Dengeleg.
Dengeleg.
Nevének változatai: 1320-ban* Dengelegh. 1343-ban* Denguleg. 1616-ban* Dengeleg. Oláhul: Gyingyelug.*
Gr. Bethlen ltár.
Erd. Muz.
8. Lib. Reg. 176. és 198.
1831. Cons. stat. topogr. 43. l.
262A község nevét az ó szláv dlugu, delgu, lugu, leng, leg szóból magyarázzák, mely nyelvünkön hosszú bereknek felel meg. Még az Árpádok korában nyerte volna magyaros alakját; valószínű azonban, hogy a magyar döngölésböl származik a neve.
Először emlittetik 1244-ben* és 1246-ban* Dengelechvize és Dengeleghfölde. 1320-ban* Dengelegh néven.
Urkundbuch 65. 66. l.
Fejér. Cod. Dipl. T. 4. vol. 1. p. 409.
Gr. Bethlen ltár.
A Kis-Szamos balpartján sík téren fekvő község nyugati részén vonul el az országos államút, Deéstől 18·5 kilométerre a szamosújvári járásban fekszik.
Legelső birtokosa Csányi (Chani) Gela s fia Péter, ki itteni örökségét, melyet örökös jogon bir, többekkel együtt (Csán, Ceagold?) átadja a Szente Magocs nembeli Péternek, András, Simon, László, Lukács, Miksa, István és Dethkának, mert őt szűk időben kitartották.* Ezután azok voltak birtokosai, a kik Kérőt is birták, t. i. Csányi Máté fiai: István, Gábor és Illés, kik Kérőt 1293-ban* kapták adományba s talán ők is alapiták Dengeleget.
Urkundenbuch Siebenbürgens 65. 66. l. és Károlyi okltár.
U. o. 183. l.
1319-ben Talpas András csányi nemes birja. 1320-ban* egyik birtokosául Beke fia István van megnevezve, a ki egyúttal bálványosi várnagy is volt, 1343-ban Kérőt a Dengeleghiek adják el, kik valószinüleg a Csányiak utódai.
Gr. Bethlen ltár és Fejér Cod. VIII. vol. II. 279.
1343-ban* azon néhai István fia Jakab, részét, azaz Dengeleg harmadrészének felét Frátai Gálnak egy évre zálogba vetette.
Erd. Muz.
Dengeleg többi birtokosaiul 1343-ban* Dengelegi Mihály, András, Jakab, Miklós, János és Balázs emlittetnek. 1345-ben pedig* Dengelegi Gábor fia János és István fia András.*
Dl. 28902.
Dl. 28902.
Határa ekkor: keleten a Szamos, innen Kazatho alatt megy északra az út mellett, mely Dengelegtől Szent-Ivánba visz s egy másikhoz, mely Ormányból visz Szent-Ivánba s innen a Sósajvölgyhöz.
1346-ban Dengeleg birtokosai voltak Csányi János és Miklós, kiket gonoszságaikért felakasztottak.*
Torma gyüjt.
1381-ben* Dengelegi Bertalan emlittetik.
Gr. Bethlen ltár.
U. o.
Gr. Bánffy ltár 68. nr. 1.
Gr. Teleki ltár.
1399-ben* Dengelegi András fia István itteni részét Dengelegi Demeter fia Mihálynak adományozza.
Besztercze város ltára.
1434-ben* Dengelegi Péter.
Nemzeti Muzeum.
2631439-ben* Albert király Dengeleget néhai Dengelegi Péter magvaszakadtával Kecseti Gergely fiainak Agmánd Péter Erzsébet királyné alkanczellárának és doktornak, Andrásnak és Jánosnak adományozta oda.
Dl. 27871–73.
Ellentmondtak azonban Dengelegi Zsigmond és Jakab, Frátai Gergely,* Csucsi Miklós, továbbá Toki Erzsébet (özvegy Teke Bereczkné) és fiai Teke György és István s leányai Erzsébet Szilkereki Gebárt Miklósné, Anna Budai Balázsné és Veronika Szentpéteri Miklósné. Az ebből keletkezett perből, azon vizsgálat folytán, melyet Losonczi Dezső Csicsóvárából, mint Erdély vajdája keltezve kiadott, kitűnvén, hogy azon Dengelegi Demeter fia Mihály fiai Zsigmond és Jakab itteni ősi birtokosok voltak,* ennek folytán a Kecsetiek Dengelegi Mihály fiait* eddigi birtokukban meghagyták.
Ezek az ellenmondás alkalmával Dengeleghez való jogukat azért nem tudták kimutatni, mert ezeket a parasztlázadás (1437) alkalmával elvesztették.
Dl. 29074.
Gr. Bánffy ltár fasc. 68. nr. 7–11.
1440-ben* Dobokai Imre fia János, Szűkereki István leánya Szentiványi György özvegye és fia Albert, úgyszintén Dengelegi Miklós leánya Margit s fia László és Miklós Dengelegi Demeter fia Mihályt, leányai: Margitot és Katát, fiát Zsigmondot Dengelegtől s ennek elidegenítésétől tiltják.
Dl. 29076.
1440-ben* Dengelegi Péter özvegye Margitot férje birtokából Dengelegi Zsigmond és Jakab kifizetik.
Besztercze város ltára.
1440-ben* Dobokavármegye néhai Dengelegi Miklós leánya Agata Dobokai Jánosné részére – Kecseti Péter váczi püspök, királyné kanczelláriusának tisztje Gál is emlittetik,* – tanuvallatással igazolta, hogy Dengeleg a női ágat is joggal megilleti.
Dl. 29077.
Nemz. Múz. ltára.
1442-ben* a perlekedő leányági utódok már meg is osztoztak Dengeleg fölött, mely szerint az egyik fele a következőknek jutott: Dengelegi Demeter fia Mihály fiának Zsigmond, Jakab és Bálintnak s leányának Margitnak Csucsi Miklósnénak, valamint Frátai Gergely s gyermekeinek Bálint és Czecziliának, Galaczi Lászlónak s gyermekei János és Annának s végül Faragói Jánosnak; míg másik fele: Dengelegi Miklós leányának Margitnak, Dobokai János nejének s fiaiknak Dobokai László, Miklós és Simonnak, valamint Sombori Jánosnak és nejének Szilkereki István leányának Katalinnak jutott.
Gr. Bánffy ltára fasc. 68. nr. 5. és Km. prot ab. 114.
1449-ben* Dengelegi Zsigmond és Jakab a Kecsetiek emberei részéről folytonos hatalmaskodásoknak voltak kitéve. Nevezetesen 1450-ben 264is egy jobbágyát Kecseti László az ő házából kivitte s a magáéba telepitette s a jobbágyházat is magáénak foglalta s egyéb károkat is okozott, ez és a következők miatt 50 arany forintnál több kárt szenvedett. István nevű jobbágyát felesége és 6 gyermekével elvitte s két jobbágya Bonczhidi Márton és János fiával Szentiványi Pétertől a megürült telekre jönni miatta nem mertek s e miatt házai pusztán maradva, elpusztultak. A múlt nyáron, midőn kaszáltatott, Kecseti László a tisztjével hozzá ment s gyalázó szavakkal illette s a széna elvitelét megtiltotta; közelebbről, midőn a Zsigmond leánya halva feküdt, oda ment Kecseti László az ő házahoz és minden jobbágyának megtiltotta, hogy a temetésre ne menjenek, sírt ássanak, se fát a sirhoz ne adjanak. Ezt a vajda parancsára megvizsgálták s igaznak találták.
Km. prot. C. 74. és gr. Bánffy ltára 68. nr. 6.
1458-ban* birtokosa Kecseti László s neje Anna Farnosi Veres Dénes leánya.
Km. prot. C. 27.
1459-ben* Mátyás király Dengeleget Bánffy Dezső fiainak Lászlónak és Zsigmondnak adományozza.
Nemz. Múz.
1468-ban* Mátyás király Kecseti Lászlótól Dengeleget hűtlenség czímén elkobozván, azt Szentgyörgyi Erdélyi Andrásnak, Benedeknek, Péternek és Pálnak adományozza.
Dl. 26410–11., 27334., 27918.
1468-ban* Rápolti Gotthárd gyulafehérvári prépost s nagybányai lelkész és testvére György között egyrészről, másrészről pedig Szentgyörgyi Erdélyi András, Péter és Pál közt folyt perben a felek oly módon egyeznek meg, hogy Erdélyi András és testvérei egész Dengeleg falut a Rápoltiaknak engedik át.
Km. prot. f. 56. és Dl. 27503.
1470-ben* Mátyás király néhai Kecseti Lászlónak adományozott itteni részét, melyet hűtlensége miatt elvesztvén, Rápolthi György és testvére Gotthárd erd. prépostnak adományozta, de ennek halála és György magvaszakadtával a királyra visszaszállván, Rhédey Pál fia János erdélyi alvajdának adományozza.
Gróf Rhédey ltára.
1471-ben* Kecseti László özvegye s fiai Kecseti Leusták, László és Miklós Rápolti Gotthárd prépostot és Rápolti Györgyöt itteni részüktől tiltják.
Km. prot. f. 97.
1473-ban* Rápolti Péter fia György Kecseti András fia László özvegyének és fiának Lászlónak 200 frtért egész Dengeleget átengedi, de minthogy azt neki lefizetni nem tudták, ez összeg fejében Dengelegnek fele részét zálogképen Rápolti kezénél hagyják.
U. o. 116.
2651473-ban* néhai Kecseti László özvegye és fia László Dengeleg fele részébe igtattatnak.
Dl. 28929. és 27349.
1481-ben* Kecseti László fia László 2 itteni jobbágytelkét (Tóth Mihály, Szilágyi Tamás) Dengelegi Zsigmond fiának Tamásnak adja oda.
Dl. 27942.
1490-ben* Kecseti László kötelezi magát, hogy nővérének Eufrozinának Szilvási Kristófnénak e birtokból az őt megillető részt ki fogja adni.
Dl. 30919.
1524-ben* Szilvási Máté itteni részét Kecseti Balázs és Bethleni Elek gondozására bízza.
Km. prot. R. 108.
1535-ben* János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti, melyet* Podvinyai Páltól birnak zálogban.
Km. Doboka K. 21.
Gyf. kápt. Misc. III. fas. 1. nr. 17.
1541-ben* a tordai országgyűlésen egyfelől Majlád István, másfelől Bornemisza Boldizsár s Horváth Ferencz közt létrejött egyezség szerint Horváth Ferencz az Iklód-Szent-Ivánhoz foglalt Dengeleg és Hesdát birtokokban továbbra is meghagyatik.
Szilágyi S. Erd. országgyülési emlék I. 66.
1555-ben* Kecseti Menyhárt 20 jtelkét Kendi Ferencz erdélyi vajdának adományozza, a melyet Kendi most is néhai Podvinyai Páltól bir zálogban.
Km. prot. Izab. Reg. 109.
1555-ben* Kendi Ferencz néhai Podvinyai Pálnak nála zálogban lévő itteni részét fiának Lázárnak visszaereszti.
Gyf. kápt. Div. Cott. II. fasc. 4. nr. 69.
1555-ben* Ferdinánd király hűtlenség bélyegén jószágvesztésre itélt Kecseti Menyhért itteni részét Nádasdy Tamás nádornak adományozza.
Lib. reg. II. 162. és Transil. Fasc. I. nr. 52.
1570-ben* Kendi Sándor itteni részét feleségének, néhai Bánffy Mihálynak Bojnicsics (Bwnychytt) Katalintól való leányának Fruzsinának hagyományozza.
Gyf. kápt. div. Cott. I. fasc. 5. nr. 55.
1572-ben* az itteni részjavakba Kendi Sándort beigtatják.
Idézve Torma által Fragm. T. 4. p. 186.
1572-ben* Lipthay Miklós azon részét, melyet Sólyomkői Ördög Jánostól váltott magához, Alparéti Radák Lászlónak veti zálogba.
Gyf. kápt. Szathmár. fasc. 2. nr. 52.
1576-ban* Báthory István fejedelem a hűtlenségbe esett Radák Lászlónak itteni részét, mivel a Békés táborában Szt-Pálnál ellene harczolt német és magyar seregekkel s őket buzdította, 1571-ben a kolozsvári országgyűlésen hűtlenség bélyegén birtokát elvesztvén, Kendy Sándornak adományozza, ki iránta hűséggel volt s őt a török udvarhoz is követségbe küldötte.
Gyf. kápt. Div. Cott. II. fasc. 3. nr. 13.
266Dengelegen a Toldalagiak a következő családfa alapján birnak Torma József szerint:
Zsófi, Némai Vajda Jánosné Vajda Borbála Haranglábi Jánosné Zsigmond † András Göcs Sára Mária, Naláczi Lajosné Sára, Barcsai Gergelyné Ágnes, Bánffy Dénesné Ágnes, Eszterházi Jánosné, kinek van 8 öröksége György Székely Borbála Borbála, Köpecziné † Zsuzsánna, Aporné † György, gr. Lázár Anna Zsuzsánna Druzsi 1587 Toldalagi Ferencz Frátai Klára 1624. János, Gyerőffy Borbála 1623. Ferencz Apaffy Kata János, 2-dik neje Kapi Johanna György Almády Anna Krisztina Szabó Józsefné Szabó Gábor neje Sándor? Ferencz neje Apor? van két telke Ferenc Fruzsina Tamásfalvi Vitéz Lászlóné Ugron Kata Makrai Péterné Ferencz 1730. Alvinczi Krisztina Zsuzsánna Salánki Samuné Salánki József Csikos Kata Kata, Balog Ferenczné van 4 telke Macskási Péterné Magdolna Vitéz Fer.-né Wass Ádámné Dániel Miklós Tamás Kata, Nemes Györgyné József, Hatfaludi Anna Kata, Beteg Gáborné József Sándor, neje Hatfaludi? Ferencz G… Aloizia, van 2 tlk. – Majthényi 1624. Toldalagi Klára György, berenczhidi Huszár Borb. György, Nemes Judit, a Tamás leánya Ilona, galgói Rácz Péterné Rácz Mária Kászoni Sándorné Eszter † 1. Torma Kristófné Borbála, Torczkai Jánosné István Kapi Borbála János Petki Sára Boldizsár Serédi Klára János Pirinyi Róza Gáspár Béldi Kata Teréz Eperjesi Jánosné János Simon Jozefa János Károly, neje Szentmiklósi leány, van 2 öröksége Mária, Bethlen Gergelyné Klára gr. Bánffyné Antal, Dániel Jozefa Antal Kornis Éva Rozália Kétheli Józsefné László, Kolumbán Éva, Kövér Lajosné Zsuzsa, Balog Lászlóné Juli, Rácz Ádámné József Juli, Balog Jánosné Zsófi, 1. Hatfaludi Józsefné 2-or Hatfaludi Ferenczné.
2671577-ben* Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
Gyf. kápt. Cent. C. 86, 92.
1578-ban* Tötöri Balázs és Olnoki Pósa Péter Kendy Sándort Kccseti Lászlónak itteni részétől tiltják.
Km. prot. 1578. 37.
1578 körül* Sólyomkői Menyhárt Péter többek közt az itteni dézmát nyerte a fejedelemtől.
Torma idézete szerint Lib. Reg. 1. p. 201–208.
1578-ban* Kecseti István,* Dengelegi Tamás leánya Klára Nagy Benedekné s ennek leánya Anna Aknai Györgyné, kinek leánya Kata Toldalagi Andrásné, kinek fia Toldalagi Ferencz, annak Székely, ennek Stibur nevű idevaló megbízottai emlittetnek Kendy Sándor beigtatása alkalmával.
Gyf. kápt. div. Cott. II. fasc. 4. nr. 34. és Cent. C. 94.
Torma gyüjt.
1583-ban* itteni birtokosok nemes Menyhárt Péter, László, István, Gáspár és Szerafin.
Lib. Reg. I. Sig. Báthory 84.
1585-ben* Kendy Sándort a fejedelem itteni birtoka után fizetendő dézmaadás alól felmenti.
Gyf. Lib. Reg. I. Sigm. Báthory fol. 313.
1586-ban* Kecseti László itteni Kendy Sándornál zálogban lévő jószágát Ébeni Gábornak veti zálogba.
Km. Lymbus.
1590 körül* fojfalvi és zetelaki Kovács András ellentmond többek közt e falu, Szász-Czegő, Kecsed, Felső-Töők, Böőd, Girolt stb. helységekre nézt, melyek Kecseti László birtokából bárkire is szállottak.
Km. Cottus doboka fasc. fragm. Lit. K. nr. 77.
1607-ben* Kendy István itteni birtokát Mindszenti Benedek és neje Bánffy Margitnak átengedi.
4. Lib. Reg. 208.
1610-ben* Németi Gergely belső-szolnoki főispán és Ébeni Zsigmond. (Szilágyi Miklós.)
Km. prot. D. 56.
1612-ben Szebenben nov. 15-én kelt nemesítő levélben* a szamosujvári várnak itteni gyalogpuskásai: Székely Lukács, Túri Jakab, Tatár Bálint; de ezek mind kiskorúak. Apjaik 1590-ben már mint darabontok tettek a szamosujvári várban szolgálatot.
Erd. kincs. 1700. 147. sz.
1616-ban* a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
8. L. Reg. 176. 198.
1620-ban* Marokházi Páska Máté itteni részét, egy elpusztult házat, melyet Borbély Istvántól, ki a tatár-rabságból való kiszabadulhatásért adott el, vett meg s a mely egykor Kecseti Pálé és Mihályé volt, Toldalagi Jánosnak adja cserébe.
Km. Doboka. T. 79.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősíti azon részben, 268melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendi István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
10. L. Reg. 141. Km. Doboka H. 23.
1624-ben* Haller Zsigmond testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősíti.
Gyf. Cent. J. 34. Z. 51, 77. és 16. L. Reg. 70.
U. o.
1628-ban* Kecseti Menyhért és Pál egy itteni házhelyüket Szabó Jánosnak ajándékozták.
Km. prot. L. 36.
1633-ban* zetelaki Kovács András s Balogh Zsuzsánnának fia Zsigmond az egykor Kecseti László által birt itteni rész bitorlásától mindenkit eltilt.
Km. Doboka. K. 77.
1636-ban* egyik birtokosa Dobai Mihály.
Torma gyüjt.
1640-ben* Kecseti Menyhért itteni részét, mely egykor testvéreié Pálé és Zsigmondé volt, Gerőfi Borbálának Toldalagi János özvegyének eladja.
Km. prot. M. 144. és Neor. A. 30.
1641-ben* Ébeni Zsigmond. (Farkas j. család.)
Erd. Tábla. Procut. Siko 142.
1647-ben* Ébeni István, László és Zsigmond a fiscust, a fiágban kihalt Ébeni Zsigmond itteni részének elfoglalásától tiltják.
Km. prot. Q. 18.
1647 ben* Kecsethy Erős István és neje Ébeni Zsuzsa.
Torma másolat.
1649-ben* Ördög Zsuzsánna, előbb dobokai Szemere Jánosné, azután kolozsmonostori Zámbó Mihály özvegye, most gyulatelki Sárközy Jánosné ifj. Dengelegi Miklós fiát Zsigmondot felhívja, hogy bizonyítsa be, hogy itteni részét nem zálog, hanem más úton birja, mivel ebben része van.
Dobokavárm. jegyz. k. orsz. ltár.
1649-ben* Bogáti Szabó János özvegye Venter Erzsébet itteni udvarházát, melyet 1616 óta vétel útján bir, Szalkai Erzsébet Szántay Györgynének eladja.
Km. prot. IIII. 52.
1650-ben* e falu a fiscusnak ítéltetett oda, melyet az nóta után birt, de annak ellentmondtak.
Erd. országgyülési eml. XI. 112.
1652-ben* egyik birtokosa Ébeni Zsuzsa Erős Istvánné.
Torma gyüjt.
1653 és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 2, Toldalagi Ferencznek 1, Ébeni Istvánnak más helyt Zsigmondnak 2 adófizető jobbágya 269van. Adózó 1 telkes nemesek: Szakmáry Mihály, Halász Mihály és Nagy János családok. Darabont családok: Nagy, Kegzes és Madarasi. Zsellér: a Molnár-család.
Torma cs. ltár.
1654-ben a szamosujvári uradalomnak itteni majorságföldébe 127 köb. búzát, 7 köb. zabot és 100 köböl árpát vetettek. (Orsz. ltár.)
1672-ben* egy itteni részbe Haranglábi Zsigmondot iktatják be, de ez 1689-ben magtalanul elhalván, itteni részét Vajda Mihály nyerte el a fejedelem jóváhagyásával.
Torma gyüjt.
1677-ben* Székely Mihály, Tőke Imre és a Nagy-család mint idevaló birtokosok emlittetnek.
Gr. Kornis ltár.
1680 körül* Toldalagi János leánya Fruzsina Tamásfalvi Lászlóné, leánya Judit Sombori Sándorné, leánya néh. Klára férje Csekelaki Vasváry Péter s ettől való gyermekei Benedek, György, Mária Enyedi Zsigmondné, Anna Csatán Istvánné, Krisztina és Zsuzsánna hajadonok óvást tesznek az ellen, hogy azon Toldalagi Jánossal egy testvér Borbála Toroczkay Lászlóné gyermekei Katalin Kemény Péterné s fia Boldizsár s Toroczkay Mihály, Péter, ennek fia Péter s néh. Kemény János fia Péter a magbanszakadt Haranglábi Zsigmond itteni részét maguk közt felosztották.
1681 április 17-e után történhetett, mivel Haranglábi akkor Csicsó-Kereszturon, mint a fejedelmi táblának egyik assesora volt jelen a Torma-család megosztoztatása végett. (km. Szolnok. Int. T. nr. 1. Gyf. Div. Cott 1. fasc. 6. nr. 41.
1679-ben* a fiscus itteni részét Toldalagi János és András birják Apaffy Mihály adományából.
E. F. L. III. 159. V.
1683-ban* Kovács György, Nagy András idevaló lakosok.
E. F. L. XII 1/2. 44. C.
1696-ban* Dengeleg török hódoltság alatt lévő falu.
Gyf. Misc. III. fasc. 5. nr. 38.
1698-ban* gr. Bethlen Gergely leányának Judithnak Lázár Györgynének itt 4 jobbágya volt.
E. F. L. III. 307. B.
1702-ben* egy telkes nemesek Nyerges Mihály és Illés.
Erd. főkormsz. ltár.
1712-ben* itteni nemes darabontok a Szőke, Nagy, Faragó, Madarasi, Vas és Kegyes családok.
Km. Neor. D. 28.
Dengeleg 1713-ban* elpusztult falunak mondatik, földjét a szomszéd falvak mivelik.
Megyei ltár.
1726-ban* birtokosa Barcsai Gergelyné Naláczi Sára, Makrai Péterné Toldalagi Kata.
Torma gyüjt.
1752-ben* csik-szent-mártoni Szabó Gábor itteni telkét a gr. Bethlen János, Toldalagi György s Thoroczkai Péter özvegye Keczeli Borbála 270telkei közt lévőt Szilágyi Istvánnénak Homoki Erzsébetnek adja cserébe.
Km. Szolnok. Int. S. 88.
1755-ben* Géczi Gergely és Vajda Pelina gyermekei: Mihály, Dávid László és Ilona szülőik itteni örökségén megosztozván, Ilonának egy jobbágy egy fiával, Dávidnak két jobbágy fia és két elszökött jobbágy, Lászlónak egy jobbágy fiastól, Mihálynak egy jobbágy fiastól jutott.
Dr. Vajda cs. ltár.
1759–60-ban* Tárcza Krucsila és neje Géczi Ilona gyermekei s unokái: Tárcza Mária alsó-gyékényesi Jodi Nemes Grigorné s gyermekei, Vajda Lup, Angyilina pénteki Pap Lup neje, Joanna a.-gyékényesi Jura Tódorné; Tárcza Vaszi, Gábor, Tárcza Todora, Pap György pap gyermekei, Tárcza Anis nagy-iklódi Nemes Gergelyné szülői, nagyszülőik itteni örökségén megosztoznak.
Dr. Vajda J. cs. ltár.
1760-ban* Szilágyi Samu itteni részét Tárcza Gábornak adta el.
Torma gyüjt.
1762 május 2-án* a közhelyek felosztásakor volt 44 örökség,* melyből gr. Bánffy Dénesnek 21 3/4 öröksége, Toldalagi résznek 7 1/4, Tárcza résznek 3, Makrai résznek 2, ev. ref. ekklézsiának 2, gör. egyháznak 1, Lázár rész 4, darabontoknak 3.
U. o.
Osztoztató birák: Keczeli János, Kádár Zsigmond, Köllő Péter és Buzás Ferencz.
1769-ben* birtokosai: gróf Barcsay Ágnes, gróf Bánffy Dénesné, br. Korda György, gr. Bethlen János, Tholdalagi György, csik-szentmártoni Szabó Gábor, Tárcza Gábor és László, csákói Pap György, Szabó György s topliczai Szilágyi István gyermekei, u. m.: Samu, István és Sára, ezeket a fiscus perbe fogta, mivel az 1650-beli összeírásban az itteni részek a fiscuséi lettek volna. 1772-ben a Bethlenek és Kordák, Szabó-, Toldalagiak ellen is megkezdette a pert, de abbahagyta. Ugyanekkor birtak itt inscriptióba Magyari vagy Majthényi, Somlyói Dorgó, Tárcza, Túri és Mészáros családok.
E. F. L. XII 1/2. 11. E.
1770–73-ban* összeírt birtokosok Csákói Pap Miklós és neje Maksai Klára, Nyárádtövi Maksai Gábor leánya apai és zálog-, Szászczegői Horváth György apai, Szakállasfalvi Tárcza Gavrila és László ősi apai jogon.
Erd. főkormsz. ltár.
1771-ben* Csákai György, Csákói Pap Miklós és Túri Tódor darabontok.
Torma gyüjt.
1782–83-ban* 44 örökségből van Bánffy Ágnes Eszterházy Jánosnénak 14 2/4 öröksége, Salánki Józsefnek 6, Szabó Gábornak 5 1/2, Sere Gergely Istvánnak 1, Tárcza László és Gábornak 4, szamosujvári darabontoknak 3, Bethlen Jánosnak 2, br. Korda Györgynek 2, ev. ref. 271egyháznak 2, Toldalagi Andrásnak 2, Jekei Zsigmondnak és az egységhitü (gör. kath.) egyháznak 1-1.*
Megyei ltár.
Osztoztató birák: L. Szacsvai Ádám főbiró, Szentpáli László alispán, k-tar. és muronyi Vér László, D. Daday József, Czeglödi László assesorok, Alpári Péter udvarbiró.
1786-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 20 jobbágya, 1 zsellére, Szabó Gábornak 8 jobbágya, 1 szegénye, Salánki Józsefnek 6 jobbágya, 1 zsellére, 2 szegénye, özv. Toldalagi Andrásnénak 2 jobbágya, gr. Korda Györgynek 3 jobbágya, gr. Bethlen Jánosnak 3 jobbágya, Szamosújvár városának 4 jobbágya, 1 szegénye, Dési Jánosnak 2 jobbágya, Tarcza Gábornak 3 zsellére, Tarcza Lászlónak 1 jobbágya, 1 szegénye, Pap Csákói Miklósnak 1 jobbágya, Borbély Jánosnak 2 jobbágya, 1 szegénye.
Erd. főkormányszéki ltár.
1788-ban* a fiscus a hűtlenségbe esett br. Diószeghi Sámuel itteni földeit elfoglalta.
E. F. L. XII. 15. T.
1781 és 93 közt* birtokos Toldalagi András, a ki 1774-ben Tarcza Gábortól egy telket váltott ki 150 frtban.
Torma gyüjt.
1796-ban* néhai Szakállasfalvi Tarcza Lajos három örökségén így osztoznak:
Dr. Vajda János ltár. Alparét.
László László Mária, 1-ör felsőfentösi Borbély Gáborné 2-or aranykuti Dorgó Jánosné
Tódor György Gábor Simon Benedikta, hollómezei Kupsa Györgyné
Tárcza János
Kriska, Karulyfalvi Karuly Jánosné
Gábor Gábor János László Vána, felsőfentösi Borbély Miklósné Mária, vasasszentiványi Páska Györgyné
Cs. Pap Miklós
Tódor Cs. Pap Györgyné János János László György
Ilonka, Vajvod Jakabné Mária, kalyáni Pap Farkasné
Krucsilla és Géczi Ilona
László Gábor Máriskó, Vajvod máskép Trif Gligorné Aniska, 1. Vancsafalvi Gergely Miklósné 2. Boncznyiresi Kapitány Györgyné
Porcsalmi Jékey cs. czímere.
(Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 205. Taf.)
Ugyanekkor birtokos Szőke Gergely darabont, gr. Eszterházy rész, gr. Wass, gr. Korda László rész, Salánki rész, ev. ref. egyház, gróf Toldalagi László és András.
Dr. Vajda cs. ltára.
Megyei ltár.
1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 8 telke, Balogh Ferencznének 4, Kovács Józsefné Ajtai Annának 4, gr. Bethlen Samunénak 3, Weér Györgynek 3, Szabó Józsefnek 2 1/4, Apor Lázárnénak 1 1/2, Majtényi Istvánnak 1 1/2. Szabad nemesek és darabontok: Szilágyi Samu fiai: Dániel és János, Tárcza Gábor Homoki Borbárától való gyermekei: János, Gábor, Mária Páska Györgyné s ezek gyermekei: János és György; László Borbély Násztásziától való fia László; Somlyai Dániel, Tárcza Dániel, Dorgó János nem adózó nemesek. Túri Samoila és Maxim, Marosán Jakab, Szőke János, Miklós és Bumb egy telkes darabontok.
Erd. kanczellári ltára.
1838-ban* 9 nem adózó, 7 darabont, 4 adózó nemes lakosa van, közülök írástudó 4, magyar 11, oláh 9.
Megyei levéltár.
1843-ban* magyar 8, oláh ajkú nemes 13.
Megyei ltár.
1839-ben* birtokosai: gróf Eszterházy János, Veér Györgyné gróf Kun Rozália, Toldalagi Györgyné, Jékey örökösök, Szabó József (Kornis és Palovics részek), Balog Ferenczné, Pekri László, Korda Ádám, Kakucsi Farkas, Gergely Lászlóné, Egri János, Borbély János, Tárcza Simon, Togyer, Dániel, Nasztázia.
U. o.
1848. évi* kir. dézmát fizető birtokosok: gr. Eszterházy Dénes, gr. Kun Rozália Veér Györgyné, Korbuly János, Borbély László, Jékey Sándor,* Szabó Lajos, Veres József, br. Bánffy Miklós, Tárcza Dániel, Borbély Ferencz.
U. o.
Kővári Erd. nevez. cs. szerint 130. l. Porcsalmi Jékey cs. a XVII. században megyénkben volt: Balázsnak Fricsi Fekete Katától fia Péter s ennek megint Péter (1640); Jékey Sándornak (1730) iklódi Toldalagi Máriától fia Zsigmond, ennek Székely Zsuzsától: Ágnes (†1778), Kovács Józsefné, Zsigmond (1767–1818), neje Torma Jozefa, Sándor, neje Palatkai Eszter; Zsigmondnak gyermekei: Ferencz (1844) százados, László (†1807), Lajos, Zsuzsa, Ágnes Rácz Gy.-né, Sándor százados (1856), neje Tagliábó Marietta, Kata Kászoni Jánosné; Sándornak gyermekei: Albert és Lajos.
1863-ban* Szabó Lajos, Jékey Sándor, gr. Eszterházy Dénes, Kendeffyné szül. Weér Róza, gr. Bethlen Kata gr. Bánffyné és Veres József úrbéri kárpótlást kaptak.
Urb. Wes. 83–179. l.
A csákoi Pap család czímere.*
Siebm. Wb. IV. b. 12. Abth. 145. Taf.
1866. évben* nemesi jogú birtokosai: Borbély László és Ferencz, Jékey Sándor, ifj. Szabó Lajos és a Bakos, Cziple, Gergely, Gronisz, 273Hosszú, Kerekes, Kis, Kozma, Mikle, Mikás, Páska, Rácz, Szabó és Szőke családok, összesen 30 fővel.
Erd. főkormányszéki ltár.
Jelenlegi birtokosa (1898): Veres Jenő, 201 h. 589 öl; öröklés Veres Józsefné (Majthényi leány) után, részben vétel Jékey őrnagy, illetőleg Boér Károlytól, báró Bánffy Albert és Császár Ferencz 180 hold, vette Borbély Ferencztől.
Hajdan népes magyarlakta község. A hadi útba esvén, lakóit többször pusztították ki ellenséges hadseregek. Az öreg Rákóczy György fejedelem s neje 1643-ban* itt ebédelt meg és halásztattak, midőn Toldalagi Ferencz Nagy-Iklódon lakodalmát tartotta, honnan az egész társaság ide tett kirándulást.
Magy. Tört. eml. 24. köt. 104.
1703 deczember 17-én* a német vagy labancz tábor Kolozsvárból Kővárba élést akarva szállitani, Deéstől visszafordulni kénytelen lévén, bosszújában e falut éjjel 9 szomszédos községgel együtt fölgyujtván, kirabolta, lakói szerte széledtek s 1713-ban is teljesen puszta.
Szakál Ferencz Naplója. Történelmi emlékek 54–55. l.
A kipusztitott magyarság helyére oláhok telepedtek különböző vármegyékből, kik a község legnagyobb részét lakják jelenleg.
1741-ben* november 18-án Belső-Szolnokvármegye itt gyülésezett.
Megyei ltár.
1748-ban* itt tartották a katonai gyakorlatokat.
Megyei ltár selejt.
1779-ben* a kormányszék az itteni hid építése ügyében intézkedik.
U. o. 1. sz.
1815-ben* lakói engedélyt kérnek, hogy az általuk festett szent képekkel elárusitás végett Oláhországba mehessenek.
U. o. 1111. sz.
Lakói szorgalmas földmivelők. Táplálékuk főként a törökbúzakenyér, tejnemű és zöldség, ritkán búzakenyeret és húst is esznek. Ruházatuk magyaros.
Házaikat s gazdasági épületeiket kőből, vályogból és paticsból építik, többnyire szalma- és nádfedéllel, de az utóbbi idő óta a zsindelyfedél is gyakori.
A reformatiót megelőző időben róm. kath. egyházközség állott fenn; 1508-ban* plébánosa emlittetik.
Deési ev. ref. egyh. ltára.
1622-ben* Dengeleg Víz-Szilvásnak leányegyháza. Minden fordulóban két hold földje és rétje van. 1715-ben* egy református magyar család képezi a leányekklézsiát, mely ez időn innen máig Kérőhöz tartozik. Templom s egyházi épületek felépítésére már beszerzett (valószinüleg 1703 előtt) s összehordott épületanyagot a vízszilvási ref. egyháznak 274adta át, úrasztali edényeit egy harangjával Kérőbe vitték, míg az egyház annyira megszaporodik, hogy használhassa.
Széki ev. ref. esp. ltár.
Deési egyházmegyei ltár.
1754-ben* pap és iskolamesteri telket jegyeznek fel.
Deési ev. ref. egyházkerületi javak összeírása, esp. ltár Deés.
A bejáró paptól a quartát róm. kath. hivő birtokosai megtagadták 1789-ben.*
U. o.
1780-ban* templom építésére engedélyt kér a főkormányszéktől. Fel is építette, állitólag kiemelkedő régi vár vagy udvar alapjára, mely a 60-as évek elején újittatott meg.
Meegyei ltár selejt. 126. sz.
1867-ben* összes fekvősége (szántó, kaszáló, füzes, berek, nádas) 38 k. hold 1035 öl. Van 4 zsellértelke, temetője, kepézők száma 14, a lelkeké 59.
Almási Sámuel. Deési ev. ref. egyházkerület története és statistikai leirása. Kézirat a deési ev. ref. esp. ltár 426. s köv. l.
Úrasztali készleteket adtak: F. S. ónkelyhet: A dengelegi ref. ecclesiaé, adta Farkas Zsigmond uram 1727.; fedeles ónkannát, egy ón-tányér körirata: Borsos Kata asszony adta a kérei ecclesianak J. F. M. Z. 1710. és Kis Kata.
Tankötelesei az anyaegyház iskolájában tanulnak.
Gör. kath. egyház 1759-ben emlittetik.
Templom építésére kérnek engedélyt 1818-ban,* de úgy látszik, nem kapták meg, mert 1862-ben a falu összes fekvőségét adták haszonbérbe, hogy ennek árával is pótolhassák a templomépitési alapot.* Templomát 1868-ban szentelték föl Szent-Péter és Pál apostolok tiszteletére. Anyakönyvet 1844 óta vezetnek.
Megyei ltár selejt. 52. sz.
U. o. 2712. sz.
Lelkészei: az Aranyosszékről ide származott Csákai Pap György 1759-ben. Hosszú Balázs 1813-ban* s ennek utódai paposkodtak, a jelenlegi szintén Hosszu Szilárd.
U. o. 299. sz.
Iskoláját az 1850-es évek elején létesítette.
Éghajlata egészséges, gyümölcsnek s gabonának egyaránt kedvező.
1750-ben* két fordulóra osztott határának két része téren fekszik s trágyázást nem kíván, hegyen levő része sovány és éppen oldalos volta miatt nem trágyázható.
Megyei ltár.
Semmivel nem kereskednek; földjük jövedelméből tartják fenn magukat, melyet a 2 órányi távolságra fekvő Szamosujváron szoktak elárusítani ennek heti és országos vásárain.
A sík téren fekvő szántója 6, más része 8 ökörrel szántható s e résznek nincs szüksége trágyára, itt egy köböl őszi vetés, 30 kévével 275számítva, 8 kalangyát terem, kalangyája 3 vékát ereszt, a hegyes része, mely évenként való trágyázást kivan, de hegyes volta miatt sem a régi, sem a mostani birtokosok trágyázni nem szoktak, egy köböl vetésből itt 6 kalangya lesz, mely alig ad 2 véka szemet. A tavaszi vetés hasonlóképen 6 kalangyát ad köble, mely másfél véka szemmel fizet. Szőlőhegye nincs, tűzre való fás erdeje csak annyi van, mennyi épen a lakosság számára okvetlen szükséges, jobbára pedig mindkettőt veszik; legelője a barmok számához képest elegendő, rétje annyi van most is, mint régen. Adó alatt van 398 1/2 köböl vetésre való szántó, elvetettek 205 1/2 köböl búzái, 193 1/2 köböl tavaszit, a törökbúza kivételével, borsó, köles és törökbúza vetésből 13 köblöt hordtak be, rétje 155 1/2 szekérnyi. Jármas ökör, ló van: 151, tehén 127, tulok 13, juh, kecske 322, süldő és disznó 85. Három kihalt zsellér telekrész után való 15 1/2 köböl vetésre és 26 szekér szénára való rétet, melyet nem tudják kié lehetett, Tárcza Krucsilla és Pap György használják.
1822-ben* kir. árendát fizető helység, határa tartozik az első osztályba. Adó alatt van 279 köbölnyi szántó, 308 1/2 szénaföldje, 59 ökre, lova, 47 tehene, 2 bornyú, 165 juh, 3 disznó.
Erd. főkormányszéki ltár.
Jelenleg is termékenynek mondható határán túlnyomólag tengerit, búzát, rozsot, árpát, zabot, mesterséges takarmányféléket (répa, lóher, luczerna) termesztenek. Magyar fajú szarvasmarhát tenyésztenek; gyümölcsei: alma- és szilvafajokkal képviselve.
Egyetlen jó vizű Bánkút forrását a Szamosvölgyi vasút enyésztette el, melynek itt feltételes megállóhelye van.
Épületköve gyenge minőségű.
Van a 60-as években május 6. és szeptember 17-ére engedélyezett országos vására, de csak nyilvántartásban, mert gyakorlatilag nem látogatják. Tűzoltó-egyesülete Apahidán László vezetése alatt.
Határhelyek: 1345-ben* Kaza-tó, Sósaj (Zozay) völgy.
Dl. 28902.
1654-ben* Az oldalon, az asztagnál. Ormányi patak mellett, Szamos melletti rét, az út mellett, a kert mellett, Ormányi határszél.
Dl. Orsz. ltár.
1788-ban* Bánkút.
E. F. L. XII. 15. T.
1796-ban* Külső föld az oláh beszerikánál. Felső vagy Iklód felől való forduló: kis nyilak, országútján alól, Hágó (alsó, felső), Sztupinák, La Tufe, Ormányi erdő, Sosajcza, Fintinicza, Gya szupra Rezorului, Kovács kurta, Kőszeg alatt és ezen felül a Nagybarázda, Geberinkapuja, 276szeglete, Ungyu Popi. Alsó fordulóban: Kolos, Bánkút tábla, oldal, törvényfa, Bánkútnál, az úton felül a büdös-forrásnál, Szőlőnek felfogott oldal, a hajtók kalibájánál, Bánkútárka, Szárazaj torka. Vizén túl vagy harmadik fordulóban: La Porumbrej, La Delnicze, La Ungyi in Rekicz, Szenezáj, legelő (Szénás vagy Szenesaj).
Dr. Vajda cs. ltára.
1898-ban: Cserepes, Koliba, Geberin, Urzastyin, Sósaj, Szárazaly (Szerezáj), Bánkút* dűlők; állitólag Bán nevű egykori birtokosától vette nevét.
E dülőkben köriratos ezüstpénzeket találtak 1878. évben, melyeket néhai Kolozsmonostori Pap Gyula volt megyei aljegyző vett magához, részben elkallódtak.
Népesség: 1750-ben* 30 jobbágy, 13 telkes zsellér, 11 oly zsellér, kiknek külsőségük nincs és 1 ily özvegy, 6 kóborló és 6 ily özvegy, kik összesen 50 telken 54 házban laknak. El van pusztulva 3 zsellértelek.
E. F. ltár.
1831-ben* 532 lakossal.
Cons. Stat. topograph. 43.
1857-ben házak száma 104, lelkeké, 542, ebből 4 róm. kath., 446 gör. kath., 56 ev. ref. és 16 zsidó.
1886-ban lakossága 490, ebből róm. kath, 9, gör. kath. oláh 413, helv. hitv. 50, zsidó 18. Házak száma 121.
1891-ben lakosok száma 636, ebből 17 róm. kath., 541 gör. kath., 58 ev. ref. és 10 izraelita; határa 1503 k. hold.
Adója 1748-ban* 242 frt 56 kr., 1755-ben 237 frt 44 kr., 1775-ben 434 frt 39 kr., 1822-ben 335 frt 4 kr., 1898-ban 2494 frt 24 kr.
E. F. ltár.
