Bucskatelke.
Bucskatelke.
Nevét alapitójától vette.
Először emlittetik 1364-ben* Buchkateleke néven Fellak határjárásában. Többé semmi adat róla. Lehet, hogy Szász-Fellakba olvadt bele.
Dl. 30682.
Budafalva.
Nevének változatai: 1584-ben* Ungurfalva. 1627-ben* Ugarfalva. 1664-ben* Ungurfalva. 1767-ben* Budafalva. 1890-ben* Budafalva. Oláhul:* Ungurény.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
14. Lib. Reg. 63.
Szolnok Int. M. 3.
Erd. főkormsz. ltár, megyei ltár selejt. 27.
Belügyminiszt. 25093. sz. rend.
1831. Consignatio Statist. Topograph. 199. l.
Mindkét nevét Ungur és Buda nevű kenéz alapitójától vette.
Először emlittetik: 1584-ben* Ungurfalva néven.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
288Magas hegyek között fekszik, szűk völgyben az „Apa Zdircsi” patak két partján, mely Libatonon felül egyesül a Kupsafalva felől jövő patakkal s egyesülten a Láposba sietnek. Deéstől 60·1 kilométerre a m.-láposi járásban.
Hagyomány szerint e falu helyén Domokos község lakosai laktak és a budafalviak a domokosiak helyén, s a kik idővel lakhelyet cseréltek.*
Lásd e hagyományt részletesebben Domokosnál.
Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen még 1553-ban* a tartozékok között elő nem fordul, csakis 1584-ben emlitik először, tehát 1553–1584 közt keletkezett.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1584-ben* Báthory Kristóf utóbb Zsigmond lakosait a 30-ad fizetése alul szegénységük és szűk terméketlen területük miatt felmenti.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
1589-ben* itteni birtokos nemes Buda Kozma.
Km. Szolnok int. B. 11.
1590-ben* Macskamezőn laknak Ungur Lukács és Miklós.
Km. prot. A. 127.
1594-ben* ungurfalvi Kozma Mihály nemes egyik birtokosa.
K. M. Arm. Div.
1598-ban* idevaló nemes Ungur Mihály, birtokosa a fejedelem.
4. Lib. Reg. 10205.
1600-ben* sörvényfalvi Nagy Dániel itteni részét Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak eladja.
Km. prot. B. 42.
1602-ben* Kamuthy Farkas birtoka.
K. M.
1609-ben* Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsána György fia részére itteni részükből sógorától Wass Jánostól részt követel. Ugyanezen évben* ungurfalvi Buda Mihály, Sándor, Tódor és János a fejedelemtől újólag nemességet kapnak s a ki itteni házukat is megnemesiti, de Rákóczy György 1640-ben csak személyes nemességükben hagyja meg, házukat közteher viselésére kötelezi.
Gr. Wass ltár.
Buda cs. ltár. és K. M. Conv. Arm. B. 39.
1620-ban* birtokosa Wass Ferencz.
Torma gyüjt.
1627-ben* Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt itteni részükben megerősíti.
14. L. Reg. 63.
1647-ben és 1648-ban* Rákóczy György e birtok felét Bogáthi Druzsánának, 1. Barcsay András, 2. Wass Ferencz, 3. Márk vajda özvegyének s leányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig néh. Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba.
22. L. Reg. 14, 66, 75. Gyf. prot. Deum time 129. és Div. Cott. II. fasc. 1. nr. 49.
1656-ban* II. Rákóczy György a fiscus itteni részét Keresztesi Ferencznek s nejének Béldi Katának adja zálogba.
26. Lib. Reg. 637.
1662-ben* itteni nemes a Buda család.
Torma családi levéltár.
2891664-ben* Buda Miklós és temesvári Rácz János részbirtokosok.
K. M. Szolnok Int. M. 3.
1673-ban* decz. 10-én Keresztesi Ferencz fiai Pál és Sámuel itteni zálogos birtokaikban megerősittetnek.
Torma gyüjt.
1676-ban* itteni nemes a Kozmucza és Búd család.
U. o.
1694-ben* birtokosa Keresztesi Sámuel.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35. 56.
1702-ben* az 1609-ben adományozott Buda Mihály és Sándor-féle telken 20 gazda lakott.
Erd. főkormsz.
1713-ban* egy telkes nemes a Griga és Bugye család, azok ketten laknak 1 házban vagy egy örökségen és ezek 13-an laknak 13 házban vagy 4 örökségen.
Erd. főkormsz. ltár. Nemes. Prod. I. 1.
1717-ben* néhai Keresztesi Pál s neje Nemes Dorottya, leányai: Zsuzsanna id. Jósika Gáborné és Judit Borbátvizi Mátyásnétól leszármazó utódai, t. i. Jósika Imre, Dániel, Mária Folti Bálintné, Zsuzsanna Naláczy Györgyné s ennek fiai Naláczi László, István és György, Judit Inczédy Józsefné és Zejk Mózes egy, más részről pedig azon Keresztesi Pál fiától Ferencztől s nejétől Béldy Katalintól leszármazó Szilvási János, Nádudvari András, Nemes Elek, Váradi András, Balogh Zsigmond s fiai József, Ádám és Dávid e birtokon megosztoznak.
Torma cs. ltár.
1721-ben* birja Pasisi Pap György és a Buda család, mely kétféle, ezek egymást atyafiaknak nem tartják, egyik résznek törzsökös atyja Buda Gábor s másrészt Glinyzseny-eknek nevezik.
E. F. L. XII.
1729-ben* a Keresztesi család magvaszakadtával, annak leányági birtokosait: Toroczkay Ágnest Bánffy Györgynét, Balogh Zsigmondot, báró Jósika Zsigmondot, Istvánt és Mózest, Buda Gáspárt, Naláczy Lászlót és Józsefet, Inczédy Józsefnét, Csóka Györgyöt, Dániel Eleket, Nádudvary Andrást, Barcsay Ferenczet, Lukács Sárát és Zejk Miklóst a fiscus bizonyos összegért itteni részükben meghagyja.
E. F. L. XII. 1/2 fasc. 22. E.
1739-ben* birtokosai: br. Jósika Dániel, József és Mózes; Lészai István, neje Keczeli Sára után, Thoroczkai Péter, özv. Keczeli Borbála.
E. F. L. III. 198. B.
1749-ben* birtokosai: br. Jósika Mózes és József, Thoroczkai Péter özvegye, Inczédi Sámuel és az egy telkes Buda család 58 fővel 16 telken.
E. F. L. III. 193. A.
1754-ben* Mária Terézia királynő ezen a Keresztesi utódoktól visszaszerzett birtokot Pasis Pap Györgynek, dobrai főesperesnek három nemzedékre adományozza.
Erd. L. Reg. X. 355.
290Luczia, Balsa Zsigmondné Balsa Julia Borsos Gergelyné Borsos Mária Bagya Jánosné Bágya Józefa 1813 Jakab Albertné (Procur. Hung. V.) 1754 Pasisi Pap György Anna, Puj Lászlóné 1813 Borsos róza Farkas Józsefné Farkas Éva Farkas Elek és Ferencz 1813.
1786-ban* birtokosa özv. Puj Lászlóné Pasics Anna; van 35 jobbágya és 5 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: Farkas Józsefnek van 44 telke. Több adózó nemes.
Erd. kanczellária ltára.
1827-ben* a fiscus e birtokot Puj László özvegye: Pazisi Pap Anna; Bágya Mária: Jakab Albertné és Farkas Józseftől, mint neje Borsos Rózától való gyermekeinek gyámjától, azon Pap György utódaitól magához váltotta.
E. F. L. XII. 1/2 41. P.
1838-ban* 127 adózó oláh ajkú nemes lakosa közül 4 volt írástudó.
Megyei ltár.
1863-ban* a kir. kincstár úrbéri kárpótlást kapott.
Urb. Wes. 194. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: 136 Buda, 7 Borodi, 6 Pap, 3 Mán, 2 Pogyina családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
1769-beli* összeírás szerint „a falu nagyobb része sík téren fekszik, keletre nagyobb, nyugat felé kisebb hegyek határolják; keleti részén egy patak foly, melyet Pereunak hívnak, határa hegyes és nem termékeny, inkább legeltetésre alkalmas. Három erdeje van: Libotinul, Izvoru Kosztuluj és Izvora Reu. Két temploma közül egyik gör. keleti, a másik gör. kath., de ezek száma kevés. Lakói jobbára nemesek, kik maguknak Ductort, hadnagyot választanak, a jobbágyokat a biró itéli, a kik e hivatalt rendre viselik, de a szolgabiró alatt áll s az adót összegyűjti. A nemesek hadnagya egy segéddel és három esküdttel s a biróval és két jobbágygyal 3 frtig itél”.
Erd. főkormsz. Torm. gyüjt.
1717-ben a hagyomány szerint a rablott vagyonnal s fogságra hurczolt keresztényekkel a tatárok erre húzódtak s a Picsoru Movili nevű helyen ledöntött fákkal ezek útját elzárták s a tatárokat legyilkolván, a rabokat megszabadították.
Főfoglalkozásuk az állattenyésztés, babonaságaik vallásos színezetűek. Táplálékuk a málé, melyet tejjel, túróval fogyasztanak. Ruházatuk gyapjúból valók, maguk készítette fekete vagy szürke szokmány, fehér harisnya, bocskor és báránybőr kucsma, melyet még nyáron is viselnek, főleg az öregebbek. Nyári öltözetük kendervászonból készült, 291gallér nélkül való lobogós ujjú ing, szűk lábravaló. A nők öltözete czondra szokmány, czifra szőrkatrincza vagy kötény és bocskor. Házaikat közönséges erdei fából szalmafedél alá építik, lehető kezdetleges módon és rendesen belül tapasztják meg. Vallásra nézve gör. kath. és keleti felekezetüek.
A gör. keleti egyház, „Szent Paraszkiva” tiszteletére szentelve, épült kőrisfából 1770-ben a falu közepén. Anyakönyveit 1831 óta vezeti. Papjai: Buda Ilyés, László, Mátyás, István, János és a jelenlegi Tivadar.
A gör. kath. kőtemploma 1896-ban épült, „Szent-Mihály és Gábor” archangyalok tiszteletére van szentelve, két harangja e felírással: „Öntetett 1873. Rojahida.” 1831-ben* fatemploma van. Papja: Nodis János.
Consignat. 199. l.
Gör. keleti felekezet iskolát az ötvenes évek óta tart. 1872-ben szereltetett fel újólag.
1858-ban* a m.-láposi gör. kath. iskolának évenként 15 frttal adózott.
K. J. Nev. tört. 359. l.
1750-ben* nagyon terméketlen és hegyes határa két részre osztható, egy része erdős és sziklás, honnan jövedelmük nincs, a másik része termékenyebb, de gyakori trágyázást kivan. A föld terméke a nép fentartására nem elégséges, hanem más helyekről szerzik be; vásárba barmaikkal mennek s ebből pénzelnek. 6–8 ökörrel lehet szántani, szekeres trágyával nem javíthatják, csak tavaszgabonát termelnek, melynek köble 4 kalangyát s kalangyája másfél véka szemet ad, a zab 5 kalangyát vagy szemül 10 vékát fizet. Tűzre való fában bővelkedik, de szállitása nehéz és veszélyes. Legelője szűk, szénája is kevés, jobbára a szomszédos Libaton és Oláh-Láposon is birnak, fordulónként kaszálnak.
Erd. főkormsz. ltár.
Adó alatt van 220 köb. vetésre való szántó, 21 1/2 köb. búza, 160 1/3 köb. zab, 11 köböl törökbúza, borsó, 132 szekér széna s malmok; jármas marha 163, tehén 160, 12 borjú, csikó, 349 juh, kecske, 80 sertés, 105 méhköpű; pálinkafőző üstök.
Határa hegyes és terméketlen, inkább legeltetésre való, 1822-ben* ennek ellenére adózás tekintetében a 2-ik osztályba soroztatott. Adó alatt van 886 1/4 köböl szántó, 1510 1/2 szekérnyi kaszáló, 76 ökör, 67 tehén, 11 bornyu, 140 disznó, 43 kecske, 3 méhköpű. Főterménye a zab és pityóka, törökbúzát keveset, azt is gyengét terem.
U. o.
Szükségletét a baromtenyésztésből szerzi be s tenyésztenek erdélyi fajta szarvasmarhát, kis hegyi lovakat, juhot, kecskét és sertést.
Van 7 felülcsapó egy kövű malma, Ungur Demeter, Buda András, Tivadar, János (3) és György birják.
2921767-ben* elrendelte a főkormányszék, hogy O.-Lápostól eddig az utat építsék meg.
Erd. főkormsz. ltár.
Határhelyek: 1771-ben* Izvor, Pogyeru Zsezuruluj; Pláj; Koszta Kerháczka; Komornik; Libotinel erdő; Izvoru Kossuluj; Izvoru Reu.
E. F. L. 231. H.
1773-ban* Válva Maguri, Pogyero; Valye Gyeczaruluj; Valye Ptyetrilor, La Libottyine; Bolbok; Zepogye; Dupe Gard; Szkircze.
U. o.
1898-ban forrásai: Izvorie Maré, Lunkucza Picsoru Movili.
Határhelyek, dülők: La Pojenile Budi,* Sdeab si Zepodea, Kenidruics si Kurmetura, Plesa, Doszu Petrakuluj, Zdircsa, Sibilla, Picsoru lung, Doszu Izvoruluj si Obcsina, Izvoru maré, Dealu Bakularuluj, Magura.
E határrészben régi csákányokat, lózablákat, kengyeleket és hajékitő gyűrűket találtak, melyeket volt horgospataki kincstári erdész, Kinde Dánielnek adtak el, a ki ezeket állitólag a Nemzeti Múzeumnak küldötte, mint a községi jegyző írja.
1603-ban* összesen 6 lélek lakója van.
Urb. et. Consc. 65–87.
1703 körül* 19 jobbágy, egy szegény lakossal, van 31 lakó s 13 puszta ház benne. A jobbágyok egy évi adója: 25 frt, 5 köb. búza és ugyanennyi zab, 2 szekér széna s a nemesekkel együtt egy vágómarha. A nemeseké: 27 frt 25 kr., 8 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 1/2 szekér széna.
Erd. főkormsz. ltár.
Lakossága 1750-ben* egy telkes nemes 60, 8 ily özvegy, 23 jobbágy, 3 telkes és 2 telek nélkül való zsellér, 2 kóborló családfő, kik az utóbbiak kivételével 57 telken 89 házban laknak. El van pusztulva 8 telek, melyből ezelőtt 30 évvel kihaltak, részben elszöktek, ezeket az adózó nemesek foglalták el.
U. o.
1822-ben* 109 gör. keleti családfő lakosa van.
Megyei ltár.
1831-ben* 777 gör. kath. és gör. keleti lakossal. 1866-ban lakossága 1215, ebből 262 gör. kath., 939 gör. keleti és 14 zsidó.
Consig. Stat. Topograph. 199. l.
1891-ben 1387 lakosból 487 gör. kath., 870 gör. kel. és 30 izraelita.
