Báton.
Báton.
Gr. Bethlen ltár.
9. Lib. Reg. 53.
Nevét valószinüleg „batina” szláv szótól vette, mely nyelvünkön kákabot-ot jelent.*
Vida Károly Elmélkedések a Magyar Nemzet viszontagságos tört. 151. 153. Érdi. Erdélyen talált viaszos táblák pag. 16. l. magyarázzák Báton nevét Batan, Batah Zsidó szóból, mely arabba is átment = üres hely, más szerint férfi név, vitéz, bátort jelent és küzdést. Spangár András: Magyar Kronika. Kassa. 1738-ban pag. 8. Baton nevü fejedelemt emlit.
Először emlittetik 1405-ben* Bathon néven.
Gr. Bethlen ltár.
Fekszik Bálványos-Váraljától délre, a határán eredő s róla nevezett kis patak partján, szűk völgyben, mely délről északra húzódik. E községhez tartozik a katonai térképen Kis-Báton névvel jelölt puszta, Csaba-Újfalu felől jövő patak egyesülésénél, Deéstől 22 kilométerre a kékesi szolgabirói járásban.
Báton első említésénél 1405-ben* Bálványosvárához tartozik.
U. o.
1456-ban is* ilyen gyanánt fordul elő s a Bánffy és Váradiak birták, de tőlük Mátyás király elvevén, Vingárdi Geréb János Erdély alkormányzójának adományozta s ebbe őt be is igtatták 1458-ban,* de ezektől megint az előbbi tulajdonosok birtokába került* 1463-ban. A Bánffyak hűtlensége folytán a királyra szállott Báton is, melyet Mátyás király 1467-ben* a váradi püspöknek s utódainak adományozott.
Dl. 278898.
Dl. 27317.
Dl. 26893 és 27908.
Dl. 27917.
1553-ban* Szamosujvár tartozéka, a honnan 1594-ben* birtokosa Mindszenti Benedek kezébe került s birja 1607-ben is* s ugyanekkor* Rákóczi Zsigmond kápolnai Bornemisza Boldizsárnak Patocsi Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patocsi Erzsébettől való leányát Margitot, Allya Farkasnét, Annát Mindszenti Benedeknét, Juditot Szikszay Györgynét és Borbarát Huszár Istvánnét itteni részükben megerősíti.
Urb. et. conscr. f. 87. nr. 29.
Km. Doboka V. 42.
4. Lib. Reg. 210.
4. Lib. Reg. 172. 210.
1371618-ban* Mindszenti Gábor, Benedeknek Wesselényi Katától való fia birja. Jobbágyai: Fatuly Ivácskó, Mille stb. családok.
9. Lib. Reg. 53.
1630-ban* birtokosa Mindszenti Gábor, a kiről 1658-ban* özvegyére szállt, a kinek itt 11 adófizető jobbágya volt.
E. F. L. III. 159. I.
Torma cs. levéltár.
U. o.
1664-ben Mindszenti Gábornak Péchy Erzsébettől való leánya Erzsébet, Kapy Gáborné, a kiről a birtok (leányait elhallgatva) így szálott: két fia Kapy János és György, Jánosnak 1676-ban Vitéz Klára nejétől gyermekei között leányai: Johanna és Erzsébet Jábróczky Ádámné (1700), ennek fia 2-ik Jábróczky Ádám, kinek Szeredai Borbárától fiai: Gábor, Mihály stb. és leánya Kata. Gábornak Torma Katától gyermekei Mária Fráter Antalné, Erzsébet Hatfaludi Péterné és Jábróczky Antal. Máriának Fráter Antaltól a többek közt leánya Anna Vas Antalné, Erzsébetnek Hatfaludi Pétertől László és leánya Druzsi b. Inczédi Mihályné. Az emlitett 2-ik Jábróczky Ádámnak Szeredai Borbárától való leánya Kata, – testvérei Gábor és Mihály – férjhez ment br. Dujardin Józsefhez és ettől való leánya Borbára gr. Mikes Istvánhoz menvén nőűl, ennek leánya gr. Mikes Róza gr. Mikes Jánosné. Az emlitett Kapi Johannát elvette ikl. Toldalagi János, kitől való fia György nőűl vette Almadi Annát s ettől a többek közt Mária leánya férjhez ment Jékei Sándorhoz, kinek fia Sándor, ennek Székely Zsuzsannától való fia Sándor magtalanul elhalt s másik fia Zsigmond (L. Dengelegnél tovább.)
1670-ben* Péchi Erzsébet Haller Péterné.
Torma cs. ltár.
1677-ben* Apaffy Mihály Péchi Erzsébetet előbb Mindszenti Gábor, majd Haller Péter özvegyét, utóbbi férjétől való gyermekeit Lászlót, Jánost, Györgyöt, Erzsébetet Bethlen Elek özvegyét, valamint első férjétől való leányának néh. Erzsébetnek Kapy Gábornénak leányát, Kapy Krisztinát e birtokukban megerősiti.
E. F. L. XII. fasc. 5. A.
1683-ban* Kapy Erzsébet ild. Tholdalagi Jánosné birja.
Poncgrácz cs. ltár.
1694-ben* birtokosai: Apor Péter és Jábróczky.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35. 56.
1700-ban* e falut Kapy Erzsébet Jábróczky Ádámné a gubernium-és gr. Apor Istvántól magának adatni kérte.
Erd. Gub. 620. sz.
1721-ben* Kapy János és Erzsébet birja egy negyedrészét.
E. F. L. XII.
1738-ban* itteni birtokosok: Tholdalagi Krisztina, Szabó Józsefné, Jábróczky Gábor özvegye Szereday Borbála s fiai: Gábor, Ádám, Mihály, János és Zsigmond és leánya Kata.
E. F. L. III. 164. B.
1748-ban* Tholdalagi György, Jábróczky Gábor özvegye; néhai Jékey Lászlónak Tholdalagi leánytól való fia Sándor és Szabó Gábor.
E. F. L. III. 173. K. K. M.
1749-ben* néh. Jábróczky Gábor és neje Szeredai Borbára fiainak van itt 37 jobbágyuk, 11 zsellérük; Jékey Zsigmondnak 5 jobbágya, 1 zsellére; Tholdalagi Györgynek 3 jobbágya, 3 zsellére, Szabó Gábornak 2 jobbágya, 4 zsellére, kiktől 1771-ben* e birtokot a fiskus magához váltotta.
E. F. L. III. 232. F. K.
U. o. 233. C.
1381772-ben* birtokosai: Alsó Ferenczné Sebesi Krisztina, Turóczi Andrásné Sebesi Juliánná, a kis-sajói, monori és glédeni részekért itt a Szabó és Tholdalagi részt, Rettegen pedig a Mihálcz-féle birtokot kapták cserébe.
Torma gyüjt.
1777-ben* egyik birtokosa Jékey Zsigmond.
Megyei ltár selejt. 30. sz.
1786-ban* birtokosai: ifj. gr. Bethlen Pálnak van 44 jobbágya, 3 zsellére, Alsó Sándornak 11 jobbágya, Turóczinak 10 jobbágya, 1 zsellére, Jábróczky Jánosnak 6 zsellére, Jékey Sándornak 3 jobbágya, 1 zsellére, Jábróczky Gábornak 4 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1791-ben* gr. Rédei Mihály, br. Kemény Simon, Farkas, Krisztina Bethlen Pálné, Teréz br. Rudnyánszkyné, Anna Petki Józsefné, továbbá fejérvári Ábel Károlyné s a csapói Kun család kérik az országos rendeket, hogy katonásitott birtokaikért itt szintúgy a Bethlenben, Viczében cserébe kapott birtokaikat a fiskalitások sorából töröljék.
Torma jegyz.
1800-ban* Jábróczky Zsigmondné Endes Zsuzsa férje itteni birtokrészét eladja férje testvére Jábróczky Gábornak több más községbeli részével együtt s ez pedig fia Antal és leánya Mária Fráter Antalnéra hagyta, ki az itteni részt örökölte.
U. o.
1813-ban* néhai Turóczy József volt egyik birtokosa.
Megyei ltár selejt. 131. sz.
1820-ban* birtokosai: Bardocz Eleknek van 36 telke, gr. Bethlen Pálnak 17, id. Mósa Józsefné id. Alsó Teréziának 6, Turóczy Klárának 5, Jékei Zsigmondnak 5, Felszegi Károlynak 5, osdolai Wass Antalnak 4, Turóczy Györgynek 4, Jábróczky Antalnak 2, Szoboszlai Ferencznek 2, Hatfaludi Lászlónak 1, br. Inczédy Mihálynak 1, gróf Mikes Rozália gróf Mikes Jánosnénak 1, 1 pap, 1 szabad nemes.
Erd. Kanczellária ltára.
1829-ben* br. Kemény, Huszár, Perényi, gr. Lázár és Haller, Jábróczky, Alsó, Jékei és Keresztúri családok birják (Monor, Sajó stb.) a fiskus által katonásitott birtokaikért cserébe kapott jogon.
E. F. L. XII.
1843-ban* birtokosai: Bardocz Eleknek van 14 telke, Barabás Pálnak 12, Makó Mártonnak 12, Ajtai Andrásnak 4, Felszegi Károlynak 4, Fráter örökösöknek 4, Mósa Zsófia és Lászlónak 3, Turóczy Györgynek 3, Turóczy Klárának 3, Alsó Lászlónak 2, Szász Györgynek 2, ifj. Mikes Károlynak 1, Inczédi Mihálynak 1. Immúnis nemes 1, pap 1, zsidó 4.
Megyei levéltár.
1863-ban* Thuróczy Gergely, Alsó László, Felszegi Károly, Fráter Farkas, Mózsa Klára, id. Ajtai György, Rácz György, Fekete László, 139Ajtai Gábor és György, Inczédi Borbára és László, fricsi Fekete Sámuel, Mósa László és Miklós Károly itteni birtoka után úrbéri kárpótlást kap. Inczéné Herczeg Róza Csaba-Újfalu és itteni 36 jobbágytelek után és Szántóné Barabás Anna, gr. Bethlen Károly kaptak úrbéri kárpótlást.
Urb. Wes. 68–169. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Incze Ferencz, Jáger Alajos (Kolozsvárról), Herczeg János, vádi Boér László és Godra Andrej.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): Szalay Lajos, 532 h. vétel. Ajtai és Dr. Incze Miklós-féle birtokok egyesítve, Placsintár Dávid Jager Alajostól vette.
Lakosai adataink szerint kezdettől fogva oláhok, kik szaporodtak az ide szökött jobbágyokkal.* De hogy az ős korban már lakott helység volt, bizonyítja „Intre csetecz” határrészben ismeretlen korból való vármaradványa, hol kincskeresés közben vastag cserépdarabokat, régi pénzeket, csákányokat stb. találtak.
1456 Dl. 27898.
Gör. kath. egyházközség. Fatemploma szent Parasciva tiszteletére 1732-ben épült, mikor a gör. keleti valláson voltak, de 1764-ben* ezt az egyesülteknek adják át s egy része régi hitéhez ragaszkodva, újat akar építeni, s a megye határozata szerint ennek építésében az egyesültek is kötelesek voltak segítséggel lenni. Hogy felépítették, nem tudjuk, de 1792-ben még 41 gazda volt a nem egyesült valláson s a papi házat gr. Bethlen Pálné foglalta le.* Ekkor alakult parochiája is. Anyakönyveit 1824 óta vezeti.
Megbyei ltár selejt. 15. sz.
Megyei ltár. 58. sz.
Iskoláját az 1850-es évek elején létesítette s tartja fenn ma is.
1759. és 1781-ben* a katonaságnak itt 3-ik osztályhoz tartozó szállása volt, mely 1790-ben adatott el,* de 1812-ben ismét lovas katonaságot rendeltek ide.
Megyei ltár.
U. o.
1872. év óta körjegyzői székhely.
Jelenleg Szalay Lajosnak van gőzmalma 3 kővel és egy kétkerekű felülcsapó malma Pap Andrásnak.
Éghajlata egészséges s gabonának kedvező.
1750-ben* határa mindenfelé hegyes, azért terméketlen. Semmi kereskedéssel nem foglalkoznak, földjük termékeiből élnek s barmok eladásából pénzelnek, melyeket a 4 óra távolságra fekvő Szamosujvárt árusítanak el. Két fordulós határa évenként trágyázást kivan, de magas fekvése miatt nem lehet trágyázni, de nem is marad meg rajta, a záporok lemossák s ezért nem is szokták trágyázni. Egy köböl őszbúzavetésből 1405 kalangya lesz és kalangyánként másfél véka szemet ereszt, a tavaszi búza 4 kalangyát ad, egy-egy véka szemet, szint így a zabvetés is, melynek kalangyája 2 véka szemet ad. Egy veder mustot 17 krajczáron árusítanak. Tüzelésre való fája elegendő, legelője kevés. Kaszálni a fordulók szerint szoktak. Adó alatt van 542 köböl férőű szántója, termett 29,6 köböl őszbúzát, 14 köböl rozsot, 114 köböl tavaszgabonát, zabot, 16 köböl törökbúzát, borsót, lencsét, 232 1/2 szekér szénát, 51 veder bort. Jármas ökre, lova 200, tehén 157, 44 tulok, csikó, 258 juh, 148 sertés, 55 méhköpű, főző üstök jövedelme 12 frt. Határa hegyes és sovány, 1822-ben az első osztályba soroztatott adózás tekintetében,* épületköve bővön és jó minőségű.
U. o.
Erd. főkormsz. ltár.
Határhelyek: 1749-ben* Valye Csabi, Oszoj, Paroul szolszi, Lazu luj Lacz, Koilic, Sesz, Lakú, Gyalu Borbáth, Dulgo Voje, Bogdenest, Czikles, Dilma, Gyalu Flori, Szekatúra, Sesztreile, Macsirla, Káráre.
E. F. L. III. 232. F.
1769-ben* Sipot, Podu Ruszuluj, Pripor, Oroje, Zsie, Kornu, Ripa Drakuluj, Majeriste; Styubej, Grujecze, Csonka, Szlobozie Korbuluj, szabad erdő.
U. o. 233. a.
1864-ben* Kurmatura, Lázu Sztankuluj, Kopicsel, Ritu Mori, Mesztákin, Lázu lui Láczi, Kornyi, Oszoju, Szolgá, Poduri, Podurile, Dupa Gyál, La gregyina Vanyi, Slobozia, Szekatúra, Podu Ruszuluj, Kasztelya Varuluj, kopár hegy; Ripa Drakuluj, Magura, Lazu Hori, Pojenyiczele, Szocsi, Doszu fundetura, Blindusicza, Sesurile, Gura Lupoj, Kornyiczel, Bántópatak, Halmágy, Cseteczile, romokhoz hasonló kőszirtek, Podurile, Karpiny, Berlogu mik, Válya beszericsi, Grope zsiilor, Vádu Unguruluj.
Pesti Frigyes gyüjteménye.
Jobbágy-szolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai szentmártonnapi censust s évente Czoptelkével együtt 1 tehenet tartoznak adni s mint oláh falu, ötvenedet fizet mindenből.
Urb. et. Consc. fasc. 87. nr. 29.
Lakossága: 1553-ban* van 25 jobbágy, 5 zsellér, kik 30 házban laknak, egy házra 3 lakost számítva: 90 lélek.
Trans. f. 9. nr. Urb. et. Consc. 87. nr. 29.
1603-ban* 25 ház van benne.
Urb. Consc. f. 95. nr. 87. és M. C. 16–19.
1713-ban* 16 jobbágy, 11 zsellér lakik benne 20 házban, el van pusztulva 7 ház.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* lakossága 56 jobbágy, 4 özvegy, 9 telkes és 21 enélkül való zsellér s egy özvegy, 4 kóborló, kik összesen 63 1/2 telken laknak 91 házban. Köztük: ács, fazekas, asztalos, szűcs és zenész egy-egy ily iparos által van képviselve.
U. o.
1411822-ben* adó alatt van 716 köbölnyi szántója, 446 1/2 szénatermő rétje, 46 ökre, lova, 51 tehene, 6 bornya, 33 juha, 5 kecskéje és 18 sertése és 6 méhköpűje.
Erd. főkormsz. ltár.
1857-ben van 143 háza, 703. gör. kath., 40 ev. ref. és 2 izr., együtt 745 lakosa.
Lakossága 1886-ban: gör. kath. 834, helv. hitv. ev. 2, izraelita 15, együtt 851.
1891-ben Báton és Kis-Báton lakossága együtt: 886; ebből 6 róm. kath., 844 gör. kath., 3 ev. ref., 1 lutheránus és 32 izraelita. 189 ház. Határa 3559 k. hold.
Adója 1749-ben 467 frt 50 kr. 1755-ben* 420 frt 56 kr. 1822-ben* 489 frt 55 kr. 1898-ban 2012 frt 27 kr.
U. o.
U. o.
Beke.
Nevét hasonnevű várjobbágytól vette.
Először emlittetik 1288-ban* Beeke néven, mint Némához tartozó földrész.
Dl. 29993.
Beke néven Némának egy földrészét hívták, mely a Deésre vezető úttól kezdve a Szamosig terjedt. Néma birtokosa Miklós fia: Derzsik (Dersyk) ispán 1288-ban* kihasítván azt Némából, a Kövesd (Kuesd) nevű erdő negyedrészével együtt, kivéve a Szamoson levő malmot s ahhoz tartozó helyet, nővérének Margitnak és ennek férje: Zilahi Becsének (Beche) adta oda a köteles leánynegyed fejében. Ezentúl tehát Beket másként „Becse-Némájának” nevezték, de nem sokáig, mert* Becse magtalanul elhalván, a király Beket Sós Péternek, a Némaiak rokonának adományozta. Sós Péter s fiai Tamás, Pál és István, e birtokot és Kövesdet 1298-ban* Deésakna városának eladták. A velük rokonságban lévő Némaiak t. i. Mihály és Gergely azon Némai Dersiknek fia,* Bekét vissza perelték Deésaknától s azt 1321-ben* a vételár lefizetése után birtokukba vették; Kövesdet azonban Deésaknának engedték át. 1336-ban* Bekét azon Némai Gergely kiskorú fia Miklós birja, a 142ki magtalansága esetére azt Tótöry és Mikeházi Mikének biztosította. Miklós 1341-ben* még emlittetik, Beke többi birtokosaiul pedig azon Némai Mihály fiai Pető, Tamás és László vannak megnevezve.* Ugyanezen utóbbiak (Miklós időközben elhalván) 1353-ban* is szerepelnek s rájuk nézve végzetes módon, mert ebben az évben vesztették el Bekét, s azt az erdélyi vajda Deésaknának örökre oda ítélte, mert azon 1321-ki egyezség, mely szerint Beke a várostól a Némaiakhoz került vissza, a pörben hitel-vesztettnek itéltetett. Beke e szerint Deésakna tartozéka lön.
Dl. 29993.
Deés város levéltára 1367-ből.
Dl. 27829.
Dl. 30005, 31078.
Dl. 27829.
Dl. 30005, 31078.
Dl. 27829.
U. o.
Deés város ltára.
1375-ben* mégis Némai Gergely fia Miklós, annak és Némának negyedrészét leányának adja át leánynegyedül.
Dl. 27832.
1411-ben* Némai Pető Mihály birja.
K. M. Torma I. másolat.
1427-ben* Némai Pető fia Benedek és Péter, László, Némai László, kik Deés határából szántót, rétet és erdőt foglaltak el, birják; az elfoglalt részt pedig 1468-ban* Mátyás király Deés városának visszaadatta s a várost újra beigtatni rendeli,
Deés v. ltár.
U. o.
1519-ben* Némai Istvánnak itteni része emlittetik, s jobbágyai Kályán és Szentmargitai.
Dl. 28030.
1523-ban* Némai István s fia Miklós, Némai Tamást itteni része elidegenítésétől, Galaczi László fiait Máté, Balázs és Bertalant pedig annak elfogadásától tiltják.
U. o. 28039.
1523-ban* Némai Tamás itteni részének egyik felét, azon 2 telket kivéve, melyeket Losádi Jánosnak vetett zálogba, veje Galaczi László fiának Máté, Balázs és Bertalannak, másik felét pedig néhai Bocskai Miklós leányának Apollóniának, kinek anyja azon Némai Tamás leánya volt, zálogba veti.
KM. prot. R. 87.
1523-ban* azonban Némai István és fia Miklós ettől Némai Tamást eltiltják.
DL. 28039. és KM. prot. R. 88.
1524-ben* Némai Tamás itteni részének negyedét 2 jtelek (Pásztor, György) kivételével Szucsáki Miklósnak s néhai Bocskai Miklós leányának Apollóniának veti zálogba.
KM. prot. R. 141.
1535-ben* némai Némai István és fia Miklós, Erzsébet az István húga és leánya Ilona, itteni részeiket várczai Vajda Balázsnak adják cserébe ennek kolozsmegyei birtokáért.
XXII. Fasc. 13. S. E. F. L.
1535-ben* Botházi Péterné Katalin és Botházi Pál özvegye Borbála, 143Hosszútelki Pétert, Komnyátszegi Istvánt s Budai Gergelyt az itteni részek eladásától tiltják.
KM. prot. 1534: 30.
1538-ban* Komjátszegi Istvánné Margit, kinek anyja néhai Némai Miklós leánya Zsófia volt, s fia Komjátszegi István, itteni részüket néhai Némai István leányának Orsolyának várczai Vajda Balázs, nejének eladják.
Km. prot. Extraxit 136.
1545-ben* néhai Budai Tamás leánya Margit, Komjátszegi Istvánné itteni részét Patai Dezső Antalnak adja cserébe.
U. o. Széllyes 43. és Doboka D. 4.
1570-ben* Némai Zsigmond, Boldizsár és Vajda Mihály itteni birtokosok.
K. M. Torma I. másolat.
1579-ben* Szucsáky Márton és Péter, Vajda Mihály, Szükereki Lőrincz, Tothy Márton birják.
Gyf. Szathmár f. 2. nr. 22.
1580-ban* Sárdi Fejérdi Miklós itteni részét Gerőmonostrai Kabos Gábornak veti zálogba.
Km. prot. 1578: 82.
1588-ban* Báthory Zsigmond Sombori Székely Jánosnak Némai Dezső Ferencz leányától Annától való fiát, Gergelyt, itteni anyai részében új adomány czímén megerősíti.
II. Lib. Reg. Sig. Báthory 157.
1597-ben* sajóudvarhelyi Székely Zsigmond a maga és Székely János részét nővérének: Katalinnak Pósa Jánosnénak adja cserébe.
Nádudvary ltár.
1598-ban* birtokosai: Pósa János, Zalai Bálint.
Deés v. ltár.
1601-ben* Szucsáki Benedek.
Gyf. Cent. CC. 34.
1619-ben* Módra György itteni részét jobb. anyja Szucsáky Kata után birja. Más itteni birtokos* Vajda János, Erazmus János, Makai Bálint.
Mózsa cs. ltár.
Torma gyüjt.
1621-ben* Kádas Erzsébet itteni részét, mely nála van zálogban és deési nemesi házát férjére: deési Stenczel Jánosra hagyja.
Km. Szolnok int. K. 8.
1628-ban* Nagy Cseh István itteni részén unokái: Somlyai Gáspár, Bedő Miklós, Nyilas Márton, Somlyai Erzsébet Sághi Erazmusné megosztoznak.
Km. Kolos C. 31.
1643-ban* Beke birtokosai: Némai György, Lukács, Péter és István, Szucsáki István, Módra Márton, Ebeni Zsigmond, Stenczel János. Ezeken kivül Toki, Böjtörő, Fazakas, Czegödi, Lázár, Pál, Mester, Kalyán, Tegzes, Pósa, Károlyi családok és Kövér István nemes, ki neje Vajda Erzsébet Vajda János leánya jogán lett birtokos, miután apósa itteni birtokát, melyet Toldalagi Jánosnak zálogosított volt el, kiváltotta.
Gróf Kornis ltár.
1441647-ben* Kecseti Erős István és neje Ébeni Zsuzsa birnak.
Torma gyüjt.
1650-ben* birtokosai e pusztának: Módra Gáspár, Márton, Sára Szabó Ferenczné és Erzsébet Kádár Istvánné.
Proclam.
1669-ben* Némai Szilárdi Mihály s nővérei: Anna Csornai Bálintné, Erzsébet Kalos Istvánné tiltakoznak az ellen, hogy Szucsaky István itteni részét özvegye Vajda Erzsébetre s fiára Haranglábi Zsigmondra hagyta.
Km. Neor. Q. 161.
1672-ben* Haranglábi Zsigmondot e prediumba beigtatják s ennek magvaszakadtával itteni javait Vay és Vajda Mihály kapja.
Torma gyüjt.
1760–69-ben* birtokosai: Bethlen Pál, Fejérdi György és Mihály, br. Korda György, Szentpéteri János és Péter, Néma Péter, Búzás József, Seredi Klára, Kádár Zsigmond, Visky Márton, Pap János és Sára, Újhelyi András, Lengyel András, Dániel és István, Fejér Mihály.
Megyei ltár.
1770–73-ban* Kádár Zsigmond apai, Tordai Viski Márton női, Seredi Klára Toroczkai Boldizsárné, váradi Búzás József, Lajos, Mihály anyai, apai Prosa jogon 3 örökséget, továbbá a Weér és Kádár család, ikafalvi id. és ifj. Pap János anyai jogon egy udvarházat és két jobbágytelket, Szentpéteri János ifj. és id. egy udvarházat és 6 népes telket anyai (tán Somodi) jogon birnak itt.
U. o.
1807-ben* e pusztabeli részben bir Bessenyői Babos Jánosné Kádár Ágnes.
Proclam.
Lakói kezdettől fogva magyarok voltak. A hadi útba esvén, sok zaklatásnak és pusztításnak voltak kitéve. De legnagyobb pusztulását a Básta és Mihály vajda korában érte, ekkor ölettek ki lakói s pusztittatott el a falu a szomszédos Víz-Szent-Györgygyel együtt. Ezután mint puszta emlittetik, megmaradt lakói a biztosabb menedéket nyújtó völgybe, Némába húzódtak s határát innen birták és birják mai napig. Régi helyén néhány ház és fogadó épült az újabb időben az országút mentén, a hová Bodor birtokos 1846-ban 40 lélekből álló ág. evang. vallású tót családot telepitett, kiknek utódai ma az oláhok számát szaporítják.* Különben Némának előrészét képezi.
Deési ev. ref. esp. ltár.
