Nevének változatai: 1314-ben Wzzyway és Wzzuue. 1362-ben Ozwe és Huzuoy. 1378-ban Wzwe és Felozuey. 1561-ben Ozway. 1750-ben Oszvaly. 1890-ben Aszó. Oláhul: Oszoj.
Első elnevezése szerint e régi magyar helynév értelme: Aszóalj vagy aszómező.
Először emlittetik 1314-ben Wzzyway és Wzzuue néven.
Fekszik a csáki-gorbói járásban, Deéstől 31·9 kilométernyire magas hegyek által körülvett mély völgyszorosban, keresztül foly rajta a Csernek határán eredő Pojény nevű patak, mely A.-Csobánkán át a semesnyei patakba ömlik.
Első birtokosaiul az Aba nemzetségbeli Czente család (Chenthe) s névszerint János s ennek fiai János és István emlittetnek. A Czenték azonban e birtokot Récsei Lőrincznek adták át zálogba, de 1314-ben ismét magukhoz váltották. Czente János Oszvalyt Elefánti Dezsőnek adta el, ennek fia Elefánti Mihály pedig 1362-ben azt ismét Bebek Györgynek és Istvánnak adta el, a mi ellen egyfelől Wass Miklós bizonyos egyesség, másfelől pedig (Bánffy) Tamás fiai Tamás és István tőszomszédság jogán tiltakoztak.
1378-ban a király Oszvajt és Feloszvajt, mivel – úgymond – azok reá szállottak, Bebek Györgynek és Istvánnak adományozta oda.
57A Bebekek magvaszakadta czimén 1470-ben Mátyás király e falut mint a kolozsmegyei Almás és Cs.-Gorbó tartozékát Dengelegi Pongrácz János vajdának adományozza,
1509-ben Bebek János e birtokot Somy Józsának vetette zálogba.
1523-ban Somy Gáspár s neje Perényi Margit s leánya Anna Tornallyai Jakab erdélyi kamaragróftól felvett kölcsön fejében ezen birtokát neki lekötik. Ugyancsak neki köti le adóssága fejében 1525-ben Somy Gáspár is e birtokát.
1535-ben Bebek Imre e birtok 1/4-ét Balassa Imrének s nejének Somy Annának eladta.
1554-ben Somy Anna özv. Balassa Imréné e birtoknak, mely a kolozsmegyei Almás várához tartozik, negyedrészét férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
1557-ben Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somy Ilonának adományozza.
1560-ban II. János király e birtok felét néhai Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta, a birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben II. János király néh. Somy Annától gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részét hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak, nejének Balassa Zsófiának s ennek testvére Balassa Margitnak adományozza.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somy Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
1577-ben egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László, Balassa Zsófiának férjére, (első férje Némethy Ferencz) szállott.
1585-ben Bagothai Magdolna, előbb Tarcsay György, most Lipót János neje, első férjének itteni része iránt Tarcsay Pált perbe fogja.
1592-ben itteni birtokosok Lippolt János, Tarcsay Miklós és Torma György.
1594-ben itteni birtokosok néh. Tarcsay György leánya Borbála s néh. Tarcsay Pál fia György.
1594-ben Tarcsay Miklós, Torma Gergely, Halmágyi Mihály birják.
581595-ben birtokosai Tarcsay Miklós, Csáky István és Sombort Borbála 2-ik férje Moldvai Bertalan.
1598-ban Tarcsay Borbála itteni részét férjére Thomory Istvánra hagyja.
1600-ban egyik birtokosa Torma György.
1609-ben birtokosai Fűzi Ferencz. Gyulafi Sámuel, Giróti Torma György neje Tarcsai jogán és Tarcsay György örökösei.
1632-ben a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egy harmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt. A következő évben ugyanezek és Csáki Krisztina tiltakoznak az ellen, hogy e részt a fejedelem Zólyomi Dávidnak adta.
1644-ben a fiscus Csáky István és László 14 itteni jtelkét elfoglalta, de 1645-ben ismét visszaadja.
1658-ban Gróf Csáky Istvánnak itt 3, Tarcsay Pálnak 5, Horváth Istvánnak 5 adófizető jobbágya volt.
1678-ban a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét t. i. 2 népes és 3 puszta telkét a fiscus elfoglalta.
1694-ben birtokosai Csáky László és Harinnay Ferenczné.
1696-ban Oszvaly hódoltsági falu.
1701-ben Torma Éva Balog Györgyné és Márta Zemper Jánosné a Torma Kata Kovács Mátyásné részéhez jogot formáltak.
1743-ban Gr. Csáky Imre magvaszakadtával annak itteni részét Gróf Csáky Borbála: Báró Bornemisza Jánosné, Katalin: Báró Haller 59Györgyné, Lázár Druzsánna: Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birják.
1751-ben Horváth Ambrus és László egy itteni telket Kovács Mátyásnak adnak.
1763–75-ben Fricsi Fekete Klára Kendeffy Józsefné, Gr. Lázár Ferencz, Gr. Wass Ádám.
1770–73-ban összeírt birtokos Szász-Czegői Horváth Ambrus apai ad. jogon,
1772-ben Csáky Imre mostohaanyját, ki Kászoni Br. Bornemisza Jánoshoz ment nőül, itteni részének kibocsátására kéri.
1785-ben Bereczki Dávid, Telegdi István, Br. Inczédi György és neje Wass Ágnes az itteni Torma-féle rész iránt, melyet ezek Szász Ádámnak zálogosítottak el, Bereczki Dávidnénak és sógorának kiitélte az 1794. évi márcz. 19-iki glis szék, egyezséget kötnek.
1795-ben Br. Inczédi Györgyné Gr. Wass Ágnes és Gr. Wass Dániel.
1796-ban Telegdi István egy itteni zálogos részt Szász Ádám s leánya Klára Mezei Jánosnénak visszabocsát.
1797-ben Oszvalyi Mezei János nemesjogu birtokos.
1800-ban az itteni Torma részt felosztják s e szerint Torma Benedek részét Telegdi István s Torma Judit után Szász Klára Mezei Jánosné örököl.
1820-ban birtokosai: Inczédi Sámuelnénak van 7 1/2 telke, Telegdi Istvánnénak van 5 telke, Jábróczky Antalnak van 5 1/2 telke, Kendeffi Erzsébet Brencsán Lászlónénak van 4 telke, Kendeffy Ferenczné Gál Juliannának van 4 telke, Kendeffi Lászlónak van 4 telke, Gr. Wass Tamásnak van 2 telke, Gr. Lázár Pálnak van 1 telke, Mezei Jánosnak van 4 telke.
1841-ben helyben lakó birtokos Mezei Pál.
1863-ban Gróf Wass Antónia és gyermekei: Károly, Gábor, Kálmán, Keczeli Mihály, Alsó Klára, Mósa József és neje, Gróf Lázár Miklós, Kovács Elek részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben nemesi jogú birtokosa: Keczeli Mihály.
Jelenlegi birtokosai (1898): Papp Panfíl és társai 143 h., vétel Keczeli Erzsébettől. Vállya Dániel örökösei: V. Irma 165 h., vétel Mezei Pálnétól.
60Hajdani lakosait a hagyomány magyaroknak tartja. 1594-ben Kendi Gábornak bezdédi birtokába való beigtatásakor e faluból Pethő Tamás, Véner János és Pincze Péter jelentek meg, a kiket magyaroknak tartunk. A magyarság itteni lakását bizonyítja „in pereu Ungurilor” nevű határrész, hol egy falunak nyomaira akadhatni, a melyből azt gyanitjuk, hogy e falu Alsó- és Felső-Oszvalyból alakult s az egyiknek lakosai magyarok és hadviselők lévén, csatákban elhullottak s a megmaradt rész beolvadt falustól az oláhságba.
1608-beli összeírás szerint már oláh község, melynek egy papja van. E század végén a törökök uralma alá kerül, lakói elszéledtek s határa is sok időn át miveletlenül maradt.
1712 után megmaradt lakosai az 1750-es években új megtelepedőkkel szaporodtak. Lakói kezdet óta a gör. keleti hiten voltak, 1840-es évek elején 55 férfi és 61 nő az egyesült hitre tért a czigányaival együtt, a többi megmaradt ó hitében.
1822-ben gör. keleti 32 családfő fatemplomát 1808-ban építtette és Mihály főangyalról nevezte el. Ma az egész község a görög keleti valláshoz tartozik. Papjai az újabb időben: Popovics György után Moldován János, Pap Gergely s a jelenlegi Pap Pántyilimon.
Anyakönyvet 1811 óta vezetnek.
Iskolát az 1850-es évek közepén állitottak fel, jelenleg Veczkkel közösen tartanak tanitót.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából, szalmafedéllel építik. Bútorzatát festetlen asztal s ugyanily ágy s léczből álló fogas képezi.
1713-ban van két zselléri malma, melynek haszna 1750-ben 2 frt, ámbár csak esőzés alkalmával forogtak. 1840-ben még egy kétkövű malommal szaporodott. Keresetét 1844-ben sóhordás, barom- és zabeladás képezte.
Két fordulós szűk határának kétharmada délnek fekszik, de ennek csak fele termékenyebb, a többi része észkas és sovány, földje fehéres, sárga feketés, száraz, nyirkos és agyagos; a jó földben őszi, tavaszi búza egyaránt terem, hajdan 3 szemet adott s ezért 1822-ben az I-ső osztályba sorozták a Cziráky-féle osztályzat szerint.
1753-ban volt összesen 187, 1750-ben 982, 1822-ben 1460 vékányi szántója, ebből őszi búza alá fordítva 431, tavaszi alá 196, tengerit 35 vékát termesztett. Szénája 1713-ban 14, 1750-ben 84, 1822-ben 196 szekérre való termett.
611750-ben két adózónak 10 vedernyi bora lett, szőlője 1841-ben is volt. A birtokosságnak van kevés szálas erdeje, míg a közönségnek semmi.
Határhelyek: 1864-ben Obrezsa, fekete agyagos szántók szélén hegyekkel; Doszu Pojenilor fövenyes szántó, kaszálló és legelők; Doszu Kosziturilor, homokos szántók és legelők; Plopti szántó, kaszálló és legelő. Pereu ungurilor.
1898-ban Pe Dosz, Pe Határ, Fodor Obrezse, Feczia Bezdéduluj, Borbur és Bárku dülők.
Magas hegyei 1841-ben: Gyalu zsii és Hoski.
1713-ban 2 jobbágy, 16 zsellérből álló összes lakossága 18 házban lakik, el van pusztulva 3 ház. 1750-ben 35 népes és 15 puszta telek, 31 jobbágy, 14 telkes, 2 telek nélkül való zsellér. Adó alatt volt ekkor: 11 ökör, 12 tehén, 2 ló, 29 juh, 13 sertés.
1750-ben: 93 ökör, 76 tehén, 27 bornyu, 190 juh, 88 disznó, 25 kosár méh.
1821-ben: 18 igás, 21 fejős, 21 fiatal marha, 84 juh, 4 kecske, 39 disznó.
1841-ben: 32 ökör, 60 tehén, 3 ló, 20 bornyu, 340 juh, 25 disznó és 7 méhköpű.
1750-ben volt 36 népes, el volt pusztulva 15 telek, melyből kihaltak, részben elköltöztek ezelőtt 40–70 évvel. 1841-ben 4 földesúri, egy papi, 49 zselléri, egy czigány füst, együtt 55. 1844-ben 4 nemesi, 50 pór, együtt 54 füst.
Lelkek száma 1841-ben: 153 fi, 171 nő, együtt 324. 1844-ben: 3 nemes férfi; 155 fi, 153 nő pórság részen, együtt 311.
1857-ben házak száma 68, van 4 róm. kath., 140 gör. kath., 210 gör. keleti, 11 evang. ref., 8 zsidó, együtt 317 lakosa. 1844 előtt az alparéti járáshoz tartozott.
1886-beli népszámlálás szerint lakossága: 380 gör. keleti román és 8 zsidó, együtt 388.
1887-ben 6 ev. ref. lélek a szinyci ev. ref. egyházhoz tartozik.
1891-ben 2 róm. kath., 2 gör. kath., 393 gör. keleti, 12 ev. ref. és 7 izraelita, együtt 416 lélek.
Adója 1755-ben: 154 frt; 1845-ben 235 frt; 1898-ban 779 frt 84 kr.