Dombhát.
Dombhát.
Nevének változatai: 1571-ben* Uyffalu. 1585-ben* Felseo Galigo. 1590-ben* Dilkofalwa, másként Felseo-Galgo. 1607-ben* Dalmare. 1613-ban* Dalmarya, másként Uyfalu. 1615-ben* Dalmár. 1617-ben* Dalmare alias Újfalu. 1664-ben* Dalmaria. 1665-ben* Gyalmagra és Dalma. 1680-ban* Dálmajre. 1831-ben* Dalmaren. 1890-ben* Dombhát.
Gyf. Szathmár II. 6, 28. és Cent. B. 13.
Gr. Kornis ltár.
Km. prot. A. 130.
Km. Szolnok. med. M. 13.
Km. Met. G. 17.
Km. Szolnok Int. D. 11.
8. Lib. Reg. 250.
Km. Szolnok Int. M. 3.
Gr. Kornis ltár.
U. o.
Erd. főkormsz. ltár.
Belügyminisztr. 25093. rend.
Neve 1890 előtt Dealu maré, a mely Nagyhegyet jelent. Dalmár magyaros alakja oláh nevének.
Először emlittetik 1590-ben* Dilleofalwa, másként Felseo-Galgó néven.
Km. prot. A. 130.
Keresztül foly rajta a „Vályá Szinzserisi” patak, a mely Blenke-mezőnél a bábai patakba ömlik. Fekvése hegyes-völgyes. Deéstől 37·3 kilométerre a nagy-ilondai járásban fekszik.
Hagyomány szerint a község legelébb „Intre velcsele” nevű dűlőben volt s „Szatu batrini” néven tartotta fenn nevét és egykori helyét.
Dalmár, vagy mint akkor hívták, Újfalu, előbb Csicsóvárához tartozott, de mint ilyen, e vár tartozékainak 1553-iki* összeírásában még nem fordul elő, tehát e birtok 1553–1571. évek között keletkezhetett, midőn azt 1571-ben* II. János király, mint Csicsóvár tartozékát, Kővár urának, Hagymás Kristófnak adományozta oda.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Gyf. kápt. Szathmár fasc. 2. nr. 6. 28. és Cent. B. 13.
Dalmárt egy 1590-ik évi* tanuvallatás szerint egy Mara Márton nevű vajda, ki a kihallgatás idején Oláh-Fodorházán lakik, telepitette, mint Kővár urának Hagymási Kristófnak szolgája, a mi tehát, mivel Kővár csak 1567-ben került Hagymási kezére, ezen vidék pedig csak 1571-ben* csatoltatott Kővárhoz, tehát 1571–1590 közt történhetett.
Km. prot. A. 125.
Gyf. Cent. B. 13.
3501585-ben* Bertóthi Jármás Kristóf és neje Perecsenyi Katalin e szerzett birtokukat Keresztúry Kristófnak eladják.
Gr. Kornis ltár.
1590-ben* is Dalmár ura Keresztúry Kristóf kővári kapitány.
U. o. 130.
Km. Szolnok. Med. M. 13.
Km. Szolnok Int. D. 11.
1617-ben* a fejedelem Dalmárt a Kornis családnak adja.
8. Lib. Reg. 250.
1664-ben* Kornis Gáspár birja.
Km. Szolnok Int. M. 3.
1665-ben* Kornis Ferencz és neje Wesselényi Kata gyermekei megosztozván, itteni részét Kornis Kata Haller Jánosné és Kornis Anna Perényi Ferenczné örökölte.
Gr. Kornis ltár.
1694-ben* birtokosa a Kornis család.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1700-ban* gr. Mikes Mihály e birtokot Perényi Imre, Miklós és Gábortól zálogba vevén, azt Haller Istvánnak átengedte.
Km. prot. Laky 138.
1750-ben* birtokosa Haller Pál.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* birtokosa özv. gr. Haller Pálné Perényi Krisztinának 45 jobbágya és 4 zsellére volt.
U. o.
1820-ban* birtokosai: gr. Kornis Ignácz, gr. Teleki Annának van 21 telke, gr. Haller Jánosnak 15, br. Henter Antalnak 6. Ezeken kivül Karuly Simon 8, Tyiforeg 6, Filip Mihone 5, Karuly Farkas 3, Karuly Péter és György 2-2, Péter Jakab egy udvarházhelyet birnak.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* Henter Anna özv. br. Rakowszkiné utódai, br. Henter József úrbéri kárpótlást kaptak.
Urb. Wes. 128–154. l.
1866-ban* az itt összeírt 101 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Nagyobb birtokosok a felszabadult jobbágyok utódai jelenben: Hátosz,* Dán, Kozma, Indrejka családok.
Hagyomány szerint az első telepedő egy Hátosz és egy Vojvod nevü volt.
Szorgalmasnak mondható oláh lakosai földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak. Házilag készítik a nők kenderből és gyapjúból öltözetüket maguk s hozzátartozóik számára, a férfiak pedig gazdasági eszközök készítésével foglalkoznak.
Táplálékuk a törökbúzából telik ki főképen. Nagycsütörtökön és húsvét első napján a szegényeket meg szokták vendégelni.
Házaikat s gazdasági épületeiket boronából építik többnyire szalmafedéllel.
351Gör. kath. egyháza kőből épült 1875-ben s a szent archangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyveit 1826 óta vezeti. Két harangja latin felirattal: „Trinitatis A. D. 1765 in honorem sancti.” A másikon: „Gloria in excelsis Deo. Anno 1818.”
Lelkészei a Hátosz családból kerültek ki, jelenlegi papja Fogarasán Demeter.
Tanitót és iskolát a szomszédos Drágosfalvával közösen tartanak 1871 óta. 1897 óta* az állam a tanitói fizetés pótlásához 150 frttal járul, tanitója Pap László.
Vallás- és közokt. miniszt. 7274–97.
Éghajlata mind a mellett, hogy hegyen fekszik, mérsékelt és egészséges. Szél és jég gyakori.
1713-ban* van 80 köböl vetésre való szántója, 60 szekér szénára való rétje, 4 véka zab s egy véka köles s egy véka törökbúzavetése.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* határa kevésbbé termő, keresetforrása a föld terméke és a barom, melyet Nagy-Bányán (4 1/2 mértf.) szokták elárusítani, a hol a 30-ad fizetés alól fel vannak mentve, Deést és a szomszédos helyek vásárait is felkeresik. Két fordulóra van osztva határa, hegyes rész csak 6 ökörrel szántható, trágyázást nagy mértékben megkívánja, de javítani nem szokták; egy köböl őszi búza 6 kalangyát, vagy 9 1/2 véka szemet ad, tavaszi 6 kalangyát, szemül 12 vékát ereszt. Erdeje, legelője elegendő, kaszálni a kertekben s jobbára fordulónként szoktak, némelyek a szomszédos községekben, mint Dragia és Gosztillán vesznek rétet haszonbérbe.
U. o.
Adó alatt van 61 köböl őszi vetésre való szántó, 31 szekér szénára való rét, vetése 31 köböl búza, 26 3/4 köb. tavaszi zab, árpa, 3 1/8 köb. törökbúza, borsó és köles, 42 jármas ökör, ló, 26 tehén, 2 juh, 17 sertés, 25 méhköpü.
1822-ben* határa 4. osztálybeli, van 173 köböl vetésre való szántója, 57 szekér szénára való rétje, 25 ökör, 22 tehén, 17 borjú, 24 sertés adó alatt.
U. o.
Jelenleg határa trágyázást kiván s trágyázva elég termékeny, földje porondos agyag. Terményei: őszi és tavaszi búza, tengeri, alakor, zab, burgonya, paszuly. Állatai magyar fajú szarvasmarhák, juh, kecske, sertés, kevesebb számban bival és ló.
Tavai kicsinyek s ezek közt: La Jezer, Intre velcsele; forrásai: Izvoru intre vej és ptjetrár, ezen kivül Valea recsi és V. frinturi, V. buti, Valea in csela szát említhetők fel.
352Gyümölcsfák: alma, körtve, dió, a szilvát (kövér és beszterczei) különösen nagy mértékben termesztik, mely a nép egyik keresetforrását képezi.
Van 6 felül csapó egy kövü malma: Micz, Vajvod, Tipra, Zób, Kermezán és Dán család birtokában.
Határhelyek: 1864-ben* Arunkás, Virvu Veszoji, Griu retund magas hegyláncz részei; Recsa, patak; Valye csea maré, patak; Valye sinzeris, patak; Valye Satului cselui batrin, patak; Jezer, tó.
Pesty Frigyes gyüjt.
1703 körül* van 10 jobbágy lakosa, kik ugyanennyi telken laknak, el van pusztulva 5 ház. Adó alatt van 5 ökör, 10 tehén, 14 juh. Egy évi adójuk 12 frt 50 kr., 2 és 3/4 köböl búza s ugyanennyi zab, egy szekér széna és egy vágómarha.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban* van 3 jobbágy, 3 zsellér, 20 vándorló lakosa 20 házastelken. Adó alatt van 4 ökör, 2 tulok, 11 tehén borjukkal, 6 juh és kecske s van 30 frt adóssága.
U. o.
Lakossága 1750-ben* 28 jobbágy és egy ily özvegy családfő, kik 17 1/2 telken 19 házban laknak. El van pusztulva 4 telek, de ennek külsőségét a lakosok közösen mivelik.
U. o.
1831-ben 360 gör. kath. oláh lakosa van.
1857-ben a magy-láposi kerülethez tartozó községben van 82 ház, 417 gör. kath. és 9 zsidó lakos.
1891-ben 568 lakosból 551 gör. kath. oláh és 16 izraelita. Házak száma 118, határa 2050 k. hold.
Adója: 1749-ben* 89 frt 88 1/2 kr. 1775-ben 97 frt 17 kr. 1822-ben 133 frt 57 kr. 1898-ban 1123 frt 42 kr.
U. o.
