V. Helynevek egyes növényfajok neveiből alkotva.
V. Helynevek egyes növényfajok neveiből alkotva.
E helynevek az előbbi csoportot egészitik ki, de külön vettük mégis, mert ezek bizonyos növényfajok localis elterjedése s már szándékos müvelésére is emlékeztetnek. A magyar eredetüeket csak megnevezem: Füzes, Konkolyfalva, (1591-ben Nyegefalva, azaz Jegenyefalva), Dióspataka, Magyarós-Sajó (eredetielg Mogyorós-Sajó) szászul Hungersdorf, Alsó-Hagymás, Kis-Somkut, Alsó- és Felső-Körtvélyes, Kis-Körtvélyes, Kis-Nyires, Szász-Nyires, Oláh-Nyires, Alsó- és Felső-Egres, Felső-Puszta-Egres, Komlós-Ujfalu, Csicsó-Hagymás, Gyertvános, Árpástó, Kapos, Tormapataka, Búza (Régen Buziás) = értelme nem 546búza, de bodza, Buzamező, (Bodzamező, Magyar-Borzás, (szintén Bodzás) és Virágos-Berek. E helyneveket szőröstől-bőröstől átvette az oláh nyelv, a mi annak a jele, hogy az oláhok megyénkbe érkezte előtt mindannyi kész magyar község volt.
Itt kell emliteni Kötelesmezőt, (oláhul Trstie). Az oláh név a szláv trst nád szóból származik s alkalmasint a magyar köteles szó alatt is nád fonadékot, vagy nádast kell értenünk.
Alsó- és Felső-Ilosva ered a szláv Jelicha, Jolša = égerfa szóból, eredeti alakjának „Jolšva, Jolšava” kellett lenni; Galgó = szláv glog (glogov) galagonya; Felső-Orbó = szláv vrbov, vrba = füzfa (1866-ban Wrbo); Rogoz = szláv káka, sás; Gáncs = szl. Genč = kötőfüz; Szita = szl. sita (káka, sás;) Vicze = szl. Vica (füzfa); Báton = szl. batina (kákabot); Kudu, régen Koldu = szl. kudla, kudel (kender); Nagy- és Kis-Borszó = szl. breza (nyirfa); Pirosa = szl. piro, pirocha (perje, haraszt).
A szláv eredetüek közt nehánynak félreismerhetetlen szerb típusa van; ilyen Csatán = szerb četina (Fenyő), Csömény (1627-ben Csománfalva) = szerb čemin (kömény); Nagy-Búny = szerb bun (beléndek).
Ez idegen származásu helynevek közt csak 3 oláht találunk: Málom, oláh, Malin (málnás); Plopis = plop (nyirfa), Fonácz = fęn (széna).
