Czege.
Czege.
Nevének változatai: 1321-ben* Chege. 1622-ben* Chegeh, 1831-ben* németül Cziegendorf, oláhul Cégá, jelenleg Cagu.
Dl. 29422.
Széki esp. ltár.
Stat. Topogr. 41. l.
Nevét a halászatban ismert „czege” nevű halfogó készüléktől vette, melylyel a vizet egész szélességben zárják el.*
Hermann Ottó. Magyar Halászat könyve I. 150. l. és Ethnographia 1897. évf. III. füz. Akad. Ért. 1897. évf. 93. füz. 520. l.
Először emlittetik 1321-ben* Chege néven.
Dl. 29422.
A czegei vagy Hódostó északnyugati végében két hegy közt keletre hajló lankás oldalon fekszik, keresztül foly rajta a Tisztás hegyből eredő patakocska, mely a Hódostó lefolyásával még a községben egyesülve, Szamosújváron alól szakad a Kis-Szamosba. Deéstől 30·7 kilométerre a kékesi járásban.
478Czegét eleinte a király kezén találjuk, de I. Károly király 1321-ben* Emich fiának: Wass Miklósnak adományozta oda.*
Dl. 29422.
Miután ez Csicsóvárát a királynak átadta s hűségére visszatért, a király őt kegyelmébe fogadja s minden kihágásaiért, melyeket a vár oltalmazása érdekében tett, felmenti és Tamás vajda birósága alá helyezi, a ki Wass Miklóst csicsói várnagy korában, ennek védelmezésekor Lőrincz nevü gyalognak, Ude fiának, kihágásáért kezeit levágatta, de őt ezért a király parancsára Péter alvajda elitélni nem merte, erről 1338-ban hiteles okmányt állit ki. (Czegei Wass ltár.) Ez évben mint a magyarok főzászlótartóját emlitik. Családfája kiadva: Kővári, Erdély nevezetes családai, 251. l. (Fejér. Cod. Dipl. VIII. fol. IV, 305, 306. l. Czegei gr. Wass ltár.) Tamás erdélyi vajda, szolnoki ispán Szt-Gotthárd, Czege, Vasas-Szt-Iván és Szilvás (Víz) falvaknak, mint a Wass család birtokainak határait a káptalan által kijáratja s új határjelzőkkel ellátván, megerősiti. E szerint Emich fia Miklós, kit Vosnak neveznek, Maruchi nemes jelenlétében Dobokamegye ispánja Márton fia János a Choroi (Kérő?) Benedek pappal megjárták s a régi határjeleket megújitották: így Zilvas Zénasay rész földet a széki hospitesek, nevezetesen János pap testvéreivel Szász Mihály és Mihálylyal a Márton fiával, Csépán fia Gerővel, a Zug fiával Jakabbal, Péterrel, a Kis Demeter testvérével. Határa kezdődik nyugatról Mikola telekfő erdőnél s ezen átmegy a Hollokerek bérczre s innen egyenesen a Szarvastó folyóhoz száll le, vagy a régi malomhoz, innen egyenesen Tyurzonbereke-hez s az erdő fejénél a régi határjeltől az erdőn át keletre a Torliget erdőhöz, innen a Mohar erdőig s ezen át Kis-Muhar-hoz, ettől a bérczen keresztül Göcz (Geuch) földéhez. Innen a Göcz kapusa völgyön a Szarvastó folyóhoz vezet, melytől keletre a régi malomhoz s a Gyeke (Geke) falu végéhez, ettől délre a hegyen át a Köröserdő (Keuruserdu) és Gyepeserdőn át nyugatra az (Ambuzthu) Ombuztó kifolyásához, hol végződik a határ. (Czegei gr. Wass ltár)
1340-ben* újra neki adományozza Csicsóvára visszaadásáért az osztályos atyafiak egyenes kizárásával és az e miatt keletkezhető minden biráskodástól az ország összes biráit eltiltja. Csakugyan 1340-ben* ifj. Wass Miklós, László és testvéreik Czegéből, Szent-Gotthárd-, Szász-Szilvás- és Szent-Ivánból osztályrészt követeltek s ebből hosszas per keletkezett, mig végre 1347-ben* a vajda Károly király azon kiváltsága alapján őket keresetüktől elutasította. E közben 1345-ben* a vajda Czege felét a hozzá tartozó Wiszlótelekkel együtt Emich fia Wass Miklósnak oda ítéli és Pousa fia Tamás, fia Nagy Istvánnak örök hallgatást parancsolt.
Hazai Okltár 220.
U. o. 223.
U. o. 247.
Gr. Wass ltár.
Id. Was Miklós halála után azonban Czege azon ifj. Wass Miklósra és testvéreire, más részt pedig Csomafi Jakab fiaira szállott. Ez utóbbiak 1349-ben* t. i. Mihály, Miklós, Tamás és Jakab czegei részüket a másik félnek, t. i. Wass Miklósnak és testvéreinek Was László, Aczél János, Lőricz, Veres Péter, Veres Tamás és Was Dezsőnek engedték át.
Hazai Okltár 254.
Az 1362-ben* a Wass nemzetség osztálya szerint Czege is a nemzetség 7 tagja, t. i. Emichfi János fiai: Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós* és Vörös Péter* és Wass László fia Simon közt 7 részre osztatott.
Dl. 27429. és 28580.
Ez a Miklós 1351-ben Kőhalom várának várnagya volt.
1354-ben Wass Miklós és testvére Veres Pétert a vele még osztatlanul birt javak, különösen Veszprémmegyében, elidegenitésétől tiltják. Nagy Lajos kir. főlovászmestere volt.
479Lajos király 1363-ban a Zokolvára alatt levő Plini táborból* Czege birtokosainak Czegére nézve pallosjogot adományoz, t. i. hogy ott bitófát állithassanak és minden ott elfogott latrot megbüntessenek. Ezen kivül még Lajos király a pallosjoggal egyidejűleg* Czegének vásárszabadalmat adományoz a hét szerdájára.
Hazai Okltár. 268–269.
U. o. 270.
1372-ben* e birtokon Szentegyedi Veres Péter, Miklós fiai István és Pál; László fia Lökös, Tamás fia László és Dezső fiai János és László megosztoznak.
Gr. Wass. ltár.
1373-ban Makrai Péter, mint czegei nemes s királyi ember emlittetik.*
Dl. 27430.
1382-ben Czegei Tamás, mint ügyvéd emlittetik.*
Czegei gr. Wass ltár.
1392-ben* Czegei Dezső, szepesi alispán fia László emlittetik, a ki 1394-ben* Szentegyedi László fia Lökösnek czegei kúriáját s ottani részét felégette, elpusztittatta s jobbágyait elverte.
Hazai Okltár 322.
U. o. 323.
1405-ben* Lökös fiai László, András, Antal és Tamás.
Gr. Wass ltár.
1410-ben* Czegei Nagy Gergely, János, Miklós és Mihály, továbbá János, István és Péter és Szentegyedi Wass János fiai: László, Tamás, Mihály és Vid birják.
U. o.
1423-ban* Lökös fiai: László, András, Antal és Tamás, Wass György, László és Miklós.
U. o.
1426-ban* Zsigmond király Toroczkay Lászlót és társait Czege, Szent-Egyed, Pulyon, Szent-Iván, Szent-Gotthárd, Szilvás, Nyires és Mohaly községekbe beigtatni rendeli.
Tört. Tár. 1890. évf. 137. l. és Gyf. kápt. ltár.
1440-ben* Szentegyedi Wass Tamás itteni részét bátyjának Wass Mihálynak veti zálogba.
Km. prot. d. 69.
1451-ben* Czegei Wass Tamás, Lökös fia, Wass Zsigmond a László fia és Lökös fia birják.
Hazai Oklt. V. 248.
1464-ben* Szent-gotthárdi Wass Vid fia István részét Vasas-szent-iváni Wass Lászlónak veti zálogba.
Dl. 21716.
1466-ban* Olnoki Herczeg Mihály perbe fogja Czegei Wass Tamás fiát Jánost azért, hogy noha atyja Tamás itteni birtokát neki zálogba vetette, őt abba ereszteni nem akarja.
Dl. 27327.
1469-ben* birtokosok Szent-gotthárdi Wass Vid fiai László, István, Pál, János és Zsigmond.
Dl. 27505.
1472-ben* Wass Domokos emlittetik idevaló birtokosképen.
Dl. 27513.
4801473-ben* néhai Czegei Wass János leánya Dorottea Réczei Gergelyné, atyjának itteni részéből Wass Istvántól, Pál, János, Zsigmond és Domokostól, valamint Katalin néh. Wass László leányától Kendy Antalnétól osztályt követel, mit azok megtagadtak.
Dl. 27521.
1475-ben* Dorothea Wass János leánya Réczei Gergelyné s fiai Réczei Lőrincz és Gergely Wass Istvánt, Pált, Zsigmondot és Kendy Antalnét itteni részüktől tiltják.
Km. prot. Extraxit 126.
1477-ben* Wass Vid leányai Erzsébet Gesztrágyi Istvánné és Margit Szentegyedi Székely Lőrinczné atyjuk itteni részéből testvéreiktől Wass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, a mit azok megtagadtak, perre került a dolog.
Dl. 26427.
1482-ben* Olnoki Herczeg János perbe fogta Wass Zsigmondot és Istvánt, mert ezek néhai Wass Tamásnak két itteni Herczeg Jánosnak ítélt jobbágytelket (Földvári) neki kiadni nem akarják.
Dl. 26434.
1493-ban* Czegei Wass Domokos fia János 2 itteni telkét sógorának Fekecs Sebestyénnek eladja.
Km. prot. m. 50.
1496-ban* birtokosai Czegei Wass Domokos fiai János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály.
Gr. Bethlen ltár.
1500-ban* Czegei Wass Miklós özvegye Katalin, most János nem nemes czegei lakos neje, Czegei Balázst hitbérének férje itteni részéből való kiadása felől nyugtatja.
Km. prot. Michael 3.
1502-ben* Wass Domokos fia Mihály Wass Balázszsal néh. Wass Lászlónak itteni udvarháza ügyében perben áll.
Km. prot. Michael 105.
1503-ban* az erdélyi ál vajda Czegei Wass Balázst, Márton, Antal és János ellen hatalmaskodás miatt fej- és jószágvesztésre ítélte, de az erdélyi nemesek közbenjárására az erdélyi vajda helyettesének meghagyta, hogy Wass Balázs javait, míg ő maga Erdélybe nem jön, Somkereki Erdélyi János kezére bízza, maga pedig Wass Balázs addig czegei udvarházában bántatlanul maradhasson.
Gr. Wass ltár és Km. prot. Michael 121.
1504-ben* Wass István fia Mihály itteni részét Wass Balázsnak veti zálogba.
Km. prot. O. 18.
1505-ben* Czegei Wass Balázs, Wass István fiának Mihálynak nála zálogban levő itteni részét visszadja.
Km. prot. O. 36.
1505-ben* Wass Mihály itteni udvarházát Ősi Jankaffy Máténak adja cserébe.
Km. prot. O. 39.
4811505-ben* Ősi Jankaffy Máté itteni házát, melyet Wass Mihálytól kapott cserébe, Wass Balázsnak adományozza.
Km. prot. O. 41.
1505-ben* Wass Balázs itteni házát, melyet Jankaffy Máté adományából bir, Wass István fiának Mihálynak adja cserébe.
U. o. 52.
1505-ben* Szent-gotthárdi Wass István fia Mihály 1 jtelkét (Csiszár) Szentegyedi Wass Jánosnak veti zálogba.
U. o. 60.
1506-ban* Wass Mihály 1 itteni részét Kendy Gálnak adja cserébe.
Gr. Wass ltár.
1507-ben* Czegei Wass Balázs itteni Kis-Vajszoló nevű erdő felét Wass István fiának Mihálynak adja cserébe.
Km. prot. O. 80. és Doboka V. 35.
1507-ben* Czegei Wass Domokos fia László, a testvérei Szentegyedi Wass János és Czegei Wass Balázs által atyjuknak Domokosnak hagyatékán eszközölt osztályhoz beleegyezését adja.
Km. prot. O. 97.
1523-ban* Czegei Wass Balázs fia János, Balázs és János birják.
U. o. R. 51.
1523-ban* Szentegyedi Wass János fia Tamás itteni részét, valamint azon részt, mely reá néhai Kis-Wass Mihálytól szállott,* Czegei Wass Balázsnak veti zálogba.
U. o. R. 81.
Ezt egy 1513-beli oklevél szerint (Dl. 31001.) megölték volt, Bánffy István és Kendi Gál birák egyezséget akartak kötni ennek birtoka felett Czegei Wass Balázs s neje Kata és Jankaffy Mátéval, de azok kijelentették, hogy a feltételbe nem egyeznek belé, mert Jankaffy sem engedte, hogy az egyezségből Kiss-Wass Mihály megöletésének ügyét kivegyék.
1528-ban* Wass Tamás egy jtelkét (Barta) Czegei Wass Balázs özvegyének s fiainak ifj. és id. Jánosnak és Balázsnak eladja.
Km. prot. Magno 199.
1533-ban* Wass Balázs fia ifj. János néh. Wass Tamásnak itteni részébe kir. adománynyal magát beigtatni akarta, de Wass Tamás ellentmondott.
Km. Doboka V. 29.
1543-ban* Czegei Wass Balázsnak s id. és ifj. Jánosnak halastavát, a híres Hódostót, Kendy Ferencz szolgáival keresztül vágatta, melyen át a víz kiömlött a benne levő töménytelen hallal együtt, malmuk attól kezdve megállott s ezzel nekik mintegy 2000 frtnyi kárt okozott. A felek azonban por helyett ügyüket választott birákra bízták, kik előtt Kendy Ferencz a töltés átvágását ugyan nem tagadta, de azt állitá, hogy a töltésnek azon része az ő földjén s nem a Wassokén fekszik s az ő jobbágyainak földein is tömérdek kárt okozott. A választott birák Kendy Ferenczet az okozott kárért 100 frtban és 100 köböl búzában elmarasztalták.
Gyf. kápt. Cent. Extraord. BB. 6.
1549-ben* Kecseti Márton veszprémi püspök itteni részét testvérének Menyhértnek eladja.
Km. prot. Isab. Reg. 36.
4821568-ban* Somlyai Gergelyné Ágnes néh. Szent-gotthárdi Wass János leánya, atyjának itteni részéből, Czegei Wass János fiától Györgytől osztályt követel.
Gyf. kápt. Doboka fasc. 1. nr. 2, 12. és fasc. 3. nr. 43.
1568-ban* Czegei Wass Domokos fia János, fia Pál, fia János azon esetre, ha itteni részét Wass Györgytől visszaszerezheti, annak harmadrészét Szentegyedi Gergelynek ígéri oda.
Gyf. kápt. Cent. C. 21.
1609-ben* Czegei Wass Ferencz özvegye (előbb Barcsay Andrásné) Bogáthy Druzsi és fia György, az id. Czegei Wass György unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni nemesi udvarházzal biró birtokukon megosztoznak.
Gr. Wass ltár.
1614-ben* Wass János és Bogáthi Druzsánna néh. czegei Wass Ferencz özvegye egyik birtokos.
Km. Neor. C. 69.
14. L. Reg. 83.
1630-ban Lápos vidékén is birt, itteni udvartisztjei: Nagy Misklós és Derzsi György.
1638-ban* idevaló birtokos Wass György végrendeletében, ki Wass Jánossal egy testvér volt, „ki azonban ott fenn a jezsuita páterek közt tanult pápista lévén,” azon volt, hogy minden vagyonát a pátereknek hagyja, de ezt sikerült megakadályoztatni, ezért minden javait az ő árváira hagyja. Ezen Jánost Brandenburgi Katalin fejedelem minden jószágaiban a dézmabér fizetés alól mentessé teszi.*
Gyf. Cent. Z. 80.
Hodor. Dobokam. Esm. 719. l. 1648. junius 12-én (Bánffy Kristóf jegyz. Tört. Tár 1881. évf. 396. l.) itt tartotta kézfogóját Bánffy Zsigmond nagy ünnepélyek közt.
1667-iki összeírás szerint Wass János birja, kitől elrabolták 14 jármas ökrét. Magyari, Szőke, Kurta, Fekete, Béres jobbágy családok.
1694-ben* birtokosa a Wass család.
Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
1702-ben* birtokosai: id. Wass György, Wass Dániel özvegye Vay Judit 1740 körül.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Gazdatiszt itt: Gerendkereszturi Kovács László, Rettegi Szép Ferencz számtartó, nemesek.
1786-ban* birtokosai: gr. Wass Sámuelnek van 21 jobbágya, 16 zsellére, gr. Wass Miklós özvegyének 22 jobbágya, 21 zsellére.
Erd. főkormsz.
1804-ben* gr. Wass Ádám fiai: Miklós és Dániel atyjuk itteni részén megosztoznak.
Km. Doboka V. 56.
1809-ben* birtokosa gr. Wass Sámuel, kinek itt 87 telke van.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosa gr. Wass Samu özvegye.
Erd. kanczellária ltára.
4831863-ban* gr. Wass Ádám, gr. Wass Samu úrbéri kárpótlásban részesültek.
Urb. Wesen 68. és 144. l.
1866-ban* az itt összeírt 120 füst közül 10 nemesi füst volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Wass Ádám, Miklós és Sámuel, neje Eperjessi Róza; Mátyás Zsigmond és 8 Timbus családbeli.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Wass Jenő, 1986 h. 914 öl, örökség gr. Wass Sámueltől s részben vétel gr. Wass Ádámtól.
Szamosujvártól másfél órai távolságra, a Mezőség szélén fekszik Czege, 112 magyar s 396 oláh lakossal.
Czege a gróf Wassok ősi birtoka, kik azt Szent-Gotthárddal s más falvakkal együtt III-ik Bélától kapták 1176-ban. A család első őse Lob vagy Lökös, ki a királynak a görög császár segítségére állitott magyar táborban tett szolgálatot; utóda 1230-ban új oklevéllel erősiti meg az adományt. A gróf Wass család egyike a megye legtörzsökösebb főnemesi családjainak, melyből a hét évszázadra terjedő hosszú koron át kitűnő államférfiak, hadvezérek, tudósok s a megyei életben szereplő kiváló férfiak születtek, a kiknek neveivel, munkásságával Erdély története át és át van szőve.
A család Miklós, György és Ádám testvérekben 1746-ban grófi rangra emeltetett; a két előbbi ág megszakadt, az Ádám ág pedig két fiától leszármazólag, a ma virágzó két ágban él.
Hodor Károly, Dobokamegye monographusa, a Wass család érdemeit szeretettől lelkes szavakban magasztalja (704–705. l.)
Czegén a Wass grófoknak két kastélyuk van, egy régibb emeletes épület, melyet 1699-ban Wass György építtetett (régibb kori alépítmények felhasználásával), kinek hasonnevű elődje II. Rákóczy Ferencz forradalma idejéből több kötetre menő nagybecsű naplót hagyott hátra,* a másik e század elejéről való.
Tört. Lapok.
Egyik Jenő grófé, nagyszerű kilátással a czegei tóra, melyet a lelkes Hodor stambuli kilátásnak nevez monographiájában. A másik Ádám gróf örököseié.
Jenő gróf kastélyának építéséről e feliratos kő szól, mely az erkély alá van építve:
Ezer kilenczvennyolcz hatszáz esztendőben,
Ez a ház Wass György által épült elsőben;
Annak fia László nemzett magzatokat,
De halál kívánja csakhamar azokat.
Ez a ház Wass György által épült elsőben;
Annak fia László nemzett magzatokat,
De halál kívánja csakhamar azokat.
484Wass Dániel ágon így Wass Miklósé lön
S Bánffy Krisztináé, kit a gróf társul vőn.
Miklós holta után egy bástya ledüle
És így építéshez az özvegy készüle.
Ezer hétszáz hetven folytán felépüle
Ez formában, a hogy az isten segítette,
Áldassék szent neve örökké érette.
Ki már gróf Wass Farkast itt oly fővé tegye,
Kiről izről izre ez ház urát vegye.
S Bánffy Krisztináé, kit a gróf társul vőn.
Miklós holta után egy bástya ledüle
És így építéshez az özvegy készüle.
Ezer hétszáz hetven folytán felépüle
Ez formában, a hogy az isten segítette,
Áldassék szent neve örökké érette.
Ki már gróf Wass Farkast itt oly fővé tegye,
Kiről izről izre ez ház urát vegye.
Ádám gróf kastélyának falaiba s áltánja oldalába sok kőemlék van befalazva, római reliefek, későbbi czímeres táblák és töredékek, a kastély homlokzatán: G WASS SAMVEL G BETHLEN ROSALIA 1800. s egy nagy kőlap egy épületszárny aljában:
Lásd olvasó Dávid nyugalmat magának
Nem ad, míg sátorát nem látja urának,
Gróf Wass Miklós úr is ezt vevén példának
Épite házat Isten szent házának
Hív s kedves párjával Bánffy Kristinával
Együtt buzog s siet e kegyes munkával,
Ezerhétszáz hatvankilencznek folitával
Kezdé s végzé is ezt élte határával.
Nem ad, míg sátorát nem látja urának,
Gróf Wass Miklós úr is ezt vevén példának
Épite házat Isten szent házának
Hív s kedves párjával Bánffy Kristinával
Együtt buzog s siet e kegyes munkával,
Ezerhétszáz hatvankilencznek folitával
Kezdé s végzé is ezt élte határával.
E mellett régi sírkőtöredék, magyar férfi alak pánczélban mellig, jobb vállán buzogány.
A park kígyózó útai mellett egy-egy római feliratos kő fekszik, mohával beett betűik olvashatlanok, odább kövekből összerakott kerek pihenőhely, nyilasánál két méter magasságú római feliratos kő, bent szemben a falban két római mcllképet ábrázoló kőlap. A park szélén magános obeliszk a század elejéről, rajta két galamb lefelé fordított fáklyát tart s alatta e vers:
O Chloe Indem Schatten hier
Geniesz mit mir dein Leben,
Die Götter können dir und mir
Klein gröszer Glücke geben.
Geniesz mit mir dein Leben,
Die Götter können dir und mir
Klein gröszer Glücke geben.
Der Baum der uns jetzt Schatten giebt
Wird bald den Lenz betrauern
Doch soll auch unsere Zertlichkeit
Des Lebens Winter dauern.
Wird bald den Lenz betrauern
Doch soll auch unsere Zertlichkeit
Des Lebens Winter dauern.
Was brauchen wir des Glückes Gunst
Mit seinen Gütern Allen
Die Liebe lehrt uns ja die Kunst
Uns ewig zu gefallen.
Mit seinen Gütern Allen
Die Liebe lehrt uns ja die Kunst
Uns ewig zu gefallen.
485A czegei és szcntegyedi Wass család czímerei közül egyiket itt bemutatjuk.*
Siebmachers Wappenbuch IV. B. 15. Abt. Taf. 482. és 703.
A park terebélyes fái alatt időzve, eszünkbe jut, hogy a kastélynak egykor egy igénytelennek látszó vendége volt, ki hol egymaga járkált gondolatokba mélyedve a park fái között, hol egy kőasztalnál ülve, álmodozva lapozgatott egy kéziratcsomóban, melynek tartalmától szeme fel-felvillant; hol a fiatal grófokkal töltött órákat a lugasban, gymnasiumi osztályokra készítvén őket elő.
E férfiú Sinkay György volt, az oláh nemzeti történetírás megalapítója, a kinek kísérleteiből egy egész irodalom támadt, egy egész nemzeti cultura nőtt fel, tele nagy politikai igényekkel, regényes aspirácziókkal.
A gróf Wassok czegei kastélyát méltán tekinthetjük az oláh nemzeti történetírás bölcsőjének. Megalapítója a gróf Wassok védencze volt, a ki itt vonult meg a világ elől, itt talált pihenő helyre, midőn képzelt üldözői szinte lehetetlenné tettek számára minden hatáskört.
Különös jelenség a történelemben, hogy egy kultúra, mely úgyszólván minden izében egy régibb, nagyobb kultúra védszárnyai alatt született meg s fejlődött, annak eszményeiből nyert táplálékot s erőt, kifejlődésében azzal oly éles ellentétbe helyezte magát, mint az oláh kultúra a magyarral szemben.
Sinkay György az oláh történetírás megalapítója Sámsonban, Maros-Tordamegyében született 1754 február 28-án; atyja Sinkai Sinkay János és anyja Görög Anna, kurta nemesek voltak; az apa Ó-Sinkáról (Fogaras-megye) származott eloláhosodott magyar családtól, az anya családja mezőszakáli előnevet visel s nevéről ítélve, megmagyarosodott s nemesitett görög kereskedő családból származott. A kis nemesség egy része Erdélyben el van oláhosodva, mint Moldován Gergely tudja, a mezőszakáli Görög nemzetség ma Turc néven ismeretes.*
Sinkai Sinkay György élete és munkája. Az erd. muzeum-egylet kiadványai. VII. 1890. 520. l.
Sinkay György az apai házban oláhul beszélt s hogy a magyar nyelvet is elsajátítsa, szülei Szabédra (Maros-Torda) küldték az unitáriusok iskolájába, 12 éves korában Maros-Vásárhelyre került s ott két esztendeig tanult, majd 1768-ban, 14 éves korában a kolozsvári Josephinum 486bennlakó növendéke lett, mely a Jezsuita-rend vezetése alatt állott. Négy évet töltvén ez intézetben, 1771-ben Beszterczére ment a piaristák gymnasiumába, hol a német nyelvet tanulta meg. Gymnasiumi tanulmányai végeztével 1773-ban, mint húsz éves ifjút a balásfalvi román iskolához hívták meg a rhetorika és poétika tanárául. Itt kezdődik Sinkai Sinkay György pályája, mely korszakot alkot a magyarországi oláhság történetében.
A görög katholikusok, egy már ekkor fennállott egyezségnél fogva évenként néhány tehetségesebb ifjút küldtek Rómába a De Propaganda Fide Collégiumba; 1774-ben Sinkay György és Major Péterre esett a választás, kik útra kelve, több évet töltöttek az örök városban. Sinkay szorgalmával és előmenetelével kitűnt tanuló társai között, hittudorrá avatták s több kiváló egyházférfi kegyeit nyerte meg, sőt VI. Pius pápa érdeklődését is magára vonta, ki kutatásaiban teljes szabadságot engedélyezett számára a vatikáni könyv- és irattárban. Sinkay bizonyára már Rómában, hol szemtől szembe láthatta a római kor legszebb emlékeit, eltűnődhetett Traján oszlopán, mely Dácia meghódításának történeteit szemlélteti; kezdett foglalkozni az eszmével, hogy nemzetének történetét megírja s e tervét alkalmasint társával Major Péterrel is közölte.
Öt évet töltvén Rómában, 1779-ben visszatért s Bécsben a Sancta Barbara nevű szemináriumba lépett, melynek prefectje Szadi Klein Sámuel volt, ki mint az oláhok egyik nyelvtanírója ismeretes. Sinkay itt irta s adta ki „Elementa linguae Daco-Romanae siue Valachicae” (1780) czímü munkáját.
Sinkay jellemének alapvonása a türelmetlenség s összeférhetlenség volt, ez húzódik végig egész életén, a mi nem volt egyéb szakadatlan hánykódásnál. Bécsből Erdélybe tért vissza s 1782-ben mint a balásfalvi görög katholikus iskolák igazgatóját, illetőleg felügyelőjét találjuk, mint ilyen, a papi kötelékből kilépett s állásában 12 évet töltött.
Ez időre esik a románok első mozgolódása, mely a „Suplex Libellus Valachorum Transilvaniae” czím alatt kérvény alakjában az 1791-iki országgyűléshez terjesztetett be. A kérvény, mely a rómaiak ősi jogait akarja bizonyítani Erdélyre s ez alapon nemzeti jogokat kér az országgyűléstől, Bobb és Adamovics gör. katholikus és gör. keleti püspökök irták ugyan alá, de egyik szerzője Sinkay György volt. Ismeretes az az irodalmi vita, melyet a Suplex Libellus vont maga után. Éder J. Károly felelt a folyamodványra „Suplex Libellus Valachorum Transilvaniae jura tribus receptis nationibus communia post liminio sibi adseri postulationum, cum notis historico-criticis” czímü válasziratban, mely 487mű az oláhság történetére vonatkozó irodalom első kritikai kísérletének tekinthető.
Sinkay 1794-ig viselte tanfelügyelői hivatalát, mígnem Bobb János püspökkel való viszálkodása következtében állásától elmozdittatott. A püspök ugyanis a gör. kath. egyházba latin szertartásokat kezdett bevinni, mely törekvések ellen Sinkay s vele többen hangosan tiltakoztak, különösen Sinkay olyan éles kifejezésekkel élt püspökével szemben, hogy megmaradása a püspöktől függő állásban tarthatatlanná lett. Minden kereset híján Czegébe vezette sorsa, hol gróf Wass Dániel nyitotta meg neki vendégszerető házát, hol mint a gróf magántitkára s az ifjú Tamás, János és György grófok nevelője foglalatoskodott.
A világ zajától távol, alkalma volt Czegén oláh krónikájával foglalkozni, mely majdan egész nagy irodalmat hozott létre. Papiu Harion Sinkay életrajzírója minden baját a magyaroknak tulajdonítja, kik Sinkayban a „román” embert akarták elnyomni. Milyen vádaskodás ez! Mennyire elüt az igazságtól! Sinkay történelmi kísérletei ellen senkinek sem volt kifogása, hiszen midőn 1805-ben a fiatal grófok mellett bevégezte működését, rövid nagyváradi tartózkodása után (Darabont Ignácz püspöknél) Budára kerül s itt az egyetemi nyomdában nyer alkalmazást, mint a román könyvek korrektora, mint ilyen, az 1807-ik évi budai kalendáriumban adja ki nemzete történetét, a következő évfolyamban pedig krónikája egy része jelent meg.
Sinkaynak itt sem volt maradása, 1809-ben már nem találjuk Budán, ismét a gróf Wassoknál van, azok abaujmegyei birtokán, hol „addig volt szándéka a grófi család nemes jószívűségét igénybe venni, míg cronicáját teljesen befejezi”.
A krónika azonban nem jelent meg. Helyette Major Péter adta ki 1812-ben oláh nyelvű történetét: „Inceputul Romanilor in Dakia” czím alatt, melyről Maiorescu Titus a híres román író s volt romániai közoktatásügyi miniszter azt állitja, hogy az Sinkay művének plágiuma. Sinkayt még néhány évig hányja-veti a sors, míg ismét a gróf Wassoknál talál nyugalmat, a kiknek Kassa melletti birtokán 1816 nov. 2-án elhunyt, a hol hamvai is pihennek.
A park mögött dél felé Erdély legszebb tava terül el, a Hódos vagy közönséges néven czegei tó, mely 2000 holdnyi területen Szent-Gotthárd, Gyeké felé húzódik s több kisebb tóval egy vízrendszert képez.
Nevét a már itt ismeretlen, de a megye első mongraphusa Hodor Károly korában még ismert hódoktól vette. A tó tükre kristálytiszta, 488nagyobb tükre Czege alatt, szélein pedig sűrű náderdők himbálják bolyhos fejeiket, eldorádói kényelmet nyújtva a sokféle szárnyasnak, vadruczák, gémek, szárcsák s szép, fényes mellű búvároknak. Ujabban több természettudós kereste fel a szép tavat, melynek gazdag faunája még mindig sok újat kínál. Pávay Vajna, Daday Jenő dr. vármegyénk szülötte, a m. n. múzeum egyik zoológusa, továbbá Hermann Ottó, szívesen időztek a tóvidéken, Dadaynak: „Adatok a mezőségi tavak mikrofaunája ismeretéhez,” Hermannak: „A Hódos- vagy Szarvastó és környéke természetrajzi és jelesen állattani szempontból” czítnü értekezéseit ismerem, mint ide vágókat.
Mennyi poézis a növény és állatvilágban gazdag tó vidékén! . . . A deési újságban „Sír a nád” czím alatt irta Veress Dezső; a „Vasárnapi Újság” 1870-iki évfolyamában (27. sz.) –k jegygyel Czegével és a czegei tóval egy hosszabb ismertetés foglalkozik, mely a vidék szépségét e sorokkal fejezi ki:
A tó hallal is nagy mértékben bővelkedik s télen át rajta mindig nagyszerű halászatokat tartanak a birtokos Wass grófok. A tó alsó részén fűz- és égerfák közé rejtve, egy kis malom áll s tiszta nyári estéken, hallgatva a malomkerekek méla csörömpölését s nézve a hegyek mögött emelkedő tele holdat, a mint csillogó fényét a tó rezgő hullámain szétönti, egyike a legszebb természeti látványoknak.
A tó halgazdagságáról írja Hodor, hogy: a háló kétszer száz forintba is kerül ma (1837), de megadja kamatját, mert beszélik, hogy bizonyos kereskedő egykor télen, láttatlan egy hálófogásért háromszáz váltó forintot ígért.
A XlII-dik század végén IV-dik László uralkodása alatt Hódostó mellett egy nagy csata is vívatott, mely reges emlékekkel van kapcsolatban.
Kun csapatok, melyek a tatárokkal együtt a Pruth-Szeret mezőségein tanyáztak, rabló beütéseikkel folyton zaklatták a szomszédos országokat, mit egy részük Bulgáriában folytatott, más csapataik Erdélybe törtek s a Meszes felé igyekezve, raboltak és öldököltek. 1282-ben egy ilyen kun-tatár horda jelent meg vármegyénk területén s Oldamur vezérlete alatt fosztogatta Deést és Aknát, míg Roland (Lóránt) vajda IV-dik László seregével a rablókat a Hódostónál megtámadta s szétverte. Ez ütközetben a Wass család egy őse, Miklós is kitűnt, ki a hagyomány szerint egy bősz bikát teritett le, szokása lévén az ázsiai hadaknak kiéheztetett bikákat kergetni az ellenség csapatai közé, hogy azok rendjét megbontsák, így magyarázza a hagyomány a Wass család 489czímerének eredetét – a nyíllal átlőtt orrú bikafőt, két oldalról félhold és sugárzó nappal – melylyel együtt a Wass család nevét is állitólag Miklós hősi vitézsége szerezte meg.
A gr. Wass család ősei közül megemlithetjük még Györgyöt, ki 1511-ben* szamosujvári várkapitány, Báthory István titkára és kolozs-megyei főispán.
Hodor. 718. s köv. l.
Wass Ferencz, ki jelen volt Alvinczen Martinuzzi megöletése alkalmával, a bíborost védve, megsebesült; Báthory Zsigmond főasztalmestere lett.
Ferencz 1602-ben több ízben követ, a Szamosujvárt ostromló sereg ezredese, Báthory Zsigmond tanácsosa.* László, kolozsvári főkapitány 1670 tájt.
U. o.
János 1680-ban* b.-szoln. főispán; György 1644-ben született,* kolozsvári kapitány, Apaffy kamarása, 1691-ben követ Leopold császárnál, 1701-ben ev. ref. egyh. főgondnok, 1702-ben országos követ Bécsben; neki és neje Nemes Máriának ajánlá Miskolczi Gáspár 1702-ben „Vadkert” czímü Francziskus Farkas élőállatokról írt munkájának fordítását.* Kolozs- és dobokamegyei főispán, kolozsvári kapitány, ki 1700-tól 1702-ig latin, 1704–1705. magyar följegyzéseiben tárgyalta az európai mozgalmakat s utóbb II. Rákóczy Ferencz fejedelem idejét, melyben becses adatokkal gazdagitá vármegyénk történelmét, előbb labancz, utóbb kurucz s mint ilyen, aláírta a szathmári békeoklevelet. Naplója megjelent K. Papp Miklós Tört. Lapok I. évf. Kolozsv. 1874-ben. Anyját Teleki Annát a czegei sírboltba temetteté.*
U. o.
Pallas Nagy Lex. XVI. k. 713. l.
U. o. 721. l.
Érdekes ismertetése Bécsben időzésének megjelent a Magyar Hirlap 1897. nov. 19-iki számában. Naplóját újabban a m. tud. akadémia által kiadott: Magyar Történelmi Emlékek sorozatában (II. osztály. Irók. 35. köt. Budapest. 1896.) Nagy Gyula adta ki. Fia László (1696–1738.) Kolozsvárt tanult, Czegén gazdálkodott; apja példájára kulturtörténeti adatokban gazdag Naplóját kiadta Nagy Gyula: Magy. Tört. Emlékek II. oszt. Irók. 35. k. Bpest 1896. (V. ö. Századok. 1897. évf. 239. l.)
Martinuzzi György.
Dániel 1698-ban országgyűlési képviselő, táblabiró, II. Rákóczy fejedelem idejében Dobokavármegye főispánja; 1701–1712, 1722-ben kir. regalista.
490Ádám 1779-ben Belső-Szolnokmegye főispánja.
Gr. Wass Samu, Imre kir. kamarás és Jósika Rozália fia 1814 január 13-án született Kolozsvárt. 1832-ben F.-Olaszországot utazta be, hazatérve táblabiró lett; 1834-ben megnősülvén, itt telepedett le. 1839-ben Dobokamegye székbirája, két év múlva főbíró, 1848-ban az unió kimondása után Budapesten követ, 1849-ben Kossuthnak titkos ügyvivője Konstantinápolyban, angol, franczia követekkel gyakran érintkezett. Az oroszok cselszövénye miatt Konstantinápolyt odahagyva, Kis-Ázsiába, Észak-Amerikába menekült s az ide menekülteknek buzgó tanácsadója s pártfogója, tolmácsuk lett. Több társával Szt-Franciskóba telepedett meg, aranybányamunkásként nyomorogva, hol a gróf 10 hónapon át a föld alatt mint napszámos, gépész, lánczhordó volt. Harmadmagával ércztisztitó gyárat állitott föl, mely kezdetben jól jövedelmezett, de azután lehanyatlott. Innen írta 1857-ben Xantus, hogy a magyar névnek senki sem szerzett több becsületet, mint gr. Wass és társai. Előbb New-Yorkban egy hajógyárban dolgozott.
1853-ban visszatért hazájába. 1861-ben elfoglalta helyét a felsőházban, ekkor a M. Tud. Akadémia tagjává választotta. Utazását, élményeit: „Kilencz év egy száműzött életéből” czím alatt adta ki 1862-ben. Részt vett a magyar földhitelintézet, az újpesti hajógyár, első magyar gőzhajó-társulat megalakításában. Meghalt 1879 márczius 20-án.
Gr. Wass Ádámné 1860-ban 8. r. bocsátotta ki „Üti képek” czím alatt érdekes művét.*
Kádár József. Megyei irók stb. életr. Kézirat.
Czegét többször érte pusztulás s főképpen 1704-ben,* október 6-án az egész község a lángok martaléka lett.
K. Papp Miklós. Tört. Lapok. 1874. évf.
1717-ben a tatárok a lakosok nagy részét legyilkolták, más részét rabságra hurczolták s ez okozta itt a magyarság majdnem végpusztulását.
Róm. kath. egyháza egyike a legrégibbeknek. Plébánosa Pál 1332–1337 közt* fizetett 18 denárt. Másodízben* 10 denárt. Ismét* fizetett egy garast és 8 hegyi denárt.
Mon. vat. pápai tizedlajstrom. 98. l.
U. o. 115. l.
U. o. 128. l.
1464-ben* plébánosa Balázs.
Dl. 27716.
1503-ban* kőből épült temploma Szent-Mihály archangyal tiszteletére volt szentelve.
Km. prot. Michael 119.
1622-ben* az ev. ref. ekklézsiának 35 frt 89 kr. pénze kamatra van adva Szőke, Béres, Szanati, Szolga és Darabont családoknak. Leányegyháza Göcz. Iskolája az épségben levő kőtemplom mellett.
Széki egyházm. jkönyv.
4911643-ban* kőtemploma mellett iskola és papiház, van két harangja. Urasztalán és szószékén díszes takaró, aranyozott ezüst pohara, tányérja, és egy keresztelő ónkancsó, bortartó és kanta, ez utóbbit Darabont István ajándékozta. Fekvősége 2 drb szántó.
Széki egyházm. jkönyv.
1754-ben* a két udvarház között a papi telek, melyen van a csonka templom is, a melyet a gr. Wass család a régi papi, telekkel cserélt el s adta ezt helyette.
Széki ev. ref. esp. kerület egyházjavainak összeírása 107. l.
A gr. Wass György udvara alatt levő telek hajdan iskolamester lakóháza volt, a patak ketté szakította, ez időben kerítés nélkül állván, utczává lett. Van 6 köböl vetésre való szántója, 6 szekér szénát termő rétje; pénze 42 frt kamatra adva, melyből 16 frtot gr. Wass Dániel özvegye Vay Judit adott az ekklézsiának.
1828-ban* jelentik a vizsgáló bizottságnak, hogy a templom és a harangláb omló félben, a következő évben össze is omlott, 1848-ban tervet készítettek a templom felépítésére, miután az előző évben az egyik harang a harangláb rossz volta miatt elhasadt s csak 1859-ben fogtak építéséhez.
U. o.
1830-ban* e leányegyházközség kőtemploma romokban, mellette ágasokon két kis harang, papi háza zsindelyfedél alatt.
Széki ev. ref. esp. ltár. 157. l.
A templomot gr. Wass Ádám s neje Sándor Berta építtette a régi templom anyagának felhasználásával. 1857 január 2-án szenteltetett fel, Zágoni Bodola Sámuel h. püspök mondott imát, Herepei Gergely kolozsvári pap esperes szentelési beszédet, Báthori széki esperes keresztelt, Nagy Péter kolozsvári pap és papnövelde tanára s a helybeli lelkész Nagy Mihály úrvacsorát osztottak. Ez alkalomra adott a templomot építtető grófnő sajátkezüleg hímezte öt úrasztali kendőt, aranyozott ezüst tányért és poharat.*
Ev. ref. Névkönyv 1885.
Urasztalára való készleteket ajándékoztak az 1813. évbeli feljegyzés szerint* Wass László és neje Kemény Kata 1730 és 1739-ben, B. G. D. M. 1675-ben; Szentpéteri Erzsébet gr. Wass Györgyné 1755-ben egy aranynyal, ezüsttel hímzett tafota keszkenőt. Gr. Teleki Éva Wass Miklósné 1756-ban, gr. Wass Dánielné Lányi Karolina 1830. Legrégibb pohara 1717. évből való.
Széki esp. vizs. jk.
1867-ben* Wass Ádám egy kis harangot adott az ekklézsiának.
U. o.
Jegyző- és anyakönyve 1785. éven kezdődik, gr. Wass Miklósné br. Bánffy Krisztina adománya.
4921811-ben* van 65 véka vetésre való és 11 szekér szénát termő fekvőségén kivül erdeje, 1821-ben* 100 drb aranya.
Esp. vizsg. jkönyv.
U. o.
1863-ban* a ref. egyház számára úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 208. l.
Lelkészei: Mogyorókereki István 1638.* Tiszabecsi János (czegői vagy czegei?) egyházkerületi jegyző, ki bonczidai nagyobbik fiával török-tatár fogságba esett 1658 szept. hóban.* Técsi György 1705 jan. 14.* Mártonfalvi János 1709-től. Tordai Samu 1745. Tordai István 1747. Pulyonban is. Boda Gergely 1753. Török István 1788-tól egyházmegyei főjegyző és esperes 1811-ig. Fekete János 1813. Csontos István 1818– 35(?) Bajnoczy József 1827. Nagy Elek 1841–52 közt Göczről beszolgáló pap. Bartók Zsigmond 1844–48. Mátyás Zsigmond 1862–1873. (anyaegyh.) utánna Gulya János pulyoni lelkész szolgált be. Jelenlegi lelkésze Mike Lajos után Bedeházi János.
Gyf. Cent. Z. 80.
Széki esp. ltár.
Tört. Tár. 1887. évf. 132. l.
Iskolája egyike volt a legrégibb és virágzóbbaknak a reformatiót megelőző időben és azután is. 1622-ben még fennállott, valószinüleg 1658–63 közt török-tatár pusztította lakói megkevesedvén, sem papot, sem mestert nem tarthattak, legalább a XVIII-ik és XlX-ik században nincs iskolája s még papja sincs rendesen. 1847-ben gr. Wass Ádámné Horváth Jozefa udvarában egy bástyát ajánl fel isk. helyiségül s a szükséges bútorokkal és tanszerekkel ellátta, 1848-ban ez iskola megszűnt. Mátyás Zsigmond kezdé tanitani a helybeli tanköteleseket 1863-ban. Utána megint megszűnt.
A tanitó fizetése 1622-ben:* minden házas ember egy kalangya búzát vagy ha kalangyául nem fizethet, ad egy véka búzát és 20-20 pénzt, egy véka zabot vagy 5 pénzt. Esteli harangozásért egy jó házi kenyeret és egy tyúkot megtisztítva. A Wass udvarból: 6 frt, 2 kal. búza, 10 kal. zab, czipó naponként 6 drb, ser egy mérő s bor egy fél mérő. Egy sajt, egy deberke vagy bődön túró, fél mérő méz, Karasia posztó 8 sing, fél mérő lencse és két hal.
Széki esp. ltár.
Egyik tanitója irodalmilag is működött, lefordított: „Odatis és Zariadres szerelme” czímen egy munkát, mely a XVI-dik században jelent meg nyomtatásban. Az irodalomtörténet „Czegei névtelen” néven emliti. Históriás ének végső két részében elmondja, hogy iskolamesterségben volt, midőn e munkáját deákból fordította magyarra 1587-ben, Szt-Jakab havában „Erdelinek hires neves ió földeben, Czegeben az holdas Tónak fekteben.”
493Széki Mihály 1630 körül. Sámsondi Ferencz 1652. Szabó Tamás 1687 előtt.* Buzogány István 1729 előtt s vele meg is szűnt az iskolai tanitóság az újabb ideig.
Bővebben isk. viszonyát megirta Kádár J. Szolnok-Dobokavárm. Nevelés-Okt. Tört. Deés. 1896. 142. s köv. l.
Jelenlegi állami iskoláját a vallás- és közokt. miniszter 1896. év július 8-án 34544. szám alatt kelt rendelettel engedélyezte s tanitója Nagy Géza.
Gör. kath. egyház fából épült temploma 1778-ban szenteltetett föl keresztelő Szt-János tiszteletére. Jelenleg Mihály és Gábor őrangyalokról van elnevezve. Anyakönyveit 1826 óta vezeti. Harangjai latin felirattal vannak ellátva, egyik 1786. évből való.
Lelkészei: Szeszármán János, Marosán Péter után a jelenlegi Rusz László.
E felekezet iskoláját állitólag 1850 körül létesítette, 1857 óta a göcziekkel közösen fizették a tanitót.
1830-as években róm. kath. házi kápolna is állittatott fel az udvar költségén, de rendes papja nem volt.*
Hodor. Dobokamegye Esm. 707. l.
Lakói földmiveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoznak. Az oláh legények a gör. kath. Szt-György napon a leányokat csalánnal verik és kútnál szokták megöntözni. Ruházatuk házilag készült kender és gyapjúszövetből kerül ki, bocskor, fekete czondra, fehér harisnya, télen juh-bőr mellrevaló és fekete sapka.
Nők öltözete színes kendő, varrott ing, fekete vagy piros csizma. Táplálékuk a törökbúzából készült málé és puliszka.
Epületeik tapasztott sövény, ritkán kő és tégla, többnyire nád- és szalmafedéllel, szintúgy vannak fedve deszkafalú gazdasági épületeik is.
1721-ben* mivelhető földje 104, terméketlen 5 köböl vetés férőű. Elvetettek ez évben: 25 köb. őszi és 1 köb. tavaszgabonát s termett 206 kal. búza, rozs, 61 kal. árpa, zab és 22 kal. kender, törökbúzavetés 2 kupa, lett 5 véka lencséje, borsója, 30 szekér széna, 25 kapásra való szőlőjében 65 veder bor termett; adóssága 149 frt.
Erd. főkormsz. ltár.
Két részre osztott határa keletre és északra fekszik, földje feketés, vizes, középtermésű, a trágyázatlan részt 6 ökörrel kétszer is megszántják. Tisztán kevés búzát, inkább rozszsal vegyest terem; kevés, de jó szénát a szántóföldeken termelnek, tűzre való fás erdeje van, hadi úton dolgoznak; némelykor helyben, többnyire pedig a fél mértföldnyire fekvő Szamosujvárra mennek őrlésre s oda járnak vásárra is.
494Éghajlata egészséges, jégtől, széltől mentes határa gabonának, gyümölcsnek egyaránt kedvező. Földje jelenleg közepes termésű, feketesárgás, homokos talajú; terményei: búza, rozs, árpa, zab s törökbúza, kender, mesterséges takarmányok. Szarvasmarhákon kivül lovat, juhot és sertést tenyésztenek.
Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye-félék, dió és szőlő.
Országos vásár tarthatására való jogát régen nyerte, hetivásárai megszűntek.
1837-ben* három országos vására volt: nagyböjt első hétfőjén, pünköst előtt való kedden és október 9-én tartható. Jelenleg két vására van: ó naptár szerint húshagyó vasárnap előtt való szombaton és új naptár szerint pünköst harmadnapján, de nem igen látogatottak.
Hodor. Dobokam. Esm. 708. l.
Postahivatala 1867-ben engedélyeztetett,* melynek postamestere kezdetben gr. Wass Ádám volt.
Megyei ltár selejt. 236. sz. és Hodor. Függelék 18. l.
Három kövű malma gr. Wass Jenő tulajdona.
Nevezetes itt a Torma Károly által gr. Wass Ádám udvarában felfedezett, Tordáról került 4' 3” magas, 2' 5” széles mészkőből faragott két római sírkő:
D. M.
P. AEL. VALERIANVS
PATRONVS–ET. DE.
COLL. FABRVM. VIX.
AN. LX. DECC. ET. PRIN
CIPALES. OMS. AERE.
CONLATO ..... DE
DECRET. VNIVER FAC. CUR ..... T.
P. AEL. VALERIANVS
PATRONVS–ET. DE.
COLL. FABRVM. VIX.
AN. LX. DECC. ET. PRIN
CIPALES. OMS. AERE.
CONLATO ..... DE
DECRET. VNIVER FAC. CUR ..... T.
vagy „Diis manibus Publius Aelius Valerianus patronus ét decurius collegii Fabrum vixit annis LX decuriones et principales omnes (?) aere conlato ... de decreto universitatis faciendam curaverunt.”
A másik: 2' 4 1/2" magas, 2' 1 1/2" széles síremlék:
D. M.
VALERIVS LOCI
NVS. VET. N. C
AMPESTRORU
495IX. ANN. XXXXV
III AVREL PIRVSI
VIRGINIO. B. M. P.
VALERIVS LOCI
NVS. VET. N. C
AMPESTRORU
495IX. ANN. XXXXV
III AVREL PIRVSI
VIRGINIO. B. M. P.
„Diis manibus Valerius Locinus veteranus numero campestrorum vixit annis XXXXVIII. Aurelius Pirusius virginio bene merito posuit.” A numerus compestrorum hihetőleg cohors campestrorum-ot jelent, mely Dáciában volt s ennek egy osztálya Potoissaban állomásozott s a sírkő Torda környékéről kerülhetett Czegébe.*
Orbán B. Torda város és környéke. Budapest. 1889. 62. l. Erdélyi Muzeum IV. évf. 1877. 147. l.
Határhelyek: 1326-ban* Mikolatelukefő (Mykolatelekefeu) erdő; Hollókerek hegy; Szarvastó folyó, Tyukszó berke (Tyukzou bereké) erdő; Tarliget erdő; Mohar és Kis-Mohar erdők; Gőczkapusa völgy; Kőrös erdő és Gyepüs erdő (Gepuserdeu); Omboztő (Ambuzthu) folyó.
Hazai Okltár 198.
1643-ban* Végláb, Alsó, Felső tábla, Pap rópoja.
Széki ev. ref. egyh. jkönyv.
1754-ben* felső forduló: Vigláb, Sarigo; alsó forduló: Millo hidja, egykor község helye.
Széki ev. ref. egyházker. javak összeírása 107. l.
1811-ben* Szt-Gotthárd felé való forduló, Ujtó, Országútja, Észak, Verőfény, Szénafű la ruptura popi, Csere alatt, Szt-Egyed és Császári felé forduló, tisztás völgy, Kis mellő, Malomtól jövő sáncz és patak.
Széki egyházvizsg. jkönyv.
1864-ben* Milau, Moimutie, Damburi, Tansióre, Hrube, Tyistasiu, Vigláb, Tau.
Pesti Frigyes gyüjt.
1700-ban* van 15 jobbágy, 7 szabados családfő lakosa s az egész községben 15 lakóház.
Erd. főkormszéki ltár.
1721-beli* hivatalos összeírás szerint van 3 jobbágy, 7 zsellér, 2 kóbor és 2 udvari cseléd lakója, kik a kóborlók kivételével, 10 telken laknak, el van pusztulva 10 házastelek. Adó alatt van 18 ökör s ugyanennyi tehén, 3 ló, 3 borjú, 7 juh, 10 méhkas és 18 sertés.
U. o.
1750-beli* összeírás szerint van 5 jobbágy, 10 zsellér, 2 kóborló, egy özvegy, 9 udvari férfi szolga és 3 nőcseléd, összesen 30 lakosa, kik 27 házban laknak, el van pusztulva 10 ház.
U. o.
1766-ban* 53 férfi, 55 nő, együtt 108 ev. ref. lakosa van.
Hodor. Függelék 90. lap.
1837-ben* lelkek száma 438, a házaké 90.
Hodor. Dobokamegye Esmertetése 707. lap.
1857-ben házak száma 123, a lelkeké 634, ebből 7 róm. kath., 508 gör. kath., 115 ev. ref. és 4 zsidó.
4961886-ban róm. kath. 6, gör. kath. 379, helvét hitv. 75, szidó 22, együtt 482.
1891-ben 532 lakosból: 8 róm. kath., 397 gör. kath. és 4 gör. kel., 108 ev. ref., 1 lutheránus, 14 izraelita. Házak száma 116. Határa 3312 k. hold.
Adója 1721-ben* 132 frt. 1898-ban 2087 frt 65 kr.
E. F. ltár.
