Deés város erősségei.
Deés város erősségei.
Deés városát egykor várak vevék körül. Ezek egyike Deésvár, mely 1214–35 közt épült,* s mint láttuk már előbb, II. Endre építtette. E vár a mai Rózsahegyen feküdt s annak északi részét foglalta el, mely alatt ma a szamosvölgyi vasút állomás helye van. Déli részén téglatörmelékek s égetett agyagból álló védfalának alapja 10–12 méternyi szélességben húzódik keletről nyugatra, a Rózsahegy nyugati részén levő utolsó ház kertjéig, a melyen ma, a tagosítás után, dülőút vezet. Két körbástyájának a helye 1886-ban még kivehető volt. Egyik a Rét-erdőbeli nagy árok fejénél, a más a város felől való végén. Keletre és északra természetes védfalát megközelíthetetlen magassága képezte, nyugatról, vagy a város felől való részén hatalmas sáncz húzódott. A vár kövei és téglái az 1840-es évek elején még láthatók voltak, mint ezt Kővári irja.* A kápolna körül 70 lépés átmérőü csillagkeresztes sáncz mélyedése és ormói még láthatók voltak az ötvenes évek elején is s a sánczok védték a XVIII-ik század második felében a katonaság számára itt elhelyezett puskaporraktárt, mint azt más helyen jeleztem. A vár kapuja helyét, a nép ma is vaskapunak nevezi. A kincskeresők több helyet kutattak, ásások nyomaira az újabb időben is gyakran akadtam.
Fejér. Cod. III. vol. I. 162.
Erd. építészeti emlékei. Kolozsv. 1866. 62. 1.
1248 deczember 21-én itt tartózkodott Roland vajda* s előbb Deés, Szolnokmegye grófja vagy főispánja.
Városi ltár.
1261-ben* a megyei tiszteknek meghagyatott, hogy ne a városba, hanem a felette levő Deésvárba szállásoljanak. A város pedig Villa név alatt a vártól külön és alatta feküdt.
Fejér. Cod. Dipl. VIII. 615.
Városi ltár.
U. o.
A természeti szépségekben gazdag Rózsahegyről, mely a várostól keletre fekszik, a melyen ma róm. kath. kápolna és temető van, egy rege szól, mely oly régi, minő régen e területet a magyar faj birtokába vette.
79A rege szerint hajdan az itt volt várban egy gazdag várúr lakott, ki minden örömét a tündérszép leányában, Rózsában találta, kiben a legszebb női erények egyesültek. Keze után sokan csengtek, de az agg várúr leányát Cziczvár dúsgazdag ura egyetlen fiának szánta nőül. Rózsa nem vonzódott hozzá, mert szive Jenőé, egy szegény lovagé volt. Az apa leányát Czicz úrfihoz erőlteté, a nap is meg volt határozva, melyen Rózsát nőül veszi. Összegyűlt a nász-sereg a nagy vigalomra, de Rózsa eltűnt a várból, Jenő lóháton szöktette meg kedvesét vőlegénye elől, ki csalódását látva, legszebb lován a menekülők után iramodik, a lozsárdi és jenői patak között éri utói. A két vitéz kardra kel s a viaskodásban Jenő halva marad. A diadalmas Czicz úrfi nyeregbe kapja a boldogtalan Rózsát s vágtatva indul vissza, de paripája a kettős tehertől összeesett Kérő alatt, szép szóval, esdeklő kéréssel igyekezett a leány szivét megnyerni. Rózsa elaléltságában nem hallotta a szép szavakat, mire ölébe vevén, visszahozta Deésre; de a leány szerelméről hallani sem akart. Erre Czicz úrfi a hajthatatlan leányt elkeseredésében e hegyről a Szamosba taszitá. Napok múlva a Szamos hullámai a partra vetették.
Oda temették el, honnan csalódott vőlegénye a habokba taszitá. Róla vette nevét a hegy s keletkezett a temető.*
E rege helymagyarázatokkal van összefüzve. Rózsahegy, Jenő, Kérő azt mutatja, hogy a rege keletkezése az Árpád-korba nyulik vissza.
Bélavár, a várostól északra Nagy-Bánya és Beszterczére vezető út felett emelkedő hegyfokon kettős fenlapályon, a mai Bélahegyen feküdt.*
Kővári. Erd. Épít.. Eml. Kolozsv. 1805. 63. l.
Alapköveit, mint ezt egyik Mózsa Deés város története czímü írott munkájában (töredék birtokomban) írva hagyta, a Szamos túlsó ágán vagy a mostani vashid helyén, a múlt században épült hid lábainak alapjába helyezték.
A Szamos balpartján, a Deberke-patak beleszakadása felett, északnyugatról húzódó hegyláncz előfokán a Cziczhegy emelkedik, melynek keletre rugó tetején vastag cserépdarabok, csonttörmelékeivel együtt egy várnak nyomait jelölik. Az itt talált érmek után azt gyanítom, hogy e helyen a rómaiaknak őrhelyük volt a Besztercze, Alparét és Lápos felől ide vezető utak szemmel tartására s az ettől északra fekvő Kaplyon mellett volt táborhely őrzésére. Székely István krónikájában* e három várban Rózsa, Béla és Czicz királyt uralkodtatja.
Székely István. Krónika 1558. Ujabb Nemz. könyvtár III. köt. Pest, 1854.
Az óvár a város közvetlen közelében, a főtértől nyugat-északra a scithák vagy a régi magyarok által épített földvár* reánk nézve kiválóbb 80fontosságú, melyet a deésiek 1612-ben* építettek újra, mint fennebb előadtuk, ormózata a délnyugati részén ma is jól látható. Földből, kőtörmelékből épült, melyek közt embercsontokat is láttam a hely szabályozásakor az 1880-as évek elején. Összeköttetésben volt ez a templomot övedző kastélylyal, mely a Kereső-utczáig (?) nyúlt.*
Deési ev. ref. egyh. ltár. 1611. évből.
Városi ltár.
Ornstein József nyugalmazott őrnagy Szamosujvárt, a Ludovika Akadémia közlönyének 1889 nov. füzetében Deés és vidéke katonai tanulmány czímen kimutatta Deés hadászati fontoságát, I–II. részben Deés erősitésére ugyancsak ő hivta fel a figyelmet. Ludovika Akadémiai Közlöny 1891. évfolyam április havi füzetében.
Krónikásaink s köztük Turóczi* a radnai szoroson bejövő honfoglaló őseinket Deés-nél pihenteti meg.
Cronika Hungarorum Part. II. Capt. 1, 2. és II. Cap. III.
Az óvárban ennek emlékére egy kőtornyot és követ tartanak kegyeletben. Amaz kápolnaszerű építmény, melynek csak előfala van meg 2 íves ajtószerű tagozattal s felette törpe oszlopzaton álló csúcsos zsindelyfedelű torony. Az oszlopok alatt, kelet felől a következő felírás:
HUNNVS DE SCITHICIS DIGRESSVS EDIBVS HOSPES PANNONIAE GLEBAM TRANSFERT HUC GRANIEN ET VNDAM TER CLAMANS DEVS HAC LICEAT TELLURE POTIRI DESIACAMQVE DEI DIXIT DE NOMINE TERRAM. 1578
A deési óvári torony.
81HAEC FABIVS RENOVAT IVDEX MON CVM LUGAS DESIVS PASCIT OVILE DEI.*
Azaz: Scythiai lakásábhól ide szállt hun jövevény Pannonia földjét, füvét és vizét hozá ide. Háromszor kiáltván: Isten, legyen szabad e földet hatalmamba vennem s Deésnek nevezte e helyet Istven nevéről. 1578. Ezen emléket Fabius biró ujittatta meg Deési Lukács Isten nyájának őrzője idejében. E torony és a közelében lévő úgynevezett tanácskő a felette lévő 7 csillaggal vagy 7 vezérrel s az alatta folyt Szamossal képezte Belső-Szolnokmegye czímerének egy részét, míg a száguldó lovas Szent Lászlót, a kerlési ütközet hősét ábrázolja, mely Dobokavármegye czímeréből van véve, mint e megye egyesitett czímerén láthatni.
Az emléktoronynak ugyanezen részén, közvetlen az eresz alatt a század elején ezen felirat volt:
REGNI CELSIS. PRINCIPE D. D. CRISTOFORO BATHORI AO. 1572. REGN. CELSIS PRINCIPE D. D. MICHAELE APAFI, AO. 1670 RENOV.
A nyugati részébe Mózsa László az író, kitől ez adataimat vettem, szülő nagyatyja főbiró lévén, kiről Benkő Trans. T. 2. p. emlékezik, ezen követ helyeztette 1758-ban:
MAGNA TERESIA ROMANORUM INDUPERATRIX SCEPTRA TENET, REGIT ET DUM SEPTEM CASTRA POTENTES INTERIORIS ITEM SZOLNOK MODERATUR HABENAS, PAULUS STRIPS COMITUM ATQUE HEROIBUS EDITUS HALLER SUPRA MILLE ANNOS ET SEPTEM SECULA QUANDO QUINQUAGINTA OCTO NUMERARES MESSOR ARISTAS RESTAURAVIT RURSUM LAPSUM HOC AETATE SACELLVM DUCTOR NOBILIUM BONIS, HUNC DIXERE JOANNEM.
E felirat elmondja, hogy e Sacellvmot Mária Terézia királynő kormányzása és gr. Haller Pál főispán s Bónis János hadnagysága idején 1758-ban újították meg.
Mint az 1578. évi felirat mondja, ez emlékmű azt az eseményt képezi, midőn a honfoglaló magyarság Erdélybe ért s a honfoglalásra indúlva, itt megpihentek s háromszor Deus-t kiáltva, a helynek, melyen Deés épült, nevet adtak.
Honnan származik e rege, ma már biztosan tudjuk. Az, hogy a honfoglalásnak legkésőbbi része vott Erdély meghóditása, kétségtelen. A honfoglaló magyarság alkalmasint sokféle irányból, az északi és keleti 82szorosok felhasználásával húzódott mai hazánk területére s első állandó megszállásuk a Dunántúl volt, a hol a régi kultúra legtöbb maradványát találták. Itt bimbózott ki a magyar állam, a kereszténység, itt alakúlt a királyi székhely, midőn a Tisza vidéke s Erdély még nagy lakatlan területek voltak s a hol a tömösi s ojtózi szorosok alatt lévő térségen egy, a magyarsággal politikailag még össze sem függő, azoktól nem is ismert néptörzs, a székelyeké tanyázott.
Látjuk később, hogy bővül az ország a királyság korában. Szent István kormányzata idején tűnik fel Gyula a Maros vidékén Erdélyben s leveretése után a király az erdélyi püspökséget létesiti; meg kell jegyeznünk azonban, hogy ekkor Erdély alatt alig érthettek többet a Maros-völgyénél, mely a tordai sónak volt az útja a nagy tiszai alföld felé, hol egy másik püspökség, a csanádi, szervezte az első keresztény testületeket.
De hogy minő vékony szálakkal volt Erdély Magyarországhoz kötve, mutatja az, hogy az erdélyi püspökség szervezése s tulajdonképeni biztosítása Szent László idejére esik, a kit a hagyomány mint Erdély védőszentjét ismeri.
A Szamos-völgye a vezérek s az első királyok korában teljesen ismeretlen volt a megtelepedett magyarság előtt. Honnan van tehát mégis, hogy a hagyomány Deésen táboroztatja a hét vezért s innen indítja ki az ország meghódítására? E hagyománynak eredete az, hogy a Thuróczy-féle krónika, mely az úgynevezett nemzeti krónika egyik átírása, melyhez a bécsi képes, vagy Márk krónikája is tartozik, az írja: hogy a magyarok csatára indulva, háromszor a Isten nevét kiáltották, a mit a krónikás, latinul írván a művet: Deus, Deus, Deusnak ír.
Hogy a Deus felkiáltásnak valami összefüggése volna Deéssel, az sem Thuróczynál, sem a vele egy forrásból származó többi régi krónikában mondva nincs.
Csak későbbi krónikák: a Székely Istváné (1558) s a Heltai Gáspáré (1575) toldják meg a Thuróczy-féle Deus, Deust s koruk könnyen-hivőségével ebből magyarázzák Deés nevét s így minden egyéb ok nélkül a régibb krónikák honfoglaláskori eseményeit Deéssel kapcsolják össze.
Székely István, mint erdélyi ember, az első, ki e mesét megírta, így adva elő a honfoglalás történetét:* Árpádnak idejébe kiindulának 83a magyarok Hunniából és átjövének Albánián, Sanárián, Angórián, Suranián és Jaxameten, holott elkelék a Tanais vizet és jutának a Muszkvaországba, onnat a fejér kunokhoz, azokon általjövén, jövének Podóliába. Onnat Oroszországba, kit mikort meghallottak volna a székelyek, az Attila királynak maradéki, kik immár Erdélybe letelepedtek vala, eleikbe menének és behozák őket Erdélységbe. Holott hét földvárat csinálának és egy ideig abba megnyugovának. Továbbá emelének ugyan ottan Erdélybe hét kapitányt… Vala pedig e hét kapitány közül egy Árpád nevű, ki a többinél kazdagb vala és nemesb, ki az Attila nemzetiből való vala… Annak utánna meghallák e Pannóniának földének jó voltát… ennek okáért bocsátanak egy kémet, kinek neve Kusid vala, hogy a földet meglátná minemő volna és micsoda népek lakoznának rajta.
Székely I. Krónikája 1558. 11–12. Ujabb nemz. könyvtár III. Pest, 1854.
Azért Kusid éljárá a földet mind a Dunáig és megtértébe vön a kapitányoknak egy palaczk Dunavizet, egy marok perjefüvet és egy marok fekete földet …
Árpád pedig azonhelyt Scythiának módja szerint egy aranyos kürtöt megtölte a Duna vizével és felemelvén mindazokat, ilyen szókat szollá: „Hatalmas Isten! valaki vagy te, ki e földet, mennyet teremtötted, ki mindeneket táplálsz és éltetsz, nagy hálát adunk teneked, hogy te minket a te jóvoltodból ide vezérlöttél és hoztál. Ennek okáért könyörgünk teneked, hogy e Pannóniának földén minket leszállits, és örök birodalmul adjad minekönk; a földet mondom, a kiről a füvet, földet és a vizet hozták, kin teneked szolgálhassunk életünknek minden idejébe nagy engedelmességgel.” Ezt monda, kire a magyarok azonhelyt nagy felszóval „Deust” kiáltanak háromszor, mely szokásmód e napiglan a magyarok között megtartatik áldomás-italba és valami árúnak végzésébe. A helyet pedig, a holott Deust kiáltanak, a Deusról Deesnek nevezek, ki mind e napiglan úgy hivattatik.
Azután a magyarok azonhelyt egy fejér lovat, egy aranyos nyerget és egy aranyos féket küldenek a Svatapolug nevű herczegnek, ki akort e Pannóniának földét birja vala és földet kérének tőlle, ki annyat igire nekik, a minyet akarnának . . .
És eloszolván Erdélyben, nagy ásással hét nagy földvárakat csinálának, melyekben megnyugovának egy üdéig. És ez hét földvárakról hiják a németek az Erdélyföldet Siebenbürgen, azaz hétvárföldnek.
Annakutánna gyülésbe begyülének Dézsre és onnét bocsátanak egy kémet egy Kusid nevű férfiat, hogy megkimlené a Pannónia földet, holott azelőtt birt vala Atila herczeg, az ő ősek: mert meghallották 84vala, mely igen zsíros és jeles termő föld volna a Pannónia. És a Kusid mind bejára az egész Pannóniát és mindeneket megláta. Annakutánna megtölte egy palaczkot Dunavizzel és vén egy marok füvet és egy marok földet és visszatére és meghozá ezeket a kapitányoknak.*
Járt-e a 7 kapitány Deésen? Pesti Napló tárczaczikk 34. szám, 1857. évf.
Heltai Gáspár, ki szintén Thuróczy után dolgozott, ugyanazt így adja elő:*
H. G. Krónikája, 1575. 124–125. Ujabb nemz. könyvtár III. Pest, 1854.
…Midőn meglátták volna ezeket a kapitányok, megismerek azokról Pannónia földének zsíros és jeles termős voltát. És az Árpád kapitány vén azonhelyt egy hadi kürtet és megtölte azt a Dunavizzel: és schythiai mód szerint felemelé azt és felszóval monda: „Mü atyáink Mars és Herkules, kiknek vezérlésekből követtök a mü eleünket és oly messze földről jöttünk a Pannónia földért: könyörgünk tünéktek, hogy engedjétek münékünk ezt a földet örökké való lakásunkra: hadd telepedjék le itt a tü népetek, hadd legyen vég immár a mü búdossássunknak, és a Dunának istenét megengeszteljétek münékünk: visseljetek oly gondot reánk, hogy el ne vesszünk a mü környülünk való ellenségünk miatt. Miérthogy kedig a tü nevetekben hadakozunk, adjatok erőt münékünk, hogy mindenütt hírünk legyen, hogy az istenekért és emberekért hadakozunk.”
És mikoron az Árpád kapitány elvégezte volna imádságát, mindjárt áldozá a kürtbeli Dunavizet az Marsnak és Herkulesnek.
És a magyarok azzonhelyt kiáltanak felszóval háromszor: Deus, Deus, Deus. Onnét marada ez a szokás Magyarországban és Erdélyben, hogy valahol valami árro leszen, avagy valami marhának avagy jószágnak vétele, hogy az vétel és árro mellé bizonyságokat hínak, és az áldomás-italban háromszor kiáltanak fenszóval: Deus, Deus, Deus; és azt a helyet, a hol ez lőn, nevezek a kiáltás után Deusnak, melyet mostan Dézsnek híjunk, holott az váras mellett kezel fenn a Szamos víz felett ez egyik földvár vagyon…
Arra a kérdésre, hogy Deus = Deés ötlete hogyan került a két krónikába, holott a régibb krónikákban sehol elő nem fordul, határozott választ adhatunk; dr. Sebestyén Gyula érdeme, hogy e kérdést ma megoldva látjuk. A két krónikás e tudományát a „Pannónia megvételéről” szóló énekből merítette, melyet ma két másolatból ismerünk, egyik Pray Györgytől származik 1795-ből, ki sajátkezüleg ezt jegyzi hozzá: Ex cadice MS. cuius character est monastico-gothicus itaque 85seculi XV inchoantis, aut XIV exeuntis, a másik a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban van. Az ének minket illető része így hangzik:
Emlékezzenk régiekrel,
Az Szythiából kijüttekrel,
Magyaroknak eleikrel,
És azoknak vitézségekrel.
Az Szythiából kijüttekrel,
Magyaroknak eleikrel,
És azoknak vitézségekrel.
Szythiából kiindulának,
Hogy ez földre kijövének,
Istenül is kíszeríttetének,
Erdélységben lelelepedének.
Hogy ez földre kijövének,
Istenül is kíszeríttetének,
Erdélységben lelelepedének.
Ott jól tének ümagokkal,
Hét sereget nagyot szerzőnek,
Hét kapitánok emelének,
Mindeniknek várat szerzének.
Hét sereget nagyot szerzőnek,
Hét kapitánok emelének,
Mindeniknek várat szerzének.
Az ének szerint itt választják Árpádot fejedelemül, majd a Duna hírét hallva, követet küldenek, a ki a vizet, földet, füvet megszemléli s a veszprémi lengyel (szláv) herczeg (Pannónia) udvarában járt Árpád nevében. Vizet, füvet, földet bemutatja Árpádnak, ki összegyűjti kapitányait s egy fehér lovat aranyos nyereggel küldenek a herczeghez, ki az ajándékot elfogadja:
„Az szép lónak eríltében,
Az szót monda az kevetnek:
„Annál adok én feldemben
Mint kivannak ők, nagy bőséggel.”
Az szót monda az kevetnek:
„Annál adok én feldemben
Mint kivannak ők, nagy bőséggel.”
Kivetek vadnak nagy eremben,
Mert járának nagy jó véggel,
Elbucsuzának nagy tiszteségvel,
Besietének Erdély feldében.
Mert járának nagy jó véggel,
Elbucsuzának nagy tiszteségvel,
Besietének Erdély feldében.
Kivetek beszélnek kapitánokkal.
Kapitánok tanácskoznak,
Hogy ha ez földre juthatnának,
Az herczeggel megvínának.
Kapitánok tanácskoznak,
Hogy ha ez földre juthatnának,
Az herczeggel megvínának.
Istent ők ott imádának,
Háromszor Deust kiáltanak,
Arról nevezték ott az várost,
Szamos mentében az nemes Dézsnek.
Háromszor Deust kiáltanak,
Arról nevezték ott az várost,
Szamos mentében az nemes Dézsnek.
Tülek maradott nekenk az szokásonk
Hogy, ha mikoron árút mi szakasztonk,
„Deus, Deus”„ ott kiáltonk,
Bizonyságonk hogy megárultonk.”
Hogy, ha mikoron árút mi szakasztonk,
„Deus, Deus”„ ott kiáltonk,
Bizonyságonk hogy megárultonk.”
Sziládi Áron, ki ez éneket a „Régi magyar költők tára” I-ső kötetében közölte, azt hiszi, hogy ez ének egy ősrégi szerkezetnek átdolgozása, melyből a honfoglalásra vonatkozó hagyományt összes krónikáink átvették; az ének eredetije tehát összes krónikáink korát megelőzi.
Ez azonban meghaladott álláspont, e versezetet a mohácsi csata utáni időkben a székely Csáthy Demeter írta, a mint az a záradék versszakból kitűnik* s mely így hangzik:
R. M. K. T. II-ik kötet.
86„Ezt szerzettek Szilágyságban,
Csáthi Demeter nagy gondolatjában,
Mikort nagy bú vala Magyarországban
Egy némi nemő mulatságában.”
Csáthi Demeter nagy gondolatjában,
Mikort nagy bú vala Magyarországban
Egy némi nemő mulatságában.”
Praynál e záradék hiányzik. Hogy miért? Horváth Istvánnak a a nemz. múzeumban levő iratai szerint azért, mert azt Pray szándékosan elhagyta, hogy az ének régibbnek lássék. Akárhogy legyen, tény, hogy e versezet csak a mohácsi vész után keletkezett s szerzője Csáthi, ki Thuróczynak Deus, Deusából költötte Deés nevének etymologiáját, a mi aztán a Székely és Heltai-féle krónikákba került. Csáthi korra nézve jóval megelőzi Székelyt; már 1502–3-ban a krakkói egyetem hallgatója volt; Székely krónikája pedig 1559-ben jelent meg. Különben Székely ismerte Csáthit; 1548-ban kiadott zsoltár-fordításának egyik magyarázatában említi, hogy a Juciper tábláját láttam Csáthi Demeternél… Személyes ismeretség útján jutott tehát a Pannónia megvételéről szóló vers is Székelyhez, a ki azt krónikájában felhasználta.
Deés honfoglaláskori legendája ilyenformán teljesen szétfoszlik. Nem hagyomány az, hanem középkori csinálmány; Csáthi a szerzője, Székely és Heltai a feldolgozói, ezeknél olvasták azok, kik a deési emléket 1578-ban renoválták s abba az emlékezetes kőtáblát falazták be. Igy jutott a mese a köztudatba, tartotta magát nemzedékről nemzedékre napjainkig.
A múlt század elején* a város közönsége I. Leopold királytól az óvárbeli torony részére évenként a deésaknai sóbányából 2000 darab kősó adományozását kérelmezte s hogy ennek gondozását Deési Diószegi Istvánra bízza, de hogy a kérelem a Leopold kezébe jutott-e, annak nyomára nem akadhattunk.
Mósa. Irásos történet töredék, 170. l.
Medgyes Lajos kiváló pap és költő az óvárról elragadóan énekel s a Cziczhegyet Hubahegyének nevezi.
A paplak kertjében, mely az óvár szélén van, Medgyes Lajos egy emelkedettebb ponton épitteté fel dolgozó szobáját, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Szamosra s a körülfekvő hegyvidékekre. Midőn a szabadságharcz után a kolozsvári gubernium épületében fogságban ült, megemlékezett kis lakásáról is egyik költeményében.
A második emlék: a tanácskő, melyen a hagyomány szerint a hét vezér ült s tanácskozott Magyarország elfoglalása felett. E követ a német katonaság a Szamosba hengeritette, a város polgársága közt ezért nagy 87lett a felháborodás s midőn erről Mária Terézia királynő értesült, elrendelte a kő kivételét s visszahelyezését.*
Mint a hagyomány tartja, a követ már csak törött állapotban találták meg s Mósa L. dédunokájának írása szerint 30 ökörrel huzták fel s tették régi helyére.
A kő, melyet most látunk az óvárban, talán nem is a régi. A beguritott kő alkalmasint feliratos, ábrázolatokkal díszített kő lehetett, a mint ezt a hagyomány is tartja. Ezt bizonyítja az első magyar hírlap, a „Magyar Hírmondó” 1783-ik évi 47-ik száma, midőn azt írja, hogy midőn a hunnusok Scythiából kijöttek, Deésen telepedtek meg, s itt is vették be legelőször a keresztény tudományt, melynek emlékezetére a hét kapitányok, képei egy hosszú kövön ki vannak metszve stb.
A honfoglalási emléket alkotó kő minden valószínűség szerint annak a kápolnának maradványa, mely „Mária mennybemenetele tiszteletére” Deés alakulásának első korszakában épült. A torony ablakainak románkori oszlopai az Árpádok korára vallanak. E kápolna igazgatóját a király és az esztergomi érsek nevezte ki s az erdélyi püspök igtatta be.* A reformatió uralomra jutásával a kápolna és javadalmai a fejedelem, János Zsigmond birtokába jutottak, ki azokat a Báthori testvéreknek adományozta, később a város tulajdona lett. Múlt században ide akarták építeni a katholikus templomot, később megyeház építésére szánták, a mit azonban a ref. egyház megakadályozott.* II. József császár 1773 június 24-én Deést meglátogatván, megmutatták neki a honfoglalás emlékét, melynek területét fákkal beültetni* és mulatóhelylyé átalakítani rendeli.
Deési ev. ref. egyh. ltár.
Deési ev. ref. egyházközség tört. czímű művem.
1789-ben szederfával ültettetett be. Megyei ltár selejt. 183. sz.
A század elején egy ideig veteményes kert volt benne. 1867-ben a koronázási dombra innen küldöttek földet, 1879-ben Bánffy Dezső főispán kezdeményezése folytán sétatérré alakították, miután a honvédség más tornahelyet kapott. Az itt lévő hosszú épület csizmadiaszinnek épült, azután honvéd katonai ruharaktár, 1887-ben szövőgyár* s jelenleg a Polgári Olvasó- és Ifjúsági Önképzőkör helyisége.
Kádár, Szemmáry. Emlék-Album. Deés, 1887.
1070-ben a város nagy veszedelemben forgott, a kunok a Szamosvölgyén Bukovina felől hazánkba törvén, a Szamos mellékén városunk felé vonulnak, útjokban pusztítva, rabolva s Alparét–Őrmező–zsibói 88útvonalon Magyarországba mentek ki,* honnan gazdag zsákmánynyal megtérve, Deésnél Kerlés felé húzódtak.
Thuróczy Chronica Hung. II. r. 49. fej. Swandternél e. h. 116. lap.
Az óvári tanácskő
Az üldözésére siető Salamon király Géza és László herczegekkel Dobokaváránál értesül Fanciska kémje által, hogy a kunok Deés felé vonulnak, hadával itt terem, de már a kunoknak hűlt helyét találta,* sietve nyomult az ellenség után.
Kovács István ért. Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyvei 1860. 94. 1.
1141–43 közt Holland és Flandria lakosai, hazájukat a tenger elborítván, Szathmár felől a Szamoson különböző csoportokban Deés felé húzódnak új hazát keresni, egy részük itt telepedik meg,* más része Kolozsvár, Besztercze és Szász-Régen felé húzódott.* Ezek képezik okmányilag városunk első lakosságát, kik sókereskedéssel foglalkozva, kiváltságokkal pártoltatva, alapitói levének városunknak.
G. D. Teutsch, Geschichte d. Siebenbürg. Sachsen. 1852. I. 1–17. lap.
Steilner Károly segesvári gymn. Értesitő 1861–62. progr.
Azonban az új telepet újabb veszély éri, 1241-ben a tatárság Radnánál márczius 31-én beüt, a radnai szász birót Aristaldot 600 válogatott lovassal Kadán, a Bathu testvére magához veszi, ki a Szamos mentén Deésen keresztül, Alparét felé a Meszesen kalauzoltatja át, útjában mindenütt égetve, pusztítva.*
Feszler. Geschichte v. Ungar II. 518. 1. Rogerii Carmen Miserabile super Destructione R. Hung. Per Tartanos facta. és Schuller K. Arkiw f. Kenntnis v. Sieb. I. köt. (Torma József emliti jegyzeteiben, hogy a tatár chán 1242-ben Deés városához levelet intézett volna.)
1282-ben* Deést s a vele szomszédos Deésaknát tatárok rohanják meg s mindenükből kifosztják, kiváltságos leveleit elpusztítják.
III. Endre 1291-beli okm. a város levéltárában.
1370 július 10-én* I. Lajos király itt tartózkodott s Deésvárból ad ki egy okmányt, mely Alparét határára* vonatkozik és egy másikat* a Bethlen család részére.*
Feria 2 prox. post. fest. corp. Christ.
Városi ltár.
Gr. Bethlen ltár.
L. Málomnál.
1439 márcz. 16-án* Tallowczi Nanko, Szörényi bán és sókamara-gróf innen ad ki egy oklevelet.
Városi ltár.
Kolozsv. ev. ref. könyvt. Székely okl. Tom. III. pag. 354.
Városi ltár.
1458 jul. 22-én* Vingárthi Geréb János kamaragróf innen ad ki egy bizonyítványt.
U. o. 41.
89A Szentgyörgyi-féle lázadás alkalmával ezek serege a várost megrohanta s a lázadásban való részvételre kényszeritette, de nem vettek részt, a miért Mátyás kiváltságokkal halmozta el a hűségében megmaradt várost s káraikat megtéríttetni parancsolta 1467-ben.*
Városi ltár.
1494 június 22-én* Drágfy Bertalan vajda innen rendeli, hogy a deésieket ne vámolják.
U. o. 67.
1514. évbeli pórlázadásban, mint 2-ik Ulászló király rendeletében olvassuk,* kényszerülve vettek részt a deésiek s ezért kegyelmébe fogadja s ugyancsak megkegyelmez Zápolya János vajda is azon feltétel alatt, hogy az általok okozott károkat megfizetni tartoznak, de Nagy János vezérüket a kegyelem alól kivette.*
U. o. 95. sz.
U. o. 97. sz.
1528-ban Deést Perényi Ferencz, Zápolya János ellenese a Ferdinánd részére foglalta el.*
Szalai L. Magyarország tört. IV. köt. 78. 1.
1553 márczius 3-áról* innen ír Castaldo katonai helytartó Ferdinándnak levelet, miután Martinuzzit Alvinczen legyilkoltatá.
Egyetértés 1899. decz. 2. sz.
Martinuzzi fortélya és kijátszása folytán a trónjától megfosztott s elűzött királynő, Izabella, Báthori István, később fejedelem és lengyel király, a két oláh vajda, török küldöttség, számos egyházi és világi főúr kíséretében fiával, János Zsigmonddal Kassa felől 1556 okt. 21-én érkezett Deésre s itt a város falai, Erdély főurai, köztük Balassa Menyhért, az ország tanácsosai s a nemzet örömrivalgásai közt Petrovich Péter üdvözölte s miután itt egy napot és éjjelt töltött, október 22-én délután 2 órakor elbúcsúzott, útját diadalmenetben Szamosujvár felé vette s Balassa Menyhértnek sereget adott, hogy Szamosujvárt Dobó Istvántól kezére kerítse, s innen Kolozsvárra ment, hol a trón erősbitésére tárták ez ország történetében örökké emlékezetes országgyűlést.*
Szilágyi S. Erdély tört. I. köt. 334, 35. 1. Gróf Mikó Imre. Erdély különválása Magyarországtól 107. 1. Katona. XXII. 843. 1. Keresztény Magvető. Kolozsv. II. 174. 1. és Wolf Bethlen. Hist. I. 4. p. 596. 1.
1564-ben Miksa császár és király seregei élén Swendi Lázár és Balassa Menyhért Deést 2-ik János királytól az egész vármegyével majdnem elfoglalták,* de a törökök segítségével Miksa seregét János Zsigmond innen kiűzte.
Kővári L. Erdély tört. III. k. 180. l. szerint a foglalás nem történt meg, hanem csak fenyegették. Istvánfi L. 22. és Benkő I. Transylv. T. 1. p. 220.
Itt telepedik meg a fejedelemségre törekvő Békés Gáspár Szathmár felől jött katonáival, a mikor Hagymási Kristóf 10 kövér ökröt s eleséget adott neki, hogy kedvét keresse s főleg azért, hogy e városát megmentse; erre ő is Kozárvárra szállitá be hadseregét s másnap Szamosujvár-Németiig, 90délután Apahidáig ment.* Mihelyt Békés innen Szamosujvár felé távozott, Hagymási is 200 lovas s ugyanannyi gyaloggal Gyula-Fehérvár felé sietett, Báthori István fejedelem támogatására. Itt csatlakoztak a fejedelemséget követelő Békéshez Alparét vidékéről s a városból is többen, Békés szentpáli szerencsétlen csatája után hűtlenségbe esvén, javaikat elkobozták.
Wolf Bethlen. II. 4. p. 290–300.
1594-ben a jezsuita befolyás alatt álló s változékony Báthori Zsigmond fejedelemségét letenni akarva, városunkon megy keresztül s valószínű, hogy itt is pihent meg jul. havában s Kővárba* zárkózik, a mi nagy fejetlenségre ad okot, tettét megbánva, beizen innen hívétől, hogy a kormányt megint a kezébe kívánja venni.
U. o. III. 418. 430.
Erre Báthori Boldizsár, Ifjú János tanácsosokat, Kendi Gábor, Toldi István, Steger János, Bogáthy Boldizsár főnemesekkel küldé ki az országgyűlés, hogy a fejedelmet behozzák. A fejedelem itt ment keresztül Bocskai István, Kornis Gáspár, Geszti Ferencz és Szent-Benedek ura Keresztúri Kristóf csapataitól kisértetve. A követek Deésről, míg a fejedelem életök felől bizonyossá nem teszi, tovább menni nem akartak.* Nemsokára fáradságukért a monostori kertben főzött terv szerint megjutalmazta azon jutalommal, melyet megyénk birtokosa Apaffy Gergely még 1581-ben megjósolt,* lefejeztette őket* s javaikat elkoboztatá.
Bethlen Farkas. Hist. II. 8. p. 434.
Budai Ferencz. L. T. I. p. 53. és II. törvényczikk. Erd. Tört. Tár I. k. 157. Wolf Bethlen II. 8. 434. és 447.
Kővári. Erd. Tört. 4. k. 56. 1.
Itt hozák keresztül Kővárból Mária Krisztiernát 1598 április utolsó napjaiban* az ország főurai: Csáky István, Géczi Péter, Keresztúri Kristóf s többek, hogy a fejedelemségről lemondott férje, Báthori Zsigmond helyett a kormányzást átvegye.
Kővári. Erd. Tört. 4. k. 77.
1601 augusztus 2-án Báthori Zsigmond fejedelem a szerencsétlen goroszlói harcz után Básta elől városunkon át menekült.*
Kővári. Erd. Tört. 4. köt. 119. 1. Erd. Tört. Tár. 1. W. Beth. V. 50. és Fundgr. I. 170. 1.
1601 szept. havában, midőn Básta megtudta, hogy a török a Brassóban időző Báthori Zsigmondot fejedelemnek ismerte el, bosszújában égetve, pusztítva Kolozsvár felől Deésre érkezett német, olasz, magyar hajdúi, vallon és ráczaival s itt a nagybányai úton a Bélahegy körül magát elsánczolván, várta Nagy-Bánya felől a segédseregeket.* Ez alatt oly nyomort idézett elő, hogy egy köböl gabona 14 forintra felment, akár csak egy tehéné. Itt tartózkodott Carlo Magno is, ki innen ez év október 31-éről értesiti a császárt s Básta meg ez év november 916-án és 15-én* Mátyás herczeget. Ide küldi Kolozsvárról novemberben az ingatag jellemü Báthori Zsigmond fejedelem Marietti M. Antal jezsuitát, a ki reá vette Báthorit, hogy Bástával Erdély visszabocsátása felett alkudozást kezdjen s három kezest küldene Bástának, mig feltételeit a császár elfogadná. Kezesek voltak: Szentpáli János, Harinai Farkas és Gyerőfi János,* kiket Szamosújvárt őriztetének 1602 márczius 1-én.*
Erd. Tört. Tár II. k. 29. 1. és Kővári Erd. Tört. 4. k. 124. 1.
Dees dal Campo.
Istvánfi Miklós. Hist. fol. p. 481–82. és Benkő. Trans. 1. p. 241.
Magy. Tört. Tár. VIO. 260. 1. Kővári. 4. köt. 125. 1.
1602-ben az innen elhúzódott Básta hadai után a város minden gabonáját Beszterczére vitette s a lakosok egy része is oda menekült, s többen közülök ez év február első felében hősiesen küzdve estek el Básta katonáinak fegyvere alatt.*
Erd. Tört. Adat. I. 84. 187. Mikó Ferencz Hist. 58. 250–54. 1. Kővári. Erd. Tört. 4. 128. 1.
1602–3 közt télen pusztította s ölette ki Básta vallon, hajdú, német, rácz katonáival Deést, országrészünk 2-ik legnagyobb magyar városát,* a hagyomány szerint 60 család menekült volna meg a gyilkosok dühe elől.*
U. o.
Deést unitárius voltáért pusztitották el, mint ezt egy ez időbeli titkos feljelentésből olvashatjuk, melyet Bécsbe terjesztettek fel 1601–1603 közt. E szerint a többieket itt mellőzve, csak azt emlitem fel, hogy: már meg van törve Torda és Deés, a két legnagyobb magyar város. Az árianusok (értsd unitárius) e két székhelyét a tűz merőben elpusztitotta, nézetem szerint (a feladóé) vagy új telepitvényt kell oda hozni, vagy a legnyakasabb árianusokat csak föltételesen befogadni stb. Meg kell törni az árianusokat, papjait elkergetni, templomait elvenni s azután ezt kell tennia kálvinistákkal is, (Keresztény Magvető XVIII. évf. 6. füzet. Kolozsvár 1883. 388. 1. Erd. Orsz. Eml. 1879. V. k. 165–168. 174. 1.) kik a mostani fatalis időben legkönnyebben visszatérithetők a kath. vallásra, csak a tanácsosok legyenek buzgók, lázadástól ne tartsanak stb.
1603 május 15-én a fejedelemmé lett Székely Mózes serege Szamosújvár felől Deésen át Kaplyonhoz vonult, a hol a Básta-párti Kornis és Kendi vezetése alatt álló tábort annak vezére Rhedei Ferencz szétveri.*
Wolf, Bethlen. V. és Magy. Tört. Eml. XXIX. k. Szamosközi Heb. VI. lib. IV. 73. és III. köt. 266. 1. Erd. Tört. Ad. I. 79. 1.
Székely Mózes a Rudolftól átpártolt pestesi Nagy Albert feketelaki birtokost, ki a lengyelekkel Deésen tanyázott, 1603 júliusban* Brassóhoz várta, a hol a csata megtörtént; Székely elesett, megyénk s városunk több fia elhullott, részint fogságba vagy Básta hóhérbárdja alá került.*
Erd. Tört. Adat I. 83.
Wolf Bethlen. V. 408–411. Kővári. Erd. Tört. 4. köt. 147–51. 1.
Ez év nyarán szeptember előtt Székely Mózes eleste után Básta országgyűlést hirdet Deésre, melyet meg is tartottak; ezen egyik követ Maros-Vásárhelyről Borsos Tamás volt, ki mint naplójában írja,* itt engedte meg Básta, hogy a m.-vásárhelyiek erősséget építhessenek.
Erd. Tört. Ad. I. 84. II. köt. 6. és 50. 1.
Básta korában kiölt városba 1604 körül Bocskai fejedelem fegyveresei közül Szeged, Miskolcz, Debreczen tájékán lakott helységekből többen 92kerestek itt maguknak új hazát. 1607 után Hadad környékéről egy csomó nemesség, 1610 körül Báthori Gábor idejében Magyarországról feles számú jobbágycsaláddal szaporodott a városi lakók száma, kik a pusztán maradt házas jószágokba telepedének. Ezek száma 1625 körül Bethlen Gábor fejedelem által az anyaországból ide telepitett nemesek számával gyarapodik, a ki meghagyá a tanácsnak, hogy ezeket is a városi lakosok sorába vegyék fel és írják be.* Gyarapodott továbbá az ide menekült azon jobbágyokkal, kiket a város földesuraiknak nem bocsátott vissza.* 1615-ben* április 5-én Bethlen Gábor itt tartózkodván, adománylevelet ad ki.
Városi ltár.
U. o.
Deési ev. ref. egyház ltára.
Bethlen Gáborral szemben – miután Radul vajda által Moldován keresztül Erdélybe vezetett s lengyel ruhába öltöztetett rácz és oláh fegyvereseiből álló csapatát megverte – a bécsi udvar a katholikus Homonnai Györgyöt vette pártfogásába, ki Bethlen fejedelem ellen csapatokat kezd gyűjteni. A fejedelem előkészületeket tesz méltó fogadására.*
Segesvári országgyülés 1616 okt. 9-én. Törv.-czikk. Mike Art. Diet. II. 435. Chronic. Fuchsino 286.
Bethlen ellen lónai Kendi István ösztönzésére* Forgach Zsigmond s Eszterházi hajdukapitány Gombos Andrást küldék negyedfélezer válogatott hajdúval Kővár felől Deéshez. Vele lévén a már előbb hozzájuk pártolt Sarmasági Zsigmond volt tordamegyei főispán s mostoha fia Jósika Zsigmond, a Báthori Zsigmond által Szathmárra hurczoltatott s lefejeztetett Jósika István fia,* Monostorszegi Kun István belső-szolnoki egyik főispán* is, a ki velök előbb egyetértett, de utóbb elpártolt.*
Gr. Mikó Erd. Tört. Adat. III. K.
Pallas N. Lex. IX. k. 964. 1.
Szilágyi Erd. Orsszággyülési Eml. VII. köt.
Gróf Lázár M. Erdély főispánjai. 163., 164. 1.
A fejedelem értesülvén tervükről, figyelő hadsereget küldött jó előre november 14 körül Török István és Deli Szava vezérletök alatt Deésre. Hozzácsatlakoztak Kamuthy Balázs dobokai,* Haller Zsigmond* és alsóbalázsfalvi Cserényi Farkas belső-szolnokvármegyei főispánok a nemességgel, melyet ez utóbbi vezetett.
Tört. Tár. és gróf Lázár Miklós Erdély főispánjai 144. 1., és Josef Kemény Dipl. Tr. App. XVI.
Haller, a nótázott Kendi János veje, a bethleni várat kapja e csatáért 1620 jan. 15. Kemény. Dipl. VII.
A megyei nemesség a mai némai fogadó körül elterülő réten állott derék táborban. A gyalogpuskásokat a Rózsahegy alatt akkor fennállott malomházba rejték.
A fejedelem lovashada vezéreivel november 20-án Gombos és Sarmasági vezette csapata találkozott. Minthogy mind a két had magyar volt, s hogy egymást ne fogyaszszák, alkudozni kezdettek.* A „praktikus urak” a fejedelem hadának azt mondja: „Vitézek! álljatok hozzánk 93a fejedelem mellől és jobban leszen dolgotok.” „Semmiképen nem lehet – felelék – jó vitézek, mert hitesek vagyunk fejedelmünknek. Inkább azon csodálkozunk, hogy fejedelmünk senkinek semmit nem vétvén és magyar is lévén, kegyelmetek ellene törekedik; inkább hagyjon békét kegyelmetek az ilyen gonosz szándéknak, álljon kegyelmetek is fejedelmünk mellé, jobb lészen kegyelmeteknek.” Mindkét rész egymást pártjára vonni igyekezvén, de hasztalan. A fejedelem hada visszafordula ezen köszöntéssel: „Isten hozzátok jó vitézek! Menjetek vissza békével ti is, mit fogyasztjuk egymást? Hiszen mindnyájan magyarok vagyunk. Jobb, ha kegyelmetek is visszamegyen és békességben élünk egymással.” Ezzel a fejedelem hada visszatére. Gombos és társai erre azt mondák: „Bizony megijedtek, azért sietnek elmenni. Jertek utánok, most vagyon immár módunk a dologban, majd szép nyereséggel járunk.” Ugy is lett, a visszavonuló csapat embereire rohannak, lövöldözni kezdik, a székelyek ugyancsak szaladnak Deés piaczán keresztül.* mig a Rózsahegy alatt elterülő (ma Sós) rétre, a szorosba a hegy és a Szamos közé csalják őket. Erre hirtelen a futók támadókká lőnek, a megyei nemesség megrohanja, de meg a hátul már előbb elrejtett puskások két tűz közé fogják s úgy omlott rakásra az ellenség, a krónikaíró szerint: „mint kasza alatt a fű.” Nagy részét elfogták, egy része a Szamosban lelte halálát. A hajdúk vezére Gombos elmenekült. Sarmasági két sebtől vérzik, kétszer esik le lováról, a menekülők ki akarják ragadni kezükből, elfogják mostoha fiával együtt s november 22-én Kolozsvárra szállitják, a honnan a szamosujvári börtönbe került.*
A Bélahegy alatt történhetett a találkozás.
Ekkor a Rózsahegyen át a Vaskapu felé volt a Deésre járó út.
K. J. Szolnok-Doboka 1886. évf. 16. sz. Erd. Tört. Adat. III. K. 162. s köv. 1.
1632 október 4-én az öreg Rákóczy György fejedelem itten tartózkodott.*
Gyfvár. Szathmár f. 2. nr. 47.
A lakosokban megszaporodott városba I. Rákóczy György fejedelem 1838 július 1-ére gyűlést hív össze a gyulafehérvári országgyűlés végzése szerint, az úgynevezett complanatio megtartása végett, mely az unitárius egyház kebelében egyesek nagyravágyása s főleg a szombatosság miatt támadt egyenetlenség elintézésére vala irányozva.
A reformáczió első fellendülése idején, mint külföldön, úgy hazánkban is kisebb felekezetek alakultak; ilyen volt Péchy Simoné is, mely csak az ó-szövetséget ismerte el szent könyvnek s a Mózes külső szertartásaihoz is csatlakozott s így a körülmetszést is elfogadta, nyilván az unitáriusok templomába jártak, unitáriusoknak vallották magukat, 94éjjel pedig zsidó szokás szerint imádkoztak. Péchy, egykor Bethlen Gábor kanczellárja, vagyonos főúr, kora színvonalán állva, nagy vagyona s összeköttetéseinél fogva nagy tekintélyre tett szert, egész odaadással küzdött hitelvei érdekében: iskolát létesített s ebben maga is tanitott, énekeket írt, melyek ma is a mély vallásos érzelemről tanúskodnak.
Rákóczi György, ki a zsidók iránt némi türelemmel viseltetett, a mennyiben a sárospataki főiskolában egy Valerius nevű hittudóst alkalmazott, nem jó szemmel nézte a protestáns vallás keretében terjeszkedő felekezetet, mely ellen bár Bethlen Gábor idején két törvényt alkottak: mindezek ellenére a négy bevett vallás mellé igyekezett sorakozni.
Az országgyűlés, mely ápril 23-án Gyula-Fehérvárott gyűlt össze, minden erejével a szombatosság ellen foglalt állást. Azzal a kérdéssel, hogy a két unitárius felekezet melyike felel meg az 1579-iki hitvallásnak, egy vegyes bizottság foglalkozott, melynek előzménye ez:
Ráv vagy magyarosan Szőrös Mátyás lengyelországi származású, kolozsvári unitárius pap lett s a szintén lengyel eredetű Rádeczky Bálint püspök halálával a püspöki székre vágyott, de nem őt, hanem Csanádi Pált választották meg azon okból, hogy Rádeczky alatt, ki a nyelvünket nem értette, a háromszéki unitáriusokat erővel a ref. vallásra állani kényszeritették* s ennek okául őt tartották s ezért az 1632-beli zsinat végzése szerint kimondották, hogy püspökké csak magyart választanak. 1636-ban Ráv a Beke megválasztása folytán ismét elesvén a püspökségtől, bevádolta felekezetét a fejedelemnél, mint hitujitókat, kik az unitárius vallástól eltérnek s nem Blandrata hitelvei, hanem Dávid Ferenczét követik, Krisztust nem imádják.*
Székely S. Unitar. vall. tört. 187; Bod Péter. Smirmai Szt-Polikarpus; Gelei Katona István. Titkok titka előszó.
Székely. Unitár. vall. tört.
A református püspök Geleji Katona István és Kassai István kaptak az alkalmon, a fejedelemnek módozatokat ajánlanak* miképpen kell az ügyet elintézni, melyekben nem tagadható meg egy kis vallási türelmetlenség sem.*
Kassai István levele. Tört. Lapok 1875. 2. évf. 26., 39. sz. Benkő. Trans. Tom. II. pag. 224–25.
Nádudvari P. Predikatzioi. 137. s köv. 1.
A fejedelem intézkedett, hogy az unitáriusok könyveit, melyek a hitvallás tanával ellenkeznek, elkobozzák s ez év május 23-án Kolozsvárt 33 munkát, kéziratot és nyomtatványt semmisítettek meg, égettek el. Ekkor kezdette meg a vallatást a szombatosok ellen Kolozsvárt és Székelyföldön. A gyűlés végzése szerint azokat a szombatosokat, kik az 1635. évi országgyűlés rendelete ellenére ez évi karácsonyig a négy bevett 95vallás valamelyikére be nem lépnek, notaperbe idéztetni elrendelte, s ezek pedig vallásukhoz ragaszkodván, megidéztette Deésre a biróság elé. A Convent, mely 50 tagból állott, július 1-én nyilt meg Deésen a Rákóczy fejedelmi palotában s folytatták a mostani ev. ref. templomban.* Július 2-án a fejedelem Kassay consiliarius és itélőmester által beküldte a tárgyalás rendjét, mely szerint először az unitáriusok s azután az istenkáromlók, zsidózók ügyét lássák el.
Itt volt Ravius (Rav, magyarosan Szőrös, az iratokban igy nevezik, máskép Borbélynak is hivták, kolozsvári tanácsos fia, születésére nézve szász, máshelyt lengyel), Mátyás a vádoló, ki 1638 julius 10-én (Deési ev. ref. egyház ltára), Csulai György fejedelem udvari papja, Kereszturi Pál Rákóczi Zsigmondnak nevelője (ephorusa), Szigethi Ferencz deési eklézsiának plébánosa és körül levő eklézsiák seniora, Taraczközi Ferencz ezelőtt fejérvári collegiumnak mestere és Vajdaszentiváni János deési káplán társaságában egy itten, a deési papok részére kelt adománylevél alá együtt, mint tanuk, „kolozsvári szentpéteri ekklézsiának pásztora” irta alá nevét, saját kézi pecsétjükkel látták el (pecsétjük ép). Feltehetjük méltán, hogy ide gyülezett Doboka és Belső-Szolnok akkori református papsága is a szokatlan látványra. Ide készült Tolnai István sárospataki ref. pap, kinek Deésről a fejedelem junius 30-áról azt írja, hogy itt nem lesz disputatio, csak azt keresi, kik a szombatosok és kik az unitáriusok (Ker. Magv. IX. k. 1874. 2-ik füz. 160. 1.)
A deési polgári fiúiskola, a Báthory s Rákóczy-féle ház.
96Július 3-án Haller István fejedelmi tanácsos, küküllővármegyei főispán, a gyűlés elnöke felhivta mindkét unitárius félt érveinek előadására. Rav szólott először mint vádló, utánna Bordosi Szentgyörgyi Beke Dániel unitárius püspök beszélt, a fejedelemnek s a rendeknek hálájukat fejezték ki, melyre az elnök válaszolt. Erre Rav adja elő vádját, hogy a püspök követői újítók, mert nem a II. János király idejebeli hitvallást tartják. Mindketten beadják confessiójukat, felolvassák mindkettőt. Rav azt jegyzi meg a Beke hitvallására, hogy a korábbival nem vág össze és hogy nem is az igazi, mert ebben Krisztust nem imádják, nem hiszik s megismerését tiltják vagy éppen kárhoztatják.
E súlyos vádra a feleket s hallgatókat s még a papokat is a teremből kiküldik; csak a fejedelem legbizalmasabbjai maradnak benn s elhatározzák, hogy a büntetés kimondására is kiterjed a Convent hatásköre. A feleket visszahívják, az eszközölt esketéseket, vallatásokat beadják mindkét részről; kifogást tesznek ellene, de nem fogadja el a Convent. Július 4-én hétfőn mindkét fél védi álláspontját. Iklódi Toldalagi János az unitárius főurak nevében beszédet tart s kéri az ország rendéit, hogy néhány nagyravágyó ember ügyét ne vegyék az egész egyház ügye gyanánt, mely mindig a békés egyetértés s összetartás elvének hódol. E napon a fejedelem Deésen volt, 5-én Szamosujvárt mulatott, 6-án a két felekezet hitvallását akarták összeegyeztetni, de a megbékéltetés nem sikerült. A következő nap a fejedelem Bekét „keményen lehurrogatta, lepirongatta” makacsságáért, erre engedett a püspök is. Krisztust istennek ismerte el, ki nem öröktől fogva való ugyan, hanem atyjától kapta hatalmát. Elfogadtatták az 1579-iki hitvallást módosítással, hogy a Jézus Krisztust isteni tisztelettel imádják, segítségül hivják; a kisdedeket atyának, fiúnak és szentléleknek nevében kereszteljék; urvacsora vétel alkalmával a kenyeret és poharat az ezzel élőknek kezébe adják. Könyvet, képeket az így körülírt unitárius vallás ellen írni, kinyomatni a fejedelem híre nélkül nem szabad, ezen megállapított vallás bevételére minden unitárius köteleztessék, s ezt foglalják hitczikkelyökbe s a fejedelem engedélye nélkül unitáriusok könyvet ki ne adjanak; Rav és a püspök béküljenek ki s ezt helyezzék vissza papságába. Július 7-én ezen megállapított pontokat, mely az unitáriusokra egy új hitvallást erőszakolt reá, 9-én írta alá Rákóczy s a megjelent tanácsosok 56-on*
Nádudvari Predikatzioi. 126–137. lap. Haller Gábor Naplója. Erd. Tört. Adatok. Szilágyi Sándor. A deési complanatio s a szombatosok kiirtása 1638-ban. Magyar Polgár 1884. évf. 171., 172. sz. Kemény I. App. Epist. VIII. 247.
97Ekkor, kik a hitvallást elfogadni vonakodtak, a zsidózók vagy szombatosok közé soroztattak, kik nagy csapatokban jöttek ide Kolozsvárról, Székelyföldről, főleg Maros- és Udvarhelyszékről. Tárgyalásuk 11-én kezdődött. A szombatosság külső jele volt: ha a vádlott vasárnap helyett szombaton ünnepelt, ha húsvétkor sótalan kenyeret evett, s ha a családapa nem kereszteltette meg családja tagjait, ha Krisztust káromolta, ha disznóhúst nem evett és ha az országgyűlés által engedett időre meg nem tért s csak akkor mentetett fel, ha a keresztséget újra felvette.
A kikről megbizonyosodott „a directornak actioja, mindnyájan fejek és jószágok elvesztésén maradtak vala”.
Az itélet kihirdetése után a kamaraházzal szemben levő öreg nagy templomba zárták őket.* Jul. 16-án megparancsolta Rákóczy, hogy míg ezek „észre térnének”, várak építésére használják. Nagy-Várad, Székely-hid, Boros-Jenő, Déva, Fogaras, Számosujvár nem győzték a békókat csináltatni az ide küldöttek számára.*
Az Ágoston szerzet s később unitár. templom, melyet a fejedelem a reformátusoknak adott ez évben az iskolával együtt, a mostani kaszinó épület alatt, a Csiszár és Vásárhelyi stb. boltok helyén volt.
Szalárdi. Siralmas Magyar Kronika. 4-ik könyv. Új. M. Múz. Pest, 1853. 134. s köv. l.
Elítéltettek közül a főbbek: Szabó István, János és Gáspár, Literáti Dani, Kálbai János, Géczy István özvegye Beke Katalin kolozsvári lakosok fő- és jószágvesztésre, ez utóbbi fejváltságra.
Péchy Simon betegsége miatt nem jelent meg, de őt is hasonló sors érte;* a következő napon elítéltettek leányai: Zsuzsánna Kenosi Ferenczné, Krisztina Farkas Ferenczné, Judit Angyalosi Istvánné s velők együtt Borsos István neje Vallon Borbára fő- és jószágvesztésre. Keresztessy Pál a fejedelem portai követének özvegye Kendeffy Zsófia, ki ügyvédje által védelmeztette magát, hasztalan.*
Benkő. Trans. T. 2. p. 241–3.
Javait (Kemény J. App. Dipl. XVIII.) Kemény János kapta.
Elitélték Orbán Ferenczet, udvarhelyszéki főnemest s jegyzőt, ki később reformátussá lévén, Rákóczynak egyik leghűbb tanácsosa lett; Szentmiklósi Mihályt,* Péchy udvari papját; Péchy Margitot, a Simon hajadon leányát; Toroczkai János kolozsvári ötvöst, a Máté unitárius püspök fiát. Ez felhevültében „káromolta Krisztust”: jőne csak a földre, a szőlőbe küldené, hogy dolgozzék. Ezért július 17-én öt czigány kövezte meg* a porondon a két víz közt, mások szerint a piaczon* nejét a városból „kiperengérezték”. Csipár nevű kolozsvári tanácsost istenkáromlásért 98a bitófa alatt szenvedendő 60 botütésre ítélték.* Péchyt Kővárba zárták, később ref. vallásra tért, megkegyelmezett neki a fejedelem, de javait nem kapta vissza, leányát Margitot Gyulai Ferenczhez adta nőül a fejedelem; Orbán Szamosujvárba került fogságba.*
Ez Fogarasra jutott fogságba, reformátussá lévén, m.-vásárhelyi pap lett. (Benkő József. Transyl. II. 243. 1. 1603–1668.)
B. Orbán Balázs. Székelyföld leirása. V. K. és Geleji K. István. Titkok Titka előszó. XXIV.
Ker. Magv. III. köt. 255. 1. Erd. Tört Ad. 4. k. 50. 1.
Erd. Tört. Ad. IV. k. 50. 1. és Ker. Magv. 4. k. 255., 260. 1.
1638 jul. 16-án Haller Gábor parancsot kap, hogy a fogarasi szombatosokat szombatonként hajtsa dologra, t. i. vársánczok ásására, mint valami gonosztevőket; így tettek a többiek is (Haller Naplója), míg a ref. vallásra át nem állottak. (Szalárdi S. K. u. o.)
Legtovább húzódott pere Péchy rokonának Paczolay Péterné szt-benedeki Kornis Borbálának, ki ellen 1638 július 5 és 6-án* szombatossága ügyében Deésen Gerendást Bálint házában, mely a Szekeres-utczában volt, 12 tanút hallgatnak ki s köztük Hegeni Gergely szentrontási, Szentmiklósi Máté szentgyörgyi és Köpeczi Miklós haranglábi papokat Bagi Lőrincz deák és Pribék Lőrincz kir. táblai jegyzők. Július 13-án Makkfalvi Mihály és Ákosházi János kir. táblai jegyzők az Ács János polgár házánál 8 tanút hallgatnak ki. Ez év július 12-én Sárosi Poka János jogügyi director képviseletében Giroti Tamás Péter s ügyvédje Dályai András deák védte; már azelőtt többször hallgattak ki a fejedelem rendeletéből tanukat, így július 7-én Erdő-Szt-Györgyön, 1638 augusztus 10-én Szent-Benedeken (Alsó-Fejérmegye) újabb kihallgatást vitet véghez Rákóczy a szolgabirák által; Erdő-Szent-Györgyön október 23-án és ez év november 8-án tartott törvényszék fő- és jószágvesztésre itélte Kornis Borbálát.*
Tört. Tár. 1884. 547. s köv. 1.
Javait (Kemény J. App. Dipl. XVIII.) a fejedelem Bethlen Jánosnak adta.
Hány családot ítéltek el s fosztottak itt meg javaiktól, nem tudjuk, később is folyt e per azok ellen, kik hitökről lemondani nem tudtak, kik az országból való kiűzetésre ítéltettek.* Ez Rákóczyt egy sereg jószághoz juttatta, melyből híveinek is sokat adott.*
Appr. I. R. 1. Tit. 4. Art. 4. Tit. 1. Art.
3. Kemény. Append. Dipl. XVII. Ker. Magv. XVII. évf. 1882. 4. füz., u. o. IX. köt. 1874. és Joh. Haner. Hist. Eccl. p. 313. Országos levélt. Kincstári oszt. XXV. Lib. Reg. 259–261. 1. és Ker. Magv. XXXI. évf. 2. füz. és u. o. XXVI. évf. 137. stb. 1.
A szombatosok ügyével az unitáriusokat is sújtotta a fejedelem, hatalmukat megtörte; a mit Básta s előbb a Báthoriak nem tudtak kivívni, azt Rákóczy végrehajtotta s a megyebeli unitáriusokat a ref. egyház kebelébe kényszeritette.*
Somló Sándor a „Szombatosok” czímű pályaművében újitotta fel s örökitette meg ezek emlékét, mely szinművét 1896 május 17-én a megye által tartott ezredévi emlékünnepély alkalmával adtak elő először Deésen a nemzeti szinházban. (Szilágyi S. A Deési Compl. stb. M. Polg. 1884. év. 172. sz. Koncz Józseftől: a Ker. Magv. 1882. év. XVII. köt. 2. füz. 106–110. és 4. füz. 216–226. I. Imre Sándor. Gelei Katona István, mint nyelvész. Akad. Ért. 1870. 5. 1.; Székely S. Unitar. Vall. Tört. Bod P. Smirnai Sz. Polikarpus 77. Bod Péter. Ref. Egyh. és Unitár. Vall. Tört. Kézirat 185. stb. 1.)
A Rákóczyak 1632-től 1658-ig gyakran tartózkodtak e városban. 99Itt időz Lorántfi Zsuzsánna. Innen rendeli el a nagy graduál kiosztását. Az ifjú Rákóczy házassága után ide költözött.* Itt alkudozott és értekezett 1643 nyarán a svédek és francziák követeivel bizalmasai társaságában,* augusztus 17-én* és augusztus 31-én* innen értesiti Gelei püspököt, hogy miért indul magyarországi táborozására.
Monumenta Hist. Hung. Magyar Tört. Eml. 24. k. Rákócziak levelezései.
1643 aug. 5. (Városi ltár.)
20. Lib. Reg. 200.
Erd. Prot. Közl. 1874. jan. 15. sz.
1644-ben Rákóczy fia innen küldi a táborozáshoz szükséges fegyvereket, melyek nagyrésze a városban készült; lovakat és fegyveres katonákat apja táborának erősbitésére innen indítja útnak az anyaországba. Ide írja levelét fiához, keményen figyelmeztetve, hogy ügyeljen a sóra s annak szállitására: „szemed, füled legyen mindenfelé”. „Legyetek közel Szamosujvárhoz, kit éléssel rakassatok meg jól.” Itt van 1647-ben decz. 31-én, midőn írja, hogy a templom megigazitására nézve intézkedett.*
Mon. Hist. 24. köt. Kádár J. Deési ev. ref. egyházközség tört. Deés. 1882. 76. stb. 1. Városi ltár ez időbeli okl.
II. Rákóczy György fejedelem (Salis curia nostra) a mostani polgári fiú-iskola helyiségéből ad ki okmányt 1649 ápr. 13-án,* úgyszintén a következő 1650 nov. 29-én és 30-án.*
24. Lib. Reg. 96.
Lib. Reg. 303. 381.
II. Rákóczi György fejedelem kardja.
1001657 január elején ide gyűjtötte össze seregét s innen indultak el 9-én a szerencsétlen lengyelországi hadjáratra a vármegyei nemesség, köztük városunk lakói zászlóstól, melyet Belső-Szolnokvármegye jegyzője így örökít meg: „Az nemes Belső-Szolnokvármegye az mi kegyelmes urunk parancsolattyára az Lengyelországra táborozásra indult meg zászlóstul Deésrül. Adgyon az Vr Isten eö Nagyságának szerencsét, békességet, egésséget, közinkben elhagyottal közé hamar időn való megtérést és megjövést. Ámen.” A fejedelem ez év febr. 20. után mehetett el, mert ekkor még Deésen volt.* Az imádságszerü feljegyzés a hamarságra nézve teljesült, de a mint ezután feljegyezte, szomorú kimenetellel, mert: „Mind elraboltattak szegények a tatárok által in anno 1657 július hóban.”* A fejedelem 300-ad magával menekül, 6000 a csatatéren vérzett el s fogságba került. Rákóczy a vereség után Deésre jő, országgyűlést hirdet ide augusztus 17-ére, de tartva a nagy ingerültségtől, szept. 2-ára a biztosabb menedéket nyújtó Szamosujvárra hivta össze.*
Tört. Tár. 1889. évf. 134. 1.
Vármegyei jkönyv.
Szilágyi Sándor. Erd. Tört. és Szilágyi S. Család-könyve. III. IV. 1280. 93. Gr. Bethlen Elek. 2-ik Rákóczi 148. Magyar Hirlap 1851. évf. 619. sz. Az Erd. Országgyül. Eml. XIII. k. 520–521. l. szerint Rákóczi Szamosújvárról aug. 21-én keltezett meghivójában Deésre szeptember 2-ára hivott össze partialis gyülést és nem 17-ére, a melyet azonban hidegláza miatt Szamosújvárt s nem Deésen tartott meg, mert ott a vár biztosabb menedéket nyujtott.
1659 január havában a Szamosujvár felől jövő Barcsai Ákos fejedelem a Deés környékén (Gorbónál?) táborozó Rákóczy hadát megtámadja, a testvérnép között, mint Enyedi Pál írja, iszonyú mészárlás fejlődött ki, az öldöklésben kifáradt harczosokban a bosszú tüze is lángra lobbanván, az ellenséges táborban levőknek orrát, füleit vagdalták le.* Itt találkozott Barcsai és a vele volt Hatzi Musztafa bég Kapi Györgygyei és Bek Sándorral, Rákóczy küldötteivel,* innen a sókamaraházból keltezve adományoz telkeket 1659 január és február hóban,* márcziusban pedig Beszterczén folytatja a fiskalitások eladományozását, hogy a török adót (sarczot) kifizethesse. Itt volt még ez év május 8-án* is.
Erd. Tört. Adat. 4. k 300. 1.
Joan. Bethlen Hist. p. 69.
27. Lib. Reg. 24. Super.
Tört. Tár. 1889. évf. 364. 1.
1659-ben II. Rákóczy Györgyöt Barcsai a törökkel üldözőbe veszi s M.-Vásárhelyről Deésre vonul, miután pedig a török a tél közeledése miatt haza ment, Rákóczy innen azonnal Szeben alá megy, Barcsait ostrom alá veszi.*
Joan. Bethlen Hist. 123. és Bethlen Imre II. Rákóczi György ideje 112–113. 1.
Erre üldözi Barcsaival Szejdi Achmet budai basa Rákóczyt 1660 június hóban, holott már előzőleg a gyalui csatában halálosan megsebesülvén, 101meg is halt, de a basával nem tudatták s így vonult városunkon keresztül Zsibó felé pusztító hadaival.*
Kővári. Erd. Tört. 15. k. 96. és Joan. Bethlen Hist. p. 158.
1660 aug. 27-én, midőn Nagy-Váradot a török bevevé, lakói 28-án a várból kijővén, a győztes Ali, mint hősöknek, szekereket rendelt s közülök egy rész az itt pusztán álló házakba telepedett meg.*
Gál L. Erd. Dietai végz. I. 182. 1.
Itt vonul keresztül hadával Kemény János fejedelem 1661 június 28-án s a nyomában járó s őt szüntelen üldöző Ali basa is. Miután Kemény Négerfalván át az országból kimenekül, a basa seregét Deés és Bethlen közt telepité le, tatárjai a várost kifoszták, lakóinak nagy részét rabszíjra fűzve, elhurczolák, köztük Nagy Gáspárt, Vajda Mihály alispánt és Márton deák szolgabirót, a kik örökre oda vészének a többi foglyokkal együtt.*
Vármegyei jkönyv. Joan. B. Hist. 242 és vármegyei ltár 1671. évi jkönyv.
Deés 1665 tájt új lakosokkal szaporodik. A török Nagy-Várad elfoglalása után az egész Szilágyságot s vármegyénk nyugati részét, Kodort is, Deésig s ezen alól a Szamosig behódoltatván, városunk véghelylyé lett s mint ilyennek, megerősítését az országgyűlés elhatározta.*
Erd. Országgyülési Eml. XIV. 124–126. Comp. Const. 5. ren. 8. edict.
A törökök uralma alatt vármegyénk nyugati részében lakó magyar birtokosság, hogy annak nyomasztó igája alól meneküljön, városunkba húzódott.
1676-ban* az itt tartózkodott Teleki Mihályhoz Szinyéből Tököly egyik hű emberét küldi hozzá nov. 1-én s ő maga is ide szállott meg, ez év aug. 4-én és 5-én innen kérésé fel Kodor s a környékén török hódoltság alatt lévő híveit.
Tököly Imre Naplója. Monumenta Hist. Hung. 18. K. 981. 1.
1679-ben* Apaffy Mihály fejedelem aug. 21-én Deésen keresztül az erdélyi hadakkal Aranymezőre szállt s Tököly keze alá adta.
Inczédi Pál Naplója 5. 1.
Ezekből érthető meg, hogy itt 1680 körül mért tanyázott oly sok német katonaság; lovaiknak tartásáról az 1682-iki februári fogarasi országgyűlés gondoskodott,* elhatározván, hogy az itt tanyázó katonaság s lovak tartására vonatkozólag a megye főtisztje a szamosujvári várkapitánynyal ezek ügyét hozza jókarba s a deésieket szerfelett ne terhelje, mert ők is fegyverrel szolgálják a hazát s azokkal együtt őrizték a törökök ellen Deést és környékét.
14. Art.
Hazánk főurai Apaffy uralkodása végén a német kezére játszodták az egész országot. Scherfenberg osztrák tábornok itt vonult keresztül táborával Kolozsvár stb. elfoglalására s a Leopold-féle diploma elfogadtatása 102végett 1686-ban, a mikor a várost feldulta.* Majd a rémes hírű gr. Caraffát küldöttek országunkba, kinek nevére a népet borzalom fogta el. A hódoló rendek ide követeket küldenek s a többek közt a mindenható Teleki Mihály vejét, Vay Mihályt küldé fogadására. Itt üdvözölték őt 1688 jan. végén, útját 12 ökörrel vont szekéren folytatá, pedig lovas fogatok állottak rendelkezésére, annak jeléül, mint e korbeli író fenhagyta, „hogy oly szegény barmot fog belőled csinálni oh Erdély”.* Ugyanez év május 27-ike körül* a hannoveri ezred, mely az ország leigázására jött volt be, városunk körül tanyázott.
Katona H. T. 35. p. 314. és Bethlen Miklós Önélet-irata I. k. 14. rész.
Szilágyi S. Erd. Tört. és Erd. Tört. Adatok.
Tört. Tár 1889. évf. 517. 1.
1688-ban gr. Bethlen Miklós* azt írja, hogy Deést, Beszterczét és Kolozsvárt eláraszták a német hadak s elpusztították, elronták s élődtek a népen ingyen. Az egész országból a katonaság számára az élelmet Veterani generális után Caraffa Deéshez hordatta.*
Önéletirás II. k. 64–67. 1.
U. o. 91. 1.
1689-ben a bádeni fejedelem utazott keresztül csapatával, az országgyűlés Bánffy Farkas, Földváry Ferencz, Bethlen Samu, Balog László, Nagy István, Kemény Boldizsár és Barcsai Ábrahámot küldé elébe. A deésiek, „mivel igen megfogyatkozott állapottal vannak,” az országgyűlés Beszterczének hagyja meg, hogy innen a fejedem elszállitására 100 postalovat küldjön.*
Tört. Lapok. I. 518., 519. és 552.
1690 október havában Kolozsvárról ide jövő* átutazó német katonaság dúlta, zsarolta a városokat, felégette Deést és Széket, meghagyja az ebesfalvi deputatió, hogy a megyei viczetisztek ne bújjanak el, hanem legyenek a városi elöljáróság segítségére, s ha a németek jövetelét hallják, menjenek eleikbe s illendő reménkedéssel és assistentiával fogadják.*
Városi jkönyv 1691. év 39. sz.
Pap Miklós. tört. L. I. 552. 1.
1696 augusztus 23-án Bethlenből II. Apaffy Mihály fejedelem német kísérettel ide érkezvén, meghált s másnap folytatta útját Sósmező és N.-Honda felé. Az alig 21 éves fejedelmet, vármegyénk egyik főbirtokosát parancsszóra Lichtenstein tábornok Bécsbe kisértette, ott tartották fogságban haláláig.*
U. o. 498. 1.
1697 márczius 12-én rettenetes tűz támadt s az egész város leégett, köztük a templom, papok háza, iskola, tanácsház.*
U. o. II. 1875. 25. sz.
1699-ben a híres történetíró Csereit küldik ide br. Thauonat kir. comissarius elébe.*
Cserei Tört.
II. Apaffy távoztával a németek a várost katonaság tartásával s 103nagy adóval terhelték. A katonaság vette zsoldját, a hogy tudta, a nép kielégítést panaszára nem nyert. Az elégületlenek sorában vármegyénk s városunk állott elől, 1703-ban szeptemberben kuruczczá lett.* Ilosvay kurucz ezredes vezérlete alatt csoportosulnak. Rabutin városunkon keresztül 7 ezer embert küld ellene. De a kuruczok Rabutin helyett Deés és Szent-Benedek közt Bethlen Sámuel által vezetett aranyosszéki székely s mezei hadakra bukkantak. Szétverik 1704 jun. 27-én.* A vívott ütközet emlékére helyezhették azon követ a Rákóczyak birta fejedelmi udvarba, melynek felirata:
Cserei Tört. 323. Kolozsvári Közlöny 1857. 31. és 32. sz.
Szilágy. Erd. tört. II. köt. Szakál Ferencz Naplója 50. 1. ez ütközet idejét 1703 szept. 20-ára teszi Vizaknai Briccius.
FRANC. RAKOCI ELECT. TRAN. PRINC. ANNO
1704. DIEB. 1. SEPTEM.*
1704. DIEB. 1. SEPTEM.*
Utcza szélesités végett e telket a város megvásárolta, egyik ablak homokzatából került elő 1881 május havában, a város házához vitték, ma meg van-e, nem tudjuk.
1704-ben br. Tiege labancz serege pusztitotta ki a várost.*
Bethlen Miklós. Önélet-írása II. 345–47. 1. Ugyancsak ő írja, hogy mikor Rabutin Tieget ide küldé – Szaniszló Zsigmond naplója szerint 1703-ban (Tört. Tár. 1890. évf. 314. 1.) 2500 rácz, német haddal s ezt nagy részben felégette, innen visszatért karácsony tájt – az egész Beszterczéig pusztitott, égetett. A kuruczok előle elhuzódtak s velük a szabad érzelmüek, de a város szine-java labancz lévén, itt maradt hűségében bízva, ezeket is felégette, kirabolta. Egy szegény ember a többi közt fut, menekül, fiát a kerten keresztül veti, s a mint maga is utánna akarna menni, egy német meglövi s a fiut is, a ki apját kérte, hogy keljen fel, menjenek el, úgy lelőtte, hogy apja mellé esett halva. Ezt neki Hatházi Gergely kapitány beszélte, ki szemtanuja volt.
1705 szeptember 25-én* gr. Pekry Lőrinczet és gr. Teleki Mihályt, Rákóczy Ferencz fejedelem főgenerálisait, kiket a város ide várt, megvendégelni határozta, kölcsön kérte reá a pénzt.
Városi jkönyv.
1706 február havában egy más német csapat rabolta, pusztította ki, a templomot, a régi leveleket összehasogatták, elrabolták, a várost felgyújtották s a mi értékes volt, mindent felkutattak, elvittek.*
Városi ltár. 487., 488. Ev. ref. egyh. 1754. jegyzőkönyv.
Ide küldé II. Rákóczy Ferencz fejedelem Mikes Mihályt M.-Egregyről, hogy katonáinak csépeltessen, süttessen* s itt tartózkodott Cserei Mihálylyal azalatt, míg a szerencsétlen zsibói harcz végbement 1705 november 11-én.
Cserei Hist.
1707 jul. 8-tól 1711 máj. 29-ig a város nagyrésze szerte bujdosott. Kurucz, labancz had járt, pusztított rajta keresztül számtalanszor.
1717 augusztus havában a tatárság üt be s fosztja ki a várost.* Behordott, de még el nem csépelt gabonája lángok martaléka lett.
Városi ltár.
1773 jun. 24-én II. József császár itt járt s az óvárba is elvezették, a híres emlék megszemlélésére.*
Ref. egyház levéltára.
1041790 február végén a jogaira féltékeny nemesség itt a Főtéren égette meg II. József császár által elrendelt bizottságnak a földek felmérését, házak számozását s népszámlálást feltüntető munkálatait. (K. J. gyűjt.)
1809-ben* a nemesi felkelő sereg részére itt raktárt, ezredi irodát állitanak fel s a felszereléseket gyűjtik, s ugyanekkor ide toborozzák össze az egész nemességet (contractio), melynek megvizsgálására Maximilián herczeg jő ide.
Megyei ltár selejt.
1817 augusztus 17-én d. u. Ferencz császár és neje Karolina Auguszta városunkon ment keresztül, de csak addig állott meg, mig lovakat váltottak.*
U. o. 1818. év.
1840-es években* itt nyilt meg hazánk e részében az első honi kelméket árusító kereskedés.
Pesti Divatlap 1847. 26. sz. 35. 1.
1848 márczius 23-án, V. Ferdinánd születése napján, s az első magyar minisztérium kinevezésének örömére fáklyásmenetet, világítást rendez.*
1848–49. évbeli történetére vonatkozó eseményeket bővebben: Deési ev. ref. egyházközség tört. Deés, 1882. és Belső-Szolnok- és Dobokavármegye története 1848–49-ben. Deés, 1890 czímű munkáimban.
Ugyanez év márczius 24-én fejté ki Feuregger Károly főorvos a népgyülésben a nemzet és város kívánságát az 1848 márczius 15-iki ifjúság kivánataihoz hasonlóan.
Ápril 3-án a városi orator a polgárságot a nemzeti őrseregbe való beállásra hívja fel, ez alkalommal mondja ki a lotteria eltöröltetését s e városban örök időre való megszüntetését. Nemzetőrség felszerelésére a város két ezer forintot ad; a nemzeti selyemlobogót a nők adják, himezik.* Ápril 25-én szentelték fel a deési nemzetőrség zászlóját, s átadják az őrsereg parancsnoka Makray Lászlónak, Torma József hadbiró eskette fel az őrsereget. Néhány kovás puskát s töltényeket Gyula-Fehérvárról kapnak, Nemes József százados Naszódon hiába tett kísérletet, nem kapott. Gr. Kornis Gábor szentbenedeki birtokos egy kis ágyút ajándékozott. A gyalogság mellett a birtokososztály egy századból álló lovas nemzetőrséget szervezett, századosa Weér Sándor.
Ma is meg van a város őrizete alatt.
Itt toborozták össze s szervezték a megye ifjúságából a Kossuth-huszárok első őrnagyi seregének második századát, Makray László századosnak szeptember 30-áig 140 ifjú állott lobogója alá; jobbára diákok.
1848 okt. 11-én a városi őrsereget újból szervezték, mely gróf Kornis Gábor vezérlete alatt okt. 15-én a fenyegető oláhság ellen indul 105s egy csapatot N.-Debreknél szétver, megszalaszt, október 22-én pedig részben őket fegyverezte le Bethlenben a II-ik határőrség egy csapata.
Nov. 9-én az ide összevont hiányosan fegyverzett nemzetőrsereg s a honvédség egy százada városunk védelmére készül a betörő Urbán ellen, a ki felszólitá a várost Rettegről a feladásra, fegyverletételre és hogy hadiköltségre 12 ezer forintot fizessen, különben az egész várost felégeti, elpusztítja. Másnap délután a fegyvert lerakta a nemzetőrség, a város nagyrésze a honvédséggel Kolozsvárra húzódott. Urbán bejött, rendes katonáit a városban, az oláhságot a Réterdőn helyezte el, s innen folytatta útját Szamosújvár felé, őrségen hagyá Formacher ezredest.
Nov. 19-én Katona Miklós felszólítja a megszálló osztrák katonaságot kaczkói főhadiszállásáról a város feladására, a helyőrség az átadást megtagadván, Katona ágyuztatni kezdette a várost. 20-án az osztrákok erős kémszemlét tartván Alőr felé s látva, hogy a szembe jövő magyar hadsereggel sikeresen harczra nem szállhatnak, e nap estéjén a várost ide hagyták. Másnap délben vonult be Katona Miklós őrnagy vezetése alatt 12 ezerre tehető lándzsásokkal vegyes hadsereg, a nép lelkesedve fogadta. Katona Miklós, a vezér, kormánybiztosa Teleki Sándorral a Rákóczi-féle házba szállt, seregét pedig a városban és Deésaknán szállásoltatta el.
Urbán Kolozsvár felől jőve megerősített, már több harczban részt vett rendes határőrségbeli táborával s mintegy 10–15 ezerre tehető oláh lándzsással 10 óra tájt a Réterdőnél a mieinket megtámadja. Délután 3 óráig tart az ütközet. Katona hátrál s a városban a futó sereget az osztrák lovasság ellen a bécsi legiobeliek, kevés számú huszárság védik. Hasztalan egyesek hősies szembeszállása. Az ütközet elveszett s vele mintegy 22–28 honvéd esett áldozatul. Urbán az itt meglőtt Lambert osztrák százados halálát megboszulandó s katonáinak jutalmul 48 órai szabad rablást engedett. Házakat, kereskedéseket kifosztották, rabolták s fegyvertelen menekülteket gyilkoltak meg.* A város tekintélyesebbjeit elfogták s a mostani méntelepre hurczolták ütlegelve, verve útközben őket.
Belső-Szolnok- és Dobokavármegye tört. 1848–49-ben czímű munkám 138–140. stb. 1.
Az elesett osztrákokat Urbán katonai pompával temetteté el a Kistemetőbe. Ide temették el honvédeinket is harmadnap múlva egy közös sírba, melyet később a Pataki család vett gondozás alá. 1889 jul. 2-ig papi áldás nélkül nyugvók hamvai fölé díszes emlékszobrot emeltetett egy e végre alakult bizottság s a városi hatóságnak adta át megőrzésre.
106Felirata:
1848 NOVEMBER 24-ÉN ELESETT
HONVÉDEK EMLÉKE.
HONVÉDEK EMLÉKE.
EMELTE A
HONFIUI KEGYELET.
1889.
HONFIUI KEGYELET.
1889.
Deési honvéd emlékszobor.
Ezt az egykor Kakashegyi temetőt a város Honvédtérnek nevezte el, s azóta minden márczius 15-én a város kegyeletének tárgya, ide zarándokol ki, sírjukat megkoszorúzza és kivilágítja.
Urbán 26-án vasárnap indult el innen Kaczkó felé Katona Miklós üldözésére s egy más csapata M.-Lápos felé. Útjában mindenütt zsarolt, foglyokat hozott magával, decz. 2-án tömegesen szállásoltatta el katonáit városunkban, a többek közt a szerzetbe 180 embert tisztestől s innen 3-án eltávozva, Binder századost hagyá őrségen. Kolozsvárról kiáltványt bocsátott ki, melyben elmondja, hogy Katona 14 ezer emberből álló hadseregét 16 ágyúval verte ki Deésről. Teljes joga volt e várost, hol még a nők is lövöldöztek csapataira, hamuvá égetni, de azért a kirablástól s gyujtogatástól megkímélte.*
Urbán ez állitását szomoruan megczáfolják a tények s állitása hazugság, mint ezt idézett munkáimban kimutattam. 1899-ben a szoborhoz feljáró út szegélyét és a hegy nyugati oldalát a város díszfákkal ültette be, melyeket Genfben 1898 szept. 10-én orgyilkos kéznek áldozatául esett királynénk nevéről „Erzsébet fáknak” nevezett el.
Deczember 15-én itt vonult keresztül a lándzsás oláh tábor Szurduk felé, az egész várost remegésben tartva. A felkelő oláhságot mieink 107Szurduknál szétvervén, eszeveszett futással menekültek, városunkat kikerülve, hazafelé.
A rendes osztrák katonaságot deczember 21-én ide gyüjtik össze a kétfelől nyomuló magyar hadsereg feltartóztatására. 23-án állanak Bem seregével szemben Kápolnánál, majd Deésre húzódtak, de a hős lengyel sikerült ágyúlövései Jablonszkyt megfutamitják s városunkból kiűzik; e nap délutánján Bem győzelmes seregével bevonul, egy része még aznap este Kolozsvár felé veszi útját, másnap követi a fővezér s Erdély fővárosát visszafoglalja az osztrákoktól.
1849 január 1-én Bem Deésen keresztül megállás nélkül vonul át a Besztercze felé menekülő Urbán után.
1849 január havában báró Bánffy János térparancsnoksága alatt városi csapatokat szerveznek s ennek második századát Eperjessi József százados alapitá, a vármegye biztonságának fenntartására.
Ez év február 19-én azon hírre, hogy Urbán, ki a havasokon áttörve, Riczkó megveretése után Deést szándékozik megtámadni, az egész város fejét vesztve, menekül, a nagy rész Kolozsvár, N.-Bánya, Alparét felé, az ide húzódott katonasággal. A város pusztán maradt. Tóth Ágostonnal jöttek vissza febr. 25-én, miután a hír alaptalannak bizonyult.
1849 márczius 15-ének emlékére a város és a helyőrség fényes világítás és templomozással egybekötve ünnepélyt rendezett.
A nők a mostani méntelep emeleti részén elhelyezett kórházban ápolják a sebesült katonaságot. Nagy-Enyed, Felvincz égettei számára gyűjtést rendeznek.
Május 5-én este az egész város ki volt világítva, virágos ablakokból ünnepeltjeink képe ragyogott s alatta jelmondotok. A főtéren nagy emelvény, nemzeti szinü rajta minden s e felírás:
Önállók, szabadok, függetlenek leszünk,
Szabadságot óhajt, hazánkért ver szivünk,
Szabadságot óhajt, hazánkért ver szivünk,
A nép szövétnekek világánál barangolá be a várost, harczi dalokat énekelve, éltetvén szabadságharczunk hőseit.
Másnap, vasárnap lévén, az összes felekezetek templomaiban ünnepies alkalmi isteni tiszteletet tartottak, felolvasták a függetlenségi nyilatkozatot ágyúdörgések között s magyarázták meg az ide sereglett különböző ajkú nemzetiségeknek. E napon véteté le a ref. egyház 9 mázsás harangját s áldozá a hon oltárára.
108Május havában itt sorozta be két sorozó bizottság, egyik a megyeházában, a más a kaszinóban, azon 2000 ujonczot, melyet a vármegye ajánlott fel s itt öltöztették fel, küldve a hadsereghez a fenyegető muszka betörés ellen; e hó 27-ig 1935-re növekedett számuk, azonban a sorozás és felszerelés ezután is tartott.
Ez év tavaszán fogtak a város megerősítéséhez. Tóth Ágoston terve szerint a Szamos túlsó hidja fejénél, részben most is látható hatalmas csillag alakú földerődöt sáncz vette körül. A két víz közt (most porondon) mellék ágyútelepet, az óvárban és Rózsahegyen két oldalvédet emeltek s ezenkivül a Serház-utcza Szamosra néző végén s a Kósáné gödrében, a Nagytemetőn sáncz s ágyúknak szánt hely. Deést központnak véve, tőle egy-egy mértföldre erődítéseket emeltek s az utakat bevágták, elsánczolták. Június 23-án még nem voltak vele teljesen elkészülve, a mikor a Besztercze felől betörő muszka sereggel szemben küzdve, mieink ide húzódtak.
Jun. 24-én reggel megérkezett Bem virágfüzérekkel díszített hintón, a sereg felett szemlét tartva, másnap a muszkák ellen indult s az erődítést beszüntette. S mialatt ő Besztercze felé küzdelmeit megfeszített erővel folytatná a muszkákkal egyesült osztrák sereg ellen, jul. 27– 28-án a lengyel légió megszaladt s városunkat oly rémületbe ejtette, hogy az a szó szoros értelmében pusztán maradt. Hasztalan volt Bauer őrnagy biztatása, a lakosok elmenekültek.
1849 aug. 20-án Grotenhejlm orosz tábornok és Urbán osztrák seregével ide érkezett. 16 ezerből álló seregét a városba elszállásoltatni egészen nem tudván, a porondon helyezte el. Hat napig élelmezte őket a város. Innen Alparét felé indultak Zsibóhoz, Kazinczy táborának lefegyverzésére.
Szeptember 2-áról Wohlgemuth katonai kormányzó rendeli, hogy a város hadi sarcz fejében 8 nap alatt 30 ezer ezüst forintot fizessen s ezenkivül ezer katonát minden ruhaneművel 4 ízben 10–10 napi időköz alatt lásson el. A sarczot s katonaság felöltöztetését meg kellett tenni. A polgárságra fejenként 18 frt adót vetettek, a város korcsma, sörház- s malomjövedelmét zálogositá el.
A kaszinót, mint nem czélra vezető helyiséget, bezárták, a gyülésezéseket betiltották. A főtéren ágyúkat állitanak fel s mellette lőporos szekereket. Az ostromállapot 1854-ig tartott.
A Kossuth-bankók beszedését aug. 26-án kezdték meg, október 17-én végezték be. Megkezdődtek az elfogatások, a megye börtöne s helyisége nem volt elegendő, megtöltötték a ref. iskola épületeit, honnan 109különböző helyekre hurczolták fogságba szabadság- s önvédelmi harczunk jeleseit, kötélre s golyóra itélvén egy részét.*
Lásd a szabadságharczban részt vett és elhullottak névjegyzékét Belső-Szolnok- és Dobokamegye tört. 1848–49-ben 217. s köv. lap.
1852. év nyarán utazott át I. Ferencz József császár e városon; a két víz közt a díszkapunál fogadták, lassú lépésben vonult keresztül, a vármegyeház előtt fehérruhás leányok és iskolás növendékek állottak sort, virágokat hintettek útjára s kocsijába. Előbb azonban herczeg Schwarzenberg, a mindenható kormányzó utazta be azon helyeket, hol az akkori császár elvonult s tette meg az intézkedést, a vármegyénket elárasztó katonaságnak a felség útja közelében való elhelyezésére. S itt valószinüleg azért nem szállott meg, mert mint a város jegyzőkönyve mondja, minden hely úgy el van foglalva és zsúfolva, hogy a felség kísérete számára helyiséget adni nem tudnak.
1879 és 1887 október havában a vármegyei gazdasági egylet ipar-, termény- és állatkiállitást rendezett, mely a vidéki városi kiállitásokat úgy az itt kiállitott tárgyak gazdagsága s különfélesége, valamint látogatott volta miatt is jóval fölülmulta, e czélra voltak lefoglalva előbb az ev. ref. fiú-iskola és a főtér északi részén a boltok fölött levő összes szobák, a Rákóczy-féle kastély, csizmadiaszin, városháza, a m. kir. törvényház helye s a volt kis lovaskaszárnya udvara és belsőségei a Posta-utczában.
1893 május 28-án itt tartotta az Erdélyi Magyar Közmivelődési Egyesület évi közgyűlését s főbbjeit a főtéren felállitott emelvényen üdvözölte, míg a gyűlés az ev. ref. templomban folyt le.
1894 április 1-én, midőn hazánk legnagyobb fiát, Kossuth Lajost temették, ezzel egy időben városunk főterén jelképes ravatal körül az 1848–49-ki honvédek, a város összes tisztikara, az iskolák s ezerekre menő közönség jelenlétében ünnepélyes temetést rendezett, mely alkalommal Józsa Károly volt ref. segédpap tartott beszédet.
1896 május 17-én városunk főterén ünnepelte meg a vármegye hazánk ezer éves fennállásának emlékét.
Előző nap estéjén fényes világítás volt még a legutolsó kunyhóban is. A főtéren felállitott gúlán bengáli fénynyel messziről is olvashatólag jelmondatok ragyogtak elő.* A főtér közepén szószék s körülé a helybeli hatóságok, honvéd zászlóalj, egyletek, iskolák zászlóik alatt, vidéki küldöttségek s a nép ezeréi foglaltak helyet. Kozma Döme róm. kath., Vásárhelyi Boldizsár ev. ref., Welle János gör. kath., Horovitz 110Jenő orth. hitközség szónoka mondottak imát s végül Dr. Molnár Antal országgyűlési képviselő tartott alkalmi beszédet.*
Biró Antal. Szolnok-Dobokavármegyei emlék. Deés, 1896. 126. s köv. lap.
Biró Antal. Szolnok-Dobokavármegyei Emlék. Deés, 1896. 140. lap.
A vármegye ezután díszgyülést tartott, hol br. Bornemissza Károly főispán megnyitója után Dr. Torma Miklós alispán tartott alkalmi beszédet.
A gyűlés berekesztése után az Európa szálló tágas udvara közebéd helye.
