Debreczen (Kis-).
Debreczen (Kis-).
Nevének változatai: 1584-ben* Debreczen (1615-ben is). 1598-ban* Kis-Debreczen. 1631-ben* Oláh-Debreczen. Oláhul: Dobroczinas. 1831-ben* Dabrocsél.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
Km. Szolnok Int. B. 15.
16. L. Reg 197.
Consc. Stat. topogr. 87. l.
Neve a szláv: dobni, dubrava szóból, mely tölgyfát, tölgyfás erdőt jelent, alakult.*
Mikl. 48.
Először emlittetik 1584-ben* Debreczen néven.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
Magyar-Lápostól északra, a Sátorhegy aljában azon patak partján fekszik, mely a községen alul egyesül a Debrek vizével s ezzel együtt szakad a Lápos folyóba. Deéstől 56·8 kilométerre, a láposi járásban.
Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen, még 1553-ban* a tartozékok közt elő nem fordul, csakis 1584-ben emlittetik először, tehát 1553–1584 közt keletkezett.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond a 30-ad fizetés alól szegénységük és szűk területük miatt a lakosokat felmenti.
I. Lib. Reg. Sig. Báthory 251.
1598-ban* Báthory Zsigmond e birtokot Bellő, másként Balassi Györgynek s nejének Bagdi Margitnak adományozta oda.
Km. Szolnok int. B. 15.
1602-ben* e falut Huszár Péter birja.
Erd. főkormsz. ltár.
Egy 1603-iki* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adomá-nyoztatott.
Urb. et consc. fasc. 65. nr. 87. B.
1615-ben* Bethlen Gábor, ezen Magyar-Lápos határában fekvő pusztát, Szamosújvár tartozékát, Deregnyöi Daróczi Ferencznek, Bereg-vármegye 529főispánja, szepesi kamaragróf és cs. kir. és fejedelmi tanácsosnak adja, szokatlan módon feldicsért iránta és a haza iránt kifejtett hűségeért adományozta.
Km. Szolnok int. D. 11.
1616-ban* Daróczy Ferencz e birtokát a fejedelemmel elcseréli.
Km. prot. K. 13. és Szolnok med. D. 31.
1631-ben* Rákóczy György e birtokot Torma Györgynek adja zálogba azon szolgálataiért, melyeket előde Bethlen Gábor s úgy a haza, s különösen a szent római birodalomban Faragó András kapitánysága és alvezérsége idején kifejtett.
16. L. Reg. 197.
1649-ben* Balázsházy Péter egyik birtokosa.
S.-berkeszi Katona Elek cs. ltár.
1653. és 1658-ban* a szamosújvári uradalomnak itt 3 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
1659-ben* Barcsay Ákos e birtokot pávai Pávay Dávidnak adja zálogba 150 aranyért, hogy a töröknek az adót kifizethesse.
27. L. Reg. 183.
Szamosujvárt szeptember 21-én kelt levele szerint 1675-ben* Apaffy Mihály e birtokban deési Pávay Dávid fiait Sámuelt és Dávidot megerősíti s ők birják 1697-ben* is, kik itteni birtokuk minden dézmáját a magyar-láposi ev. ref. papnak fizették.
Gyf. Cent. A.. 35, 37.
Torma gyüjt.
1679-ben* tanúk vallják, hogy „a régi veszedelemben” 3 magyar-láposi ember szállott ide s a falut megtelepitette, de külön határa Magyar-Lápostól nem volt.
E. F. L. III. 204. K.
1694-ben* birtokosa Pávay Dávidné.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1702-ben* Rácz Mária, előbb Pávay Dávidné más helyt Istvánné, most Patay Istvánné e birtokot Petki Nagy Pálnak eladta, 1721-ben is ő birja.
Erd. főkormsz. ltár.
1735-ben* itteni birtokos Nagy Krisztina Földváry Ferenczné.
E. F. L. III. 164. B.
1747-ben* birtokosa kisbethleni Bethleni István, kinek a szamosújváriak átengedték, ki előbb kincstári, azután hadi első fogalmazó, oláh nyelv fordító s végül Provinciális comissarius volt.
E. F. L. III. 195. A.
1751-ben* Mária Terézia királynő e birtokot Bethleni Istvánnak adományozza.
Erd. L. Reg. X. 127.
1786-ban* birtokosa: Bethlen István özvegyének Henter Borbálának van 28 jobbágya.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosa: ikafalvi Balogh Zsigmond; van 27 telke.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* Horváth Póli özv. Péchyné, Rácz Ádám, Técsi Samu, 530Farkasné Hodor Mária, Sikó Miklós, Lajos és Anna, Ilyés János és Elek, Ilyés Krisztina, Cseh Ferencz úrbéri kárpótlást kaptak.
Urb. Wesen 79–176. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosa: técsői Técsi Sámuel.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Eszterházy István, 585 hold és lőrinczrévei Bárdi Károly.
Hagyomány szerint a ma is életben lévő Mikó és Fábián eloláhosodott magyar családok ősei Debreczen városából származtak ide s ezek előbbi helyéről kapta volna a község mai nevét. Annyi tény, hogy hajdani lakói tisztán magyarok voltak, kiket az 1603-diki* feljegyzés szerint Básta hajdúi az előző évben pusztítottak el teljesen s a falut is leégették, hogy egyetlen egy lélek sem maradt benne. Az ezután betelepült magyarság közé máramarosmegyei Petrova községből a Petrehus család őse húzódott meg s a folyton szaporodó oláhság magába olvasztotta a kisebb számban ott levő magyarságot.
Urb. et Conscr. fasc. 65. nr. 87.
Földmiveléssel s baromtenyésztéssel foglalkozó lakói házaikat (egy szoba s pitvar) s gazdasági épületeiket kivétel nélkül fából, szalmafedél alá építik, kivül-belül megtapasztva. Az egy szobás lakás negyedrészét tűzhely foglalja el, melynek felső részét a család ágyhelyül használja, a falak körül vastag bükkfa-padokkal, a módosabbak házában asztal s egy pár szék is látható. A nők s férfiak öltözete házilag készül kenderből és gyapjúból. Kivétel nélkül bocskorban járnak; a nők kettős köténye (katrincza) rikitós színben gyapjúból készül. Táplálékuk a málé, melyet tejneműekkel s túróval fogyasztanak, húst igen ritkán esznek.
Pünkösdkor összes lakó- és gazdasági épületeiket kivül-belül hársfalombokkal körül aggatják s ezzel minden rossztól magukat megoltalmaztatni hiszik s erre egyedül a hárs lombja alkalmas.
A gör. keleti felekezet fából 1860-ban épült templomát Mihály és Gábor őrangyalok nevére 1862-ben szentelték föl. Az építésben volt földesurok Técsy Sámuel segélyezte. Harangjai román és magyar felirattal, 1852-ben öntötték Kolozsvárt. Papjai: Hodor Athanáz s a jelenlegi Bogya János.
A felekezet 1870-ben létesítette iskoláját, a szomszédos községekkel együttesen fizeti a vándortanitót.
Éghajlata fekvésénél fogva hideg, de egészséges, széltől s jégtől mentes határának földje sovány, csakis bő trágyázás után termi meg kapás és kevés sarlós, főleg zab gabonáját. Az erdélyi fajta szarvasmarhákon kivül lovat, juhot és kecskét tartanak s ez képezi keresetforrásukat. 531Gyümölcse: közönséges nyári alma és vaczkor-féléken kivül a szilva.
1750-ben* határának nagy része terméketlen s zabnak való; sót szoktak Deésaknáról Szilágy-Somlyóra szállitani, melytől 20 mért-földnyire fekszik. Terményeit Nagybányán árusítja, de a föld nem ad elegendő termést fentartásukra, barmaival messze fekvő városok vásáraira is eljárnak. Egy köböl őszi vetés 6 kalangyát, kalangyája másfél véka szemet ad; szintúgy a tavaszi vagy zabvetés. Trágyázni nem szoktak, mert a zápor lemossa. Erdejében tűzre való fája van, legelője kevés, kaszálni fordulónkint szoktak.
Erd. főkormsz. ltár.
Adó alatt van 168 köb. vetésre való szántó, 109 szekér széna, 24 köb. búza, 116 köb. zab, 3 köb. törökbúza, borsó, lencse; jármas ökre, lova 76, tehene 59, 11 tulok, csikó, 187 juh, kecske, 49 disznó, 118 méhköpű.
1822-ben* minden gyengesége mellett határa az első osztályba tartozott, adó alatt volt: 152 1/4 köböl szántó, 355 1/4 szekér szénára való rétje, 5 ökör, 11 tehén, 4 bornyú. Épület- és mészköve bőven. Szintúgy gazdag bővizű forrásokban, csorgókban, melyek közül nevezetes a Sátorhegy aljában a „Pintye forrás,” az egykor itt tanyázott híres rablóvezérről elnevezve. Van egykövű és kerekű felülcsapó malma, gr. Esz-terházy István tulajdonában.
U. o.
1873 óta körjegyzői székhely.
Határhelyek: 1769-ben* Búza Tárnyicza; Szeketure luj Csokány; Magura Csori; Válye Inászti; Válye Illyés; Válye Re; Lunkapatak; Válye Linczi; Padure csel Unguraszke, magyarok birtoka; Sub Satre, erdő.
E. F. L. III. 195. F.
1864-ben* Valea Dobricului, Izvor Lazuluj, fontina recze, Izvor buculuj, Valeare, Kapu gyaluluj, Szocs, Restolcs.
Pesti Frigyes gyüjt.
1703 körül* történt összeírás szerint 8 jobbágy lakosa van. kik ugyanennyi házban laknak, el van pusztulva 6 ház. A jobbágyok és zsellérek egy évi adója: 18 frt, 4 és 3/4 köb. búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna s egy vágómarha.
Erd. főkormsz. ltár.
Lakossága 1750-ben* 24 jobbágy, egy ily özvegy, 2 zsellér, 2 kóborló családfő, kik az utolsó kivételével, 24 telkesházban laknak.
U. o.
1822-ben* 22 gör. nem egyesült családfő lakta.
Megyei ltár.
1831-ben* lakosok száma 162.
Cons. Stat. topogr. 87.
5321857-ben házak száma 47, a lelkeké 211, ebből 203 gör. kel., 4 ev. ref. és 4 zsidó.
1891-ben 285 lakossal, melyből 217 gör. keleti, 6 ev. ref. és 12 izraelita. Házak száma 52, határa 1587 k. hold.
