonban északnyugatra kanyarodik s folytatásában közvetlenül a Lápos-hegységgel függ össze. Legmagasabb csúcsa az 1842 m. magas Czibles. A hegység dereka meredekül ereszkedik le az Iza völgyébe, északi oldalágai rövidek. Déli oldalához hosszabb ágak csatlakoznak, ilyen a már említett Ilosvai ág.
A Mezőség és főbb ágai. A Mezőség már nem mutat oly hegységi jelleget, mint az előbbiek, nem is alkot összefüggő, élesen határolt egészet, inkább dombsorozatnak lehet mondani. A folyók széles alluvialis völgyei után a fában szegény, kopár Mezőség képezi a vármegye legtermékenyebb részét, daczára tetemes tengerszin feletti magasságának (átlag 400 méter), hegyes-völgyes domborzata s nem a legjobb hírben álló talajának.
A vármegye területére délészaki irányban bocsájt ágakat, melyek néhol, mint Czege vidékén, mély katlant alkotnak. A vármegye területén húzódó oldalágai (a főbbek) a következők:
A Budakai ág, mely kelet felől a határt alkotja, nevezetesebb emelkedései: Veleri (583), tőle északra D. Lazuluj (546).
A Sajói ág, mely a Sajó- s a Medgyes-patakok közt terül el a Kapor vidékéről terjed északra, F.-Egres és Füge vidékén a Szamos völgyébe laposul be, kiemelkedőbb domborzatai: a Padure Surducului, a Surducu emelkedéssel (473), tovább északra a Padure Lunga, a la Pripopi (544), a Dealu Pusti (509), Mányiktól keletre.
A Dobond-ágat az Apáti-patak választja el, tőle északra a Borzas (501) emelkedik Bödön fölött a Dosu Slatinul (490), Sárvár fölött a Poiana recse, főbb magaslata a Fundo (378), Vespi (547) a Brétei erdő magaslata (353).
A Bethleni hegyág Szent-Egyed vidékéről indúlva, a Széki (Valye Szikulaj) és a Medgyes-völgy közt terül el, Alsó-Oroszfalunál mindinkább elenyészik s a falu nyugati oldalán a Szitás-völgyben végződik. Délnyugati nyulványai Ördöngös-Füzesig terjednek, a nyugati nyulványai általában a Szamos vidékére simulnak le; nagyobb emelkedései Kötke vidékén vannak, Szent-Mártontól északra. Itt emelkedik a Dumbalives (638), Coaste Maliri (612). Innen észak felé mindinkább esik, bár nem egyenletesen, helylyel-közzel magasabb dombokat alkotva. Bátontól 13keletre Ritu Padurei (591), innen észak felé Bodes (326), a Gyapal-hegy (625), a Daróczi-hegy (575), és a Tölgyes (625) emelkednek. A Bethleni ág nyugati részén nagyobb erdők vannak: a Búzabükki, keletre a Bellivari, Solymosi erdők, északra a Malom-erdő terül el. Málom vidékén a Paphegy (532), északra a Szitás (585), a Lazu Pinci (511) emelkednek.
A Széki hegyág csak alacsony dombhátakból áll, melyet több út szeg, mely Szék vidékéről Szamos-Ujvár felé terjed. Kimagaslik a Hársastető (525) Széktől észanyugatra; északkeletre a Fogarasi hegy (517), Clisoara (571), ettől nyugatra Dealu Butiri (458).
A Kolozsvári hegycsoport. A kolozsvári hegycsoport a Kis-Szamos baloldalán már erősebb hegységi jellegü, mint a Mezőség; Kolozsvár felől terjedve a vármegye területére, Szótelke irányában, innen kevés keleti elhajlással északi irányú Gerinczének irányát a következő magaslatok jelölik: Szótelkétől délre Fundu Gajnilor (503), északnyugatra a Hágói hegy (520), északra D. Cacovi (596); Paptelkétől északkeletre Dosu Magura (538); Salamontól északkeletre Pleasa (490) és Nádas-hegy (645) innen a gerincz északkeleti irányt vesz, D. Beserici (532), D. Bogurului (573), Magura Dezsului (606), ettől északkeletre a Magura (601). Ezután a patakok a hegységet erősen szétosztják, a patakok közé számos ág nyúlik be: ilyenek: Dealu Hore (416) Szalonnától északkeletre és a Dealu Enebidu (413), Dealu Osciului (425), Slanino (396), Lázár-hegy (420). Kabalapatakától északra La Citera (455). Keletre eléggé terjedelmes ágak válnak el tőle.
Az alparéti hegyág észak felé terjed s a Szamos vidékére ereszkedik, két ágra szakad, az egyik Pestes felé északkeletre, a másik Fodorháza felé északra terjed. A főágon Alparét fölött Minilomanu (446), Terci (488), Plesi (481) emelkednek.
A Pestes-ágon: Tabla Siesului (522), Muncele (465), Dealu Bologi (412), Maguri (531), Dosu Fundaturi (541).
A Fodorházi ágon: Dealu Tisi (463), Dealu Poiana (537), Dealu Strusului (441) emelkednek.
A Dobriki és Kecsedi patakok közt a Deési ág szintén több ágra oszlik. A Deésakna-patak számos, egymással párhuzamos ágra osztja. Itt maga a Kis- és Egyesült-Szamos vízválasztója vonúl. Ez az ág a Babgyi (695) hegy felől Péntekig terjed egységesen, itt kettészakadva, az egyik ág Deés felé, a másik Kérő felé vonúl.
A vízválasztón kivül eső emelkedések: Pleasza (473), kelet felé Nimolas (549), La Pohas (508), Kérő mellett Polasiele (424).
14A Kecsedi és Lozsárdi patakok közti ág szintén több nagyobb emelkedéssel nyúlik le a Kis-Szamos völgyébe: Dosu Clinteagu (557), Kecsed-Szilvástól nyugatra Csioncaleaga (551). Esztény és Tötör falvak közt Csipos alkot nagyobb ágat 523 és 509 m. magas emelkedésekkel.
A Lónai ág, melyet a Lóna-patak szel két részre, az előbbi ággal egyenközüen halad. Kecskeháta vidékétől nyugat felé húzódva, a magasabb emelkedései M.-Derzse és Poklostelke fölött emelkednek: Derzsétől északra Lolla (543), Cherbunari (516), Osoiba (577), ezektől déleletre: Domb (600), Papos-hegy (544). Pánczél-Csehtől délre Dimbu Poieni (538), Dimbu Girli (512), Vultur (596) alkotnak nagyobb magaslatokat.
A gerincztől nyugatra, az Almás-patak felé, csak rövid ágak erednek, melyeken a kiválóbbak a következő csúcsok: Tótszállástól délre D. Facza Vii (452), Pietrosului (536), In Ciunzs (483), Magura Posii (532), Striminosu (500). Füzestől északra Podurile (429) magaslat emelkedik.
