Borkút.
Borkút.
Gr. Bánffy ltár. S. 13.
Dl. 28357, 28585.
Km. prot. Michael 17. és Neo reg. D. 4.
K. M. Szolnok Int. B. 15.
Nevét savanyú ásványos vizétől vette, melyet a nép borvíznek nevez.
Először emlittetik 1331-ben* Burliget néven.
Gr. Bánffy levéltár S. 13.
Magyar-Láposról Kápolnok-Monostor felé vezető úttól jobbra, nyugatról keletnek nyílt völgyben fekszik. Keresztül foly rajta a róla nevezett patak, mely a Deberke patakába szakad. Deéstől 46 kilométerre a láposi szolgabirói járásban.
Borkútot, a mint azt egy 1331-ki* oklevél tanúsítja, a losonczi Bánffyak közül való Dénes fia Tamás az 1325–1331-ig terjedő időközben alapította.
Gr. Bánffy levéltár S. 13.
Ezentúl is a losonczi Bánffyak birták s mint ilyen, Magyar-Lápos tartozékaként szerepel.
2411381-ben* Régeni (Bánffy) István fiai közti osztály szerint e birtok Györgynek jutott.
Dl. 28357, 28355.
1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai Imre, Péter, András s Mihály a birtokukban lévő Borkút egyik felét, Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai: Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fia Kristóf, azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának István moldvai vajdának s fiának Bogdánnak eladják.
Km. prot. Michael 17. és Neoregest. D. 4.
1553-ban* a Lápos-vidékének s Csicsóvárának tartozéka; kenéze Triff.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt fölmenti a 30-ad alól.*
I. L. Reg. Sig. Báthory 251.
1591 jul. 1-én (Fridwalszky Mineralogia Trans. p. 132. és 203.) Báthory Zsigmond 6 évre a bányákkal együtt mivelés végett L. B. Herberstein Felicziánnak s fiainak adta s az esztendő 1592 Szent-Mihály napján kezdődött. A borkúti bányákról Valerius Mineralogia edita Berolini 1750. azt írja, hogy arsenikumáról nevezetes. Ez a Borkút-e vagy az Oláh-Láposbánya vidékén lévő ily község, az adatokból kivenni nem lehet.
1596-ban* Almády Gáspár e birtokát, melyet a fejedelemtől kapott adományba, Gombási Lajos Bálintnak adja cserébe.
Km. prot. A. 305.
1598-ban* birtokosa Nemes János. Balázs, Csicsó és János nevű jobbágycsaládok emlittetnek.
Km. Szolnok int. B. 15.
1598-ban* Báthory Zsigmond, miután Borkút Lajos Bálint halálával nővérére Katalinra, Nemes János nejére szállott, abban őket megerősíti.
K. Szolnok int. L. 5.
1599-ben* Mihály vajda néh. Nemes Jánosnak özvegyét Nemes Katalint s gyermekeiket Andrást és Dorottyát Keresztesi Pálnét s ennek férjét Borkút birtokában megerősíti.
Tört. Lapok 1874. évf. 288.
Erd. fisc. ltár.
Torma gyüjt.
1618-ban* birtokosa Szegedi Bálintné és Nagy Albertné, kik ez és az alőri birtokuk után egy gyalogpuskást állitanak ki.
Rettegi S. gyüjt.
1642-ben* Nagymegyeri Keresztessy Ferencz birja Némethi Nemes Jánosnak Báthory Zsigmondtól adott jogán.
Torma által idézve Tom. 13. fol. 588–595.
1658-ban* Keresztessy Ferencznek itt 10 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
1679-ben* Nagymegyeri Keresztesi Sámuel és neje Kassai Borbála e falut id. gr. Csáky István özvegye Mindszenti Krisztinának vetette volt zálogba, most Daczó György s neje Kun Sárának és Ebeni Juditnak özv. Kálnoki Mihálynénak adja. Keresztesi itteni birtokának fejedelmi dézmáját a magyarlápost ev. ref. pap számára fizette.
K. M. Szolnok int. K. 29.
2421694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1702-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel; egy telkes nemes a Bogya család.
Erd. főkormsz. ltár.
1717-ben* néhai Keresztessy Pál s neje Nemes Dorottya leányai: Zsuzsanna id. Jósika Gáborné és Judit Borbátvizi Mátyásnétól leszármazó utódai, t. i. Jósika Imre, Dániel Mária Folthy Bálintné, Zsuzsanna Naláczy Györgyné s ennek fiai: Naláczy László, István és György; Judit Inczédy Józsefné és Zeyk Mózes egy-, másrészről pedig azon Keresztessy Pál fiától Ferencztől s nejétől Béldi Katalintól leszármazó Szilvássy János, Nádudvary András, Nemes Elek, Váradi András, Balogh Zsigmond s fiai: József, Ádám és Dávid e birtokban megosztoznak.
Torma cs. ltár.
1726-ban* egyfelől Koncz Éva Száva Mihályné, másfelől Koncz József gyermekei: György, József és Ágnes Gyulay Jánosné, atyjuk Koncz Gábornak itteni részét maguk közt két részre osztották.
Gyf. div. Cott. I. fasc. 1. nr. 23.
1729-ben* a Keresztessi család magvaszakadtával, annak leányági birtokosait: Toroczkay Ágnest Bánffy Györgynét, Balogh Zsigmondot, báró Jósika Zsigmondot, Istvánt és Mózest, Buda Gáspárt, Naláczy Lászlót és Józsefet, Inczédy Józsefnét, Csóka Györgyöt, Dániel Eleket, Nádudvary Andrást, Barcsay Ferenczet, Lukács Sárát és Zejk Miklóst a fiscus bizonyos összegért e birtokban meghagyja.
E. F. L. XII 1/2 fasc. 22. E.
1750-ben* Vízi Dávid egyik birtokosa.
Erd. főkormsz. ltár.
1752-ben* Weér Mihály anyja Nádudvari Mária jogán Inczédi Sámueltől itteni részének kiadatását kéri, mivel Keresztessi Ferencz hűtlensége bélyegén az ő részét nem foglalta el a fiscus.
Torma gyüjt.
1770–73-ban* birtokosai Horváth Ádámné Vasas Krisztina és Suba István, kinek a Rácz jogon 3 népes és egy puszta jobbágytelke van.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* birtokosai: gr. Toldalagi Farkasnak van 10 jobbágya, 1 zsellére, gr. Gyulai Józsefnek 5 jobbágya, br. Inczédi Mihálynak 8 jobbágya, Székely Dávidnak 7 jobbágya, Horváth Lászlónak 8 jobbágya, 2 zsellére, özv. Horváthnénak 6 jobbágya, Sebess Ferencznek 8 jobbágya, Gyulai Ferencznek 6 jobbágya, Rácz Sándornak 4 jobbágya, 1 zsellére, Nagy Szabó Andrásnak 5 jobbágya, Rácz Farkasnak 2 jobbágya, Rácz Józsefnek 2 jobbágya, Rácz Lászlónak 2 jobbágya, Rácz Eleknek 2 jobbágya, özv. Palatkai Lászlóné Mara Klárának 1 jobbágya. 1792-ben* egyik birtokosa Gyalai Finta.
U. o.
Megyei ltár selejt. 232. sz.
2431820-ban* birtokosai: Brencsán Károlynak van 10 telke, Gyalai Szabó Jánosnak 8, Székely Mihály örökösének 8, Szelecskei Horváth Lászlónénak 8, Vay László örökösének 8, Incze Józsefnek 7, Orosz Mihály örökösének 7, gr. Béldy Venczelnek 5, Rácz Eleknek 4, Szelecskei Sebes Juliannának 4, Ikafalvi Balogh Zsigmondnak 3, Rácz Györgynek 3, Rácz Lászlónak 3, Rácz Jánosnak 2, Dési Gábornénak 1, m.-láposi Imre Józsefnek 1 telke.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* Kádár Anna szül. Benkő részére 14 jobbágytelkeért itt és Kosztafalván 315 hold birtoka után 5264 frt 16 kr. úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wesen 66. l.
1863-ban* Simon Mózes és Dávid, gr. Teleki Júlia Tiszáné, gr. Béldi György, Balázs Miklós, Leó Mária és Bányai György, Técsi Samu, Martonffy Kata, Rácz Karolina, Újvári György, Kászonyi Albert és Sándor, Galambos Jusztin és László, Rácz Jozefa, Kőműves Jánosné, Rákosi Ferencz* úrbéri kárpótlást kaptak innen.
Urb. Wesen 75–192. l.
Megyei ltár selejt. 181.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Lőrincz József és Gyárfás Ferencz.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Eszterházi István, 148 h. Técsi és Zajzon-féle birtok, vásárlás. Volt úrbéres közönség: 348 hold, felszabadulás után.
Lakosai kezdettől fogva oláhok, hol időnként magyarok is laktak, mint birtokosok, de számra nézve kevesen. A Básta, Mihály vajda korában lakói majdnem mind kipusztultak.
A gör. keleti felekezetnek temploma kőből épült sugár magas tornyával 1860-ban s 1878-ban szentelték fel szent Mihály tiszteletére. Harangjait 1852-ben öntette Kolozsvárott. Papjai 1848 előtt Balota László, Perhajcza Péter, 1850 után Perhajcza Tivadar s a jelenlegi 1880 óta Perhajcza János.
Iskoláját 1870. év után létesitette, jelenleg Ünőmezővel együtt tartanak tanitót.
A g. kath. felekezet templom nélkül a kohpataki egyházközség filiája.
Lakosai szorgalmas földmivelők s főképpen állattenyésztéssel foglalkoznak. Szokásaik közül megemlithetjük, hogy pünköstkor lakóházaikat s összes gazdasági épületeiket kivül-belől zöld hársfalombokkal aggatják körül azon hitben, hogy a bekövetkezhető rosszat ez által elűzhetik s erre szerintük csak a zöld hársfalomb alkalmas.
244Táplálkozásuk főképpen málé s tejnemü; Öltözetük gyapjúból házilag készült harisnya és kabát s kivétel nélkül bocskorban járnak. Házaik s gazdasági épületeiket közönséges erdei boronából építik, kivül-belől megtapasztva s ennek negyedrészét a tűzhely foglalja el, mely a család ágyhelyeül is szolgál.
1750-ben* határának egy része termő, a többi csak zabvetésre való. Évenként egyszer Deésaknáról Szilágy-Somlyóra szoktak sót vinni. Föld terméke s barmok képezik keresetforrásukat, melyből alig képesek megélni. Határának nyolczada tér és vizes, a többi hegyes, 6 ökörrel szántható. Egy köböl őszi vetés 5 kalangyát ad, tavaszi gabonát nem termelnek, hanem zabot, ez 5 kalangyát terem. Erdejében tüzelésre való fája elegendő, legelője kevés s többnyire a m.-láposiaktól bérelnek; fordulónként kaszálnak. Adó alatt van: 311 köböl vetésre való szántó, 53 1/3 köb. búza, 148 köb. zab, 13 köb. törökbúza, borsó, 225 szekér széna, jármas marha 123, tehén 110, tulok, csikó 40, juh 162, 95 disznó, 171 méhköpű.
Erd. főkormsz. ltár.
Határa ma sovány, csak jól trágyázva terem, főbb terménye a zab, török- és tavaszbúza és a haricska; állatai: szarvasmarha, ló, juh és kecske.
1822-ben* határa adózás tekintetében 3. osztályú, adózik 427 3/4 köbölnyi szántó, 630 3/4 szekér szénafű, 42 ökör, ló, 45 tehén, 12 borjú, 16 juh, 6 kecske, 16 sertés és két méhköpűről.
Cziráky Urb. összeírás.
Számos forrása és patakjai közül kiválólag nevezetes a falu felső és alsó részében előforduló szénsavas savanjai vize, mely jósága mellett is kevésbbé ismeretes, a lakosok is főképpen csak télen élvezik.
Van két egy-egy kövü felül csapó malma s e mellett kitűnő épületköve és márványbányája.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai évente Szent-Márton napján felerészben 16, felerészben pedig 8 denárt fizetnek. Szent-Györgynapon juhaik 50-edét adják.*
Transylv. f. 9. nr. 69.
Bővebben lásd Csicsóvárnál.
1552-ben* adtak egy ökröt 4 frt, egy tehenet 2 frt, 6 bárányt 1 frt, 14 köböl zabot 4 frt 50 denár, búzanegyedbe 60 denárt, 2 pint vajat 50 denár, 6 sajtot 25 denár, 26 csirkét 52 denár, 6 libát 25 d. értékben.
Transylv. f. 9. nr. 69.
Határhelyek: 1864-ben* Prihodistia, Lazu, Dumbrava, Sub Dumbrava, Valea Galisiului, Galisiulu, Leszpezariu, Velcioa Unguriasca, Siesurile, Dialul Cirtz, La Tatáré, La Gredini, Valea Parzsolitului, Varfu 245Parzsalitului, Dupa Varfu, Tejiu, Hefinisiu, Kosta Kornyilor, Doszu lui Gajdos, Dialu Dragueszi, Stjubej, Dobricsel, Dupa Dialu, Valia Parintsiloru, Diaiul Parintsiloru, Sub Facze, Seszu sub facze, Beltielie negre. Vizek: Valea cie maré, Draginasza. Források: Bogyia, Fantina lui Blazsa, Petricsoara. Erdők: Farzsolitu, Arsicza, Tyeiu, Hefenisiu.
Pesty Frigyes gyüjt.
1898-ban Gallislespezár.
1553-ban* van 16 szegény lakosa, 6 elpusztult ház. Összes házszám 6 kapu.
Transylv. fasc. 9. nr. 69.
1603-ban* 3 lélek lakik benne 3 telken.
Urb. et. Cons. f. 65–87.
1703 körül* van 23 jobbágy, 24 zsellér lakója, 46 ház, el van pusztulva 2 ház. A jobbágyok egy évi adója: 59 frt, 17 köb. búza s ugyanennyi zab, 6 szekér széna s egy vágómarha.
Erd. főkormányszéki ltár.
1706-ban* lakik benne fiaikkal együtt 41 jobbágy 18 házban.
Erd. főkormsz. III. 242. B.
Lakossága 1750-ban* 52 jobbágy, egy ily özvegy, 2 zsellér, 2 kóborló családfő, ez utóbbi kivételével 52 telken 53 házban laknak. El van pusztulva 16 telek, melyekből kihaltak, elköltöztek, egyet Vizi Dávid láposi harminczados, 13-at az adósok birnak, 2-öt miután külsősége nincs, senki sem használja.
Erd. főkormsz. ltár.
1841-ben* 54 gör. nem egyesült család lakta.
Megyei ltár.
1857-ben van benne 112 ház, 3 róm. kath., 463 gör. keleti, 13 ev. ref., 9 zsidó, együtt 488 lélek.
1886-ban lakossága gör. kel. 543 oláh, zsidó 7, együtt 550; 122 ház, határa 2188 k. hold.
Adója: 1749-ben 220 frt 10 kr., 1755-ben* 175 frt 55 kr., 1775-ben 423 frt 26 kr., 1822-ben 271 frt 32 kr., 1898-ban 1375 frt 19 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
