Nevének változatai: 1364-ben Egrus. 1484-ben Egres. 1750-ben Felső-Egres.
Először emlittetik 1364-ben Egrus néven, mint puszta.
Erdős hegyektől körülvett kis völgyben s jobbára azok oldalain fekszik. A megye központjától 33·9 kilométerre a bethleni járásban.
Szász-Bréte határából alakult a XIV. század első felében, Szász-Bréte urai a Bechegregor nemzetségbeli Apaffyak és Bethleniek telepitették meg oláh lakosokkal. De 1364-ben Bethleni Jakab fia Jakab, András fia Miklós, János fiai Gergely és Apa, s Almakereki Gegus fia János Szász-Brétét a határában települt Egres nevű oláh faluval egyetemben, a Somkerekieknek és pedig Gilét fiainak László, Mihály, Miklós, 400Gilét és Andrásnak, továbbá azon Gilét fia Mihály fiainak Gilét és Jánosnak és azon Gilét fia Beche fiának Istvánnak örökre átengedték.
1392-ben e birtokot 3 részre osztják maguk között, t. i. 1. Virágosbereki Beche fia István; 2. Nemegyei Mihály fia János és 3. Somkereki Gilét fia László, László fia László, Miklós fiai János és Antal és András fia Márton között.
1408-ban Nagy Bethlen Jakab fiai János, Dénes, Gergely s ennek fia János, András s ennek leánya Kata Bogáthy Salamonné s ennek leánya Erzsébet Bogáthy Miklósné 1408-ban úgy ez, mint Bethlen, Kéthel, Böőd, Malom, Füge, Karácsontelke, Árpástó helységeiből leánynegyedet, Keresd, Bese, Földszintelke, Bodzás és Szent-Mártonból osztályos részt követel a vajdai széken Bethlen Jánostól a Gergely fiától, melyet meg is nyert.
1484-ben mint a Tóhely völgyben fekvő pusztát Somkereki Erdélyi István, János és Márton, Markos János kolozsvári birónak zálogba vetették, úgy azonban, hogy az ott termő széna övék legyen.
1505-ben Somkereki Erdélyi János magtalan lévén, itteni részét osztályos testvérei beleegyezésükkel neje Petronellára hagyja életfogytáig való használatra.
1506-ban Petronella Somkereki Erdélyi Jánosné férjének itteni részébe azon egyezség folytán, mely egyfelől azon Erdélyi János, másfelől testvére Erdélyi Márton és fiai János és Ferencz, valamint néhai Erdélyi Tamás fiai Gergely, Gáspár és Boldizsár közt köttetett, zálog czímén beigtattatik.
1553-ban néhai Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fiai Miklós és Lénárd és azon Erdélyi István fia Miklós, fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely magukat néhai osztályos testvérüknek, azon Erdélyi István fia Márton, fia Ferencz fiának Istvánnak itteni részébe, magvaszakadtán beigtattatják.
1561-ben II. János király Somkereki Erdélyi Miklóst, Lénárdot és Gergelyt e birtokban megerősíti.
1578-ban birtokosai néh. Erdélyi István fia Tamás, fia Gergely, fia Bertalan, fia Gergely és azon néh. Erdélyi Gergely fia Miklós, fia Miklós.
1609-ben Erdélyi Gergely fia István e birtokát fejedelmi beleegyezéssel anyai testvérére Korlátovics Györgyre s nővérére Erdélyi Margitra Monostorszegi Kun István feleségére s örököseire hagyja.
4011635-ben Rákóczy György helybenhagyja, hogy Erdélyi István halálával, annak e birtoka nejére Mindszenty Krisztinára, ha pedig újból férjhezmenne, fele részben reá, magtalansága esetén Torma György és Kristófra, fele részben pedig Korlátovics Pálra szálljon.
1673-ban Korlátovics György Csáky Istvánné Mindszenty Krisztina halálával e birtoknak általa birt felét magának adományoztatni kérte, az ahoz jogot tartó Torma Istvánnak pedig annak fejében egy itteni telket adott zálogba.
1678-ben Kemény Kata özv. Bethlen Ferenczné.
1678-ban a hűtlenségbe esett Béldi Pál itteni része, egy népes és két puszta telek, elkoboztatván, azt Apaffy Mihály fejedelem Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozta.
1679-ben Bethlen Farkas egyik itteni jobbágycsaládja Nagy László.
1694-ben birtokosai Bethlen Gergely és László.
1810-ben birtokosai: gróf Bethlen Ferencznek van 3 jtelke, gróf Bethlen Sámuelnének 5, Somlyai Jánosnak 4.
1820-ban birtokosai: gróf Bethlen Károlynak van 8 telke, gróf Bethlen Ferencznek 7.
1843-ban gr. Bethlen Pálnak van 9, gr. Bethlen Ferencznek 4 telke.
1863-ban gr. Bethlen Ferencz és Pál úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban az itt összeírt 24 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Bethlen András; 246 k. h., örökség atyja gr. Bethlen Sándor után.
Lakosai kezdet óta oláhok, Moldovából telepitették be valószinüleg, mert legtöbbnek a neve ma is Moldován. Földmiveléssel foglalkoznak, erős testalkatú s nyers, makacs, veszekedő természetűek. Csütörtökön saját falujok határán a maguk részükre nem dolgoznak, hogy a jég a határt el ne verje. Öltözetük fehér czondraposztó, a tehetősebbek szürke czondrát viselnek. Épületeik borona, szalma- és zsendelyfedél alatt. Házaikat színes tányérok, kancsók és kendőkkel díszítik.
Gör. kath. egyháza a fügei filiája. Temploma fából épült 1757-ben, Mihály és Gábor angyalokról van elnevezve. Harangjai is ez évszámot tüntetik föl.
Tanitót, iskolát több szomszédos községgel együtt tart fenn az ötvenes évek óta.
402Éghajlata egészséges, szél a Czibles felől gyakran fú, a jég gyakori, de nem nagy mértékben. Határának kétharmad része terméketlen, s harmada mondható termékenynek az 1750. évbeli összeírás szerint. Föld termékeiből élnek s vásárra a két mértföldre fekvő Beszterczére járnak. Két fordulós határán 6–8 ökörrel szántanak. Trágyázást mindenütt megkívánja, de trágyáznák is, ha magas fekvése miatt lehetne. Egy köböl őszi búzából közép termésben 4 kalangya lesz (30 kévés) s kalangyája másfél véka szemmel fizet. Tavaszi búzavetés, szőlőmivelés nincs szokásban. Tűzre való fája elegendő, de legelője kevés, s azért Al.-Egres, N.-Falu, és Bethlen határain bérelnek legelőt. Kaszálni fordulónként szoktak.
Adó alatt levő határa 93 köböl férőű, ebből őszi búza alá használt 32 köblöt, tavaszi vetése, zab, árpa 29 köböl, törökbúza, borsóvetése 21/2 köböl, 23 szekér szénarétje; van 19 jármas ökre, 13 tehén, 2 tulok, 46 juh, kecske, 7 disznó, 11 méhköpű.
1822-ben határa 3-ad osztályú. Adó alatt van 153 köb. szántó, 47 1/2 szekér szénarétje, 14 borjú, egy disznó s egy méhköpű.
Jelenleg határának földje kötött, sovány, agyagos, búzatermesztésre jó, tengerit csak esős évben terem. Állatai: sertés, juh s a már emlitett fehér szőrű szarvasmarha. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva s a cseresznye, de nincs nemesítve. Csorgója s a kis réteknél lévő kútja jó ivóvizet szolgáltat. Épületre való köve nincs.
Határhelyek: 1864-ben Huruba (pásztorviskó), határrész; Magura, magaslat; Sub magure; Kalea Selisti, az egresi út környéke; La buna, szántóföld kúttal; Pe facze, verőfényes oldal; Kaszti, Lári mendri, Hucs, erdős hegyek a község körül.
La Arina, Subt Zsurzsanu, Gura uliczi, dűlők 1898-ban.
1713-ban van 8 zsellér lakosa 8 házban, el van pusztulva 2 ház.
1750-ben lakossága 9 telkes, 2 e nélkül való zsellér s 4 kóborló, kik ez utóbbiak kivételével 11 házas telken laknak.
1857-ben van benne 26 ház, 133 lakos, ebből 128 gör. kath., 5 izr.
1886-ban lakosok száma 110. 1891-ben 121 tisztán gör. kath. lakossal. Házak száma 1898-ban 24.
Adója 1748-ban 62 frt. 1749-ben 71 frt. 1755-ben 25 frt 37 kr. 1775-ben 88 frt 32 kr. 1822-ben 86 frt 6 kr. 1898-ban 317 frt 81 kr.