VII. Foglalkozások s intézményeikre vonatkozó helynevek.
547VII. Foglalkozások s intézményeikre vonatkozó helynevek.
Nagy- és Kis-Iklód nevüket az ó-szláv klad, uklad, naklad (adó, vám) szavakból vették, értelmök: vámhely. Oláh-Vásárhely (Nb. oláh jelzője csak ujabbkori) eredetileg vásárjoggal biró község; Vaád (régen Rév-Tapoly), Kolostor-Vaád régen Rév-Falva nevüket, mint révek, átjárók nyerték; Záprócz = szlávul Zaporecz gátat, zsilipet, vízművet jelent; Rojahidja puszta, a Roja vizén átvezető hidtól; Czege és Szász-Czegő nevüket a halászatban ismert Czege nevü halfogó készüléktől nyerték, melylyel a vizet egész szélességben zárják el. (Hermann Ottó. Magyar Halászat könyve I. 150.)
Különféle foglalkozásokra emlékeztetnek és a lakosság sokféle viszonyait festik: Bacza (Talán bacä bačä pásztorgazda), Fel-Őr, Al-Őr itt laktak a speculátork az Árpádkorban, kik a Szamos mentét és a sószállitást védelmezték és biztositották; Bödön = szl. B’din, Budin szintén őrhely, szlávul budeti = őrizni, vigyázni, virrasztani.
Kis-Sólymos nevét onnan vette, mert lakosai a kőváruradalomnak adójukat vadászatra alkalmas sólymokban rótták le; Igricze = jelentése énekes vagy regős, tehát mintegy regősösök falva; Lozsárd ruthén helynév = lošad (ló, paripa) királyi lovászok telepe; Esztény pedig = szlávul állást vagy istállót jelent.
Mályán part menti lakást tesz; Szelecske = Selište (szállás, telep); Szelmicze = szállás (szláv selo falu, telep, szállás); Csurány praed. régen Csűrfalva a magyar csűr szóból. Moró = szl. morov (Villa, major); Magyar-Derzse = szl. država (Birtok); Gosztilla = hospes, jövevény, új telepités; Sajó-Udvarhely nevét a számos kis nemestől nyerte, kik a szolnoki várispánság korában itt tömörültek. Szász-Uj-Ős-ben csak az Ős lényeges, régi birtokot jelent; ilyen képzésű Zarándmegyében Bethlen-Ősi.
Várnevek: Sárvár, Szamosujvár, Bálványos-Váralja. Ide kell soroznunk Puszta-Úujfalut és Csicsó-Ujfalut. Ez utóbbi oláh neve Korabiä, alkalmasint hajó vagy talpfák készitésére vonatkozik.
Mesterségek s ipari foglalkozásokból alakultak: Lemény, = szlávban len- és kendertörő; Alsó- és Felső-Kosály = szláv kosárfonás; Alsó- és Felső-Gyékényes = gyékényfonás; Ködmönös, Alsó-, Felső-Szőcs (szűcs mesterségtől); Tálosfalva oláhul Blidaresti = edénycsinálás.
Kovás-Kápolnok régi neve Kovács-Kápolnok (ezt bizonyitja mai oláh neve is = Fauresti.)
Kő- és érczbányák nevei: Drága- és Torda-Vilma; a Vilma szó = 548szlávul vylam, törés (azaz kőbánya), Aranymező = aranymosás; Kohpatak = kohó, érzcolvasztó, hámor; Deés-Akna, = szlávul okna, üreget és bányát tesz; végre Oláh-Lápos-Bánya (oláh előneve új keletü), hol már Róbert Károly alatt a Bánffyak bányamüvelést gyakoroltak.
