Debrek (Nagy-).
Debrek (Nagy-).
Nevének változatai: 1456-ban* Dobrok. 1485-ben* Debreg. 1576-ban* Debrik. 1607-ben* Nagy-Debrik. 1612-ben* Nagy-Debregh és Dibrik. 1614-ben* Debregh. Oláhul: Dobriku.
Századok. 1887. VIII. füz. 80. l.
Dl. 30911.
Km. Kraszna B. 52. Szolnok Int. B. 46.
Torma cs. ltár.
Tört. Tár. 1885. évf. 309. l.
Donatio 7. Lib. Reg. 233.
Mai neve a dubrek, dobru, dubráva szláv szóból alakult, mely tölgyfás erdőt jelent.
Először emlittetik 1456-ban* Dobrok néven.
Századok. 1887. VIII. füz. 80. l.
Két hegy között szűk völgyben fekvő község, keresztül foly rajta a Debrek pataka, mely jobbról az Ilosva vizébe ömlik. Deéstől 29·3 kilométerre, a bethleni járásban.
Debrek kezdettől fogva a Harinnay Farkas birtoka és Szeszárma tartozéka volt.
1456-ban* V. László király Debreket Harinnay Farkas Jánostól hűtlenség czimén elkobozván, azt Farkas Tamás Mainak: János és Miklósnak adományozta.
U. o.
1485-ben* Farkas Tamás e birtokban királyi beleegyezéssel magtalansága esetére örökösévé Héderfáy Mihályt tette.
Dl. 30911.
1493-beli birtokosait lásd Szeszármánál.*
Dl 30911. és 30344.
1502-ben* Farkas Tamás fia János, magvaszakadása esetére e birtokra nézve Bikli Jánost teszi örökösévé.
Km. prot. Michael 94.
5371560-ban* birtokosa Farkas Farkas.
Gr. Bethlen ltár.
1576-ban* Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Harinnay Farkas János és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta.
Km. Kraszna B. 52. Szolnok int. B. 46.
1577-ben* Báthory Kristóf abba be is igtattatott,* de ugyanezen évben* néh. Harinnay Farkas Farkas fiai: Miklós és János annak birtokba vételétől Báthory Kristófot eltiltják.
Km. Szolnok int. B. 25, 46. F. 5.
Az igtatásnál Boso, Borza nevű idevaló jobbágyok voltak jelen.
Torma cs. ltár.
1581-ben* néh. Harinnay Farkas fiai: Miklós és János a fejedelmet e birtok eladományozásától újból tiltják.
Km. prot. 1578:113.
1585-ben* Harinnay Farkas, Miklós és János e birtok bitorlásától mindenkit eltiltanak.
Gyf. prot. Adam primus homo 188.
1589-ben* Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozza.
Gyf. Cent P. 19.
1590-ben* Harinnay Farkas Miklós és testvérének néh. Farkas Jánosnak fiai: Tamás, István, János, Ferencz és Mihály Báthory András bíboros ezen igtatásának ellentmondtak.
Km. prot A. 35.
1595-ben* Farkas Miklós a maga és testvérének néh. János fiainak:Tamás, István, Ferencz és Mihály nevében a fejedelmet e birtok bitorlásától eltiltja.
U. o. A. 307.
1596-ban* Tahy István e birtokot, melyet Báthory András hűtlensége miatt Báthory Zsigmondtól kapott adományban, nejére Kendy Zsuzsannára hagyja s ezen hagyományát 1601-ben* ismételten megújítja.
U. o. A. 385.
U. o. B. 45.
1607-ben* birtokosa Kendy István.
Torma cs. ltár.
1611-ben* birtokosa echeki Ecsegh Orbán (1612-ben Echek és Fezyek, Echyegh-nek is iratik) és neje Petki Margit, ki azt azon évben* a hűtlenségbe esett lónyai Kendy István után kapta adományba.* E falu ekkori vajdája nagydebreki Hersel Dán.
U. o.
Tört. Tár. 1885. 309.
Ruszkai Kornis Boldizsár, Sennyei Pongrácz-féle összeesküvésben vett részt.
1614-ben* Bethlen Gábor Ecseg Orbán familiárisát ez oláh falu birtokában, mely Szamosujvárhoz tartozott, új adomány czimén megerősíti és beigtatását elrendeli.
7. L. Rg. 233.
1649 május 22-én* II. Rákóczy György e birtokot zabolai Mikes Mihály, fejedelmi udvari lovas alkapitánynak és neje Paczolai Borbálának adja zálogba, ki atyját a magyarországi háborúban a legnagyobb hősiességgel gyámolítottá s a háború szerencsés bevégzésére befolyással volt. Úgy látszik, hogy előbbi birtokosát Ecseg Orbánt jobbágyai meggyilkolták, 538mert június 5-én a fejedelem megparancsolja Mikes panaszára, hogy e miatt elfogott 10 idevaló jobbágyát, kiket már rég börtönben tartanak, lássanak felette törvényt s igazítsák el minél előbb ezek ügyét.
22. L. Reg. 87.
Torma cs. ltár.
1656-ban (Torma gyüjt) Mikes Rákóczy György fejedelemnek kanczelláriusa volt.
1658-ban* Mikes Mihály e birtokát feleségére Paczolai Borbálára, ennek holta után pedig öcscsére Mikes Kelemenre hagyja.
Gyf. prot. Francisci Taraczközi 218.
1659-ben* Barcsay Ákos fejedelem e Kővárhoz tartozó birtokot Mikes Mihály hűtlensége folytán Kapy Gábornak s nejének Mindszenty Erzsébetnek adja zálogba.
27. L. Reg. 264.
1662-ben* Apaffy Mihály a hűtlenségbe esett Mikes Mihálynak 8 itteni jtelkét dési Dálnoky Györgynek adományozza.
U. o. 599.
Torma gyüjt.
U. o.
1694-ben* birtokosa Mikes Mihály. 1702-ben* Lipót császár gr. Mikes Mihályt és fiait Ferenczet és Mihályt e birtokukban megerősíti.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35. 56.
Erd. L. Reg. IV. 47.
1750-ben* birtokosa gr. Mikes István, ki 1739-ben Szolnokvármegye főispánja volt.
Erd. főkormányszéki ltár.
1774 febr. 22-én* midőn a fiscus Rettegen Palatkai Lászlóné Mara Klára részét elfoglalta s gr. Mikes Istvánnak adta, ki minden felkelhetővel együtt elfoglalván, per keletkezett, melynek folytán Palatkai László nyertes felperes a grófnak itt 1788 febr. 22-én 10 népes és 2 puszta örökségét hozzá tartozó külsőségekkel foglaltatta el, melyet gyermekei s köztük Palatkai Juli Weér Lászlóné birt, a kiktől per útján gr. Mikes később az egészet vissza szerezte.
Torma gyüjt.
A zabolai Mikes család czímere.*
Siebmach. Wappenb. IV. B. 15. Abt. 311–312.
1786-ban* birtokosa gr. Mikes Isvánnak 24 jobbágya s 1 zsellére volt.
Erd. főkormsz. ltár.
1816 körül* birtokosa: gróf Mikes Istvánné, kinek itt 20 1/2 jobbágytelke van.
Megyei ltár.
1820-ban* birtokosa gr. Mikes Zsigmond, van 30 telke.
Erd. kanczellária ltára.
5391838-ban* két immúnis nemes lakója van; birtokosa gr. Mikes Benedek, kinek itt 20 1/3 telke van.
Megyei ltár.
1863-ban* gr. Mikes Benedek itteni birtoka után kárpótlást kapott.
Urb. Wesen 66 l.
1862-ban* nemesi jogú birtokosa br. Bornemissza Károly, neje jogán.
Erd. főkormsz. ltár.
1863-ban birtokosa: br. Bornemissza Károlyné gr. Mikes Etelka, öröklés atyja gr. Mikes Benedektől; 1607 k. hold. 1894-ben leánya br. Bornemissza Eszter Barcsay Tamásné örökölte.
Alsó-Ilosvától északra, mindkét felől erdős hegyekkel határolt Ilosva-patak mentén, egy kis kitéréssel balra fekszik főispánunk id. br. Bornemissza Károly egykori tuszkulanuma, mely jelenleg leánya: Barcsay Tamásnéé. Barcsay Tamás birtokában egykori őse Barcsay Ákos fejedelemnek gazdagon aranyozott ezüst eper, körtve, makk és gyümölcsökkel díszített értékes tányérát említhetem föl, melynek közepén a család czímerét: ACHA. BAR. D. G. PRINC. TRANS. PAR. RE. HV. DO. ET. SIC. COM. felirat veszi körül.
A fényes és erdőkkel körülvett úri kastélytól külön fekszik a falu, szegény oláh lakossága földmiveléssel és baromtenyésztéssel foglalkozva, boldog igénytelenségben él, melynek vágya a legszükségesebb mindennapi falatnál (málé) tovább nem ér, s ha ez meg van, különösen jó termés idején, nem szívesen megy munkára. Öltözetük: juhbőr mellrevaló, gyapjúból házilag készült darócz-harisnya, szokmány, nagy széles karimájú durva fekete kalap.
Házaikat gazdasági épületeiktől külön építik, többnyire szalmafedéllel. Húsfélét ünnep és kiváló alkalmakkor fogyasztanak. Karácsony szombatján gyerekek, felnőttek házról-házra járnak kántálni, melyért pálinkát, kalácsot kapnak, húsvéti öntözés szokásos; de pünkösd másodnapja a fiatalság valódi ünnepe. A falu egyik legszebb ökrét kiválasztva, a tilalmasba kihajtva, egész éjjel etetik, maguk pedig cseresznyefahéjból ruhát, csákót csinálva, zöld gályákkal borított öltözetben, magukat bekormozva, másnap az ökörrel, mely ekkor fel van bokrétázva, virágokkal és gombos szíjakkal feldíszítve, két markosabb legény szarvainál fogva a falun keresztül jártatja, kísérete pedig zöld galyakból készült locsolókkal öntözi a bámulására kitódult népet. A falun keresztül húzódva, végre az ökör tulajdonosához mennek, a ki őket étellel, itallal megvendégeli.
Gör. kath. temploma 1680-ban épült fából, 1866-ban szentelték fel újból a Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére, harangjai 1738. évből valók, jelenleg A.-Ilosva filiája.
540Felekezeti iskolája valószinüleg az ötvenes években keletkezett, utóbb a kis-kajániakkal közösen fogadtak tanitót.*
Kádár. Nevelés-tört. 323. l.
Itt született Mentovich Ferencz az író és költő 1819 ápril 19-én. Apja, Mihály, Háromszékből származott s előbb a gr. Mikesek lábfalvi, utóbb itteni birtokán, jó módú gazdatiszt volt. Elemi tanulmányait Naszódon, a II. határőrvidéki iskolában kezdette, hová a vidék nemesei szokták küldeni fiaikat, főleg a német nyelv elsajátítása végett, de különben is ekkor itt jeles iskola volt. Ezután a deési algymnasiumban folytatta tanulását, a hová később szülői is beköltöztek. Itt tanulótársaival „Zsenge” czímen írott lapot szerkesztett. Ez iskola végeztével a nagy-enyedi kollégiumba ment, hol a nagyhírű tanár Szász Károly figyelmét csakhamar magára vonta, s mihelyt diákká lett, nagyobbik fia Károly, mostani bpesti ev. ref. püspök mellé házához hívta tanitójául, s itt a család szeretetét érdemelte ki. Nagy hasznára volt itteni működése már csak azért is, hogy a nagyhírű professort az erdélyi szabadelvű főnemesek gyakran felkeresték, házának vendégei, az ország szellemi és anyagi felvirágozhatásának ügyét s más társadalmi kérdéseket beszéltek meg, a melyek a fogékony lelkű ifjú kebelében mély nyomokat hagytak, s az itt szerzett ismeretségnek később nagy hasznát is vette.
A nagy-debreki gör. kath. templom.
Magántanitó korában, 1837-ben lépett nyilvánosan az irodalom terére. Első zsengéje Szentiványi József által szerkesztett „Remény” 541czímü zsebkönyvben „Virágkosár” czímen, Alpár név alatt jelent meg. Az ifjúsági körnek pedig egyik legtekintélyesebb szereplője lett.
1841-ben 2 évi jogi tanulmányainak elvégzése után, beutazva hazánkat, Bécsben állapodott meg, hol az egyetemre beiratkozva, fél évig hallgatta Ettingshausen physikai előadásait. Másik fél évet Berlinben töltötte mathematikai s természettudományi tárgyakat hallgatva, melyeket Ohm és Magnus tanárok adtak elő, s itt tért át eddigi róm. kath. hitéről az ev. ref. vallásra.
Ezután bejárta a Rajna mellékét, Sváiczot és déli Németországot, mindenütt tanulva, tapasztalva, ismeretekkel gazdagon tért haza 1843-ban s nőül vette szerelmének első és utolsó tárgyát, Vajda Annát. Ezután Gáldon br. Kemény Albert nyerte meg László fia mellé nevelőül. 1848-ban szakítva a nevelői állással, Kossuth-huszárnak csapott föl a Makray László alapította században, mint toborzó működött s különösen volt tanulótársait nyerte meg a szabadság zászlóalja számára. Különösen Deésen és vidékén mindenkit tüzelt a haza védelmére való fegyverfogásra.
Nem sokáig maradt Kossuth-huszár, a haza szabadságának kivívása más felé vette igénybe szolgálatát, tudományánál fogva a lőpor- és gyutacsgyártásnál alkalmazták Jánosi Ferenczczel együtt. A szabadság-és önvédelmi harcz leveretése után mindjárt neje és két gyermekével Pestre ment, hol magánórák adása s hírlapok mellett való dolgozással kereste kenyerét. Ez idő alatt Nyitra-Ujlakon, a kivégzett br. Jeszenák János fiait is oktatá egy ideig.
1850 őszén a nagykőrösi újonnan szervezett iskolához hívták meg tanárnak, hol majdnem 6 évig működött Arany János, Szabó Károly s más jeles tanártársaival s irodalmunk kitűnőségeivel.* Itt írta az Idegen czímü verses elbeszéléseit, melylyel a Vasárnapi Újság 20 aranyos pályadíját nyerte el. 1856-ban, midőn a m.-vásárhelyi ev. ref. kollégiumhoz ment, számtan és természettudományi tárgyakat tanitotta, 1879 deczember 15-én bekövetkezett haláláig. Közszeretet és tiszteletben részesült mindenütt. Itt szerkesztette s adta ki 1859–1861-ben „Marosvásárhelyi fűzetek”-et, melyekkel a tudomány népszerűsítését óhajtotta előmozdítani, később a „Székely Néplap”, „Székely Közlöny”-t szerkesztette.
Maros-vásárhelyi ref. koll. történte 464. l. „Nagy-Kőrös,” 1888. évf. 40, 41. sz.
Irodalmi működései a magasabb lyra, természettudományi ismeretek, majd a Moleschott, Vogt és Büchner-féle materialismus terére vonatkoznak. 1841-ben jelent meg neve alatt verse, a Lomniczi csúcs 542tetején, Garai „Regélő”-]ében. 1844-ben Naplótöredékek, a „Nemzeti Társalkodó” 94–273. számaiban.
Művei: Unió dalok 1847 Kolozsv. 1848-ban Gyulai Pál és Szász Károlylyal Nemzeti színek czím alatt alkalmi költeményeket adtak ki, úgyszintén Száraz lombok czím alatt. Összes költeményei 1854-ben Pesten jelentek meg. Halotti búcsúhangok, alkalom szerint írta és összeszedte. Kecskemét, 1856. 8. r. Természettan elemei, népisk. használatára. M.-Vásárhely, 1865. Újvilág nézlet czímü természetbölcseleti könyvét alig tudta a Schmerling kormány kezéből kiszabadítani. Kiadva M.-Vásárhely, 1870. Az egész és törtszámokkal való számítás, kézikönyve, isk. és magánhasználatra. Kolozsv. 1873.
Nagy-debreki román népviselet.
Versei jelentek meg több szépirodalmi lapban, így a Vachot Imre által szerkesztett Pesti Divatlap 1847–48. évfolyamaiban: Erdélyi hangok, Petőfihez, Életképek, 1847. év deczember 19. és 25. sz. Az Athenaeum-ban Alpár név alatt a Hölgyfutár- és Vasárnapi Ujság-ban. Arany J. Szépirodalmi figyelő- és Koszoru-ja, Fővárosi Lapok stb. stb. hoztak tőle költeményeket.
Hattyúdala egy megkezdett, de be nem végzett költői levél Arany Jánoshoz intézve, melyben a n.-kőrösi szép napokat akarta újra emlékezetbe hozni. Mentovich a családról, honszerelemről s természetről dalolt, versei csinosak, telve gyöngéd, meleg érzelmekkel s azért a közönség 543és kritika elismerésével találkozott.* Adomái, élczei, tréfás versei kéziratban köznyelven forognak.
Életrajzi adatai: Ferenczy Danielik-féle gyüjt. I. 324. (II. k. 412. l.) Vasárnapi Ujság 1880, 2. sz. arcképpel. Sz. Kiss K. Ujmagyar Athenas 282. l. K. F.-től, Somogyi Lexikon 12. k. 233. l. és Kádár J. gyüjt. kézirat. Erd. Prot. Közlöny 1879. 52. sz. Fővárosi Lapok 1879. évf. 289–290. Ország Tükre 1863, 20. sz. Magyar írók névtára 449. l. Maros-vásárhelyi koll. Értesítő 1879–80.
A költő születése helyén van eltemetve atyja.
1848 őszén a Naszódról felbujtogatott oláhság Mihálás és Moldován, mások szerint Bilcz Vaszi kajáni oláh deák* vezetése alatt, császári katonaságtól segittetve, a kis- és nagy-debreki, ispánmezei, kis-és nagy-kajáni, dögmezői és oláh-nyiresi lakosokból alakult tábor megrohanta gr. Mikes Benedek itt levő kastélyát, mivel az oláhság arra volt feltüzelve, hogy a magyarság Szászrégenbe való hurczolásával és kiirtásával övé lesz az ország s teljesen feldúlván, kirabolta, úgy Alsó-Ilosván a Horváth-féle udvart is.
Kádár József. Szolnok- és Dobokamegye története 1848–49-ben 94–95. l.
Nagy-debreki román népviselet.
A deési nemzetőrség gr. Kornis Gábor vezetése alatt Szamosújvárról jött 100 honvéd gyalog és Turszky-ezrednek mintegy 25 fegyveresével Debrek felé indultak az oláhság megfékezésére. Az oláhok 544embereink közeledésére a hegyekre húzódva, keményen tüzeltek rájuk. De a honvédek s a velük levő császári katonák versengve rohantak az ellenségre, kik fegyvert, kalapjaikat s egyszóval mindenüket eldobva, hányva, eszeveszett futásnak eredtek. Mieink Cs.-Pojánig üldözték, közülök többen estek el, megsebesülve elfogattak. Nagy-Debrekre visszatérve, a főúri udvart teljesen feldúlva, kirabolva és felégetve találták, értékes bútorok darabokra vagdalva hevertek az udvaron, sokra becsült ültetvények, virágos-kert fái kivágva; német kertészt összeszurkálva, félholtan a trágya közül húzták elé az istállóból, hol nyöszörgéséről akadtak reá. Bányai Ferencz gazdatisztet és Szalontai András asztalost foglyul vitték s ennek neje oláh parasztruhába öltözve szabadult meg.
A faluban sok rablott bútort találtak, mely alkalommal majdnem az egész falu porrá égett. Rablott javakat, barmokat Deésre szállitották.
Nagy-Debreken az a.-ilosvai határszélben 1848 előtt a gr. Mikes családnak nagy serfőzője volt, melynek a patakok összefolyásánál egész környezete díszes kertté volt átalakítva, hová Deés s a vidék kiválóbbjai gyakran kirándultak, üdülést keresve s társadalmi kérdéseket megbeszélve, gróf Mikes Benedek a szíves házi gazdái tisztét teljesité. 1850-es évek elején pálinkafőzővé alakították át; ma helyén egy kis ház s ványolómalom húzódik meg toronymagasságu jegenye- és nyárfák közt.
Hegyek közt fekvő, széltől mentes község éghajlata egészséges, jég ritkán bántja. Két fordulós határának földje hegyes és kevésbbé termő, jobbára legeltetésre alkalmas, téren fekvő rész azonban termékeny. Főterményei: a törökbúza, búza és zab; mesterséges takarmányt, erdélyi fajta szarvasmarhát és juhot termelnek s tenyésztenek. Nemesitett fajú alma és körtvén kivül van szász almája, beszterczei, kövér és fehér szilvája.
1750-ben* határa részben meglehetős, kétharmada hegyes és terméketlen. A nép földmívelés és baromtenyésztésből él, terményeit Deésen s a szomszédos Retteg, Bethlen és Magyar-Lápos vásárain árusítja el. Két fordulóra osztott határának hegyi részét 6 ökörrel szokták szántani, evenként megkívánná a trágyázást, de hegyes volta s a lakosok különböző nyomoruságai miatt nem trágyázhatják; egy köböl őszi vetés közepes termés idején 4 kalangyát (30 kévés) vagy 4 véka szemet ad; tavaszbúzát nem szoktak vetni, a zabvetés köblönként 3 kalangyát s kalangyája 2 véka szemet ad. Erdeje bőven, legelője elegendő, kaszálni fordulónként szoktak.
E. F. K. ltár.
545Adó alatt van: 294 köb. vetésre való szántó, 132 szekér szénarét, 150 köb. őszbúza, 128 köb. zab, árpa, 16 1/2 köb. köles, borsó és törökbúzaföld; 57 jármas ökre, lova, 73 tehén, 4 tulok, csikó, 139 kecske, juh, 73 sertés, 66 méhköpű, több pálinkafőző üstje.
1822-ben* határa 3-ad osztályú volt s adózott 240 1/4 köbölnyi szántó és 265 szekérnyi kaszáló, 16 ökör, ló, 73 tehén, 4 sertés, 4 méhköpű után.
Erd. főkormsz. ltár.
Vizét a Zenoge forrás, a községről nevezett patak, Bongói* és Vale Manduluj csörgői szolgáltatják.
Ez erdőben lévő csorgónál vagy kútnál egy bergenyefa, alatta faragott kőasztal s ezt Massa Pintyinek nevezik, egy itt tanyázott rablóról, a hová állitólag kincseit rejtette el, melyet ma is kutat a nép.
Van felülcsapó két kerekü és kövű malma, Barcsay Tamásné tulajdonában.
Épületköve jó, van két barlangja: a Válya Deakuluj és Pestere.
Határhelyek: 1864-ben* Válya Oaszelor, völgyes árok; Kopecsel, erdő és földség; Dumbrava, erdő; Válya Buduluj, lapályos hely; Homoricsu, szántóföldek; Belkaja, szántó; Intre Velcsele, szántó; La Golumbgyelu, erdő és mező; La Golumb, szántók; Szulu Golumbului, meredek domb; Pojenyiczele Micsokuluj, irtványok; La Tarnyicze, irtványok; Fácza Golumbuluj, erdő; Gradistye, hegyi szántóföldek; Lunka Dobricseluluj, völgy; Plesa udvari erdő; Pojenyiczele Kotyili, irtványok; Lunka Pojenyilor, völgy; Doszu Szurd, rengeteg erdő; Ritu Szabadisuluj, egykor egy Szabados nevű kaszálója; Pojenyicza Mirolyi, irtvány; La Obirsij, irtványok; Válya Lupuluj rengeteg erdő; Fácza Lupuluj, verőfényes erdő; La Hejtás, szántóföldek; Koaszta Mori, egykori malom helye; Gyálu luj Juon, hegyecske; Fundu Gropi, gödrös hely; La kurpeny; Gelcsája, lapályos hely; Pereu Gelosoji, a Gelesájából eredő árok; Pojána Metyóke, irtványok; La Szkoruj, irtvány; Fácza Rezosuluj, verőfényes erdő; Válya Urszuluj, rengeteg udvari erdő; Válya keprióri, árok; Válya Diakuluj, udvari erdő s szántók; La lutu alb, meredel; La Krucse in seszu, térség; Podurile, szántók; Zsojána, domb; Pestyele árok; Dumbrezsicza, kis domb; Virvu Muncselului, irtványok s erdők; Doszu Pestyeri, erdő; Doszu Grapilori, északos nagy udvari erdő; Gyalu Pestyeri, hegy; Gropa Olariuluj, szántók, fazekasok számára való földdel. Gura gilicsoj.*
Pesti Frigyes gyüjt.
E határrészben régi pénzeket, vasdarabokat és vastag nem korongon készült cserepeket találtak.
1560-ban* 22 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
Gr. Bethlen ltár.
1658-ban* 5 jobbágy lakik benne.
Torma cs. ltár.
5461703 körül* 15 jobbágy és 4 zsellér lakosa van, kik ugyanennyi telken laknak, van benne két puszta ház. Adó alatt van: 8 ökör, 21 tehén, 2 ló, 22 juh. Ez évi adó 22 frt, 5 és 1/4 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 1/4 szekér széna.
Erd. főrkomsz. ltár.
Lakossága 1750-ben* 24 jobbágyős 1 ily özvegy, 10 telkes, 3 e nélkül való zsellér, 2 kóborló és 4 ily özvegy családfő, kik ez utóbbiak kivételével 37 házastelken laknak. El van pusztulva 4 régi telek, melyből ezelőtt 4–7 évvel kihaltak, részben elköltöztek, ebből 3-at gr. Mikes István földesúr, más részét az adózó nép foglalta el, kettőt a község mivel.
E. F. ltár.
1831-ben* 96 lakosa van.
Consign. Stat. topograph. 126. l.
1857-ben 279 lakossal, ebből 277 gör. kath. oláh és 2 ev. ref., házak száma 53.
1886-ban lakossága 388, ebből róm. kath. 3, gör. kath. 370, helv. hitv. 7, zsidó 8, házak száma 68.
1891-ben 528 lakossal, határa 2475 k. hold.
