Csernek.
371Csernek.
Nevének változatai: 1336-ban* Curnuk. 1336-ban* Churnucteluk. 1351-ben Churnuk és 1378-ban* Charnateleke. 1561-ben* Chyernek. 1591-ben* Ciernek. 1625-ben* Cziarnak. Oláhul: Csernuk.
Dl. 30295.
Gyf. cent. N. 91.
Dl. 28066.
Gyf. kápt. Divers. II. fasc. 4. nr. 55.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory fol. 295.
Gyf. cent. K. 10 és Km. Prot. P. 91.
E község neve a szláv Cerna szóból, mely fekete, sáros vizet jelent, származott.
Völgykatlanban fekszik északra és délre kiterjedőleg azon patak fejénél, mely északnyugatra folyva, Csáki-Gorbónál egyesül a Paptelke felől jövő patakkal. Deéstől 31·1 kilométernyire a csákigorbói járásban.
E község kezdettől fogva két törvényhatóság alá tartozott. Midőn 1784-ben Doboka vármegye felső része B.-Szolnokkal egyesittetett, e helység egészen ide kapcsoltatott cserében Kecsedért s így maradt 1790 ápril 1-től kezdve 1791-ig. B.-Szolnokmegye követi utasításában 1791 óta többször kérte, hogy ezt a cserét az országgyűlés törvényhozásilag is erősitse meg, de hasztalan.
1869-ben csatoltatott ide B.-Szolnok kérése folytán.
Csernek első birtokosai a Sombor nemzetség tagjai voltak. Ezek, névszerint Sombor fiai Gyula és Pető, azon Gyula fia János és Pál fia András Cserneket, mivel szegénységük s más részt a falu elhagyatottsága miatt nem használhatták, 1336-ban* Pogány Istvánnak adták cserébe.*
Dl. 30295.
Lásd Csáky-Gorbónál.
1351-ben* a dobokai Borsákkal úgy látszik rokon Diósi és Kállyáni Márton és Bertalan e birtokukat a dobokai részben Pogány Istvánnak eladták.
Gr. Wass levéltár és Dl. 26980. és 28069.
1378-ban* Lajos király, úgymond, reája szállván, Bebek Györgynek és Imrének adományozta oda a b.-szolnoki részt.
Dl. 28066.
1509-ben* Bebek János e birtokát Somi Józsának vetette zálogba.
Gr. Csáky levéltár Lőcsén, fasc. 28. nr. 14.
1523-ban* Somi Gáspár s neje Percnyi Margit s leánya Anna, Tornallyai Jakab erdélyi kamaragróftól felvett kölcsön fejében ezen birtokot neki lekötik.
Dl. 27617. és Km. prot. R. 89.
1525-ben* Somi Gáspár e birtokát adóssága fejében Tornallyai Jakab erdélyi kamaragrófnak ismét leköti.
Km. prot. Michael. 181.
3721535-ben* Bebek Imre e birtok 4-ed részét Balassa Imrének s nejének Somi Annának eladta.
Gr. Csáky ltár Lőcsén, fasc. 28. nr. 11.
1554-ben* Somi Anna özv. Balassa Imréné e birtok felét, mely a kolozsmegyei Almásvárhoz tartozik, férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
Km. prot. Isab. Reg. 91.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
Gyf. kápt. div. Cott. I. fasc. 6. nr. 5.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
Gyf. kápt. Cent. A. 65. div. Cott. I. fasc. 4. 42.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
Gyf. kápt. Cent. A. 54.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
Lib. Reg. II. 706.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103.
Tatrossi cs. ltára.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
Km. Kolos B. 87.
1586-ban* néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
Km. Prot. DD. 86.
1590-ben* néhai Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemissza Benedektől való gyermekei Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősítette.
Gyf. prot. Append. 610.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 295.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint csupán ifj. Kendy Gábornak jutott itt 1 jobbágy.
Gyf. prot. Append. 610.
1592-ben* Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozta, a ki abba a másik birtokos Havaseli Balázs jelenlétében beigtattatott.
Km. Kolos C. 3, 91. 101.
3731593-ban* Bornemissza Benedek leánya Zsófia Özv. Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
Gyf. div. Cott. II. fasc. 3. nr. 32. 40.
1594-ben* Báthory Zsigmond Havaseli, másként Moldvai, máskép Havasalyji Balázs, tasnádi tisztjét, itteni és még Báthory István lengyel király által adományozott s eddig az egresi uradalomhoz tartozott részében megerősiti. Havasalji e birtokát fia Istvánra hagyta, kinek Kávási Cseh Annától a többek közt egyik gyermeke László, ennek Jónás Sárától való leányát Sárát Szodorai Beszprimi Ferencz vette el, s ennek leánya Judit először Fekete Ferenczné, 2-szor Somai Lászlóné volt, ennek Somai Sára nevű leánya Rettegi Istvánné, fia István s neje Sombori Klára s leányuk Sára Majthényi Istvánné 1863-ban.
Km. Szolnok int. H. l.
Havasalji Istvánnak Kávási Cs. Annától másik leánya Klára Oroszfai Mikó Miklósné, leányuk Erzsébet először Galgói Rácz Jánosné, 2-or Eperjessy Samuné, első férjétől fia Rácz Péter, neje Torma Ilona, leányuk Mária Kászoni Sándorné, ennek Teréz Eperjessy Józsefné, fia Eperjessy János 1820-ban.
Rácz Péter testvére Judit Oláhkocsárdi Gyulai Mihályné, leányuk Klára Csókfalvi Hadnagy Andrásné, kinek Klára Rettegi Viski Pálné, ennek Kata Telegdi Istvánné, kinek gyermekei: Júlia Telegdi Károlyné, Róza Vajda Lászlóné, Sándor és Zsigmond 1820-ban.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néh. Kendy Gábor itteni részét Bocskay Istvánnak adományozta. Másik birtokos* Csáky István.
Km. Doboka B. 56, 59.
Torma gyüjt.
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskay Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta. Másik birtokos* Petki István.
Km. Kolos c. 92, 102.
Torma gyüjt.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján, annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffi László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
4. Lib. Reg. 87. és Km. Doboka R. 26.
1610-ben* egyik birtokos Véglai Horváth György, neje Theke Anna többek közt gyermekei; a magtalan István és Klára Becsky Zsigmondné, amaz ellene mondott apjának 1631-beli itteni birtokát illető egyezményre nézve, de óvása tartalma előttünk ismeretlen. Becsky fia István neje Vári Zsuzsa gyermekei: Miklós és Klára Cs.-Mihályfalvi Nemes Tamásné, fiók György, neje Galgói Rácz Kata, leányuk Kata Betegh Gáborné.
Torma gyüjt.
3741625-ben* Csáky István birja.
Gyf. Cent. K. 10. és Km. Prot. P. 91.
1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősíti.
Km. Doboka H. 33.
1630-ban* Brandenburgi Katalin a hűtlenségbe esett Deési Szombathelyi Mártonnak itteni részét, ki a fejedelem ellen a törököket s magát a török udvart is felingerelte, Mezőmadarasi Faragó Andrásnak adományozta.
16. Lib. Reg. 58.
1632-ben* a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egyharmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.
Km. Neor. A. 99.
1644-ben* a fiscus Csáky István és László 12 itteni jtelkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta.
Km. Lymbus.
Km. Kolos C. 7.
1653-ban* Bodoni Zsuzsanna Faragó András özvegye itteni (dobokai rész) részét, melyet előbbi férjével kapott, mostani férjének Berinházi és Vajda-Szent-Iványi Gillányi Gergelynek adja cserébe. Gillányi nejének Karulyfalvát, melyet Faragó Andrástól magvaszakadtán zálogadomány mellett szerzett, úgy felső-fentősi, m.-köblösi részét, fejérvári és sárdi házait kötötte le. Bodoni Zs. neje pedig neki vallotta v.-szentiványi udvarát, kundi, mező-szt-mártoni, némai, mezőpagocsai, magy.-frátai, fodorházi, cserneki, mezőmadarasi, galambodi részein kivül magy.-fülpösi, toldalagi, faragói, keresztúri, v.-szt-iványi, ballai 1000 talléron szerzett szerzeményeit, magy.-peterdi, csürülyei, nagy- és kis-oklosi 500 talléron vett részeket s a kundi szász jobbágyait. Gillányi azonban tovább élt, mint e második neje, sőt a 3-ik neje Apaffy Annától sem maradtak gyermei.
26. L. Reg. 156.
1657-ben* Gillányi, másként Huyetner Gergely itteni részét nejére Bodoni Zsuzsannára, ennek holta után pedig Gillányi Jakabra hagyja.
Km. prot. 1656: 28.
1658-ban* gr, Csáky Istvánnak itt 4 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
1678-ban* a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 2 népes és 3 puszta telkét, a fiscus elfoglalta.
E. F. L. XII. 13. H. és Gyf. Misc. I. f. 3. nr. 33.
1694-ben* e falunak mind belső-szolnokbeli, mind Dobokába tartozó része elpusztult s ekkor egy ember sem lakta. Birtokosai Nagy Pál és Csáky László.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 56. és Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
1696-ban* Csernek török hódoltsági falu.
Gyf. Misc. III. fasc. 5. nr. 38.
1702-ben* egy telkes nemesek: Nemes Elek és Demeter.
E. F. L.
3751727-ben* Horváh László fiai: István, Gáspár és György apjuk itteni vagyonán megosztoznak, azon részben, mely Dobokamegyéhez tartozott. Horváth Gáspár elzálogosított itteni részét atyjának testvére, Judit Szodorai Zsigmondné utóda Szodorai Anna Kabos Ferenczné 1760-ban Nemes Szimiontól kiváltotta s Román Ursztól pedig 1763-ban* a zálogos részt kinyerte.
Proclam.
Megyei ltár.
1748-ban* P. Becsky Miklós egy telkét Tordavilmai Román Péternek, a kitől elvevén újra, Szakállasfalvi Tarcza Timofnak s neje Nemes Máriának adta zálogba, erre 1752-ben Flóra Gábor fizetett még reá.
Torma gyüjt.
1761-ben* az itteni Ghillányi részt Rettegi György, Zsigmond, István és Pataki Sándor s István birják.
E. F. L. III. 251. P.
1767-ben* birtokosai: Rád Simon, Román Timok, Flóra Gábor, gr. Haller János, Szirb Vaszi, Keczeli Sándor Horváth jogon egy telket.
Torma gyüjt.
1770-ben* itt bir Szakállasfalvi Rád Szimjon.
Erd. főkormsz.
1772-ben* Csáky Imre mostoha anyja Haller Borbálától, ki Kászoni br. Bornemissza Jánoshoz ment nőül, itteni részének bizonyos összegért való kibocsátására felkéri.
Km. Kolos C. 43.
1788-ban* a fiscus a hűtlenségbe esett br. Diószeghi Sámuelnek itteni 2 jtelkét elfoglalta.
E. F. L. XII. 15. T.
1801-ben* birtokosai: gr. Haller János özvegyének van 10, özv. Fankainénak (zálogjogon) 4, Miskolczi Sámuelnek 1, a Hosszú családnak 3, a Szirb családnak 1 telke.
Erd. főkormsz.
1809-ben* birtokosai: özv. gr. Haller Jánosnénak van 6 telke, Illyés Istvánnak 4, Leményi Jánosnak 2, Szirb Vonucznak 2, Miskolczi * Sámuelnek 2.
Erd. főkormsz. ltár.
1817-ben* egyik birtokos Pap Péter, kinek apja Vaszi s anyja Prodán Vána, ki leánya Istvánnak, ki fia volt Prodán Flórának, a ki itten két telket kapott a fejedelemtől zálogba.
Torma gyüjt.
Becsky Miklós itteni részét Román Tárnok, István és Nyisztornak, Flóra Gábor és Bőd Gergelynek, mely rész később részben Majthényi István kezére került, kitől 1818-ban* Nemes Kata Beteg Gáborné nyerte ki per útján.
U. o.
1820-ban* Dobokamegyéből birtokosai: Gr. Haller János, Telegdi Samu, Eperjesi János, Varsányi Pál és Vajda Gábor. Belső-Szolnokmegyéből: gr. Wass Samuné, gr. Bethlen, más helyt gr. Csáky Rózáliának 376van 9 telke, Eperjesi Jánosnak 2, Telegdi Samunak 1 1/2 Kovács Samunak 1. Egy telkes nemes s egy pap.
Erd. kanczellária ltára.
1830-ban* Miskolczi Molnos András.
Proclam.
1832-ben* gr. Csáky Gábor halálával utódai megosztozván, itteni részt gr. Lázár József örökölte, ki ezt 1845-ben irattá magára.
Transm.
1837-ben* birtokosai dobokamegyei részben: br. Jósika, Eperjessy, P. Horváth, Miskolczy, Molnárné, Szirb és Telegdy nemesek.
Hodor. Dobokamegye Esm. 559. l.
1838-ban* a belső-szolnoki részben: van itt 5 adózó oláhajku írni, olvasni nem tudó nemes lakos.
Megyei ltár.
1848-ban* jobbágyokat vesztettek Telegdi Sámuel utódai, Ilyés Juliánná.
Erd. főkormsz. és Hodor K. Dobokavármegye 1770. és 1848. években Erd. Múzm Egyl. könyvtár. Kézirat.
1863-ban* Telegdy Sámuel örökösei, Majthényi Dani, br. Jósika Samu, Lajos és János, Dosáné, Miskolczi Borbála és örököse Sándor, özv. Vallyáné Szigyártó Borbála, Ilyés Juliánna úrbéri kárpótlásban részesültek.
Urb. Wesen 74–173. l.
1866-ban* az itt, a dobokamegyei részben összeírt 30 füstből 7 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: ifj. Pataki Dániel, Telegdy Samu és Miklós s a Hosszú, Román és Pap családok. A belsőszolnokmegyebeli részen nemesi jogú birtokosok: Vátyi Dániel, Pál Mihály (Szamosfalváról), Telegdi Sámuel, Pataky Dániel, Valya István, br. Jósika Lajos (Kolozsvárról) és 2 Román, 2 Prodán, 2 Rád és 1 Hosszú családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosa (1898): Pataky Dániel; 290 h. örökölte gróf Lázár Alberttól, birja a fia dr. Pataky Albert; Szászaknál Vállya Ferencz;* 287 h. örökség atyja után, részben vétel.
Szolnok-Doboka 1899. évf. 34-ik szám.
Ős lakosai, mint a község neve is mutatja, valószinüleg szlávok voltak, kik idő folytán eloláhosodtak, s mint ilyent pusztította ki a török-tatár csorda. Jelenlegi lakosai csak 1700 után kezdenek ide telepedni, miután Belső-Szolnokmegye minden közteher alól kivette.*
Megyei ltár.
Lakói szorgalmasak, földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak. Táplálékuk törökbúzából telik inkább ki s többnyire növényi eledellel élnek, húst ritkán fogyasztanak. Ruházatuk nagy része házilag készült, úgy a férfiaknak, mint a nőknek. Házaikat egy szoba, konyha, s gazdasági épületeiket faanyagból szalmafedélzettel építik.
A gör. kat. hitfelekezet fából épült templomát, mely a belső-szolnoki 377részben volt, 1855-ben építtették újra szintén fából a falu északi részében fekvő oldalon, 1860-ban szentelték föl az Őrangyalok Mihály és Gábor nevére. Anyakönyveit 1824 óta vezeti. Papjai az újabb időből tudhatók. Topán Dénes 1869-ig, Topán Sándor 1895-ig s a jelenlegi Szesztrás László.
Iskoláját az ötvenes években létesítette. Tanitója Pátz Miklós, kinek fizetéséhez az állam 1897. év óta 90 forinttal járul.*
Vallás- és közokt. min. rend. 22240–1897.
1848 deczemberben Urbán s az őt üldöző Kemény Farkas hadseregével itt pihent meg.
Ev. ref. leányegyháza 1890-ben* 12 ev. ref. lélekkel a pánczélcsehi körlelkészséghez tartozik.
Névkönyv 74. l.
1721-ben* a belső-szolnoki részben két fordulóra osztott határa fele délnek, másik része északnak fekszik, amaz középjóságu, ez pedig silány; földje fehér, száraz, homokos, részint barnás, nyirkos és agyagos. A múlt század elején, midőn a pusztában álló helységbe újra kezdettek betelepedni, nyugodt földe trágya nélkül is termetté az őszbúzát, de 1841-ben már csak tavaszira használják. Akkor egy őszbúzaszem 2 1/2, a tavaszi gabona 3 3/4 szemet eresztett s ezért adózás tekintetében az első osztályba soroztatott.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban összes szántója 40, 1750-ben 476, 1822-ben 1148 vékányi volt. Ebből 1750-ben őszi alá használt 203, tavaszi vetésül 101 s tengerit termesztett 11 vékát.
Szántók s erdők közt levő kaszálója 1713-ban 4, 1750-ben 63 1/2, 1822-ben 193 1/4 szekérnyi. 1822-ben van kevés majorság szőlője, de ritkán élvezhető úgy szemül, mint borképpen. Erdeje a múlt század közepén csak tűzifára való.
1844-ben* éghajlata vad, gyümölcse, legelője kevés, „malma csak veszett időben forog.” Ivóvize s itatója bő s főleg a helységben levőt a község fedél alá vétette. Van egy belső s egy mezei fogadója. Keresete: marha, zab, kevés méh, néha sóhordás. Útja mindenfelé rossz.
Megyei ltár.
A dobokamegyei részben 1721-ben* 15 köböl vetésre való földet miveltek, miveletlen 8. Őszi vetésük 8, tavaszi 3 köbölre való; termett elegyes búza 40, zab, árpa 28, kender 4 kalangya. Indiai vagy törökbúza termésük egy véka. Rétje 17 szekérnyi.
Erd. főkormsz. ltár.
Határa két részre osztva, földje feketés, egy része észak, a nagyobb délnek fekszik, ez sárgás, közepes termékenységü, csak helyenként van 378trágyázva, 4–6 ökörrel 2-szer szántanak, elegyes búzát terem, van erdei szénája, hadi úton dolgoznak, erdeje bőven: van négy malma. Zilahra szoktak járni, mely 3 mértföldnyire van s oda szállitják a sót is mikor lehet. Ez évi adója 86 forint.
Jelenleg körjegyzői székhely. Malmai, szőlője elpusztultak.
Határhelyek: 1788-ban* La paru Brusztuluj, Szugoran, Kolnicza, Ungyuloni, Delnicza, Parvucz, La Akasztejle, La Szu Jurjecz, Irtvaja Lona, Drumu Cseri, Pois, Válye Peruluj, Ponore, Rad Szilip, Vetricsele, Fácze Macskásul új, Fontina Kinyaszke, Poduluj Dénes, Brusztur, Gredine, La Tó Druczi, La Tyátre Leczuluj, Lona, Bogy, Rezor, Vacsalej, Alak.
E. F. L. XII. 15. T.
1864-ben* Seszu és Gyále fintinicza, Bogyilor, szántó; Koszticza, Gyálu Pojenyilor, Valye luj Arad, Macskás, szántóhely; Podu luj Dénes, Dimbu Popi, Teu reu, tavas hely; Seszu Bogyului, szántó; Petris, köves hely; Ruse, határrész, festéknek használt égerfától vette nevét; Kaszta maré, nagy szántóföld; Vallya Perului, Vetricsel (tűzhelyecskék) irtványok; Macskás, szántóföld; Fácza, délnek fekvő szántó; Zsibó, szántó; Brajka, szántó; Vetastyin, Lóna, Lazur, Piatra Lecsului, Bogyi erdő (neve az alatta fekvő határrésztől). Dealu Zsiji kimagasló hegyen egykor szőlője volt, jelenleg gabonát termelnek helyén, e hegy 1883-ban egy éjjel ketté vált.
Pesti Frigyes gyüjt.
1700-ban* 10 jobbágy lakosa van, kik 10 házban laknak.
Erd. főkormányszéki ltár.
1713-ban* a belső-szolnoki részében volt 3 ökör, 2 tehén és 3 sertés, 1750-ben* 66 ökör, 38 tehén, 2 borjú, 126 juh, 46 sertés, 22 méhköpű. 1822-ben 10 igás, 16 fejős, 8 fiatal marha, 48 juh, 2 kecske, 20 disznó, 2 méhköpű és végre 1841-ben* 12 ökör, 12 tehén, 16 ló, 16 borjú, 50 juh és 50 sertés.
U. o.
U. o.
Megyei ltár.
A belső-szolnokmegyei részen 1750-ben volt 19 füst, 1841-ben 2 birtokosi, 1 papi, 32 zselléri, 1 czigány, együtt 36 füst. 1844-ben 9 nő, 18 pór, együtt 27 füst.
Lelkek száma 1841-ben 5 fi, 2 nő magyar, 15 fi, 19 nő egyházi oláh nemes; 70 férfi, 56 nő oláh pór, 1 fi s 1 czigánynő, együtt 165.
1713-ban* van a belső-szolnoki részben 1 jobbágy, 2 zsellér, 2 nemes lakosa, kik ugyanennyi telken laknak, el van pusztulva 5 ház.
Erd. főkormszéki ltár.
1721-beli* hivatalos összeírás szerint a dobokai részben van 2 jobbágy, 2 zsellér és 6 kóborló, négy lakott és két elpusztult ház, ökör, tehén 11 drb, 1 ló, 10 juh, 5 disznó.
U. o.
3791750-beli* Összeírás szerint a dobokai részben van 4 jobbágy ugyanennyi házastelken, 7 zsellér 6 telkes házban és 6 kóborló lakosa. A belső-szolnoki részben 16 telek, 9 egyházi nemes, 6 jobbágy, 5 telkes zsellér és 5 bujdosó.
E. F. L.
1831-ben* a dobokai részben 100, a belső-szolnokiban 203, együtt 303 lakosa van.
Consignat. Stat. topograph. 37. l.
1837-ben* a dobokai részben 199 lakosból 31 nemes, házak száma 27.
Hodor. Dobokamegye Esm. 559. l.
1891-ben 568 lakosból: 12 róm. kath., 811 gör. kath. oláh, 9 ev. ref., 12 izraelita. Házak száma 99; határa 1961 k. hold.
