Csicsó.
Csicsó.
Nevének változatai: 1283-ban* Chicho. 1290–1300 közt* Chychov. 1387-ben* Chychoc, 1544-ben* Chichio.
Árpádk. Uj Okmtár. XII. 382.
Hazai Okmtár VII. 307.
Dl. 7284, 7285.
Fundgruben I. 27.
Az Árpádok idejében Komárom-, Somogy-, Tolna-, Zala- és Csíkban, mindmegannyi ősmagyar vármegyében ily nevű helységre, sőt várra vonatkozólag adataink vannak, méltán következtethetjük, hogy várunk neve is ősmagyar, mely nevét magas hegytetőn való fekvésétől, valószinüleg Csúcs szótól vette.
Először emlittetik: 1283-ban* Chicho néven.
Árpádk. Uj Okmtár. XII. 382.
Vármegyénk legérdekesebb váromladéka a csicsói vár, mely a Szamosvölgy koronájaként tűnik fel a lábainál elszórt falvak: Lábfalva, Csicsó-Ujfalu, Csicsó-Györgyfalva, Csicsó-Mihályfalva felett, melyek egykor számos más falvakkal együtt a csicsói uradalmat képezték. A Szamos felől Csicsó-Mihályfalvánál térünk egy völgybe, melyen a várat megközelíthetjük. Az úton Lábfalvát érjük, melynek lakosai kétharmad részben tót nyelvűek s e század közepe tájt jöttek Szepesből s mint mondják, itt jobban meg vannak, mint nagyapáik egykori otthonukban, itt jobb a föld, mely őket tisztességesen el tudja tartani. A házak legtöbbje csinosan van építve, deszka-erkélyekkel, festett ablakkeretekkel s utczaajtókkal, szinte kiáltó ellentétben a vidék oláh falvaival. 380Másfél órai kocsizás után Csicsó-Ujfalunál állunk meg, hogy a váromladékhoz jussunk. A vár ott feküdt, a hol ma a rettegi, csicsó-györgyfalvi, cs.-ujfalvi és lábfalvi határok öszpontosulnak.
A vár ma alig ismerhető fel a sziklatörmelékekből, melyek a magaslatot ellepik. A ki a vár még felismerhető részét megközelíteni akarja, nagy fáradsággal kénytelen egy meredek gyalog úton felkúszni, minden perczben kitéve annak, hogy lába alatt a szikla megmozdul.
A malomkővágás, mely a csicsói hegynek régi ipara, már több emberöltő óta bontja a sziklatömeget, melynek tetejében az egykori sasfészek állt.
A „Vasárnapi Újság” 1866. 35. számában találunk egy rajzot Csicsóvár akkori képéről. Még két fal volt akkor látható, gothikus-ívü ablakokkal, a miknek ma nyoma sincs többé.
Ma, ha a hegy csúcsára feljutunk, egy alsó részén leroskadt falon kivül egyebet nem találunk, a mi épületmaradvány volna. Ez a darab fal is csak ideig óráig marad jelenlegi helyén, előbb utóbb le fog omlani, azzal a vár teljesen el fog enyészni.
E vár összefüggésben lehetett a tőle nyugatra fekvő Magurával s tovább Cs.-Újfalu felett létezhetett erősséggel, melynek alapfalai és sánczai ma is némileg kivehetők.
A fal lábához feljutva, nagyszerű látvány tárul szemünk elé; a Szamos széles völgyét látjuk, s körül a megye nagy részét, azon túl tiszta időben Beszterczéig, Kolozsvárig lát a szem. 1866-ban a romok alatt egyes terebélyes diófa állt, külön több alma-, szilvafákkal az egykori várkert utolsó maradványa, ma azoknak is nyoma veszett. Keressük a vár déli részén a sziklába vágott kutat, melyet annak idején Pataky Ferencz fedezett fel, s Torma Károly ásatott részben ki, annak se tudunk nyomára akadni.
Milyen volt a csicsói vár? mekkora helyet foglalt el a tetőn? ma hiú kísérlet volna nyomozni. A hegy teljesen megváltoztatta alakját a csákányok alatt, melyek nagy vidékeket látnak el malomkövekkel.
Mikor épült Csicsóvára, biztosan nem lehet megállapítani. Első, ki mint zászlósúr a várat kezében tartotta, zonuki (szolnoki) gróf volt, a kihez Bálványosvár is tartozott. Midőn a zonuki grófság az erdélyi vajdai hatalomhoz csatoltatott, Csicsó is vajdasági vár lön. A XIV. században az erdélyi vajdák kezén Csicsó, Bálványos, Léta, Küküllő-vár, Görgény és Déva voltak.
Az Árpádházi királyok kihalta után az erdélyi vajdák is, mint más oligarchák, daczoltak a királyi hatalommal: Apor László erdélyi vajda 381Csicsó és Bálványosvárakat, Deésakna, Szék, Radna bányáit birja, s mint független fejedelem uralkodik Erdély felett.
A gyenge Ottó király két izben keresi fel Aport, második alkalommal fogolylyá teszi, s a szent koronát elvevén tőle, őt Bálványosvárában őrizteté.
Később a király kiszabadul, de a korona Apornál marad, míg nem Róbert Károly haddal megy Apor ellen, ki a koronát kiadja ugyan, de nem hajlik meg a királyi hatalom előtt.
1359-ben Csicsóvára más három várral András erdélyi vajda uradalmát tette.*
Fejér: Cod. dipl. IX. 3. 131. l.
A csicsói várrom jobbról, balfelől a Magura.
A király Farkast nevezvén ki ellenvajdának, Apor várait, így Csicsót ostrom alá vevé. Apor csicsói várnagya Wass Miklós lévén, ezt a király Czege, Szentgotthárd elvételével fenyegette, de a várat mégis csak 1321-ben kötött egyezség alapján szerezte meg, melynek értelmében Czege, Szent-Gotthárd a Wassok tulajdona marad.
Aztán, mint királyi várat látjuk Csicsót, Hunyadi Mátyás idején Losonczi Bánffy Lászlóé, ki az 1467-iki Veress Benedek-féle forradalomban részt vevén, azt tőle a Tordán okt. 3-án tartott gyűlésen elkoboztatta s a várat tartozékaival ugyanakkor Szerdahelyi Jánosnak adományozta.
Csicsóvár birtoklása még Mátyás király alatt új irányt vett, a 382király más várral Moldva fejedelmének adományozza, ezzel megyénk birtokosai közt egy új alak tűnik fel. Hogy megértsük ez új irányt, lássuk röviden a két oláh vajdaság viszonyát a magyar királyi koronához:
Moldva és Havaselfölde mióta ismerjük (a kun korszak után), mindig Magyarország kiegészítő részei voltak. Moldvát a kunok beköltözése után IV. Béla, mint a maga örökségét tekintette, ott kun püspökséget alapított, melynek tartományában kunok, székelyek és oláhok kerültek össze. Később Drágos népesité, Mármaros és a lengyel tartományok felől vive be szláv népeket, hogy földjét műveljék. Hoszpodarjai elismerték a magyar király főuraságát s pénzeiken a magyar-anjoui czimert és honi bölényfőt találjuk. Havaselnél pedig, mint tudjuk, a kunok elzüllése után II. Endre kiráty rendelkezik s szörényi püspökség jelzi a keresztény világ kibővítését, a mi Magyarország akkori területének felelt meg. A XlV-ik században a Bazarád dynastia tűnik elő, melynek kun eredetét Dr. Réthy mutatta ki,* e dynastia szintén, mint magyar király vazallusa székelt Havaselvén s körülbelül Róbert király korában kapott magyar nemességet s czimerül olyan jelvényt, mely Magyarország czimeréből van véve.*
Az oláh nyelv és a nemzet megalakulása. Bpest, 1878. czimlü munkájában.
Csikók.
A moldvai és havaselvi vajdák nagyon korán arra törekedtek, hogy uralmukat a magyar királytól függetlenítsék. Nevezetesek a magyar király hadjáratai Bazarád ellen Havaselvére, ki minden vereség után újra elismerte a király felsőségét, mely tényleg a mohácsi vészig tartott, mikor aztán a következő századokban a viszony teljesen felbomlott.
Hasonlóképen Moldva is, hol békében a királylyal rendesen megfelelt kötelességeinek, hol a lengyel királynak hizelgett a magyar király rovására, de jogilag a magyar királyi hatalomtól övezve állt fönn, mint tartomány a török uralom fellépéséig.
A hódoltsági viszonynál fogva a magyar királyok a hoszpodárok szolgálatait s hűségüket a koronához nagyobb jutalmakkal is jutalmazták, így a havaselvi vajdák többször Fogarast és Omlást, Algyógyot kapták magánbirtokul, a nélkül tehát, hogy e birtokok a vajdasághoz tartoztak volna. Ez adománynak az volt a czélja, hogy a vajda belvillongás vagy a török hatalom elől, a király területére menekülhessen; e birtokokat hűtlenség esetén vissza is vehette, például Mátyás 1471-ben Fogarast Geréb Péternek adja vissza, a mit tőle ismeretlen okból vett el, 1472-ben pedig úgy Fogaras vidékét és Omlást a szászoknak adja, kiknek az új adomány-levél szerint ahoz nagyobb joguk volt.
383Ilyen czímen kapja Mátyás királytól Csicsót a moldvai vajda István. Ennek előzményei:
Mátyás király István moldvai vajda ellen indult 1467-ben, ki a lengyel királynak meghódolt s az erdélyi lázadást is támogatta Mátyás ellen, sőt erdély széleit is dúlta, a minek egyik oka, hogy Áron Péter vajda István elől menekült Mátyáshoz, hogy annak segélyével trónját visszaszerezze.
Mátyás 1467 október végén indult Ország Mihály nádor, Csupor Mihály, Pongrácz János, Báthori István, Bánfy Miklós vezéreivel István megfékezésére; az ojtozi és gyimesi szorosokon átjutván a hadak, Románvásárnál a vajda küldöttsége fogadja, mely annak nevében békét ajánl, de a király nem bizik a vajda hűségében, Moldvabányáig vezeti a sereget, hol István ismét békét kinál s hűséget ígér a királynak.
Malomkőbánya a Csicsóvár alatt.
Míg ez történik, egy erdélyi székely, ki felesége öröksége ügyében jár vala Moldvában, felfedezi a királynak, hogy egy 12000-nyi oláh had jő szemben; a király szinte védelmi állásba helyezi seregét, de az oláh lakosok a vajdai sereg érkeztére felgyújtják a várost s a piaczon a betóduló oláhok és magyarok közt véres ütközetre kerül a dolog. Négy óra hosszat tart az utczai harcz, melyben Mátyás is sebet kap, melyet egy hátamögé került oláh ütött rajta dárdájával.
Az ütközet után Mátyás visszatért, István vajda pedig hódolata jeléül a zsákmány egy részéi Kázmér lengyel királynak küldé.
384Kázmér az események után levélben fejezi ki neheztelését Mátyás előtt, ki szerinte jogtalanul elegyedett a moldvai hadjáratba, holott Moldva lengyel hűbér; Mátyás, 1468-ban kelt válaszában, pedig azt írja vissza, hogy Moldva a magyar királyoké, ezt bizonyítja elődeink szakadatlan birtoklása s az, hogy a moldvai vajdák mindig a magyar királyoknak szolgáltak s a tartománynak mindig csak olyan vajdája volt, kit a magyar király küldött oda s erősített meg, így történt ez Hunyady János korában is, ki bár csak kormányzó, tetszése szerint nevezett ki moldvai vajdákat a nélkül, hogy ellenmondásra talált volna.*
Epist. Mathiae regis III. e. XXVIII. l.
Ez évben István vajda, a ki a török beütések ellen magát eléggé védeni nem tudja, csakugyan meghódol a királynak, ki neki Csicsó- és Küküllővárát adja kegyelme jeléül.
De hűsége ismét nem tartós; 1475-ben már ismét kegyeibe fogadja a király, a miről egy Budán aug. 15-én kelt levele ezt írja:
Minthogy tekintetes és nagyságos István moldvai vajda az elpártolásból hozzánk, természetes urához ismét visszatért s felségünknek, mint a szent koronának hűséget ígért, őt, boérjait s az egész moldvai tartományt, kegyelmünkbe visszafogadjuk.
István pedig megígéri újból, hogy teljesiti mindazt, mit elődei jog és szokás szerint teljesítettek volt a királynak, viszont a király biztosítja, hogy senkit sem fog országában tűrni vagy pártolni, a ki Istvánnak ellensége.
Más történetírók, így Verancsics, Csicsó- és Küküllővár eladományozását Istvánnak 1484. évbe helyezik. Ekkor történik, hogy Bajazid szultán a moldvai vajda két várát Kiliát és Neszterfehérvárát (Akjerman) elfoglalta s Mátyás, hogy a vajdát a veszteségért kárpótolja, neki a két erdélyi várat adományozta.
Ez azonban másodrendű kérdés, fődolog az a jogczím, melylyel a moldvai vajdák Csicsót birták.
István vajda Csicsóvár ura 1504-ben halt meg, utódai „nagynak” nevezték azon harczoknál fogva, melyet úgyszólván egész uralkodásán át vívnia kellett az elhatalmaskodni kezdő törökökön.
István sok gondot fordíthatott Csicsóvárára, mely egyike volt e kor legszebb várainak Erdélyben. Ha Csicsón tartózkodott, úgy élt, olyan udvart tartott, mint a többi erdélyi főúr. A vár birtoklását a kapuk fölé alkalmazott czimerek, a bástyatornyokra kitűzött czimeres zászlói jelezték. Egy ilyen czimertábla, melyen paizs, abban a moldvai bölényfő 385fél hold és csillagok közt látható s a vár elpusztulása után (XVI. század) Felőrre került s ott a református templom prédikáló emelvényébe van falazva.
Nagy Istvánnak két fia maradt, az idősebb, a törvénytelen ágyból született Rares Péter s a fiatalabb Bogdán, törvényes utóda a moldvai fejedelmi széken. II. Ulászló király 1505-ben csicsói birtokában őt is megerősíti.
Bogdán uralkodása idején bomladozni kezd a függő viszony Moldva és Magyarország között; a vajda a töröknek évenkénti 4000 arany adót s 4000 moldvai katonát ígér, kik a szultán hadseregének előőrsét képezik. Ez időtől a törökök Moldvát vazallus tartománynak tekintették s a meghódolt Bogdánról, Kara-Bogdánnak kezdték nevezni.
A következő években mind jobban zavarodnak a viszonyok, a mohácsi vész kelettől nyugatig felzavarja az országot. A vetélkedő királyoknak szükségük van a moldvaiakra, a kik hol egyiket, hol másikat hitegetik hűségükkel.
Már II. Lajos 1525-ben szerződött volt a moldvai vajdával, hogy biztosítsa Moldvát a török ellen, ezért a beszterczei adóból 1000 arany forintot biztosítva annak, a mit Rares Péter vajda nyugtázott is a beszterczeieknek, most Ferdinánd és Zápolya János is igyekeznek külön-külön maguknak biztosítani a vajda támogatását. Péter inkább Zápolyához szított, a ki neki Csicsó, Bálványos és Küküllővárait adta, azon felül pedig Beszterczét és Radnavölgyét is neki ígérte teendő szolgálataiért.
A király ez ígérete felzúditotta a beszterczeieket, a kik nyíltan ellenszegültek a vajdának, a ki 1529 szeptember 3-án és október 31-én fenyegető levelet meneszt a beszterczeiekhez, melyekben magát „Dei gratia dominus regni Moldaviensis” s János királyt „Serenissimus dominus Johannes rex Hungariae, dominus noster clementissimus”-nak nevezi, engedelemre intve a beszterczeieket, külömben rajtuk üt, szőlőiket elpusztítja, a város apraját-nagyját kardra hányja.
Rares Péternek 1538-ban roszra fordulván a dolga Moldvában, hová Szulejman nagy haddal vonult be boérjei elől, kik a szultánnak ki akarták adni, titkon elhagyta az országot, nejét és gyermekeit Csicsó-várába küldötte már előbb biztonságba, egymaga minden kiséret nélkül lóháton útnak indult s nagy nehezen eljutott Csicsóvárába, hogy ott a viszonyok változását bevárja.*
Kővári. Erdély épitészeti eml. 159. l.
386Az új vajda Lokusta Isván a szultánhoz fordult most, hogy János királytól Péter kiadatását követelje s János király csak úgy tudta a szultánt lecsendesiteni, hogy 1538 októberben Csicsóvárát Martinuzzi Fráter Györgygyel megszállotta, hogy Pétert fogolylyá tegye. Az ostrom négy hónapig tartott, de Péternek, ki a várat nagy kitartással védelmezte, éhség következtében azt fel kellett adnia. Martinuzzi Péter őrzésére magyar őrséget helyezett el.* Pétert kiadták a szultánnak 1540-ben,* a ki őt ismét vissza helyezte a moldvai vajdai székbe. Csicsó pedig 1539-ben Zápolyának Izabella lengyel kir. herczegnővel kötött házassági szerződésben, mint jegyajándék, a királyné tulajdonát képezi. Péter 1542-ben október 24-én Beszterczén át vissza jött Erdélybe, Csicsót ostrom alá fogta, de eredménytelenül. Csicsóvára többé nem került a moldvai vajdák kezére, mert Martinuzzi, Izabella királyné erdélyi kormányzója, 1544-ben lerontatta. Köveknek egy részét elhordták s az egykor büszke sasfészek 1566-ban már csak mint rom emlittetik. Így került a czimeres kőtábla, egy zaklatott vad korszak emlékéül a felőri kis református templomba, melynek szelíd ünnepi csendjében a czimeres kő felett a pap hit, béke és szeretetről beszél összegyűlt híveinek.
Hatvani Mih. Történelmi zsebk. 155. l. Kővári Erd. épitész. eml 159. l.
Kat. hist. pag. T. 20. 1152–56.
A volt Belső-Szolnokmegye e várat vette fel czimerébe s használta Dobokamegyével való egyesülése óta 1877-ig.
A vár ugyan leromboltatott, de egy része megmaradt, a rablók s gonosztevők tanyája lett, kik le-lecsaptak a szomszédos falvakra s rabolva, gyilkolva és égetve pusztítottak, a többek közt a gyulafehérvári országgyűlés 1592 április 19-én* elhatározta, hogy az ispánok a gonosztevőket minden személyválogatás nélkül kergethessék s büntethessék s különösen kiemeli megyénkből a Bethlen és Sajó tartományain kivül Csicsót.
Erd. Országgy. Eml. 3. art.
Mint fentebb leírtuk, Csicsóvár alatt szakadatlanul folyik a malomkővágás, mely a várhegy teljes megsemmisülését eredményezi. A munka a 60-as években jutott közvetlen a várszikla alá, s Torma Károly csicsó-keresztúri birtokos, hírneves régészünk felszólamlására, az akkori főispáni helytartó, a romok biztosítása érdekében, azt közvetlenül a vár építményei alatt beszüntette.
A csicsói malomkő-bányászatra vonatkozólag egy, az erdélyi kamarához az 50-es években benyújtott felterjesztés érdekes részleteket közöl.
1. Mióta foly a Csicsó-hegyen a malomkövek fejtése?
387Döntő adatok hiányában ezen kérdésre pontosan felelni lehetetlen. Annyit azonban, történeti adat létezvén, tudhatni, hogy a csicsói vár alatti hegyben már 1553-ban létezett malomkőbánya. Összevetvén a körülményeket s azt legkivált szemelőtt tartva, t. i. hogy a hegy magaslatán állott vár 1563–1566 körül hányattatván szét, a hegy anyagja malomköveknek nagyobb mértékbeni vágatása következetesen csakis ez idő után használtathatott fel, nem csalódok, ha állitom, hogy a csicsói malomkövek elterjedettebb vágásának ideje 1600-on, 1650-en kezdődhetik s e szerint 200–250 éves lehet.
2. Kik, hányan és miként kezelik az ügyletet? A Csicsó hegye Csicsó-Györgyfalva, Káncs (Gáncs), Csicsó-Ujfalu és Pecsétszeg falvak határaiban esvén, ezen falvak lakói foglalkoznak kizárólagosan a kövek fejtésével. A kőfejtők számát 50–60 egyénre lehet tenni. Lehet, mondom, mert a hegynek meghatározott pontján kezdett s következetesen folytatott bánya egy sincs. Ma például 2–4 egyén vág a hegynek egy tetszés szerinti oldalán egy-két követ; e munkát végezve, e helyet egy más, talán jobbért feladják s az iménti vágási helytől több vagy kevesebb távolságnyira más kő lefejtését kezdeményezik. Lefejtvén közönségesen 2 egyén egy-két követ, emennek vágási idejére kötött egyezményük is legtöbb esetben szintén felbomlik; ekkor aztán más társat keres mindegyikük a későbbi munkára, vagy pedig jövőre újra egyezkednek. Innen az, hogy a kőfejtéssel foglalkozó egyének száma, gyakori változást szenvedvén, pontosan meg nem határoztathatik. A szerint azonban, mennyire után járhattam, a munkások számát 50–60-ra tehetni.
A kezelés módjának primitív fogalmán s annak gyakorlatán valójában csakis mosolyogni lehet. A hegyet alkotó trachyt tömeg többé vagy kevésbbé kemény rétegekkel bir. A felszín lágyabb természetű lévén, ezen rétegből malomkő nem vágatik; salak vagy hab alkotása ezen rétegnek mállós, lágy természetet kölcsönözvén annak. Ezen réteg vastagsága tehet mintegy három ölet. Ezt követi egy átalánosan kemény réteg, mely azonban, fényes anyag lévén a trachyt tűzokozta alakulásakor, itt-ott hol vízirányos, hol dőlt vagy függőleges, többé vagy kevésbbé kemény természetű rétegekből, jobban kifejezve amalgamizált görrétegekből van átmetszve. A szerint tehát, mily természetű kő igényeltetik: a vevő vagy pedig a kőárús választása határozza el azon pont választását, hol a munka megkezdetik. Egy kétfelé ágozva nőtt s kifeszitett vessző, melynek egyik végére szén van erősítve, teszi a munkások körmérőjét, kiméretvén a tetszés szerinti nagyság, közönségesen 3882 egyén hegyesitett csákányokkal igyekszik némelykor majdnem támpont nélkül, gyakorta derekukra kötött s szilárd pontra erősített köteleken, a légben függve, lehetőleg körülvágni a malomkövet; mely munkálat megközelítőleg megtétetvén, vas-ékekkel feszittetik ki a malomkő. Ez eljárás azt eredményezi, hogy 10 drb malomkő közül közönségesen 3–4 darab az aláhullásban összetöredezik. A gyakortai vigyázatlanság emberélet elvesztését is eredményezi; aláhulló kövek összezúzván a dolgozókat. A kövek fejtésében eme veszélyes gyakorlatot a nem okuló, a tanulmányozás szülte czélszerűbb eljárást megvető, ős gyakorlathoz szokott korlátoltság tartja csak még virágzásban s az zár ki minden czélszerűbb, javítható eljárást.
3. Minő alakulású és mekkora azon réteg, a melyből a fejtés történik és kinek birtoka?
Az alakulásra nézve útmutatást ad fentebbi pont. A trachyt réteg vastagsága mérhetlen, mint hogy a geológia tanitása szerint a tűzalkotta trachyt tömeg egyenlő minőségben folytonosan tart mind azon pontig, hol a föld közepében állitáskint ma is működő tűz a tömeg keménységét meg nem gátolja.
A Csicsó-hegy illetőleg bethleni gróf Bethlen József cs. kir. kamarás úr tulajdona, a kőfejtést gyakorló faluk azonban a forradalom után saját birtokuknak állitván e helyet, a kővágási szabadságot is eltulajdoniták. Emlitett gróf úr azonban a falusiaknak állitólagos birtoklási joguk s következőleg kővághatási szabadalmuk ellen tudomásom szerint, mint valódi tulajdonos, pert indított.
4. Mennyibe kerül egy kő előállitása s mennyin kél el helyben?
Egy köven 2 egyén szorgalom szerint 2–3 hétig dolgozik, nagy akadályul szolgálván a kő keménysége. E szerint egy darab kő előállitása, egy munkanapszámot 30 e. krajczárra téve, mintegy 7–10 e. forintba kerül. Melyben darabja a malomkőnek 12–16 e. forint.
5. Évenként hány darab készül s minő alakokban?
Két egyén éven át közönségesen 5–8 kőnél többet nem fejt le. Összesen tehát a Csicsó-hegyről évenként középszámitással 150–170 darab malomkő fejtetik. A kövek közönségesen az Erdélyben divatozó malomkövek alakjára vágatnak. Úgynevezett rezsnyitzéket, azaz kézzel forgatható malomköveket is gyakorta faragnak.
6. Rendesen hová, mely vidékre szállitják és kik?
Besztercze, Szász-Régen, Maros-Vásárhely, Somlyó, Zilah, Kolozsvár, végre Szeben azon pontok, hová ezen köveket leggyakrabban magok a kifejtők szállitják.
3897. Mennyibe kerül a fuvarozása ezeknek a köveknek? Mázsa számra szállitják-e s közvetlen mennek utánnuk, vagy mint visszterüt kezelik?
Egy darab középnagyságú kő Beszterczén 18–20, Maros-Vásárhelyen 24–28, Szebenben 32–40, Sz.-Somlyón 24–28 ezüst forinton kél el. Általánosan magok a kőfejtők vállalják a továbbszállitást is magukra. Nem mázsa szám szerint, hanem általános terükép kezelik az elszállitást. Ritkábbak az esetek, midőn az illetők közvetlen küldenek köveik után vagy pedig midőn a kövek szállitása mint visszterü kezeltetik.
A malomköveknek fentebb leírt hiányos, sőt veszélyes kezelési, illetőleg fejtési ügyéből kifolyólag, szabadjon nekem a Tekintetes kamarát figyelmessé tenni azon körülményre, hogy ha a malomköveknek vágatása ezután is ily hiányosan fogna űzetni, a jelesebb s jobb minőségű trachyt rétegek e vesztegető, czél nélküli s sokból csak keveset előállitani tudó eljárás miatt idő előtt ki fognak merittetni. Igénytelen véleményem szerint igen czélszerű intézkedés lenne ezen körülmény: meggátlására, ha a Tekintetes kamara által a magas kormány megkéretnék, méltóztatnék illetékes szakember által a csicsói malomkőbányákat megvizsgáltatni, az eddigi pazarló kezelést betiltatni, mintául czélszerübbet állitani fel s mi legfontosabb, ezen behozandó kíméletesebb s czélszerübb kezelés pontos megtartása felett ellenőrködni.
*
Csicsó első megnevezett birtokosai 1283-ban* a Rátold nemzetség tagjai voltak, kik midőn akkor összes birtokaikon megosztoztak, Csicsó és Retteg az ahhoz tartozó összes egyéb birtokokkal együtt az osztály szerint Leusták fiainak: Roland és Dezsőnek, István fiainak: Domokos és Lászlónak és Olivér fiainak; Rajnáid és Miklósnak jutott.*
Árpk. Uj Okmtár. XII. 382. l.
A többi birtokok: Borsod, Gömör, Somogy, Bihar, Pozsony, Pozsega, Szlavónia, Veszprém, Szabolcs stb. megyékben voltak. Fejér. Cod. V. vol. III. 1741. VII. vol. II. 99. l.
Csicsó másik részét azonban, mely továbbra is megmaradt szolnokvári földnek, midőn várjobbágy birtokosai kihaltak s elnéptelenedett, III. Endre király* a mai losonczi Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta oda.
Hazai Okmtár VII. 307.
A csicsói várról, legelőször egy 1304-iki* oklevél emlékezik, a melyben a vár birtokosául László erdélyi vajda van megnevezve. A vár felépítése tehát 1290-től 1304-ig terjedő időközben történt. Hogy ki 390építtette e várat, azt ugyan közvetlen adatokból nem tudjuk, de akár a Rátold nemzetség, akár a Bánffyak, azok tulajdonosai nem voltak. Valószinüleg tőlük az ez időben mindenható László erdélyi vajda vette el, s mint látjuk, birtokában is volt.
Gr. Wass ltár.
Még akkor is, midőn e hatalmas olygarcha elhalt, hű szolgája Vass Miklós, mint Csicsó várnagya, a várat László vajda árvái számára is híven s vitézül sok évi erős ostromok daczára megvédelmezte. Csicsó alatt történt ama nagy ütközet, melyet Moys fia Moys az utolsó pártütő (Károly király ellen Erdélyben) vívott, de a mely egyúttal a király hatalmát végleg megszilárdította.* Ennek következtében a várnagy a maga izoláltságát mindjobban érezve: végre is egyezkedni kényszerült a királylyal, illetőleg annak képviselője Tamás erdélyi vajdával, a ki biztosította Csicsóvára alatt kelt levelében Wass Miklóst a király kegyelme és birtokai felől. Az egyezség szerint 1321-ben* Vass Miklós a várat csakugyan a vajda kezéhez szolgáltatta.*
Anj. Okmtár II. 124. Moys leveretésére a király Jánost, a királyné pohárnokmesterét küldötte Erdélybe s társául Gerenci Miklóst nevezte ki, a kit a Csicsó alatt vívott első ütközetben Moys elfogott s csak nagy váltságpénzen szabadulhatott meg. Ez 1324 előtt történt. (Anjouk, Okm. II. 124. lap. Országos ltár NRA 946. nr. 2. Dl. 2239.)
Dl. 29422.
Wass, várnagysága ideje alatt, a megyében temérdek zsarolásokat és gyilkolásokat követett el, melyekért Tamás vajdának menedéklevele mellett is üldöztetett. Egyik királyi parancs a másikat érte (1321. 1338, 1340, 1342, 1346), melyekben I. Károly személye és birtokának megoltalmazását rendelte el.
Ettől fogva Csicsót folyton az erdélyi vajdák kezén találjuk, de nem mint saját birtokukat, hanem mint a király képviselőit. Csicsó ezentúl királyi várrá lett. Mindazonáltal ezután is egyes oklevelekben vajdai birtoknak nevezik, mint 1359-ben is, a midőn András vajda rendeli, hogy ez és Bálványosvárához tartozó uradalmakból, mint vajdai birtokokból az illető papidézmát a fejérvári püspök részére adja ki, de* ezt inkább Léta és Küküllővárára lehet vonatkoztatni.
Fejér. Cod. D. Hung. Tom. 9. k. 3. pag. 131–133.
1387-ben* Csicsóvárát Zsigmond király Bánffy László erdélyi vajdának s testvérének Miklósnak adományozta a hozzátartozó falvakkal, a mi ellen azonban az egri káptalan előtt fentebb emlitett legrégibb birtokosai a Rátold nemzetség tagjai, névszerint János, volt lodomeriai vajda (Vojvoda Terrae Rusciae) Serkei Dezső és Ilsvai Rátolti Leusták tiltakoztak.
Dl. 7284. és 7285.
Ugyanezen vár birtokában Zsigmond király 1405-ben* megerősíti azon Dezsőfi Miklós fiait: Istvánt, Jánost, Ferenczet és Dénest.
Gr. Bánffy ltár A. 11.
1427-ben a várurak néhai Bánffy Miklós fiai János és Dezső és ezen Miklós néhai István nevű fiainak fia Miklós.
3911461-ben* Csicsó és tartománya birtokosai t. i. Bánffy Dezső fia János, másrészről Dezső fia László s végül Dezső közt volt három részre osztva.
Dl. 25989.
1465-ben* Mátyás király Losonczi István Bán fia Jánost, hogy Erdély nemeseinek gyűlésén, mivel neki a megjelenés sok költségébe kerül és gyakran is szokott tartatni, a gyűlésre való menés alól felmenti.*
Dl. 29522.
Ugy látszik, nem lakott itt.
1467-ben május 1-én* a désiek a Csicsóvár alatti erdők iránt, melyeknek használatától őket a Bánffyak eltiltották, pert kezdtek, melynek elintézését Mátyás király az erdélyi vajdára bízta. De 1467-ben okt. 3-án* Bánffy Dezsőfy István fia: id. László és Bánffy Dezső fia: ifj. László és Zsigmond pártot ütvén, Mátyás király tőlük csicsói várának és uradalmának két részét elkobozta és éhez tartozó minden jövedelmeit, mint adókat és vámokat Szerdahelyi Imrefi Györgynek s fiainak: Kis János és Mihálynak adományozta oda, a kik abba be is iktattattak, de Deés városa Somkúthnak és az ottani vámnak iktatása ellen tiltakozott. A másik részt 1467-ben Istvánfy szerint* Mátyás király a Szentgyörgyi János lázadása után a moldvai vajdának adományozta.
deés város ltára.
Dl. 27916.
Hist. Regn. Hung. 137.
1468-ban* a Losonczi Bánffyak ezen eladományozás ellen tiltakoznak.
Km. prot. f. 47.
1483-ban* Szerdahelyi Mihály birja.
Teleki ltár 7352.
1491-ben* Mátyás király halálával azonnal a leleszi convent előtt Losonczi Dezsőfi László a maga, valamint Losonczi László s ennek fiai Zsigmond és Albert, valamint néh. János fiai Dénes és János; Bánffy György fiai Ferencz és István, Bánffy Mihály fiai Miklós és Péter és Nagyfalusi Bánffy András kalocsai prépost nevében a királyt Csicsóvára eladományozásától tiltják.
Dl. 30921.
1492-ben* II. Ulászló király Csicsóvárának s uradalmának birtokába István moldvai vajdát s fiát Sándort, melyet ezek még Mátyástól kaptak adományban, új adomány czimén újra adományozza, megerősíti, igtatásukat elrendeli, de annak Dezsőfi Mihály s fiai János és Imre a csicsói uradalom egyharmadrésze, valamint Bethleni Márk özvegye Anna, abból járó leánynegyede s hitbére fejében ellentmondtak.
Dl. 27740–41.
1495-ben* néhai Losonczi Dezső István fiának Lászlónak özvegye Katalin s leánya Zsófia Szobi Mihályné, ezen Lászlónak összes javaiból s így a csicsói uradalomból is hitbérüket, illetőleg leánynegyedüket 392követelték Domonkos váradi püspöktől, István moldvai vajdától és Nádasdi Angor Jánostól, kik azonban ezt megtagadván, a dolog perre került.
Dl. 27982.
Ugyanazon évben* Bethlen Márk fia Miklós Losonczi Dezsőfi Jánosfi János fiának Mihálynak fiaival, János és Imrével egyezséget köt, hogy ő Csicsóvárát, mely a Losoncziakat vérség jogán illeti, saját költségén fogja visszaszerezni, de abban az esetben ezen Losoncziak Bethlen Miklós anyjának Annának néhai Szántói Laczkfi György leányának negyedét a csicsói uradalomból kiadják s költségét megtérítik.
Dl. 30306.
1497-ben* az erdélyi vajda, Csicsó urai t. i. István moldvai vajda s fia Sándrin ellenében néh. Losonczi Dezsőfi Miklós fia, id. János leányának, Ilonának leányától, Annától származó Bethlen Miklósnak anyja köteles része fejében Szent-Margita és Csicsó-Mihályfalva negyedrészét zálogjogon odaítélte. A kiküldött királyi ember a kolosmonostori convent tagja előtt Szent-Margita illető részét akadálytalanul statuálta, de a midőn Csicsó-Mihályfalvára jött volna, ott az igtatásnak a csicsói várnagy fegyveresen állott ellent, sőt a királyi embert meg is sebesitette, a ki életét csak futással menthette meg.
Km. prot. Labore 86.
1498 körül* Bethleni Miklós István moldvai vajdától anyja köteles részét a csicsói uradalomból kikapván, arról ő Losonczi Dezsőfi Mihály fiának, Jánosnak javára lemond.
Dl. 30065.
1499-ben* az erdélyi vajda néhai Mikeszászi Horváth Pálnak, majd ennek halálával Nádasdi Ungur Jánosnak István moldvai vajda és fia Bogdán elleni perében Szentmargitát Ungurnak, Csicsókeresztúrt, Felőrt s Retteget pedig kétharmadrészben önmagának, mint birónak, egyharmadában pedig felperesnek zálog czimén ítélte oda. Az igtatás az első három községnél ellenmondás nélkül történt, de midőn Retteget is statuálni akarták, a moldvai vajda ottani jobbágyai annak fegyveresen ellentálltak.
Dl. 28000.
1501-ben* az erdélyi vajda Csicsó urait az ellentállásért megbírságolván, az igtatást újra elrendelte.
U. o.
1502-ben* Dezsőfi László leánya Zsófia Szobi Mihályné az atyja után csicsói uradalomból őt illető hitbér fejében István moldvai vajda részéről 400 arany forinttal megelégittetvén, őt arról nyugtatja.
Gyf. Károlyi okltár III. 52.
1502-ben* Komlódi Mihály, a kit, midőn mint az erdélyi vajda kiküldött embere, azon emlitett igtatásnál hivatalosan működött, István 393moldvai vajda bojárjai s egyéb tisztjei megvertek és megsebesítettek, a moldvai vajda részéről ennek fejében kielégittetvén, arról őt nyugtatja.
Km. prot. Michael 79.
1502-ben* Losonczi Dezsőfi László özvegye Katalin, István moldvai vajdát hitbére kiadása felöl nyugtatja.
Km. prot. Michael 79.
1503-ban* miután a fent elősoroltak, t. i. Szobi Mihályné, Bethlen Miklós, Losonczi Dezsőfi Mihály fia János részére, emez pedig István moldvai vajda javára mindennemű Csicsóhoz tartott jogáról lemondtak: Ulászló király István moldvai vajdát s fiát Bogdánt a csicsói uradalomba újra beigtatni rendelte, a mi ellenmondás nélkül meg is történt.
Dl. 28002, 28004, 29023.
A Dezsőfi Mihály fia Jánosnak Szentmargitáért Csicsóvár ura Bogdán moldvai vajda elleni perében, mivel az erdélyi vajda által itéletileg elrendelt igtatást Bogdán vajda emberei 1508-ban és 1514-ben fegyveresen kétszer is megakadályozták, 1519-ben* az erdélyi vajda ezen erőszakoskodásért néhai Bogdán vajda fiát, István vajdát fej- és jószágvesztésben marasztalta el, II. Lajos király azonban 1519-ben* ezen ítélet végrehajtását megtiltotta, mivel úgymond, „Isván moldvai vajda teljesen járatlan lévén a magyar peres dolgokban, jóhiszemüleg cselekedett s ügyét könnyű szerrel megvédelmezhetné.”
Dl. 28028.
Dl. 28029, 28031. és 29029.
1535-ben* Ferdinánd király Péter moldvai vajdát Csicsóvára birtokában megerősíti az iránta és a közös ellenségük ellen tanúsított hűségért.
Lib. Reg. i. 202.
1540-ben* János király a többek közt Csicsóvárát és uradalmát nejének Izabellának hozományul adományozza, ha azonban azt valami előre nem látható okból a moldvai vajdának visszaadni kényszerülne, akkor annak megfelelő más birtokot fog neki adományozni. Ezen adomány után a csicsói várnagy Izabella királyné hűségére megesküdött.
Katona. Hist. Crit. Reg. XX. 1286–97.
1540-ben* Ferdinánd király azon esetre, ha a moldvai vajda az ő hűségére vissza nem tér, akkor Csicsóvárát Majlád Istvánnak és Balassa Imrének adományozni ígéri.
NRA. fasc. 1701. nr. 31.
1541-ben* Ferdinánd király Csicsóvárát Majlád Istvánnak adományozza, azon esetben pedig, ha a moldvai vajda az ő hűségére visz-szatérne, akkor azt a király 20000 frtért magához fogja váltani.
Lib. Reg. I. 305.
Ugyanazon évben* Majlád István, az ország főhadvezére a szászokat felkelésre szólítja Péter moldvai vajda ellen, a ki, mint hírlik, Csicsóvára ostromára készül.
Szász egyetem levéltára Nagy-Szeben.
1544-ben* ért véget azon per, melyet körülbelöl négy év óta folytatott 394 a moldvai vajda Csicsóvára és uradalma visszaszerzése ügyében, Az ezen évi országgyűlés, melyről bővebbet mit sem tudunk, azt határozta, hogy az uradalom a moldvai vajdának visszaadassék, maga Csicsóvára azonban lerontandó. 1545-ben egy febr. 14-ike előtt kelt levél szerint az ország rendjei többek közt Csicsót is Bornemisza Boldizsár felügyelete alá rendelik.*
Erd. Orsz. Eml. I. 125.
Torma gyüjt.
1551-ben* a csicsói uradalom birtokosa István moldvai vajda.
Erd. országgy. Eml. I. 395.
1553-ban* Ferdinánd király parancsára összeírták Csicsóvár összes tartozékait s egyúttal vizsgálatot tartottak azon károk és zsarolásokról, melyeket Báthory András emberei és tisztjei e tartozékokon elkövettek, összesen 14 hónap alatt 6851 frt kárt.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Csicsóvárához ekkor tartozott 617 kapu, 695 szegény ember, kinek se háza, se földje nincs és 107 elpusztult ház.
1560-ban* Csicsó birtokosául Sándor moldvai vajda emlittetik.
Km. Lymbus.
1563-ban Heraclides Vazul moldvai vajda a magyar királyoktól elődeinek adományozott vagyonként ezt, mint várat, követelte vissza János Zsigmondtól, oly nyilatkozattal, hogy még akkor is visszavenné, ha János Zsigmondnak tulajdon kebeléből kellene Küküllővárával együtt kiszakítani, minek teljesítésére ennek követei: Orbai Miklós és Balog Ferencz által parancsot is küldött a török udvar.*
Budai Lex. 3. p. 573.
1563-ban* Csicsóvárát már mint leromboltat emlitik, de tartozékai együtt kezeltetnek, mint fejedelmi uradalom, melyet (IV.) Sándor moldvai vajda* engedett át a fejedelemnek, a mi 1564–1566 közt történhetett. De egy 1566-ban, jul. 10-én Ungvártt* kelt okmány szerint Petrasko havasföldi vajda bátyjának, Istvánnak, moldvai vajdának nevében Csicsó romlott várát minden azokhoz tartozó falvakkal, városokkal, melyeket az előtt a moldvai vajdák birtak, Kövendi Székely Antalnak, császári kapitánynak ajándékozta, de ezt könnyen megtehette, mert már nem volt az övé.
Gyf. kápt. Cent. CC. 90.
Tört. Tár. 890. évf. 589. l.
Gr. Gyulaiak lt. 392. sz.
A Csicsóvárához tartozó falvak ezután is sok ideig egy uradalmat képeztek, de míg 1571-ben* még például Ilonda, Sósmező, Gosztílla a lerombolt Csicsóvárához tartozónak mondatik, 1573-ban* a szintén egykor ahoz tartozó Somkút már Szamosujvárhoz csatoltatott. Kétségtelen tehát, hogy ezen uradalom feloszlatása, illetőleg összes tartozékainak a szamosujvári uradalomhoz való végleges csatolása 1571–1573 közt ment végbe.
Gyf. kápt. Cent. B. 13.
Deés v. lt.
395Tartománya: 1405-ben* oláh falvak: Bába, Galgó, (Torda)-Vilma, Borszó, Kaczkó, Szelecske, Kosály, (Csicsó)-Mihályfalva, Lábfalva, Süvegfalva (Guga?) (Csicsó)-Györgyfalva, Négerfalva, Szőcs, (Csicsó)-Hagymás.
Gr. Bánffy ltár. A. 11.
Ruthén falu: Ilosva.
Magyar falvak: Bacza, Szent-Margita, Kaplyon, Alőr, Felőr, (Csicsó)-Keresztur és Retteg város, vámmal.
1467-ben* a fentieken kivül: Felső-Kosály, Pecsétszeg, Gáncs, (Nagy)-Ilonda, Pestes, (Kolostor-Vád =) Rév, Paprádmező, (Magyar)-(Oláh)-Bogáta, Kápolna, (Csicsó)-Újfalu, Monostorszeg, Kérő, Ormány, Alőr vámmal.
Dl. 27916.
1551-ben* a már említettek és Vajda-Kamarás kolozsmegyei falu.
Gyf. kápt. Div. II. fasc. 2. nr. 10. és fasc. 3. nr. 45.
1553-ban* tartozékai: Bába, Bacza, (Blenke)-Polyán, (Nagy)-Borszó, (Csicsó)-Györgyfalu, (Csicsó)-Hagymás, (Csicsó)-Keresztur, (Cs.)-Mihály-falva, (Csicsó)-Újfalu, (Kis)-Doboka, Emberfő, Galgó, Gáncs, Gosztilla, (Felső)-Gyékényes, (Nagy)-Ilonda, (Alsó)-Ilosva, Kaczkó, Kaplyon, Kápolna, (Alsó, Felső)-Kosály, Kudu, Kérő, Lábfalva, Mikeháza, Monostorszeg, Muncsel, Négerfalva, (Al, Fel)-Őr, Ormány, Orbó, Patakfalva, Péterháza, Pestes, Refény, Retteg, Sósmező, (Kis)-Somkut, Szelecske, Szent-Margita, Szőcs, (Torda)-Vilma, Vajda-Kamarás.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
A Lápos vidékén pedig: Borkút, Dánpataka, Disznópataka, Domokos, Drágosfalva, (Magyar)-Lápos, Jószép-Lápos (1500), (Lápos)-Debrek, Libaton, Macskamező, Rogoz, Rohi, Szászmező, (Felső- és A.)-Szőcs.
Gr. Wass ltár.
Wass Miklós az Emich fiát László vajda és zonuki ispán „comes Nicolaus castellanus noster de Chicho”-nak nevezi. Ekkor erősiti meg László vajda őt és János testvérét Karácson és Pete-től törvényesen keresett és megnyert Bizkow más helyt Bizva-nak nevezett földbirtokában. „Bizkou öröksége”, kiadta ezen okmányát Németiben (Szamosujvár-Németi(?)
1333-ban* alvárnagya Gersei Pető, az István fia, kit a király nemességre emel.
Dl. 30625.
Dl. 30004.
U. o.
1353-ban* Vid fia, Jakab.
Gr. Bánffy ltár R. 30.
1355-ben* ugyanaz.
U. o. 35.
1357-ben* várnagya a Vassak közül való Vörös Tamás.
Gr. Wass ltár.
1364-ben* Bessenyő Pál.
Gr. Teleki ltár.
3961392-ben* Mátyás.
Torma gyüjt.
1461-ben* Domokos várnagy.
Km. prot. e. 76.
1473-ban* a Szerdahelyi Imrefiek várnagya Nagy Domokos, udvar-birájuk Zeychi Mihály.
Km. prot. f. 117.
1473-ban* Hatvani Nagy Dénes várnagy.
Km. prot. f. 123.
1482-ben* Koronczói Nagy Domokos várnagy.
Km. prot. 1534: 36.
1483-ban* Szerdahelyi Mihálynak csicsóvári udvarbirája (provisor castri Chycho) Literati vagy Bálint deák.
Teleki ltár 7352.
1495-ben* Gromaz János és László várnagyok.
Gr. Bánffy ltár fasc. 79. nr. 13.
1497-ben* László másképen Laczkó várnagy.
Km. prot. Labore 86.
1500-ban* Porkoláb Péter várnagy.
Km. prot. Michael. 17.
1504-ben* Posztolnik Péter várnagy.
Deés város ltára.
1514-ben* Porkoláb László várnagy.
Dl. 28028.
1517-ben* Draguta és Drágos várnagyok.
Deés város ltára 101.
1526-ban* Tamás várnagy.
Besztercze város ltára.
Katona. Hist. Crit. Reg. XX. 1297.
Lásd az eskü szövegét ugyanezen okmányban
1541-ben* ugyanaz.
Szilágyi S. Erd. országgyül. emlék. I. 68.
1544-ben* Nagy Kristóf várnagy, már előbb is.
Km. Szolnok int. N. 10.
1551–82-ben* Csicsó tartozékainak praefectusa Wranczany János.
Erd. országgy. eml. I. 395. és 1590. évbeli Km. Prot. A. 123–131.
1552-ben* Temesvári Mihály és 1553-ban Szentmártoni Mihály deák udvarbirák.
Transylv. fasc. 9. nr. 69.
1554-ben* Imre deák tiszttartó.
Tört. Lapok. III. évf. 124. sz.
1563-ban* Nagy György udvarbiró.
Torma gyüjt.
Ferdinánd kezére kerülvén Erdély s főbb gondja a koronajavak számbevétele és kitisztázása lévén, e czélra Erdélybe küldött biztosai: Bornemisza Pál és Werner György rendeletére a Kendi Ferencz és Dobó István vajdák által 1553* deczember elején kineveztetett Mike-házi Nagy Benedek, Kozárvári János és Mikeházi Gergely szolgabiró, a kolosmonostori káptalan részéről Antal mester által deczember 24-én az uradalom régi állásához mérten összeiratott.* Ezek szerint: Kendi Ferencz vajda ez uradalomból birta Ormány, Kérő és Vajdakamarást, 397Mylakyné Castaldo adományából Pecsétszeget; a bevándorló ráczok ugyancsak Castaldo és Báthori András engedelmével F.-Orbót foglalták el, végre a vádi oláh püspök Péter moldovai vajda adományából, vádi zárdájához birta Vádot, Zlatinát (Szóváros), Magyar- és Oláh-Bogátát.
Transylv. fasc. 9. nr. 69.
Lásd tartományát.
A vár jövedelmét képezte a Szent-Márton adója telkek után, melyet nyilasnak neveztek s voltak egész és fél nyilasok, de nem a kapuk száma szerint szokták kivetni. Ennek jövedelme határozatlan. Ezen kivül malom: Rettegen 4, Keresztúron 2, Láposon 2, Cs.-Györgyfalván egy kővel. Vámja: Rettegen, Alőrön, melyért 9 frtot, Kis-Somkúton, melyért 10 frt haszonbért fizettek, továbbá Magyar-Láposon és Szt-Margitán.
Karácsonykor a magyar községek, Retteg kivételével, fizettek zöldséget, zabot köböllel és csirkéket. Szent-Györgynap tájban az oláhok közt juh-, úgyszintén disznó- és méh-ötvened váltságot.
Az oláhok A.-Ilosva, F.-Szőcs, N.-Ilonda, Gyékényes, Péterháza kivételével fizettek adót (secundum sortem levatam) némelyek 50, mások 25 den.
Magyar-Lápos és hozzá tartozó falvak nyilas telkek után egyenként 16 denárt, némelyek 8-at. Ezekből bejött jó időben 100 frt. Némely községek kenézei évenként 17 ágylepedőt vagy pokróczot. Némely községek kenézei, kivéve Magyar-Lápos és az ahhoz tartozó községeket, a tisztek részére egy-egy őzet. Ugyancsak azok kivételével, némely községek kenézei egyenként egy császármadarat. Minden egyes község, M.-Láposhoz tartozók kivételével, a vár tisztjei számára egy fejős tehenet s egy berbécset.
Mária születés napja táján némely magyar és oláh községek adnak évenként egy rüdeg disznót és méhet, minden tízből egyet, ötvenből egyet, vagy százból, vagy harminczból, vagy ha ezen alól van, abból is egyet, de ha 10-en alól van, nem tartoznak disznót adni, hanem pénzt, minden egyes disznóért két denárt. Ha a disznók még nincsenek egy évesek és ha 100 van is, még sem fizetnek érette. Az oláhok hasonlóképen így adóznak a méhekből.
„Dica” adó czím alatt több oláh helységtől 25–50 pénz.
A csicsói várhoz sok kir. makkos erdő tartozik, melyek hat évben alig teremnek egyszer, de ha makktermés van, a makkoltatásért annak termékenységéhez mérten szoktak, de a várhoz tartozók saját disznóiktól nem voltak kötelesek fizetni.
Bírságpénz az országos szokás szerint.
Gabona, bor, bab, lencse s több effélék tizedét, vagy kis és nagy dézmát az erdélyi püspök birja, de haszonbérbe is szokták venni a patronus számára az ország urai constitutiója szerint.
398Szántók, kaszálók a városok és falvak száma szerint.
A borkorcsomáltatás 1553 előtt soha szokásban nem volt, ha csak a tisztek kegyéből és akaratjából egy vagy két edényt a tisztek segedelmezésére korcsmároltak, mely időben ez a jog a magyaroké volt évenként háromszor, t. i. karácsonykor, Szent-Györgynap körül és pünköstben, néha 20–25 hordó bort árultak el a korcsomán. A bordézma vagy tized régi idő óta Radnára vitetett s itt is árusították el, de ennek árát ide szokták fizetni.
A magyar lakosok régi szokás szerint tartoznak két hold földet megszántva bevetni, egy holdat learatni, összehordani és betakarítani. Kaszálás idején az egész részes két, a fél részes egy napot kaszál.
A lakosok jövedelmük szerint tartoznak az ügyök védelme és oltalmazásáért az ügyvédnek vagy sáfárnak szolgálataiért 12 forintot, malomvám búzát 16 köblöt, egy öltözetre való posztót (pannum), két kövér disznót adni. Ezeken kivül ő még három helységnek udvarbirája.
Lápos tartozéka közt egy ezüst bánya van, melyet beszterczei Ádám mester miveltet.
Csicsó-Mihályfalva, Fel-Őr, Csicsó-Keresztur, Monostorszeg, Al-Őr, Kaplyon, Alsó-Kosály évenként miveltetni szokott körülbelül 177 holdra menő szántóit a király birja s ugyanezen községekben levő évenként kaszáltatni szokott szénafű felerésze, kaszáltatik körülbelől 100 hold.
A csicsói vár alatt levő malomkőbányából a várhoz tartozók minden egyes malomkőért négy denárt fizetnek, a kik nem ide tartoznak nyolcz denárt.
Csicsó-Keresztur mellett van egy elpusztult halastó víz és halak nélkül.
1552-ben július 15-étől ezen javak és birtokok 1553 szeptember 22-ig Bank Pál részére foglaltattak le, mely teszen egy évet, két hónapot és három napot, mely idő alatt minden törvényes illetéket a maga számára Bank Pál Temeswary Mihály tisztje által vétette fel. 1552-ben felvett Szent Márton adójába 925 forintot, Szent György napi tartozásba az oláhok felétől 143 forintot, királyi adóba 99 denárjával 648 forintot. Minden egyes colonusra kiveítetett 2 denár, a mi 12 forintot tesz. Az összes felvett pénz 1728 forint. Különböző gabonanemüek tizedébe 750 köblöt, zab tizedbe 270 köblöt, 40 köböl árpát, kölest 80 köblöt, borsóból, lencséből egy köblöt, köznyelven paskoncza vagy virágos magnélkül való kenderből (canapi) 160 kalangyát, kendermagot 4 köblöt, lenmagot egy köblöt. Bortizedbe 39 hordót.
Malombeli jövedelemből 402 5/8 köböl, kölesből 123 1/8 köböl. Ötvenedet 399adtak a juhokból, kecskékből, bárányokból, 800 darabot. Juh, disznó és méh megváltás ára fejében, mely Szentmártoni Mihály deák (Literatus)-nál van, fizetnek 48 frtot. Mezőre járó sertésekből 31 dbot. Méh 15 kosárral. Rüdeg disznó és méh megváltás fejében 38 frtot. A lakosok által tett vetés fejében bejő 271 köböl gabona. A négy vám jövedelme tesz 56 frtot. 1553-ik évben a borkorcsomárlás nincs szokásban; a bortizedből elárusittatott 26 hordó bor 250 frt értékben. Kiárusításra vettek 217 hordó bort 1301 frt 36 denárra, melyből elárusittatott 2432 frtra és 22 denárra, ebből 1130 frt és 64 denár a jövedelem. A királyi felség népei számára a szászsebesi várba rendelt élelmek az ország lakosaitól a kapuk száma szerint, a melyeket Bank Pál Szamosujvárra vitetni rendelt. Csicsóhoz tartozó községekből Csakor (Csagor) Ferencz felügyelő kezébe lisztül tett 260 köblöt, 531 köböl zabot. Ugyancsak Csicsó várához tartozók a királyi felség számára gyűjtött szénát Deésre szállitották. Aratás után a lakosoktól 800 köböl gabonát követeltek, hogy Deésre szállitsanak. Ugyancsak ide kellett hozni saját pénzeiken vett 180 köböl zabot, ezenkivül a vetésből bejött 1135 köböl zab szintén Deésre szállittatott, hátralékban maradt zabvetés fejében 95 köböl.
Ezen károsításokat Báthori András helytartó idejében Bank Pál és emberei okozták a magyar lakosoknak. Ugyanakkor a Csicsó várához tartozó minden község illetékökön felül fizetett 3850 frt 41 denárt, különböző rovatalokba fizettetett 1870 forintot, borkorcsomárlás jövedelméből 1130 frt 64 denárt. Összesen 6851 forint és 5 denár.
Ezen kivül a szegényebb oláh községeket Apahidára, Sajó-Kereszturra és Deésre s különböző helyekre hajtatta szolgálattételre, velők szántatott, arattatott, kaszáltatott s a terményeket össze- és behordatta. Hordatott fát, karókat, vesszőket és gerendákat.
1552-ben Makszin János Galgó körül levő falvak vajdája azt vallja, hogy az ő vajdasága alatt álló községek Bank Pál emberei és lovai számára minden élelmi szert adtak s ezen kivül 8 héten át naponként dolgoztak, a minek értéke 25 forint.
