Nevének változatai: 1405-ben Haghmas. 1553-ban Hag˙más. 1615-ben Cziczo-Hagymás. Oláhul Hezsmásu.
Nevét valószinüleg az egykor itt nagy mértékben termesztett hagymáról vehette.
Alsó-Ilosvától jobbra a Szamos terének néző magas hegyoldalon fekszik, melynek szélén a róla nevezett patak foly.
Deéstől 21·l kilométerre a deési járásban.
Csicsó-Hagymás kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben a losonczi Bánffyak kezére került. Oláh falunak neveztetik.
1467-ben Mátyás király a Bánffyaktól hűtlenség bélyegén elvette 406s Szerdahelyi Kis János és testvérének Mihálynak adományozta, mint Csicsóvár tartozékát.
1553-ban Csicsóvár tartozéka; vajdája Andrejka, kenéze Vancsa Gergely.
1577-ben Bocskai György özvegye Sulyok Krisztina birja s ugyanekkor Ilyés Tódor és Váncsi János jobbágyok emlittetnek.
1590-ben Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Balocsai Horváth Györgyné s Ilona Haller Gáborné, valamint néhai Sara Balázsfalvi Bagdi Gyorgyné s gyermekei István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősíti.
1602-beli feljegyzés szerint Básta és Mihály vajda idejében Toldi István kapta.
1607-ben Rákóczy Zsigmond néhai Bocskay István fejedelem e birtokát, végrendelete értelmében Haller Gábornak, Bocskay Ilonától való fiainak György és Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta.
1612-ben birtokosa Haller György. 1615-ben is ő birja, jobbágy cs. Martos, Sánta, Balta, 1618-ban a lustrára itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki, névleg Baka Tamást.
1643-ban Haller Gyorgyné Nyári Borbára fia Samu birja s utána ennek Károlyi Erzsébettől való fia György örökölte.
1658-ban Haller Györgynek itt 20 adófizető jobbágya volt.
1694-ben birtokosa Haller György és neje Bethlen Éva, 1726-ban Haller György és neje Kornis Anna.
1750-ben birtokosa gr. Haller Ferenczné Korda Klára és György s neje Csáky Borbára.
1786-ban birtokosai: gr. Haller Ferencz fia Antalnak és neje Mikes Juliannának van 31 jobbágya s 2 zsellére, gr. Haller György és Csáky Róza fia Jánosnak és neje Nemes Annának 24 jobbágya.
1820-ban birtokosai: gr. Haller Antal s Mikes Juliánná fia Istvánnak van 28 telke, gr. Haller Jánosné szül. Nemes Zsuzsanna örököseinek 26.
1863-ban gr. Degenfeld Alajos és társai, gr. Mikes Mária br. 407Huszárné Lászlófi Sándor, Henter Anna özv. Rákovszkiné utódai, gr. Haller Czeczil, Felényi János részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Lászlóffy Sándor és Miklós. A Sándor-féle birtokot a falusiak, a Lászlóffy Miklósét Czecz Károly vette meg, kitől Herczinger Istvánné Czecz Zsuzsa kezébe került vásár útján birja jelenleg.
Lakosai kezdet óta oláhok. 1740-ben szeptember havában az itt kiütött nagy dögvész miatt az egész falut katonaság vette körül, hogy a kór tovább terjedését megakadályozza.
Házaikat kőből, a mi itt jóminőségű és bőven van, s fából épitik. Ruházatuk házilag készült gyapjú- és kenderszövet. Élelmük törökbúzából készül különféle változatban.
Gör. keleti egyházközség kőtemploma állitólag ezelőtt 200 évvel épült a falu közepén, Mihály és Gábor őrangyalok nevére szentelve. Harangjai 1741 és 1870. évből valók. Papjai a Kosztin-családból kerültek ki, jelenleg Paltinean Demeter.
Iskoláját 1863 után létesítette. A tanitó fizetéséhez az állam is járul évenként 150 frttal 1896 óta, tanitója Koroján Tivadar.
1750-ben határának nagy része terméketlen s nem tudnák ennek termékeiből magukat fentartani, ha malom kővágással s ennek fuvarozásával nem kereskednének. Felkeresik a szomszédos vásáros helyeket, sőt Beszterczét is. Határa két fordulós, trágyázást kíván, de ily módon javítani nem szokták.
Egy köböl őszi vetés 5 kalangyát vagy 6 és 1/4 véka szemet ad, a zab 6 kalangya vagy 12 véka szemet; 20 szekér szénarétje van, mely évenként kaszálható, a többit fordulónként használják. Tűzrevaló erdeje van, de jegelője a nyomás.
Adó alatt van: 218 1/3 köböl őszi vetés alá való szántója, 136 1/2 köb. búza, 21/2 köb. rozs, 77 1/2 köb. zab, 4 1/4 köb. köles, törökbúza, borsó, 121 szekér széna, 48 jármas marha, 85 tehén, 18 tulok, 207 juh, kecske, 67 disznó, 30 méhköpű s főző üstje.
Főfoglalkozásuk a mezőgazdaság és baromtenyésztés. 1822-ben határa oldalosnak iratott fel, de azért jól teremhetett, mert az adózás tekintetében az első osztályba sorozták. Volt ekkor 432 1/2 köböl vetésre való szántója, 247 szekér szénát termő rétje. Tölgyes és tiltott erdeje ritka szépségű.
408Jelenleg határa gyenge, inkább zab és törökbúzavetésre való. Szarvasmarhán kivül juhot s kecskét tenyésztenek. Gyümölcsfái: alma, körte, szilva és dió. Víznek szűkében van, kis patakja is többnyire ki van száradva.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai Szent-Márton napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban, Szt-Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak.
Kenézeik évente egy ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset fizetnek.
1552-ben erővel felvettek rajtok 3 tehenet, 4 frt 80 denár; 5 bárányt, 70 denár; 5 sajtot, 35 denár; 1 pint vajat, 25 denár; Rettegre adtak 33 köböl zabot, 7 frt 66 denár; zabra fizettek 2 frtot; 6 szekér szénát, 1 frt 50 denár értékben; öt embertől, kik Apahidára dolgozni nem mentek, 5 frt; Mihály deák a Bánk Pál tisztje idejében ötvenedbe vettek egy embertől 4 juhot, egyet bárányostól, birságba 1 frtot.
Határhelyek: 1864-ben Vetostyina, kaszáló; Intre velcsele, árkocskák közti kaszálló; Valya Trigului, völgy, szántók és kaszálókkal.; Gyalu Zepi, legelő hely; Kapu Csirityutuj, csererdő kezdete; Gyalu boului, hegyorom szántókkal; Goloselu, kopasz legelő; Leorda gye kitre uri, Leorda gye kitre zsij, tekenő alakú helyek; Valya Leordi, árok; Ritu Birlaji, kaszáló; La Szorb, egykor erdő, most szántók és legelő; Dupe Grui, domb mellett terülő szántók; Kerbunaristyile, egykor szénégető hely, most kaszálók és gödrös helyek; La kovate, teknő alakú hely; La Sziltyikat, forrás, kaszálókkal; Tyilku, domb; Valya Fineczi, a Sziltyikátból eredő völgy; Balányi, egykor erdő, most legelők és szántók; Finaczele, egykor kaszálók, most szántók; Hacsa Riptyi, omladékos hely; Dupe Zopogye, Pe Sub ripe, szántók; Gyalu krucsi, hegy, tetején kőkereszttel; Koaszta periluj, hegy, egykor körtetermő; Fundetura, határfenék; Gropele, gödrös helyek; Pe grope gye supra, legelő helyek; Kalya rosie, út; Pojana Mikuluj, Mik nevű irtványa, Trongyisoru, tiltott erdők; Szeketurile, omladékos hely; Gyalu, hegygerincz; Facza, verőfényes erdő; Doszu dupe Facze, tisztás hely és erdő; Funtuna lui Gyorgye, Pojana Bingi, Binga nevű irtványa; Valya Málului, völgy kaszálókkal; Stenyi Gyalului, meredek kősziklák; Doszu-rilye, észkos erdő helyek; Pereu Doszului, árok; Lolurelye; Dobriasza szup Styenyi, kősziklák; Dupe Cunune, hegyormon keresztül levő erdők; 409Dumbráva, verőfényes erdők; La Priszlop, kövecses hely; La trungyisora, hegy körül levő szántók; Halasteu, lapályos hely forrással; Grujisora, udvari földekből álló hely; Valya karului, árok; Mezeritye, jó borsót termő hefy; Bortuke, kút; Letunoju, forrás; Funtina ficsoriloru, forrás és kút; Valya Lazului, kősziklák közt folyó árok; La Izvoru, forrás; Tzigenyiile, egykor czigánytanya; Kornu bún, régen szálas erdő, most apró cziher; Grosi, legelő; Apálya Grosiloru, a Grosból eredő árok; Sup Kaszté, szántóföldek; Lunce, völgy; La cseterné, forrás, melyből egykor csatornán folyt a víz; Dimbu Cotroski, hegycsúcs; Pogyerejile, hegyi lapály; Kalya Ilisiu, az ilosvai út; Valya Jepi, patak, mely a Gyalu Jepiből ered; Dimbu Zsiji, egykor szőlőhegy, most legelő; Dostyor, czihererdő; Szupt Dosz, észkos hely.
1553-ban van benne 5 kapu, 35 szegény és 2 puszta ház.
1603-ban összes lélek száma 15.
1703 körül van 11 zsellér, 4 jobbágy lakosa, kik 15 telken laknak, el van pusztulva 4 házastelek. Adó alatt van: 26 ökör, 15 tehén, 40 juh. Egy évi adóba fizetnek: 27 frtot, 7 és 3/4 köböl búzát s ugyanennyi zabot, 2 1/2 szekér szénát s egy vágó marhát.
1706-ban fiaikkal együtt 58 jobbágy lakosa 21 házban lakik.
Lakossága 1750-ben 60 jobbágy, 3 ily özvegy, 2 telkes, 3 enélkül való zsellér és 3 kóborló családfő, kik 50 telken 55 házban laknak, el van pusztulva 8 házastelek, melyekből ezelőtt 40 évvel haltak ki s br. Haller Ferenczné foglalt el ebből egyet, a többit a falusiak közösen birják.
Iparosa: két ács, egy kőmives.
1822-ben adó alatt van 17 igás, 31 fejős marha, 12 sertés.
1831-ben lakosok száma 236.
1857-ben házak száma 71, a lakosoké 392, ebből római és örmény kath. egy-egy, 384 gör. keleti és 6 zsidó.
1891-ben 504 lakosból 4 róm. kath., 23 gör. kath., 462 gör. kel., 3 ev. ref. és 12 izraelita.
Házak száma 87; határa 1818 k. hold.
Adója 1749-ben 251 frt 16 kr. 1775-ben 347 frt 18 kr. 1822-ben 254 frt 25 kr. 1898-ban 921 frt 12 kr.