Dánpataka.
Dánpataka.
Nevének változatai: 1331-ben* Dannpataka. 1500-ban* Danpathaka. 1584-ben* Danpataka. Oláhul: Váleny.
Gr. Bánffy ltár S. 13.
K. Monost. Conv. Neoregest. D. 4.
Lib. Reg. I. Sig. Báthory 251.
Nevét telepítő kenéz Dántól vette.
Először emlittetik 1331-ben* Dannpataka néven.
Gr. Bánffy ltár.
Galgóról Magyar-Láposra vezető törvényhatósági útnak 17–20 kilométernyire fekvő szakaszán fekszik, a rajta keresztül folyó „Valeany” patak hosszában, Deéstől 41 kilométerre, a m.-láposi járásban.
Dánpatakát, a mint azt egy 1331-iki* oklevél tanúsítja, a losonczi Bánffyak közül való Dénes fia Tamás az 1325–1331-ig terjedő időben alapította. Mint ilyen, Magyar-Lápos tartozéka volt.
U. o.
1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Dánpataka egyik felét, Bánffy László s fiai: Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai: Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fia Kristóf s ezen Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.
Km. prot. Michael 17. és Neoreg. D. 4.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén; kenéze Elek.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1584-ben* Báthory Zsigmond lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad alól felmenti.
I. L. Reg. Sig Báthory 251.
1589-ben* birája Demeter Gergely.
Km. Szolnok int. B. 11.
1597-ben* Báthory Zsigmond Harinnai Farkas Miklóst e birtokban, melyet tőle kapott adományban, megerősíti.
Km. Doboka F. 1, 13.
1601-ben* Harinnai Farkas Miklós e birtokát halála esetére nejére, Suky Katára hagyja, az ő halálával pedig fiára Ferenczre, ezeknek kihalása 522 után bátyjának Farkas Jánosnak fiaira: Tamás, Ferencz és Mihályra hagyja.
Km. Torda F. 9.
Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint Schneckenhausennek adományoztatott.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B.
1608-ban* birtokosai: Monostorszegi Kun István és Harinnai Farkas Miklós árvái, névleg 1612-ben* Krisztina és Zsuzsánna Torma Györgyné birják.
Km. Szolnok int. K. 11.
Torma cs. ltár.
1615-ben* Harinnai Farkas Miklós özvegye és leánya Zsuzsa s unokája Farkas Kata itteni javaikon megosztoznak.
Teleki ltár. Proclam.
1618-ban* birtokosa ifj. Torma György, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után két gyalogpuskást állit ki.
Rettegi S. gyüjt.
1646-ban* a fiscus által tartott tanúvallatásból kitűnik, hogy Harinnai Farkas soha sem birta Dánpatakát, azt Zsigmond fejedelem fiának Miklósnak 1598-ban adományozta.
Km. Lymbus.
II. Rákóczy György 1646 márcz. 2-án* tőle elveszi és Szamosuj-várhoz csatolja, de a következő 1647-ben* Rákóczy György e birtokot melyet még Báthory Zsigmond 1588 előtt Harinnai Farkas Miklósnak adományozott, azt most veje csicsókeresztúri Torma Györgynek s nejének Harinnai Farkas Zsuzsannának s fiaiknak Miklós, István és Ferencz-nek adja zálogba.
Torma cs. levéltár.
22. L. Reg. 42.
1656-ban* II. Rákóczy György e birtokot, melyet néh. Torma György és Farkas Zsuzsanna gyermekei: Miklós, István és neje cseszeliczki Szilvássy Judit és Ferencz birtak, most azon Farkas Zsuzsannának és Torma Istvánnak és nejének adja zálogba 300 frtért.
Gyf. Cent. H. 86.
1658-ban* Torma Istvánnak itt 26 jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
1664-ben* is csicsókeresztúri Torma István birja.
Km. Szolnok int. M. 3.
1679-ben* birtokosa Torma Kristóf, ki itteni birtokának minden kir. dézmáját a magyarláposi papnak fizette.
Torma cs. ltár.
1694-ben* birtokosa a Torma család, kitől az egész falut Jósika Gábor nyerte neje jogán, de Torma Kristóf sógorát egy részében benne hagyta.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1695-ben* zálogos birtokosa Szentiváni Bálint.
Torma gyüjt.
1702-ben* birtokosa báró Jósika Gábor, neje Torma Anna révén.
Erd. főkormányszéki ltár.
1721-ben* gr. Mikes Mihály birja egy részét.
E. F. L. XII.
5231750-ben* br. Bálintit István, Szalánczi István, Inczédi József és Jósika László birják.
Megyei ltár.
1758-ban* birtokosai: Naláczi István és Jósika Antal.
Torma gyüjt.
1760-ban* Kilyéni Székely Elek.
U. o.
1766-ban* birtokosai: Jósika Borbála, br. Bálintit István özvegye; Borsai Nagy Antal, Domokos Antal; Grabovics Ágnes kilyéni Székely Elekné* br. Jósika Antal, Naláczi Elek és József; br. Josinczi Károly, kiktől a fiscus egy udvari rendeletnél fogva* Szentiványi Bálint és 6 osztályos atyafiától magához váltotta és 1779-ben e birtok egy részét sestyori Talaba Józsefnek adta bonificatióba neje Balásfi Mária jogán 42 telket és két malmot s egy tiltott erdőt.
E. F. L. III. 181. A.
U. o. XII 1/2. 22. C.
Torma gyüjt.
1780-ban* II. József császár a szamosujvári uradalom itteni részét 50 évre, tehát 1830-ig gr. Teleki Ádámnak adja zálogba.
Erd. L. Reg. XII. 124.
1786-ban* birtokosai: gr. Teleki Károlynak van 35 jobbágya, 4 zsellére, Talaba Józsefnek 42 jobbágya.
Erd. főkormsz. ltár.
1800-ban* Welle Urszt és Jánost nemességének beigazolására szólítják fel. 1800-ban* Balázsfi Márta férjével Talaba Józseffel zálogba adták gr. Teleki Samunak itteni részüket.
Megyei ltár selejt. 397. sz.
Torma gyüjt.
1814-ben* Talaba Antal szülői felhatalmazás folytán itteni részét Újfalvi Sámuel pénzével kiváltván, felét, vagyis 22 telket s egy malmot a zálogösszegben Ujfalvinak adta, felét pedig magának tartván meg, melyből utóbb többet elfoglaltak s ezt testvére Medánné birja.
U. o.
1820-ban* birtokosai: gr. Kendeffi Ádámnak van 32 telke, Újfalvi Sámuelnek 27, f.-bányai Litteráti Samunak 3, gr. Wass Miklósnak 3, Thalaba Antalnak 2 telke.
Erd. kanczellária ltára.
1838-ban* egy magyar immunis nemes lakosa van.
Megyei ltár.
1847-ben* birtokosok itt: gr. Traunné és br. Wesselényiné.
Torma gyüjt.
1863-ban* özv. Bálintfyné Bigye Zsuzsanna, gr. Kendeffy Róza br. Wesselényiné, Turmann Antal, Ujfalvi Sámuel, ifj. Új falvi Samu és Ádám úrbéri kárpótlást kaptak.
Urb. Wesen 93–179. l.
Erd. főkormsz. ltár.
Megyei ltár selejt. 2972. sz.
Jelenlegi birtokosok (1898): Botz János Demeteré, Nekita János Ilyésé és Dénes, Bote János; Bocz unokák: László és József és Petrucz Mózes, kik birtokaikat vásár útján szerezték az Újfalviak-, Bálintffyak-tól, Timbus örökösöktől és Turmanntól.
524A múlt században Magyar-Láposra a főút e községen vezetett keresztül. Oláh lakói e miatt sokat szenvedtek, különösen a hadjáratok alkalmával.
A hagyomány szerint egy ízben a tatárok pusztították s hurczolták fogságra lakóit (1717–1790.?) Egy alkalommal a Hrion család két tagját rabszíjra fűzve vitték hazájukba, hol rabszolgákul eladták, de ezek különös módon megszabadulván, az egyik Nagy-Károlyban telepedett le, hol utódai ma is élnek.
1759-ben* katonai hadnagyi szállás volt itt.
Megyei ltár.
A gör. keleti felekezetnek temploma kőből épült 1810–17. év közt. A kőmives vezető Velle János, az ácsmestere Hrion Tamás volt. Különös „segítséggel volt földesuruk Ujfalvi, a ki akkor megyei főbíró, alispán és útépítő kormánybiztos lévén,* a népet, mint saját jobbágyát, a közmunkától felmentette, hogy templomukat felépíthessék s e mellett az Inséges években gabonával ellátta. 1818-ban Mihály főangyal tiszteletére szentelték föl. Harangjai felirata: „Öntötte Andraschofszky János Kolozsvárit 1854.” A más: „Tormát de Antonii Novosnyi Temesvár 1897.” Papjai: Nekita István, Velle János, Nekita Tivadar, Hermann János és a jelenlegi Ágoston.
Megyei ltár selejt. 903, 955. sz.
Az ötvenes évek után alapította iskoláját, jelenlegi helyiségét kőalapon boronafából ezelőtt 10 évvel építtette.
Lakói földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak. Öltözetük anyagát háziiparilag kenderből, gyapjúból állitják elő; fehér harisnya, fekete daróczszokmány és bocskort viselnek s a férfiakéhoz hasonló kaputot és bocskort hordanak a nők is. Főtáplalékukat a törökbúza szolgáltatja. Ünnepélyes keresztelőket tartanak, karácsonyi kántálás szokásos. Húsvét, pünkösd és Nagy-Boldogasszonynapján a templom udvarára gyülekezve, az egész község együtt étkezik, midőn a szegényebbeket is megvendégelik. Torozás alkalmával cserépedényeket osztanak ki a meghaltak lelke üdveért.
A házak s gazdasági épületek szétszórtan fából szalmafedéllel épitvék.
1750-ben* határa, ha évenként nem trágyázzák, nem terem, jövedelemforrása a törökbúza; három részre osztott határának egy része közepes, a többi terméketlen. Jó terméskor szükségleteiket fedezhetik belőle, termékeit Nagy-Bányán, barmait az ország különböző helyein árusítják. Trágyázás nincs szokásban, 4–6 ökörrel szánthatnak. Őszi, tavaszi gabona köble 5 kalangyát, kalangyája másfél véka szemet ereszt, 525a zab 6 kalangyát vagy 12 véka szemet ad. Erdeje bőven, legelője barmaihoz képest szűk, kaszálni fordulónként szoktak, némelyek karulyfalvi határon bérelnek rétet.
Erd. főkormsz. ltár.
Adó alatt van 187 köb. vetésre való szántó, 133 szekérre szénarét, 47 3/4 köb. búza, 71 köb. zab, 10 köb. törökbúza, 4 malom, 105 jármas ökre, lova, 100 tehén, 14 tulok, csikó, 224 juh, kecske, 66 disznó, 137 méhköpű.
A község s határa északnak fekszik, s e miatt ki van téve a hideg szélnek; ezért éghajlata egészséges, járvány ritkán fordul elő, szintúgy mentes a jégveréstől.
Határa adózás tekintetében 1822-ben* 3-ad osztályú. Szántója ekkor 815 3/4 köbölnyi, rétje 1150 szekérre való. Adó alatt volt: 39 ökör, ló, 25 tehén, 6 borjú, 9 sertés.
Erd. főkormányszéki levéltár.
Jelenleg kevésbbé termékeny határán főleg tengerit, búzát, zabot, árpát és rozsot, lent, kendert káposztát, pityokát és paszulyt termesztenek és mesterséges takarmányt. Allatai fehér szarvasmarha, bival, ló, juh, kecske, sertés és liba.
Tűzoltó-egyesülete 1891-ben alakult Hrior József, Bocz János közreműködésével.
Hat malma egy-egy kővel a Hrior, Vajda, Petrucz és Bocz család birtokában. Épületnek és mésznek való köve elegendő. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva, megygy és diófa.
Jobbágyszolgálmányok:1552-ben* adtak 4 tehenet 6 frt 80 denár értékben, 12 köböl zabot 4 frt, 24 darab csirkét 48 denár, 6 libát 25 denár, 2 bárányt 28 denár, 2 pint vajat 50 denár értékben s birságba fizettek egy frtot.
Transylv. f. 9. nr. 69.
1553-ban* jobbágyai évente Szent-Márton napján egyik fele 16, másik fele 8 denárt fizetett. Szent-György napon juhaikból 50-det adtak.*
U. o.
Bővebben Csicsóváránál.
Határhelyek: 1779-ben* Válye Mare folyó; Molducza, Fácze Tyicseri, Picsoru Kozmi, Picsoru Ploju, Gyál Mare, Gruju Rotund, Cujerbile, Urszoje, Dgyálu Ululuj, Balota, Koszticseri, Dgyálu Kimpuluj, Oszoj erdőrészek. Dumbrava, Doszul Mosi, Ponoriti, Tynoszi, Zepogye, Koszta Pietrilor, Koszta Bánkoilor, Gyálu Maski, Koszta Érudsi, Sztires, la Haleo erdőrészek.*
E. F. L. III. 181. A.
Macskamező felé eső határrészben ezelőtt 40–50 évvel itt pénzt találtak, melyet a nagybányai adóhivatalnál váltottak be.
1898-ban: Válya ponorityi, Frintura Dealu Jeruzsi dülők. Válya Ariilor, jó búzatermő hely lévén, itt szoktak hajdan csépelni s innen 526(arii) neve. Válya vádurilor patak, a község felső részén egyesülve, képezi a Vályá máre patakot, mely a községen át folyik; Vályá mosi, Vályá ponityi és Válya lupulu s végül a Vályá Petrilor források és patakok.
1553-ban* van itt 5 kapu jobbágy, 9 szegény és két elpusztult ház.
Transylv. f. 9. nr. 69.
1603-ban* 6 lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
Urb. Consc. f. 65. nr. 87.
1703 körül* 5 jobbágy, 6 szegény lakosa van, kik 5 telken laknak, el van pusztulva 19 ház. A jobbágyok egy évi adója: 22 frt, 5 1/2 köb. búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna s egy vágómarba.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* 36 jobbágy és 2 ily özvegy, 5 telkes zsellér, 4 kóborló családfő, kik ez utóbbi kivételével 36 telkesházban laknak. El van pusztulva 20 telek, 4-ből kihaltak, a többi elszökött s birtokaikat a községbeliek fogták mivelés alá. Iparosa egy molnár.
U. o.
1822-ben* 26 gör. nemegyesült családfő lakossal.
Megyei ltár.
1831-ben 587 lakosa van.
1857-ben házak száma 151, lakosoké 715, ebből 1 róm. kath., 8 gör. kath., 696 gör. keleti és 10 zsidó.
1886-ban 816 lakosból 807 gör. keleti és 9 izraelita.
1891-ben 757 lakosból 33 gör. kath., 709 gör. keleti, 1 ev. ref. és 14 izraelita. Házak száma 178, határa 3860 k. hold.
