Nevének változatai: 1586-ban Dragia. 1608-ban Dragialy. 1629-ben Draghia. 1787-ben Dregye. 1857-ben Dragyia. 1890-ben Drágosfalva. Nevét Drág alapító kenézétől kapta.
Galgótól M.-Lápos felé vezető út jobbján, fekvése hegyes és völ-gyes, keresztül foly rajta Valea cse Mará patak, mely Bábán át folyva, Blenkemezőnél egyesül a blenkemezei patakkal. Deéstől 34.4 kilométerre fekszik a nagy-ilondai járásban.
Drágya kezdetben egy 1590-ik évi tanuvallatás szerint egy Bábához tartozó mező volt. 1541–46 közt Csicsóvár urának, mint a melyhez 376e terület tartozott, Péter moldovai vajdának engedélyéből egy bábai ember, Bab Kosztán telepitette meg először s malmot is csináltatott benne. Ez ellen, mint a tanuk vallják, a bábaiak, mint területük megcsonkítása ellen, a csicsói várnagyhoz és tiszttartókhoz folyamodtak, a kik a helyszínére kiinenvén s a bábaiaknak igazat adván, a telepitvényt elhányatták, „hogy itt falut ne üljenek.”
Ezután a goroszlói oláh pap, kinek János vala neve, kiment Moldovába azon Péter vajda fiához, Illés moldovai vajdához, hogy e terület megtelepítéséhez engedélyt nyerjen. A moldovai vajda egy Ivanacsko nevű vajdáját küldte oda és a telepítésre az engedélyt megadta. Ivanacsko aztán e terület határait is kijelölte, de a pap köteles lett volna azon területet a bábaiaktól kibecsültetés mellett megvenni. Azonban a papnak azóta hírét se hallották.
Végül az 1552–1561-ig uralkodó Sándor moldvai vajda, mint Csicsóvár ura, Maxin János kaczkói vajdának adott telepítésre engedélyt, ki csakugyan Drágyiát végleg megtelepitette, valószinüleg épen 1552-ben, mert a tanuk azt vallják, hogy határait Maxin részére a moldvai vajdának Wranczán nevű csicsói várnagya állapította meg s 1553-ban már az egész csicsói tartomány az erdélyi fejedelem kezére került.
1567-ben, vagy mint a tanuk vallják „Erdőd vészesekor” Maxin János Drágyiát az erdélyi fejedelemtől adományba kérte s meg is kapta.
Midőn azonban Maxin János elhalt és Drágyia fiára Péterre szállott és a szomszéd Bába falu Torday Ádám deáknak adományoztatott, azóta a babaiak folyton háborgatták határai miatt, a miből 1586-ban a földesurak közt pör keletkezett s annak folyamán az emlitett tanúkihallgatás 1590-ben ment végbe.
1598-ban birtokosai: Maxin György, Maxin Péter özvegye.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Kaczkói Maxin Pétert, Lászlót és Györgyöt ezen birtokukban megerősíti.
1618-ban Maxin László itteni birtoka után ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást állit ki. Ugyan ő birja 1629-ben és 1632-ben is.
1646-ban Sósmezei Vajda máskép Deák Jánosné deákné a Maxin Péter leánya Maxin Margit részét néhai Maxin László részéből kiadatni követelte, illetőleg, hogy azt vele és özv. Maxin Györgyné Péter Parászka s ennek leányai: Lázár Simonné Boncznyiresi Maxin Anna, Gyepesith 377Mátyásné Maxin Majrika és Kápolnokmonostori Pap Simonné Maxin Mikusa közt felosszák oly módon, hogy Soósmezei János deák s felesége minden részüket Gyepesithéknek engedik át.
1650-ben Kaczkói Gyepessi Máté özvegye Maxin Mária, Maxin Anna Pap Fülöpné, Soósmezei (Litterati) János deák a birtokosai.
1657-ben Kaczkói Maxin Anna Pap Filep papné, Margit Boér Miklósné birják.
1658-ban a Maxin utódoknak itt 17 adófizető jobbágyuk volt.
1663-ban Ispán Balázs egyik birtokosa.
1676-ben birtokosai: Maxin Mikusa Pap Simonné, Szentgotthárdi Rácz János és Tivadar Bazil.
1685-ben Soósmezei Vajda Balázs, Marján és János, más felől Kaczkói Gyepessi János Maxin László után birt itteni és kaczkói birtokon úgy osztoztak meg a megye két főispánja előtt, hogy Vajdáéknak 3, Gyepessinek 2 ház jutott.
1694-ben birtokosai Vajda János és atyjafiai.
1702-ben egy telkes nemes Filep Pál.
1750-ben birtokosai: Karuly Györgyné Kifor Zsuzsa, Filep Mihály id. és ifj., Karuly János, György, Konstantin, Vajda Gábor és István, Pap Simon, Vajda Konstantin, Brása Pálné Pap Násztászia, Kapitány Juvana, Karuly Ilona Szász Mihályné, Karuly Mihály és Mátyás, Pap Borbála Brása Mátyásné részben karulyfalvi birtokosok is.
Birtokosai 1750-ben Karuly Györgyné Buda Zsuzsánna, Filep Mihály ifj. és id., Karuly György, János, Mátyás és Szilárd, Vajda István, Gábor és Konstantin, Némethi Gergely, Pap Simon, Pap Nászta Brassai Pálné és ifj. Karuly János, Pap Borbála Brassai Mózesné, Karuly Eleonóra Szász Mihályné, Kapitány Inona és társa Kifor Illie 32 elpusztult telekből 17-et foglaltak el, a többit a közlakosok birják és adóznak utánna.
1755-ben néhai Geczi Gergely és Vajna Pelina gyermekei itteni birtokaikon megosztozván, Dávidnak egy jobbágy fiastól, Mihálynak egy jobbágy fiastól és házhelylyel, Ilonának egy jobbágy fiastól, Geczi Lászlónak viszont egy jobbágy fiastól és házhelylyel jutott. Peres javak kiváltását a testvérek Lászlóra bízzák, jogot hozzá nem tartanak.
1759 és 60-ban Tárcza Krucsila és Geczi Ilona gyermekei itteni örökségükön megosztoznak.
3781770–73-ban összeírt birtokosok: Remetei Fülep Konstantin, Mihály és György anyai, a Karulyfalvi Karuly Máté, János és György apai, a Kis-borszói Kifor György, a Kis-buni Trif máskép Vajda László anyai és női jogon. A Kiforoknak itt öt telkük van és birnak a Vajda Gábor gyermekei.
1786-ban birtokosai: Vajda Lászlónak van 4 jobbágya, Karuly Mátyásnak 2, Fogarasi Jánosnak 2, Rácz Józsefnek 3, Géczi Istvánnak 3, Szavuly Lászlónak és neje Gergely Zsuzsának 3, Karuly Simonnak 2, Tarcza Tógyernek 3, Tarcza Vasiának 1, Nisztor Ágostonnak 1, Kifor Péternek és neje Vajda Zsuzsánnának 1, Dolha Vazulnak 2. Egy telkes nemesek a Bartis, Gyors, Kifor, Vajda oláh családok.
1789-ben Csákói Pap Miklós itteni anyai részét cserébe adja Gergely Zsuzsánna Szavuly Lászlónénak boncznyiresi stb. javaiért. 1800-ban Szavul Mária a László leánya, Gicz Illyésné itteni birtokosok.
1820-ban birtokosai: Karuly Simonnak van 8 telke, Ujfalvi Samunak 8, Váradi Ferencznek 4, Bartis (máshelyt Batisz) Jánosnak 3, Beczkai Péternek 3, Filip Mihóknak 3, Karuly Farkasnak 3, Pap Faurnak (máshelyt Juon) 3, Tyifor Jánosnak 3, Borbély Jánosnak 2, Gergely Zsuzsánnának 2, Kapitány Györgynek 2, Karuly Györgynek 2, Karuly Péternek 2, Tarcza Tódornak 2, Tyifor Lászlónak 2, Tyifor Szimionnak 2, Vajda Gábor árváinak 2, Vajda Istvánnak 2, Bese Onucznak 1, Mán Lászlónak 1, Filip Onuknak 1, Péter Jákobnak 1.
1838-ban van 17 oláh ajkú immunis vagy nem adózó s 10 adófizető nemes lakosa, ezekből írni-olvasni csak 2 tud.
1843-ban 4 magyar, 24 oláh ajkú birtokos nemes lakik benne.
1863-ban Vajda Pál, Sikó Miklós, Karuly János örökösei, Ujfalvi Sámuel, özv. Rácz Adámné Ketheli Juliánna, Pap Juon, Sikó Miklós, Lajos és Anna, Hodor Mária, Bartis József és Gergely, Daday István, Kapitány Zsuzsánna úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: egy Rád, négy Karuly, egy Bota, négy Kifor, egy Revnik és Tárcza, két Fogarasi, egy-egy Butuza, Kasza, Papp, Filip, Florián családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): Muszte János a Jánosé, 230 hold, vásárlás útján a volt úrbéresektől és birtokosoktól; Kozma Miklós, Karuly István, Szima János és Szilárdné, Zsurzsa Athanasz, részben örökség és vásár útján.
379Lakosai oláhok, földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Házaikat s gazdasági épületeiket fából építik, szalma- és zsendely-fedéllel. Élelmük törökbúzából kerül ki, melyet tejnemüekkel fogyasztanak. Ezenkivül paszuly, burgonya s ritkán hús és tojás. Ruházatuk házilag készült fehér juhgyapjuszövet és kendervászon.
Gör. kath. egyháza a karulyfalvi filiája. Temploma fából épült ezelőtt 150–60 évvel, másodszor 1854-ben szenteltetett fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Papjai a Szima, Pap és Bogya családbeliek voltak.
Iskoláját 1870-ben szervezte s jelenleg Dombháttal egyesült tanitóilag s fizetéséhez az állam 1897. év óta évenként 150 frttal járul; tanitója Pap László, Dombhátról jár be tanitásra.
E völgyben fekvő község éghajlata mérsékelt, szél és jég ritkán bántja.
1713-ban van adó alatt 80 köböl vetésre való szántója, 60 szekér szénára való rétje, 4 köb. zab, 1/2 köb. köles, 1/2 köb. borsó és 1/2 köböl törökbúza vetése, 12 ökör, egy ló, 3 borjú, 12 borjus tehén, 16 sertés, 20 juh és kecske. Adós 20 frttal.
1750-ben határa hegyes és terméketlen, egyedül való jövedelme a baromtenyésztés, vásárba Nagy-Bányára járnak. Határa két fordulós, 6 ökörrel szántható, szerfelett sovány, de nem trágyázzák, hanem csak a kerteket. Egy köböl őszi vetés négy kalangya, vagy 8 véka szemet ad, a tavaszi 6 kalangyát, szemül 12 vékát. Tűzre való fás erdeje, legelője elég, szénát a kertekben s a fordulók szerint szoktak csinálni. Lakosoknak karulyfalvi határon is van birtokuk.
Adó alatt van 72 köb. búzavetésre való szántó, 38 szekér szénafű, 30 köb. őszi búza, 36 köb. tavaszi gabona, zab, két köböl köles, borsó és törökbúzavetés, 66 jármas marha, 58 tehén, 13 tulok, csikó, 62 juh, 42 disznó, 30 méhkas.
1822-ben határa 3-ad osztályú. Van 136 köb. szántója, 119 szekér szénára való kaszálója, 11 ökör, ló, 15 tehén, 3 borjú, csikó, 3 kecske, 2 disznója adó alatt.
Jelenleg határa rosz, csak jól megtrágyázva és mivelve termi a törökbúzát, búzát, rozsot, árpát, paszulyt és burgonyát. Állatai erdélyi fajú szarvasmarha, ló, juh, kecske, bival s különféle szárnyasok. Alma-, körtve-, szilva- és diófája, közönséges fajuak. Jó ivóvizet szolgáltató forrásai, patakjai vannak.
380Házilag len-, kender- és gyapjúszövéssel foglalkoznak. Két felülcsapó malma egy kerékkel és kővel, Karuly László Péteré és Kriszte Gábor tulajdona.
Határhelyek: 1613-ban Urasztala, irtvány, tisztás; Demjéndombja; Apaffy Imre pataka; Zengyei pataka.
1864-ben Rupturi (szakadás); Prisaca, egykor erdő; Pojani Tyiri; Valye Luncsi, patak; Válye szaka, száraz patak; Valye csea mare, nagy patak; Gredina szvinte (szent kert), ez egy csonttól vette nevét, melylyel a karulyfalvi oláh pap gyógyít, mint szent ereklyével.
Jelenleg (1898) Kalea velenyilor, Kalea vimi, Mlastyiny, Intre velcsele, dűlők.
1567-ben 25 jobbágy lakosa van, kik 25 házban laknak.
1603-ban összes lakosainak száma 8.
1620 körül 27 jobbágy lakosa ugyanennyi házban lakik.
1703 körül van 10 jobbágy lakosa, kik 10 telken laknak, el van pusztulva 6 házastelek. Adó alatt van 6 ökör, 3 tehén, 20 juh. Egy évi adója 16 frt, 4 köb. búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna s egy vágómarha,
1713-ban van 4 jobbágy, 2 régi, 2 új zsellér, 6 vándorló lakosa 8 telken.
Lakossága 1750-ben egy telkes nemes kettő, jobbágy 25, 2 ily özvegy, 4 telkes, 3 e nélkül való zsellér, egy kóborló és 2 ily özvegy családfő. El van pusztulva 32 ház.
1857-ben 68 lakóházban 291 lélek lakik, melyből 7 róm. kath., magyar, 284 gör. kath. oláh.
1886-ban lakossága 286, ebből 279 gör. kath. oláh, 2 róm. kath. és 6 zsidó vallásu.
1891-ben 307 lakosa közül 2 róm. kath., 296 gör. kath. és 9 izraelita.
Adója 1749-ben 105 frt 14 kr. 1775-ben 186 frt 30 kr. 1822-ben 109 frt 48 kr. 1898-ban 805 frt 91 kr.