Deés-Akna.
Deés-Akna.
Nevének változatai: 1236-ban* Deesakana. 1248-ban* Deszakna. 1427-ben* Akna. 1553-ban* Aknaffalwa. 1598-ban* Akna Oppidum. 1829-ben* Deés-Akna, Saltzdorf, oláhul: Okna Djesuluj.
Árp. új okmtár XI. 285.
Fejér. Cod. Dipl. 4. Vol. 2. p. 19.
Deés város ltára.
U. o.
U. o.
Consignatio Topograph. Statist. stb. 34. l.
Előnevét Deés személynévtől vette, akna pedig üreget, bányát jelent.
Fekszik nyugatról keletnek a Kis-Szamos terére nyíló szűk völgyben. Nagy része délre és északra fekvő hegyek oldalain épült. Keresztül foly rajta a Sóspatak. Hagyomány szerint a község mostani helyétől jóval alább, keletre feküdt, a honnan a nagy tatárjárás idején húzódott fel mai helyére. Deéssel, melynek járásában fekszik, majdnem összeér.
Deésakna legelőször is 1236-ban,* mint sóbánya emlittetik, területe szolnoki várföld volt, lakói azonban még sem várjobbágyok, hanem a vár vendégnépei (hospites) voltak. E kifejezés jövevényeket jelent, kik többnyire külföldről s leginkább kereskedés vagy iparűzés végett szoktak egy-egy várföldön, a várispán védelme és pártfogása alatt megtelepedni. 220Ilyenek s valószinüleg németek voltak Deésakna első lakói, kik bizonyosan az itteni sóaknák felfedezése alkalmával, azok művelésére telepittettek ide.
Árp. új okmtár XI. 285.
Ezek már IV. Bélától több rendbeli szabadalmat kaptak, az erről való oklevelek azonban, Kun László alatt a tatároknak Erdélybe való beütése alkalmával, elpusztulván, III. András király e régi szabadalmakról 1291-ben* új megerősítő oklevelet adott nekik.*
Árp. új okmtár V. 20.
Deésakna, mint szabad adományozás helye fordul elő IV-ik Béla király 1245. évbeli oklevelében, mely szerint ezt őse I. Béla (1061–1063) a neki sok szolgálatot tett György vitéz Lonya nevü ivadékától származott Lászlónak, hű alattvalójának birtokába visszahelyez. (Torma József gyüjt. másolata a deésaknai és vármegyei ltárban.)
Ebből tudjuk meg, hogy Deésakna IV. Béla óta ki volt véve az erdélyi vajda és a szolnoki ispán hatósága alól, ügyeikben önnön választott birájuk, a főbenjárókban pedig a király vagy a szabad királyi városok rendes fóruma: a tárnokmester ítélt. Másrészt sóvágóknak a sókamara ispánja minden 100 só vágása után 4 pondus denárt, azaz 20 garast, szállitása után pedig 2 pondust, azaz 10 garast volt köteles fizetni, a mi sót pedig Szent Mártonnap előtt és után való háromhárom napon át ki tudnak vágni, az az övéké, s azt vámmentesen eladhatják.
E fontos szabadalmakon kivül Deésakna emelkedéséhez lényegesen hozzájárult a szomszéd Beke nevű földnek és Kövesdnek a város által való megvétele 1298-ban,* a melylyel határa jelentékeny kiterjedést nyert. Az eladási szerződés szerint az eladó Soós család Péter és fiai Tamás, Pál, István 27 márkáért az ugyanott levő Poóka majorossal (villico) egyúttal a pénzösszegen kivül Deésaknán két szabad kúriát kapott, a mi jellemzi Deésaknának oly korai fontosságát is, hogy nemes emberek önként léptek polgárai közé.*
Dl. 27829.
L. Deésnél 1320. Róbert K. alatt.
Ezen szerzeményt azonban a Némai család, mint a Soósokkal közel rokonok, a miatt, hogy az ő beleegyezésüket az eladásra ki nem kérték, pörrel támadta meg, mely igen sokáig tartott, végre is a felek 1321-ben* névleg Némai Mihály mester és Gergely, másfelől Deésakna polgárai úgy egyeztek ki, hogy a város Bekét a vételár lefizetése után a Némaiaknak visszabocsátja, viszont ezek a Kövesd nevű földrészt, (mely eredetileg erdő volt), továbbra is Deésakna birtokában hagyják.*
Dl. 27829.
Márton fia János dobokai iospán közbenjárásával jött létre a béke. Ez többször nyert megerősitést, nevezetesen 1339, 1341-ben a Némai Mihály fiai részökre.
E zavaros időkben Deésaknának a szomszéd birtokosok apránként sok földjét, rétjét, malmait foglalták el, miért is a város panaszára
Deésakna nagyközség főtere és Deés felől való része.
2221349-ben* I. Lajos király szigorú parancsot adott ki e bitorlók ellen Hedrik fia Mihály és Demeter fia András idevaló lakosok kérésére, s meghagyta Belső-Szolnokvármegyének, hogy mindezen javakat tüstént a deésaknaiaknak visszaadassa. Még nagyobb sikerrel indította a város pörét a szomszéd Beke földnek visszaszerzése végett 1353-ban.*
Deés város ltára.
U. o. 20.
Bekét, mint emlitettük, Deésakna egyezség útján a Némaiaknak engedte át; a város azonban a pörben épen ezen egyezség hitelét rontotta meg és azt nem létezőnek állitotta, figyelmeztetvén a birákat arra, hogy, mint szabad királyi város birtokvételt vagy eladást csakis királyi beleegyezéssel eszközölhettek volna, más részt pedig bizonyos, hogy azon egyezség idején, 1321-ben épen az érdekelt felek egyike, Némai Mihály volt a vajda jegyzője; Kont Miklós erdélyi vajda ezen egyezséget teljesen hitelvesztettnek ítélvén, 1353-ban* Beke földet Deésaknának ítélte oda és a Némaiaknak erről örök hallgatást parancsolt.
U. o.
1367-ben* határait Deéssel együtt kijáratták.
U. o.
1375 decz. 6-án Lajos király nyilt parancsot intéz Erdélyhez a jobbágyoknak s magánosoknak birtokából a kir. sókamarába és viszont szabadon költözködhetéseire és az akadályoknak a vajda által való tettleges elhárítása iránt, ide nem értve a sóvágókat, kik: Wizakna, Deésakna, Zeekakna, Torda és Kolozsaknán vannak.*
U. o. 20. sz. a.
1376-ban Lajos kir. a deésaknai sóvágókat a bonczhidai és szentmiklósi vásári vám fizetése alól felmenti.*
U. o. 21. sz.
1447-ben* Nagy László és Balázs, más néven Carnifex Deésakna városi polgárok emlittetnek, kik III-ik András, I-ső Károly szabadalmait megerősítő okleveleket a kolozsmonostori káptalantól kiveszik.
U. o. 35. sz.
1466-ban* Mátyás király az aknai sószállitókat mindennemű hadi kötelezettségek alól minden időkre felmenti.
Deés város ltára.
1467 okt. 21-én* Mátyás király az erdélyi lázadás leveretése után Deésakna polgárait azért, mert e lázadásban nem vettek részt, sőt ezen hűségükért sok kárt is szenvedtek, mindennemű közteher alól örök időkre felmentette. Mátyás király* Deés és Deésakna polgárait András királytól nyert vámmentességükben újra megerősíti.
U. o.
U. o. 50. sz.
1474-ben* Mátyás király Deésaknát minden közteher alól kiveszi s újólag is megerősíti szabadalmaiban.
U. o. 54. sz.
1475-ben* Mátyás király Deésaknának minden év október 11-én tartandó országos és minden hét keddjén hetivásárt engedélyez.
Deés város ltára.
2231478-ban* Mátyás király a deésaknai sóvágókat a deési sóvágók szabadalmaiban részesiti, mindennemű adózás és katonáskodás alól fölmenti, mivel a törökök elleni háborúban őt tetemesen segítették.
Deés város ltára.
1491-ben* Ulászló király megerősíti Mátyás királynak 1475. és 1478-ban kiadott kiváltságos levelét, melyben a közadó és katonáskodás alól felmentette.
U. o. 64. sz.
1540-ben* János király Deésakna összes kiváltságait három oklevéllel megerősíti.
Deés város ltára.
1540 körül* Deésakna tartozéka Csatán falu.
Km. összeir.
1549-ben* Aknai Csiszár Antal nemes emlittetik.
Km. Sz. Int. M. 16.
1552-ben* Ferdinánd király Deésaknának Mátyás királytól 1478-ban nyert kiváltságait megerősíti s ugyanezt erősiti meg védlevelében Kasztaldo János, Ferdinánd király főhadvezére.
7. Lib. Reg. 75.
1553-ban* parancsolja Ferdinánd király az erdélyi vajdának, hogy Deésakna falu, Torda, Deés, Kolozs sókamarai helységeket régi szabadalmaikban tartsák meg.
Deés város ltára.
1576–88 közt* Horváth Boldizsár, Kelemen Ambrus, Fodor Benedek Kalmár János deák polgárok.
U. o.
1578-ban* az elhalt Beregszói Hagymási Kristóf és második neje özv. Kerecsenyi Judit mostoha fia Hagymási Miklóssal úgy egyeznek meg, hogy Deés és Akna sóbányája osztatlan maradjon.
L. Budai Cam. ltár és 1786 Archiv fisc. Reg. Transyl. fasc. 4. Miscell. Litt. T.
1584-ben* Báthori Zsigmond Mányai Deák Mihály aknai házát három évre minden közteher alól kiveszi.
Lib. Reg. I. Sig. Báth. 224.
1598-ban* egyik itt lakó nemes aknai Köblösi Máté deák.
Deés város ltára.
1601-ben* Deés város polgárai tiltakoznak az ellen, hogy Báthory Zsigmond Deésaknát Mindszenti Benedeknek elzálogosítani akarja.
Km. prot. B. 90.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem a városnak Mátyás király és Ferdinánd adta szabadalmait megerősíti.
Exlibri 7. Kemény. pag. 75.
1612-ben* Báthory Gábor egy egyezség alapján Deésaknát minden jövedelmével együtt Csáky István özvegyének Wesselényi Annának s gyermekeinek: István, László és Annának 4 évre elzálogosította.
Km. Kolozs. C. 45.
1613-ban* Báthory Gábor Mátyás király, Ferdinánd és Rákóczy által 1607-ben adott szabadalmait megerősíti.
Exlibri 7. Kemény. pag. 75.
1622-ben* idevaló nemes az Aknai Eördögh család.
Gyf. kápt. 11. L. Reg. 34.
2241632-ben* nemes az aknai Nagy család.
Kmonostori conv. Prot. Q. 133.
1658-ban* adózó egy telkes nemesek: Balla György és Kiss Péter.
Torma cs. ltár.
Az 1660-ik* évi inventarium szerint itt a nagyaknához volt 2 gépelyes, 2 dékány, 6 posztós sóvágó, 4 targonczás, 3 sóhányó és 1 kovács. Az aknai birónak évente 200, 2 dékánynak egyenkint 100-100, a többi sóvágóknak, targonczásoknak, talyigásoknak, gépelyeseknek, kovácsnak hetenkint 6-6 só járt.
E. F. L. III. 239. A.
Az új aknán van 1 sóvágó biró, 1 aknamester, 8 posztós sóvágó, 2 faragó ember.
1670 körül* Váradi Inczédi vagy Nyári István.
Torma gyüjt.
1675-ben* Deésen lakó Bebek Borka férjénél, Breznóbányai Jánosnál hagyja zálogba egy itteni Kövesdi nevű hegyen lévő szőlőjét.
Gyf. Cent. J. 85.
Kis-Kürthy Mihály czímere 1661-ből.*
Siebmach. Wappenb. IV. B. 15. Abth. 203. Taf. Oberlieutinants der Weste Deés.
1676-ban* nemesjogú birtokos családok: Törpényi, Széki, Nagy, Katona, Ozsváth, Szalárdi, Szekeres, Bodó, Varga, Szűcs, Deák, Kalyán, Kőmives György, Pál, Gergely, István és lengyelországi Lengyel Ferencz, Szamosközi.
Megyei jkv. Felőri gyülés január 20.
1682-ben* idevaló nemesek: Lugossy János és Szalárdi Mihály.
Weér cs. levéltár.
1685-ben* február 2-án Deésen hirdették ki Aknay Hegedűs János nemességét.
Megyei jegyzőkönyv.
1689-ben* Apaffy Mihály fejedelem deési Kádár Jánosnak, neje Pap Katának a Várhegyen lévő szőlőjét minden teher alól kiveszi.
Deési ev. ref. egyh. ltár.
1700 január 11-én Bécsben I. Leopold császár Aknai Kőműves Gergelyt és nejét, Solymosi máskép György Katát s fiát Jánost megnemesiti.
1702-ben* egy telkes nemesek: a Cseh, Nemes, Kőmives, Bodi, Bocskai, Kovács családok.
Erd. főkormsz. ltár.
Aknai Kőmüves család czímere.*
Siebmach. Wb. IV. B. 12. Abth. T. 203. Kihird. Belső-Szolnok 1700 szept. 16.
1721-ben* midőn Deésakna privilégiumait VI. Károly császár megerősítette 225volna, annak Belső-Szolnokvármegye ellentmondott, a miért is a város a megyét perbe idéztette.
E. F. L. III. 109. A.
1731-ben* Vas Mátyás, Bürgözdi János birtokos nemesek. Szent-iváni Tivadar és neje Bürgözdi Sárának adja Német János és neje a Romposon lévő szőlőjét cserébe.
Deési ev. ref. egyh. ltár.
1732-ben* az urbárium szerint a város polgárai évi 200 kősó fejében tartoztak 1. sócsűröket állitani; 2. istállót építeni a gépelyes lovak számára. 3. kovácsműhelyt; 4. a stolnát tisztítani s a stolnák csatornáihoz fát szállitani; 5. a gépely árkait tisztítani; 6. általuk égetett szenet szállitani; 7. a fiscus 5 rétjéről a sóvágók segítségével a szénát behordani, de nem lekaszálni; 8. a fiscus által a városban vett szénát ingyen, az azonkivül vettet fuvarért beszállitani; 9. a fiscus gabonáját fizetésért behordani, de a tizedgabonát ingyen; 10. a deési kamaraházból a gépelyes lovak részére zabot, valamint bivalybőröket beszállitani; 11. a gépelyes lovak legelő-kertjét sövénynyel elkeríteni; 12. jégvermet építeni s megtölteni.
E. F. L. III. 240.
1739-ban* Kemény János itteni részét Barcsay Gergelynek és neje Naláczy Sárának adja zálogba.
Gr. Bánffy ltár.
1740-ben* Sánta Fazekas András nemes.
Torma gyüjt.
1751-ben* birtokosai: Petki Nagy Boldizsárnak van 2 nemes telke, br. Diószegi Mihálynak 1 nemes telke; br. Barcsay Gergelynek 3 polgári telke, Deési Marjai Gáborné Kovács Katának 1nemes telke; Deési Makai György leányainak: Mária Bónis Jánosnénak és Judith Kádár Szabó Andrásnénak egy nemes telke; Kaczkói Vajda Jánosnak 1 polg. telke. Helybeliek közül: Kászoni Istvánnak 1, Borsos Samunak 2, Román Kozma 1, Szathmári Demeter 1, Pál György 1, Albisi Sámuel 1, Petki Zsigmond 1, Pap László 1, Pap Nyikuláj 1, Csah János 1, a helybeli oláh esperes 1 nemes telket birnak. Varga András és György, Szíjgyártó Samu, Técsi József, Szőcs György, Szász Mihály, Dobolyi Samu, Pál Mihály, Nagy György, Oláh Kosztán és Tamás s Fazekas András stb. polgári házakat birnak. Nemes szántóföldeket birnak: Ilosvai Szombathi István, Bányász Mihály, Deési Nemes János, Varga András, Pap József, Búzás Istvánné Ferencz Kata, Salánki József, Sövényfalvi Mátyásné Földi Éva, Makrai István, Irsai Zsigmond, deési Sallay János. Nemes szőlőket birnak: br. Thoroczkay Boldizsár fiai János, István és Gergely, deési Pataki Samu, Toroczkay Péterné, Székelyhidi 226Jánosné, Borosvai Erzsébet, br. Diószegi István s Mihály, Deési Nemes János, Placsintár Dávid. Helybeliek közül nemes szőlőket birnak: Benkő, Raduly, Pál, Kardos, Akosi, Szabó, Cseh, Dobai családok. Deésiek közül: Váradi György, Irsai Zsigmond, Marjai Gábor, Buzai Györgyné, Dobai Márton, Bónis János, Beregszászy László, Kádár Szabó András és Musnai Józsefné.
E. F. L. III. 239. Q.
1764-ben* gr. Bánffy Dénesné Barcsay Ágnestől br. Bánffy Sándor s neje Kemény Ágnes Kemény által 1739-ben elzálogosított részt magukhoz váltják.
Gr. Bánffy ltár.
1770–73-ban* összeírt nemes családok: káposztás-szentmiklósi Borsos (3), nagyváradi Búzás, micskei Cseh János, deési Dalnoki, dobokai Dobokai György kamaraispán, Kőmives László nyug, fisc. udvarbiró, Klusch, deésaknai Monsán, Técsi, Winkler családok és özv. Várady Buzás Istvánné Fejér Kata, özvegy Váradi Buzás Györgyné Ferencz Katalin.
Erd. főkormsz. ltár.
1782-ben* Czegöldi László egy itteni népes zsellérházát Csernátoni V. Péter ref. püspöknek adja zálogba.
Megyei ltár.
1786-ban* birtokosai: a királyi fiscusnak van 23 zsellére, 3 szegénye, br. Henter Antalnak 3 zsellére, Murányi Péternek 1.*
Erd. főkormsz. levéltár.
Kövesd nevű helyen egy drb szőlője Szamosujvár város és Albisi Samu közt 1784-ben gr. Kornis Zsigmond és gr. Haller Anna gyermekeinek: Gábor, Imre, Ignácz, Klára, Anna és Katának apjukról maradt, úgy szintén gr. Haller Jánosnak is egy rész.
1787-ben* Kőrösi Zsuzsa leánya Zilahi Deák Sára Bogdán Jánosné, ennek gyermekei: Bogdán Sára Váradi Istvánné és Bogdán János.
Torma gyüjt.
1788-ban* a hűtlenségbe esett br. Diószeghi Sámuelnek itteni földeit a fiscus elfoglalta.
E. F. L. XII. 15. T.
1793-ban* egyik birtokosa Henter Antal, kinek szülei Petid Nagy Borbára Henter Ádámné, ki leánya volt P. Nagy Boldizsárnak, ki fia Petki Nagy Zsigmondnak.
Torma gyüjt.
1798-ban* Borsos György és Cseh Jánosnak szabad korcsmárlás engedélyeztetett, mint nemeseknek.
Megyei levéltár selejt. 59. szám.
1807-ben* Tóth Miklós nemes.
Megyei ltár selejt.
U. o. 58.
U. o. 151.
1815-ben* Kőmives János a Törpöni József fia József.
Torma gyüjt.
1816-ban* Micskei Cseh János gyermekei: Cseh János, András, Zsuzsa Gyulai Ferenczné, Klára Ozsváth Mártonné.
U. o.
2271820-ban* birtokosai: a kir. fiscusnak van 22 telke, Alsó Miklósnak 3, Barcsai Jánosnak 3, Butyka Eleknek 3, Sándor Józsefnek 2, D. Balog Zsigmondnak 1, Czakó Jánosnak 1, gr. Eszterházy Jánosnak 1, Moldovai Jakna Mártonnak 1, Ferenczi Károlynak 1, Gyulai Ferencznek 1, Kibédi Samunak 1, Lászlófi Miklósnak 1, Galgói Rácz Imrének 1, Sipos Ferencznek 1, Vas Jánosnak 1. Egy telkes nemes 60, adózó nemes 6, polgár 73.
Erd. kanczellária ltára.
1821-ben* Horváth Béni nemes.
Megyei ltár. sel. 598.
1824-ben* Görgényi Csiszár Zsigmond és Horváthy József.
Deési ev. ref. egyház lt.
Deésaknai sóbányaépületek, raktár.
1838-ban*, lakik itt 70 immunis, 10 adózó nemes, írástudó közülök 28, írástudatlan 52, magyar 40, oláh 40.
Megyei ltár.
1843-ban* 58 magyar és 60 oláh ajkú nemes lakosa van.
U. o.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai voltak: Aleka, Barabás, Barta, Butyka, Bogdánffi, Barcsa, Bob, Beder, Babos, Cseh, Csiszár, Czicziri, Csengeri, Csüpe, Dancs, Dobokai, Demény, Eszenyei, Ferenczi, Flórián, Fersedi, Fülep, Finta, Flóra, Felszegi, Fekete, Farkas, Falub, Gellért, Georg, Gölner, Hosszú, Horváth, Horváthi, Incze, Jancsó, Kabalini, Kis, Kovács, Károly, Kőműves, Kapronczai, Kupsa, László, Madár, Mán, 228Moldován, Muntyán, Magosán, Nagy, Osváth, Pap, Pásztor, Prodán, Román, Suszter, Szabó, Szél, Széplakán, Szomesán, Szíjgyártó, Szuszin, Tamás, Tokai, Técsi, Toldi, Toroczkai, Tóth, Téglási, Timbus, Timándi, Törpényi, Tyekár, Vajda, Varga, Zsurzs, Zsurzsán családok 146 fővel. Deésakna birtokosai 1898-ban: Deésakna község 159 h. 1314 öl, ősi birtok és vásárlás. Szentiványi Bartók József 396 h. 10 öl, vétel egyesektől. Ev. ref. egyház 127 h. 1040 öl, ősi birtok. Szabó Lajos 137 h. 306 öl, öröklés szülei és vásár utján. Kőmives László, Törpényi Lajos utódai örökség utján és a kir. kincstár. Eszenyei Károly 45 h., Sinkovics Bálint 113 h., Muntyán Mihály 77 h., Róm. kath. egyház 71 h.
Erd. főkormányszéki ltár.
Sóbányászat.
A deési kamaraispánság alatt állott 1733–47 tájáig. Ugy itt, mint Deésen a sóvágók és sószállitók voltak, melyeket czelláristáknak, csilléseknek és kalandozóknak neveztek, kik sókereskedéssel foglalkozva szállitották szárazon és a Szamos vizén a sót; felügyelőjüket „deká”-nak nevezték.*
Lásd Deésnél.
A kamaraispánok alatt állottak a többi tisztviselők, mint a pénztárnok, ellenőr, sómérő, mázsamester, 1730-as évektől a bányamérnök, sóőr, kamaraorvos és felvigyázó. A sóvágók külön czéhet alkottak.*
Kovács Gyárfás: Tarlózás Deésakna multja és jelenéből. Deés 1897. 14. lap.
1675-ben* az országgyűlés az idevaló lakosoknak is annyira szállitotta le adóját, a mennyit a más hasonló helyeken levő sóvágók fejenként fizettek.
Erd. országgyülés nov. 25., jul. art. 21.
1753 márczius 16-án* a Borsos Samu nemes telkén új akna nyitását rendeli el, melyet az udvar is helybehagy és az épületekre 5612 frtot utal.* A kamaraház 1730-ban kezd épülni.
Erd. kamarai kincstár és Udv. kancz. ltára.
Kászoni János: Kamarák leírása 1702. fisk. ltár 357. fasc. lit. M.
Deésakna fekirányos sótelep, melynek rétegei éjszaknyugatra csapnak. A sóhát a völgy fenekén alig egy öl mélységben található, kelet és délfelől a sóhegységet tajtkőféle trachythalmazok és szivagok borítják. Bányája párlapkoczka alakú kúpdadból átidomitva és annak két egyközü osztálya oszlop alakban vájatik.
A deésaknai sóbányászatnak egész irodalma van. Mosel Antal a magy. orvosok és természetvizsgálók marosvásárhelyi nagy gyűlésén (1864) „a só mindenféleségéről és közgazdászati jelentőségéről, Erdély sóbőségéről és sóászatáról” tartott értekezésében tárgyalta a deésaknai bányászatot is. Más jeles szakmunka: F. Posepny: Studium aus dem 229Salinargebiete Siebenbürgens. Sep. Abdr. aus dem Jahrbuche der kk. geol. Reichsanstalt 1867. XVII. Bd. 4. Hefl. és 1871. XXI. Bd. 1. Heft. Legrészletesebben tárgyalta a deésaknai sóbányászat történetét Herepey V. Árpád: A deésaknai sóbányászat történetének vázlata. Bányászati és Kohászati Lapok XXIV. évf. 1891. l–5, 7–8, 14–16 számokban.
A deésaknai sóbányák többnyire a völgy déli részén fekszenek, a régi északra eső Kisaknát kivéve. Ezek közül több ősrégi akna, melyek üzeméről semmi történeti adataink nincsenek. Ilyenek a Büdös-, Sós- és Mirom-bánya.
1613-ban itt csak egy akna volt üzemben* a község keleti részén.
Torma gy.
A Kisaknát állitólag 1746-ban nyitották meg s 1772-ben abbahagyták, tehát mindössze 26 évig művelték. 30 öl mélységű volt, 18 öl sórétegben.
A nyugati József- vagy Holdvilág-bányát 1768-ban nyitották meg s müvelését 1785-ben abbahagyták, mélysége 40 öl.
A Ciciri-aknának csak abbahagyásáról tudunk (1754), mélysége 70 öl.
A Nagy-aknát 1773-ban hagyták abba; 80 öl mély, (vízzel van tele.)
Az István-bányát 1773–1834 közt művelték, mélysége 47 öl.
A József-bánya 1788-ban nyittatott meg, ma használhatlan állapotban van, 1887-ben víz árasztotta el úgy, hogy terjedelmes csarnokai 20,000 m. területen 25–30 m. magasan sósvizben állanak.
A Nándor- máskép Ferdinánd király bánya 1836-ban nyilt meg;* termését 6 lóerejü járgány teljesiti, munkásainak száma körülbelöl százra rúg, a kik részben magyarok, részben oláhok, de az utóbbiak is tudnak magyarul s altisztjeik magyar jelentéseket írnak.
A mint egy a megye ltárában lévő a kir. Felséghez írt folyamodványban olvassuk, Deés-Akna keresztül-kasul van furva; üregek felett házak épültek, s remegnek, hogy egyszer váratlan nagy veszély éri, mint 1848 előtt is történt egynehány évvel. Az öreg Hutmann Mondschein Józsefnek háza alatt, hol hajdan akna lehetett, Virágvasárnapon, midőn az egész község templomban volt, rettenetes nagy földalatti bőgést, irtózatos orditást és zugást hallanak, kiszaladnak a templomból s észreveszik, hogy Mondschein háza, csűre, istállója s melléképületei lassankint sülyednek; a nép ennek ellenére is értékesebb holmit megment s midőn mentését végezte, az egész házhely és kerülete nagy ropogások közt mélyen elsülyedt.
A deésaknai só a legjobb fajták közé tartozik, a mennyiben igen kevés földes részt tartalmaz; nagy szemcsés konstrukcziója miatt nem vágják téglány alakban, mint pld. a marosújvárit, hanem nagy szabálytalan darabokban.
A termelés jelenleg a Nándor-bányában folyik, mely 1836-ban nyittatott meg, de rendes müvelés alá később, a Lajos táró megnyitásával került. E táró a bánya főközlekedő útja, 500 méter hosszú, alatta 23020 méternyire van a bánya, melynek főcsarnoka 132 m. hosszu, mihez hat mellékcsarnok tartozik.
A termelés eredményéről 1881–93 közt a következő számadatokat birjuk:
A jövedéknek átadott sómennyiség: átlag
| 1882–85-ben | 145,350 métermázsa só, termelési költség | 52,290 frt |
| 1886–90-ben | 149,445 métermázsa só, termelési költség | 48,583 frt |
| 1891-ben | 176,012 métermázsa só, termelési költség | 51,501 frt |
| 1893-ban | 190,432 métermázsa só, termelési költség | 43,381 frt |
| Sótermelés átlag | 1881–85-ben | 127,447 mm., értéke | 907,000 frt |
| 1876–90-ban | 149,445 mm., értéke | 1.345,000 frt |
| 1892-ben | 204,754 mm., értéke | 1.842,000 frt |
| 1893-ban | 190,432 mm., értéke | 1.714,000 frt |
Az erdélyi sóbányászat összehasonlító statisztikája:
1841–1850
|
1851 – 1860
|
1861 – 1863
| |||
kősó
|
kősó
|
marhasó
|
kősó
|
marhasó
| |
Deésakna .
|
79808
|
95650
|
846
|
114673
|
2917
|
Kolozs…
|
48876*
1852 óta ideiglenesen nem müvelik.
|
–
|
–
|
–
|
–
|
Maros-Ujvár…
|
583036
|
725679
|
10739
|
658647
|
39015
|
Parajd…
|
42381
|
92711
|
1133
|
87666
|
1952
|
Torda…
|
19059
|
92064
|
–
|
58358
|
–
|
Vizakna…
|
45320
|
54891
|
–
|
50438
|
–
|
Alkalmazottak 1865-ben:
Tisztviselők
|
Felügyelők
|
Munkások
| |
Deésakna…
|
4
|
2
|
114
|
Kolozs…
|
–
|
1
|
–
|
Maros-Ujvár…
|
10
|
5
|
553
|
Parajd…
|
4
|
1
|
100
|
Torda…
|
4
|
2
|
90
|
Vizakna…
|
4
|
1
|
55
|
231Megkezdett és használatban levő sóbőség 273 mázsányi köbölekben: Deésakna 3.200,000; Kolozs 3.000,000; Maros-Újvár 10.000,000; Parajd 24.000,000; Torda 12.600,000; Vízakna 12.000,000.
A déésaknai sóbányának kezdet óta nagy forgalma volt; a hazai összes sóbányák termékeit tisztaságban felülmúlja.
A múlt századokban a vasút megnyíltáig 7–8 ezer szekér fordult meg itt rendesen évenként.*
Kovács Gy. Tarlózás 26. l.
1739-ben* 10,939 mázsa sónak Szilágy-Somlyóra való vitelét rendelte el a főkormányszék.
Megyei ltár selejt.
1739-ben* tanuk vallják, hogy innen Szilágy-Somlyóig a sót vivő szekerek a következő vámos helyeken mennek át: Szinye, Alparéth, Cs.-Gorbó, Őrmező, Zsibó, Bréd, Paptelke és Haraklány s minden terhes sós szekértől minden egyes vámon egy-egy pénzt, visszafelé jövő üres szekértől fél-fél pénzt szednek.
E. F. L. XII 1/2 35. P.
1772-ben* már szárazon és vizen szállitják a deési kikötőből az innen hozott sót. A következő évben a sóvágatást a kormányszék betiltja a viszály (?) miatt s Széken vágatni rendeli.* De ez állapot nem sokáig tartott, mert az innen való sószállitásra Máramarosból sószállitó hajókat küldenek Deésre, előbb pedig a szállitást akadályozó gátakat vágják át.* 1780-ban* 52,710 mázsa sónak Szilágy-Somlyóra való szállitása ügyében rendelkezik a főkormányszék s ezt többnyire megyei szekeresek fuvarozták.
Megyei ltár selejt. 92. sz.
U. o. 1774. 190. sz. 131. és 1777. év 5. sz.
U. o. 1774. 190. sz. 131. és 5. sz.
U. o. 62. sz.
1165-ben* III. István a Szent-Margitról nevezett meszesi zárdának minden szekér só után innen egy kősót rendel.
Fejér Cod. D. T. 2. p. 170.
1214-ben* a leleszi praepostság részére II. Endre két rakomány sót adományoz.
U. o. III. vol. l. 162.
1248-ban* IV. Béla Sáros, Eperjes, Cserepcsegei dézmákért, melyek az egri egyházhoz tartoztak, cserébe Deésaknán egy sóbányát ad, hogy innen a sót vámmentesen szárazon és vízen szállithassák Egerbe vagy bárhol eladhassák.
U. o. Dipl. T. 4. vol. 2. 19.
1310-ben* a deési Ágoston-szerzet részére minden szekértől két kősót ad I. Károly.
U. o. VIII. vol. I. 379.
1326-ban* Róbert Károly András erdélyi püspököt az itteni, széki, kolozsi és tordai sódézma élvezetében, melyet elődeitől kapott a püspökség adományba, újólag megerősíti, hogy vámmentesen árulhassa.
U. o. Dipl. Tom. VIII. vol. 3. 91–94. és Tört. Tár. 1889. 561. 584. l.
A deésaknai sóbánya alaprajza.
A deésaknai sóbánya üzemi térképe
2341433-ban* Zsigmond király a budai remete Pál rendjének évenként innen 300 frtot rendel kiadatni.
Torma gyüjt.
1614-ben* Orbai Székely János innen 300 kősót kapott a fejedelemtől.
7. Lib. Reg. fol. 120.
1659-ben* Barcsai Ákos a kolozsvári ev. ref. egyház és iskola számára 400 drb kősót adományoz, január 27-én Deésről kelt adománylevelében.*
Torma gyüjt.
Jakab E. Kolozsvár tört. 305–6. és 352. l.
1664 márczius 24-én és május 16-án Fogarason kelt adománylevelénél fogva* Apaffy Mihály fejedelem az Örvendi családnak, mely a balázsfalvi kastélyt birta, melyet a család nagyváradi Gyulai István által eladatott hozzátartozókkal együtt Bornemissza Anna fejedelemnének négy népes jobbágytelekért és az itteni aknából kiszolgáltatandó 6000 kősóért.
Másolat birtokomban.
1678-ban* Apaffy fejedelem a deési ev. ref. 2-ik pap részére évenként 200 drb kősót ad.
Deési ev. ref. egyház ltára.
1671-ben* a debreczeni ev. ref. iskola is részesült az itteni sóbányából sóadományban.
U. o.
1692-ben* a császár a deési, széki, kolozsi aknából az ország fenntartására 30 ezer kősót adományoz, az országgyűlés ennek eladásával Nagy Pált bízta meg s kivágatására 900 frtot szavazott.
Bethlen Miklós. Önéletirat II. k. 24. r.
A deési első pap 1000, az iskolamester 400 kősót kapott* innen, jelenleg 156 frtot kapnak sómegváltás fejében.
Deési egyház ltára.
A deésaknai ref. pap 500, az iskolamester 200 kősót élvezett, melyért ma 85 frtot kapnak.*
K. Gy. Tarlózás stb. 27. l.
1809-ben* az idevaló gör. kath. lelkész 200, a káplán 150 frtot kap sómegváltás czimén.
U. o.
1857-ben* az itteni aknára 205,000 mázsa kősó és 10,000 mázsa marhasó vettetett, az előző évben 124,609 m. kő- és 7465 mázsa marhasó kivágása és termelése rendeltetett el.
Pesti Napló 1857. 63., 215. sz.
A bánya tisztviselői.
Sóbányafőnökök: Hansch Sebestyén Jakab* kamaraisp. 1737. Nagykászonyi Kászonyi István 1747. Kadicsfalvi Török László 1751. Brunek Károly 1768. Dobokai Dobokai György 1771. Huber Lipót 1783. Predetics János 1785. Ausztel Antal 1788. Ruszbatzky Alajos 1791. Kézdipolyáni 235Vizi József 1795. Csikmádéfalvi Istvánffy Tamás 1805. Kolmb József 1814. Czakó János 1821. Herényi Manó 1824–52. Ferenczy Antal 1861. Téglási Károly 1871. Münstermann Frigyes 1876. Sváiczer Sándor 1898. Herepei Árpád 1898 óta. „Deésaknai sóbányászai” czímen czikkeket írt a Bányászati Lapokba.*
Deési Szent Ferencz szerzet ltára.
XXIV. évi folyama 13. l.
Deésaknai sóbánya bejárata.
Pénztárnokok: Kászonyi István 1743.* Dobokai György sóperczeptor 1770.* Vinkler Márton 1771. Voit Venczel 1791. Istvánffy Alajos 1795. Geiszler János 1826. Ludvig György 1832. Telekfalvi Karácsonyi Károly; szül. 1809 október 3-án Udvarhelyen, apja Samu, tanár, itt tanult 1831-ig, ekkor Szebenbe ment kincstári gyakornoknak, fél év mulva a selmeczi bányász-akadémia tanulója lett, 400 tanuló közt az elsők közt, 4 évi tanulása után a m.-újvári, 1836-ban az itt levő aknán volt gyakornok 1838-ig, s visszament előbbi helyére, hol jutalmat nyert. 1842-ben első bányatiszt, 1846-ban ellenőr, 1850-ben kolozsi h. bánya-nagy s 1852-ben szintén itt is h. bányanagy volt. Innen a fejedelem meghívására Oláhországba ment s az ottani bányák vezetője, főnöke lett. Többszörös kitüntetésben részesült. 1857-ben egy ottani bányát az 236árvízömléstől megmentett. Ez érdemeért egy arany napi díját kettőre emelte a fejedelem, újabb 8 évre felfogadta és 300 aranynyal jutalmazta meg. Kérelmére 30 fogolynak, kik a bánya megmentésénél közreműködtek, lábáról a lánczot levették, szabadokká lettek s belőlük ügyes mesterembereket képezett. 20 évet töltött Oláhországban s az összes ott levő bányatisztek az ő neveltjei. De nyugdíjban nem részesítették, visszatért Deésaknára 1873-ban s 1876-ig viselte a pénztári tisztet. Munkája: Istoriculu Salineloru din Románia. Bucuresci, 1870.* Albert György 1851. Hoffinger Bertalan 1862. Csengeri József 1869. Hankó János 1873. Szabó Endre 1898-ig, a pénztárnoki czím sótárnokira változtatott át 1893-ban.
Deési ref. egyház ltára.
U. o. Ez magát a Dobokai Dobokai családtól származtatja, kinek őse János neje Alexandrina, ettől György sóhivatalnok Deésaknán, neje Gelesti Borbála fiai Antal és György. Antalnak Dimén Borbálától József, neje Németi Teréztől fiai: Károly, Antal és József; Györgynek Halmágyi Borbálától gyermekei: 1. Borbála Istvánfi Tamásné, 2. Leopold, 3. József, neje Borsai és 4. Antal, ennek Tohus Károlinától gyermekei: Lujza, Ferencz, Jozefa. Kolozsvárt, 1848. Erd. Nevezet. család. 74 és 75. l.
Szinyei M. irók. V. k. 44. füz. 1006. l. Hazánk s a Külföld. 1865. 32. sz. arczképe jelent meg.
Bányamérnökök: Ruszbatzky Alajos 1788. Dohy József 1789. Gyöngyösy Károly 1853-ban volt előbb Karácsonyi Károly is. Gölner Károly 1853–77. Kremniczky Amand 1880. Herepei Árpád 1880–93. és Veres Gyula a jelenlegi 1893.
Ellenőrök: Vinkler Márton 1771. Vajda Miklós 1885. Mosóczy Sándor 1886 óta.
Orvosok: Róth Pál 1796. Miller Lipót 1824. Vajna Károly, Budai Mihály 1832-ben, ezek Deésen laktak. Mike József 1842. Murányi Károly 1859–61, Barta János 1873-ig s azóta Sinkovics Bálint.
Mázsamesterek: a fejérvári származású Técsi János 1771, Altmann Kristóf 1788. Dollinger Ádám, Szebeni Mihály 1789, Vojth Károly, Szász Ferencz 1795, Foith Venczel 1799, Horváth Ferencz 1824, Florika Ignácz 1830, Beder József 1851, Bogdánffy Antal és Dobokai József 1862, Székely János, Wagner József 1884, Hallomaschek Jaroszláv 1885, Váradi Elek, Tímár Zsigmond 1894, Novak Gusztáv után Sprung Károly jelenleg.*
Kovács Gyárfás. Tarlózás. 20. s köv. l. Deésakna monographiáját 1858. szpet. 13-án írta meg Torma József, kéziratban a bánahivatal levéltárába van letéve.
Udvarbirák: Klusch János 1771 előtt és ezután Klusch Lajos,* sóvágó biró: 1681-ben* Kőmives István, sóvágók kapitánya: 1789-ben* Hadnagy János.
Deési ref. leltár.
Torma gyüjt.
Deési ref. egyház ltára.
Tartománya: 1657-ben* Kötke. 1759-ben* Hollómező. 1770-ben* a Farkas család itteni része a fiskuséhoz csatoltatott. 1777-ben* Csicsó-Ujfalu. 1784-ben* Haragos Bogya deésaknai jobbágy. 1818-ban* Disznópatakán a Horváth- és Rácz-féle részt a fiskus kiváltván, ezek 5 237telkét ide csatolta. 1819-ben* Alsó-Szőcsről egy telek. 1820-ban* Boérfalváról 9 népes telek. 1829-ben* az idevaló provisorsághoz Semesnyéről egy telek tartozott.
Hodor. Dob. Esm. 737. l.
Torma gyüjt.
Erd. fisk. ltár.
U. o. XII. és főkormányszéki ltár.
U. o.
Erd. kancz. ltár.
Erd. fisk. ltár.
Erd. kancz. ltár
Erd. fiskl. ltár XII.
Egyházak, iskolák.
Plébánosa Miklós (de Esakna), 1332–37 közt* fizetett 3 lat ezüstöt. Másodízben* 12 garast. Harmadizben* 8 garast. Negyedízben (de Kakna) 6 garast.* Ötödizben* 6 garast.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 98. l.
U. o. 104.
U. o. 109.
U. o. 114.
U. o. 122.
1508-ban* plébánosa emlittetik.
Gyf. káptalan ltára.
A reformatio korán meghonosodott s követte Luther és Kálvin nézetét, midőn Deésakna 1570 körül a Hagymási Kristóf unitár. főúr kezére kerül, unitáriussá lesz, ki iskolát építtetett s tanitó s pap fizetéséről gondoskodik.*
Uzoni. Hist. Eccl. Unitár. II. 236–241. stb. l.
1618–1821 közt az unitárius vallásról az ev. ref. egyház kebelébe tér.*
Ker. Magv. 1886. évf. 6. füz. 389. l. Unitár. vall. közönség ltára L. VI. nr. 13. Kolozsvár.
Temploma, hagyomány szerint, a „Puszta templom dűlőben” egykor létezett, de a nagy tatárjáráskor feldúlt Szt-Péterről nevezett templom romjaiból épült, még a XVI-ik század elején góth ízlésben s egykor igen szép templom lehetett, többszöri újításon menvén át, régi alakját csaknem elvesztette. A szentély északi oldalán ma is épségben látható a falban lombdíszes s góth stylu fülke (tabernaculum) e felirattal: J. N. R. I. 1543.
A nyugati falán belől 1675 évszám olvasható, a mi megújítás idejét jelentheti. Megújittatott 1749-ben, mely alkalommal e czélra gr. Teleki Ádám 40 frtot és 20 veder bort, Borsos Samu két kőlábat építtetett, Varga György pedig az asztalát készíttette.
Egyik felirata azt mondja: „Ezen templom déli falát egészen s fundamentumát a papi széknek s háta megett két kőláb közt, széjjel repedt templomfalát hasonlólag rakatta állandólag ecclesia költségével személyes jelenlétével építtette szorgalmatos főcurator Alsó Miklós 1823.” Ekkor építtették a borított székek egy részét.
Egy más felirat szerint: „Ez a kar az aknai becsületes tanácsbeliek költségével renováltatott Butyka Ferencz ő kigyelme biróságában anno 1764 in novembri” és Ez újabb kart in anno 1756-btm dobolyi 238mester ő Kegyelme csináltatta, akkor maga költségével, most renovaltatott 1764-ben.
A mennyezet 1779-ben készült.
Vagyona: 1863-ban két zsellér házastelek, egy bolt s temető, a pap és iskolamesteri telken kivül s több külsőség. Jelenleg (1898-ban) összes ingatlana 107 h. 284 öl szántó, kaszáló, kert szőlő, legelő.
Kegyhagyományok: Csonka Borbála Várady Zsigmondné* 1724-ben 50 frt. Nemes Mihály és neje 1728-ban 24 frt. Bertalan György 1745-ben 6 m frt. Deési Kádár István egy nyil szőlőt s gyümölcsöst a deési Cziczhegyen 1773-ban és 1779-ben 600 mfrtot, hogy kamatját a lelkész élvezze. 1776-ban a deésaknai tanács egy erdőt, 1777-ben a fejér kútnál egy drb bokros földet; Ferencz Kata Buzás Istvánné 1791-ben egy kaszálót. 1802-ben* deési Kádár Mózes az idevaló, deési és somkereki egyház részére 8000 frtot hagyományozott. Horváth Jánosné a komlósdi nyilját 1812-ben.
Deési ev. ref. ltár.
Megyei ltár selejt. 102. sz.
Dobolyi Mózes a pap számára 1790-ben 4 szekér szénára való rétet. Vass György a Hársasban 1791-ben egy földet, melynek nagy része kaszáló. Kapronczai Dániel 1809-ben 198 frtot. Gr. Teleki Juliánna 1818-ban 500 frtot, hogy a pap fizetésére járjon kamatja (a főtanács kezeli).
Borsos György 400 frtot hagy, fele a tanitó, fele a pap részére. Varga Mihály György egy nyil vesszős helyet a Körösszegen 1832. Butyka György 1847-ben a romladozó templom építésére 135 frtot s 1851-ben neje egy házat a lelkész számára, azonban 1860-ban megváltoztatván intézkedését, a ház helyett 80 frtot adott, melynek fele a lelkész, fele az ekklézsiának kamatoz.
Kun Beniámin 1860-ban egy drb szőlőt iskolai jutalomkönyvekre.*
Almási S. A deési ev. ref. egyházkerület tört. statisztikai leirás. Kézirat az esp. egyh. ltár 131. és köv. l.
A lelkésznek a múlt század elején borból, búzából, minden kalászos gabonából quartája járt, mely 1863-ban* váltatott meg, kamatja 69 frt 58 kr. s ezen kivül az isten sava pénze, a várostól tűzifa s minden családtól 40 pénz, az özvegyek felét fizették, esketés 25 pénz. 1857-ben állapíttatott meg a fizetés, melyhez járul 2 heti korcsmajog kötvényének 400 frtnak kamatja.
Urb. Wes. 207. l.
1857-ben egész és félbér fizetők száma: 176. Anya- és jegyzőkönyvet 1772 óta vezet.
239Részletes (partialis) zsinatokat tartottak itt az egyházkerületbeliek: 1683, 1686-ban két ízben, 1691-ben kétszer, 1692, 1697, 1700, 1703, 1713, 1716, 1720, 1727, 1732, 1738, 1753, 1796-ban. Szabó Ádám és Fosztó Béni esperességük alatt többnyire itt tartotta a deési egyházkerület közgyűlését.
Urasztali készleteket adományoztak: Szathináry Mihály, keresztelő ónkannát 1724. Aranyozott ezüst kelyhet felirattal: megújittatta Kaján Márton, melyhez Varga Mihály kurátor is egy aranyat adván hozzá 1728-ban. Szászczegői Balog György és hites társa Szacsvay Éva értékes fehérnemüket 1779-ben. Van két harangja, egyik góth betűkkel, a másik újabb öntésü.*
Almási. A deési ev. ref. egyházkerület tört. statistikai leírás. Kézirat az esp. egyh. ltár 131. s köv. l.
Lelkészei: Szentmargitai Márton Aknaensis ecclesia Ministri 1615.* Dobay György 1617-ben.* Kodon Nagy Márton.* Ikafalvi Péter 1682. Sárréti István 1685. Zalányi Sámuel 1685-től 1707-ig. Pávai Mihály 1713–19-ig. Szentmiklósi György 1719–23-ig. Hunyadi Márton 1724. Szilágyi Mihály 1724–68. Tholdi István 1768–76. Fosztó Béni 1776. 1796-tól esperes, 1817-ig. Szabó Ádám 1818, 1832-től 1849-ig esperes. Szabó Sándor 1849–78-ig. Ezen innen jelenlegi pap Veres Károly.
E. F. L. XVII 1/2 44 C. Ez még unitárius pap lehetett.
Torma gyüjt. ref. papnak írja.
Ev. ref. lelkész nemeslevelét Szent-Margitán, 1671 febr. 19-én hirdették ki Gál Márton bálv.-váraljai lelkészével együtt. Megyei jkönyv.
Ev. ref. iskolája a legrégibb feljegyzés szerint a templom déli részén állott. A tanulók a syntaxist vagy a mostani III. gymn. osztálynak megfelelő latin anyagot is tanulták. A negyvenes években téli és nyári tanfolyam volt s kétszer adtak vizsgát.
A tanitók fizetéséhez az államkincstár, a város s az egyház is hozzájárult.
Jóltevője: Borsos György 1820-beli és Kun Béni 1860-ban tett alapítványával.
Iskolamesterei, rektorai 1670-től ismeretesek.*
Ezeket s az iskola tört. l. a Tanügyi monographiámban 249–256. l.
Róm. kath. egyházközség.
1712-ben kelti életre Verner Konrád deési Szent Ferencz-rendü szerzetes itt és Széken, miért 200 frtot és lótartásra 12 köböl zabot kapott.
A sóhivatalnak Deésről ide való átköltözése folytán 1751-ben Kadics-falvi Török László kamaraispán Mária Terézia parancsára a Boldogságos 240 Szűz Mária tiszteletére királyi költségen kőtemplomot építtetett s ellátta egy oltárral és két haranggal. 1777-ig a deési Szent Ferencz-rendi atyák szolgáltak be.
Anya- s jegyzőkönyvet 1770 és 1771 óta vezet.* 1768-ban* a bányanagy gondnok esztelneki Vas Pálné, Zilahi máskép Szántó Erzsébet s ezek utódaitól Vass György és Évától káposztásszentmiklósi Borsos Józsefnétől a pap és iskola részére házastelket vásárol a kincstár terhére.
Sárosi János kimutatás birtokomban.
Egyházi ltár.
1776-ban* a város a Péntek felé való fordulóban a Kis Lapuhos nevű helyben egy darab erdőt ad az egyház számára, a külső Zséden Kis Lapuhos bércze, kepelyes lovak itató kútja és Köteles István fekvősége közt. A következő évben még egy jókora darabbal szaporítja, mivel az adott rész igen szakadásos volt.*
Róm. kath. egyház levéltára.
U. o. és Acta episc. nr. 669.
1777-ben* a városi tanács a Fejérkútnál egy nyíl bokros helyet ad, melynek szélessége 20 araszos rúddal 10 rúd, Váradi György, Balog Márton és az ev. ref. egyház fekvősége közt.
Egyházi ltár.
1828-ban plébánia lesz az eddigi kápláni egyházból s világi papok lelkészkednek.
1847-ben* Novak a Bogdánffy-féle nagyaji (Nagyalj) erdőt vásárolja meg s így mai birtoka 71 hold 317 öl.
U. o.
Kamarai káplánok, Szent Ferencz-rendű szerzetből: Csedő László 1770, Bartalis István 1771, Virsching Crescens, Erős Timó, Révész Lajos 1772–76. Botár János 1776. Boldizsár Farkas 1779. Kelemen Mansvét 1780. Neihárdt Szaniszló 1783. Csedő Pál 1790. Bodó Sebestyén, Madár József 1795. Kánya Faustin 1806. Miklósi Mansvét 1809. Gáspár Pál 1814, Balog Ágoston 1819. Kleberg Kerubin 1826.*
Sárosy János kimutatása 1840-ből.
Plébánosok (világiak): Hodor István 1826. Sebestyén Antal 1831. Sárosy János 1840–. Tamássy Márton 1842–. Karácsonyi János 1849–. Antalfy Ferencz 1852–, ezután megint szerzetesek lelkészkednek 1862–63-ig; Demeter András 1863–64. Kozma Simon 1864– 65. Benkő Pál 1865–69. Lőrincz Károly 1869–70. Lőrincz Ferencz 1870–72. Szélyes Ferencz 1872–73. Imecs Dani 1873–75. Szerzetesek 1875–77-ig. Katona György 1877–82. Kovács Gyárfás 1882– 84. Duha Ödön 1887-ig. Sorbán Endre 1891-ig. Dóczi Endre 1893-ig. A következő évben megint a szerzetesek szolgáltak be.* Jelenlegi plébánosa Kovács Gyárfás, Kovács Dániel és Győrffy Zsuzsa fia. Csik-Csatószegen 241szül. 1852 április 22-én. Tanulmányait Gyula-Fehérvárt kezdette és végezte. 1877-ben misés pappá szenteltetett föl. Több helyt káplánkodott. Cs.-Somlyón egy évig volt tanár. 1882-ben itt lett rendes lelkész, 1884-ben Topánfalvára ment, honnan 1894-ben került vissza. Költeményeket s hírlapi czikkeket írt több lapba. Szolnok-Dobokának rendes munkatársa. Önálló művei: Bányavidéki róm. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosújvár, 1897. Tarlózás Deésakna bányanagyközség múltja és jelenéből. Deés, 1897. Mikolai máskép a kolozsvári csodatevő szent szűz kegyképének történeti vázlata. Szamosújvár, 1898. Kath. Búcsújáró. u. o. 1898-ban. Számos czikke jelent meg az Aranyos-Vidék és Szolnok-Doboka stb. vidéki lapokban. A Gyula-Fehérvárt megjelenő Közművelődés éveken át hoz tőle egyháztörténeti dolgozatokat, jelenleg Szolnok-Dobokavármegye róm. kath. egyházait tárgyalja.
Kovács Gy. Tarlózás 35. l.
Iskolája Mária Terézia idejében a kincstár vásárolta telken nyílt meg, a város adta a tűzifát, de úgy ez, mint az ev. re f. iskola az állami iskola felállitásával megszűnt 1875-ben.
Gör. kath. egyház.
1706 körül keletkezhetett.* Egyik temploma a főangyalokról van elnevezve a község délnyugati, a más a Szent-György vitéz és martyr tiszteletére 1776-ban épült.
Istorie Besericei Romanesci unita cu Roma. 1884. Gráma V. Sándor. 87., 88. l. és Kovács Gyárfás. Tarlózás 39., 40. l.
1809-ben a kincstár a plébánosnak 200, káplánjának 150 frtot ad sómegváltás fejében, jelenleg 315 és 215 frtra megy. A templomépitkezésben is segítségére volt. Fekvősége 29 hold 1553 öl. A város 1784-ben erdőt s megelőzőleg szántót s kaszálót szakított ki a községi birtokból számukra.*
Megyei ltár.
Lelkészei: Sándor József plébános, alatta többen káplánoskodtak 1835-ig. Marián Tamás 1835-től 59-ig. Csipe Anatolius 1859–94. Káplánja jelenleg is működő Pap Máté, plébánosa Marosán Ágoston 1895 óta.*
Kovács Gy. Tartlózás 41.
Iskoláját még a jelen század első felében létesítette s tartja fenn.
Az állami iskola az ev. ref. egyháztól kibérelt helyiségben nyílt meg 1875-ben* három tanitóval. Jelenleg egy férfi s nő tanitó van alkalmazva, Wiedman Gizella Mosóczyné s az igazgató Borka Alajos.
20441/75. v. közokt. m. sz. IX. 2.
242Hajdani lakosai, feltevésünk szerint, szlávok. Ezt látszik bizonyítani ősi Ocana=akna neve, mely üreget, bányát s Brányistye hegy, mely hegytorkolatot, völgyet jelent. Ezek a honfoglalókkal együtt képezték a helység lakóit.
II. Endre király alatt zsidók és szaracaenok müveltették a bányákat, a hagyomány nekik tulajdonítja a Várhegyen fa- és földhányással övedzett várukat s ez alatt levő zsidókút ásatását.
Az Árpádok alatt s azután is szász, teuton lakosai Mátyás király idejében magyarokká lettek.
1602–3 közt Básta pusztította helység lakói megkevesedvén, idővel a fejedelmek alatt új települőkkel szaporodik, de a XVII-ik század második felében s főleg midőn a német teszi kezét hazánkra, nagy mértékben románság költözik be, melynek beözönlése folyton tart; a XVIII-ik században pártoltatva a kamarai tisztektől, sóvágásra alkalmaztatnak. A tanács 4 drb arany lefizetésével nehezítette meg a községbe való lépést 1845-ben.*
Esmeretek, utasitások, jkönyve 5. l. városi ltár és Kovács. Tarlózás. 40., 56. köv. l. és megyei ltár percsomag.
1690-ben* a tatárok beütvén, Deésaknát kirabolták s többek közt Szilágyi Zsófi férjét, sőt tán fiát is elrabolták, egész Somlyóig, Váradig ment utána, hogy kiválthassa, mint vallja, de a tatárok nem adták vissza.
Deési egyházkerületi jkönyv.
1848 tavaszán* az uniónak egyik buzgó ellenese innen került ki.
Kádár J. Belső-Szolnok és Dobokavármegye tört. 1848–49-ben.
Nemzetőrséget szerveznek 40–50 tagból. Parancsnoka Jancsó Mihály, utóbb Kőmives Iván. Tanitójuk Törpényi Pál kiszolgált őrmester. A bányatisztek s lakosok ékszereiket s pénzt áldoznak a haza oltárára.*
U. o. 181., 193.
Ez év őszén a Bátorsági bizottsági vagy honvédelmi bizottságot alakítják meg.
Katona Miklós, ki Deést elfoglalta, seregének egy részét ide telepiti. November 24-én Urbán osztrák zsoldosai megrohanják. Felszegi Mihály és Szabó József magyarokat agyonlövik; a Maróthy-féle csapat nemzetőrei közül 13-at gyilkolnak meg.*
Az állami iskola tulajdonát képező helyen vannak eltemetve. Kovács. Tarlózás. 63. l.
1769-ben* a katonai kormány a katonaság számára kórház felállitását rendeli.
Megyei levéltár selejt. 152. szám.
1799-ben* fazekas társaság áll fenn.
U. o. 54. szám.
1809-ben* a Deésre rendelt lovasezred egy része itt helyeztetik el.
U. o. 116. sz.
2431863-ban* innen Oláh-Péntekig az útvonalat kijelölik megcsináltatás végett.
Megyei ltár selejt. 116. sz.
1866-ban* kolera ütött ki.
U. o. 2608.
Éghajlata egészséges, gyümölcsnek, szőlőnek s gabonának kedvező. Lakói jobbára bányamunkások, de vannak ácsok, kőmivesek is, a nagy rész földmiveléssel foglalkozik.
Házaikat, gazdasági épületeiket fából, paticsból építik, szalmával fedik, újabban kőből zsindelyfedéllel építkeznek. A kincstári kőépületek mintegy városias jelleget kölcsönöznek Deés-Aknának.
Határát 1771-ben* a főkormányszék három fordulóra rendelte felosztani. 1750-beli* összeírás szerint határa szaggatott, eléggé termő.
U. o. 174. sz.
Erd. főkormányszéki levéltár.
Keresetforrásuk a sóvágás és szállitás, melyet Somlyóra fuvaroznak, más része a föld termékeiből tartja fenn magát s termékeit a szomszédos Deésen és Szamosujvár heti és országos vásárain árusítja el.
Határa két fordulós és többnyire 6 ökörrel szántanak, trágyázva nincs s a magasabb helyeken nem is szoktak. Őszi, tavaszi vetésre egyaránt alkalmas. Közép termésben egy köböl vetésből hét kalangya terem, kalangyája 1 1/2 véka szemmel fizet. Szőlője van, a must vedre 17 kr. Erdeje elegendő. Legelője elég nagy, de a sószállitók évenként le szokták legeltetni. Szénát fordulónként csinálnak.
Kertek, gyümölcsösök évi jövedelme 6 frt, mivelés és adó alatt lévő szántója 438 és 1/4 köböl, ebből őszi búza alá vetett 345 köblöt, tavaszit 87 1/2 köblöt, köles és törökbúza lett 26 köböl, szénája 282 1/3 szekérrel; malom jövedelme 3 frt.
Van 388 jármas marha, ló, 184 tehén, 31 bornyú, csikó, 397 juh, 216 sertés, 79 méhköpű.
Adója 1749-ben 473 frt 16 1/2 kr. Mesteremberek: 2 csizmadia, 3 fazekas és 1 kovács.
Jelenleg határa tagositott, közepes minőségű, jó mivelés mellett közép termést ad, terem mindenféle gabonát.
Jó vizet a Szász-, Zsidó-, Logyin-kutak és a Szakadás csorgó szolgáltatja.
Tűzoltó-egylete 1886-ban alakult, vezetője Mosóczy Sándor.
Vásárjogát, mint láttuk, 1475-ben kapta, 1775-ben Mária Terézia idejében újólag megnyerte, de a főkormányszék 1780 ápril 16-án 1214. sz. alatt visszavonta.
244Sóőrlő malma gőzerőre berendezve, a Deési Hitelbank tulajdona.
Épületnek való köve bőven és jó minőségű. Kereskedése kettő, vendéglője egy, a község tulajdona.
Sósfürdőjét 1886. évben rendezték be.
Van postahivatala. Számos hírlap és folyóirat jár a községbe, főleg a bányahivatalnokok részére.
A sóbánya termékeit 1882-ben létesített szamosvölgyi vasút szárnyvonala szállitja, de azért közelben levő fuvarosok is naponként szoktak sót szállitani.
A városi tanács.
Deésakna előbb város, most nagyközség, oly jogokat élvezett, mint Kolozs, Szék és Torda. Ezt a főkormányszék is elismerte, 1805-ig a tanácsával egyenes összeköttetésben állott. 1804-ben, midőn az államútat a Szamosvölgyön Deés felé építeni kezdték, munkára szorították s ezután időszakonként kísérletet tett a vármegye, a főkormányszék utasítása folytán, Deésaknának hatalma alá hajtására.
1801-ben* a tanács napidíját állapítja meg az érd. főkormányszék, sőt 1772-ben* pénzbeli segélyben részesiti a várost.
Melléklet H. alatt a Felségfolyamodványhoz. Megyei ltár 739. sz.
Erd. főkormányszéki ltár 4450. sz.
1783-ban a sóvágók ügyét is a tanács intézte el, 1809-ben* is. Élt a jus gladii vagy pallosjoggal, tömlöczük nem lévén, Deésen tartották a rabokat s a deési hajdúkkal kisértették, kiknek útjait fizették, úgyszintén a bakót is, egy-egy működéseért 3–4 frttal.*
Melléklet I. alatt.
Melléklet K. és L. alatt.
Törvényhatósága körében 12 frtig ítélt, büntetett s végrehajtott. De ezen jogai azóta, mióta a deésiek szemesek lettek s ide is bebirni kezdettek, megváltoztak, ezek nemesek lévén, nem akartak a deésaknai tanács alatt állni s így lassanként a vármegye hatalma alá kerültek. 1820-ban kezdette a főispán a szolgabirót Aknára küldeni s ekkor a tanácsot feleskette s kijelentette, hogy ezután a deési járás szolgabirójától függenek, ez ellen folyton felebbezett s perelt a tanács, még 1848-ban is folyt a per, de ez év a kiváltságokat megszüntette.
E perben mondják el, hogy 1517-ig erdélyi vajda Hagymássy László idejéig Deéssel egy jogot élvezett, vele egy volt s ekkor különítették el Deés tanácsát Aknától.
1721-ig állott fenn vására, ekkor a deésiek mind ellene mondottak. 245Azt fejtvén fel, hogy ott alkalmatosabb a vásárlás, van piacza s az aknaiak vámmentesen árulhatnak; így mondottak le a keddi vásárról. A kiváltságos nemestől Deés nem is szedett vámot, de a többi lakosokat a 40-es években már vámolta.
A vármegye 1847-ben követelte, hogy a tisztség mellé adjanak ordinánczot, hogy a tisztek mellett postálkodjanak s a hivatalos leveleket vigyék, a vármegyei rabok mellé őröket adjanak; utak csináltatására hajtsák a szekeres és gyalog napszámosokat, a rettegi és deési kaszárnyák igazítására zsindelyezőket és kőmiveseket adni díj nélkül kényszeritik s midőn ezt a biró nem engedte, sőt jogaira hivatkozva, megtagadta, a börtönbe hurczolták s addig tartották ott, míg mindennek teljesítését ígérte. 1847-ben egy mezei hajdút küldött az alispán vassal a biró s nemesek hadnagyának a megye börtönébe való bevitelére.
A város legválogatottabb legényeit adják sóvágásra, sőt még Maros-Ujvárra is innen vittek, hogy az ottani új embereket megtanitsák a sóvágás mesterségre.
Ezek éjjel 4 órakor a jeladásra mennek a bányába s másnap 11 óráig dolgoznak. Ezek a városi közteherviselés alól felmentettek, ilyenek az éjjeli őrség, városi tizedesség, határ stb. utak, hidak csinálása, ezért egyenként a sókamara a városnak 2-2 frtot fizetett. 1847-ben 69 sóvágó volt s 28 ily özvegy.
Pecsétje közepén egy bányászcsákány, felette egy csillag. Körirata: P. DEES AKNAI COMUNITAS PECSÉTTYE. 1838.
A községi vagy városi birón kivül az ügyeket 1848 előtt a nemesek hadnagya intézte, meg volt főszónoka, főjegyzője, tanácsbeli tagjai s s esküdt közönsége 1848-ban is.
1848 febr. 3-tól fogva Pataki alispán teljesen a vármegye hatalma alá kényszeritette.*
L. a felséghez benyujtott folyamodványt és mellékleteit a megye ltárában.
Birák és tanácsa.
1298-ban* Póka. 1349-ben* Demeter fia András biró. 1353-ban* Lőrincz deák biró. 1359-ben* András a Demeter fia biró. 1427-ben* Sós Gergely. 1549-ban* Aknai Vajda Gergely biró. 1552-ben* Eördög István főbiró, Bartók Mihály sóvágó biró. 1572-ben* Csiszár Antal biró, Kozma Péter esküdt. 1579-ben* Csiszár Márton, Töky Imre esküdtek. 2461598-ban* Nagy István biró. 1607-ben* Nemes Balázs biró. 1681-ben* Fazakas András főbiró, Kőmives István sóbiró. 1716-ban Bertalan György; 1721-ben Pál Ferencz; 1735-ben Király András; 1754-ig Vargha György; 1755-ben Dobay Mózes; 1758-ban Vargha György; 1760-ban Olasz György; 1761-ben Albisi Samu; 1763-ban Farkas János; 1764-ben Batka Ferencz; 1766-ban Albisi S.; 1767-ben Fazakas János; 1768-ban Kibedi Samu; 1772-ben Kapronczay máskép Farkas János; 1773-ban Albisi S.; 1776-ban Czicziri András; 1777-ben Albisi S.; 1778-ban Czicziri András; 1779-ben Kibedi S.; 1781-ben Vargyasi János; 1782-ben Gyöngyösi Gábor; 1783-ban Kapronczay István; 1785-ben Albisi József; 1786-ban Mondschein János; 1788-ban Kibedi S. biró, Beke Dávid, Farkas János tanácsosok; 1791-ben Albisy József; 1792-ben Horváth Mihály; 1793-ban Kibedi Samu; 1797-ben Albisy J.; 1798-ban Szigyártó György; 1799-ben Vargha György; 1800-ban Kibedi S; 1801-ben Horváth Pál; 1802-ben Incze István; 1803-ban Vargha György; 1805-ben Incze István; 1806-ban Szigyártó Gy.; 1807-ben Kibedi S.; 1808-ban Görgényi Samu; 1809-ben Horváth Mihály; 1811-ben Görgényi S.; 1814-ben Vargha György; 1815-ben Károly József; 1816-ban Budai Mihály; 1817-ben Boér György; 1818-ban Horváth Samu; 1819-ben Károly József; 1820-ban Szigyártó Gy.; 1821-ben Pap György; 1822-ben Károly József; 1823-ban Albisi Ferencz; 1824-ben Szigethy János; 1825-ben Görgényi S.; 1828-ban Pap Antal; 1829-ben Ozsváth József; 1830-ban Butka János; 1831-ben Butka György; 1832-ben Budai Mihály; 1834-ben Ozsváth J.; 1836-ban Görgényi Samu; 1837-ben Tóth Mihály; 1839-ben Butyka Imre; 1842-ben Görgényi S.; 1843-ban Kupsa Konstantin; 1844-ben Görgényi S.; 1846-ban Lászlóffy Tódor; 1848-ban Vargha István; 1849-ben Lászlóffy Tivadar; 1850-ben Kőmives István; 1851-ben Hosszú János; 1852-ben Kőmives István; 1853-ban Ozsváth János; 1855-ben Kőmives István; 1855-ben Kőmives László; 1880 óta Gála Mihály.
Dl. 27829.
Deés v. ltára.
U. o.
Torma gyüjt.
U. o.
Km. Szolnok Int. M. 16.
E. Libri 7. Kemény pag. 75.
Deés város ltára.
Torma gyüjt.
Torma gyüjt.
Ex Libri 7. Kemény pagina 75.
Weér cs. ltára.
Jegyzők: Szigyártó máskép Deési Samu 1751 óta. Butka Ferencz 1755–. Dobai Mózes 1759–.* Butka Ferencz 1773–. Kibédi Samu 1790–. Budai Mihály 1793–. Butka Ferencz 1795–. Pál János 1802–. Butka György 1806–. Kisbuni Pap György 1819–. Harangozó József 1820–. Károly József 1821–. Létay János 1822–. Alsó Miklós 1827-. Ozsváth József 1828–. Alsó Miklós 1829–. Abrud-bányai Nagy Lajos 1836-ban nagy tevékenységet fejtett ki községe 247kiváltságának fenntartása érdekében, okleveleit összekereste, lemásolta s az utókor számára a levéltárban megőrizte, lévén a főjegyző egyúttal levéltáros is. Alsó Miklós 1850–. Orián József, Fekete András, Kun Bertalan 1851–. Ozsváth János 1852–. Kun Bertalan, Fekete András 1853–. Nagy Lajos, Kun Bertalan, Ferenczy Ferencz. 1855. Kupsa János, Kőmives Iván, Pap József, Bodor Sándor 1856–82 közt. Mika Sándor 1882–. Bálintffy Pál 1890–. Vajda Gyula 1892–.*
Deési ref. ltár.
L. részletesen Kovács Gyárfás. Tarlózás Deésakna bányanagyközség múltja és jelenéből. Deés, 1897.
Határhelyek: 1732-ben* Kismárjás, Felső-Börtőfölde, Sedény, Hanos, Kodoralj, Gyéreskút forrás, Szent-Péter oldal, Bibircze földek, Deáki, Kerekbércz, Borsóföld, Pakó füve, Hidegkút, Körösszeg, Cseres, Dömsög, Szakadás, Égető, Várhegy és Rompos szőlőhegyek.
E. F. L. III. 240. E.
1751-ben* Lókút, Kiskútszeri, Sövénykút, Fancsal, Biberke, Szakadás árka, Köves toroklat, Vasgyepü, Tógát, Gyéreskút, Szent-Péter oldal, Nagy Pál tója, Szakadás fara, Bádon vége, Lapuhás, Külsőséd, Alsó és Felső Mozgót, Nádoskút.
U. o. 239. Q.
1785-ben* Kis-Sármás, Kodor ajja, Szajkapatak, Gyreskút, Gallér far, másként Bucs, Bernád sziget, másként Usz rév, Broszkar, Kőris-szeg, Zsedény, Lapuhos, Fancsal hegy.
U. o. 239. XII 1/2 31. V.
1788-ban* Puszta szőlőhegy, Kövesd, hegy, Szent-Péterhegye.
U. o. XII. 15. T.
1864-ben* Deésakna határában egykor két helység Szentpéterfalva és Köves volt, melyek a tatár pusztítás idején elenyésztek. Később, mint praediumok, puszták 1343-ig Csicsóvárához tartoztak.* 1366-ban is* emlittetik Cuesd, mint terület. 1617 ápril 2-án* Deési Kádár István Kövesd nevű pusztáját, melyet neje Bodor Erzsébet jogán bir, s melynek határa a Szamostól a Péntek felől lefolyó patak árkáig tart, ennek Deés felől való felét adja Deés város közönségének legelőnek. Fejérkút, szántók, Rompos szőlőhegy, Várhegy, szőlő, Jármás szántók, Kodorály, a kodori határ alatt levő földrész, Békástó, Hársos, Bádon v. Badon erdő, Nagy kút, Kiskútszer, Nagy Zsédem, Kis Zsédem, lankás kaszálók. Kis Lapuhos, Nagy Lapuhos, kaszálók, Benkő Bük, erdő, Nagy és Kis Kőrisszeg erdős, kaszálók, Felső és Alsó Kövesd, hegyoldaluk, Komlósd, Tölgyes szél. Irtás, erdőrészek, Szakadás, erdőrész, Kis Kövesd, Medvevasgyépü, Fancsal szőlőhegyek, Kotyéczkút, erdőrész, Farr, domboldal, Kis tilalmas, egykor erdő, most zabföldek, Pusztatemplom, szántó, 248(egykor Szentpéterfalva helye, a Szentpéterhegy aljában, templom romjai e század elején még láthatók voltak), Szentpéterhegy, szőlő.
Pesti Frigyes gyüjt.
I. Lajos donationalisában 1345-ből: Praedium Szpeterfalva et Köves ad arcem nostram Csicsóiensem pertinentes quondam per tartaros devastatus etc.
Torma gyüjt.
Vármegyei tört. és etnograph. társ. múzeuma.
Fordulók 1898-ban: Deési forduló, Far, Hegyesdomb, Kis Kövesd, Szász kút, Szakadás, Komlosd, Kis- és Nagy-Körisszeg, Nagy- és Alsó-Kövesd, Erdő kút, Békástó, Rompos (Romlos?), Fejér kút, Nagy kút, Nagy Zseden.*
Határhelyeket l. Deésnél az előző időkből.
Lakossága: 1540 körül* van benne 40 kapu polgári osztályú lakossal, kik ugyanennyi házban laknak.
K. M. összeírás.
1750-ben* van itt 2 nemesi s egy ily özvegyi telek, 20 városi szabados, 147 sóvágó s egy ily özvegy, kik ugyanannyi házban laknak, 33 külsőség nélkül való zsellér, s 3 ily özvegy, összesen 36 házban, 25 kóborló, 2 ily özvegy, kiknek semmiök sincs és 26 birtokos. Öszszesen 200 telek és ugyanennyi lakóház.
Erd. főkormányszéki ltár.
1831-ben* város és faluként jegyezve 2004 lakossal.
Consignat. stat. 43. l.
1857-ben* Deésakna mezőváros lakossága: 1927, ebből 108 róm. kath., 1133 gör. kath., 3 ev. ágost, 676 ev. ref., egy unitárius és 6 zsidó.
Hiv. összeírás.
1886-ban gör. kath. 1137, róm. kath. 139, helv. hitv. 755, zsidó 30. Együtt 2061.
1891-ben 2196 lakosból 152 róm. kath., 1252 gör. kath., 1 gör. kel., 733 ev. ref., 14 lutheránus, 2 unitárius, 42 izraelita.
Adója 1748-ban* 425 frt 50 1/2 kr., a következő évben 473 frt 16 1/2 kr. 1898-ban 4527 frt 83 kr.
E. F. ltár.
