Csicsó-Hagymás.
Csicsó-Hagymás.
Nevének változatai: 1405-ben* Haghmas. 1553-ban* Hag˙más. 1615-ben* Cziczo-Hagymás. Oláhul Hezsmásu.
Gr. Bánffy ltár A. 11.
Transilv. fac. 9. nr. 69.
Tatrossy cs. ltár.
Nevét valószinüleg az egykor itt nagy mértékben termesztett hagymáról vehette.
Alsó-Ilosvától jobbra a Szamos terének néző magas hegyoldalon fekszik, melynek szélén a róla nevezett patak foly.
Deéstől 21·l kilométerre a deési járásban.
Csicsó-Hagymás kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben* a losonczi Bánffyak kezére került. Oláh falunak neveztetik.
Gr. Bánffy ltár a. 11.
1467-ben* Mátyás király a Bánffyaktól hűtlenség bélyegén elvette 406s Szerdahelyi Kis János és testvérének Mihálynak adományozta, mint Csicsóvár tartozékát.
Dl. 27916.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka; vajdája Andrejka, kenéze Vancsa Gergely.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1577-ben* Bocskai György özvegye Sulyok Krisztina birja s ugyanekkor Ilyés Tódor és Váncsi János jobbágyok emlittetnek.
Km. Szolnok Int. B. 25, 46. és F. 5.
1590-ben* Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Balocsai Horváth Györgyné s Ilona Haller Gáborné, valamint néhai Sara Balázsfalvi Bagdi Gyorgyné s gyermekei István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősíti.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 94. Szolnok int. B. 84.
1602-beli feljegyzés szerint* Básta és Mihály vajda idejében Toldi István kapta.
Km.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond néhai Bocskay István fejedelem e birtokát, végrendelete értelmében Haller Gábornak, Bocskay Ilonától való fiainak György és Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta.
4. Lib. Reg. 29.
1612-ben* birtokosa Haller György. 1615-ben* is ő birja, jobbágy cs. Martos, Sánta, Balta, 1618-ban* a lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki, névleg Baka Tamást.
Torma gyüjt.
Tatrossy cs. ltár.
Rettegi gyüjt.
1643-ban* Haller Gyorgyné Nyári Borbára fia Samu birja s utána ennek Károlyi Erzsébettől való fia György örökölte.
Torma gyüjt.
1658-ban* Haller Györgynek itt 20 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
Gyf. Suzathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
Torma cs. ltár.
1750-ben* birtokosa gr. Haller Ferenczné Korda Klára és György s neje Csáky Borbára.
E. F. K. ltár.
1786-ban* birtokosai: gr. Haller Ferencz fia Antalnak és neje Mikes Juliannának van 31 jobbágya s 2 zsellére, gr. Haller György és Csáky Róza fia Jánosnak és neje Nemes Annának 24 jobbágya.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: gr. Haller Antal s Mikes Juliánná fia Istvánnak van 28 telke, gr. Haller Jánosné szül. Nemes Zsuzsanna örököseinek 26.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* gr. Degenfeld Alajos és társai, gr. Mikes Mária br. 407Huszárné Lászlófi Sándor, Henter Anna özv. Rákovszkiné utódai, gr. Haller Czeczil, Felényi János részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wesen 72–163. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Lászlóffy Sándor és Miklós. A Sándor-féle birtokot a falusiak, a Lászlóffy Miklósét Czecz Károly vette meg, kitől Herczinger Istvánné Czecz Zsuzsa kezébe került vásár útján birja jelenleg.
Erd. főkormsz. levéltár.
Lakosai kezdet óta oláhok. 1740-ben szeptember havában* az itt kiütött nagy dögvész miatt az egész falut katonaság vette körül, hogy a kór tovább terjedését megakadályozza.
Megyei ltár.
Házaikat kőből, a mi itt jóminőségű és bőven van, s fából épitik. Ruházatuk házilag készült gyapjú- és kenderszövet. Élelmük törökbúzából készül különféle változatban.
Gör. keleti egyházközség kőtemploma állitólag ezelőtt 200 évvel épült a falu közepén, Mihály és Gábor őrangyalok nevére szentelve. Harangjai 1741 és 1870. évből valók. Papjai a Kosztin-családból kerültek ki, jelenleg Paltinean Demeter.
Iskoláját 1863 után létesítette. A tanitó fizetéséhez az állam is járul évenként 150 frttal 1896 óta,* tanitója Koroján Tivadar.
Vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet. 1321. sz.
1750-ben* határának nagy része terméketlen s nem tudnák ennek termékeiből magukat fentartani, ha malom kővágással s ennek fuvarozásával nem kereskednének. Felkeresik a szomszédos vásáros helyeket, sőt Beszterczét is. Határa két fordulós, trágyázást kíván, de ily módon javítani nem szokták.
Erd. főkormsz. ltár.
Egy köböl őszi vetés 5 kalangyát vagy 6 és 1/4 véka szemet ad, a zab 6 kalangya vagy 12 véka szemet; 20 szekér szénarétje van, mely évenként kaszálható, a többit fordulónként használják. Tűzrevaló erdeje van, de jegelője a nyomás.
Adó alatt van: 218 1/3 köböl őszi vetés alá való szántója, 136 1/2 köb. búza, 21/2 köb. rozs, 77 1/2 köb. zab, 4 1/4 köb. köles, törökbúza, borsó, 121 szekér széna, 48 jármas marha, 85 tehén, 18 tulok, 207 juh, kecske, 67 disznó, 30 méhköpű s főző üstje.
Főfoglalkozásuk a mezőgazdaság és baromtenyésztés. 1822-ben* határa oldalosnak iratott fel, de azért jól teremhetett, mert az adózás tekintetében az első osztályba sorozták. Volt ekkor 432 1/2 köböl vetésre való szántója, 247 szekér szénát termő rétje. Tölgyes és tiltott erdeje ritka szépségű.
U. o.
408Jelenleg határa gyenge, inkább zab és törökbúzavetésre való. Szarvasmarhán kivül juhot s kecskét tenyésztenek. Gyümölcsfái: alma, körte, szilva és dió. Víznek szűkében van, kis patakja is többnyire ki van száradva.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szent-Márton napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban, Szt-Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Kenézeik évente egy ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset fizetnek.*
Bővebben Csicsóváránál.
1552-ben* erővel felvettek rajtok 3 tehenet, 4 frt 80 denár; 5 bárányt, 70 denár; 5 sajtot, 35 denár; 1 pint vajat, 25 denár; Rettegre adtak 33 köböl zabot, 7 frt 66 denár; zabra fizettek 2 frtot; 6 szekér szénát, 1 frt 50 denár értékben; öt embertől, kik Apahidára dolgozni nem mentek, 5 frt; Mihály deák a Bánk Pál tisztje idejében ötvenedbe vettek egy embertől 4 juhot, egyet bárányostól, birságba 1 frtot.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Határhelyek: 1864-ben* Vetostyina, kaszáló; Intre velcsele, árkocskák közti kaszálló; Valya Trigului, völgy, szántók és kaszálókkal.; Gyalu Zepi, legelő hely; Kapu Csirityutuj, csererdő kezdete; Gyalu boului, hegyorom szántókkal; Goloselu, kopasz legelő; Leorda gye kitre uri, Leorda gye kitre zsij, tekenő alakú helyek; Valya Leordi, árok; Ritu Birlaji, kaszáló; La Szorb, egykor erdő, most szántók és legelő; Dupe Grui, domb mellett terülő szántók; Kerbunaristyile, egykor szénégető hely, most kaszálók és gödrös helyek; La kovate, teknő alakú hely; La Sziltyikat, forrás, kaszálókkal; Tyilku, domb; Valya Fineczi, a Sziltyikátból eredő völgy; Balányi, egykor erdő, most legelők és szántók; Finaczele, egykor kaszálók, most szántók; Hacsa Riptyi, omladékos hely; Dupe Zopogye, Pe Sub ripe, szántók; Gyalu krucsi, hegy, tetején kőkereszttel; Koaszta periluj, hegy, egykor körtetermő; Fundetura, határfenék; Gropele, gödrös helyek; Pe grope gye supra, legelő helyek; Kalya rosie, út; Pojana Mikuluj, Mik nevű irtványa, Trongyisoru, tiltott erdők; Szeketurile, omladékos hely; Gyalu, hegygerincz; Facza, verőfényes erdő; Doszu dupe Facze, tisztás hely és erdő; Funtuna lui Gyorgye, Pojana Bingi, Binga nevű irtványa; Valya Málului, völgy kaszálókkal; Stenyi Gyalului, meredek kősziklák; Doszu-rilye, észkos erdő helyek; Pereu Doszului, árok; Lolurelye; Dobriasza szup Styenyi, kősziklák; Dupe Cunune, hegyormon keresztül levő erdők; 409Dumbráva, verőfényes erdők; La Priszlop, kövecses hely; La trungyisora, hegy körül levő szántók; Halasteu, lapályos hely forrással; Grujisora, udvari földekből álló hely; Valya karului, árok; Mezeritye, jó borsót termő hefy; Bortuke, kút; Letunoju, forrás; Funtina ficsoriloru, forrás és kút; Valya Lazului, kősziklák közt folyó árok; La Izvoru, forrás; Tzigenyiile, egykor czigánytanya; Kornu bún, régen szálas erdő, most apró cziher; Grosi, legelő; Apálya Grosiloru, a Grosból eredő árok; Sup Kaszté, szántóföldek; Lunce, völgy; La cseterné, forrás, melyből egykor csatornán folyt a víz; Dimbu Cotroski, hegycsúcs; Pogyerejile, hegyi lapály; Kalya Ilisiu, az ilosvai út; Valya Jepi, patak, mely a Gyalu Jepiből ered; Dimbu Zsiji, egykor szőlőhegy, most legelő; Dostyor, czihererdő; Szupt Dosz, észkos hely.
Pesti Frigyes gyüjt.
1553-ban* van benne 5 kapu, 35 szegény és 2 puszta ház.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1603-ban* összes lélek száma 15.
Urb. Conscr. f. 65. nr. 87.
1703 körül* van 11 zsellér, 4 jobbágy lakosa, kik 15 telken laknak, el van pusztulva 4 házastelek. Adó alatt van: 26 ökör, 15 tehén, 40 juh. Egy évi adóba fizetnek: 27 frtot, 7 és 3/4 köböl búzát s ugyanennyi zabot, 2 1/2 szekér szénát s egy vágó marhát.
Erd. főkormsz. ltár.
1706-ban* fiaikkal együtt 58 jobbágy lakosa 21 házban lakik.
E. F. L. III. 242. B.
Lakossága 1750-ben* 60 jobbágy, 3 ily özvegy, 2 telkes, 3 enélkül való zsellér és 3 kóborló családfő, kik 50 telken 55 házban laknak, el van pusztulva 8 házastelek, melyekből ezelőtt 40 évvel haltak ki s br. Haller Ferenczné foglalt el ebből egyet, a többit a falusiak közösen birják.
Megyei ltár.
Iparosa: két ács, egy kőmives.
1822-ben* adó alatt van 17 igás, 31 fejős marha, 12 sertés.
U. o.
1831-ben* lakosok száma 236.
Consign. Stat. topograph. 38. l.
1857-ben házak száma 71, a lakosoké 392, ebből római és örmény kath. egy-egy, 384 gör. keleti és 6 zsidó.
1891-ben 504 lakosból 4 róm. kath., 23 gör. kath., 462 gör. kel., 3 ev. ref. és 12 izraelita.
Házak száma 87; határa 1818 k. hold.
